Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-17 / 252. szám, szombat

1953 október 17 UJSZ0 A gyermekek boldog élete az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaságban az emberről és fő. leg az ifjúságról való gondoskodás az első helyen áll. A Német Demokratikus Köztársaságban megvalósított óriási szociális és gazdasági változások következtéiben a német munkások, parasztok és dolgozó értelmiség i gyermekednek teljes " lehetősége nyílik a boldog életre, demokratikus nevelésére és művelődésre. A dolgozó szülök gyermekei számára a bölcsődék és óvodák széleskörű hálózatát létesítették. 1948-ban az NDK-bkn 1400 gyermek, 1950-ben már 4335 gyermek és az 1952-es év harmadik negyedében már 11.553 gyermek van bölcsödékben elhelyezve. Állandóan növekedik , a gyermekpoliklinikák, valamint az anyák é

s gyermekek számára lé tesített tanácsadók száma, amelyek nagy segítséget nyújtanak az anyáknak gyermekeik nevelésében. Az NDK-ban levő Calbe város új bölcsődéjében iskolázott nővérek gondoskodnak a kohászszok 33 gyermekéről. Határozat a bolgár mezőgazdaság további fellendítése érdekében Októbe

r 14-én megjelent a bolgár lapokban Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának közleménye a BKP központi bizottsá. gának az általános gazdasági fejlődésben, különösen pedig az ország iparosításában elért - sikereiről, és abból kiindulva, hogy a legközelebbi években erősen emelni kell a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát, szükségesnek tartja, hogy a második ötéves tervben az első ötéves terv beruházásaihoz viszonyítva legalább kétszeresére emeljék a mezőgazdaság állami beruházásait. A határozat konkrét intézkedéseket ír elő az állattenyésztés további fejlesztésére, valamennyi kultúrnövény nagy terméseredményének biztosítására és a gép- és traktorállomások munkáinak megjavítására, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezeti és gazdasági megszilárdítására.

1 Nagy figyelmet fordítanak a földmüvelésügyi minisztérium, annak szervei és a népi tanácsok mezőgazdaságot irányító . munkájának megjavítására, valamint a pártirányítás további javítására a mezőgazdaságban. A lengyel kormány tiltakozó jegyzéke Stanislavy Skrzeszewski, a Lengyel' Népköztársaság • külügyminisztere, október 12-én jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok var sói nagykövetéhez: A lengye] külügyminisztérium értesülései szerint — hangzik a jegyzékben — 1953. október 4-én, pekingi időszámítás szerint 18 óra kor Csang Kai-sek egyik hadihajója feltartóztatta a »Praca« nevü lengyel kereskedelmi gőzöst, amely Taivan szigetétől 125 km-re keleti irányban haladt. A hadihajó felfegyverzett legénysége megszállta a lengyel kereskedelmi gőzöst. Egy órával két-két repülőgép körözött a lengyel hajó felett. Megállapítot ták, hogy az egyik repülőgép az Egyesült Államok légierőinek fel ségjelét viselte. Az értesülések szerint a »Praca« nevü lengyel gőzöst erőszakkal a Taivan szigetén levő Kao Hsung kikötőbe vontat, táík. Az a tény, hogy feltartóztatták és megszállták a lengyel hajót, a tengeri hajózás szabadságának erőszakos megsértését jelenti. A Lengyel Népköztársaság kor. mánya az erőszakos cselekedetért kénytelen az Egyesült Államok kormányára hárítani a felelősséget. Közismert, hogy a Taivan szigetén állom a sózó Csan kaisek - h aďero az Egyesült Államok politikai és katonai ellenőrzése alatt áll. Az Egyesült Államok fegyverrel és felszereléssel látja el a Csangkaisek féle haderőket. A Csangkaisek-féle haderők, az Egyesült Államok támogatását élvezve erőszakos cse lekményeket hajtanak végre a Csendes-óceán fent megjelölt kör. zetóben kereskedelmi útjukat foly. tató hajók ellen. Az említett esetben figyelemreméltó az a tény, hogy a lengyel gőzös elleni akcióban az Egyesült Államok légierőinek repülőgépe is részt vett. A Lengyel Népköztársaság kormánya a fenti tények alapján a legélesebben tiltakozik a lengyel gőzös elleni erőszakos cselekmények ellen. Felhívjuk az Egyesült Államok kormányának figyelmét, hogy azonnal tegyen intézkedéseket a lengyel hajónak, személyzetének és árurakományának felszaba i dítására, azonnal tegye lehetővé, hogy a hajó folytathassa útját. A Lengyel Népköztársaság kormánya fenntartja magának a jogot, hogy kártérítést követeljen, egyben kö veteli "a bűnösök szigorú megbünte tését. Az Üj Kína sajtóiroda a japán külügyminiszter indonéziai útjának eredményeiről Okadzaki japán külügyminiszter beutazza Délkelet Ázsiát. Eddig a Fülöp szigetekre, Indonéziára látogatott el és most Burmában tartóz kodik Amint az O j Kina sajtóiroda jelenti, Okadzaki Djakartból érkezett jelentés szerint .nagyon csalódott volt" az egyhetes indonéziai látogatásának eredményei miatt. Az indonéziai külügyminisztérium nyilatkozata azt mondja, hogy a tárgyalások nem végződhettek az egyezmény aláírásával, „mert túlsá gosan nagy a különbség Indonézia és Japán álláspontja között, a háborús kártérítések nagyságának kérdésében". Amint a „Times of Indonézia" cl mü lap jelenti, a külügyminiszté rium köreiben feltételezik, hogy rendkívül „gyengék" a kilátások bármilyen hivatalos tárgyalásra, mi vei a két országnak nincs ,,közöF álláspontja" George Fricce, az United Presiügynökségének külön tudósítója je lenti, hogy „Indonéziában Okadzaki látogatására általában bizonytalan Sággal és ellenségességgel reagál tak" és hogy a tárgyalások „nem hoztak konkrét eredményt". Mlinárik Lajos, a munka hőse Mlinárik Lajos, a gényei állami gazdaság kitüntetett tehenésze magastermetű, 37 éves ember. Szája körül állandóan mosoly bújkál. Szeme csillog, ha arra gondol, hogy mennyire más most az élete, mint 23 évvel ezelőtt volt, amikor az apja kijelentette: ' — Nézd, fiam, 14 éves vagy. Kenyérkereset után kell nézned. Rajtad kívül is marad még elég, akiknek kenyeret kell adnom. E rövidke parancs ezelőtt 23 évvel egy szálmatetös, kisablakú vityilló udvarán hangzott él. Ezzel a pár szóval Mlinárik Lajosnak tudtára adták, hogy el kell hagynia a családi fészket, amelyet annyira szeretett. Szomorú szívvel vett búcsút a homokos udvartól, yhol gyermekéveit töltötte Bánatos gyermektekintetét végighordozta a szalmatetős házikón, mindenen. ami neki kedves volt Ezalatt anyja összecsomagolta foltos ruháit, aztán könnyes szemmel engedte fiát az életbe. Mlinárik Lajos 14 éves volt, amikor teljes mértékben belekóstolt az élet gyötrelmeibe. A kapitalista társadalom, az urak világa az ő részére sem tartogatott könnyebb életlehetőséget, mint a többi cseléd gyermekei részére. Reá is csak a kegyetlen kizsákmányolás, a zsarnokság szennyes örvénye várt. Minden betevő falatért kegyetlenül meg kellett dolgoznia. Amikor