Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-12 / 274. szám, csütörtök

m%w Használjuk ki helyesen a kormány segítségét mezőgazdaságunk fejlesztésére A népi demokratikus országok né­pe a felszabadulás, a felvirágzás ég iparosítás útjára lépett, midőn életszínvonala rohamosan emelke­dik és egyúttal a mezőgazdasági termékek iránt támasztott igényei is fokozódnak. Kormányunk és pártunk is célul tűzte ki lakossá­gunk szükségleteinek egyre jobb kielégítését. Ez a tény azt jelenti számunkra, hogy minden erőnket meg kell feszítenünk össze s tarta­lékaink mozgósítására, hogy a me­zőgazdasági szakaszon teljesítsük a kormány és a párt által ránk rótt feladatokat. Büntetést érdemelnénk és bünt követnénk el népünkkel szemben, ha behozatal útján biztosítanánk az élelmiszereket, ahelyett, hogy a mezőgazdaságban rendéi kezésünk. re álló összes tartalékokat mozgó­sítanánk. A jól gazdálkodó EFSz-ek ered­ményei arról tanúskodnak, hiogy ezek a tartalékok megvannak. Nincs biztonságosabb út a falu ed­digi nehézségei, főleg az EFSz.ek nehézségei kiküszöbölésére, minit a mezőgazdasági termelés növelésének útja. Egyedül a hektárhozamok nö­velésével és a marhaállomány hasznosságának fokozásával oldhat­juk meg EFSz-eink jelenlegi ne­hézségeit. Meg kell ezt mondanunk azoknak, akik a »megváltást« csak a kormányintézkedéstől, a kormány által az EFSz-eknek, kis- és kö zépparasztoknak nyújtott segítség, tői várják. A kormány segítsége mind a közvetlen pénzügyi segítség, mind a beadási normák rendezése, a határvidéknek nyújtott segítség, vagy a technikai anyagi alap növe­lése egymaga nem lenne elegendő, ha nem irányulna minden törekvé­sünk a mezőgazdasági termelés megjavítására. A kormány segítsé­ge is hiábavaló volna a mezőgaz­dasági dolgozók szorgalmas min. dennapi munkája nélkül. Gyorsan be kell fejezni az öszi munkákat Az öszi munkák gyors befejezé sének összes kérdéseit a legszoro­sabban össze kell kötni az EFSz­eknek nyújtott segítségkampány­nyal. Még a legnagyobb kormány­segítség sem tudná ellensúlyozni azokat a veszteségeket, amelyeket az őszi munkák késői elvégzésének veszélye okozna. Másik, ugyanilyen komoly fel­adat az állatállomány sikeres telel­tetése, az állattenyésztés további fejlesztésének és a hústermelés tel­jesítésének biztosítása. Teljes következetességgel kell visszautasítani azokat az irányza­tokát, amelyek a marhaállomány állandó csökkenésére vezetnek. Ez célszerű lehet egyes esetekben, azonban ott, ahol a takarmányfé­lékkel rosszul gazdálkodnak, ahol rothadni hagyják a szénát és a szalmát, ahol nem kímélik a réte­ket, ott mindig kevés lesz a takar­mány és az állatállomány csökken­tésével sem oldják ' meg a problé­mát. A kormány szeptember 15-i ha­tározata rámutatott arra, hogy na. gyobb gondot kell fordítani az EFSz-ek gazdasági és szervezeti megszilárdítására. Megteremteni a helyes előfeltételeket, gazdaságilag és szervezetileg megszilárdítani az EFSz-eket, ez az egyedüli helyes út, amelyen tovább kell haladnunk a falu szocialista építésében. Az EFSz-ek további fejlődésének egyik nehézsége az a tény, hogy bizo­nyos számú EFSz gyenge gazda­sági eredményeket mutat fel. Gaz­dasági eredményeikről rendszerint későn szerzünk tudomást: Ez a tény arról tanúskodik, hogy nem ismerjük részletesen a szövetkeze tek helyzetét, nem ismerjük az EFSz-ek egész gazdálkodását, hogy idejében és hatékonyan segíthes­sünk. Előfordulnak olyan esetek, hogy a JNB mezőgazdasági osztá­lyának előadója nem ismeri az EFSz életét, sőt azt sem tudja, ki irányítja az EFSz.t. Milyen lehet az ilyen előadó ismerete a szövet, kezetről és gazdálkodásáról — ez könnyen elképzelhető. Minden egyes JNB-nek, vagy mezőgazdasági elő­JINDfUCH UHER miniszterelnökhelyettes, földmüve. lésügyi miniszternek a Nemzeti Bizottságok munkatársaihoz inté­zett beszédéből. ' 4 adójának meg van az egész évi termelési terv másolata, rendelkezé­sére állnak az irányszámok, de a terv teljesítését rendszerint nem el­lenőrzik. H a végre sor kerüi az el­lenőrzésre, hogyan