Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-09 / 219. szám, szerda

U! SZO 1953 szeptember 9 Václav Kopecký elvtárs miniszterelnökhelyettes beszéde " (Folytatás a 3 oldalról.) A kommunista ember emberi arca ka] bíró ember volt. Elmondhatjuk, hogy gyönyörű személyi tulajdon vságai a Szovjetunióban való kétéves tartózkodása idején még job ban kifejlődtek és nemesedtek. Min denki, aki Ismerte Fucsíkot, kény telen elismerni, hogy fény, öröm, optimizmus sugárzott lényéből. Fu csík szerette az életet, szerette az embereket és az volt a vágya, hogy az emberek boldogok legyenek. Túlságosan érzékeny, gyöngéd, ba rátságos és viselkedésében végtele nül kedves volt. Nem hallottam so ha, hogy egy durva szót mondott volna, Vidám, tréfás volt. Szerette a tréfát és a játékot. Nem volt ra vaszkodó. őszinte, szívélyesen nyilt és mindenkor igaz ember volt Mindenben ^zerény és becsületes volt Hazaszeretetében és barátsá gában hü. Merész, bátor, becsületes, okos. szellemes, de egyúttal román tikusan álmodozó. Július Fucsík nagyszerű ember volt testileg, lel kileg egyaránt. Ami a párthoz való viszonyát i] letti, erre vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy Július Fucsík úgy érezte magát és úgy mozgott a pártban, mint otthon. Állandóan a pártmunka körében élt. De emel lett mindenütt ott volt. Mindenkit ismert Sok barátja és tisztelője volt. Állandó kapcsolatot tartott fenn a vezető elvtársakkal. Mint újságíró közvetlen és állandó kap csclatbán állott Gottwald elvtárssal. Régen és jól ismerte Žápotocky elv társat is, mert amikor Zápotocky elvtárs 1927 ben illegálisan Vlaszti mii Borek elvtárs lakásában rejtőz* ködött, Fucsík is ott lakott. Ugyan ilyen jól ismerte Fucsík Siroky, Do lansiky, Smeral, Haken, Hruška, Ďuriš, Krošnár, Vrbensky és a többi elvtársakat is. Ugy gondolom, hogy a legszorosabb barátságban volt Ladislav Štoll, Ivan Sekanica, Vlas timi] Borek, Karol Konrád, Jind rich Honzl, Jano Werich, Jaroslav Ježek Pavol Prokap elvtársakkal és kívülük főleg Girgala könyvki adóval. Különlegesen mély barátsági érzés fűzte öt a Rudé Právo szer kesztőségének elvtársaihoz. Július Fucsík, aki a legszebb em beri tulajdonságok megtestesülése volt, belevetette magát a sorsdöntő események forgatagába, amelyeket a német fasizmus véres őrjöngése idézett fel Európában és a demo kratikus Spanyolország sorsával kapcsolatban fenyegető szerencsét lenséget jelezték országunknak. Már az 1936—1938 a

s években meg mutatkozott, hogy milyen politikai és erkölcsi magasságra emelkedett Július Fucsík. Fucsík ekkor Kurt Konráddal felváltva szerkesztette a Tvorbát is és jelentősen részt vett a trockis ta tórtevők elleni harcban, akik a némek hitlerizmus ügynökeiként igyekeztek felforgatni a fasisztael lenes arcvonalat. Fellelkesülve Neu mann »Anti Gid«.ján a legnagyobb határozottsággal harcolt minden kilengés ellen, amely a Gid-féle szovjetellenes rágalmak és a troc kizmus- "hatása alatt mutatkozott meg az egyes írók és költők között. Fucsík tántoríthatatlanul és minden erejével küzdött Csehszlovákia Kommunista Pártjának a köztársaság védelmére irányuló vonalában kételkedők ellen. Meg kell értenünk, hogy az 1936., 1937.. és 1938-as években ez az irányvonal számos szektában tömörülő negativista és trockista irányzatú ember ellenállá sába ütközött, akik a proletár nemzetköziség és az osztályradiká lizmus álarcában megkísérelték Csehszlovákia Kommunista Pártját opportunizmussal, nacionalizmussal, a kommunista alapelvek feláldozá sával és hasonlókkal vádolni. Abban az időben számos ember bűnnel ter. helte meg lelkiismeretét, amely bűnök máig is nyomják őket és amelyek örökölhető bűnökké váltak. Fucsík harcolt ezek ellen a tévelygők ellen, akik nem akarták megérteni, hogy