Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-26 / 286. szám, csütörtök

4 ÜJ SZÖ 1953. november 26. Václav Dávid miniszter beszéde az ENSz-ben a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet javaslatokról Az ENSz 1. számú bizottság á . egyrészt országai népének határo­ban lefolyt vita során november 23- ! zott törekvését a nemzetközi fe­Joliot-Curie beszéde ci Béke .Világtanács ülésszakának megnyitó ülésén án beszédet mondott Václav Dávid külügyminiszter a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló szov­jet javaslatról. Beszédében többek között azt mondotta: Az utóbbi hónapok folyamán fel­tartóztathatatlanul növekszik a meg­oldatlan nemzetközi problémák tár­gyalások útján való megoldásáért indított mozgalom és világszerte mind szélesebb tömegek támogatá­sát nyeri el. Hogy a tárgyalások sikerrel végződjenek és hogy a vi­tás kérdéseket valóban úgy oldják meg, ahogy erre a békeszerető em­beriség vágyakozik, ehhez elsősor­ban mindkét részről jóakaratra van szükség. A Szovjetunió kormánya állandóan ilyen jóakaratot mutat és pedig nemcsak az utóbbi időben, ha­nem a szovjet állam keletkezése óta. A nemzetközi feszültség okai. Látni kell azonban, hogy a vitás kérdések békés megoldásának útjá­ba állandóan újabb akadályokat gördítenek. Míg az egész világ a nemzetközi problémák békés úton való megoldásáról beszél, a nyugati hatalmak uralkodó körei és elsősor­ban az USA a valóságban nem akar hozzájárulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Ellenkezőleg az utób­bi években mindjobban fokozza lá­szültség enyhítésére és nem hall­gatja el másrészt azon mágnások kitartó és a világ békéjével szem­ben ellenséges törekvéseit, akiknek érdekükben áll a nemzetközi helyzet kiéleződése. A nemzetközi közvélemény figyel­me e napokban a külügyminiszterek konferenciájának összehívására irá­nyul. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere e hó 13-i sajtó­konferenciáján hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió pozitív álláspontot foglal el e konferencia összehívásá­val kapcsolatban és hogy szükséges­nek tartja e konferencia összehívá­sát, amennyiben ez a nemzetközi feszültség enyhítését fogja szolgálni. Ez a világos kijelentés megcáfolja a szándékosan terjesztett hazugsá­gokat, amelyeket utoljára a nyuga­ti hatalmak 1953. november 16-i jegyzéke ismételt, amely szerint a Szovjetunió a külügyminiszterek konferenciájának összehívásával kap­csolatban negatív álláspontot foglal el. A világ közvéleménye nagyra be­csüli a Szovjetunió őszinte törekvé­seit és kezdeményezéseit, amelyek megmutatják a vitás problémák bé­kés megoldásának útját és módsze reit. Ezért a nyugati hatalmak ve­zető tényezői sem hagyhatják fi­gyelmen kívül népeiknek a megol­zas fegyverkezését, beleszámítva az datlan nemzetközi problémák békés atom- és hidrogénfegyverek gyár ; megoldására irányuló óhaját és ezért tását is; támadó katonai tömböket ; az utóbbi ,időben mind gyakrabban | lyozása érdekében alkalmazott mes A Béke Világtanács ötödik ülés szakán Frederic Joliot-Curie, a Bé. ke Világtanács elnöke mondott be­szédet. Többi között kijelentette: Minden népnek közös felelősséget kell vállalnia, hogy a béke szem­pontjából kedvező irányban változ­tassák meg a nemzetközi helyzetet. Az utóbbi hónapok eseményeinek eredményeként a nemzetközi hely­zet világosan mutatja, hogy a kö­zös felelősségen kívül egyes országokra, következéskép­pen azok nemzeti mozgalmaira is igen nagyjelentőségű különös fe­lelősség hátul. Ez a felelősség haladéktalan ak. ciókat követel. A Németországgal