Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-03 / 214. szám, csütörtök

1953 szentembe r 3 UJSZ0 7 Nehez az új káderekkel bánni Hiába no, baj van komám, a fe­jemre olvasták hog% nem tudok az új káderekkel bánni Pedig azt el kell ismerned szimatom azért van. Első pillantásra megmondom, ez lus­ta, ez egy ütet taplót se ér, ennek meg helyén az esze, a szíve is. erre az egész üzem hamarosan büszke lesz. Hát nem így volt amikor felvet­tük Benczét? Mindenki ráfogta, hogy midya sőt ostoba és nehézfejű Egye­dül én láttam meg mindjárt, kitű ­nően fog az esze csak meg van félem­lítve, amolyan anyás természet. Ez igen ez a Bencze igazi' jó káder, öröm vele foglalkozni. De azzal a Mezeivel ne is hozakodj elö Hogy én elfogult vagyok? £n? Ép­penséggel én? 6s hogy nincs ön­kritikám? Mindjárt bebizonyítom ne­ked hogy igenis van... Csak ott a baj édes komám hogy nehéz az új káderekkel bánni! Kár hogy n tegnapi térmelési ér. tekezletünkön nem vettél részt. Ogy meni minden mint a karikacsapás Csupa pozitívum és ami a fő, egy órába se telt és végeztünk minden­nel. Akkor ütött be a bomba. Igen. a te Mezei barátod dobta. Felállt hogy volna egy szerény megjegyzése Mit mondjak, a szerény­ségből puskapor bomba, ekrazit lett... Azzal kezdte hogy őszintén be kell vallania rosszul érzi magát az üzemben .. Mi a csuda jól hal­lottam'' 16 beosztása van önállóan dolgozhat az órabére igen rendes és mindjárt kapott lakást Hol akkor a hiba? Képzeld csak ártatlan képpel egyszercsak kivágja, hogy nem törő­dünk vele Hogy közülünk még senki se kérdezte meg tőle hogyan érzi ma­gát itt az üzemben nincs-e valami búja, baja, gondja és miegymás Hogy senki se bátorítja senki se dicséri pedig a munkája rendes Volna né­hány ötlete is. de hát úgy látja, sen­kit se é-Mekel mi var a fejében és mit csinál ha végp a munkaidőnek 7 Egyenesen rám nézett azzal a kan­csal két szemével mintha mindezt rám értené. Minth r én gáncsolnám el az ö remek ötleteit és engem nem érdekelne, mit is csinál a szabad ide­jében. odafordultam hát hozzá és angyali türelemmel megkérdeztem­— Mióta vagy az <• -emben édes fiam? — Két hete — feleli komoly kép­pel. — No lám, pont két hete és azt hiszed minden szalmaszálért amit keresztbe raktál dicséret jár. Nem gondolod, édes fiam hogy egy kicsit (Szatíra) türelmetlen vagy7... E s ha olyan ragyogó ötleteid vannak mért rejted őket véka alá. Vagy azt hiszed: hogy emberevők vagyunk? Arra az orcátlan még rátromfol — Emberevök nem!... De nem törődtök a káderekkel! Erre kitört 1 ribttlió Minden fiatal nekünk esett Hogy a Mezei a fején találta a szöget Hogy mink időseb­bek öregebbek elzárkózunk Félünk átadni a tapasztalatainkat rejtegetjük a tudásunkat. No. nekem több se kel­lett. Elöntött a méreg hogy éppen nekem mondják aki most is egy tu­cat kétbalkezes inaskából futrt se­gédből gyúrok derék szakembert, mestereket. Csitítgattak erre. hogy ne így ért­sem. Hát hogy értsem? Csecsszopó koromtól szívom , tagamba az édes anyanyelvemet, nem kínai előttem a beszédük Ahogy mondták úgy értet­tem. De csak nem akart végn szakadni a vitának a sok szóbeszédnek Pedig még az igazgató elvtárs is a pártunk­ra állt Előhozta hogy amikor ö kezd­te abban q régi kapitalista világban hát még a kutya vqatotl rá Hagy­ták hogy vesződjék egyedül beleiz­zadt míg valaminek a fortélyára rá­lőtt. Ez valahogy elcsitította a vitát de éreztem másként forogna ennek o Mezeinek a csőre ha 6 is három Mtf'fe. sörért szaladt volna a mesterének mint én amikor inaskodtam No, ne °rts félre komám' Nem irigylem én a jó sorsukat Ogy jó ahogy van hála o papnak! E leget harcoltunk érte! fijtszaka •sak hunytam-vetettem magam Egy percet se aludtam. Talán mégis joggal mondta az a tökéletlen hog v nem bánunk ió 1 az &j káderek­kel Másnap a szemében keresem a szálkát, a magaméban nem látom a qerendát önkritikát qyakorlnk Meg kell tanulnom jobban bánni az új káderekkel. Mindjárt reggel nyílt is erre jó al­kalom Cédulával jön hozzám egy nyurga, nyakigláb legény hogy vegyem fel a