Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-04 / 241. szám, vasárnap

1953 október 4 01

S 20 A Szovjetunió határozati javaslata 14 ország egyidejű felvételéről az ENSz-be Az ENSz különleges politikai bizottsága Urquiának, Salvador küldöttének elnökletével szerdán tartotta -ülését. A bizottság alelnö kévé Lopezt, a Fülöp-szigetek kép. viselőjét, előadójává pedig Forsyhtet (Ausztrália) választották meg. A bizottság rövid vita után elhatározta, hogy elsőként az új ENSz-tagok felvételének kérdését, második kérdésként a Délafrikai Unióban élö indiai származású személyek helyzetét vitatja meg. A bi zottság a továbbiakban elhatározta, hogy a délafrikai faji megkülönböz tetés kérdését és a palesztinai menekültek helyzetét ugyancsak megvizsgálja, amint a kérdésekről a megfelelő teljes beszámoló megérkezik. A bizottság ülésén szétosztották a Szovjetunió küldöttségének az új ENSz-tagok felvételéről benyújtott határozati javaslatának szövegét, amely kimondja: „A közgyűlés kéri a biztonsági tanácsot, hogy újból vizsgálja meg Albánia, a Mongol Népköztársaság, Bulgária, Románia, Magyarország, Finnország, Olaszország, Portugália, Írország, Jordánia, Ausztria, Ceylon, Nepál és Libia felvételi kérelmét abból a célból, hogy javasolja mindezeknek az államoknak egyidejű felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.« Peru küldöttsége határozati javaslatot nyújtott be, amelyben indítványozza, ,, létesítsenek három ENSz-tagállam képviselőiből álló jogszolgálati bizottságot. Hatalmazzák fel e bizottság tagjait arra, hogy a biztonsági tanács tagjaival tanácskozzanak olyan megállapodás lehetőségeinek feltárása érdekében, amely megkönnyítené az alapokmány 4. cikkelyének megfelelő új tagok felvételét. VA bizottságnak szükségszerint tájékoztatnia kell a közgyülést.« A benyújtott határozati javasla. tokát a bizottság október 2-i ülésén vizsgálják meg. Louis Saillant a III. szakszervezeti világkongresszus előkészületei ről Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára szeptember 29-én rádióbeszédet mondott. Beszédében többek között ezeket mondotta: Amikor a Szakszervezeti Világ szövetség végrehajtó bizottsága áp rilisban felhívással fordult a vüág munkásaihoz és alkalmazottaihoz, hogy rendezzék meg a harmadik szakszervezeti világkongresszust, az a törekvés vezérelte, hogy ne válasszák el a kongresszus előkészületeit az egyes országok munkásainak mindennapi életétől és harcától. Október 10-én Bécsben, a harmadik szakszervezeti világkongresszus megnyitásakor számos küldöttség beszámolhat arról, hogy ez a cél megvalósult. A szakszervezetek a kongreszszus előkészítése során harcot indítottak a munkások és alkalmazottak közvetlen követeléseiért, a nemzeti függetlenségért és a békéért. A kongresszus előkészületei az akcióegység jegyében folynak. A Szakszervezeti Világszövetség felhívását meghallgatták mind az öt földrészen; szavai utat találnak a proletárok millióinak szívéhez. A Szakszervezeti Világszövetség nek a világ munkásaihoz és alkalmazottaihoz intézett felhívása mindenekeíött megingathaitatlajn egységre irányuló törekvést keltett a dolgozó tömegekben. Egységesen az a meggyőződé síink, hogy a jelenlegi szociális törvényeket meg kell javítani és meg kell a szociális törvényeket alkotni, ahol nincsenek ilyen törvények. Egységesen az a meggyőződésünk, hogy meg kell javítani az egészségvédelem rendszerét; a népoktatás rendszerét pedig ki kell bővíteni. Egységesen az a meggyőződésünk, hogy senkinek nincs joga betiltani a szakszervezeteket és megfosztani az embereket legelemibb és legszen. tebb jogaiktól és a szabadságtól. Végül egységesen az a meggyőződésünk, hogy a békét meg kell őrizni és hogy a háború nem elkerülhetetlen. Ilyképpen akcióegységünknek szilárd alapja van. Ha győztesekként akarunk kikerülni harcunkból, úgy a célok és érdekek egységét akcióegységgé kell változtatnunk. Ott, ahol egységesek a munkások, biztos a siker... Olaszország, Franciaország, India, Brazília és más országok munkásainak tömeges tüntetései és hősi harca arról tanúskodik, hogy a harmadik szakszervezeti világkongresszusba való készülödés a dolgozók - harci lehetőségei