Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-11 / 247. szám, vasárnap

1953 október 11 UJSZ0 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE Néphadseregünk napja után űj lendülettel látunk neki a munkának Néphadseregünk napja fegyveres erőink díszfelvonuiását is jelentette Felvonultunk legfőbb parancsnokunk, szeretett köztársasági elnökünk, Zápo­tocký elvtárs és dolgozóink előtt, akiknek megesküdtünk, akik a fegy­vért kezünkbe adták, hogy felkészül­hessünk népi demokratikus hazánk megvédésére. Néphadseregünk min­den tagja tudatában volt annak hogy azért kell felkészülnünk hogy harci szempontból és politikailag fejlett ka tcnái lehessünk néphadseregünknek. Példaképünk a szovjet hadsereg és az első csehszlovák népi önkéntes hadsereg, amely a Szovjetunió terű létén alakult meg Klement Gottwald elvtárs és a szovjet vezetőség szerve zésében. Az első csehszlovák hadsereg harcbavetése előtt a szovjet nép a legjobb fegyvereket adta kezükbe hogy megszabadítsák hazánkat a né met fasiszta megszállóktól A szovjet hadsereg oldalán számos véres csatát vívtak és minden csatából győztesen kerültek ki. Ilyen csatáik voltak Charkov, Kiev, Dukla. Moravská Ost rava- melletti és más városok terüle­tek felszabadításáért "ivott csaták. Ezeket a csatákat Csehszlovákia dolgozói és népi hadseregünk nem fe­lejtik el soha s mindig példaképüknek fogják tartani a hős Nálepka kapitányt. Jarost és más hősöket, akik bátran kitartottak hazájuk felszabadítási har­caiban.' A barbár német fasizmus alól való .felszabadulás után dolgozó népünk a szocializmus építésének útjára lépett. Nehéz küzdelmeket vívtak a belső és külső reakció ellen akik az amerikai tőkések uszítására segítségével fel akarták számolni nemcsak hazánk demokratikus rendszerét hanem még más felszabadult országokat is föl akartak forgatni Meg akarták fertőz­n hadseregünket gátolták építkezé­v mket nemzetiségi gyűlöletet szí­tottak dolgozó népünk soraiban és megragadtak minden alkalmat, hogy megakadályozzák hazánknak szocia­lizmus felé való haladását. Dolgozó népünk azonban éberen védte hazánkat, gyárainkat és üzeme­inket. Leleplezte a nép ellenségeit, eltávolította soraiból a reakciós ele­meket s r dicső Februári Győzelem­mel végleg leszámolt Benes és bandá­jával és a nép igazságos ítéletet ho­zofct felettük. A februári győzelem hadseregünk­ben is új életet Jelentett. Megszűnt a nemzetiségi torzsalkodás. Hadsere­günk szolgálati szabályzata is megvál­tozott, amely nagyban különbözik a ka­pitalista hadsereg szabályzatától Nem zetvédelmi miniszterünk parancsa szerint 195u-től a szovjet hadsereg nyomdokain haladva átvesszük an­nak tapasztalatait és ezzel erősítjük hadseregünk harci képességét. Hadseregünk kilencedszer vonult fel dolgozó népünk előtt, hogy meg­mutas- erejét és képességét Ennek a történelmi napnak tiszteletére kö­telezettséget vállaltunk, hogy fokoz­zuk éberségünket, harcj taktikánkat és politikai felkészültségünket. Azon­kívül lárttagjaink még külön gyűlé­sen kötelezettséget vállaltak hogy egységünknél állandóan példát mutat­va a pártonkívülieknek élen fognak járni és segíteni fogják feladatuk tel jesítésében a gyengébbeket Rák Róbert őrvezető leveléből Példás katona lettem Örömteljes szívvel értesítem az elvtársakat arról, mily nagy meg tiszteltetés ért az utóbbi napok­ban. Példás és jó munkámért