Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)
1953-09-15 / 224. szám, kedd
II J szo 1953 szeptember 15 Antonín Zápotocky köztársasági elnök beszéde Tisztelt jelenlevők, elvtársak! Már ötödször ünnepeljük a Bá nyászoapot. A Bányásznap t megünneplése és állami ünneppé nyilvánítása 1948-ban, a kapitalista kizsákmányolás végleges felszámolá sát jelentette Csehszlovák Köztársaságunkban. Bebizonyította azt, hogy köztár saságunk és dolgozó népe, amely országában a szocializmus építésé nek útjára lépett, soha többé nem tér le erről az útról és hogy a kapitalista ragadozók uralmának, amely a bányászoknak csak rabságot és nyomort jelentett, örökre beharangoztak. Ma, a bányászünnep ötödik évfordulóján az első gottwaldi ötéves terv — melynek feladata a szocializmus alapjainak felépítése utolsó időszakában annál bizto sabban és annál nagyobb meggyö zödéssel elmondhatjuk, hogy a kapitalizmus köztársaságunkban már soha többé nem fog uralkodni, hogy a szocializmust és ezzel a köztársaság dolgozó népének boldog és örömteljes életét felépítjük. Ha a szocializmus hazánkban való felépítéséről beszélünk, tud nunk kell azt, mit jelent a szocializmus. A szocializmus a nép foko zódó anyagi és kulturális szükségleteinek mindenirányú kielégítését jelenti. A szocializmusban többet és jobbat "kell termelni, mint a kapitalizmusban, hogy kielégíthessük a növekvő igényeket. Többet kell termelni a gyárakban és a mező kön is. Többet termelni a szocia lizmusban nem jelent több robotot, a dolgozók fosztogatását és korbácsrendszert; többet termelni anynyit jelent, mint jobban megszervezni a munkát, nemcsak bevezetni de el is sajátítani a technikát, betar tani a munkaerkölcsöt és munkafegyelmet, kihasználni a munka időt, helyesen jutalmazni a munkát, küzdeni a pazarlás, felelőtlenség és hanyagság ellen minden egyes he lyen. E feladat teljesítése mindnyájunk építő feladata, az ostravai kőszénmedence feladata és az ostravai bányászok feladata is. Az ostravai köszénmedencének köztársaiságunk szocialista építése szempontjából ugyanaz a jelentősége, mint amilyen a donyeci medencének volt a szocializmus építése számára a Szovjetunióban. Donbasznak ezt a feladatát a Szov jetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága már 1929 ben a következőképpen jellemezte: »Országunk iparosítása a legszorosabban összefügg általában a szénipar és külön a donyeci szén medence fejlesztésével. A donyeci szénmedence szállítja főként az ipair és a közlekedés számára a föld mé héböl szerzett fűtőanyagot és kok szot a kohászat és vegyiipar szá mára A donyeci szénmedence sikeres működése ezért az iparosi tás legfontosabb feladatai megoldá sának záloga és megfordítva: a do nyeci szénmedencében előforduló hibák és nehézségek az ország ipa rosításábain is komoly zavaróikat okozhatnak.* így van ez nálunk is elvtársak. A szénfejtésben Ostraván elért si kerek meggyorsítják szocialista építésünket, biztosítják egész nemzetgázdaságunk fejlesztését vala mint a mezőgazdasági termelés fejlesztését is a gépesítés segítségével és ezzel hozzájárulnak az egész életszínvonal emeléséhez. Ostrava hibái és nehézségei vi szont komoly zavarokat okoznak szocialista építésünkben. Tekintsünk most ostravai kőszén fejtésünk fejlődésére és foglaljuk ezt be szocialista építésünk általános sikereibe. Tagadhatatlan, hogy úgy, mint mindenütt az egész köztársaságban Ostraván is soha nem látott sikereket értünk el. Tudatosítanunk kell. miből in dultunk ki. Hogyan nézett ki az az »örökség«, amelyet a régi tőkés uraik tó' átvettünk. Az egész ostravai szénmedence fejtése 1945 ben csak 