Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-06 / 217. szám, vasárnap

1953 szeptember 6 ül SZO 3 Wiühetm Pieck eioök rádióbeszéde Nyugat-Németország lakosságához Wilheim Pieck, a NDK elnöke, péntek este a ,,Deutschlandsender" rádióállomásán keresztül Nyugat Németország lakoságához a követ, kező beszédet intézte: „Német hazánk nyugati részében élő honfitársaim! A Szövetségi Köz­társaság munkásai, parasztjai és polgárai! Kedves német ifjúság! Abban a tudatban fordulok hozzá­tok, hogy minden német felelős ha­zánk egységéért és békéjéért. A szövetségi parlamenti választások olyan időben folynak le, amely az egész Németország számára döntő fontosságú idő. Népünk előtt két út áll. Az egyik út az össznémet megértésen keresztül a békekonfe­renciához és a békeszerződéshez ve­zet, Németország egységének demo­kratikus alapon való felújítását és nemzeti függetlenségét* hozza Az ilyen Németország, amely mentesül a régi reakciós és háborús erőktől, ismét mint békeszerető nagyhata­lom emelkedik fel és barátilag együtt dolgozik majd az összes nemzetekkel. A másik út a Bonnban és Párizs­ban aláírt háborús szerződéseken keresztül vezet a reakció és a mili­tarizmus korlátlan uralmához. Ez az út az idegen imperialista uralom végtelenségig való meghosszabbí­tásához és a német területen folyó harmadik világháborúhoz vezet. Ez az út nem vezet sem Németország egységének felújításához, sem ,pe dig a békeszerződéshez. Adenauer lépett a feldarabolásnak, fegyverke­zésinek és háborúnak erre az útjára. AxJenauer politikája nem német, ha nem amerikai politika. Ezt ismét megerősítette az, hogy a választá­sokba beavatkozik Dulies amerikai külügyminiszter, a korea- háborús gyújtogató. Dulies úr Németország tartós ket­tésza.kítását botránynak és gaztett­nek nevezte. De ezt a gaztettet 1946 decemberében követték el Washing­tonban a bizónia létesítéséről szóló egyezménnyel. Ez jelentette Német, ország kettészakítottságának kezde­tét. amely mind jobban elmélyült a külön pénzreform által és a nyugat­német külön állam megalakításával. A bonni általános szerződés és a párizsi katonai egyezmény arra a célra tör, hogy Nyugat-Németor­szágot végleges érvénnyel beleso­dorja az atlanti szerződés hatalmai­nak háborús tömbjébe. Az Adenau­er által aláírt szerződések kizárják Németország egységének felújítá­sát, lehetetlenné teszik a békeszer­ződést. Ez az oka annak, hogy az 1953. szeptember 6-i választásokon a háború és a béke között döntenek. Aki Adenauerre vagy jelöltjeire szavaz, az a háborúra adja szavaza tát. Aki Adenauer ellenfeleit választ­ja, a békére szavaz. Ez tagadhatat­lan igazság. Aki a béke mellett van. az csak azokra a jelöltekre szavaz­hat, akit Adenauer kormányának ha­tározott ellenfelei. Kedves honfitársaim, ebben a helyzetben, amikor népünknek dön­tenie kell. nem elég azonban az amerikai Adenauer-politikát csupán elutasítani. Ellenkezőleg, „igent" kell mondani Németország demokra­tikus egységére és a békére. Né­pünknek ezt a két nagy oélját el lehet érni. A Szovjetunió javasla­tai a békeszerződésre megnyitják az utat előttünk az egységes és demokratikus Németországhoz, amely minden kártérítéstől mente­sítve, minden megszállás alól felsza­badítva, független és szuverén ál­lamként fog élni békében az összes nemzetekkel. Ezen az úton az első lépés a keleti és nyugati németek közötti megegyezés az össznémet ideiglenes kormány megalakításáról, amely a német nép nemzeti érde­keit és jogait fogja képviselni a békekonferencián. A német nép sor. sáról. amely megegyezéssel elérte demokratikus egységét és amelyet támogatni fognak a békeszerető nemzetek, az imperialista államfér­fiak sem dönthetnek majd többé ön­kényesen. Ezért a németek közötti megértés meggyorsítja a nagyha­talmak közötti megértést is. A né meteknek maguknak dolga, hogy megvédelmezzék jogos nemzeti kö­veteléseiket. Ez a nép valódi képviselőinek fel­adata, akik számára az egész nem­zet érdekei irányadóak. Ezért a szö­vetségi parlamenti választásoknál asokra a jelöltekre kell szavazni, akik a németek egymásközti meg­értése mellett