a fasizmus halálosan fenyegeti nemzeteink szabadságát, hogy Hitler az ajtónk előtt áll és Csehszlovákia Kommunista Pártja legsorsdöntőbb történelmi küldetését teljesítette akkor, amikor megra gadta a köztársaság védelmi zász laját és az egész nemzetet egy egységes, honvédő arcvonalba hív ta. Fucsík szenvedélyes igyekezetet fejtett ki, hogy a párt irányvonalának szellemében segítsen felrázni az országot a belső és külső fasizmus ellen folytatott harcra. Ebben a szellemben Ivan Szekaninával és Bedrich Václaveklial együtt főleg a kul túrtényezőkre hatott. Befolyásol ta a »Felszabadított színház« és- E. F. Burian színházának tevékenysé erét, kapcsolatot tartott fenn Karel Čapekkal és a Hitler-ellenes honvé dö arcvonalba vonzotta az olyan írókat is, mint például J. S. Machar volt Visszaemlékszem, hogy Fucsík 1938. szeptemberi napjaiban ho gyan segített megfogalmazni pár tunk és sajtónk köztársaságunk vé delmére vonatkozó felhívásait, hogyan erősítette minden téren a harcolni akarást, és hogyan mutatott rá a Szovjetunió erejére, aipely ismételten felajánlotta segítségét. A nemzet szabadságáért folytatott harcban Julius Fucsíknak az volt a küldetése, hogy jelentős szerepet játszék pártunk hősi munkájában, a nemzet szabadságáért folytatott harcban ä hitleri megszállók ellen. Fucsík a legodaadóbb és legfegyelmezettebb pártharcos volt és kész volt teljesíteni a párt minden parancsát. Neki jutott az a szerep, hogy rettenthetetlenségét bebizonyítsa az illegális Rudé Právo szerkesztésénél és kiadásánál a Rudé Právo többi szerkesztőjével együtt. Reá hárult az a féladat, hogy illegális harci csoportokat szervezzen az értelmiség soraiból. Ezek voltak fő feladatai Csehszlovákia Kommunista Pártja illegális tevékenységében. Fucsík ezeket a feladatokat becsületesen, bátran és meggondoltan oldotta meg. Különös tehetsége volt az illegális munkára. Két évig hiába kereste a nyomát a Gestapo. Fucsíknak hősi illegális munkájában hü és becsületes társa Volt szeretett felesége, Guszta Fucsíková elvtársnő, akit ma joggal részesítünk megtiszteltetésben Július Fucsík nevével együtt. Julius Fucsík is, mint a többi illegális dolgozó, felesége és. a többi becsületes ember segítségével tartott fenn kapcsolatot a párt illegálisan működő Központi Bizottságával. Amikor 1941. tavaszán a Központi Bizottságot a Gestapo támadása szétrombolta és tagjait le. tartó-*-tta és amikor úgy tűnt, hogv n párt illegális szervezete központi vezetés nélkül marad, Julius Fucsík volt az, aki merészen vállalta azt a feladatot, hogy a Gestapo üldözése, a terror legnehezebb feltételei között is segít megteremteni a párt új Központi Bizottságát. A szép ebben az volt, hogy Julius Fucsík ezt a tettét anélkül hajtotta végre, hogy erre a párt nevében bárki is parancsot adott volna neki. Hősi akaratból és bátorságból tette ezt, a párttal szembeni szent kötelesség tudatában. Igen! Julius Fucsik hősiesen hajtotta végre azt a kötelességét, hogy mint az illegálisan működő Központi Bizottság tagja a német fasiszta megszállók ellen folytatott harc legnehezebb pillanataiban a nemzet szabadságharcának legnehezebb pillanataiban kezébe vette Csehszlovákia Kommunista Pártja zászlaját. Ez a tette örökre be lesz írva pártunk történelmébe. És minél nagyobb dicsőség kíséri ma Julius Fucsík nevét, annál büszkébbek vagyunk, hogy ez a hős pártunk harcosa, pártunk és Klement Gottwald neveltje volt. Ma a Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő kémközpont bünügyi okirataiból tudjuk, hogy az a Júdás, aki a Rudé Právo hős újságírói illegális tevékenységének és Juliús Fucsík tevékenységének nyomára vezette a Gestapot, Bedrich Reicin, a Szlánszky-banda gonosztevőinek egyike volt. Ezt az árulót és Julius Fucsík