Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-22 / 256. szám, csütörtök

m SZÖ 1953 október 22 A hrit-guayanai eseményekhez Brit-Guayana angol gyarmat a délamerikai szárazföld északkeleti részén terül el. Brit-Guayana fél. xnillió lakosságának nagy részét in. diánok és négerek képezik. Ezenklvül az ország belterületének sűrű erdőiben körülbelül 17.000 indián él — azok, akik az ország őslakosságábói megmaradtak. Az európaiak száma Brit-Guayanában mindössze néhány ezer főt tesz ki. Az ország és népe sorsát évszázadok óta a cukor határozza meg. Az ember számára nélkülölhetetlen cukor számos bűntett és vérengzés okozója volt, amelyet a gyarmatosítók követtek és követnek el BritGuayanán. Többezer néger rabszolga görnyedezett a cukornádültetvényeken, akiket Afrikából hurcoltak Brit-Guayanába. A rabs^olgarend. szer megszüntetése után a négerek is ezerszámra menekültek az ültetvényekről. Az ültetvényesek a rabszolgaegyezmények feltételei alapján megszervezték az indiai és kínai kulik „importálását", valamint portugálok behozatalát, akiknek sorsa kevésben különbözött a rabszolgasorstól. Különösképpen sok munkást hoztak be Brit-Guayanába a nyugatindiai szigetekről. A cukoripart gyakran Brit-Guayana „megváltásának" nevezik. Valóban a cukornádtermesztés és a cukogyártás az ország népgazdaságának egyik legkomolyabb ága. Ezenkívül fejlődésnek indult a bauxit, arany és gyémánt bányászata. Jelentős arányokat öltött a fakitermelés. A dolgozók által kitermelt értékek azonban nem a nép javát szolgálják, hanem potomáron kiszállítják őket a

z országból. A cukorkivitel 1951-ben előállítási árában kiféjezve 27 millió dollárt tett ki. A

z idén körlbeülül 16 és félmillió dollár értékű bauxitot, négy. milliónégyszázezer dollár értékű rizst, egymillióhétszázezer dollár értékű gyémántot, stb. vittek ki az országból. Ez az év — 1951 — volt az, amiaz országban garázdálkodó angol monopóliumok különösen nagy profitot vágtak zsebre. A „Bukers brothers,' társaság, amely birtokában tartja", az ország cukornádültet, vényeinek többségét, körülbelül 10 millió dollárt zsebelt be, viszont a széles néprétegek anyagi helyzetének rosszabbodása ebben az évben érte el tetőfokát. Az imperialisták a cukornádültet vények országává, nyersanyagszállító országgá változtatták BritGuayanát. A közszükségleti cikkek nagy részét a többi gyarmathoz hasonlóan importálnlok kell. Míg az ország földjének és bányáinak kincsét potomáron külföldre szállítják, az ország lakosságának háromszoros árakat kell fizetnie a közszükségleti cikkekért. A sajtóban közölt hivata. los adatok alapján a behozott árucikkek árai 1938-tól 1943-ig 136 szá. zalékkal, az ország kivitelének árai pedig csak 25 százalékkal emelkedtek. Hy módon az éhbérért dolgozó munkás és a termékeit elkótyavetyélni kényszerült farmer rendkí. vül magas áron kénytelen megszerezni a legszükségesebb fogyasztási cikkeket. Az árakat az angol mo-per ŕ o J Jfmŕ/x.Tr/fl/cŕateŕ s* >7 w \%ľ

rAV