vannak, akik Német­ország érdekeinek közös védelmezé sét akarják a békekonferencián, valamint a békeszerződés lehető leggyorsabb megkötését, ők lesznek Németország demokratikus egysé gének és a tartós békének igazi út­törői. A szövetségi parlamenti vá­lasztások tehát annyit jelentenek, hogy a német nép választ a fokozó­dó kettészakítottság és a demokra­tikus egység között, a háború és a béke között. Az összes férfiak és nők nemzeti kötelessége, hogy az egységre és a békére, Adenauer el­lenfeleire szavazzanak." A Német Demokratikus Köztársaság belügym'niszterének tiltakozó levele a bonni kormányhoz Wüli Stoph, a Német Demokrati­kus Köztársaság belügyminisztere szeptember 2-án levélben tiltakozott Lehr bonni belügyminiszternél az ellen, hogy a nyugatnémet hatósá­gok szombat óta letartóztatták vagy kiutasították a Német Demokratikus Köztársaság többezer állampolgárát, aki szabályszerű övezetközi útlevél­lel utazott Nyugat-Németországba. Stoph belügyminiszter tiltakozó levelében kiemeli: — A jelek szerint a nyugatnémet, országi hatóságok csak azért he­lyezik törvényen kívül és tartóz tatjálc 1© a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárainak ez­reit, mert egyes övezetközi utasok olyan dokumentumokat vittek mar gukkal, amelyeket az egész világ ismert, mint a szovjet kormány au­gusztus 15-i jegyzékének szövegét, valamint a Szovjetunió kormányá­nak és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttségének moszkvai tárgyalásairól kiadott köz leményt és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának a német néphez intézett felhívását. — Ha a nyugatnémet szövetségi kormányt rettegéssel tölti el a Szovjetunió jegyzéke, ez még nem jogalap a Német Demokratikus Köz. társaság többezer lakosának letar­tóztatására és üldözésére. A cél nyilvánvalóan az, hogy a Német De. mokratikus Köztársaság Nyugat­Németországba ' látogató polgárait megakadályozzák abban, hogy nyu­gatnémet honfitársaikkal megtár­gyaljanak a német nép számára oly fontos tényeket, mint a jóváté­teli szolgáltatások megszüntetése, a megszállási költségeknek az állami bevételek 5 százalékra való leszál­lítása és így tovább. Bizonyos, hogy a Német Demokratikus Köztársaság polgáraival szemben alkalmazott jogfosztás nem szolgálja a keleti és nyugati németek egymáshoz való közeledését. Ezek a túlkapások csak hátrányosan befolyásolják az övezet­közi utasforgalmat. — A legerélyesebben tiltakozom a Német Demokratikus Köztársaság polgáraival szemben alkalmazott méltatlan és törvénytelen eljárás ellen. Elvárom, hogy a nyugatné met hatóságok a kiadott Kivételes intézkedéseket haladéktalanul ha­tálytalanítják, a letartóztatott sze­mélyeket azonnal szabadonbocsát ják, ezek személyi tulajdonát hiány talanul visszaadják é& az övezetközi közlekedés szabályos feltételeit hely. reállítják — fejeződik be a Német Demokratikus Köztársaság belügy­miniszterének levele. Németország Kommunista Pártjának választási felhívása Max Reimann, Németország Kom­munista Pártjának elnöke a nyu­gatnémetországi választókhoz inté­zett felhívásában a többi között a következőket jelenti ki: — Német választók! Közeleg a szavazás órája. Ne engedjétek, hogy megzavarják tisztánlátásto kat. Döntsetek magatok, létérdekei­teknek megfelelően, amelyek azo­nosak egész nemzetünk létérdekei­vel. — Mi, kommunisták, mindig az igazat mondottuk a népnek, min­dig a népért harcoltunk. A nép ellenségei, a reakciósok, a milita risták, a fasiszták ezért mindig gytil&ltek, rágalmaztak és üldöztek bennünket. Mi mindenkor felvet­tük a harcot a nép ellenségeivel. Választási programmunk össz­hangban van népünknek a béke biz­tosítására, hazánk nemzeti újra­egyesítésére, demokratikus jogok­ra és szocialista biztonságra irá­nyuló követeléseivel. Programmunk reális. A német kérdés békés ren­dezésére tett szovjet javaslatok megvalósítását kívánjuk. A javas­latok megvalósításának az Adenauer­kormány útjában áll. Az Adenauer­kormányt megbuktatni és az új parlament kommunista képvise­lői csoportját erőssé tenni: ez a mostani választások legfőbb célja, — Németország