Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-09 / 219. szám, szerda

U! SZO 1953 szeptember 9 Václav Kopecký elvtárs miniszterelnökhelyettes beszéde " (Folytatás a 3 oldalról.) A kommunista ember emberi arca ka] bíró ember volt. Elmondhatjuk, hogy gyönyörű személyi tulajdon vságai a Szovjetunióban való két­éves tartózkodása idején még job ban kifejlődtek és nemesedtek. Min denki, aki Ismerte Fucsíkot, kény telen elismerni, hogy fény, öröm, optimizmus sugárzott lényéből. Fu csík szerette az életet, szerette az embereket és az volt a vágya, hogy az emberek boldogok legyenek. Túlságosan érzékeny, gyöngéd, ba rátságos és viselkedésében végtele nül kedves volt. Nem hallottam so ha, hogy egy durva szót mondott volna, Vidám, tréfás volt. Szerette a tréfát és a játékot. Nem volt ra vaszkodó. őszinte, szívélyesen nyilt és mindenkor igaz ember volt Mindenben ^zerény és becsületes volt Hazaszeretetében és barátsá gában hü. Merész, bátor, becsületes, okos. szellemes, de egyúttal román tikusan álmodozó. Július Fucsík nagyszerű ember volt testileg, lel kileg egyaránt. Ami a párthoz való viszonyát i] letti, erre vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy Július Fucsík úgy érezte magát és úgy mozgott a pártban, mint otthon. Állandóan a pártmunka körében élt. De emel lett mindenütt ott volt. Mindenkit ismert Sok barátja és tisztelője volt. Állandó kapcsolatot tartott fenn a vezető elvtársakkal. Mint újságíró közvetlen és állandó kap csclatbán állott Gottwald elvtárssal. Régen és jól ismerte Žápotocky elv társat is, mert amikor Zápotocky elvtárs 1927 ben illegálisan Vlaszti mii Borek elvtárs lakásában rejtőz* ködött, Fucsík is ott lakott. Ugyan ilyen jól ismerte Fucsík Siroky, Do lansiky, Smeral, Haken, Hruška, Ďuriš, Krošnár, Vrbensky és a többi elvtársakat is. Ugy gondolom, hogy a legszorosabb barátságban volt Ladislav Štoll, Ivan Sekanica, Vlas timi] Borek, Karol Konrád, Jind rich Honzl, Jano Werich, Jaroslav Ježek Pavol Prokap elvtársakkal és kívülük főleg Girgala könyvki adóval. Különlegesen mély barátsági érzés fűzte öt a Rudé Právo szer kesztőségének elvtársaihoz. Július Fucsík, aki a legszebb em beri tulajdonságok megtestesülése volt, belevetette magát a sorsdöntő események forgatagába, amelyeket a német fasizmus véres őrjöngése idézett fel Európában és a demo kratikus Spanyolország sorsával kapcsolatban fenyegető szerencsét lenséget jelezték országunknak. Már az 1936—1938 a s években meg mutatkozott, hogy milyen politikai és erkölcsi magasságra emelkedett Július Fucsík. Fucsík ekkor Kurt Konráddal felváltva szerkesztette a Tvorbát is és jelentősen részt vett a trockis ta tórtevők elleni harcban, akik a némek hitlerizmus ügynökeiként igyekeztek felforgatni a fasisztael lenes arcvonalat. Fellelkesülve Neu mann »Anti Gid«.ján a legnagyobb határozottsággal harcolt minden kilengés ellen, amely a Gid-féle szovjetellenes rágalmak és a troc kizmus- "hatása alatt mutatkozott meg az egyes írók és költők kö­zött. Fucsík tántoríthatatlanul és min­den erejével küzdött Csehszlovákia Kommunista Pártjának a köztár­saság védelmére irányuló vonalában kételkedők ellen. Meg kell értenünk, hogy az 1936., 1937.. és 1938-as években ez az irányvonal számos szektában tömörülő negativista és trockista irányzatú ember ellenállá sába ütközött, akik a proletár nemzetköziség és az osztályradiká lizmus álarcában megkísérelték Csehszlovákia Kommunista Pártját opportunizmussal, nacionalizmussal, a kommunista alapelvek feláldozá sával és hasonlókkal vádolni. Abban az időben számos ember bűnnel ter. helte meg lelkiismeretét, amely bűnök máig is nyomják őket és amelyek örökölhető bűnökké váltak. Fucsík harcolt ezek ellen a tévely­gők ellen, akik nem akarták meg­érteni, hogy a fasizmus halálosan fenyegeti nemzeteink