Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)
1953-11-22 / 283. szám, vasárnap
1953 . november 22. III %70 3 A „Zsenminzsibao" vezércikke Molotov elvtárs sajtónyilatkozatáról A »Zsenminzsibao« szerdai vezércikkében támogatja V. M. Molotov szovjet külügyminiszternek november 13-i sajtónyilatkozatát. A vezércikk a többi között a kővetkezőket hangsúlyozza: •Napjaink legfőbb és legsürgetőbb kérdése, hogyan lehetne eny hiteni a nemzetközi feszültséget, megszilárdítani a békét és a biz tonságot. Molotov külügyminiszter nyilatkozata újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió állandóan, fáradhatatlanul és őszinte eröfeszí téseket tesz a nemzetközi feszült ség enylhítése érdekében. A nemzetközi agresszív tömb azonban — élén az Egyesült Álla mok reakciós erőivel — nemcsak nem óhajt enyhülést, hanem igyek szik fenntartani, sőt fokozni a feszültséget. Nemrégiben az Egyesült Álla mok, Nagy-Britannia és Franciaor szág kormánya bejelentette, hogy Eisenhower amerikai elnök, Chur chili angol miniszterelnök és Laniel francia miniszterelnök december 4-től 8-ig értekezletre ül össze »a Bermudákon. Washingtoni diplomá ciai körök ezt az értekezletet »a , hidegháború új szakaszának^ minősítették. Nyilvánvaló, hogy az ilyen egyoldalú értekezlet a mai nemzetkö zi helyzetben gátat emel a nemzet közi feszültség enyhítése elé. A Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló minden törekvése az Egyesült Államok konok ellenállásába ütközött. Az Egyesült Államok minden lehető erőfeszítéssel el akarja mérgesíteni a némileg már megenyhült nem zetközi helyzetet, hogy továbbra is fenntartsa és növelje a feszült séget. A nemzetközi helyzet enyhülését csak az mozdíthatja elő, ha az öt nagyhatalom külügyminiszterei ösz. szeülnek, hogy eszmecserét folytassanak az enyhülést előmozdító minden kérdésről. A mai körülmények között a nem. zetközi feszültség enyhítésének min. den eredményét örömmel üdvözölnék a világ valamennyi országának békeszerető népei, Keleten éppúgy, mint Nyugaton. A sürgető nemzetközi kérdéseket azonban lehetetlen megoldani a többszázmilliós Kina részvétele nélkül. A kínai nép már bizonyítékát adta annak, hogy hatalmas erőt jelent a világ békéjének megóvásában. Minden alapja megvan ahhoz a követelésihez. hogy nemzetközi té ren is állítsák helyre törvényes jogait. Tagadható-e, hogy a mai nemzetközi helyzetben mutatkozó nem egy rendellenes körülményt éppen az okozza, hogy Kína jogos érdekeit figyelmen kívül hagyják? Az öthatalmj értekezlet megtartása a Kínai Népköztársaság részvételével már magábanvéve előrehaladást jelentene a nemzetközi feszültség enyhítése irányában. Az egész világ méltányolja a szovjet kormány őszinte erőfeszítéseit egy ilyen értekezlet összehívására. A kinai nép teljes mértékben támogatja a szovjet kormány javaslatát ilyen külügyminiszteri értekezlet összehívására, támogatja Molotov szovjet külügyminiszter ezzel kapcsolatban tett nyilatkozatát. „A kinai nép és a világ minden bé. keszerető embere továbbra is összefog a nagy szovjet néppel és együttes erőfeszítéssel igyekszik elérni, hogy valamennyi ország kormányai békés tárgyalásokat folytassanak a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért." A baktériumháború szörnyű btinei a fogságba esett amerikai tisztek vallomásaiban Az „Uj Kína" hírügynökség újabb három amerikai repülőtisztnek — Richard G. Voss hadnagynak, Warren W. Lull hadnagynak és Vance R. Frick hadnagynak vallomását hozta nyilvánosságra az Egyesült Államok bakteriológiai hadviseléséről. Az alábbiakban közöljük Richard G. Voss hadnagy vallomását: Richard G. Voss vagyok, az Egyesült Államok légierőinek hadnagya. Azonossági számom: A-02222690. 