a 14 éves Lajos elhagyta a családi fészket, a szomszéd faluban kapott munkát. Az egyik jómódú paraszt fogadta fel tehénpásztornak. Itt ismerkedett meg először az emberi kegyetlenséggel Saját bőrén érezte a kulák zsarnokságát. Azért a néhány koronáért, amit fizetés címén kapott, százszorosan megdolgozott. Szerény keresetét nem fordíthatta teljes egészében saját szükségletei fedezésére, mert az otthoniakra is gondolnia kel lett. Otthon inaradt kis testvéreiről sem feledkezett meg, segített rajtuk: tgy aztán a kis kenyérkereső még a késő őszi napokban is legtöbbször mezítláb szaladgált gazdája tehenei után. Lyukas nadrágján is átfújt a csípős őszi szél, de tűrnie, szenvednie kellett, ha élni akart. Mlinárik Lajos is — mint minden ember — amikor már elég erősnek és rátermettnek érezte magát, segíteni próbált sorsán. 1936 őszén elhatározta, hogy tovább nem lesz a falusi zsírosparaszt szolgája, hanem fölcsap urasági cselédnek. Ügy gondolta, ha bejuthat valamilyen uradalombfl, közelebb kerül' a jóléthez, a bőség kosarából talán neki is jut egy kis morzsa. — Ügy gondoltam még akkor — mondja Mlinárik Lajos — hogy mégis csak jobb egy urat szolgálni, mint a zsírosparasztokat. Az uraknak van mindenből elég, nem akarnak még többet mint a zsírosgazdák, akik titkon arról álmodoznak, hogy idővel ők is földesurak lehetnek. Az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy ha megbecsülöm magamat, kedvében járok az uraságnak, idővel még parádéskocsis. vagy béresgazda is lehet belőlem Sok reménnyel és kevés pénzzel a zsebében került Mlinárik Lajos 1937 tavaszán a gényei uradalomba. Az intéző kikérdezte, hol dolgozott ezelőtt, mihez ért. Amikor az izgatott Mlinárik Lajos elmondotta élete történetét és arra hivatkozott, hogy az apja is dolgozott az uradalomban, amíg tudott, az intéző kijelentette: — No, majd meglátjuk, mit kezdhetünk magával. Egyelőre menjen és jelentkezzék a béresgázdánál és az majd beosztja valamilyen munkára. Mlinárik Lajost a béresgazda a majoros mellé osztotta be. Kora reggeltől késő estig robotolt. Ha az istállóban elvégezte a munkát találtak számára a gazdaságban mái- munkát is Egy év leforgása alatt meggyőződött arról hogy .,csöbörből vödörbe" esett. Az uraságnál sem dolgozott kevesebbet mint akármelyik előbbi parancsolójánál A fizetés is csak ahhoz volt elég hogy egyék de jól ne lakion A ruhája most h csak olyan foltozott volt mint amikor a zsírosnarasztot szolgálta Mlinárik Lajos keservesen csalódott Az uraságnál sem lett <1 visel hetöbb az élete Egy év letelte után látszólag belenyugodott sorsába. Nem kívánkozott már sehová. Legjobban érezte magát, ha a gondjaira bízott állatok közt lehetett. Megszerette munkakörét, jól érezte magát a láncukat csörgető állatok között. A szabadság csillaga, mely 1945ben hazánkban is felragyogott, ott találta Mlinárik Lajost a gényei gazdaságban. Az egykor tizennégyéves Lajos már egy kislánynak volt az apja. A legválságosabb pillanatokban is, amikor vijjogva röpködtek az aknák a gazdaság fölött, Mlinárik Lajos nyugodt maradt. Ügy vigyázott az állatokra, mintha az övé lett volna mind. Lehet, hogy tudta, rövidesen az övé, az évszázadokon keresztül kizsákmányolt népé lesz az ország a gyár, a föld és a gényei gazdaság tehenei is. Este, amikor hazatért a rozoga cselédházba, melynek ajtaján