szabadságát, hogy Hitler az ajtónk előtt áll és Csehszlovákia Kommunista Pártja legsorsdöntőbb történelmi küldetését teljesítette akkor, amikor megra gadta a köztársaság védelmi zász laját és az egész nemzetet egy egységes, honvédő arcvonalba hív ta. Fucsík szenvedélyes igyekezetet fejtett ki, hogy a párt irányvonalá­nak szellemében segítsen felrázni az országot a belső és külső fasizmus ellen folytatott harcra. Ebben a szellemben Ivan Szekaninával és Bedrich Václaveklial együtt főleg a kul túrtényezőkre hatott. Befolyásol ta a »Felszabadított színház« és- E. F. Burian színházának tevékenysé erét, kapcsolatot tartott fenn Karel Čapekkal és a Hitler-ellenes honvé dö arcvonalba vonzotta az olyan írókat is, mint például J. S. Machar volt Visszaemlékszem, hogy Fucsík 1938. szeptemberi napjaiban ho gyan segített megfogalmazni pár tunk és sajtónk köztársaságunk vé delmére vonatkozó felhívásait, ho­gyan erősítette minden téren a har­colni akarást, és hogyan mutatott rá a Szovjetunió erejére, aipely ismételten felajánlotta segítségét. A nemzet szabadságáért folytatott harcban Julius Fucsíknak az volt a kül­detése, hogy jelentős szerepet ját­szék pártunk hősi munkájában, a nemzet szabadságáért folytatott harcban ä hitleri megszállók ellen. Fucsík a legodaadóbb és legfegyel­mezettebb pártharcos volt és kész volt teljesíteni a párt minden pa­rancsát. Neki jutott az a szerep, hogy rettenthetetlenségét bebizo­nyítsa az illegális Rudé Právo szer­kesztésénél és kiadásánál a Rudé Právo többi szerkesztőjével együtt. Reá hárult az a féladat, hogy ille­gális harci csoportokat szervezzen az értelmiség soraiból. Ezek voltak fő feladatai Csehszlovákia Kommu­nista Pártja illegális tevékenységé­ben. Fucsík ezeket a feladatokat becsületesen, bátran és meggondol­tan oldotta meg. Különös tehetsége volt az illegális munkára. Két évig hiába kereste a nyomát a Gestapo. Fucsíknak hősi illegális munkájában hü és becsületes társa Volt szeretett felesége, Guszta Fucsíková elvtársnő, akit ma joggal részesítünk megtisz­teltetésben Július Fucsík nevével együtt. Julius Fucsík is, mint a többi illegális dolgozó, felesége és. a többi becsületes ember segítségével tartott fenn kapcsolatot a párt ille­gálisan működő Központi Bizottsá­gával. Amikor 1941. tavaszán a Központi Bizottságot a Gestapo tá­madása szétrombolta és tagjait le. tartó-*-tta és amikor úgy tűnt, hogv n párt illegális szervezete köz­ponti vezetés nélkül marad, Julius Fucsík volt az, aki merészen vállal­ta azt a feladatot, hogy a Gestapo üldözése, a terror legnehezebb felté­telei között is segít megteremteni a párt új Központi Bizottságát. A szép ebben az volt, hogy Julius Fucsík ezt a tettét anélkül hajtotta végre, hogy erre a párt nevében bárki is parancsot adott volna neki. Hősi akaratból és bátorságból tette ezt, a párttal szembeni szent köte­lesség tudatában. Igen! Julius Fu­csik hősiesen hajtotta végre azt a kötelességét, hogy mint az illegáli­san működő Központi Bizottság tagja a német fasiszta megszállók ellen folytatott harc legnehezebb pillanataiban a nemzet szabadság­harcának legnehezebb pillanataiban kezébe vette Csehszlovákia Kommu­nista Pártja zászlaját. Ez a tette örökre be lesz írva pártunk törté­nelmébe. És minél nagyobb dicsőség kíséri ma Julius Fucsík nevét, an­nál büszkébbek vagyunk, hogy ez a hős pártunk harcosa, pártunk és Klement Gottwald neveltje volt. Ma a Szlánszky által vezetett ál­lamellenes összeesküvő kémközpont bünügyi okirataiból tudjuk, hogy az a Júdás, aki a Rudé Právo hős új­ságírói illegális tevékenységének és Juliús Fucsík tevékenységének nyo­mára vezette a Gestapot, Bedrich Reicin, a Szlánszky-banda gonosz­tevőinek egyike volt. Ezt az árulót és Julius Fucsík társgyilkosát Hit­leréktől nyerték meg az amerikai imperialisták