Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-30 / 263. szám, péntek

1953 október 30 / UJSZ

O 5 Svájc moszkvai nagykövete átadta megbízólevelét M. P. Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének el nökhelyettese október 28-án a Kremlben fogadta E. de Haliért, Svájc szovjetunióbeli rendkívüli nagykövetét és megmatalmazott miniszterét, aki átadta megbízólevelét. A követet a követség első titkára, de Stutz és R. Tellenbach, a követség titkára kísérte, akiket a követ bemutatott M. P. Taraszovnak. A megbizólevelek átadásánál j.e len volt B. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára, B. F, Kodcerov, a Szovjetunió kül ügyminisztériuma első európai szakosztályának vezetője és D. AZsukov, a Szovjetunió külügymi nisztériuma protokoll-osztályának főnöke. A megbízólevelek átadása után M. P. Taraszov beszélgetést folytatott de Hallerrel, A beszélgetésen részt vett B. A. Zorin is. Az amerikai haderő koreai baktériumhadviselésének ügye az ENSz előtt Malik elvtárs leleplezte az imperialista kísérleteket Az ENSz politikai bizottsága október 26-i délutáni ülésén megkezdte a következő kérdés tárgyalását: „Annak a vádnak pártatlan kivizsgálása, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének fegyveres erői baktériumfegyvert használtak." Ezt a kérdést az Egyesült Államok küldöttségének kívánságára tűzték a napirendre. Az amerikai küldöttség a „pártatlan kivizsgálás" emlegetésével megkísérli azt, hogy tévedésbe ejtse a világ közvéleményét azokkal a módszerekkel kapcsolatban, amelyeket aa Egyesült Államok alkalmazott a koreai fél elleni háborúban. Elsőnek az Egyesült Államok képviselője szólít fel. Tagadta, hogy az Egyesült Államok fegy veres erői baktériumfegyvert használtak Koreában. Beszéde bővelkedett a Kinai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, valamint a Szovjetunió elleni durva kirohanásokkal. J. A. Malik elvtárs, a Szovjetunió képviselője rámutatott: az Egyesült Államok mindvégig megakadályoz*<a, hogy az ENSz szerveiben tárgyilagosan és mindenre kiterjedően vizsgálják meg azt a kérdést, vájjon az amerikai fegyveres erök alkalmaztak-e Koreában baktériumfegyvert. A Szovjetunió küldöttsége — jelentette ki Malik elvtárs — elejétől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy e kérdés megvitatásába vonják be a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságkormányának képviselőit. Az Egyesült Államok azonban elutasította ezt a javaslatot. Az ENSz alapokmánya az ilyenfajta tárgyalásnál mindkét fél részvételét megkívánja. így tehát az Egyesült Államok kitér az elöl, hogy e kérdést tárgyilagosan és mindenre kiterjedően megtárgyalják, ugyanakkor azzal az igénnyel lép fel, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya, továbbá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya bebocsássa területére azokat a személyeket, akiket az Egyesült Államok* és ENSfc-beli hívei kijelöltek arra, hogy ott bizonyos „vizsgálatokat" folytassanak. Az Egyesült Államok, miután egyoldalú és törvénysértő cselekményeivel kudarcot vallott, most megkísérli vitássá tenni azoknak az amerikai repülőknek vallomását, akiket Koreában foglyul ejtettek és akik ott vallomást tettek arról, hogy az amerikai fegyveres , erök baktériumfegyvert használtak. Malik elvtárs leleplezte az Egyesült Államok küldöttének a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen elhangzott kirohanásait A Szovjetunió képviselője befejezésül a következő határozati javaslatot terjesztetté elő: „A közgyűlés felszólít minden olyan államot, amely nem csatlakozott a baktériumfegyver alkalmazásának eltiltásáról szóló 1925. június 17-i genfi jegyzőkönyvhöz, vagy nem ratifikálta a jegyzökönyvet, csatlakozzék hozzá, illetőleg ratifikálja