és e harc formái kiszélesítésének kedvező körülményei között történik A harc lehetőségeinek kibővülése elsősorban a dolgozók akcióegysége gyors növekedésének eredménye. A harmadik szakszervezeti világkongresszusnak az lesz a feladata, hogy tovább fejlessze az akcióegységet. A harmadik szakszervezeti világkongresszus még jobban megerősíti a világ munkásainak és alkalmazottainak a munkásosztály egységébe, a népeknek a békeharcban való testvéri egyesüllésébe vetett hitét. Katonai díszszemle és ünnepi felvonulás Pekingben Peking lakossága október 1-én hatalmas lelkesedéssel ünnepelte meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának negyedik évfordulóját. A Tienanmen-térrel szemben felállított emelvényeken több mint 10.000 vendég foglalt helyet. A külföldi vendégek soraiban helyet foglaltak a diplomáciai testületek tagjai. Amikor Mao Ce-tung elnök a központi népi kormány elnökeinek, Csu En-laj-nak és a népi közigazgatási tanács alelnökeinek, valamint a kormány vezető személyiségeinek, továbbá a kínai népi politikai tanácskozó testület alelnökének, Peking polgármesterének és a hadsereg, a politikai pártok és a népi szervezetek vezetőinek kíséretében megjelent a díszemelvényen, hatalmas taps hangzott fel. Pontosan 10 órakor tüzérségi díszsortűz hangzott el. Csu Te főparancsnok megszemlélte a felsorakozott csapatokat és a díszemelvényre visszatérve felolvasta napiparancsát. Majd megkezdődött a katonai díszszemle. A felvonuló csapatok élén katonaiskolások haladtak, majd egymásután a gyalogosok, az ejtőernyősök, a légierő és a haditengerészet harcosai, gépkocsizó alakulatok, páncélgépkocsik, tüzérség és harckocsik vonultak. A felvonuló csapatok feje fölött MIG vadászgépek által kísért lökhajtásc® bombázók kötelékei szálltak. A nagyszerű katonai díszszemle után megkezdődött Peking dolgozóinak színnompás felvonulása. Az első oszlopokban a vasutasok vonultak fel vörös selyemlobogók és Mao Ce-tung, Szun Jat-szen, Liu Sao-csi, Csu Enlaj, Csu Te. valamint Marx, Engels, Lenin és Sztálin hatalmas arcképeivel.: Peking dolgozói köszöntötték a szovjet népet és kifejezésre juttatják mélységes hálájukat azért a segítségért, amelyet a Szovjetunió nyújt Kína gazdasági építésében. A dolgozók egyes csoportjai G. M. Malenkov, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, M. Z. Szaburov és M. G. Pervuhin arcképeivel vonultak fel. Más csoportok a népi demokratikus országokat és a testvérpártokat, a koreai nép győzelmét és az imperialista agresszió ellen harcoló vietnami népet üdvözlő táblákat magasba emelve haladtak el a díszemelvény előtt. Ezután Peking környékének parasztsága vonult fel, majd diákok vidám csoportjai után írók, művészek és sportolók zárták be 400.000 ember színpompás október 1-i felvonulását. A Kínai Népköztársaság külügymíniszterheSyetfesének tiltakozása az angol kormánynál Az »Uj Kína« hírügynökség közli: Csang Han-fu Kina központi népi kormányának külügyminiszterhelyettese szerdán válaszolt H. Trevelyannak, az angol kormány pekingi képviselőjének azzal kapcsolatban, hogy egy angol ágyúnaszád és angol repülőgépek megtámadtak egy kínai hadihajót. Szeptember 9-én — hangzik a közlemény — egy angol ágyúnaszád és két angol ;>Mosquito«-típusú vadászbombázó provokációs céllal váratlanul megtámadta a kínai haditengerészet egyik őrhajóját. A támadás a Gyöngy-folyó torkolatánál, a belső Lintin-szigettöl nyugatra, a Lintin-sziget és Hongcsou kö zött történt. A kínai hajó és a Lintin-szigeten állomásozó légvédelmi egységek önvédelmi céllal tüzet nyí tottak. Az ágyúnaszád és a repülő gépek ezt követően eltávoztak. Három nappal ezelőtt H. Trevelyan, az angol kormány képviselője levelet intézett Csang Han-fu miniszterhelyetteshez. Levelében »tiltakozott« a Kínai Népköztársaság hatóságainál, s tagadni próbálta az angol ágyúnaszád és az angol repülőgépek eljárásának provokációs jellegét. Csang Han-fu válaszlevele ismerteti az incidens részleteit. A levél befejező része így hangzik: »A központi népi kormány a fenti tényekből kiindulva elfogadhatatlannak találja az angol kormány tiltakozását. A központi népi kormány jelen levelében határozottan tiltakozik az angol haditengerészet hajójának és a két »Mosquito«-típusú angol vadászbombázók említett provokációs cselekményei és váratlan támadása miatt, s elvárja, hogy az angol kormány haladéktalanul megtegye a szükséges intézkedéseket a hasonló incidensek megismétlődésének megakadályozására.