4 nopóliumok szabják meg. Nem csoda, hogy az ország lakosságának életszínvonala rendkívül alacsony. A városodban, ültetvényeken, farmokon nyomorog a nép. Különösen alacsony a cukoripari munkások életszínvonala. Az országban fokozódik a munkanélküliség. Borzalmasak a lakásviszonyok. Megtörténik, hogy egy szobácskában néhány család szorul össze. Megművelésre alkalmas óriási földtáblák parlagon hevernek. Évente fél százalékkal kisebb területet vetnek be. Ugyanekkor Brit-Guayana többezer farmere földinségben szenived. Hivatalos közlések alapján 1946-ban egy farmerre aránylag 3.75 acre föld esett, ez is többnyire rossz minőségű. Szakemberek számításai szerint az életminimum biztosításához legalább 15—20 acre föld szükséges. A farmerek nagy része ilymódon súlyos feltételek között a földbirtokosoktól kénytelen bérelni földeket. A földinség, a földek magas bére, a rizs és más mezőgazdasági termények magas árai, Végül a föld meg művelésének régen elavult módszerei — ez jellemzi Brit-Guayana földművelő parasztságának sűlyos életkörülményedt. Az ország népe azonban nem törődik bele sorsába. Brit-Guayana története az önfeláldozó harc számos példáját ismeri. Az orsziájg népe már 1763-ban Ber. bicóban síkraszállt a kegyetlen gyarmati elnyomás ellen, A felkelésben résztvettek a rabszolgák. Tizennégy hónapig tartott a harc. Az ültetvényeken gyakran sztrájkba léptek a leszerződtetett munkások. Minden egyes fellépésüket kegyetlenül elfőj tották, a harc azonban nem szűnt meg. Most is tovább folyik. Az 1948. as hosszú sztrájk idején a rendőrség 5 munkást megölt, többet pedig megsebesített. Elmondhatjuk, hogy a cukorült etvények és cukorgyárak mun i kásái Brit-Guayana proletariátusa nak legharcosabb csapatát képezik. A munkások felismerték a szerve, zett cselekvés fölényét. Az országban jelenleg nincs olyan ipari ág, amely nek ne lenne szakszervezeti szövetsé ge. A gyarmati hivatalok a munkások egységének megbontására törek szenek és ezért megtagadják a szak szervezeti szövetségek elismerésétHosszú idő óta folyik a cukoripari munkások harca szakszervezetük el ismeréséért. A nemzeti függetlenség kivívásáért vívott harc jelenleg az egész nép ügye. Az ország nemzeni felszabadító mozgalmát az 1950-ben megalakult népi haladó párt irányítja. •A hépi haladó párt népszerűségé nek fokozódása különösképpen meg mutatkozott Brit-Guayana képviselőházi választásainak idején, amely-k ez év áprilisában zajlottak le. A népi haladó páirt választási progr?~nmjában az állott, hogy „csak az imperializmus politikai és gazdasági uralmának felszámolása az országban teremti meg az ország fejlődésének előfeltételeit" A népi haladó párt a munkabérek felemelésének a munkafeltételek javításának, a nemzeti ipar fejlesztésének, a szakszervezetek sza. badságának, a földreform végrehajtásának követelésével vett részt a választásokban és győzött. A népi haladó párt jelöltjei Brit- 1 Guayana képviselőházában 24 hely közül' 18-at megszereztek. A párt az i ország többi haladó erőivel együtt demokratikus kormányt alakított és kampányt indított a jelenlegi alkot, mány felülvizsgáláséira. A népi haladó párt szorgalmazza a vétó-jog felszámolását, amellyel az angol kormányzó élhet. Követeli a képviselőház felsőházának, — a reakciós Állami Tanácsnak felszámolását, amelynek tagjait a kormányzó nevezi ki. A párt ezenkívül síkra száll á külföldi tőke tulajdonát képező hatalmas cukornád-ültetvények nacionalizálásáért. A gyarmati hivatalok még a választások előtt a nép demokratikus jogaira törtek. Törvénytervezetet fo gadtak el a „nem kívánatos irodalom" betiltására. A gyarmati hivatalok korlátozzák a népi haladó párt tag jainak mozgási szabadságát az or szágban. Annak ellenére, hogy a párt jelöltjei minden cukortermelő vidéken győztek tilos e vidékeken lakniok. Az ország népi harcának