történik ez rend. szerint? A JNB mezőgazdasági ügyosztálya szövetkezeti tagozatá­nak vezetője az állami bank mun­katársával együtt közvetlenül az EFSz-ben ellenőreik az egész évi termelési terv és költségvetés telje­sítését, abból azonban, hogy az EFSz ugyanabban az időszakban már nem teljesíti a tervet, semi­lyen következtetést nem vonnak le. Az elvtársak mindent megállapíta­nak, legjobb esetben jelentést tesz­nek a JNB tanácsának, azonban a szövetkezetben senkivel sem tár­gyalják meg a hiányosságokat es nem törődnek a kiküszöbölésükkel. Ez komoly dolog, amely már sok kárt okozott az EFSz-eknek. Az egész évi termelési terv teljesítése ellenőrzésének oda kell irányulnia, hogy még a terv teljesítésének fo­lyamán leleplezzék és kiküszöböl­jék a hiányosságokat, hogy idejé­ben megakadályozzák a rendszerint igen komoly politikai következmé­nyekkel járó gazdasági károkat. A járási nemzeti bizottságoknak sokkal több felelősséget kell vállal­niok az állattenyésztésért. Ugyanez vonatkozik a begyűjtési miniszté­rium meghatalmazottait is. Fon­tos, hogy a húsbeadási feladatok teljesítésében jelenleg közösen fe­lülvizsgálják minden egyes EFSz és paraszt helyzetét, hogy begyűj­tés útján segítsenek megoldani a takarmány és az állatállomány helyzetét. E tekintetben meg kell javulnia az JNB-nek és a begyűj­tési meghatalmazottak közötti együttműködésnek is. Ügyelni kell az EFSz-ek mintaalapszabályzatának betartására Ugyanolyan érzékeny politikai jelentőségű kérdés a földnek kije­lölése az EFSz-ékből kilépni akaró földművesek számára. Az EFSz-ek mintaalapszabályzata világosan le­szögezi, hogy az EFSz-ből kilépő tagnak vissza kell adni a földjét és ennél tekintetbe kell venni a kö­zös gazdálkodás céljaira beadott eredeti földjeinek minőségét. Ter­mészetesen nem lesz lehetséges minden egyes esetben eleget tenni az egyéni gazdálkodást folytatni akaró földműves kívánságának. Ter­mészetes, hogy elsősorban az EFSz érdekeit és további fejlődésének távlatát tartjuk szem előtt. Ezt vi­lágosan meg kell mondanunk az önálló gazdálkodásra áttérni akaró földműveseknek. Meg kell magya­ráznunk nekik, hogy az EFSz ér­dekeit és a mindeddig egyénileg gazdálkodó földművesek érdekeit nézve, a szövetkezetet állítjuk első helyre. Ha tehát az EFSz.ek jövő­beni sikeres gazdálkodását tartjuk szem előtt, akkor abban a paraszt­ban, akinek önálló gazdálkodás céljaira jelenleg földterületet jelö­lünk ki, meg kell látnunk a jövő­beni szövetkezeti tagot, azt az em­bert, aki egyszer egész biztosan visszatér a szövetkezetbe és annak egyik legjobb tagjává válhat. Gyakran előfordul, hogy a szö. vetkezeten kívülálló földműves be­csületesen és lelküsmeretesen meg­műveli a földjét, azonban a föld gazdasági, műszaki rendezésének — sokszor indokolatlan — módosításával egy év múlva rendszerint elhanya golt parcellákkal cserélik ki föld­jét. A paraszt ezzel természetesen elveszti kedvét az intenzív gazdál­kodásra és előbb-utóbb tönkreteszi a földet. A földek kötelező kiosztásánál a helytelen eljárás oka főleg abban van, hogy a népi igazgatás a föld­művelővel való megállapodás nélkül osztja ki neki a földet. Ez az eljáráis szöges ellentétben áll az említett törvény értelmével, amely — mint elnevezése is tanúsítja — törvény a földműveseknek nyújtandó segít­ségről. Segíteni kell az egyénileg gazdálkodó földműveseknek a termelés növelésében A mezőgazdasági termelés továb­bi fejlesztésének nagy feladata előtt állunk. Tudatosítanunk kell milyen irányban kell biztosítani a mezőgazdasági termelést. E kérdés­ben még most is, a kormányhatá­rozat megjelenése után sem látnak sokan tisztán és továbbra is gyak. ra n előfordulnak durva hibák. Olyan nézetek merülnek fel, hogy nem szükséges segíteni az egyé­nileg gazdálkodó földműveseket a termelés növelésében és sok eset­ben megnehezítik ezek dolgát. Ezek a nézetek természetesen hely­telenek és ártalmasak. Tudatosítani kell, hogy az egyé­nileg gazdálkodó földművesek ter­melésének fejlesztését fékező, hely. telen eljárás nemcsak termelésük csökkentését é s ezzel piacunk el­látásának rosszabbodását jelenti, hanem elkerülhetetlenül megszegi a kis- és középparasztok önkéntes­ségének alapelvét a kollektív • gaz­dálkodásra való áttérésben, továbbá a munkásosztály, valamint a kis­és középparasztok szövetségének megszegését jelenti. Sztálin elvtárs élesen bírálta azokat, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy az egyéni parasztgazdálkodáshoz való viszony a ha:' c és kényszer, s nem pedig a segítség és a megnye­rés viszonya kell, hogy legyen. A kis. és középparasztok termelése korlátozásának következménye, ha még gyakran az EFSz-ek javát célzó jószándékkal i s történne, el­kerülhetetlenül ellenséges viszonyt szülne az EFSz-el szemben, s a kis­és középparasztokat a munkásosz­tály ellenségeinek soraiba, a kulá­kok karmai közé taszítaná. Elvtár­sak, helytelen tehát azt állítani a szövetkezetből kilépni akaró kö­zépparasztról, hogy ugyanaz, mint a kulák, csupán ^zért, mert a szö­vetkezet, mint égész, nem tudta biztosítani a jó gazdálkodást és termelést. Ezzel kapcsolatban néhány szót a kulákok termeléséről és maguk­ról a kulákokról. A kulákok föld. je, ahogyan ezt tapasztalatainkból jól ismerjük, az általános mezőgaz. dasági terület és rendszerint a leg­jobb minőségi terület jelentős szá­zalékát képezi. E föld ki nem hasz­nálása és a teljes termelésnek nem biztosítása árt gazdaságunk­nak. Ha nem biztosítjuk a terme­lést ezeken a földterületeken, ne­hezen számíthatunk a beadásokra. Lehetővé tesszük a kuláknak. hogy teljesítse termelési feladatait, de annál inkább ügyelünk beadási kö­telességének teljesítésére. Hely­telen az olyan kulák elleni harc. akkor, ha korlátozzuk termelésüket és ezzel lehetetlenné tesszük a me. zei munkák elvégzését, hogy nem hagyunk nekik vetőmagot, elvesz, szük takarmányukat, pusztulni hagyjuk marhaállományunkat, stb. Meg kell értenünk, hogy az osztály­harc törvényszerűség a falu szocialista építésének útján. Az osztályharc annál inkább fokozódik és kiélező­dik, minél jobban megnyerjük a kis- és középparasztokat a szocia­lizmus ügyének, mivel ügyünk az ő ügyük is. Az osztályharc annál inkább kiéleződik, minél jobban fejlődnek és megszilárdulnak az EFSz-ek, minél jobban elszigetelő­dik a kulák és minél inkább meg­szűnik a falura gyakorolt politikai befolyása. Nem szolgálhatjuk a szocializmus ügyét azzal, ha a kis. és középparasztok részvétele nél. kül folytatunk küzdelmet a zsíros­parasztok ellen és egyenesen ártal­mas, ha a középparasztot zsíros, parasztként kezeljük'. A legközelebbi időben nagy fel­adatok állnak mezőgazdaságunk előtt. E feladatok azonban teljesít­hetők. Teljesítésükben nagy táma­szunk a kormány segítsége, melyet jelenleg nyújt és általános segítsé­gével a jövőben is támogatni fog bennünket. 1953. november 12. HAZÁNK ÉLETÉBŐL Ebben az épületben van elhelyezve a gottwaldovi 11 bölcsőde egyike. 60 gyermeket gondoz itt 9 gyermekgondozó-nővér Az épület modern berendezése és az egészséges környezet biztosítja a gyermekek fejlő­dését. örömteljes életét. Nemrégiben adták át küldetésének a kuncsicei Klement Gottwald Új Kohóművek modern egészségügyi központját. Az egészségügyi központ több osztályán orvosi kezelésben részesítik az üzem és az építkezés dolgozóit. Ennek az egészségügyi központnak a felépítése is azt bizonyítja, hogy kormányunk és pártunk a szeptember 15-i kormánynyüatkozat álapján fo­kozott gondot fordít dolgozóinkra. Az egészségügyi gondoskodás egyik rendkívüli fontos részét képezi ennek az általános gondoskodásnak, amely­nek fö célja az, hogy állandóan emelkedjék hazánk dolgozóinak jóléte. Képünkön az egészségügyi központ egyik ápolónövére Viktor Pavluszik lakatos megsérült ujját kezeli. Szombaton leplezték le ünnepélyes keretek között Antonín Zápotocký köz­társasági elnökünk részvételével Plzeňben J. V. Sztálin emlékmüvét. Ez az emlékmű is kifejezi népünk hűségét és szeretetét a nagy Szovjetunió­hoz. Képünk az ünnepélyes leleplezés alkalmából készült.

Next

/
Thumbnails
Contents