Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-05 / 216. szám, szombat

41 1953 szeptembe r 5 m sm Oldják meg tárgya ások és megegyezés útiáo a német kérdést A Béke Hívei Csehszlovák Bizottságának elnöksége nemzeti kongresszust hív össze a német kérdés megoldásóra Csütörtökön, szeptember 3-án egyezést, mert ezekben a történalmi i tatja a német kérdéssel kapcsolatos Prágában összeült a Béke Hívei Csehszlovák Bizottságának elnök­sége, kibővítve a csehek és szlová­kok Nemzeti Arcvonala központi szerveinek képviselőivel. Anezska Hodinová-Spurná képviselőnő, a Bé­ke Hívei Csehszlovák Bizottsága elnökének beszámolója után a gyű lés elsősorban a németországi ese­mények fejlődésével és a német problémának tárgyalások és meg­egyezés útján való megoldásának le­hetőségével foglalkozott. Az ülés részvevői üdvözölték a Szovjetunió­nak Franciaország, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok kormá­nyaihoz augusztus 15-én intézett jegyzékének tartalmát, valamint a Szovjetunió kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság, kormá­nya közötti augusztus 20—22-i meg­dokumentumokban tartalmazott ja­vaslatok teljesen megfelelnek Cseh­szlovákia népei létérdekei, Cseh­szlovák Köztársaságunk szabadsága és biztonsága érdekei és további fel­virágzása biztosításának. Tudatában annak, 'hogy mily fon­tos a német nép harca az ország egységéért és a békeszerződésért az egész világ békéjének szempontjából és különösen a mi országunk továb­bi békés fejlődésének szempontjából, a Béke Hívei Csehszlovák Bizottsá. gának elnöksége a Nemzeti Arcvo­nal jelenlévő képviselőivel együtt egyhangúlag elhatározta, hogy fel­hívást ad ki, amelyben Prágába egybehívja a német kérdés békés megoldása érdekében tartandó nagy nemzeti kongreszust. Ezen a kon­gresszuson népünk kifejezésre jut­állásfoglalását és azt a szilárd el­szántságát, hogy minden erejéből hozzájáruljon ahhoz, hogy a német kérdést tárgyalások és megegyezés útján oldják meg olymódon, aho­gyan azt a Szovjetunió kormánya a béke megőrzésének és megszilár­dításának érdekében a jegyzékben javasolja. A továbbiakban a Béke Hivei Csehszlovák Bizottságának elnök­sége a csehszlovák békedíjaknak 1953. évi ' odaítélésére tett javaslat­tal foglalkozott, amelyről az érvé­nyes szabályok alapján végleges ér­vényességgel a Béke Hívei Csehszlo­vák Bizottságának XVIH. teljes ülése fog dönteni és amelyet szep­tember 8-án ünnepélyesen kihirdet­nek a Károly-egyetem aulájában. A Béke Hívei Csehszlovák Bizottsága elnökségének felhívása az egész csehszlovák néphez A Béke Hívei Csehszlovák Bizottságának elnöksége csütörtökön, szeptember 8-án a következő felhívást adta ki: „Az egész világ tekintete ismét Németország felé fordul. A Németországgal kötendő békeszerződés meg­kötése, az egységes, békeszerető, demokratikus Né­metország megteremtése áll a napirenden. A tartós béke biztosításáról van szó, nemcsak Németországban, hanem egész Európában is Európa népei és az egész emberiség mélységesen óhajtja a békét. Ez megnyilvánul a békevilágmozga­lom rohamos fejlődésében, megmutatkozik a külön­féle nemzetközi tárgyalásokon, megmutatkozott ez a koreai háborús konfliktus felszámolásában, ahol végül is a háborús uszítók akarata ellenére érvényesült a népeknek ez a vágya és fegyverszünet megkötésére ke­rült sor. Az egész csehszlovák nép is a békés életre és népi demokratikus államunk békés felépítésére vágyik. Nem lehetünk azonban nyugodtak addig, míg álla­munk