részlegen Ahog v nézem, hát magam­ban kész az ítélet ez gyúrható, jó anyag Tetszett a feje formája olyan kerek almaképű és a szeme éhesen futkározó Igy csudálkoztam én is a világba, minden újra ílyev kandi kí­váncsisággal. No mondom magamba ezzel bánjunk csínján, hadd érezze magát mint az anyjánál. — Ülj le Béluska — szólok rá. mert a, céduláról elolvastam hogy Ars Béla a neve. és faluról jött. De Béla csak áll. Furcsa ii tolná hogy ebben a csepp Irodcaugban el­terpeszkedjék. De én csak kínálom neki a széket: , — Tessék, foglalj helyet míg elfn tézzük a formaságokat. A fiú kénytelen-kelletlen mégiscsak leült fi.v meg folytatom édesen és mézesen, hogy hiba ne essen ahogy éjtszaka kiterveztem — Hog v aludtál, fiam? — Jól, műhelyvezető elvtárs — fe­lelte a fiú és látom a képén, hogy furcsállja a kérdést — Szólíts -.sak nyugodtan Tóni bá­csinak — vetem oda könnyedén. — Reggeliztél már? A kantinban fél U­zig kaphatsz reggelit tíz után meg qulyásle' est ha még nem ettél volna Gondoltam ez hozzátartozik ahhoz. hog v otthon érezze magát kőztünk. — Apád-anyád él?... Egészsége­sek? Béla bólint. Jól esett neki, meg is köszönte illendően a kérdést. Nincs itt semmi hiba Tudjuk a dörgést, no nem? Látom, szép új rtpője van Rázom ü a fejem minek a műhelybe ez az új cipő. Ogy érzem illik megkérdez­ni. — Nem szorít az új cipőd? — Nem műhelyvezető .. Tóni bá­csi. — Ha a zoknid rongyos volna, csak zólj. . Nem muszáj hogy magad stoppold . És ha valami búd bajod gondod volna csak ki vele <4 fiú kerek szeme egyre tágabbra nyílt. Azt hittem menten kiugrik üregéből 6 s a képe vörös lett a két suta kezét meg hát igazán nem tudta hová tegye zavarában. Meg kellett nyugtatnom hamar mert még azt ta­lálná hinni bolonddal van dolga — Csak azért mondom édes fiam nehogy azt gondold, mi nem törődünk az új káderekkel. Úgy bánunk velük mint a hímes tojással még annál is jobban! Béla erre csöndesen felállt. Méo sanda és gyanakvó volt a pillantása de mikor a vállára tettem a kezem a szája szegletében huncut mosoly bujkált. Ejnye, csak nem értette meg'' De meg ám! Jobban, mint az a tö­kéletlen és türelmetlen Mezei. Ezzel érdemes lesz foglalkozni. Ezzel igen — Nn qyere fiú. Csak egy kis ön kritikát gyakoroltam — mondtan, neki. — Megmutatom a munkádat A gép mellett méq hozzátettem: — Csak semmi túlzás, ugye?! A leg jobb ebben a fogas káderkérdésben o helyes mérték ... No nem' Egri Viktor Ül KÖNYVEK Owrny - Vazsan: A termelési bizott­ságok jobb munkájáért. E füzet világosan és szemléltető módcpn tárja elénk a termelési bi­zottságok munkáját.y A szerzők nem elégedtek meg a munka pusztán el­méleti leírásával, hanem egyes üze­mekből vett gyakorlati példákon mutatják be a termelési bizottságok tevékenységét 72 oldal, ára fűzve 3.97 korona. Kiadta a Práca-könyvkiadó Sztálin neveltjei vagyunk. E könyv szerzői az 1950 évben Sztálin-díjjal kitüntetett szovjet munkások és mesterek, akik alkotó­munkájukról és arról beszélnek, mi­ként tökéletesítették munkamódsze­reiket Ez a népszerűen írott könyv ap­rólékosan megmagyarázza, miként mélyültek el a legapróbb részletekig a munka technikájában, miként sikerült nekik önzetlen lelkesedés­sel nagy dolgokat elérni. 260 oldal, ára fűzve 17.60 koro­na, kötve 20 korona. Kiadta a Práca. Csanda Sándor: Peter Jllemnleky műveiről. Jilemnicky volt az üj, harcos szo­cialista-realista irányzat megterem­tője a szlovák irodalomban. Látta, hogy van egy hatalmas erö, amely ádáz harcot folytat a burzsoázia el­len a dolgozók kizsákmányolásának, nyomorának, a munkanélküliségnek felszámolásáért. Jilemnicky a szo­cializmus ügyének lelkes harcosa, kitűnő művészi tehetségű író. Ez a füzet összefoglaló méltatást és rövid áttekintést nyújt Jil»mnic. ky „Győzelmes bukás", „Dübörög a föld", „Töretlen föld", „Oukor" „Iránytű", „Krónika" című müvei­ről, valamint ismerteti néhány no. velláját és elbeszélését. 28 oldal, ára fűzve 2 korona. Kiadta a Csemadok. 