Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-07 / 270. szám, szombat

1953. november 7 U J SZO 5 A szovjet kormány jegyzéke Nagy-Britannia, Franciaország és az USA kormányaihoz a külügyminiszterek konferenciájának összehívásáról November 3_án a Szovjetunió külügyminisztériuma Nagy-Britannia, Franciaország és az USA moszkvai nagykövetségeihez eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékét az említett államok szeptember 28-i jegyzékére. A jegyzék befejező részét az alábbiakban közöljük: Mivel az úgynevezett európai hadseregről szóló párizsi egyez mény, amely hadseregbe be akar­ják sorolni a nyugatnémet t'egyve res erőket, a nyugatnémet rendes hadsereg felállítását jelenti, a nyu­gatnémet revansiszták nem retten nek vissza semmitől sem, hogy el­érjék e szerződés érvénybelépteté­sét. Ezzel egyidejűleg Nyugat.Né­metország revansiszta körei szün telen nyomást gyakorolnak a cél ból, hogy meggyorsítsák a bonni szerződés érvénybelépését is. És ezt a szerződést, amely Nyugat­Németországot évtizedekre meg szállott ország állapotában tartja, arra akarják felhasználni, hogy ha majd belépnek az északatlanti ka tanai hatalmi csoportosulásba és ha majd biztosítják a maguk számá ra e tömörülés legagresszívabb erői­nek támogatását, akkor szabad ke­zük legyen. Ha a párizsi és bonni szerződés érvénybe lép, ez azt fogja jelente­ni, hogy Nyugat-Németország re­militarizálása teljes egészében meg valósul. És ezután, amint erről az európai nemzetek szomorú tapasz­talatai tanúskodnak, a nyugatné­met revansiszták nem törődnek többé e szerződések számos szaka­szávai. Akkor azután mindenre készek lesznek, hogy ezen egyezmények részvevőit kalandos akciókba so­dorják, amelyek segítségükre lesz­nek abban, hogy háborút kezdjenek bűnös revansiszta céljaik megváló sitása érdekében. Ezzel számolniok kel! Európa békeszerető nemzeteinek, elsősor­ban Nyugat-Németország szomszé dalnak. Mindnyájan ismerik azt a történelmi tanulságot, hogy az ag­resszív német militarizmus első ál­dozataivá a szomszédos országok lettek, hogy a német militaristák még csak ürügyet sem kerestek ar­ra, hogy megtámadják őket. Ezzel kapcsolatban érthető, hogy az angol kormány október 18-i jegy­zékében említést tesz az európai biztonság fontos kérdéséről, amely­nek a szovjet kormány mindig rend­kívül nagy fontosságot tulajdonított. El kell ismerni, hogy a békeszerető európai nemzetek érdekeinek és magának a német nép érdekeinek is a német problémának csupán olyan megoldása felel meg, ami biztosítja Németország nemzeti egységének mint demokratikus és békeszerető állam felújítását és amely ezzel egy. idejüleg biztosítja az összes európai államok biztonságának érdekeit is. Ez azt jelenti, hogy az európai ál­lamok külön katonai csoportosulásá­nak, amely az egyik vagy másik európai állam ellen irányul, amilyen jelenleg az úgynevezett európai had­sereg felállítása, ninos semmi köze az igazi európai biztonsághoz. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy van egy 1942. évi angol-szov­jet. szerződés és egy 1944. évi fran­cia.szovjet szerződés, amelyek sze­rint a Szovjetunió és Anglia, vala­mint a Szovjetunió és Franciaország is kötelezték magukat, hogy együtte­sen lépéseket tesznek a német mili­tarizmus agressziójának lehetősége ellen, ami egyben megfelel az összes európai államok biztonsága biztosí­tásának is Sem Anglia, sem Fran­ciaország érdekében nem áll, hogy e fontos kötelezettségekről megfe­ledkezzenek. Ami a Szovjetuniót il­leti, ma is épp ügy, mint azelőtt, tel­jesen kész arra, hogy e kötelezett­ségekből nemcsak ne engedjen, ha­nem figyelembe vegye a meglevő új lehetőségeket