szomszédos országoknak az j-eurő pai védelmi közösség . avagy a militarista Németország újrafel fegyverzésének bármely más for mája elleni akciói, az ázsiai orszá goknak és a koreai probléma meg oldásában valamint a vietnami há. ború megszüntetésében érdekelt or szágok akciói azon akciók közé tartoznak, amelyek a békéért ví­vott harcban előtérbe állítják az egyes országok felelősségét. Erős ellenféllel, a hidegháború tökéletesített fegyverével van dol­gunk. Ezt a fegyvert »faladatá­nak« teljes ismeretével alkalmazza a pszichológiai hadviselés stratégiai hivatala. Állandóan küzdenünk kell a ha zugság és a cselszövés ellen. A kö zelmult eseményei igen jól megmu tat ják az egyezmények niegakadá. létesít a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok ellen és gyor­san növeli haditámaszpontjainak há. lózatát. Az USA uralkodó körei nemcsak hogy folytatják „hideghá­borújukat'', hanem fokozzák is. A nemzetközi kereskedelem terén disz­kriminációs politikát folytatnak, el­lenséges propagandát űznek és fo­kozzák rágalmazó hadjáratukat az amerikai sajtóban és rádióban. Sajnálatos tény, hogy az utóbbi időben, amikor a világ népei öröm­mel üdvözölték a koreai fegyver­szünet megkötését, az USA reakciós körei, amelyeknek érdekükben áll a nemzetközi helyzet kiélezése, min­den lehetőt megtesznek, hogy meg­hiúsítsák a vitás nemzetközi kérdé­sek békés megoldását. Hogy az Egyesült Államok ural­kodó körei a sürgető nemzetközi kérdések békés megoldása iránt nem tanúsítanak jóakaratot, ezt bizonyítja az a szívós törekvésük, amellyel megakadályozni igyekez­nek a Kínai Népköztársaság törvé­nyes jogainak visszaadását az ENSZ-ben. Ha az USA és azon ál­lamok uralkodó körei, amelyek ed­dig ebben a kérdésben az USA-t tá­mogatják, valóban és komolyan a nemzetközi együttműködés felújítá­sára törekednének, véget kellene vetniök annak ^a sértő politikának, amellyel fígyelfnen kívül hagyják a Kínai Népköztársaság fennállását, ennek a nagy, egységes és erős ál­lamnak létezését, amelynek részvé­tele nélkül nem lehet semüyen tá­volkeleti probléma megoldásába, sem pedig általában az időszerű nemzet­közi problémák rendezésébe fogni. A nyugati világ reakciós körei félnek a békétől. Míg az emberek százmillióinak szívében erősödik az elszántság, hogy harcoljanak a vi­tás nemzetközi kérdések békés ren­dezéséért, a nyugati világ reakciós beszélnek a „tárgyalásokról," A tapasztalatok azonban azt mu­tatják, hogy a „tárgyalásokról" szó­ló beszédeikkel túlságosan gyakran csak a nemzetközi kérdések békés megoldásával ellenkező intézkedései­ket álcázzák. A nyugati nagyhatalmak 'folytatják háborús propagandájukat Azok a javaslatok, amelyeket a Szovjetunió küldöttsége a közgyűlés 8. ülésszaka elé terjesztett „az új világháború veszélyének elhárítására és a nemzetközi feszültség enyhíté­sére szolgáló intézkedésekről" cím­mel és amelyek kétségkívül ezen ülésszak napirendjének legfontosabb pontják képezik, a hidegháború, az örült fegyverkezés megszüntetésére és az államok közötti normális kap csolatok helyreállítására irányuló hathatós intézkedések elfogadását célozzák. Ennek azonban nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy ezeket a javasla­tokat főleg a nyugati nagyhatalmak és az őket támogató országok azzal az őszinte szándékkal tárgyalják meg, hogy utat találjanak a nem­zetközi feszültség enyhítésére és az új háború veszélyének elhárítására. Az USA, Anglia é s Franciaország vezető képviselőinek az eddigi le­szerelési tárgyalások folyamán tett nyilatkozatai azonban újra meg újra ismétlik a koholt