legközelebbi szomszédságában, szorosan hatá­raink mögött újra élesztik a német imperializmust. Nem lehetünk nyugodtak addig, míg az amerikai im­perialisták Adenauer-klikkjének segítségével a Zsig­mondok, Brandenburgok, Vilmosok és Hitlerek, a Hdl­cei gyilkosok szellemét, a pogromok és a háború lég­körét alakítják ki. A német imperializmus felújításának politikája nemcsak a mi csehszlovák érdekeink ellen irányul. Ellentétben áll a Németországgal szomszédos vala­mennyi ország érdekeivel, amelyek még gyógyulgat­nak azokból a sebekből, amelyeket a német imperia­lizmus okozott nekik az első és második világháború­ban. Ezért nem szándékoznak belenyugodni abba, hogy lábbal tiporják mindazokat az ünnepélyesen vállalt nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket a nagyhatal­mak legfelső képviselői 1945-ben a potsdami konferen­cián vállaltak és aláírtak — azokat a» kötelezettsége­ket, amelyeknek célja az volt, hogy hatásosan előse­gítsék az egységes Németországnak, mint békeszerető és demokratikus államnak felújítását. A német Imperializmus újjáélesztésének politikája ellentétben áll magának a német népnek alapvető ér­dekeivel ls, amely nép tiltakozik az ellen, hogy idegen érdekekért elvérző zsoldos szerepét játssza. A lerom­bolt városok, a halottak, nyomorékok és munkanél­Az amerikai repülőgépek megsértik a íegyverszüneti egyezméoyt Az Üj Kína sajtóiroda jelentette, hogy szeptember 1-én amerikai re Pülőgépek két ízben behatoltak a koreai és kínai fél ellenőrzése alatt álló demilitarizált övezet északi ré­sze fölé. Szeptember 1-én 9.50-kor amerikai repülőgépek átrepülték a demarkációs vonalat. A repülőgépek Kumszontól délre Paoszonol fölött köröztek, azután délnyugat irányban az amerikaiak ellenőrzése alatt álló körzetbe repültek. Félórával azután három repülőgép átrepülte a demar­kációs vonalat és Kusaszontól dél­keletre Csipsil'li fölé hatoltak. A repülőgépek azután dél felé fordul tak és az amerikaiak álta! ellenőr­zött terület fölé repültek. A légitérnek e két ízben való megsértéséről az amerikai felet tá­jékoztatta a fegyverszüneti katonai bizottságban levő koreai és kínai fél titkára, Ju Jon ezredes, a titkárok szeptember 2-i és 3-i ülésén. A titkárok szeptember 2-i ülésén az amerikaiak elismerték, hogy ka­tonai személyzetük nyolc tagja au­gusztus 26-án átlépte a demarkációs vonalat Kojandaenál. Az amerikaiak sajnálatukat fejezték ki ez incidens felett Az amerikai légierők és száraz­földi egységek eddig 52 ízben sér. tették meg a fegyverszüneti egyez, ményt. Az amerikaiak eddig 11 ese­tet vallottak be. { Az iráni események küliek milliói borzalmasan vádolják a német imperia­lizmus politikáját, amelyet ma az Adenauer-hívek, az amerikai imperialisták szolgái folytatnak. Magában Németországban már olyan erők emelkednek fel, ame­lyek hathatósan harcolnak Adenauer és klikkje ellen. Az új, keletkezőben lévő egységes és békeszerető | Németország reményteljes támasza a Német Demo­kratikus Köztársaság. A Német Demokratikus Köz­társaság a német nép érdekeinek igazi képviselője, békében akar élni a szomszédos népekkel és ezért el­fogadta a szovjet kormánynak a békeszerződés meg­kötésére tett ajánlatát. Biztosítani akarja Németor­szág békés és demokratikus fejlődését és ezért elfo­gadta a szovjet kormány javaslatát az össznémet kor­mány megalakítására. A csehszlovák nép lelkesen üdvözölte a Szovjetuniónak azt a nagylelkű segítsé­gét, amelyben Németország békés erőit részesíti és