Kommunista Pártja a döntés pillanata előtt még egyszer figyelmezteti a választó­kat: A német nép sorsa a kezetek­ben van! Az értelem és lelkiisme­ret szavára hallgatva, szavazzatok Németország Kommunista Pártjára, nemzetünk megmentésének pártjá­ra, amely a megegyezésért, a békért a dolgozók jólétéért harcol! — fe jeződik be a felhívás. A tuniszi helyzet A tuniszi francia gyarmatosítók ka- | tonai bírósága előtt szeptember 3-án ' további 47 tuniszi hazafi állott, aki­ket azzal vádoltak, hogy harcoltak or­száguk függetlenségéért. A nyugati ügynökségek jelentése alapján kettőt közülük 10 évi kényszermunkára ítél­tek azért, mert „franciaellenes moz­galmakat" irányítottak, hármat öt évi börtönre ítéltek, a többi 42-őt pedig egy évtől öt évig terjedő börtönre ítéltek. Tuniszban a légkör az utóbbi na­pokban nyugtalansággal van tele. A francia gyarmatosítók fokozzák a nem­zeti felszabadító harc üldözését és az országra új „reformokat" igyekeznek rákényszeríteni, amelyek épp úgy mint Marokkóban, az ország önkor­mányzatának utolsó maradványait is lefaragják. Szeptember kezdete óta a katonai bíróság két bünperben már 111 tuniszi hazafit ítélt el. Amint az AFP francia sajtóiroda je­lenti, szeptember 2-án a francia kor­mány letette Jean de Haute Cloqueue tuniszi főlsormányzót és helyére Pierre Voisardot, Franciaország volt monakói követét nevezte ki. A Neo-Destour tu­niszi nacionalista párt szeptember 3-án ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amely azt mondja, hogy a tuni szi nép nem elégedhet meg csupán a személyek kicserélésével, hanem alap vető fordulatot követel a tuniszi fran­cia politikában, olyan reformok meg­valósítását követeli, amelyek kikü szöbölnék a? országban levő jelenlegi fesz'Htséget. Növekszik az elégedetlenség az Egyesült Államokkal szemben a latinamerikai országokban A Wall Street Journal cikket kö­zül a latinamerikai Amerikaellenes hangulatról. A cikkíró háromhóna pos latinamerikai utazása során arra a megállapításra jutott, hogy a latinamerikai országokban nö az elégedetlenség az Egyesült Álla mokkái szemben. Az Egyesült Államokat azzal vá dolják, hogy képmutató nemcsak akkor, amikor a demokráciát di­csőíti, hanem akkor is, mikor »a vállalkozás szabadságát« magasz talja. A venezuelaiak például rámu tatnak arra, hogy az Egyesült Ál lamok szabadkereskedelemrői beszél, utána pedig korlátozza a kőolajbe hozatalt. A chileiek megjegyzik, hogy Amerika a szabadvállalkozást védelmezi ugyan, de csak akkor akar szabad rézpiacot, ha ez szá­mára előnyös. Amikor a koreai háború kitörése után emelkedtek az árak, az Egye­sült Államok a világpiacon 27.5 centre szorította le a réz árát fon­tonként és egyszerűen nem volt hajlandó többet fizetni. Most. ami­kor az árak esnek, az Egyesült Ál lamok azt akarjá. hogy Chile vi­lágpiaci áron adjon el rezet és nem hajlandó megvitatni az ár kérdését. Bolíviának hasonló tapasztalatai vannak az ónkereskedelem terén. Uruguayban pedig az Egyesült Ál lamok vámpolitikájára panaszkod­nak. A latinamerikaiak úgy véleked­nek, hogy az amerikai kereskede. mi politika veszélyes fordulatai végzetes hatással vannak a latin­amerikai országok állampolgárainak jólétére. Jugoszlávia parlamenti választások előtt A »Za socialistickú Jugoslavija« a Jugoszláv Hazafiak Szövetségé nek Moszkvában megjelenő lapja ír­ja a közelgő jugoszláv parlamenti választásokkal kapcsolatban: »Milyen munkát végzett a jelen légi jugoszláv nemzetgyűlés? A jelenlegi nemzetgyűlés szentesítette a mostam rendszer törvénytelensé geit és keresztülvitte a belgrádi kormány számos reakciós intézke dését. Készségesen jóváhagyta az utóbbi évek költségvetéseit, ame­'yeknek négyötödrészét háborús előkészületekre fordították. Jóvá hagyta a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak termelésének csök kentését, a munkások bérének le szállítását és az adók felemelését. A nemzetgyűlés habozás nélkül ratifikálta azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyekkel a belg­rádi kormány Jugoszláviát az ag resszív amerikai tömbhöz láncolta. A nemzetgyűlés népellenes munká