1952 április 2-án hagytam el az Egyesült Államokat. Japánba érkezésem után Koreába, a Tegu közelében lévő K-2-es légitámaszpontra helyeztek át és a 49. vadászbombázócsoporthoz osztottak be. Richard G. Voss a továbbiakban elmondja, hogy a huszonnegyedik bevetésén volt, amikor légelhárítótalálat érte gépét, ő maga pedig s«ilyosan megsebesülve fogságba esett. A kínai orvosok és ápolónők gondos ápolásának köszönheti, hogy életben maradt. Voss ezután hangsúlyozza, hogy miután barátainak bizonyultak azok, akiket röviddel azelőtt bombázott, kötelességének érzi, hogy leleplezze mindazokat az aljasságokat, amelyekben részt venni kényszerült. Voss többek között a következőket mondotta: Április vége felé a Tegu közelében lévő K-2 légitámaszponton eligazításban részesültünk egy százados részéről, akinek nevét sohasem közölték velünk. Beszédét így kezdte: „Uraim, míg a 49. csoportnál lesznek, időnként baktériumbombákat fognak szállítani" Ez kimondhatatlanul megdöbbentett. Emlékeztem arra, hogy még az Egyesült Államokban azt olvastam az amerikai folyóiratokban, hogy a kínaiak baktériumbombák alkalmazásával vádolják az amerikaiakat. A folyóiratok azt állították, hogy a kínai vádak hamisak. Ebben • az időben hittem a folyóiratoknak. Most azonban megismertem az igazságot. Mi, az Egyesült Államok, baktériumbombákat alkalmazunk és nekem magamnak kell azokat ledobni. Undort és csalódást keltett bennem az a gondolat, hogy hazám ilyen tettekre képes. A százados hangsúlyozta az eligazításon, hogy senkivel sem szabad a baktériumbombák kérdéséről vitát folytatni, még egymás között sem. Kijelentette, ha rájönnek, hogy a baktériumbombákról beszélünk, hadbíróság elé állítanak bennünket. A százados megemlítette azt is, hogyha csupán azért nem teljesítjük feladatunkat, mert baktériumbombákat szállítunk és nem akarjuk azokat az ellenségre dobni, ez ugyancsak büntetést von maga után. 1952. május 16-án szálltam fel eisö harci megbízatásomra a 49. vadászbombázócsoport 8. rajával, 1952. május 36-ka és 1952. július 17_e kö zött összesen 24 harci feladatot hajtottam végre és három alkalommal dobtam le baktériumbombákat. Az első baktériumbombám célpontja Szuncson közelében volt. Ez 1952. június 10e táján történt. Második baktériumbombatámadásomat 1952. június 25 -e táján hajtcttam végre. Ennek célpontja egy Hungman közelében lévő vízierömü volt. Blood alezredes csoportvezető közölte velem, hogy ez alkalommal két baktériumbombát fogok vinni. Az utasításnak megfelelően részt vettem a vizierőmü ellem támadásban. Alacsonyra ereszkedve kioldottam a két baktériumbombát, mindkét bomba körülbelül £00—500 méterrel eltévesztette a célt. 1952. júiius l_e táján hajtottam végre harmadik baktériumbombatámadásomat néhány várakozó tehergépkocsi ellen, egy Csorvontól északra lévő falu közelében. „Bűncselekményt követtem el az északkoreai és kínai nép ellen, hogy baktériumbombákat dobtam le rájuk. Tudom, hogy egész életemben dolgozhatnék és mégsem kárpótolhatnám ezeket az embereket az általam okozott szenvedésekért. Ugy hiszem, hogy a baktériumhadviselésről szóló közlésemmel legalább csekély mértékben helyrehozhatom bűnös cselekedetemet. Számomra nagy megkönnyebbülést jelentett ez a vallomás. Miután mindezt elmondtam, napról napra elégedettebbnek érzem magamat." Li Szan Csu tábornok erélyes tiltakozása a fegyverszünet ismételt megszegése miatt Li Szan Csu tábornok a katonai fegyverszüneti bizottság november 18-i ülésen hangsúlyozta: Semleges felügyelőbizottság összefoglaló jelentése és az ahhoz fűzött kommentár minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az amerikai fél nem a valóságnak megfelelő jelentéseket terlesztett a katonai fegyverszüneti bizottság és a semleges felügyelőbizott-' ság elé, katonai személyeknek, harci repülőgépeknek, páncélozott gépjárműveknek, fegyvereknek és lőszereknek Koreába szállításáról illetve onnan való elszállításáról, sőt mi több. erősítésnek minősülő hadianyagot is szállított Koreába Li Szan Csu tábornok erélyesen tiltakozott a fegyverszüneti egyezmény ezen ismételt megszegése miatt. A »Daily News« cikke Franciaország ellen A newyorki „Daily News" egyik cikkében kifejezésre jut az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek dühe amiatt, hogy Franciaországban fokozódik az ellenállás a háborús szerződésekkel szemben. A lap nyílt fenyegetéseket intéz Franciaországhoz: „Meg kell mondanunk Franciaországnak nem engedjük hogy kifogásaival továbbra is húzza-halassza az európai hadsereg megteremtését. Párizsnak az elnökválasztás után, amelyre a jövő hónapban kerül sor, a lehető leggyorsabban cselekednie kell, mert különben mi, Churchillel együtt, felvesszük Németországot a Nyugat koáiiciójába és Franciaországra bízzuk^ hogy úszik-e vagy megfullad. Miért kel] nekünk állandóan boszszankodnunk egy állítólag szövetséges miatt" — teszi a kérdést az amerikai lap és