amely kifejezésre jutott az augusztus 15-i jegyzékben és az augusztus 20—22-i egyezményben. A Németországgal kötendő békeszerződésről szóló tárgyalások a Szovjetunió kormánya és a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya között a csehszlo­vák nép legalapvetőbb életérdekeit is érintik. Ezért ebben az ügyben szavát akarja hallatni. Október ha­vában Prágába összehívjuk a Csehszlovák Békehívek Manifesztációs Kongresszusát a német kérdés békés megoldására, abban a meggyőződésben, hogy az egész békeszerető csehszlovák nép akaratát fejezi ki. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzetközi politika valamennyi bonyolult kérdését meg lehet tár­gyalások útján oldani. Mint népi demokratikus köz­társaságunk teljesjogú polgárai, részt akarunk venni ebben a számunkra létfontosságú kérdésnek a megol­dásában. Teljesen támogatjuk kormányunk politikáját, amely­nek legfőbb törvénye a béke megőrzése és hazánk egész dolgozó népe jólétének biztosítása. Az összes békeszerető erők oldalán, a Szovjetunió vezetésével, teljsen támogatva a német -nép igazsá­gos harcát, elérjük a német kérdés megoldását Euró­pa és az egész világ békéjének érdekében. Előre a német kérdés békés megoldására! A béke megőrizhető, a békét meg kell őrizni! A BEKE HÍVEI CSEHSZLOVÁKIAI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKSÉGE. Az „Associated Press" ügynökség tudósítója jelenti Isfailianból: „Moszadik eltávolítása óta ugyan már 10 nap telt el, de ebben a festői városban, amely yalaha Irán fővá rosa volt, a tömegek még mindig azt kiáltozzák: „Yenkik, takarod játok haza!" A házak falain minden reggel fel. rátok jelennek meg a sah és az amerikaiak ellen. A rendőrségnek minden erőfeszítése ellenére a fel iratokat nem sikerül a nap folyamán eltávoütania. A tudósító továbbá jelenti, hogy az isďahani amerikai konzul a város ban fegyveres őrség és rendőrség ki­séretébem kénytelen közlekedni A tudósító arról panaszkodik, hogy eb ben a körzetben az irániak, sőt még a nők is ellenséges állásfoglalásuk­nak adnak kifejezést az amerikai hatóságok képviselőivel szemDen." A rendőrségi jelentésekre hivat­kozva a tudósító továbbá rámutat arra, hogy Isfahanban, ajnely az irá­ni textilipar központja, nagyon erős befolyása van a Tudeh-pártnak. „Még néhány hónappal ezelőtt — irja a tudósító — a munkások kény. telenek "oltak napi 12 órát dolgoz­ni." Az illegális Tudeh-párt szervezte meg az első helyi szakszervezeti szövetséget, amely kivívta a munka­időnek 8 órára való csőkken lését Ezért a munkások és családj lik e párt elszánt híveivé váltak. Jelentések a trieszti he'yzetről Az olasz kormánysajtó valamint a monarchista és fasiszta lapok jelen­téseket közölnek arról a ..fenyegeté sekről és erőszakoskodásokról", ame­nyeket a Trieszt B-övezetében lakó olaszoknak kell elszenvedniök. Az olasz hadügyminisztérium „alap talannak" nevezte a Tanjug jugosz láv hírügynökségnek azt a közlemé nyét, amely szerint egy olasz bom bázógép megsértette Jugoszlávia légi­terét. A római lapok beszámolnak arról az „Olaszország elleni tüntetésről", amely Trieszt Szabad Terület, Ju­goszláv ellenőrzés alatt álló B-öve­zetében zajlott le. A lapok jelentései szerint e tüntetések célja az. hogv felvillanyozzák az elméket" azon nagygyűlés előtt, amelyen Titónak !s fel kell szólalnia. A lapok azt állít­ják. hogy a szónokok „nacionalista gyűlölködést" szítanak és követelik Trieszt Szabad Terület B övezetének annexióiát. • A londoni rádió