azt." A francia nemzetgyűlés az indokínai helyzetről tárgyalt Október 28-án egész nap és éjjel folyt a francia nemzetgyűlésben az indokinai helyzetről szóló vita. A kommunista képviselők és a haladó republikánusok szövetségének tagjai, akik már régen szívós harcot folytatnak a vietnami nép ellen folytatott gyarmati háború megszüntetéséért, megcáfolhatat lan tényeket soroltak fel, amelyek megerősítik e háború megszüntetésének szükségességét. Különböző burzsoá pártok képviselői, különféle okokból szintén a háború beszüntetése 'mellett foglaltak állást és azt követelték, hogy kezdjenek tárgyalásokat Vietnammal. Laniel kormányelnök az interpelláló képviselőknek adott vála szában beismerte, hogy a francia kormány indokínai .politikáját komolyan bírálták. Ezzel egyidejűleg azonban megkísérelte a képviselőket meggyőzni, hogy a háborús helyzet Vietnamban megváltozik a francia csapatok javára és hogy az amerikai dollárok majd hozzásegítik Franciaországot ahhoz, hogy »keményebb álláspontot foglaljon el a tárgyalásoknál.® A burzsoá pártok képviselőinek felszólalásai azt mutatják, hogy a francia kormánykörökben fokozódott a nyugtalanság, amelyet nemcsak Nyugat-Németország felfegyverzése, hanem a USA-nak Indokínába való behatolása és a francia politikának az amerikai érdekeknek alávetése idézett elő. A parlamenti vita végén hat határozati javaslatot terjesztettek elő: a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok, a független republi kánusok egy-egy javaslatot és két két javaslatot a »republikánus és szociális akció« csoport tagjai, Billot és Buion. A kommunista csop határozati javaslata, amelyet a nemzetgyűlés elé terjesztett, azt mondja: ,>a nemzetgyűlés úgy véli, hogy elkerülhetetlen a tárgyalások azonnali meg kezdése ' a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával, hogy azonnal végetvessenek a háborús akcióknak és megkössék a békét«. A határozat azt javasolja a nemzetgyűlésnek, hogy bizalmatlanságot nyilvánítsanak a kormány iránt. A képviselők beszédei után, akik határozati javaslataikat védelmezték, szavazást tartottak, amelynek folyamán 315 szavazattal 251 ellenében (a kommunisták, a haladó republikánusok szövetségének tagjai, szocialisták és a radikálisok szavazatai ellenére) Guion képviselő határozati javaslatát fogadták el, akit a kormány támogatott. Ebben a határozatban a kormánynak többek között azt javasolják, hogy olyan politikát dolgoz, zon ki és valósítson meg, amelynek célja: a) fejlesszék ki a szövetséges államok fegyveres erőit, hogy azokkal fokozatosan pótolhassák Fran ciaország fegyveres erőit; b) tegyenek meg mindent, hogy tárgyalások útján általános nyugalmat érjenek el Ázsiában ... Ez a határozat tehát visszatükrözi azt az amerikai jelszót: »Há borút folytatni az ázsiai nemzetek ellen, e nemzetek saját keze által*. Ezzel egyidejűleg a határozat formális engedményt tartalmaz a francia közvélemény iránt, Az USA és Franc o Spanyolországának háborús szövetsége Az USA kormánykörei olyan politikát folytatnak, amely a béke és a nemzetközi biztonság aláásására irányul. ICépmutatóan kérkednek azzal, hogy a nemzetközi helyzet feszültségének enyhítésére törekszenek, a valóságban azonban mindent megtesznek újabb agressziós tűzfészkek megteremtésére. Ennek szemléltető tanúbizonysága az a háborús egyezmény, amelyet az USA kormánykörei és Franco Spanyolországa kötöttek. A külföldi sajtó, így az amerikai sajtó is ezt az egyezményt új lépésnek tekinti a háború előkészítésének útján. Az USA háborús szövetségre lépett a fasiszta Spanyolországgal Haditámaszpontokat kerített hatalmába, gazdasági és katonai segítséget nyújt Francónak és azon van, hogy Franco az Atlanti Tömb tényleges részvevője legyen. Ilymódon az amerikai-spanyol