felszólítja Franciaországot, hogy kövesse Nyugat-Németország példáját, vagyis tegye a francia parlamentet épp oly engedelmes eszközzé az amerikaiak kezében, amilyen a bonni szövetségi gyűlés. Az új finn miniszterelnök nyilatkozata i Tuomioja miniszterelnök november 17-én rádióbeszédet mondott. A többi között megállapította hogy az ország gazdasági élete fölött viharfelhők tornyosulnak Tuomioja az új kormányról szólva kijelentette hogy politikai ' erői korlátozottak, ezért nem képes . olyan poíítikát folytatni, amelynek j segítségével meg lehetne javítani a i gazdasági viszonyokat Erre — Tuo| mioja szavai szerint — csak kellő parlamenti többségre támaszkodó kormány képes. A miniszterelnök feltette a kérdést: szükséges-p határidc'i' előtt parlamenti választásokat tartan) ilyen kormány megalakítása céljából s úgy válaszolt, hogy a kérdést meg kell vitatni, a végleges döntés pedig a köztársasági elnöktől függ. Tuomioja kijelentette: a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a parlamenti többségre támaszkodó kormány megalakításához szükséges feltételeket biztosítsa. A „Työkansan Sanomať' című lap hírt ad arról, hogy Finnországban feltámasztották a fegyverszüneti egyezmény alapján betiltott .Suojeluskunta" nevű szervezetet. „A Työkansan Sanomat" a ..KoíllisHaáme" című újságra hivatkozott, amelynek jelentése szerint a betiltott Suojeluskunta"-nak és a „Lotta Sbärd" elnevezésű női alakulatnak dicsőségévé változott át az ünnepség amelyet Iämsä faluban rendeztek Yino népiskolai igazgató, a „Lotta Svärd" fasiszta szervezet volt elnöknője 60. születésnapja alkalmából. A politikai bizottság november 19-i üléséről A politikai bizottság november 19-i délutáni ülésén, amelyen az új világháború veszélyének elhárítására vonatkozó intézkedésekről és a nemzetközi kapcsolatok feszültségének enyhítéséről tárgyaltak, felszólaltak Görögország és az USA küldöttei is. Kyra, a görög kiküldött a fenyegető világháború kiküszöbölésére és a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésére vonatkozó intézkedések ellen szólalt fel, amelyre vonatkozó javaslatokat a szovjet határozat foglalja magában és ezeket a javaslatokat „propagandának" nevezte. Arra hivatkozott, hogy a politikai bizottság már elfogadta a határozat javaslatát, amely állítólag a lefegyverzés kérdésének megoldására irányul és reményét fejezte ki afölött, hogy a szovjet javaslatokhoz fűzött vita „rövid" lesz. Beszédében a görög kiküldött az agresszív Északatlanti tömböt és az USA és Görögország között nemrégen megkötött katonai egyezményt igyekezett úgy ismertetni, mint „védelmi"^ jellegű egyezményt. Beszédének befejező részében kijelentette, hogy a görög kormány igyekszik megszilárdítani a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való jószomszédi kapcsolatait és az október 12-én aláírt szerződés semmiesetre sem irányul a Szovjetunió ellen. Wadsworth, az USA kiküldötte kijelentette, hogy a Szovjetunió javaslatai, amelyek az új világháború veszélyének kiküszöböléséle és a nemzetközi kapcsolatok feszültségének enyhítésére vonatkoznak, állítólag „nem bizonyítják a Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítésére vonatkozó őszinte óhaját". Egyidejűleg az amerikai kiküldött igyekezett ismertetni azt a tényt, hogy az amerikaiak a kuomintang agressziós bandának nyújtanak támogatást Burma ellen, ami az USA részéről „a jó szolgálatok" megnyilvánulása és az Egyesült Államok azon kívánságának megnyilvánulása, hogy hozzá akar járulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Az amerikai kiküldött a szovjet javaslat ellen nyilatkozott és azt állította, hogy az amerikai-angol tömb politikai bizottságára rákényszeritett lefegyverzési bizottság jogáról szóló határozat állítólag a fegyverkezés korlátoziására irányul. E küldöttek beszéde után a bizottság elnöke kijelent«tte, hogy november 21-én le akarja zárni azoknak a szónokoknak névsorát, akik az új világháború veszélyének kiküszöbölésére és a nemzetközi feszültség enyhítésére vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban szólalnak fel. Az ENSz körüli köröknek az a véleménye, hogy az elnök ezen nyilatkozata a bizottság amerikaiangol részének azt az igyekezetét fejezi ki, hogy korlátozni kell a szovjet küldöttség által beterjesztett kérdés