jelenti: „Jugoszlá­via 24 órán belül másodszor is til­takozott az olasz kormánynál az ál­lítólagos határsértés miatt. A tiltako­zó jegyzéket a jugoszláv ügyvivő szerdán adta át az olasz kül ügy mi­nisatériumban. Az olasz küí ügy mi­nisztérium szóvivője kijelentette, hogy a jugoszláv vádakat szóban megcáfolták". Szerdán Belgrádban Bebler kül­ügyi államtitkár az angol és az ame­rikai nagykövettel tárgyalt. A belgrádi rádió szerda esti jelen­tése szerint tovább folynak az olasz csapatmozdulatok és a jugoszláv ha­tár közelében az összes stratégiai | pontokat olasz katonaság szállta meg. Franciaország emlékezetében hosz­szú időkre megmarad az 1953 au­gusztusi napok sztrájkmozgalma. A párizsi postaalkalmazottak au­gusztus elején kezdődött hős küz­delme csakhamar négymillió embert vont be a sztrájkba. Hivatalnokok és vasutasok, levélhordók és bá­nyászok, villamosmüvek alkalma­zottai és autóbuszok vezetői együtt léptek fel a kormány rendkívüli rendeletei ellen, éhbérük emeléséért. A francia kormánykörök az or­szágot bevonták az Atlanti Tömbbe és a hadikiadások elviselhetetlen terhét a nép vállára rakták. Az or­szág költségvetésének mintegy 40 százalékát hadicélokra irányozták elő. Egyedül az indokínai háború többszáz milliárd frankot emészt fel. Nem csoda, hogy Franciaország állami költségvetésének hiánya 1953-ban körülbelül 700 milliárd frankot tesz ki. Elég volna, ha felhagynának az őrült militarizálás politikájával és áttérnének a békés gazdaság útjára — ezzel lehetőség nyílna a francia nép anyagi helyzetének jelentős ja vulására. A francia kormánykörök azonban ennek éppen az ellenkező­jét tstték. A francia kormány, hogy betömje a költségvetés nagy réseit, rendkívüli rendeletek sor itat aö ta ki, amelyek a lakosság dolgozó rétegeinek további e's^gényíNSsére irányulnak Ezekkel * rendkivü.'í rendeletek­kel bete!' a dolgozók türelmének pohara. Túlsók nehézség halmozó­dott ösze, túlnaggyá vált az ínség Szilárdul a francia dolgozók egysége Az augusztusi sztrájk eredményeihez és nyomor, mintsem hogy az egy ­szerű francia emberek minden el­lenkezés nélkül hagyják, hogy sze­gényes: ingjük alá nyúljanak. A francia hivatalos körök még­1951 végén nyomorúságos színvo­nalra süllyesztették a dolgozók mun­kabérét. Ugyanekkor az árak szün­telenül emelkednek. Emelketín-'k a különféle adók, amelyekkel a lakos­ság széles rétegeit sújtják, fokozó­dik a dolgozók elszegényedése, Franciaország Általános Munka­szövetségének adatai szerint az 1951 ősze óta eltelt idő alatt mintegy 15 százalékkal emelkedtek a létfenn­tartási költségek, a munkabér vi­szont megmaradt az előző alacsony színvonalon. A „Notes et Etudes Economics" című lap véleménye szerint a francia munkás életszín vonala jelenleg két-háromszorosan alacsonyabb, mint a háború előtt. Az állami vállalatok és intézetek munkásaihoz és alkalmazottaihoz, akiket a rendkívüli rendeletek első­sorban érintettek, a kohászok, ve­gyészek, textilmunkások, építőmun­kások és a magánvállalatok dolgozói is csatlakoztak. Ezzel megbénultak a francia gazdaság alapvető ágai, felborult az állami apparátus rendes működése. A háború után. évek fo lyamán Franciaországban még nem volt ilyen tömegméretű sztrájk A reakciós propaganda a lakos­ság egyes rétegeit igyekezett a sztrájkolok ellen hangolni és a for-. galomban a posta- és távíró szol­gálatában beállott nehézségeket akarta erre kihasználni. A sztráj­kclók azonban mindenütt a nép ál­talános együttérzésére és támogatá­sára találtak. Az egész dolgozó nép megértette, hogy a sztráijkolók ügye közös ügy, hogy a sztrájkmozgaiem vereségétől, vagy győzelmétől függ az egyszerű francia emberek sorsa- Ha a sztráj­kolók legelső követeléseikben a kor­mány rendkivüU rendeleteinek visz­szavomásáért küzdöttek, a sztrájk­küzdelem folyamán követeléseiket jelentősen fokozták. Franciaország dolgozói követelték a munkabérek általános emelését, a nyugdíjak, munkanélküli segélyek, rokkantsági járadékok és a munkaképteleneknek nyújtott segélyek növelését. A sztrájkmozgalom folyamán elhatá­rozták, hogy követelni fogják, hogy a rendkívüli rendeletek visszavoná­sára és a helyzet megvitatására hív­ják össze a képviselőházat. Ezeket a követeléseket minden sztrájkoló támogatta, tekintet nélkül arra, melyik szakszervezethez tartozott Az Általános Munkaszövetség tag­jai a létérdekért folytatott küzdel­mükben egyesültek a „Force Ouvri­ere" szakszervezettel, a katolikus és autonóm szakszervezetekkel, vala­mint a szervezetlen munkásokkal. A „Force Ouvriere" és a katolikus szakszervezetek vezetői csak a dol­gozók nyomására csatlakoztak a sztrájkhoz. A francia dolgozók ieg nagyobb tömegszervezete, az Általá­nos Munkaszövetség a sztrájkmoz­galomnak nem csupán döntö ereje, hanem a munkásegység szilárd vé delniezője is volt. A francia hivatalos körök ösz­szes ama kísérletei, amelyek a sztráijkolók megtorlásokkal való megfélemlítésére irányultak, ku­darcba fulladtak. Kudarccal végződ­tek azok a kísérletek is, hogy a sztrájkoJókat katonákkal, rend­örökkel helyettesítsék, mely célra még a börtönbe zárt rabokat is fel­használták. A sztrájk augusztus 20­án tetőfokára hágott. A győzelem közeli volt. A hivatalos körök fel­szólították a jobboldali szakszerve, zeti vezéreket — a Force Ouvriére és a katolikus szakszervezetek ve­zetőit, egyezzenek meg, hogy meg­bontsák a satrájkolók egységét. E célból az MRP katolikus párt vezé­rei a „közvetítő" szerepében léptek fel a jobboldali szakszervezeti vezé­rek és a francia hivatalos körök kö zött A szakadárok tetőfokán árulták el a sztrájkot. A sztrájkolóknak utasítást adtak, vegyék fel újra a munkát akkor, amikor a francia hi­vatalos körök csak bizonytalan, ho­mályos ígéreteket tettek. Mint ismeretes, a francia kormány már előbb kénytelen volt némileg enyhíteni a rendkívüli rendeletek előzetes tervezetét Később ígérete­ket tettek, hogy az említett rende­letek közül néhánynak gyakorlati végrehajtása tekintetében tanácskoz­ni fognak a szakszervezetekkel. A francia hivatalos körök kijelentet­ték, hogy legkésőbb szeptember 30­ig összehívják a főbizottságot, amely a kollektív megegyzést fogja szor­galmazni. A kormánykörök durva trükkel elodázták a képviselőház rendkívüli gyűlésének összehívását. Nem telje­sítették a sztrájkolók ama követe­lését, hogy általános fizetésemelést hajtsanak végre. A sztrájk idején vállalatokban és hivatalokban többezer akciós bi­zottság alakult. A különböző szak­szervezeti irányzatokhoz tartozó dol. gőzökből választott akciós bizott­ságok aktívan irányították a sztrájkmozgalmat. Most is a harc élén állnak, amelyet a dolgozók kö­zös érdekelért folytainak. A sztrájk megmutatta, milyen i szél°s lehetö^'-.K vannak az or­szág demokratikus erői egységes arcvonalának megteremtéséért, a kenyérért és a francia nép jólétéért, a nemzeti függetlenségért és a bé­kéért vívott küzdelemben. G. Rasszagyin, a moszkvai „Pravda'' párizsi levelezőjének cikkéből.

Next

/
Thumbnails
Contents