egész története és a legutóbbi idők eseményei arról tanúskodnak, hogy semilyen reakciós erőnek sem sikerül fel tartóztatni Brit-Guayana népének függetlenségi és szabadságmozgalmát. Brit Guayana népét szilárd hit tölti el, hogy életének megj avulásához gyermekeinek boldogságához, a békéhez és más népekkel való együttműködéshez vezető út — a nemzeti függetlenségért és a szociális haladásért vívott harc útja. K. R. georgestowni levele (Megjelent a moszkvai „Pravdá". ban.) KÜLFÖLDI HI R F K Az „Üj Kina" hírügynökség külön tudósítója írja; Liszinmanista ügynökök ismét le hetetlenné tették a felvilágosító mun kát a koreai hadifoglyok soraiban; megakadályozták, hogy a hadifog lyok megjelenjenek a Tongjangniban a felvilágosító színhelyéül kijelölt 32 sátorban. Az amerikaiak aknamunkája elle nére öt északkoreai hadifogoly a tüskés drótakadályt átvágva, meg. szökött a táborrészlegből és hazate lepítését kérte. Ezt az öt hadifoglyot a semleges hazatelepítési bizottság átadta a koreai kínai félnek E? világosan rácáfol az amerikai p rop a gandagépezetnek arra a hazugságára, hogy a hadifoglyok nem hajlandót részt venni e felvilágosításon. Hét tibeti küldöttség zászlókat és ajándékokat adott át Mao Ce-tungnak, a központi népi kormány elnökének és Csu Tenek, a népi felszabadító hadsereg parancsnokának. Az ajándékok ünnepélyes átadása után Mao Ce-tung és Csu Te fogadást adott a küldöttségek tiszteletére. A reakciós amerikai sajtó előszeretettel kürtöli világgá ,,az USA Törökország iránt táplált forr/ó és izzó barátságát." A „Life" egyik számában a következőket irta: Büszkék, lehetünk a Törökországnak nyújtott segítségre, Törökország pedig büszke lehet azokra a sikerekre, amelyeket amerikai segítséggel elért. A valóság azonban Törökországban kevés alapot ad ilyen állításokra Az amerikaiak kíméletlen garázdálkodása és Törökország fokozódó A „barátság" ára Amerikai; Barátom, mióta élsz ilyen nyomorban? Török: Amióta a barátom lettél! militarizálódása súlyos következményeket von maga után a lakosság helyzetében Egyes alapfontosságú élei miszerek ára 1950-óta' 60—70 százalékkal emelkedett. A lakbérek az idén kétszeresen emelkedtek. Törökországban a munkanélküliség örökös jelleget öltött. Laphírek szerint 2 millió embernek nincs munkája A török városok utcáin ezrével csavarognak az elhagyott gyermekek. „Sztambulban — írja az „Akin" című lap — lépten-nyomon találkozhatunk rongyos, mezítlábas, éhes gyermekekkel, akik kezüket nyújtogatva könyöradományért rimánkodnak. Az éhség arra kényszeríti öl«t, hoíw szennygödrökben turkáljanak éleleníhulladékot keresve. Nappal a parkokban alszanak az éjt pedig pályaudvarokon, megrongolódott teherkocsikban, kikötőkben, mecsetek udvarán és török fürdőkben töltik." A török sajtóban gyakran jelennek meg olyan hírek, hogy a szülök éhínség miatt eladják gyermekeiket. A „Vatan" című lap közölte hogy egy sztambuli lakos 30 líráért eladta gyermekét. Az ,Akin" című lap hírt ad egy másik esetről' Egy anatóliai paraszt kecskéért elcserélte gyermekét. Az amerikai betolakodás, a nyomor katasztrofális méretű fokozódása minden józanul gondolkodó törököt arra késztet, hogy feltegye magában a kérdést: nem kerül-e túl sokba Törökországnak az amerikai „segítség?" ben és éreztette hatását főleg a lakosság életszínvonalának emelésében. S mert a nehézipar túlzott fejlesztése nagy beruházásokat igényelt, ennek