szep­tember 25-én nyilvános dicséretet kaptam és példás katonának ne veztek M. A kitüntetés érmét ok. tóber 4-én, a Hadsereg Napján tűz­te személyesen a mellemre tábor nokunk. Az alakulati szervezet kiértékel­te egész évi munkámat és úgy döntött, hogy ajánlani fog a párt ba való felvételre. Reszkető hangon mondtam ki az »Igent«. Nem tagadom, nagy meg­lepetés volt számomra hogy a párttagok sorába léphetek és ma örömmel, büszkén gondolok arra, hogy ezután mint példás katona é3 párttagjelölt még nagyobb felelős séggel tartozom a nép államának. Remélem, megállom a helyemet és tovább is úgy dolgozom majd, hogy méltó legyek a néphadseregtől ka­pott kitüntetésre és a párttagje lölt címre. Nem tudom szavakkal kifejezni, mit érzek és milyen boldog vagyok most szeretnék mindenkit átölelni, de kivált azokat, akiktől tanultam, akik segitettek abban, hogy idáig eljutottam. Köztük vannak a Ma­gyar Területi Színház dolgozói is, akiktől sokat tanultam és amit csak most tudok igazán értékelni. Én is mindig törekedni fogok arra. hogy tudásomat továbbadjam. Bugár Béla, példás katona Katonáink az évzáró vizsgák előtt Az elmúlt hetekben lázas készülő­dés folyt táborunkban. Részünkre oly fontos évzáró vizsgák előtt álltunk. A táborban minden egyes elvtárs tisz­tában volt azzal, hogy ez a vizsga az egész évi tudásunk eredményeit fog­ja mutatni. Három vizsgázó tárgyból volt egységünk képviselve. Politiká­ból, lövészetből és testgyakorlatból. Az előkészületeknél nagy segítséget nyúj­tott pártszervezetünk, ők voltak azok, akik tanulásra buzdították az elvtár­sakat és mindenben maguk jártak elő jó példával. Agitátoraink felvilágosí­tották az elvtársakat, hogy milyen fontos, hogy az őszi vizsgák jól sike­rüljenek Nem szabad hogy parancs­nokunk csalódjon bennünk, épp azért minden erőnkkel azon leszünk, hogy parancsnokunk bizalmát kiérdemeljük — mondta az egyik agitátorunk. Végre elérkezett a 'áróvizsgák nap­ja Kissé izgatottak voltunk, de azért fegyelmezetten álltunk fel a gyakorló­téren. Minden egyes elvtárs elvégezte az előírt tornagyakorlatokat Másnap éleslövészetre került a sor, ahol külö­nösen kivált Pszota tiszt egysége. Ezek az elvtársak kivétel nélkül mind ki­tűnő eredménnyel. végezték az éles­lövészetet. A következő napokon a vizsgáztató bizottság katonáink politikai tudásá ról is meggyőződött. Az elvtársak minden egyes kérdésre pontosan meg­feleltek. Különösen említésre méltó az az öntudatos fegyelem melyet a vizsgák alkalmával minden egyes elv­társ tanúsított. Az évzáró vizsgák alkalmával kato­náink megmutatták, hogy hadseregünk a nagy Szovjet Hadsereg útján ha­lad, ahol az öntudatos fegyelem ural­kodik és minden egyes elvtárs meste­re fegyverének. Ez a politikai színvo­nalon magasan álló hadsereg megin­gathatatlan őre a békének, amely min­den dolgozónak legigazibb ügye. Buús László, őrvezető. Katonai táborunk eletéből Gyönyörű, napsütéses vasárnap délután sudár fenyvesek közt szóra­koztunk. Víg élet hangjait verték vissza a kék hegyek. Estefelé hang­szóróval hívtak össze bennünket Kül­földi vendégek érkeztek, akikkel be­szélgetni fogunk. Hogy kik lesznek a vendégek, azt a műsor megkezdé­séig nem tudtuk. A műsort énekka­runk énekszáma nyitotta meg, utána bemutatták a vendégeket. Köztük volt egy angol nő is, aki angolos ki­ejtéssel beszélt csehül, amit elég jól megértettünk. Beszédében