8,834.880 tonna szén volt. Ta valy az az 1952-ben Ostraván már 16,270 070 tonna volt a szénfeitésünk Bes-élhetünk e itt csődről aho gyan ezt ellenségeink akarják feltüntetni? Igyekszenek bebeszélni a világnak, hogy az ostravai bányász a népi demokratikus köztársaság ellensége, hogy nincs megelégedve a szocializmus építésével, hogy szerintük nem akar dolgozni és az úgynevezett „aranyidők" visszatérését óhajtja, melyeket Gfcttmann, Larisch, Wdlzkov, Géró márki és más hozzájuk hasonló kapitalista ragadozók uralma idején éltek. Ellenségeink' hazudnak. A való helyzet és a tények erről világosan meggyőznek bennünket. Az ostra vaj bányászok és brigádosok 1952 ben majdnem 100 százalékkal több szenet termeltek, mint a köztársaság első évében, 1945-ben. Természetesen Ostraván is ne hézségeink. vannak a szénfejtésben — ezt sohasem fogjuk tagadni* Miben rejlenek ezek a nehézségek? Abban, hogy a szénfejtés Ostraván nem fokozódik oly^n gyorsan, mint ahogy azt a tőkés kizsákmányolás tói felszabadult népünk egyre növekvő szükséglete és igényei megkövetelik. ^ Mi ennek az oka? Vessünk csak egy pillantást az ostravai bányák és fejtésük történetére. Az első vi lágháború előtt, 1913-ban az egész ostravai szénmedence fejtése 9 mii lió 255.765 tonnát mutatott fel. Az első köztársaság a'att az 1929-es kapitalista konjunktúra idején ez 12,485.884 tonnára emelkedett, azonban az 1935 ös kapitalista vál ság idején nyomban 7,724.539 tonnára esett vissza. A legnagyobb fa siszta elnyomás és terror, erőszak és kíméletlen pusztítás, az ostravai bányák kifosztásása, az ostravai bányászok rabságba döntése idején 1943-ban ismét 19,967.710 tonnára emelkedett a fejtés, hogy azután 1945. újra 8,834.000 tonnára csökkenjen. Szénfejtésünk 1945 óta állandóan arányosan növekszik és már 1952.ben, mint már emiitettem, elérte a 16,000.000 tonnát. Szükségletünk és ezért terveink is azonban többet követelnek. Mi vei a terveket nem teljesítettük, nemcsak Ostraván, de egész köztársaságunk gazdaságában is nehézségek mutatkoznak. Ez zavaró kat okoz szocalista termelésünk építésében ér, gyakran oka annak is, hogy valamennyi dolgozó életszínvonala emelkedésének üteme meglassult. Ezért sokkal több gondot kell fordítanunk a terv teljesítésére. Ezért folytatunk szívós küzdelmet a szénfejtés fokozásáért és a terv teljesítéséért at ostravai szénme dencében. Ezért igyekszünk leküzdeni a nehézségeket, kiküszöbölni a hibákat, fejleszteni a minden'rányú kezdeményezést és segítséget, hogy te'jesítsük a tervet. Sok az olyan bölcs, aki a terveket kritizálva felteszi a kérdést: miért nem küszöbölitek ki egyszer re a nehézségeket és hiányosságokat, ha ismeritek őket? Hozzatok törvényt, adjatok ki rendeletet és megvan. Az első pillantásra ezek szép, de teljesen fölösleges és hatástalan tanácsok. A szocializmus építése nem ren. deletektől és dekrétumoktól függ. A szocializmus építése a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezésétől és szilárd akaratától függ, hogy le küzdik az akadályokat, a nehézsé geket, megállapítják és helyrehoz zák a hibákat. Az akadályok, nehézségek és hibáik itt vannak és tudomásul kell vennünk őket. Te gyétek fel a kérdést — milyen öregek az osztravai tárnák ? Majdnem mindegyiket még a mult évszázadban épitették. Ebben az évszázadban, 1900 óta Ostraván csak öt új tárnát építettek. Az Odrát 1908 ban, a Mirt 1909.ben, a Duklát 1910-ben, a Gottwald elnök-tárnát 1911-ben és az utolsót, a FuCík tárnát 1912-ben építették, Ostraván 1912 óta, tehát több mint 40 éve egyetlen egy új tárnát sem épitet tek. A tőkések nem sok beruházást fektettek gépek szerkezetének átépítéséi'. ás megújításába sem, nehogy a beruházásokká! csökken jen profitjuk ós ezért fejtőberendezésünk is többnyire 50 éves és még régebbi. Hogy áll a földtani kutatás? Évtizedeken keresztül úgyszólván itt sfem tettek sémit. Hogyan is tettek volna? A tőkéseknek nem volt érdeke — és az állam pedig? Az ál,am az 1924. évi költségvetés szerint az egész köztársaságban csupár 80.000 koronát irányzott elö földtani kutatásra.* Mi volt az oka ennek a nemtörő dömségnek? Mindenekelőtt a kapitalista rablógazdálkodás, annak terv. szerűtlensége és zűrzavaros rendszere. Konjunktúra idején rablógaz dálkodást folytattak, válság idején kidobták a bányászokat az utcára, munkanélküliségre és éhségre ítélték őket. A kapitalista vállalkozás vastörvénye, hogy minden konjunktúrát válságnak és munkanélküliségnek kell követnie és ezért a kapitalisták és a kapitalista állam is számított erre és ezt tartotta szem előtt. A tőkések és szénbárók profitéhségük ben féltek tervszerűen bővíteni a bányatermelést és meg voltak győződve arról, hogy az, amit felépítettek, teljesen elegendő. A felszabadulás után népi demo kratikus köztársaságunkban is sokan voltak olyanok, akik igy néztek erre Azt hitték, hogy a bányaipart nem kell fejleszteni, nem kell földtani kutatást végezni, hogy ha szenünk valamikor az osztrák uralom alatt s az első köztársaság idején elegendő volt, most is elégnek kell lennie. Sokan voltak, akik bűnös és a köztársasággal szemben ellenséges szándékkal terjesztették ezt a nézetet. A szocializmus építése a nép életszínvonalának állandó emelkedését jelenti. Mi azért építjük a szocializmust, mert valóban emelni akarjuk az életszínvonalat, egyre több élelmiszert és terméket akarunk, egyre több élelmiszerre és termékre lesz szükségrünk és kell, hogy szükségünk legyen, és ezért egyre több szénre lesz szükségünk. A válság és munkanélküliség már soha többé nem tér vissza bányáinkba. Az osztravai szénmedencébe sem. Ezért rendes földtani kutatást kell végeznünk, meg kell állapíta nunk pontosan a további szénkészleteket, melyek itt fellelhetők, új tárnák egész sorát kell megnyitnunk, rendbe kell hoznunk, gépesítenünk kell a régi tárnákat és jobban megszerveznünk a fejtést. Az adott helyzetben a meglévő nehézségek és akadályok közepette azon. ban minden lehetőt meg kell tennünk, hogy a meglévő nem kielégítő berendezés mellett is kitermeljük a régi tárnáinkban a tervezett szénmennyiséget. Nehéz, de teljesíthető feladat ez. Egész embereket — férfiakat, és nem nyafka kényeskedöket követel. A feladat nagysága előtt nem szabad önbizalmunkat vesztenünk és riadtan megtorpannunk. A feladat nagysága keltsen lelkesedést és ösztönözze nemcsak az egyeseket, hanem az egész tömeget is szocialista munkaversenyre. A dolgozó tömeg nek alkotó, építő fejlődésében az élmunkások, újítók, harcos technikusok, mérnökök, igazgatók és brigádosok kádereit kell kinevelnie. Egyszóval a szénért folytatott gigászi küzdelemre, amely ma széles fronton a köztársaság minden szénmedencéjében megindul, hisszük, hogy mindenütt, az osztravai szénmedencében is, „üj harcosok sorakoznak fel", akik nem rettennek vissza feladataiktól, nem ismernek akadályokat, elsajátítják az új munkamódszereket, fejlesztik a szocialista munkaversenyt, a bányászokkal, mérnökökkel, brigádosokkal, katonákkal, technikusokkal és -a többj bányaipari alkalmazottakkal karöltve közös törekvésüket egy cél eléréséért fejtik ki, hogy „Orlova", „Karvina", „Ostrava-Észak" és „Ostrava Dél" tárnákban, valamenynyi ostaravai bányában felragyogjanak a terv teljesítését jelző vörös csillagok, amelyek