jának tetőpontja volt az » alkot mányerejű törvény" kikiáltása, i mellyel végérvényesen felszámol­ták a jugoszláv népnek a népi fel­szabadító küzdelem idején kiharcolt demokratikus vívmányait. A jelenlegi nemzetgyűlés a jugo­ffiáv nép akarata ellen cselekedett. A jugoszláv kormány háborús elő­készületeket folytatva, öt év alatt 1166 millió dollárt fordított kato­nai célokra, s emiatt lényegesen csökkent az árufogyasztás és ha nyatlott a lakosság életszínvonala, így például 1949-től 1952-ig felére csökkent a kenyér, a hús, a zsír és más élelmiszerek fogyasztása. Jugoszlávia dolgozói jól tudják, hogy a jelenlegi uralkodó körök, hasonló összetételű nemzetgyűlés megválasztására készülnek és ezt a reakciós, antidemokratikus új vá­lasztójogi törvény segítségével akarják elérni. A belgrádi kormány olyan új választójogi törvényjavas­latot dolgozott ki. amely lehetet­lenné teszi a nép szabad akaratá­nak érvényrejutását, de lehetővé teszi az uralkodó körök számára a választási eredmények meghamisl­tását. Olasz polgári lapok az „európai hadsereg" létrehozása ellen A „Korriera delia Sera" és a GIobo« című lapok vezércikkeiben az a európai védelmi közösség« és az M európai hadsereg« létrehozásá ról szóló szerződés ratifikálása el­len foglalnak állást. A »Corriera deli a Sera« írja: ;Nyíltan fogunk beszélni arról, van-e egyáltalán kilátás az európai vé­delmi közösség megteremtésére. Az amerikaiak még mindig azt hi. szik, hogy a közösség létrejön. Ezt azonban ők egyedül hiszik. Euró­pában mindenki meg van győződve ennek az ellenkezőjéről, vagy legalább is kételkedik ebben«. A lap rámutat, hogy az ^európai kö zösségc létrehozásának gondolata túlhaladott, mivel i>a helyzet meg. változott. Megváltozott Franciaor­szág politikai helyzete. A választá­sok eredményeképpen megváltozott a helyzet Olaszországban és, ami a legfőbb, megváltozott az általános helyzet Európában«. A »Globo« című lap az európai hadsereg létrehozásának gondolatát olyan utópiának nevezi, amely „számos ellentétet idézett elő. „Ez a gondolat — írja a lap — »olyan komoly nehézségeket okozott, ame. lyek nyilvánvalóan és gyakorlatilag leküzdhetetleneknek bizonyultak ebben a kétéves időszakban. Burmában folytatódnak a Kuomitang-bandák garázdálkodásai Annak ellenére, hogy az ENSz-köz­gyűlés április 23-án határozatot foga­dott el, amely szerint a csangkajse­kista bandákat ki kel] vonni Burma területéről a kuomintangisták toyább­ra is az országban maradnak/és rab­lótámadásokat intéznek a városok és a falvak ellen. Ranguni jelentések szerint a burmai kormánycsapatok és a csangkajsekist^ bandák között augusztus 31 óta elkeseredett harcok folynak a Ranguntól keletre fekvő Thatung város közelében. A burmai "hadügyminisztérium je­lentése szerint a csangkajsekista ban­dák a Thaifölddel fiataros vidékről érkeztek. A kuomitangisták nemrégen elfog­lalták a Mong-Szattól 80 mérföldre északnyugatra fekvő Keng-Tung vá­rost. Ranguni jelentések rámutatnak, hogy Mong-Szatba napról napra ér­keznek repülőgépek, amelyek a kuo­mintangista bandák számára katonai felszerelést, többek között a legmoder­nebb fegyvereket hozzák. A kuomin­tangisták megerősítik Mong-Pan kör­nyékét is. Mong-Szattól 80 mérföldre, délnyugatra. Több mint negyvenmillió fontot vesztettek az angol cégek a kiviteli tilalom következtében A nemzetközi kereskedelem elő­mozdítására alakult bizottság közli, hogy a kiviteli tilalom következté­ben angol cégek a mult év folyamán legkevesebb 40 millió fontsterling értékű megrendelést veszítettek el. A bizottság listát vez t azokról a szovjet, kínai, bolgár, csehszlovák és magyar megrendelésekről, amelye, ket visszautasítottak. A közlemény rámutat, hogy ez a lista nem teljes, amiből következtetni lehet arra, hogy Anglia ténylegesen több mint 40 millió fontsterling értékű meg­rendelést vesztett, A bizóttság kijelenti: „Az utóbbi hónapok folyamán a nemzetközi eseményekkei kapcsoltban mind­inkább nő az érdeklődés a Kínával, Szovjetunióval és a keleteuráoal országokkal folytatandó kereskede, lem lehetőségei iránt".

Next

/
Thumbnails
Contents