folytán nem tudtunk megfelelő beruházásokat eszközölni a mezőgazdaságban sem, nem tudtunk kellő figyelmet fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére, ami aztán még jobban elmélyítette a népgazdaság egyes ágazatai közti aránytalanságot, még jobban éreztette hatását az életszínvonal emelésének döntő ágazatánál, a közellátásnál. Hozzájárult mindehhez Slánský államellenes összeesküvő bandájának tevékenysége, amely kártevő munkáját főleg arra irányította hogy a népgazdaság egyes ágazatai közti aránytalanságot még jobban elmélyítse, s ezáltal súlyos hibákat és mulasztásokat idézzen elő. E hibák felismerése alapján a Központi Bizottság javaslatára hozta kormányunk szeptember 15-iki határozatát, amely szerint csökkenti a nehézipar fejlesztésének ütemét, s az így felszabadult be ruházási összegeket a lakosság életszínvonalát közvetlenül szolgáló könnyű, és élelmiszeriparra, a mezőgazdaság fejlesztésére, vala mint lakóházak' építésére fordítja. A kormány mindemellett szem előtt tartotta a népgazdaság arányos fejlődésének azt a megsérthetetlen törvényét, hogy a termelőeszközök gyártásának mindenkor nagyobb ütemben kell folynia, mint a fogyasztási cikkekének, mert enélkül lehetetlen volna nemcsak a ter melés újrabővítése, hanem a köny nyü. és élelmiszeripar termelésének zavartalan menete is. Éppen ezért az állami terv az 1954-es évre az ipari termelés növelését az 1953-as évihez képest 5.8 százalékban állapította meg, amiből a termelőeszközök termelésének növekedése 6 százalékot, a fogyasztási cikkeké pedig 5.3 százalékot tesz ki. A nehézipar fejlesztése ütemének csökkentésével felvetődik a kérdés: csökkenti-e ez a nehézipar feladatai teljesítésének jelentőségét? Široký elvtárs kormánynyilat, kozatában erre azt mondja: »A kormánynak az a határozata, hogy mérsékeljük a nehézipar fejlesztésének ütemét, m csökkenti, hanem hangsúlyozza a nehézipar feladatai teljesítésének jelentőségét népgazdaságunk egész fejlődésében.* A nehézipar fejlesztése ütemének csökkentése nemhogy csökkentené, hanem ellenkezőleg, hangsúlyozza és fokozza a nehézipar feladatainak teljesítését, mert a nehéziparnak, mint fejlődésünk alap. és előfeltételének jelentősége éppen a könnyű, és élelmiszer ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének fokozott ütemével nagyon is megnövekedett. Növekszik a nehézipar feladatai teljesítésének jelentősége azért, mert ahhoz, hogy a közellátás terén fennálló zavarokat kiküszöböljük. az eddigiekhez képest jelentősen növelni kell a mezőgazdasági termelést, s mint a kormányhatározat is megállapítja, ennek előfeltétele, hogy a mezőgazdaság fokozottabb állami támogatásban részesüljön. Ennek a fokozottabb támogatásnak pedig elsősorban is a mezőgazdaság fokozottabb gépesítésében kell megnyilvánulnia, — ez pedig jelentős feladatokat ró a nehéziparra. De épp így jelentős feladatokat ró a nehéziparra a könnyű, és az élelmiszeripar fejlesztése is, mert hiszen ezen iparágak számára szükséges korszerű gépek és berendezések előállítása nélkül lehetetlen volna termelésük nagyobbmérvü fokozása. A nehézipar előtt álló feladatok teljesítésének legfontosabb előfeltétele, hogy biztosítsuk a nehézipar nyersanyagalapjának széleskörű fejlesztését és kibővítését. Ahhoz, hogy gépiparunk termelőkapacitását kihasználhassuk, fokozni kell a vasércek és a színesfémércek bányászását. Ezzel párhuzamosan nem kevésbbé