hozzánk, a béke védőihez szólva elmondotta, ho­gyan élnek és dolgoznak az ő hazá­jában. Angliában Hogyan zsarolják ki a gazdag urak a szegény népet, ho­gyan harcolnak a világbéke megvé­déséért. Ott sokkal nehezebb a bé­kéért folytatott harc útja mint ná­lunk. aho] szabad a nép. Nálunk — mondja, — sokszor megtörténik, hogy a békeharcosokat rendőrök üldözik. Azt mondta továbbá, hogyha mi ka­tonák megálljuk helyünket hazánk megvédésében, a tanulásban és a ka­tonai tudományok elsajátításában, ak kor nemcsak saját hazánkat védjük meg, hanem az egész világ békéjét is Kért bennünket, hogy legyünk erősek, álljuk meg helyünket, mert ezzel segítjük az angol dolgozók sza­badságáért folytatott harcot is. Befe­jezésül elénekelt egy angol dalt, amely fordításban így hangzik: „Nem akarunk háborút, mi békét akarunk!" Mikor befejezte beszédét, a kato­nák szűnni nem akaró tapssal, hurrá­z ássál jutalmazták tanulságos előadá­sát, melyet mi katonák szívünkbe zártunk. Csuport János, katona. A nemzetvedelmi minisztérium politikai főigazgatóságának irodalmi pályázata A nemzetvédelmi minisztérium po­litikai főigazgatósága irodalmi pályá­zatot hirdet katonai tárgyú elbeszé­lésekre és költeményekre A pályázat két ágban - prózai és költészeti ág­ban folyik, külön értékelik és ju talmazzák. A pályá/at. nem névtelen és azon mindenk- részt «vehet tehát azok is, akik nem tagjai a Csehszlovák Írók Szövetségének A pályázatot 1953 október 4-én a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmából hirdették ki. A pá­lyázat 1954 március 31-én zárul Ered­ményeit a „Československý voják' című lap 1954. május 9-i ünnepi szá­ma közli a Győzelem Napja alkalmá ból. A pályázatra beküldött legjobb el­beszéléseket a következő dijakkal ju­talmazzák: I. díj 5000.— korona II. díj 3500.— korona III. díj 2000.— korona IV. díj 1500.— korona Három V. díj á 1000.— korona A legjobb költeményeket a követke­ző díjakkal jutalmazzák: I. díj 2000.— korona II. díj 1000.— korona III. díj 800.— korona IV díj 400 — korona Négy ötödik díj á 200.— korona A pályázatra csak eredeti eddig sehol sem közölt müvek küldhetők be. A politikai főigazgatóság fenntart ja a jogot a pályázati müvek lekozlé­sére a „Ceskos'.»venský voják" című lapban. Minden egyes közölt művet rendesen díjaznak. A nyertes pályá­zati műveket a nemzetvédelmi mi­nisztérium politikai főigazgatóságának a Csehszlovákiai írók Szövetségének a .Naše vojsko" könyvkiadó irodalmi szerkesztőségének és a Ceskosloven ský voják" című lap szerkesztőségé­nek képviselőiből alakult bizottság bí­rálja el. A díjakat a pályázat eredményeinek a „Československý voják' cimű , lap Győzelem Napja alkalmából kiadott ünnepi számában valť kihirdetése után nyomban átutalják vagy kifizetik A politikai főigazgatóság fenntartja a jogot a pályázati művek gyűjteményes kiadására a .Naše vojsko" könyvkia dóban. l^eg ruta dal Gyulladj szívem, ifjú szívem felhőtverő máglyára, mely örömnapot ünnepel és vörös oszlopot emel az égbe forró lángja. Kint a szél a fákat fésülte — Én bent a bizottságnak asztala előtt feszültem és szavát vártam feszülten az orvoskapitánynak. Sokáig nézte mellemet, s én már arra gondoltam, hogy katona már nem leszek ... Vállamra csapott ,,megfelel". — Én szinte fölujjongtam Ne búsulj rózsám, kedvesem, hisz nincsen okod rája! Én nem a halálba megyek, én