és hazug ál­lítást, az úgynevezett „Szovjetunió részéről származó veszélyről", amely állítólag bizalmatlanságot kelt ' a nemzetközi kapcsolatok terén. Eze­ket az állításokat semilyen tény sem támasztja alá és elejétől végig ko­holt állítások Arra vannak hivatva, hogy ürü­gyül szolgáljanak ahhoz, hogy a nagyhatalmak kitérhessenek a Szov­jetunió által beterjesztett javaslatok kcmoly megtárgyalása elől és hogy terkedések jellegét és sokféleségét. A népek a tárgyalásokban annak eszközét látják, hogy enyhítsék, majd megszüntessék a nemzetközi feszültséget: olyan eszközt, amely­nek segítségével véget lehet vetni a fegyveres összetűzéseknek, ren cjjezni lehet a vitás nemzetközi kér. déseket g amelynek segítségével le hetövé válik é s megszervezhető lesz a leszerelés. Mások azt a látszatot keltik, mintha tárgyalni akarnának, de csak ,olyan feltételekkel hajlan dók megkezdeni a tárgyalásokat amelyek okvetlenül kudarcra vezet nének és számukra biztonságosabb hatalmi helyzetet teremtenének. Európa központjában — folytat, ta Joliot Curie — ismét felütötte fejét a veszély, amelyet Németor. szág szomszédai jól ismernek: a né. met militarizmus veszélye. Teljesen világos, hogy a milita. rista Németország újrafelfegyver zése megtelel a perifériális straté­giai amerikai politikájának. A re vansszellemtől megszállott, újrafel fegyverzett Nyugat-Németországot elsőrendű stratégiaj támaszpontnak vélik. A Németországgal szomszé­dos nyugati országok polgárai előtt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sa ját biztonságuk veszélybe kerül, ha ezek a tervek megvalósulnak, mert az ilyen Németország esetleg meg próbálja — amint a múltban már megpróbálta — hogy az említett országok irányában kezdjen terjesz kedni. Ezt az egész agresszív politikát svédelem ürügyén tálalják fel, pe dig a valóságban az egész világ biztonságát komolyan veszélyezteti. Még sohasem nyúltak ilyen becs. telen fogásokhoz annak érdekében, hogy félrevezessék a közvéleményt. Igy a francia külügyminiszter a négy nagyhatalom értekezletének összehívására vonatkozó szovjet ja vaslatról 1953. október 29-én kije­lentette a Köztársasági Tanácsban: „Továbbra is akiarjuk azt az érte­kezletet, amelyen a Szovjetunió felvethetne minden olyan problé mát, amelyet akar, többek között a biztonság kérdését. A Szovjet unió a saját biztonságáról fog be szélni, mi a mienkről«. Helyesel­nünk kellene azt a nyilatkozatot de az e szavakat közvetlenül meg előző mondatban eleve szétrombol minden reményt, amelyet az ilyen értekezlet ébresztene, ugyanis hatá rozottan kijelentette: „Az európai védelmi közösség és a négyhatal mi értekezlet két egymást kiegé szítö elem«. Hogy lehet egymást kiegészítő elemnek nevezni egy részt azt az értekezletet, amelyen ^mindenki felvethet minden problé mát, amit csak akar- és másrészt a szerződést, amely szükségszerűen agresszív fegyveres erök létesítését írja elő? A továbbiakban Joliot-Curie ki jelentette: Az ázsiai eseményeket és külö nősen a Koreával kapcsolatos ese ményeket a világ minden népe nagy figyelemmel kíséri. Ezeknek az eseményeknek az elemzése '< hadmüveletek kezdete óta azt bi zonyítja, hogy azok, akik beavat­koztak a koreaj nép belügyeibe, elég erősnek tartották magukat ahhoz, hogy fegyveres erővel vív ják ki a győzelmet. A béke erői nagy győzelmet arattak, amikor kivívták a hadműveletek beszün­tetését és a tárgyalások eszméjé­nek diadalát. A nemzetközi feszültség enyhülé­sétől rettegő erők most a legkü­lönbözőbb eszközöket ragadják meg, hogy megakadályozzák a po­litikai értekezlet összehívását. A