társgyilkosát Hitleréktől nyerték meg az amerikai imperialisták segítőtársukul és kan. csolatot teremtettek közte és Rudolf Szlánszky ügynöksége között. Amikor 1943 szeptember 8-án a hitleri erőszak Julius Fucsíkot a vesztőhelyre hurcolta és amikor azt remélték, hogy elpusztításával 'örökre elhallgattatják és a világból el távolítják ezt a megrögzött kommunista értelmiségit, nem sejtették, hogy csak fizikailag ölték meg és hogy pont ö lesz az, akinek elávolítására olyan nagy súlyt fektettek, aki fénylő tüneményként emelkedik majd ki a levert hitleri birodalom árnyékából, hogy a fasiszta bestialitá^ vádlójává váljék, hogy éberségre buzdítson a háborús erőszak gonosz tetteinek ismétlődése ellen és hogy az egész világon a szabadságért, a békéért, az emberek) boldog és örömteli életéért folytatott harc szimbólumává váljék. A hitleri hőhérok, akik azt gondolták, hogý Julius Fucsíknak, Szovjetunió iránti lelkes szeretet hirdetőjének meggyilkolásával szolgálatot tesznek amerikai imperialista utódaiknak, nem sejtették, hogy ahogyan a bebörtönzött és elítélt Julius Fucsik győzedelmeskedik fölöttük erkölcsi erejének fensőbbségével, úgy győzedelmeskedik fölöttük találékonyságával is. Nem sejtették, hogy Julius Fucsík, a kommunista sajtó megfélemlíthetetlen riportere teljesíFucsík a szovjet És nem volt véletlen, hogy a Szovjetunió emberei elsőnek ismerték fel Julius Fucsík értékét, személyiségének nagyságát, hősiességének nagyságát és az élőknek küldött üzenetének nagyságát. Ugyanúgy nem volt véletlen, mint az, ahogy a Szovjetunióban Jaroslav Hasek müvének értékét felismerték, akiből a Szovjetunió megbecsülése folytán világhírű író lett. A Szovjetunióban 1917. november 7-től úgy nevelték az embereket, hogy értékeljék Julius Fucsík nemességét és gyönyörű jellemét, hogy értékeljék a szabadság ügyéért való lángolását, hogy értékeljék hősiességét, áldozatkészségét és derűlátását, amely a nemes emberi törekvéseknek győzelmébe vetett hitéből fakad. A Szovjetunióban nagyrabecsülték azt, hogy Julius Fucsík hősi sorsa nemcsak mélyen megható és szimbólikus a hitleri kegyetlenséggel való küzdelmében, hanem, hogy ez egy erkölcsileg fennkölt sors és hogy Julius Fucsík az „Üzenet az élőknek" című müvében magáról, bajtársairól, rabtársairól, az elvtársak hősiességéről megírta, milyen győzedelmes erkölcsi erőt ad az embernek a kommunista öntudat. A Szovjet unióban Fucsík „Üzenetének" olvasásaikor az embereket meghatotta, hogy Julius Fucsík a fogságban és halála előtt a legnagyobb szeretettel gondolt kommunista pártjára, a munkásokra, nemzetére, népére, az emberekre, hogy milyen gyöngéden tette újságírói küldetését bebörtönzésének egész ideje alatt, szenvedésének idején. Nem sejtették, hogy az 1943. szeptember 8-án hősi halált halt Julius Fucsík olyan könyvet hagy hátra, amelynek ma az egész világon dicsőhíre van, az „Üzenet az élőknek" című könyvet. Kopecky elvtárs beszédének további részében értékelte Fucsík könyvének nagy jelentőségét, majd folytatta: És be kell vallanunk az igazat, hogy amikor Guszta Fucsíková elvtársnő gondozásában megjelent az „Üzenet az élőknek" első kiadása,

1 a fordulatot követő események forgatagában csak kevés feltűnést keltett, de később Fucsík könyve híressé vált az egész világon. És kinek az érdeme ez ? Csak* annak az érdeme, hogy Fucsík könyvét lefordították orosz nyelvre és kiadták a Szovjetunióban és az itt kiváltott hatalmas visszhangra felhívta a figyelmet a mü rendkívüli értékére. Akkor is éreztük és most is állandóan érezzük, milyen határtalan hálával tartozunk a szovjet népnek nemzeti hősünk, Julius Fucsík irán ti forró szeretetéért és hogy legnagyobb büszkeségünkre hozzájárult az „Üzenet az élőknek" című könyve értékeléséhez és halhatatlan