* tására. A párt munkájának szerves alkotó része a proletariátus diktatúrájának idején, hogy bevonja a munkások mind nagyobb részét az állam igazgatásába, a termelés irányításába, tanítsa erre őket és tanuljon tőlük a feladatok megoldásában. Ahhoz, hogy a párt meg tudja valósítani vezető szerepét, nélkülözhetetlen szükség van a tömegszervezetekre, közöttük a szakszervezetekre. Lenin megmutatta, hogy a szakszervezetek fontos összekötő kapcsot alkotnak az élcsapat és a tőle távolabb álló tömegek között. Igen nagy figyelmet fordított a szakszervezetek nevelő szerepére. Ö tanította meg a kommunista pártokat arra, hogy a szakszervezeteket a kommunizmus elöiskoláinak, a gazdasági vezetés és az államigazgatás valamennyi munkást felölelő, nagy iskoláinak tekintsék. Lenin a húszas évek elején kemény elvi harcot folytatott a párt és a munkástömegek viszonyát megzavarni akaró ellenséges trockísta nézetek ellen. Tanításai, amelyeket e harc közben kifejtett, azt a nagy tanulságot rejtik magukban minden kommunista párt számára, hogy a párt erejének, győzelmének forrása: eltéphetetlen, szüntelenül megújúló kapcsolata a munkásosztály, a dolgozó nép tömegeivel. Az államhatalom megerősítésének másik döntő fontosságú kérdése: a munkás paraszt szövetség megszilárdítása. Lenin számtalanszor hangsúlyozta: a munkásosztály és a parasztság szövetsége nélkül, e szövetség szakadatlan erősítése nélkül lehetetlen a munkáshátalom fenntartása. A békés építésre való áttérés számos nehéz problémát vetett fel a munkásosztály és a parasztság viszonyában. Amíg a polgárháború tartott a munkásosztály és a parasztság szövetségének legfőbb tartalma a közös harc volt a földesurak és a nagytőkések restaurációs kísérletei ellen. A békés építés idején azonban a szövetségn'ek ez a tartalma nem volt kielégítő sem a munkásosztály, sem a parasztság számára. Uj alapokra kellett helyezni a munkásosztály és a parasztság viszonyát, meg kellett teremteni szövetségük gazdasági alapját. E problémák megoldása a párttól és az államhatalomtól különleges körültekintést kívánt meg, hiszen a kisparasztok a proletariátustól erősen különböző osztályt alkotnak, a kisárutermelök osztályát, amelynek mások a szokásai, más a gondolkodási módja. A kisárutermelök sajátosságait a proletariátusnak feltétlenül figyelembe kellett venni akkor, amikor a munkás-paraszt szövetség további megerősítésének feladatairól döntött. Lenin számtalanszor hangsúlyozta a probléma sokoldalúságát és bonyolultságát: »... a proletariátus és a kisparasztok viszonyában — mondotta — vannak olyan nehéz problémák, vannak olyan feladatok, amelyeket még nem oldottunk meg. Én a győztes proletáriátus és a kistulajdonosok viszonyáról beszélek, amikor a proletárforradalom egy olyan országban bontakozik ki, ahol a proletáriátus kisebbségben van, ahol kispolgári többség van. Ilyen országban a proletariátusnak az a szerepe, hogy vezesse ezeknek a kistulajdonosoknak a társadalmasított, kollektív, közösségi munkára való áttérését. Ez elméleti szempontból vitathatatlan. Ezt az áttérését törvényhozásunkban nem egyszer érintettük, de tudjuk, hogy nem a törvényhozói intézkedéseken fordul meg a dolog, hanem a gyakorlati megvalósításon, és tudjuk, hogy ezt el lehet érni, ha erős nagyiparral rendelkezünk, mely a kistermelőnek olyan előnyöket tud nyújtani, hogy a gyakorlatban tapasztalja ennek a nagyüzemi gazdaságnak a fölényét«. A kisparasztságnak a szocialista gazdálkodás útjára való vezetése csak fokozatosan, lépésről lépésre történhetik, viszonylag hosszú időt igényel. Amíg a parasztság meg nem győződött a nagyüzemi gazda. ság