jelenlegi nemzetközi helyzetet jellemző fő események elemzése azt mutatja, hogy az erős nemzet­közi feszültség légkörében igen nehéz a konkrét problémák megol­dása. Ebben a légkörben igyekez­nek az embereket félrevezetni és az veszély fenyegeti őket, hogy el­ragadtatják magukat a ^keresztes­hadjárat-' szellemétől. Szeretném ha közvetlenül for­dulhatnék mindezekhez az embe­rekhez és elmondhatnám nekik: Önök odaadással viseltetnek vala­milyen rendszer iránt: Önök azt ondolják — hisz oly gyakran is­mételgették Önöknek — hogy Önö­ket meg akarják hódítani és arra akarják kényszeríteni, hogy le­mondjanak életformájukról; hogy az oroszokkal csak abban az eset. ben lehet tárgyalni, ha. megváltoz­tatják rendszerüket, a kínaikkal pedig csak akkor, ha visszahívják a formózai marsallt. Mi a véleményük arról, vájjon észszerű volna-e azt állítani, hogy az amerikaiakkal csak akkor lehet tárgyalni, ha megszüntetik a kapi­talizmust ? Ha pedig ez nem így van. akkor nem kell-e az emberekkel — akár­milyenek is legyenek és akármi, lyen rendszerben is éljenek — esz­közöket keresni a nemzetközi fe­szültség enyhítésére ? Vájjon az öt nagyhatalom — amelyekre a legnagyobb felelősség hárul a béke fenntartásáért és megszilárdításáért — képviselőinek tanácskozása nem jelenti-e a leg­jobb utat a nemzetközi feszültség enyhítéséhez? Találkozzanak hát az öt nagy­hatalom képviselői és az érdekei­ket érintő véleményük, valamint aggályaik kicserélésével és a né­zeteltéréseket okozó világproblémák általános megtárgyalásával oszlas­sák el a gyanút és enyhítsék a légkört. Ugy vélem, ülésszakunk egyik legfontosabb feladata az, hogy megtalálja a leghatásosabb esz­közt, amellyel elérheti, hogy ez az annyira szükséges tanácskozás lét. rejőjjön. Gazdasági és kulturális egyezmény a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között körei még jobban aktivizálták ellen, fenntarthassák háborús készülődései­állásukat a nemzetköz, feszultseg ket é s propagandájukat, enyhítésére irányuló törekvésekkel szemben. Üjból és újból megmutat­kozik, hogy ezek a körök, amelyek­nek a lázas fegyverkezés óriási nye­reségeket hoz, a szc szoros értelmé ben félnek a békétől és ezért min­dent megtesznek hogy meghiúsítsák a nemzetközi béke és biztonság megerősítésének és megszilárdításá. nak kilátásait. A „Le Monde" című francia lap 1953. április 3-i számában, amikor a nemzetközi feszültség enyhítésének iéhetőségei mutatkoztak, a helyze­tet így jellemezte: az amerikaiak bi­zonyos csoportja előtt veszedelme, sen vázolődik fel a „béke veszélye". Természetesen a Wall-Street-i spe­kulánsok kis csoportjáról van szó ... Amint látható, a nyugati világ burzsoá sajtója sem hallgathatja el amelynek célja ellenségeskedés és gyűlölet szítása a nemzetek között. Ezzel a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló rágalmazó propagandával akarják indokolni azokat az óriási összegeket, ame­lyeket a három nyugati nagyhata­lom költségvetéséből a fegyverkezés­re fordít. A Szovjetunióról, a Kínai Nép­köztársaságról és a népi demokra­tikus országokról a nyugati orszá­gok sajtójában terjesztett rágal­maknak az a céljuk, hogy a féle­lem és bizonytalanság légkörét ala­kítsák ki. (V. Dávid külügyminiszter be­szédének második részét lapunk holnapi számában közöljük.) November 23 án Pekingben giazda­és kulturális együttműködési egyezményt írtak alá a Kínai Nép­köztársaság és a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaiság között. A kí­nai és a koreai nép hagyományos, mélységes baráti kapcsolatainak to­vábbi megszilárdítását és fejleszté­sét