segítőtársukul és kan. csolatot teremtettek közte és Rudolf Szlánszky ügynöksége között. Amikor 1943 szeptember 8-án a hitleri erőszak Julius Fucsíkot a vesztőhelyre hurcolta és amikor azt remélték, hogy elpusztításával 'örök­re elhallgattatják és a világból el távolítják ezt a megrögzött kommu­nista értelmiségit, nem sejtették, hogy csak fizikailag ölték meg és hogy pont ö lesz az, akinek elávolí­tására olyan nagy súlyt fektettek, aki fénylő tüneményként emelkedik majd ki a levert hitleri birodalom árnyékából, hogy a fasiszta bestiali­tá^ vádlójává váljék, hogy éberség­re buzdítson a háborús erőszak go­nosz tetteinek ismétlődése ellen és hogy az egész világon a szabadsá­gért, a békéért, az emberek) boldog és örömteli életéért folytatott harc szimbólumává váljék. A hitleri hő­hérok, akik azt gondolták, hogý Ju­lius Fucsíknak, Szovjetunió iránti lelkes szeretet hirdetőjének meg­gyilkolásával szolgálatot tesznek amerikai imperialista utódaiknak, nem sejtették, hogy ahogyan a be­börtönzött és elítélt Julius Fucsik győzedelmeskedik fölöttük erkölcsi erejének fensőbbségével, úgy győ­zedelmeskedik fölöttük találékony­ságával is. Nem sejtették, hogy Ju­lius Fucsík, a kommunista sajtó megfélemlíthetetlen riportere teljesí­Fucsík a szovjet És nem volt véletlen, hogy a Szovjetunió emberei elsőnek ismer­ték fel Julius Fucsík értékét, sze­mélyiségének nagyságát, hősiessé­gének nagyságát és az élőknek kül­dött üzenetének nagyságát. Ugyan­úgy nem volt véletlen, mint az, ahogy a Szovjetunióban Jaroslav Hasek müvének értékét felismerték, akiből a Szovjetunió megbecsülése folytán világhírű író lett. A Szov­jetunióban 1917. november 7-től úgy nevelték az embereket, hogy érté­keljék Julius Fucsík nemességét és gyönyörű jellemét, hogy értékeljék a szabadság ügyéért való lángolását, hogy értékeljék hősiességét, áldozat­készségét és derűlátását, amely a nemes emberi törekvéseknek győzel­mébe vetett hitéből fakad. A Szov­jetunióban nagyrabecsülték azt, hogy Julius Fucsík hősi sorsa nem­csak mélyen megható és szimbólikus a hitleri kegyetlenséggel való küz­delmében, hanem, hogy ez egy er­kölcsileg fennkölt sors és hogy Ju­lius Fucsík az „Üzenet az élőknek" című müvében magáról, bajtársai­ról, rabtársairól, az elvtársak hő­siességéről megírta, milyen győze­delmes erkölcsi erőt ad az embernek a kommunista öntudat. A Szovjet unióban Fucsík „Üzenetének" olva­sásaikor az embereket meghatotta, hogy Julius Fucsík a fogságban és halála előtt a legnagyobb szeretet­tel gondolt kommunista pártjára, a munkásokra, nemzetére, népére, az emberekre, hogy milyen gyöngéden tette újságírói küldetését bebörtön­zésének egész ideje alatt, szenvedé­sének idején. Nem sejtették, hogy az 1943. szeptember 8-án hősi halált halt Julius Fucsík olyan könyvet hagy hátra, amelynek ma az egész világon dicsőhíre van, az „Üzenet az élőknek" című könyvet. Kopecky elvtárs beszédének to­vábbi részében értékelte Fucsík könyvének nagy jelentőségét, majd folytatta: És be kell vallanunk az igazat, hogy amikor Guszta Fucsíková elv­társnő gondozásában megjelent az „Üzenet az élőknek" első kiadása, 1 a fordulatot követő események for­gatagában csak kevés feltűnést kel­tett, de később Fucsík könyve híres­sé vált az egész világon. És kinek az érdeme ez ? Csak* annak az érde­me, hogy Fucsík könyvét lefordítot­ták orosz nyelvre és kiadták a Szovjetunióban és az itt kiváltott hatalmas visszhangra felhívta a fi­gyelmet a mü rendkívüli értékére. Akkor is éreztük és most is állan­dóan érezzük, milyen határtalan há­lával tartozunk a szovjet népnek nemzeti hősünk, Julius Fucsík irán ti forró szeretetéért és hogy legna­gyobb büszkeségünkre hozzájárult az „Üzenet az élőknek" című köny­ve értékeléséhez és halhatatlan di­csőségéhez. emberek szívében emlékezett