jelentős feladat a kőszénbányászat és a villamos energia termelésének fokozása. Fontos, a kőszénbányászat és a villamosenergia termelésének fokozása azért is, mivel nélkülük ugyancsak lehetetlen volna a könnyűipar termelésének fokozása, de éppúgy szükséges, hogy e téren kielégítsük a háztartási szükségleteket is. A demokratikus tábor országainak gazdasági együttműködése Az előbbieknél nem kevésbbé döntő jelentőségű népgazdaságunk egyes, a lakosság életszínvonalának emelését közvetlenül szolgáló ága zatainak fejlesztésére az a felmérhetetlen segítség is, amit a felsza badulásunktól kezdve állandóan kapunk a Szovjetuniótól és az, hogy gazdasági téren együttmükö dünk a népi demokratikus orszá gokkal. Ugyanis éppen az a tény, hogy lehetőségünk van a Szovjet unióval és a íiépi demokratikus or szágokkal való együttműködésre, és hogy ez a gazdasági együttműködés az egymást támogatás és a kölcsönös segítség elvén alapszik, lehetővé teszik, hogy a szocializmus építésévei egyidőben, a nehézipar építésével párhuzamosan fokozottabb figyelmet fordíthassunk a lakosság életszínvonalának emelésére. A demokratikus tábornak ez a gazdasági együttműködése és munkamegosztása azt jelenti, hogy e tábor egyes országai — így köztársaságunk is — nincsenek arra kényszerítve — mint annakidején a Szovjetunió — hogy minden tekintetben önálló ipart és -nehézipart építsenek fel, hanem, hogy a gazdasági együttműködés és munkamegosztás révén minden ország figyelembe veheti a maga- adottságait és annak megfelelően fejlesztheti iparát és nehéziparát. Vagyis: nem szorgalmazzuk az olyan iparágak kiépítését, amelyekhez saját nyersanyagbázissal nem rendelkezünk, ellenben teljes erővel fejlesztjük azokat az iparágakat, amelyek országunk adottságainak és sajátosságainak a legjobban megfelelnek. A demokratikus tábor országainak ilyen alapon való együttműködése és munkamegosztása olyan óriási le hetőségeket és tartalékokat tár fel, amelyek döntő mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ezen országokban a- legteljesebb jólét, a dolgozó nép megelégedettsége uralkodjék. Felvetődhet a kérdés: hiba volt-e az. iparosítás eddigi fokozott üteme ? Nem, ez semmi esetre sem volt hiba. Súlyos hibába esnénk, ha ugyanakkor, amikor pártunk és kormányunk felfedve gazdaságpolitikánk eddigi hiányosságait, úgy tekintenénk eddigi eredményeinkre, a szocializmus építésének hatalmas alkotásaira, ötéves tervünk létesíbményeire, mint életszínvonalunk emelkedésének kerékkötőire. Ellenkezőleg! Méltán lehetünk büszkék eddigi alkotásainkra, amelyek ékesszóló bizonyítékai annak, hogy országunk dolgozó népe megszabadúlva a kapitalisták, a külföldi monopóliumok kizsákmányoló uralmától, élni tudott V szabadságadta lehetőségekkei és 'alkotóerejének olyan tanúbizonyságát adta, amilyenre történelmünkben még nem volt példa. Bár a szocializmus építkezéseinek megvalósítása, a nehézipar gyorsított üteme népünktől áldozatokat követelt, ezek az áldózatok nem vesztek és nem vesznek kárba, mert alkotásaink, az iparosítás eredményei további előrehaladásunk, a kormányhatározatban kitűzött, a nép életszínvonalának emelését szolgáló célkitűzések olyan hatalmas erőforrását képezik, amelyek segítségével, népünk további becsületes ég helytálló munkájával meghozza a maga áldásos gyümölcseit: meghozza a dolgozó nép jólétének, az ország felvirágzásának örömteljes gyümölcseit. Bátky László i