a szocializmus győzelmét hirdetik hazánkban. Mindnyájunknak világosan kell látnunk, hogy a tervezett szénfejtés nem teljesítése, főleg itt az ostravai szénmedencében, amely köztársaságunk döntö fontosságú szénmedencéje, összes nehézségeink és hiányosságaink legfőbb oka Ezért közös törekvéssel fel kell számolnunk ezt a hiányosságot. Igyekszünk és a jövőben is igyekezni fogunk kellő számú munka erőt adni Ostravának, míg meg nem oldódik az a kérdés, hogy a szükséges és tervezett fejtést minden egyes bányában saját,, állandó, szakképzett erőkkel biztosítsák. Minden előfeltételt meg kell teremteni állandó szakképzett munkaerők szerzésére. Ilyen például a lakáskérdés. Ezt sem mihaszna fecse géssel, sem elképzelésekkel meg nem oldjuk. E kérdés megoldásához a legkevésbbé járultak hozzá például az új úgynevezett szocialista Ostrava építésének propagátorai és tervezői. Csupán a szükséges lakások és munkástelepek gyors építésének problémáját tévesztették szem elől. Álmodozhatunk és nem árt ha álmodozunk, hogyan fog kinézni 10 év múlva, az új, szocialista Ostrava. Ha azonban éppen emiatt az álmodozás miatt, amelynek megvalósulására ma még a legkezdetlegesebb előfeltételek, - mint a földtani kutatás, tervek, stb., sincsenek megadva, pusz tulni és sorvadni hagyjuk az öreg Ostravát, elhanyagoljuk az állandó alkalmazottak lakótelepeinek építését, nem oldjuk meg az időszaki alkalmazottak, brigádosok, katonák és mások elviselhetetlen elhelyezésének kérdését, akkor ez az álmodozás is sok kárt és zavart okozhat s éppen ezért a javíthatatlan álmodozók és fantaszták ellen küzdenünk kell. A szocializmus nem légvár. A szocializmus józan munka, amely igyekszik kielégíteni az emberek jelenlegi legégetőbb szükségleteit és igényeit és ezzel újabb alapokat teremt a jövőbeni fejlődés és fellen. dülés egyre növekvő lehetőségeire, az új élet kulturális és anyagi építésére. Nem szabad elfelednünk, hogy az új élet építését ma még gyakran fékezik azok, akik nem értették meg ennek célját és célszerűségét, valamint azok, akik nem akarják ezt megérteni, mivel a szocializmus és a békés alkotás ellenségei. ^Éberen őrt kell állnunk. Emlékezzünk csak vissza küzdelmeinkre, melyeket a tőkés kizsákmányolás 'uralmának megdöntésóért vívtunk Milyen gyakran kellett küzdenünk nemcsak az ellenség, hanem a munkások saját táborában fejét felütő megnemértés és árulás ellen. Ostraván is 4gy volt ez. Emlékezzetek vissza például a 21 évvel ez. előtt 1932-ben lezajlott nagy sztrájkra. A kizsákmányolók fronttámadást intéztek a bányászok léte ellen. Követelték tizenkétezer bányász elbocsátását a munkából és a béreknek egyharmaddal való csökkentését. A bányászok harcra készültek ez ellen. Hogyan beszéltek akkor az áruló reformista vezérek ? A Bányászok Szövetségének tit kársága felhívást adott ki, amelyben ez állt: „A szövetség szervezett tagjaira a sztrájk megkezdésére tett felhívás nem vonatkozik és ezért nem is vesznek részt benne." A morvaországi — sziléziai Sokolkerület elnöksége kiáltványt adott ki, amelyben ez áll: „A mai komoly idő és az ostravai szénmedencében lejátszódott viharos események a Sokol-egyesület minden tagjától teljes megfontoltságot és figyelmet követelnek. Testvériesen kérünk benneteket, csillapítsátok le tagjaitokat — a serdülőket — és a polgárság legszélesebb köreit." A „Národná demokrácia" cimü lap és akkori szakszervezetei kiáltványt adtak ki: „Övjuk a bányászokat, ne hagyják magukat belesodorni olyan meg. gondolatlan akcióba, amellyel szemben a hivatalok teljes szigorral fellépnek." A munkásság árulói és ellenségei akkor a