is az európai bizton­ság biztosítására. Az angol kormánynak a német problémával kapcsolatos állásfogla­lása, amely kifejezésre jut az em­lített jegyzékben és a megelőző jegyzékekben is, egyáltalán nem fe. lel meg az európai biztonság érde­keinek, mivel ezekben a jegyzékek­ben nemcsak az említett kötelezett­ségeket hagyja figyelmen kívül, ha­nem nem törődik az 1945. potsdami konferencia határozataival sem, amelyek alapján Anglia, az USA, a Szovjetunió és Franciaország, amely hozzájuk csatlakozott, megegyeztek abban, hogy együttes erővel járulja­nak hozzá a német állam egységé­nek felújításához, az össznémet de­mokratikus kormány megalakításá­hoz és a Németországgal való bé­keszerződés megkötéséhez. A Szov­jetunió kormánya szükségesnek tartja az angol kormányt újból fi­gyelmeztetni, hogy mily messzire menő fontossága van az európai biztonság biztosítása szempontjából a Németországról szóló potsdami egyezmény elvei és céljai betartása, nak. A szovjet kormány most azon a nézeten van, hogy csupán a négy nagyhatalom közös erejével lehet biztosítani az európai biztonságot és nem engedni az agresszív német militarizmus felújitását, amire a nyugatnémet revansiszták annyira igyekeznek. Ezért, szükséges, hogy Anglia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió a nyugatnémetországi és keletnémetországi képviselőkkel együttesen egyezzenek meg abban, hogy a béke megszilárdítása és az európai biztonság érdekében ne ha­lasszák tovább a Németországot érintő főbb kérdések megoldását, va­lamint a Németországgal kötendő békeszerződés kérdését és a német állam egységének demokratikus és békés alapokon való felújításának kérdését. Éppen az említett okból javasolta a szovjet kormány, hogy a külügy, miniszterek konferenciáján a követ­kező kérdéseket tárgyalják meg: bé­kekonferencia összehívása a Né­metországgal kötendő békeszerződés kérdésének megtárgyalására; ideiglenes össznémet kormány megalakítása és össznémet válasz­tások megrendezése. Ezenkívül a szovjet kormány fon. tosnak tartotta és tartja, hogy tár­gyalják meg a háború következtében Németországra háruló pénzügyi és gazdasági kötelezettségek könnyíté­sének kérdését. Az angol kormány épp úgy, mint azelőtt, október 18-i jegyzékében sem foglalt állást e kérdésekkel kap­csolatban, amelyek a német problé­ma megoldása szempontjából első­rendű jelentőségűek. Ehelyett arra a kijelentésre korlátozódott, hogy az említett konferencián „felhasznál, ja az alkalmat, hogy előadja néze­teit azokról a kérdésekről, amelyek­kel megelőző jegyzékei foglalkoz­tak". Az angol kormánynak ez a kije­lentése azt jelenti, hogy mint azelőtt is, arra törekszik, hogy a német probléma megtárgyalását az össz­német választások kérdésére korlá­tozza, amelyeket a megszálló ha­talmak és nem a német nép maga szervezne, mert az angol kormány ezúttal is kitér az össznémet demo­kratikus kormány haladéktalan megalakítása kérdésének megtár­gyalása elől. Azonban míg ezt az össznémet kormányt nem alakítják meg, nem lehet biztosítani a való­ban szabad össznémet választások megvalósítását és nem lehet biztosí­tani a négy nagyhatalom potsdami egyezménye által kitűzött fő felada­tok megoldását, — hozzájárulni Né­metországnak mint demokratikus és békeszerető államnak felújításához. Ezenkívül a német kérdést nem le. lehet megoldani egy másik fontos kérdéstől függetlenül, amely köz­vetlen kapcsolatban áll Európa biz­tonságával annak a helyzetnek kér­désével, amely némelyik európai ál­lam területén létesített amerikai haditámaszponthálózat állandó ki­bővítésével kapcsolatban jött létre. Amint a szovjet kormány már nem egyszer felhívta a