szolgáló egyezmény aláírását baráti légkörben folytatott tanács, kozások előzték meg. Az egyezményt kínai részről Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság köz­ponti kormánya népi közigazgatási tanácsának elnöke, külügyminiszter és koreai részről Kim Ir Szen, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa ság minisztertanácsának elnöke írta alá. A Kínai Népköztársaság és a Ko. reai Népi Demokratikus Köztársaság között november 23-án Pekingben aláírt gazdasági és kulturális együtt, működési egyezmény teljes szövege a következő; A Kínai Népköztársaiság központi népi kormánya ós a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya úgy véli, hogy a kínai és koreai nép sziiárd alapokon nyugvó szolidaritása biztosította azokat a nagy győzelme, ket, amelyeket a két nép az impéria lista agresszió elleni közös harcálban és a Távolkelet békéjének védelmé ben kivívott. E szolidaritás meg szilárdítása és a két nép hagyomá­nyos, elszakíthatatlan barátságának további fejlesztése érdekében a két kormány közös törekvése, hogy to vább erősödjenek a Kinai Népköz társaság és a Koreai Népi Demokra tikus Köztársaság közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok. Mindkét kormánynak mélységes meggyőződése, hogy a két ország közötti ezen együttműködés meg. erősítése és fejlesztése megfelel a két nép létfontosságú érdekeinek és nagyjelentőségű a Távolkelet békéje védelmének szempontjából. A Magas Szerződő Felek ezért elhatározták, a jelen egyezmény megkötését és az aiiálbbi teljhatalmú megbízottakat nevezték ki: Csu En-laj, a népi közigazgatási tanács elnöke, külügyminiszter, a Kí­nai Népköztársaság központi népi kormánya által külön kinevezve, és Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demo. kratikus Köztársaság Minisztertaná csának elnöke, a Koreai Népi Demo kratikus Köztársaság Legfelső nem­zetgyűlésének elnöksége által külön kinevezve. A Magas Szerződő Feiek teljbatal mú megbízottai megvizsgálták egy­más megbízóleveleit és rendben ta . lálták azokat. A megbízottak az alábbiakban egyeztek meg: I. cikkely A Magas Szerződő Felek biztosí­tani tartoznak a két ország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok nak a barátság, a kölcsönös segély nyújtás, az egyenVöség és a kölcsö nösség alapján történő megszilárdí­tását és fejlesztését, és kötelesek megadni egymásnak minden lehet séges gazdasági és technikai segélyt, végrehajtani a szükséges gazdasági és technikai együttműködést és tö­rekedni a két ország közötti kultúr­csere előmozdítására. II. cikkely A jelen egyezmény megvalósítása céljából a Magas Szerződő Felek gazdasági, kereskedelmi, közlekedési, népművelési és oktatásügyi minisz­tériumai kössenek a jelen egyez, mény alapján különleges megállapo­dásokat, • III. cikkely A jelen egyezményt, amilyen ha­mar csak lehet, ratifikálni kell és hatályba kell léptetni. Az egyezmény a ratifikálás napjától számított 10 évre szól. A ratifikációs okmányokat Phenjanban kell kicserélni. Ha a je­len egyezmény lejárta előtt egy évvel a Magais Szerződő Felek egyike sem értesíti a másikat a szerződés fel­mondásáról, úgy az automatikusan további 10 évre meghosszabbított, nak tekintendő. Kelt Pekingben, 1953 november 23-án, két példányban, mindegyik példány kínai és koreai nyelven és mindegyik nyelvű szöveg egyformán hiteles.' Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának teljhatalmú megbízottja, Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság Legfelső nemzetgyűlése elnökségének teljhatalmú meg. bízottja.

Next

/
Thumbnails
Contents