boldog katona leszek — A béke katonája. Ma büszke Hradzsin tornyain a szél lobogót lenget és Vitává nak habjain, s a kék Duna hullámain dalfoszlányokat kerget. S a legmagasabb hadvezér ma föláll a szószékre s épülő hazánkról beszél. Mély hangja a szívünkhez ér, parancsa tettre késztet. Mi, elnökünk, munkahelyünk becsülettel megálltuk Most azt, ami oly drága nekünk, a békét védeni megyünk. Elnökünk, mi helytállunk! Gyulladj szívem, ifjú szívem vöröslő máglyalángra. Lássa, tudja mindenki meg, hogy boldog katona leszek a béke katonája! PETRIK JÓZSEF. Segítsünk bajtársainknak Két bajtársunk áthelyezést ka pott a mi egységünkhöz. Elhatá­roztam, foglalkozás után felkeresem őket, hogy megismerkedjem velük. Az egyik bajtárs éppen a vacso­ráról jött, amikor hozzá indultam. Arcán különös mosoly jelenik meg. Örömmel újságolta, hogy a mai hídépítési versenyen az ő százada lett az első. A hidat 32 perc alatt építették fel. »S ti pedig — mond ja nekem — 38 perc alatt, pedig ti az altiszti iskolában vagytok.« Nagyon megleptek bajtársam szavai. Beismertem, hogy ez így is van. »Ügyesebbek voltatok, mint mi és megérdemlitek, hogy elsők le­gyetek, szóltam, de szeretnék tő­led valamit kérdezni, ha nem ha ragszol meg érte. Szeretném tud ni, miért nem tudsz te a politikai órákra felkészülni ?« A bajtárs kis­csit megsértődött, majd ezt mond­ta: »Azért, mert nem tudok sem ir ni. sem olvasni.* Azután elbeszélte, hogy édesap ja cseléd volt egy nagybirtokosnál. A falutól messze laktak. Volt há­rom kisebb testvére is. Szegények voltak, rá voltak szorulva minden fillérre. így tanulás helyett fiatal korában dolgoznia kellett. Ilyen körülmények között iskolába bi­zony nem járhatott. A felszabadulás után beköltöztek a faluba. Innen apjával együtt járt Bratislavába aho] építkezé seken dolgoztak Amikor ezeket mondja örömtö -sillog a szeme. Megjegyzi, annyi pénzt kerestek, hogy házat is építhettek volna a pénzből. Amikor falujukban meg alakult az EFSz, az egész család tagja lett a szövetkezetnek. Ott dolgoztak valamennyien. Elmond­dotta, még, hogy mi mindent kap­tak az év végén a szövetkezettől, pedig csak feleannyit dolgoztak, mint cselédeskedésük Idején. Elmondtam neki, hogy itt a ka­tonaságnál minden este összejövünk és szabadidőnkben gyakoroljuk az írást, olvasást, számolást és sok más egyebet. Ha van kedve eze­ket megtanulni, jöjjön közénk. Na­gyon szívesen segítünk a tanulás­nál. Bajtársam a meghívást elfo­gadta. Azután felkerestem a másik bajtársat is, aki hasonló okok mi­att nem tudott felkészülni a poli­tikai órákra. öt is meghívtam összejöveteleinkre. Azóta egy-két hónap telt el. Bajtársaim azonban már annyira elsajátították az írás és olvasás tudományát, hogy leve­let ls írnak szüleiknek. Megvan minden remény, hogy rövidesen teljesen megtanulják a jó levél­írás minden csínját-bínját. Fentiekből is láthatjuk, hogy a kapitalista rendszerben a dolgozók gyermekei még iskolába sem jár­hattak. Népi hadseregünk minden módot és alkalmat megad arra, hogy írás­tudatlan bajtársaink megtanuljanak ír.nj és olvasni Bajtársaim most már biztosab­ban nézhetnek a jövőbe. Köszöne­tüket fejezik ki néphadseregünk­nek azért a gondoskodásért, amely­ben itt részesítik őket és hogy le­hetőséget adnak nekik Politikai és kulturális fejlődésükre Varga István, altisztjelölt leveléből

Next

/
Thumbnails
Contents