figyelmet erre, ezeket a haditámaszpontokat főleg a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok határai men­tén levő körzetekben építik, ami már magában "is arról tanúskodik, hogy e támaszpontoknak semmi közük sincs az északatlanti tömbben részt vevő országok védelméhez és hogy agresszív célokat vannak hivatva szolgálni. Amint ismeretes, ilyen amerikai támaszpontokat építettek Anglia, Franciaország, Olaszország, Törökország, Norvégia és számos más ország területén. Nemrégen megegyeztek új haditámaszpontok építésében görög területen, aminek semmi köze sincs a görög nép nem­zeti érdekeihez. Hogy mily messzi­re mentek az európai haditámasz­pontok építésével, erről az a tény tanúskodik, hogy az utóbbi időben az USA és a hitleri Németország volt szövetségese — Franco Spanyol­országa között egyezményt írtak alá. Spanyolország az északatlanti hatalmi tömörülés katonai szövetsé­gesévé válik és területét amerikai haditengerészeti és légitámaszpon­tok építésére rendelkezésre bocsát­ja. Tekintettel ezekre az új té­nyekre, senki sem állíthatja azt, hogy az északatlanti tömb védelmi célokat követ. Ezenkívül rendszere sen nyílt nyomást gyakorol néhány más európai valamint közel- és középkeleti államra, főleg Iránra, hogy ezeket az államokat arra kény­szerítse, hogy területüket idegen hadi támaszpontok létesítésére áten­gedjék, annak ellenére, hogy ezen államok széleskörű közvéleménye jogosan tiltakozik ez ellen. Ezen ál­lamok közvéleménye tudatában van hogy ezek a támaszpontok agresszív célból létesülnek és összeegyeztethe tetlenek ezen országok nemzeti szu­verenitásával és függetlenségével. Az említett haditámaszpontok épí­tése közvetlen összefüggésben áll a Nyugat-Németország remilitarizálá­sára irányuló jelenlegi intézkedések­kel, amelyeknek célja Nyugat-Né. metország területét a nyugatnémet militaristái-: revansiszta céljainak, valamint az északatlanti tömb agresszív terveinek előkészítésére és megvalósítására szolgáló ugródesz­kává alakítani. Nem nehéz megérte ni, hogy ebben a helyzetben, amikór számos európai, északafrikai, közel­és távolkeleti állam területein állan­dóan újabb és újabb idegen haditá­maszpontokat építenek és amikor megvalósulnak a Nyugat-Németor­szág remilitarizálására irányuló ter­vek, akkor Szovjetunió és számos más állam biztonságát fenyegető ve­szély merül fel, ami a nemzetközi feszültség további kiéleződését okoz­za és fokozza az új világháború ve­szélyét. Mindez arról tanúskodik, hogy a német problémának az európai biztonság érdekeivel összhangzó megoldása elválaszthatatlanul össze­függ az említett haditámaszpontok felszámolása kérdésének megoldásá­val. E kérdéssel kapcsolatos más ál. lásfoglalás azt jelentené, hogy nem veszik figyelembe az európai biz­tonság valódi biztosításának érde­keit. Ezért a szovjet kormány magya­rázatot szeretne az angol kormány­tól, valamint az USA és Francia­ország kormányaitól is, vájjon az a kijelentésük, hogy a német kér­dést készek megtárgyalni a négy nagyhatalom minisztereinek kon­ferenciáján és hogy elismerik az európai biztonság biztosításának fontosságát azt jelenti-e, hogy nem hoznak létre olyan helyzetet, hogy egyfelől javasolják a német kérdésnek a konferencián való meg­tárgyalását és másfelől ezzel egy­idejüleg lépéseket tesznek arra, hogy a párizsi és bonni szerződést ratifikálják azok az államok, ame­lyek ezt eddig nem tették meg. Erre a magyarázatra szükség van, mivel az említett egyezmények ra­tifikálása és érvénybelépése lehe­tetlenné teszi Németországnak, mint egységes államnak felújítását és ezzel a német kérdésnek megtár­gyalását, a négy hatalom külügy­minisztereinek