csak meghajolva tudott bemenni, térdére ültette kétéves kislányát Simogatta szőke hajacskáját és közben olyanokat mondott, hogy ezután már jobb lesz az élet. csak legyen vége a háborúnak. A felszabadulás után a gényei uradalom is a dolgozók tidajdonába került Akik tegnap még cselédek voltak, ma már tulajdonosai a birtoknak Megalakult a gazdaságban a Komm,unista Párt helyiszervezete is. Mlinárik Lajos továbbra is az állataival maradt. Ügy f tett, mintha semmi sem történt volna. tpvábbra U zárkózott életet élt. Ügy látszott, hogy munkáján kívül semmi sem érdekli Ha gyűlésekre hívták, mindig talált valamilyen. fcibúvót. Ha a kommunisták új gazdálkodási módszerről beszéltek, szépen meghallgatta őket. A legtöbb esetben azonban sok munkájára hivatkozva faképnél hagyta a beszélőt. így volt ez éveken keresztül. A gazdaság dolgozói közül már többen ellenségesen néztek Mlinárik Lajosra. Zárkózott magatartása miatt titkon ellenséget láttak benne. A pártgyűléseken is többször szó volt Mlinárik Lajosról: A koifimunisták azonban nem láttak benne ellenséget. Tudták, hogy kitartó, meggyőző munkával kell megnyerniök a szocialista építésnek. Azt sem mondhatta senki, hogy Mlinárik Lajos nem végzi jól a munkáját. Kora reggeltől késő estig dolgozott, de mindennapi munkáján kívül semmi más nem érdekelte. Nem vett részt a munkaértekezleteken, ahol a gazdaság dolgozói megtárgyalták, hogyan tehetnék gazdaságosabbá munkájukat, hogyan növelhetnék a hektárhozamokat. Egy alkalommal újbóľ megbeszélésre jöttek össze| a gazdaság dolgozói. A gyűlés célja a gazdasági állatok hasznossága növelésének megbeszélése volt. Erre a gyűlésre külön meghívták Mlinárik Lajost is. Egy darabig kötekedett, de aztán beleegyezett. — Jól van hát. Ha állattenyésztésről lesz szó, elmegyek. • A gyűlés megkezdése előtt a dolgozók csodálkozva állapították meg, hogy Mlinárik Lajos is ott ül a hátsó sorban. A gyűlésen a gazdaság zootechnikusa arról beszélt, hogy a• Szovjetunióban az állatok hasznosságának növelése terén milyen rendkívüli eredményeket érnek el. Beszélt Malinyinova szovjet fejőnő eredményeiről és munkamódszeréről. A végén aztán felkérte a gazdaság dolgozóit, különösen az állattenyésztésben dolgozókat, hogy szóljanak hozzá a hallottakhoz és ha valamit nem értenek, bátran kérdezzék meg. A zootechnikus rámutatott arra is, hogy az említett módszerek bevezetésével a gényei gazdaságban is lényegesen lehetne növelni a tejhozamot Mlinárik Lajos az egész idő alatt le sem vette tekintetét a beszélőről. Látszott rajta, hogy érdekli a dolog. Vita közben idegesen fészkelődött a helyén A közelében ülő pártelnök is észrevette Mlinárik idegességét Látta hogy érdekli a dolog Elhatározta, Mlinárikot is bevonja a vitába. Az elnök felállt és röviden beszélt a szovjet tapasztalatok széleskörű alkalmazásának fontosságáról Beszéde befejezése után — mintha csak véletlenül tette volna — odafordult Mlinárik Lajoshoz és jó hangosan, hogy mindenki hallhassa, a következőket mondta: — Azt hiszem, Mlinárik élvtársnak is van valami mondanivalója. Ö is fontosnak tartja, hogy minél több tejet, húst adhassunk a dolgozóknak. E szavak után Mlinárik Lajos öszszerezzent. mintha megcsípték volna. Zavartan forgatta körül tekintetét a részvevőkön. Felállt. Sapkáját egyik kezéből a másikba tette. A teremben csend