tárgyalását. A francia politika legkülönbözőbb irányzatai az »európai hadsereg« terve ellen A francia nemzetgyűlésben tovább folytatták a külügyi vitát. Az első felszólaló Lebon gaulleista képviselő rámutatott, hogy Nyugat-Németországban az ,,egyesítés" szó alatt legtöbbnyire Lengve 1-Szilézia „víszszabóditását" értik, pedig azt Roosevelt és Churchill hozzájárulásával csatolták Lengyelországhoz. — Lengyelország mai határai megfelelőek — folytatta tovább a gaulleista képviselő. — Az OderaNeisse. határ fenntartása létfontosságúi Lengyelország számára. Nincsen egyetlen lengyel sem — legfeljebb az emigránsok soraiban akadna ilyen — aki ne lenne kész a határok megvédésére. Az Odera-Neissehatárvonal lényeges Franciaország számára is. Vájjon most. az Európai védelmi közösség elfogadásával megengedjüke, hogy a .„Német Római Szent Birodalom" visszaállítására használják fel Franciaországot? Edouard Bonnefous képviselő (UDSR) hangsúlyozta, hogy az említett tervek jogos nyugtalanságot keltenek a francia népben. „Az az Európa, — mondotta — amelyet meg akarnak teremteni — a sisakba és csizmába öltözött Európa, vágyaink karikatúrája. Ez olyan katonai közösség lenne, amely kezdettől fogva lemond függetlenségéről és tulajdonképpen az Egyesült Államok előretolt csapatait jelentené." De Beaumont független képviselő, az „európai hadsereg" mellett foglalt állást, azt állítva, „hogyha nem hozzuk létre az európai védelmi közösséget, egy független német hadsereggel kerülünk majd szembe és ismét vereséget fogunk szenvedni." Erre az érvelésre azonban egy másik független képviselő, Montéi így válaszolt: „Jobban szeretem a farkast az akolon kívül, mint azon belül." Ezután Pierre André független képviselő szólalt fel: „1949-ben Schuman külügyminiszter kijelentette, hogy elképzelhetetlen Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és az Atlanti Szövetségbe való felvétele. Egy év múlva azonban a német újrafelfegyverzés az elképzelhetetlenből „elkerülhetetlenné" vált. Hogyan képzelik el önök a német egység békés megvalósítását? A németek az európai védelmi közösségben régi hatalmuk visszaállításának eszközét látják. Ha a német egység nem az atlanti szerződés tagjai és Moszkva közötti megegyezés alapján jön létre, akkor csak erő. szak útján valósítható meg. Én azonban nemet mondok erre a kalandra. Nem, Franciaország nem fog háborút viselni a néme^ egység kedvéért. Ellenzem Németország felfegyverzését. Azon a napon, amikor a német újrafelfegyverzés meg. valósul, ismét a háború küszöbére kerülünk. » Azt mondják — folytatta Pierre André — hogy Nyugat-Németország nyolc esztendő alatt békés és demokratikus nemzetté vált. Az Adenauer.kormány tagjainak kijelentései azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják." Barres gaulleista képviselő szólalt fel ezután és a többi között ezeket mondotta: „Hitler is az „európai egység" megteremtésével érvelt.' Egy teoretikus azt hangoztatta, hogy valóra kell váltani a „birodalom" ezeréves álmát s ennek érdekében az egységes Európa délibábját kell megcsillogtatni. Ezt az érvet hangoztatták a németek Franciaország megszállása idején is. A német politika állandóan arra törekedett, hogy elszigetelje Franciaországot szövetségeseitől, hogy azután — Bismarck mondása szerint — „levelenként lehessen megenni az árticsókát." Barres ezután így folytatta: , Képzeljék el, mi történnék, ha egy olyan sztrájkmozgalmat, mint ami", lyen a nyáron bontakozott ki Franciaországban, német csapatokat « magukban foglaló erők nyomnának el. Olyan széleskörű mozgalom bontakoznék ki, amely egyesítené vala. mennyi párt tagjait, katolikusokat, szocialistákat, kommunistákat; egy új ellenállási mozgalom születnék. Barras végül így határozta meg állásfoglalását: „Ha akarják, csináljuk tovább az Atlanti Szövetséget, de szó sem lehet arról, hogy egy német uralom alatt álló Európába olvadjunk bele. Alleguen (disszidens gaulleista) az „európai hadsereg" mellett foglalt állást. A többi között így érvelt: „A népek függetlensége ma már mitosz csupán, még pedig egy idejét mult mitosz. Büszke leszek — mondotta továbbá — ha társainkká válnak azok, akik ellen harcoltunk." Bidault külügyminiszter lelkesen megtapsolta Alleguen felszólalását, amely különben csak gyér tapsot aratott, A vita tovább folyik.