konferenciáját tárgytalanná teszi, mivel az ilyen konferenciát előre lekötnék a há. rom hatalom és Adenauer, bonni kormányának előre megállapított külön kötelezettségei oly irányban, hogy Nyugat-Németországot bevon­ják az északatlanti tömbbe és nyu­gatnémet revansiszta hadsereget állítsanak fel. Mindaz, amire már rámutattunk azt mutatja, hogy ha valóban meg van a szándék az időszerű nem­zetközi problémák megoldására, meg kell egyezni a nemzetközi fe­Szovjet Uzbekisztán lakossága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójára készül Taskent, a Szovjet-Üzbekisztán fő­városa ünnepi díszbe öltözik. Az üzemek és hivatalok épületeit transz, parensek díszítik, amelyek felhívást tartalmaznak a nemzetek közötti barátság megszilárdítására és a békeharcra. Az üzemekben és gyá rakban, a hivatalokban és iskolák ban ünnepi gyűléseket tartanak a Nagy Októberi Szocialista Forrada. lom 36. évfordulójának tiszteletére. Uzbekisztán dolgozói ezt a nagy ünnepet a termelési tervek túltelje­sítésével üdvözlik. A Sztálin nevét viselő textil-kombinát dolgozói 280 ezer méter különböző szövetet ké­szítettek terven felül. A taskenti textil-gépipari üzem kollektívája új típusú gépeket gyárt a gyapot és gyapjúfonal szövésére. A Vorosilov üzem munkásai kibővítik a gyapot termelés gépesítésére szolgáló gépek termelését és külön gépeket gyár. tottak a gyapotrostok tisztítására. Az elektrotechnikai ipari munkások a cipészek és konfekciós üzemek munkásai pompás termelési eredmé­nyeket érnek el. Ezekben a napokban pezsgő kul­turális élet folyik a városban. Az üzbég állami közkönyvtárban a Nagy Október évfordulója alkalmából ki­állítást nyitottak meg. A taskenti mozikban ünnepi filmhét-kezdődött. A fesztivál keretében a legjobb szov­jet filmalkotásokat mutatják be. Hét drámai és zenés színház szovjet drámaírók és zeneszerzők új műveit mutatja be. A hangversenytermek­ben és munkásklubokban ünnepi hangversenyeket rendeznek. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tézisei a hatéves terv két utolsó évének fő gazdasági feladatairól A lengyel lapok közölték a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága 9. teljes ülésének »A hatéves terv teljesítésében elért sikerek és a hatéi' ? terv két utol só évének (195' 55) fö gazda sági faladatai" cimü téziseit. A té. zisek a küszöbönálló pártkongresz­szussal kapcsolatban kerülnek meg­vitatásra. A hatéves terv első négy esz­tendejében — állapitják meg a té­zisek — jelentékeny sikerek szü­lettek az ipar, különösen a nehéz­ipar fejlesztésében. A hatéves terv végrehajtása során azonban jelen­tős aránytalanságok mutatkoztak, ilyenek például a mezőgazdasági termelés gyenge növekedése. 1950 és 1953 között az ipari termelés 115 százalékkal emelkedett az 1949-es színvonalhoz viszonyítva, a mezőgazdasági termelés viszont csupán kilenc százalékkal. A tézisek az ipari termelés 1954 —1955. évi általános növelését 1953­hoz viszonyítva 23—24 százalékban szabják meg. Gyors fejlődési üte­met írnak elő a közszükségleti cik­keket gyártó ipar számára. A té­zisek megszabják az élelmiszerek és közszükségleti iparcikkek terme­lése növelésének mutatószámait az 1953-as színvonalhoz viszonyítva. Igy a kenyér és a sütőipari áruk termelése kb. 12 százalékkal, a húsé kb. 11 százalékkal, a vajé kb. 23 százalékkal, a növényi olajé kb. 22 százalékkal, halé kb. 100 száza- ' lékkai, a halkonzerveké kb. 30 szá­zalékkal, a cuko^ kb, 7 százalé­kai, a gyapjúszöveteké kb. 11 szá­zalékkal, a gyapot3Zöveteké kb. 12 százalékkal, a selyemszöveteké kb. 20 százalékkal, a bőrlábbeliké kb. 21 százalékkal, a szappan terme­lése kb. 15 százalékkal emelkedik, stb. A tézisek a mezőgazdaság össz­termelésének növekedését a követ­kező két esztendőre (1954—1955) az 1953-as színvonalhoz viszonyít­va 10 százalékban szabják meg. Ez időszak alatt a burgonyaterme­lésnek 5—7 százalékkal, a szarvas­marhaállománynak 7—9 százalék­kal, a sertésállománynak 10—15 százalékkal kell növekednie. 