lett. Mindenki várta, mit is mond Mlinárik Lajos. Az állatgondozó csak állt. Arcán látni lehetett azt a lelki küzdelmet, amely benne ezekben a pillanatokban lefolyt. Mlinárik Lajos előtt érthetetlen volt, hogy az, akinek világéletében csak parancsoltak és csak ahhoz volt joga. hogy a parancsot vakon teljesítse, most olyan dolgokról tárgyalhat, amit eddig az intéző és a gazdák intéztek el Hangja remegett az izgalomtól, amikor megszólalt: — Az nagyon szép, amit a zootechnikus elvtárs mondott. CSak hát. ha mindazt, amit ö elmondott, be akarjuk tartani, még többet kell dolgoz- • nunk és nem tudom, hogy a fizetés... mi lesz a fizetéssel ? Mert hát az uraságnál sem kaptunk több bért az előre megállapítottnál, akármenynyit dolgoztunk is. Mlinárik Lajosnak nyomban megmagyarázták, hogy most nem úgy van, mint az urak világában volt. Most mindenki a teljesítménye után részesül jutalomban. Ha ö több tejet fej ki a gondjaira bízott állatokból, nagyobb lesz a jövedelme. Másnap reggel Mlinárik Lajos a •szokott időben jelent meg munkahelyén. Elcsodálkozott, hogy a pártelnök és a zootechnikus már ott voltak az istállóban. Barátságosan köszöntötték egymást, majd a beszélgetés újból a tegnap esti beszélgetésre terelődött. Kétórás beszélgetés után Mlinárik Lajos a következőket mondta a pártelnöknek. — Jó, hát megpróbálkozom azzal a háromszori fejéssel, etetéssel meg ti masszírozással. Majd meglátom, mit lehet elérni Itt van a Viola — és az egyik tehén felé mutatott — igen rosszul tejel. Tíz liternél még soha sem adott többet. Meglátom, mit lehet nála elérni. Két hét múlva Mlinárik Lajos észrevette, hogy az új módszer szerint gondozott tehénnél emelkedik a tejhozam. Észrevétélét örömmel ielentette a gazdaság vezetőjének és a pártelnöknek. Két mnap múlva már a Viola volt a leghasznosabb tehén a gazdaságban, naponta 25—26 Mter tejet adott. Az említett gyűlés, mély fordulópontot jelentett Mlinárik Lajos életében, 1951 őszén volt. 1952 tavaszán már teljes mértékben bevezette Malinyinova módszerét. Emelkedett a tejhozam, de emelkedett az ô jövedelme is. Mlinárik Lajos áldotM azt a percet, amikor elhatározta, hogy részt vesz azon a bizonyos gyűlésen, ahol megismerkedhetett a szovjet fejőnő módszerével. Az idén már olyan rendkívül magas eredményeket ért el, hogy a szlovákiai legjobb fejők között a második helyre került. A gondjaira bízott allatoknál elérte az átlagom 75— 16 literes napi tejhozamot. De van olyan tehene is. amelyik 28 liter tejet ad naponta Ma büszkén dicsekszik azzal, hogy 1800—2000 koronát visz haza családjának minden hónapban, Hálásan beszél a pártról, mert a pártnak köszönheti, hogy kivezette a maradiságból és ma boldogan élhet négytagú családjával. Az ő gyermekei már nem rongyosak, mint ô volt. Nem fiznak, mert van jó meleg ruhájuk. Ogy járnak, mint valamikor az urak gyermekei jártak Tanulhatnak is, mert az Iskolákat ma a dolgozók gyermekei részére tartják fenn Mlinárik Lajos ma már nem a régi. zárkózott természetű ember. A gyűléseken rendszeresen részt vesz. Tanul és mindent a legjobb tudása szerint végez Elhatározta szorgalmával kiérdemli hogy tagja lehessen a Kommunista Pártnak bekerülhessen a dolgozók élcsapatának <nraiba, hogy még következetesebben harrolhasson -Or-dolgozók életszínvonalnnbk állandó, fokozatos emelkedéséért. Szarka István V