1 fölényéről, a proletariátusnak meg kell találnia azt a gazdasági politikát, amelyen keresztül a kisparaszt bekapcsolódhat a gazdasági építésbe, amely megfelel a par asz tok érdekeinek és lehetővé teszi a parasztok fokozatos átvezetését a szocialista társasgazdálkodásra. Ezt a problémát oldotta meg az új gazdasági politika. Az új gazdasági politikát a Párt az 1920-as esztendő végén 1921. elején dolgozta ki. A munka oroszlánrészét Lenin végezte el. Az OK(b)P X. kongresszusán a terményadóról tartott előadói beszédében, »A terményadóról« dmü nevezetes müvében, a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán mondott beszédeiben és számos más munkájában kifejtette az új gazdasági politika elvi alapjait és megmutatta e politika gyakorlati megvalósításának módját. Az új gazdasági politika — a »nep« — a szocialista államnak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész korszakára kiterjedő gazdasági politikája, amelynek célja az, hogy a kisárutermelőt fokozatosan a szocializmus útjára vezesse. A szocialista állam, amely kezében tartja a nagyipart, a bankrendszert, a kiilkereskedelmet, lehetővé teszi a kisárutermelök számára, hogy az ország gazdasági életébe a. nekik leginkább megfelelft módon, az áruforgalom útján kapcsolódjanak be. Ez a Szovjetunióban annakidején a következőképpen valósult meg gyakorlatilag: a parasztok termékeik bizonyos részét terményadó formájában beszolgáltatták az államnak. Az ezen felül maradó terményfeleslegüket viszont szabadon értékesíthették, ipari oikkeket sze. vezhettek be érte. A terményadó bevezetése, a szabadpiac megengedése igen nagy je. entőségü lépés volt, amely egya ránt szolgálta a munkásosztály és a parasztság érdekeit. Ennek ered fényeképpen növekedett a mezőgazdaság termelése, lehetővé vá't i városi dolgozók jobb élelmezése és az ipar ellátása mezőgazdasági nyersanyagokkal. Ez viszont az ipari termelésre volt ösztönző ha tással. Ilymódon megindult és egyre nagyobb méreteket öltött a vá ros és a falu közötti áruforgalom, •létrejöttek és megszilárdultak a város és a falu, a njunkásosztály és a parasztság közötti gazdasági kapcsolatok. Voltak, akik aggályoskodtak: a piaci kapcsolatok felelevenítése nem vezet-e vájjon a kapitalizmus visszaállításához ? Lenin megcáfolta ezeket az aggályokat és kimutatta, hogy az államhatalomnak, a munkásosztálynak minden lehetősége meg van arra, hogy a népgazdaság ^parancsnoki pozicióinak« a nagyiparnak, a bankrendszernek, a közlekedési hálózatnak — birtokában e kapcsolatokat irányítsa és a szocialista építés szolgálatába állítsa. Az új gazdasági politika első eredményei igen hamar megmutat koztak a munkás-paraszt szövetség megszilárdulásában és a szovjetor. szág egészséges gazdasági vérkeringésének megindulásában. S az eredmények évről-évre tovább nőttek. Az új gazdasági politika sikerei szolgáltak alapul a szocialista iparosításhoz, majd pedig a szo. cialista mezőgazdaságai megszervezéséhez. Lenin zseniális tanítása az új gazdasági politikáról, ragyogóan beigazolódott a Szovjetunió diadalmas fejlődésében. Lenin e tanításának nemzetközi jelentősége felbecsülhetetlen,, mert Utat mutat valamennyi szocializmust építő ország számára. Sztálin elvtárs »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című müvében, a nagy Leninnek a szocda'.isnus építésére vonatkozó útmutatásait elemezve megállapította: »Nem lehet kétséges, hogy minden olyan kapitalista ország számára, amelyben többé-kevésbbé számottevő kis- és középtermelő osztály van, a fejlődésnek ez az útja az egyetlen lehetséges és célszerű üt a szocializmus győzelme szempont jából.« Ha össze kellene foglalni a 32. ( kötetben foglalt lenini tanítások lényegét, talán leghelyesebb lenne Lenin következő szavait idézni: »A proletariátus diktatúrája a legszilárdabb hatalom a világon, mert a bizalmat itt tettekkel vívják ki, és mert a párt gondosan ügyel arra, hogy ez a hatalom ne gyengüljön«. Lenin tanításai felbecsülhetetlen elméleti kincset jelentenek a szocializmust építő országok kommunista és munkáspártjai számára. Arra tanítanak, hogy a pártok szüntelenül erősítsék kapcsolataikat a dolgozó néppel, a nép érdekeinek megfelelő tetteikkel vívják ki újra s újra a dolgozók bizalmát. Lenin tanításai arra figyelmeztetik a kommunista pártokat: legdrágább kincsükként őrizzék a párt egységét, hogy diadalmasan vezethessék dolgozó népet a szocializmus győzelme felé.