katonai szövetség megteremtése, az US/L és NyugatNémetország katonai-gazdasági kapcsolatainak megszilárdulása után az atlanti koalíció belsejében egyre élesebben tükröződik a ,,hármastömb" — az USA agresszív politikájának európai támasza. Az USA gyarmatává tette Nyugat-Németországot és ezzel együtt már régen szorgalmazta katonai szövetség kötését Francóval. Az USA állami départementje szeptember 26-án közölte, hogy számos katonai, gazdasági, politikai jellegű szerződést kötött Spanyolországgal. Ezeknek az okmányoknak csupán egy részét közölték teljes terjedelemben, azonban ezek is visszatükrözik az amerikai-spanyol szövetség agresszív jellegét. A „védelmi szerződés" értelmében az USA kötelezte magát, hogy hadianyagot fog szállítani Franco Spanyolországának szárazföldi, légi és tengeri hadieröí számára. Ezt a segítséget az USA kongresszíusa által megszavaztatott kölcsönök formájában utalják ki. Még a szerződés megkötése előtt az amerikai bankok az USA kormányköreinek politikáját követve, 1949. óta készséggel nyújtottak Francónak kölcsönöket. Nagyítás nélkül kijelenthetjük, hogy a dollárkiutalások nélkül Spanyolországban a Franco-rendszer már r^gen, a katasztrófa szélén állna. A legnagyobb amerikai bankok és közvetlenül az USA kormánya kölcsönt és hitelt folyósítottak Francónak, melyeknek összege több százmillió dollárt tett ki. A szerződésből kitűnik, hogy ezek a kölcsönök megkétszereződnek és megtiáromszorozftnak. Az USA az 1954-es költségvetési évben 226 millió dollárt folyósít Francónak, ebből 141 millió dollárt haditechnikában é3 hadianyagban, 85 milliárd dollárt katonai célokat szolgáló gazdasági segélyben. „Nem hivatalos ' adatok szerint — közli az United Press sajtóügynökség — Spanyolország a legközelebbi évek során amerikai fegyvereket és 500 millió dollárt kitevő gazdasági segítséget kap." A szerződés kilátásba helyezi, hogy az USA jogot formálhat a „hadiövezetek és erődítmények megjavítására és kiépítésére" Spanyolország területén, valamint új katonai objektumok építésére. Természetesen arról van szó, hogy a haditámaszpontokat átadják az' USA-nak A szerződés rámutat arra, hogy a haditámaszpontok „Spanyolország fenségjoga és parancsnoksága alatt maradnak", e haditámaszpontokon levő amerikai csapatokkal és hadianyaggal azonban az amerikai hivatalok, illetve katonai körök fognak rendelkezni. Ezenkívül a szerződés „titkos jellegű építményeket" érint, amelyekkel a spanyol kormánynak semilyen joga nem lesz rendelkezni. Az USA nyugateurópai szövetségeseinek sajtója ezért rámutat arra, hogy Franco kötelezte magát: megkönnyíti és ösztönzi a nemzetközi kereskedelem /fejlődését a vámilletékek csökkentése útján. Ez azt jelenti, hogy az amerikai árucikkek tömegesen elárasztják a spanyol piacot és ezzel Spanyolország nemzeti iparára érzékeny csapást mérnek. Nem nehéz most elképzelni, milyen szerepet fog játszani az USA Spanyolország külkereskedelmében, ha még az említett szerződések megkötése előtt kiszorították a spanyol piacról legfőbb vetélytársukat — Kártevő csoportot lepleztek le Kelet-Berlinben Hivatalosan jelentik, hogy a Német Demokratikus Köztársaság belügyminisztériumának állambiztonsági szervei e napokban lelepleztek és felszámoltak egy kártevő csoportot, amely a nyugatberlini építőmunkások szakszervezete mellett létesített úgynevezett „keleti iroda" megbízásából bomlasztó tevékenységet fejtett ki a Sztálin-fasor építkezésein dolgozó münkások körében. Az üggyel kapcsolatban letartóztatott Kurt Sprokhof, Kurt Demut, Gertrúd Jus és Werner Klagge ellen bűnvádi eljárás indult. A vizsgálat kiderítette, hogy a nyugatberlini építőmunkások szakszervezete mellett működő „keleti irodát" amerikai és nyugatnémet kémszervezetek kezdeményezésére hozták létre a Német Demokratikus Köztársaság elleni provokációk előkészítésére és végrehajtására. Angliát. Spanyolország behozatala az USA-ból már 1950-ben 161,600.000 arany pesot, behozatala Angliából pedig 84,900 ezer pesot tett ki. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Franco kötelezte magát: a közeljövőben szerződést köt az USA kormányával, amelynek értelmében „minden előfeltételt megteremt ame, rikai polgárok és cégek számára ! kereskedelem és tőkebefektetés üzét sére". Az amerikaiak ezenkívül jo! gosultak „stratégiai jelentőségű , nyersanyagot" fejteni és kivinni Spanyolországból. Az amerikai monopolisták hozzáférhetnek most Spanyolország bányaiparához, amely jelenleg az angol töke ellenőrzése alatt áll. Ezután érthető, hogy az USA és Franco között megkötött egyezményt angol körökben lelkesedés nélkül fogadták. Végül a már harmadik „kölcsönös védelmi szerződés" a fasiszta Spanyolországot az USA közvetlen katonai szövetségesévé teszi. Ez az egyezmény arról tanúskodik, hogy mostantól fogva a fasiszta Franco is csatlakozott az USA többi szövetségeseihez, mint Li Szin Man, CsangKai-Sek és Adenauer. Az USA képviselői a „kölcsönös védelemről" szóló szerződésben a következő szavakkal álcázzák a katonai szövetség támadó céljait: „A két kormány kizárólag a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása céljából él a kölcsönös segítséggel". Ez a képmutató frázis nem elégítette ki, hanem ellenkezőleg, cinizmusával egyenesen felháborította Európa legszélesebb társadalmi köreit. Franco talán békeharcos? Mi lett akkor az ENSz-közgyülésének 1946-ban a szavazatok többségével hozott határozatával, amely a következőket mondja: „Eredete, természete, felépítése és általános rendszere szerint a Franco-rendszer fasiszta rendszer". Midőn e kérdést a közgyűlés ülésszakán megvitatták, az egyik küldött bizonyítgatta, hogy a Franco-rendszer „a nemzetközi biztonság hatalmas veszélyeztetése". ) Ez a küldött Connelly, az USA képviselője volt. Megváltozott-e azóta a Francorendszer? Nem. A Franco-rendszer a béke és a nemzetközi biztonság veszélye volt és az is marad. Szembetűnő, hogy az USA és Spanyolország között megkötött katonai szerződés azokra az egyezményekre emlékeztet, amelyeket Franco Mussoli- / nivel és Hitlerrel kötött. A német külügyminisztériumnak a háború után közölt okmányaiból ismeretes, hogy Franco 1936-ban Mussolinivei megállapodva a ' fasiszta Olaszországnak, ugyanúgy, mint most az Egyesült Államoknak, eladta az ország nyersanyagtartalékait, kikötőit, légitámpontjait, vasútvonalait és országutait, kereskedelmi és vámengedményeket tett' Franco 1943-ban ugyanilyen szerződést kötött Hitlerrel. Németország ellátta fegyverrel Francot, Franco pedig segített Németországnak harcában a szöveséges államok ellen, köztük az USA ellen is. A hitlerista Németország, mint támadó helyébe jelenleg az USA kormánykörei léptek. Ezzel kapcsolatban a „le Monde" című francia polgári lap rámutatott arra, hogy „Spanyolország felvétele az Atlanti tömbbe — idő kérdése." Elismeri, hogy a mende-mondák az Atlanti tömb „védelmi jellegéről" hazugok. „Az Atlanti Szövetség — írja az újság — egyre inkább olyan koalíció jellegét ölti, amely egyre szembetűnőbben támadó célt követ!" A világ demokratikus közvéleménye a népek biztonsága újabb veszélyeztetésének tekintette a spanyol-amerikai katonai-gazdasági szerződéseket. Franciaország, Anglia és a skandináv államok lakosságának széles rétegei tiltakoztak e szerződések ellen. A Francóval kötött szerződések az USA-ban is felháborodást keltettek. A békeszerető népek az USA kormányköreinek és Franco fasiszta diktátornak katonai szövetségében összeesküvést látnak . ' á béke és a nemzetközi biztonság I ellen. | (P. Jefimov cikkéből.) t