dicsőségéhez. emberek szívében emlékezett feleségére, apjára, anyjára, lánytestvéreire, hogy milyen hűséggel gondolt az elvtársakra és barátaira, hogy hogyan adott tanácsot a hátramaradóknak az irodalomról és hogyan buzdított állandó éberségre és harcra és hogy az utol só pillanatig milyen derűlátással serkentett a végleges győzelembe vetett hitre. És a Szovjetunióban az embereket főleg az hatotta meg, hogy milyen forrón szerette Július Fucsik a Szovjetuniót, hogyan emlékezett a moszkvai Május l-re, hogyan erősítette, boldogította ós vigasztalta öt a Szovjetunióra való visszaemlékezés. A Szovjetunióban ma nincsen olyan felnőtt, ifjú, diák, iskolás, aki ne ismerné az „Üzenet az élőknek" című könyvet és a legmélyebben ne tisztelné Julius Fucsík nevét. Tudjuk, hogy Fucsík hősiessége már számos szovjet művészt kiváló drámai, költői és képzőművészeti müvek alkotására ihletett. Hasonlóan tisztelik Julius Fucsíkot a nagy Kínában, a Kínai Népköztársaságban, ahol az „Üzenet az élőknek" című könyv már számos kiadásban megjelent és ahol színda rabot is írtak Fucsíkról. És ma Julius Fucsíkot az összes többi népi demokratikus országokban is tisztelik. És ugyanígy tiszteli Julius Fucsíkot a dolgozó nép, a világ és Európa összes más államainak haladó emberei és békevédöi. Fucsík életének és művének nagy példája Boldogok vagyunk, hogy e beszéd alkalmával is üdvözölhetjük Július Fucsíknak annyi országból érkezett tisztelőit és emellett különösen örvendetes számunkra, hogy Fucsík évfordulójának ünneplése alkalmából Csehszlovákiában üdvözölhetjük Martin Andersen Nexö nagy dán írót és Alfréd Varella argentin írót, a Béíke Világtanács képviseletében. Tény az, hogy Július Fucsík ma az egész haladó világé, a világ kultúrájáé és első sorban a béke világmozgalmáé, akik varsói kongresszusukon azzal tisztelték meg Július Fucsik emlékezetét, hogy In Memoriam odaítélték neki a nemzetközi irodalmi békedíjat az „Üzenet az élőknek" című müvéért. Valamennyi országban ismerik ma Fucsík e könyvének fordításait. Az egész világon ismerik ma Július Fucsík gyönyörű arcképét is. Müy hálásak vagyunk nagy nemzeti művészünknek, Maksz Svabinszký mesternek azért, hogy oly szerencsésen örökítette meg Július Fucsíkot, hogy úgy örökítette meg számunkra öt, amilyen Július Fucsík volt, gyönyörűnek, ifjúnak, gyengédnek. Július Fucsíknak ez a képmása terjed az egész világon, jelképezi az emberiség nemes vágyait. Maksz Svabinszký müve így nagy küldetést teljesít és világhírűvé vált már a békehívek harcában épp úgy, mint ahogy Picasso galambja. Július Fucsík képmását Maksz Svabinszký egyáltalán nem idealizálta. Ismertük Július Fucsíkot. így nézett ki, ily fínomvonású feje és ily finom arcvonásai voltak; ilyen szép és gyengéd volt, ilyen fiatalon és álmodozóan nézett ki. Ilyen módon, hála Maksz Svabinszký mesternek, Július Fucsík arcképe megmaradt és így adjuk át a jövő nemzedékeknek, örökre szépen, fiptalon, örökké világosságot és örömet sugározva. Ma, amikor Július Fucsík hősi halálának tizedik évfordulójáról emlékezünk meg,' tudatában vagyunk annak, hogy bármiféle gyásznyilvánítással egyenesen vétkeznénk Július Fucsík öröke és emlékezete ellen. Hisz ő maga írta: „Szerettem az életet és szépségéért indultam harcba. Szomorúság sohase tapadjon szívemhez. Az örömért éltem, az örömért is halok meg és méltatlan lenne, ha síromra a fájdalom angyalát állítanátok". Nem követünk el vétket Július Fucsík emlékezete ellen, és nevét sohasem fogjuk gyásszal emlegetni. Az ő nevéhez mindig öröm, szépség, lelkesedés fog fűződni. És gyászünnepségek helyett ujjongó öröm, dalés tincünnepélyeket rendezünk emlékezetének, hisz ezeket is nagyon szerette. Július Fucsík nevét azonban bensőségesen tisztelni fogjuk és