szénbárók, és profitjuk érdekében a munkásokat lebeszélték a tőkések ellen folytatott harcról, nyugalomra intették őket és bányászéleteket áldoztak fel, melyeket a munkanélküliség feldúlt és elpusztított. Ma, amikor senkisem dobálja ki a bányászokat a munkából, amikor ellenkezőleg, a bányászok és egész népünk életszínvonalának további javulása a munka és a szénfejtés minél magasabbfokú fellendülésétől függ, ezek az árulók és a munkásság megrögzött ellenségei, főleg azok, akik a határon túlra szöktek, egyaránt szolgálják a régi kapitalista érdekeket, nyugtalanságot akarnak kelteni nálunk és fel akarják dúlni az új élet építését. Bűnös szándékaik azonban óhajok maradnak. Szocialista építésünk feltartóztathatatlanul tovább folyik. Ostraván is tovább halad előre. Mindent latba vetünk az akadályok leküzdésére, a hiányosságok kiküszöbölésére, hogy helyrehozzuk a mult hibáit és biztosítsuk a terv teljesítését. Bányatermelésünk és a bányákban dolgozók létének jövője tartósan és örökre biztosítva lesz. A kapitalista válságok hatása káros visszatükröződésével együtt nálunk nem mutatkozik meg. Minél jobban fog emelkedni lakosságunk életszín. vonala, annál több szénre lesz szükségünk. Mai széntermelésünk nem kielégítő. Mai szénbányáink sem kielégitőek. Számos új bányát t-„> itunk. A bányászok száma sem elég. Újabb és újabb dolgozókat vonunk be a bányászatba. Munkát, keresetet és létfenntartást biztosítunk mindenki számára, hogy a bányászok a rendesen végzett munka és a terv teljesítése tudatában büszkén hangoztathassák jelszavukat: „Bányász vagyok, ki több nálam!" A mai ünnep, a Bányásznap alkalmából lókívánataimat fejezem ki az ostravai bányászoknak. Hiszem, hogy hűek maradnak Ígéretükhöz, melyet bányászaink feledhetetlen barátjának, Klement Gottwald elvtársnak tettek. Hiszem, hogy az ostravai bányászok, technikusok, mérnökök, brigádosok, katonák és a többi bányaipari dolgozók is küzdelmet indítanak a szénfejtés tervének teljesítéséért, győzelmesen befejezik ezt a küzdelmet, és segítenek ezzel megőrizni a békét és biztosítani egész dolgozó népünk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek és igényeinek kielégítését. Üdv és tisztelet a bányászmunkának! Antonín Zápotocký elvtárs beszéde, amelyet az ostravai 55. segédcsoport alakulatainak szemléjén mondott Katona elvtársak, a segédcsoportok tagjai! Üdvözöllek titeket a Bányásznap ünnepségei alkalmából, amely ünnepségeken joggal vesztek részt, mivel most mint aktív dolgozók dolgoztok a szénfejtés szakaszán. Munkátoknak és* segítségteknek a szénfejtés terén na£y jelentősége van Ez jellemzi mai korunkat Jellemzi hadseregünk békeküldetését, amely had sereget egyedül a béke védelmére, lakosságunk szabadságának védelmére, népi demokratikus köztársaságunk függetlenségének • biztosítására építünk. A kapitalizmus idején, az első burzsoá köztársaság idején a hadsereget gyakran felhasználták a nép ellen és nagyon gyakran a bányászok ellen is. Emlékszem, hogv például 21 évvel ezelőtt Ostravában is amikor a szén bárók a bányászoV ezreit bocsátották el a munkából és nyomorba döntötték, a katonaságot hívták, hogy a kapitalisták érdekében erőszakos beavatkozással kényszerítse a bányászokat, hogy alávessék magukat a kapitalista diktatúrának Ezeknél a beavatkozásoknál Ostravában is és köztársaságunk többi városaiban is a bányászok közé lőttek Mai népi demokratikus hadseregürknek más a küldetése. Nem azért jön, hogy erőszakoskodjék a bányászokkal hogy kényszerítse őket a kapitalista diktatúrára és kizsákmányolás előtt' meghódolásra hanem azért iön hogv munká(Folytatás a 3. oldalon.)