3. I.allnszky: A ROH jobb munkája érdekében sztahanovista lakóin Rybárpolen. Ez a fűzet elmondja, miképpen fogtak hozzá Rybárpolen a sztaha rovista iskola első évfolyamának megnyitásához, miként biztosították politikailag, szervezetileg és műsza­kilag annak sikeres lefolyását. Fö­leg a ROH funkcionáriusai, az üze­mek mesterei, technikusai és mind azon dolgozói számára Íródott, akik újítómódszerek felhasználásával igyekeznek köztársaságunk szocia­lista építését meggyorsítani. 36 oldal, ára fűzve 3.53 korona. Kiadta a Práca. ( M J.) Tóth Vendelné negyven­hároméves tardoskeddí asszony Zsu­zsa lányával eljött Bratislavába, az új tanév ünnepélyes megnyitására. Ritkán mozdul ő ki a faluból, most is csak azért jött a fővárosba, hogy szeptember 1-én együtt őrüljön az ő szőkehajú Zsuzsa lányával. A szeptemberi reggelen zárt sorok­ban. fegyelmezetten vonultak fel a fiatalok az ünnepélyes tanévnyitó színhelyére. Tóthné elkísérte őket, szemét egy pülanatra sem vette le a lányáról Nem azért mintha nem is­merte volna még meg mozdulatát, nem is azért mintha csak u kíváncsi­ság hajtotta volna, hog v lépeget a többiekkel hanem mert ezen a han­A tanév elején gulatos szeptemberi reggelen az ň lánya is a magyar pedagógia gimnázium tanulója lett. Nagy dolog ez Tóth Vendelné szemében és még sokkal nagyobbnak tűnik, ha visszanéz a múltba gyermekkorára, amikor a ma­gafajta nehéz körülmények közt ten­gődő kisparaszt lányának az elemi iskola befejezésével bezárultak a ma­gasabb iskolák kapui A tanévmegnyitóri Kacina Valéria is eljött Kosutiról Emmi húgával E m. minek az édesapja 1945-ben halt meg, az édesanyja pedig 1947-ben. Fiatálon maradt árván, szüleit a Hosz­szú és küzdelmes cseléds'ors vette el tőle. Emmi erre nem is emlékszik nővére elbeszéléséből tud róla. Ha a párt nem veszi kezébe dolgozónépünk vezetését, bizony Emmire sem várt volna különb sors mint a szüleire Azonban így állandóan érzi a pán segítő kezét, tudja, hogv tandíjmentes továbbtanulását, is a dolgozó nép biztosítja. Kacina Valéria büszke a húgára, hogy tanítónő lesz belőle. hog v dolgozór népünk fiait taníthatja húgára, hogy tanítónő lesz belőle dolgozik és érzi. hogv azokért a dvi fiatalokért ikiket az ünnepélyes tan­évmegnytón látott a munkahelyén neki is többet kell tennie. CTIBOR STÍTNICKÝ: Ethpl RospnhprQ utolsó luvele n Sin&'Singből Valahol csupa fény a táj, míg a Hívdsonon ömlik az eső Űgv fáj a lelkem azt mg ja bensőm: már nem is élsz talán. Valahol távol süt a nap. Nem tudom, hogy még fölénk visszatér-e de legalább gyermekink fejére hintsen majd aranyat. Tudják meg. az élet nagyszerű. 8 ha maid fejünk a mellünkre lezökken, hadd nyíljon szánkból ott a villanyszékben, egy vérvörös szekfű. Valahol távol dalol a nép, dalol és hangja rácsomat megrázza. Nincs ott senki, ki őket megalázza, szabadok ők már rég. tületvk boldogan fohrík. mint hatalma." fnfnAík árja s ki retjeiknek avertét. járja, úgy érzi: jó itt! Valahol távol nevetés cseng, és bár szivedet átjárta az áram. ott dobog mégis gyermekek dalában, nem hull rá örök csend. S ifjaknak százezerje becsüli müvedet. Ott él köztük. Jűliuszom, férjem! Mert mégis győztünk! Nem leszünk feledve. Fordította: Füredi Elek. * * BÁBI TIBOR: Igy emlegessen Látod, rangja van. de mintha nem is volna; úgy parancsol, mintha nem is parancsolna. T Szelíd, ha szigorú, s napról napra érzed, nemcsak parancsnokod, — barátod, testvéred. Lát, kísér és figyel, biztat a szemével, lát, s észreveszi, ha nem ízlett az étel. Ha szerelmes vagy, azt is megtudja rólad, tudja ő legkisebb titkát is valódnak. Apja munkás volt. — Egy osztály fia veled. Azért ismer úgy, azért segít és szeret. Ha megdicsér, fia büntet, javad akarja jellemed szép, s igaz jellemmé faragja. Jótanácsot ad olykor, ha elakadtál, ám sokkal többet ad puszta jótanácsnáX. ő teljesíti legszebb, legforróbb vágyad, megtanít, hogyan kell szeretni hazádat. Szava és parancsa legyen a. törvényed, s ha visszaszólított a polgári élet. ki reád egykor annyi gondot pazarolt, így emlegessen majd: ..Példás katona volt!" "viv ri nn mn nnnniai

Next

/
Thumbnails
Contents