világos, ragyogó jelenségé^ mindazok szeme elé állítjuk, akiknek például kell szolgálnia. Igyekezni fogunk, hogy Július Fucsík az összes kommunisták példaképévé váljék hősiességével, a munkásosztály és a dolgozó nép iránti korlátlan odaadásával, a párt iránti szeretetével, áldozatkészségével, az emberekhez való kapcsolatával. nemességével és műveltségével Igye. kezni fogunk, hogy Július Fucsík szolgáljon például fellépésével is, milyen büszke öntudattal és átütő lendülettel lépett fel, tudatában annak, hogy mint kommunistának ereje van bárkit meggyőzni. Igyekezni fogunk, hogy Július Fucsík követendő példaként szolgáljon mint kommunista, aki viselkedésével el tudta nyerni más emberek tiszteletét, tekintet nélkül arra, hogy hová tartoztak és aki pártunk számára meg tudta nyerni a nép szeretetét és az egész nemzet rokonszenvét. Igyekezni fogunk, hogy Július Fucsík például szolgáljon újság. , íróinknak abban, milyen becsületesen szolgálta a népet, milyen lelkesen tett eleget újságírói és riporteri hivatásának; szolgáljon például igazságszeretetével, a frázisok és felületesség utálatával, mély érzékenységével, gazdag, kifejező szókincsével, valamint a nyelv tisztasága és a fogalmazás szépsége iránti gondosságával. Igyekezni fogunk, hogy Július Fucsík lelkesítse íróinkat és költőinket, művészeti alkotóinkat, kulturális dolgozóinkat, hogy lelkesítse őket, mint olyan jelenség, amely felébreszti az emberi boldogságról szóló képzeleteket és megmutatja, mily nagy .emberi érzéseket, mily nemességet és fennköltséget ad az embernek a kommunizmus eszméje. Igyekezni fogunk, hogy írásmüvészeink ne korlátozzák tevékenységüket csupán Július Fucsík formális, külső és alkalmak szerinti felelevenítésére, hanem alkotásaikban az ő örökének szelleme szerint igazodjanak, az ő példája nyomán értelmezzék a szocialista realizmust az új emberi kapcsolatok nevelésében és értelmezésében, a tökéletes művészi szépségre való törekvés értelmében, hogy éppúgy mint ő, gyűlöljék a sablonosságot, a sematizmust, a sivárságot és szürkeséget és hogy müveiket forró érzések és felemelő költészet ragyogja be. Igyekezni fogunk, hogy irodalmi kritikusaink tanuljál* meg Július Fucsik példájából, mily lelkiismeretesen kell értelmezni a bírálat szerepét, mily becsületes műveltség, széles .látókör, szilárd jellem, erkölcsi magasság szükséges ehhez, és hogy a kritikusok hivatása nem az, hogy a tehetségeket elnyomják és elriasszák, hanem hogy vezessék, neveljék őket és az összes művészi alkotóerőket megnyerjék az új világért vívott harcnak. Minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy Július Fucsík ifjúságunk eszményképévé váljék, mégpedig példás erényei, jellemének tisztasága, szivének becsületessége, lelkének varázsa és folttalan becsülete, erkölcsi tisztasága, önzetlensége, emberiessége, szeretetreméltősága, baráti társas szelleme és vidámsága miatt. Továbbá hazaszeretete, a Szovjetunió iránti szeretete, más nemzetek dolgozó népe iránti szeretete, nemzeti irodalmunk iránti szeretete, a világirodalom nagy müvei iránti szeretete, a művészet, a kultúra, emberszeretete és életszeretete miatt. Igyekezni fogunk, hogy a „Fucsíkj el vény" viselői, fiatal fucsikistáink, valóban ifjúságunk virágai, Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kulturális virágai legyenek, hogy a többi fiatal emberek példaképéül teljesen elsajátítsák azokat a gyönyörű tulajdonságokat, amelyeket a szocializmus megkövetel. Emellett azonban igyekezni fogunk, hogy pionírjaink példát vegyenek Fucsík életéből és tiszteljék a gyermek Július Fucsík képét, aki már mint fiú bátran fellépett a munkás-kultúrakadémiákon és színházi előadásokon Igyekezni fogunk, hogy pedagógusaink is elgondolkoz(Folytatás az f>. oldalon.)