Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-15 / 224. szám, kedd

4 ISI SZO 1953 szeptember 16 Az ango! üzleti kötök a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem fejlesztését követelik Az Eisenhower-kormány jövő évi költségvetése ámogatja a monopóliumokat és nyúzza a kisembereket Ä newyorki „Daily Worker" cikket közöl az Eisenhower kormány költségvetéséről. A lap a többi közt ezeket irja: Jozeph M. Dodge, az amerikai költségvetési hivatal vezetője és George M. Murphrey pénzügyminiszter nyilvánosságra hozta az Eisenhower-kormány költségvetéséről szóló beszámoló jelentését. Ez a költségvetés a légvárépítés tipikus esete. Miután az 1953. június 30-ával záródó pénzügyi évben nem következett be az üzleti élet várt virágzása a deficit ebben az évben 9.4 milliárd dollár volt, szemben a Truiman által várt 5.9 milliárd dollárral. Trumannak az 1954-es évre januárban benyújtott költségvetése 78.6 milliárd dollár kiadást irányzott elő és 68.7 milliárd dollárra értékelte a bevételt, azaz 9.9 milliárd dolláros deficitre számított. Eisenhower el akarja hitetni, hogy mindezt megváltoztatta. A kongresszus ugyanis elfogadta azt a javaslatot amely szerint a jelenlegi kormány a kiadásokat 72.1 milliárd dollárban, a becslés sierinti bevételt pedig 68.3 milliárd dollárban állapítja meg. így a deficit csupán 3.8 milliárd dollárt tenne ki. Dodge kijelentette, hogy a Truman féle költségvetési előirányzat kiadási oldalát csökkentették és ezzel azt a benyomást akarja kelteni, hogy mostantól fogva minden a legnagyobb rendben megy — hangsúlyozza a Daily Wonker — majd így folytatja: A költségvetés következő oldalán azonban Dodge kénytelen beismerni, hogy 1953. július 1-ével több mint 81 milliárd dollár volt a fedezetnéküli hitel. A jelenlegi kongresszus pedig 63.2 milliárd dolláros fedezetnélküli hitel igénybevétele mellett szavazott. Ez természetesen azt jelenti, hogy ezeket a magas számlákat a jövőben meg kell fizetni. Dodge már említést is tett bizonyos különleges célokra történő pótmegajánlásokról, amelyek egész, gondosan kidolgozott jelentését értéktelenné teszik. Hogy milyen gyenge alapokra épül a kormány számítása, bizonyítja Humphery beismerése arra vonatkozóan, hogy a pénzügyminisztérium a jövőben fizetendő számlák kiegyenlítése biztosítására komoly megfontolás tárgyává tette a magasabb jövedelemadót és az általános forgalmi adók bevezetését. Még felháborítóbbak a költségvetési beszámoló részletei arra vonatkozóan, hogy mit követett el az Eisenhowerkormány az amerikai nép ellen annak érdekében, hogy megvalósíthassa ezt a látszólagos költségvetési megtakarítást. Dodge beismeri, hogy a hadügyminisztérium katonai ténykedése a kölcsönös biztonsági és az atomenergiai terv az egész költségvetés 70 százalékát teszi ki. Másutt bevallja, hogy egyéb költségvetési tételek, mint pl. a stratégiai nyersanyagok felhalmozása is — a katonai kiadásokkal kapcsolatosak és ezáltal az erre a célra előirányzott összeg jóval a költségvetés 70 százaléka fölé emelkedik. Ha ezek a hatalmas háborús kiadások a jövőben is folytatódhatnak — állapítja meg a lap — akkor a leszerelt katonák is Eisenhower „takarékoskodásának" áldozataivá válnak. A veteránok számára ugyanis 4.2 milliárd dollárt irányzott elő, azaz 350 millió dollárral kevesebbet, mint Trurnan. Dodge szerint ezek a megtakarítások a katonák egészségének helyreállítására, a kártérítésekre és nyugdíjakra száint összeg csökkentéséből keletkeztek. A leszerelt katonáknak nyújtott fogorvosi és orvosi ellátást máris megszüntették. A társadalombiztosításig jóléti és egészségügyi célokra fordítandó előirányzatok, annak ellenére, hogy a kongresszus felemelte az Eisenhower által betérj eesztett tervezetet még mindig 7 millió dollárral alatta vannak a Truman által igényelt összegnek. A „milliomosok kormánya" az „alacsony bérű" lakások építésének megszüntetésével. valamint a nyomortanyák fenntartásával (korábban • elhatárolták, hogy felszámolják azokat) 502 millió dollárt „takarított" meg. Oktatási célokra Eisenhower „takarékos" pénzemberei 12 millió dollárral kevesebbet irányoztak elő, mint Truman Nem csoda tehát, hogy az Egyesült Államokban 10 millió gyermek egészségtelen, egérlyukhoz hasonló iskolaszobákban lesz kénytelen tanulni Dodge a munkavédelemmel kapcsolatos törvények végrehajtására szánt összeget 23 millió dollárral becsüli kevesebbre Truman előirányzatánál. A mumkakutató hivatal hatáskörét csökkentik. a gyermekmunka védelmével ' kapcsolatos/törvényeket pedig nem érvényesítik/ így a munkáltatók nyíltan csalhatnak a munkabérek és a munkaórák meghatározásánál. A „Daily Worker" befejezésül megállapítja: Az Eisenhower-Dodge-Hump-hreyvonal röviden a következőkben foglalható össze: Végetvetni mindazoknak az intézkedéseknek, amelyek a kisemberek életét némileg elviseJhetővé és kényelmesebbé tették Fenntartani a magas katonai kiadásokat, aminek következtében a részvénytársaságok és nagyvállalatok profitja tovább gyarapodik. Azt a látszatot kelteni, mintha a kisembereknek könnyebb lenne a helyzete és az új költségvetés megtakarítást jelentene számukra. Eisenho.werék azt hajtogatják, hogy valamikor a ködös távoli jövőben a dolgozók megkapják majd a szükséges élelmiszer és ruházati cikkeket, gyermekeik megfelelő oktatásban részesülnek, gondoskodás történik majd a munkavédelemről és talán majd rendezik a lakásproblémákat, is. Egyelőre azonban a kisemberek feladata szerintük az, hogy profitot termeljenek a nagytőkések számára. Mezőgazdasági főiskolások figyelmébe A nyitrai mezőgazdasági főiskola agronómiai fakultása közli, hogy az I. évfolyamra még felvesznek hallgatókat. Felhívja az érdeklődőket, hogy jelentkezésüket sürgősen küldjék be erre a címre: Dekanát agronomickej fakulty, v Nitre, Ulica, T. D. Liszenku é. 10. A moszkvai „Pravda" írja: Az angol sajtó jelentékeny figyelmet szentelt a napokban lezajlott Lipcsei Vásárnak, amelyen a háború óta először sok angol ipari cég is részt vett. „A vásár fő jelszava — írta a ..Scotsman" — Lipcse a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem kapuja " A „The Statist", az angol üzleti körök befolyásos folyóirata a Lipcsei Vásárral kapcsolatban cikket közölt, amelyben állást foglalt a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem minden irányú fejlesztése mellett. A cikk írója rámutat, hogy az angol üzleti körök a háború óta az idén vettek részt először a Német Demokra tikus Köztársaságban rendezett Lipcsei Vásáron. „A Kelet és Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok javulása — írja a cikk — ismét felkelti a Nyugat érdoki ó'dését a történelmi köz pont (azaz Lipcse) iránt, amely arra hivatott, hogy előmozdítsa a nemzet közi kereskedelem fejlődését." A cikk a továbbiakban rámutat azokra a ..különleges tényezőkre", amelyek az idei Lipcsei Vásár iránti érdeklődést meghatározták Kína — írja a cikk — amelynek piaca ezidőszerint nagy érdeklődést kelt a brit nagyiparosok körében, a vásáron egész pavillonnal képviseltette magát. Ilyen körülmények között — folytatja a cikk írója — sokan furcsának találják, hogy Na^v-Britannia hivatalos álláspontja a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem kérdésével kapcsolatban inkább rosszabbodó, mint javuló tendenciát mutat. A cikk írója számokat és adatokat idézve arra mutat rá, hogy — az amerikai „Battle törvénnyel" kapcsolatos korlátozások, — amelyeket Anglia betart — akadályozzák Angliát abban, hogy előnyös kereskedelmi szerződéseket kössön a Szovjetunióval és káros hatással van Anglia gazdaságára. „Ugyanakkor, amikor Dánia viszszautasította az Egyesült Államok tiltakozását — írja a folyóirat és tartál vha jókat szállít Oroszországnak, /alamint szerződést kötött a Szovjetunióval öt nagy teherhajó szállítására. az angol cégektől megtagadták öt búza- és ércszállító hajó kiviteli engedélyét." - A cikk írója befejezésül rámutat, hogy „Anglia elveszti gépipari árui értékesítési piacainak egy részét olyan versenytársak javára. mint Németország és az Egyesült Államok. Régen megérett annak szükségessége, hogy teljes revízió alá vegyék az an_gol politikát, a Nyugat és Kelet kö'zötti kereskedelem kérdésében abból a szempontból, hogy ezt a politikát összhangba hozzák más európai országok politikájával". A „Tribúne", az angol munkáspárt hetilapja szintén cikket közöl, amelyben a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem fejlesztésére hív fe! A cikk arról ír, hogy „a világkereskedelemnek az a mesterséges rendszere, amelyet a hidegháború hozott létre" jelenleg „szinte megdöbbentő gyorsasággal" szétesik. „Amerikában Lrja a cikk — úgyátszik hamarosan bekövetkezik a régen várt hanyatlás. Az eladatlan áruk tömege egyre halmozódik az üzletekben és a raktárakban." Ezt az árak és a jövedelem csökkenése kíséri — írja továbbiakban' a cikk. — A közgazdászok. akik a gazdaság helyzetét tanulmányozzák. arról beszélnek, hogy a közeljövőben a termelés csökkenése várható. Ilyen körülmények között a nagykereskedelmi országok — Anglia. Németország és Japán — arról számolnak be, hogy mind nagyobb nehézségekbe ütközik az exportjuk számára szükséges piacok felkutatása." 1 „A német exportőrök egyre gyakrabban kénytelenek hitelbe eladni árujukat... Az angol export, noha mi kiváltságos helyzetet élvezünk a brit birodalom piacain, hónapak óta csökken — írja aggodalommal a cikk. — Az egész nyugati világot értékesítési válság fenyegeti...." A válság leküzdése érdekében — írja a cikk — ki kell szélesíteni a Kelet és Nyugat közti kereskedelmet. „Szélesebb körű kereskedelem Kelet és Nyugat között a gazdasági előnyökön túlmenően a tartós béke legbiztosabb és valószínűleg egyedüli perspektíváját tárja elénk. Az angol közvéleménynek minden befolyását látba kell vetnie, hogy segítsen megmenteni a Nyugatot. Lehetséges, hogy más lehetőségünk nem lesz" — írja befejezésül a „Tribú- ne". A propagandában mutatkozó dogmatizmus és iskolaszerüség ellen / A szovjet nép szorosan felzárkózva a kommunista párt köré, gyarapítja hazája kincseit, megvalósítja a kommunista társadalom felépítését. Népünk kommunizmus felé való sikeres előrehaladásának egyik legkomolyabb előfeltétele a párt egész ideológiai munkájának további fellendülése, a párt- és a szovjet káderek ideológiai, politikai fejlődése, a dolgozók kommunista nevelése. A kommunizmus a szovjet emberek milliói tudatos alkotó munkájának eredményeképpen jön létre A szocialista ideológia — a kommunista párt hatalmas fegyvere forradalmi v átalakító tevékenységében, nagy erő, amely a szovjet nép egész alkotó erejét a kommunista építés feladatainak megoldására mozgósítja. Pártunké a vezető szerep a dolgozók öntudatának kialakításában, a szovjet emberek kommunista nevelésében. Az ideológiai munka színvonalának emelése a pártszervezetek elsőrendű kötelessége, főleg most, amikor a szovjet nép a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján halad, amelynek győzelme érdekében elkerülhetetlenül szükséges minden munkást és minden parasztot műveltté és képzetté tenni, mentesíteni őket ÍU- mult csökQvényeitöl. A XIX. pártkongresszus komoly figyelmet fordított az ideológiai munka, a pártpropaganda és az agitáció kérdéseire. A kongresszuson kitűnt, hogv sok pártszervezet nem fordított elegendő figyelmet az ideológiai munkára, nem értékeli eléggé azt, és így az, hogy a nevelő munka elmarad a kommunizmus építésének gyakorlati feladatai mögött, komoly kárt jelent a szovjet nép és hazánk érdekeire. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ideológiai munkára fordított figyelmünk legcsekélyebb meggyöngülése is feltételeket teremt — a szovjet emberek egy részének tudatában még élő — burzsoá ideológia, a kapitalizmus, az \ Irta: V. KRUZSKOV individuális lélek- és erkölcstan csökevényeinek felelevendésére. A párt rámutat arra az elkerülhetetlen szükségszerűségre, hogy az egész ideológiai munkát a kommunizmus építése ügyének rendeljék alá, a dolgozókat nagy ügyünk legyőzhetetlenségébe vetett biztos tudat szellemében neveljék. Nincs és nem lehet az élettől, a párt és az állam előtt álló konkrét feladatoktól elszakított ideológiai munka. A tömegek között végzett ideológiai munka nem tűr elvontságot. Sikereit aszerint ítéljük meg, hogyan segíti elő a kommunizmus építésének ügyét. Az ideológiai munka tartalma a párt, az állam, a nép előtt álló távlati és pillanatnyi feladatoktól függ. A marxi-lenini elmélet iránti lekicsinylő viszony elkerülhetetlenül szük prakticizmusra, a dolgozók gyakorlati tevékenysége távlatának elvesztésére vezet. Azok a dolgozók, akik adott gyakorlati feladataikat nem tudják egybekapcsolni a párt előtt álló általános feladatokkal, a pártnak a kommunizmus győzelmé. ért folytatott harcával, szük látókörű, orruknál tovább nem látó dolgozókká válnak és elkerülhetetlenül kudarcot vallanak gyakorlati munkájukban. A párt ideológiai munkájának legkomolyabb része a propaganda és az agitáció; A propaganda és az agitáció tartalmának hiányosságai visszatükröződnek az ideológiai munka más részeiben A sajtó- és az élőszóval végzett propaganda egyik leglényegesebb hibája az anyag magyarázásának dogmatikus, iskolaszerű módszere a folyóiratokban és lapokban, valamint az előadásokban, a beszámolőkban.^a sok közölt elméleti és propagandacikkben. A dogmatizmus és az iskolaszerüség nagyon árt a marxizmus-leninizmus propagálásának, akadálya annak, hogy kádereink helyesen megértsék a kommunista párt és a szovjet kormány politikáját. A dogmatizmus gyakran abban nyilvánul meg, hogy egyes, konkrét történelmi feltételek között helyes következtetéseket gépiesen alkalmaznak az élet minden jelenségére. A szóbanforgó anyag magyarázásában gyakran nem veszik mély elemzés alá a történelmi eseményeket, nem mutatnak rá, hogyan alkalmazza a párt a marxizmus-leninizmus tételeit, nem tárják fel az új jelszavak alkalmazásának, a taktika megváltoztatásának okait. A marxizmus-leninizmus a dogmatizmus engesztelhetetlen ellensége. Forradalmi-kritikai szelleme nem tűri az elméletnek katekizmussá, „süket" ágyúvá, vagy dogmatikus tételekké való változtatását. A marxizmus-leninizmus klasszikusai mindig abból indultak ki, hogy a proletariátus tudományos világnézete harcos tanítás, alkotó, forradalmi jellegű tanítás. A marxizmus nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala. A marxizmus-leninizmus nagy ereje abban van, hogy helyesen tükrözi vissza a természet, a társadalom fejlődésének törvényeit, a valóság megdönthetetlen tényeiből incjul ki, melyeket fejlődésükben mutat fel és visszatükrözi az élet mély igazságát. A marxizmus-leninizmusra jellemző, hogy benne egybekapcsolódik az elmélet és a gyakorlat. Főleg az elmélet és a gyakorlat egysége adja meg igazi alkotó jellegét. A párt gyakorlati életének minden egyes lépése a marxi-lenini elmélet mély ismeretére támaszkodik. Ezzel együtt a párt gyakorlati forradalmi tevékenysége felülvizsgálja a marx izmus-leninizmus elméleti következtetéseit és téleteit. A marxizmus-leninizmus általánosítja a tömegek történelmi tapasztalatait, a proletariátus osztályharcának tapasztalatait, a szocializmus építésének tapasztalatait, juttatja kifejezésre s mindazt, ami új, haladó, amit az élet szül. A párt marxi-lenini elmélettel felvértezve