feleségére, apjára, any­jára, lánytestvéreire, hogy milyen hűséggel gondolt az elvtársakra és barátaira, hogy hogyan adott taná­csot a hátramaradóknak az iroda­lomról és hogyan buzdított állandó éberségre és harcra és hogy az utol só pillanatig milyen derűlátással serkentett a végleges győzelembe vetett hitre. És a Szovjetunióban az embereket főleg az hatotta meg, hogy milyen forrón szerette Július Fucsik a Szovjetuniót, hogyan em­lékezett a moszkvai Május l-re, ho­gyan erősítette, boldogította ós vi­gasztalta öt a Szovjetunióra való visszaemlékezés. A Szovjetunióban ma nincsen olyan felnőtt, ifjú, diák, iskolás, aki ne ismerné az „Üzenet az élőknek" című könyvet és a legmélyebben ne tisztelné Julius Fucsík nevét. Tud­juk, hogy Fucsík hősiessége már számos szovjet művészt kiváló drá­mai, költői és képzőművészeti mü­vek alkotására ihletett. Hasonlóan tisztelik Julius Fucsí­kot a nagy Kínában, a Kínai Nép­köztársaságban, ahol az „Üzenet az élőknek" című könyv már számos kiadásban megjelent és ahol színda rabot is írtak Fucsíkról. És ma Ju­lius Fucsíkot az összes többi népi demokratikus országokban is tisz­telik. És ugyanígy tiszteli Julius Fucsíkot a dolgozó nép, a világ és Európa összes más államainak ha­ladó emberei és békevédöi. Fucsík életének és művének nagy példája Boldogok vagyunk, hogy e beszéd alkalmával is üdvözölhetjük Július Fucsíknak annyi országból érkezett tisztelőit és emellett különösen ör­vendetes számunkra, hogy Fucsík évfordulójának ünneplése alkalmából Csehszlovákiában üdvözölhetjük Martin Andersen Nexö nagy dán írót és Alfréd Varella argentin írót, a Béíke Világtanács képviseletében. Tény az, hogy Július Fucsík ma az egész haladó világé, a világ kul­túrájáé és első sorban a béke világ­mozgalmáé, akik varsói kongresszu­sukon azzal tisztelték meg Július Fucsik emlékezetét, hogy In Memo­riam odaítélték neki a nemzetközi irodalmi békedíjat az „Üzenet az élőknek" című müvéért. Valamennyi országban ismerik ma Fucsík e könyvének fordításait. Az egész vi­lágon ismerik ma Július Fucsík gyö­nyörű arcképét is. Müy hálásak vagyunk nagy nem­zeti művészünknek, Maksz Svabin­szký mesternek azért, hogy oly sze­rencsésen örökítette meg Július Fu­csíkot, hogy úgy örökítette meg szá­munkra öt, amilyen Július Fucsík volt, gyönyörűnek, ifjúnak, gyen­gédnek. Július Fucsíknak ez a kép­mása terjed az egész világon, jelké­pezi az emberiség nemes vágyait. Maksz Svabinszký müve így nagy küldetést teljesít és világhírűvé vált már a békehívek harcában épp úgy, mint ahogy Picasso galambja. Július Fucsík képmását Maksz Svabinszký egyáltalán nem ideali­zálta. Ismertük Július Fucsíkot. így nézett ki, ily fínomvonású feje és ily finom arcvonásai voltak; ilyen szép és gyengéd volt, ilyen fiatalon és álmodozóan nézett ki. Ilyen mó­don, hála Maksz Svabinszký mester­nek, Július Fucsík arcképe megma­radt és így adjuk át a jövő nem­zedékeknek, örökre szépen, fiptalon, örökké világosságot és örömet sugá­rozva. Ma, amikor Július Fucsík hősi ha­lálának tizedik évfordulójáról emlé­kezünk meg,' tudatában vagyunk an­nak, hogy bármiféle gyásznyilvání­tással egyenesen vétkeznénk Július Fucsík öröke és emlékezete ellen. Hisz ő maga írta: „Szerettem az életet és szépségé­ért indultam harcba. Szomorúság sohase tapadjon szívemhez. Az örö­mért éltem, az örömért is halok meg és méltatlan lenne, ha síromra a fájdalom angyalát állítanátok". Nem követünk el vétket Július Fucsík emlékezete ellen, és nevét sohasem fogjuk gyásszal emlegetni. Az ő nevéhez mindig öröm, szépség, lelkesedés fog fűződni. És gyászün­nepségek helyett ujjongó öröm, dal­és tincünnepélyeket rendezünk em­lékezetének, hisz ezeket is nagyon szerette. Július Fucsík nevét azon­ban bensőségesen tisztelni fogjuk és világos, ragyogó jelenségé^ mindazok szeme elé állítjuk, akiknek