1954— 1955-re a mezőgazdasági gépek és felszerelésének gyártásának kétsze­res, a műtrágyagyártásnak 35 szá­zalékos növekedését írják elő 1953­hoz viszonyítva. A munkások bére és a dolgozó parasztok jövedelme 1954—55-ben 1953-hoz viszonyítva 15 százalék­kal emelkedik. 1955-re 162.000 — az 1953.nál 20 százalékkal több la­kószoba használatbavételét tűzték ki. Az állam szociális és kultúrális építkezéseket szolgáló kiadásai 1953-hoz viszonyítva 34 százalékkal növekednek. A dolgozók életszínvonalának további emelkedé­séről számol be a Német Demokratikus Köztársaság harmadik negyedévi tervjelentése Az ADN hírügynökség közli a Né-j met Demokratikus Köztársaság Álla­mi Tervbizottsága mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelene­sét az 1953. évi népgazdasági terv harmadik negyedévi teljesítéséről. Ez év harmadik negyedében a Né­met Demokratikus Köztársaság ipari termelése 114%-ra emelkedett a mult év megfelelő időszakához viszonyítva. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya új irányvonalának meg­valósítása során különösen a közszük­ségleti iparcikkek és élelmiszerek gyártása fokozódott. A harmadik negyedévben 9.7 -szá­zalékkal emelkedett a munka ter­melékenysége a népi tulajdonban lévő ipari vállalatoknál a mult év meg­felelő időszakához viszonyítva. A köztársaság ipari munkásainak átla­gos munkabére 9.4 százalékkal emel­kedett ez alatt az időszak alatt Jelentős sikereket értek el a mező­gazdaság területén is A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya új irányvonalának megvalósítása során csökkentek az adók, emelkedett a munkabér és je­lentősen csökkentették az élelmiszerek és iparcikkek árát, ami a köztársaság dolgozói életszínvonalának további emelkedését eredményzte. szültség csökkentésére irányuló in­tézkedések haladéktalan megtár­gyalásában, és ez megköveteli, hogy hívják össze az öt nagyhata­lom konferenciáját. Remélhető, hogy az említett intézkedések meg­tárgyalása megkönnyíti a német kérdés megoldását is, amely mint nyilvánvaló, elválaszthatatlanul összefügg az európai biztonság biz­tosításának problémájával. Az itt felsoroltak alapján a szov. jet kormány, megerősíti szeptember 28-i jegyzéké'- -n foglalt javaslatát, amely szerint n külügyminiszterek konferenciáját a következő felada­tok megoldására kell összehívni: 1. Anglia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok, a Kí­nai Népköztársaság és a Szovjet­unió külügyminisztereiből álló kon­ferencián meg kell tárgyalni a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedéseket. 2. Az Anglia, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztereiből álló konferencián meg kell tárgyal­ni a német kérdést a konferencia előkészítése folyamán előterjesztett összes javaslatokkal együtt. Az osztrák szerződés kérdésével kapcsolatban, amelyről említést tesz az angol kormány, a szovjet kormány szükségesnek tartja meg­jegyezni, hogy az angol kormány­tól. valamint Franciaország és az USA kormányaitól is választ vár e kérdéssel kapcsolatos augusztus 28-i jegyzékére és hozzáteszi, hogy e kérdésnek szokásos diplomáciai úton való megtárgyalására, ahogy ezt a szovjet kormány javasolta, eddig nem került sor. A szovjet kormány hasonló jegy­zékeket küldött Franciaország és az USA kormányainak is.

Next

/
Thumbnails
Contents