bizton tekint előre éa ezt a biztonságot beviszi a szovjet emberek millióinak tudatába, a nap-nap után adódó külön féle nehézségek leküzdésére, a kitűzött cél felé való bátor előrehaladásnak és ennek elérésére tanítja őket. Ebben van a párt törhetetlen ereje A marxizmus-leninizmus alkotó jellege a párt eme eszmei gazdagsága tanulmányozásának alkotó módszerét is feltételezi. A párt arra tanítja a kommunistákat, hogy ne az egyes formulákat és idézeteket sajátítsák el, hanem Marx—Engels—Lenin—Sztálin mindent legyőző, a világot átalakító forradalmi tanításának igazi lényegét fogják fel. A marxi-lenini elmélet elsajátítása — az adott tények általánosítani tudását, belőlük helyes következtetések levonását és a gyakorlati tevékenységben való mesteri alkalmazásukat jelenti. Az ideológiai munka gyakorlata azt mutatja, hogy sok propagandistánk az élőszóval vagy a sajtóban végzett propagandában iskolaszerű, betürágó módszert használ. Más propagandisták viszont a marxista tudomány elméleti következtetéseinek a tárgyhoz szükséges megfele lö magyarázatát betanult formulák idézésével cserélik fel. A propaganda iskolaszerüsége akadályozza a marxi-lenini elmélet alkotó tanulmányozását. Az iskolaszerüség megmutatja a propagandista tehetetlenségét azzal az anyaggal szemben, amelyet jól kell ismernie azért, hogy művésziesen .tudja azt propagálni a sajtóban vagy élőszóval. Az ilyen propagandistáknál nagyszámú idézet lép a tanulmányozott kérdések élére magyarázatának helyébe és ennek a következménye, hogy az anyag magyarázásához szükséges dolgokat az élettől elvontan adják elő. Nem ritka eset, hogy a propagandistacikkekben, előadásokban számtalan idézetet hoznak fel. Egyik idézet a másikat követi, a leggyakrabban minden összefüggés és szükség nélkül. Példaképpen felhozhatjuk Gott , elvtársnak, az odesszai kerületi pártbizottság titkárának „J. V. Sztálin a tudomány törvényeinek objektív jellegéről" c. cikkét, amelyet ez év áprilisában a „Znajma Kommunizma" clmü lap közölt, valamint Popik elvtársnak, a sztavropoli kerületi pártbizottság titkárának, a „Sztavropolszkája Pravda" című lapban 1952 decemberében közölt „A világ és törvényszerűségének felismerhetősége" cífnü cikkét. Mindkét cikk annyira idézetekkel teli, hogy lényegében a cikkíró szövege eltünik. Természetesen helytelen lenne azt gondolni, hogy idézni egyáltalán nem szabad, hogy a különféle fontos forrásokra való hivatkozást elvetjük. Ez helytelen. Az idézetek helyénvalók és mi sem, áll útjukban. A lényeg abban van, hogy idézeteket akkor iktassanak be, ha valóban szükség van rájuk. Az idézetek helytelen használatának példájaként szolgálhat Gott elvtárs említett cikkeinek egyike. A cikkben Lenin szavaira hivatkozva a következő idézet áll: „A törvény a mozgásban lévő univerzum visszatükröződése". Az ilyen fajta idezet elsősorban semmiképpen sem könynyíti meg a szóbanforgó kérdés megértését, hanem ellenkezőleg, megnehezíti, másodszor pedig a szerző hibát követ el, ha ezt a tudományos meghatározást V. I. Leninnek tudja be. E szavakat V. I. Lenin Hegel „A tudomány logikája" című müvének konkrétizálásában használta és Hegel gondolatait 'fejezi ki velük. A „Krasznodarszkij Rabocsij'' címü lapban nemrégen megjelent V. Goloszov magántanár „A kommunista párt és vezetősége sorainak egysége és tömörsége — a párt szilárdságának és harcképssségének legkomolyabb erőforrása" című gyorsírással felvett rövidített előadása. A szerző cikkében ahelyett, hogy egyszerűen és világosan kifejtené, miben van a párt feladata a proletariátus diktatúrájáért folytatott harc idején, a következő kevéssé érthető formulát nyújtja. „Helyesen visszatükrözni az objektív folyamatokat fejlődésükben és elhalásukban, ebből kiindulva meghatározni a fejlődés irányát és a munkásosztály mozgalmának célját,