például kell szolgálnia. Igyekezni fogunk, hogy Július Fu­csík az összes kommunisták példa­képévé váljék hősiességével, a mun­kásosztály és a dolgozó nép iránti korlátlan odaadásával, a párt iránti szeretetével, áldozatkészségével, az emberekhez való kapcsolatával. ne­mességével és műveltségével Igye. kezni fogunk, hogy Július Fucsík szolgáljon például fellépésével is, mi­lyen büszke öntudattal és átütő len­dülettel lépett fel, tudatában annak, hogy mint kommunistának ereje van bárkit meggyőzni. Igyekezni fo­gunk, hogy Július Fucsík követendő példaként szolgáljon mint kommu­nista, aki viselkedésével el tudta nyerni más emberek tiszteletét, te­kintet nélkül arra, hogy hová tar­toztak és aki pártunk számára meg tudta nyerni a nép szeretetét és az egész nemzet rokonszenvét. Igyekezni fogunk, hogy Július Fucsík például szolgáljon újság. , íróinknak abban, milyen becsülete­sen szolgálta a népet, milyen lelke­sen tett eleget újságírói és riporteri hivatásának; szolgáljon például igaz­ságszeretetével, a frázisok és felü­letesség utálatával, mély érzékeny­ségével, gazdag, kifejező szókincsé­vel, valamint a nyelv tisztasága és a fogalmazás szépsége iránti gon­dosságával. Igyekezni fogunk, hogy Július Fu­csík lelkesítse íróinkat és költőinket, művészeti alkotóinkat, kulturális dolgozóinkat, hogy lelkesítse őket, mint olyan jelenség, amely feléb­reszti az emberi boldogságról szóló képzeleteket és megmutatja, mily nagy .emberi érzéseket, mily nemes­séget és fennköltséget ad az ember­nek a kommunizmus eszméje. Igye­kezni fogunk, hogy írásmüvészeink ne korlátozzák tevékenységüket csupán Július Fucsík formális, kül­ső és alkalmak szerinti feleleveníté­sére, hanem alkotásaikban az ő örö­kének szelleme szerint igazodjanak, az ő példája nyomán értelmezzék a szocialista realizmust az új emberi kapcsolatok nevelésében és értelme­zésében, a tökéletes művészi szép­ségre való törekvés értelmében, hogy éppúgy mint ő, gyűlöljék a sablonosságot, a sematizmust, a sivárságot és szürkeséget és hogy müveiket forró érzések és felemelő költészet ragyogja be. Igyekezni fo­gunk, hogy irodalmi kritikusaink tanuljál* meg Július Fucsik példájá­ból, mily lelkiismeretesen kell értel­mezni a bírálat szerepét, mily be­csületes műveltség, széles .látókör, szilárd jellem, erkölcsi magasság szükséges ehhez, és hogy a kritiku­sok hivatása nem az, hogy a tehet­ségeket elnyomják és elriasszák, ha­nem hogy vezessék, neveljék őket és az összes művészi alkotóerőket megnyerjék az új világért vívott harcnak. Minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy Július Fucsík ifjú­ságunk eszményképévé váljék, még­pedig példás erényei, jellemének tisztasága, szivének becsületessége, lelkének varázsa és folttalan becsü­lete, erkölcsi tisztasága, önzetlen­sége, emberiessége, szeretetreméltő­sága, baráti társas szelleme és vi­dámsága miatt. Továbbá hazaszere­tete, a Szovjetunió iránti szeretete, más nemzetek dolgozó népe iránti szeretete, nemzeti irodalmunk irán­ti szeretete, a világirodalom nagy müvei iránti szeretete, a művészet, a kultúra, emberszeretete és életsze­retete miatt. Igyekezni fogunk, hogy a „Fucsík­j el vény" viselői, fiatal fucsikistáink, valóban ifjúságunk virágai, Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség kulturális virágai legyenek, hogy a többi fiatal emberek példa­képéül teljesen elsajátítsák azokat a gyönyörű tulajdonságokat, ame­lyeket a szocializmus megkövetel. Emellett azonban igyekezni fo­gunk, hogy pionírjaink példát vegye­nek Fucsík életéből és tiszteljék a gyermek Július Fucsík képét, aki már mint fiú bátran fellépett a munkás-kultúrakadémiákon és szín­házi előadásokon Igyekezni fogunk, hogy pedagógusaink is elgondolkoz­(Folytatás az f>. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents