Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-30 / 237. szám, szerda

1953 szeptember 30 UISIO Kim Ir Szen távirata G. M. Malenkovhoz G. M. Malenkov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. ' Moszkva, Kreml. Tisztelt Elnök Elvtárs! Engedje meg, hogy mielőtt elhagynám a nagy Szovjetunió területét, mély hálámat fejezzem ki a szovjet kormánynak és az Ön személyének azért a gondoskodásért és figyelmességért, amelyben küldöttségünket részesítette. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kormányaink között Moszkvában lefolyt tárgyalások új hozzájárulást jelentenek országaink népei közötti baráti kapcsolatok további megszilárdításához, gazdaságunk gyorsabb helyreállításához és fejlesztéséhez és a koreai kérdés békés megoldásához. • Sok egészséget kívánok Önnek további termékeny munkájához. KIM IR SZEN, a Koreai Népi Demokratikus Köz. társaság miniszterelnöke. Csita, 1953. szeptember 28. Nyílt katonai szövetség az Egyesült Államok és Franco Spanyolországa között Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szeptember 26-án közölte, hogy az Egyesült Államok és Franco Spanyolországa között három katonai jellegű egyezmény jött létre. Az egyezmények jogot adnak az Egyesült Államoknak, hogy katonai berendezéseket építsen és használjon Spanyolország területén. Az Egye sült Államok kötelezi magát, hogy 226 millió dollár „segélyt" nyújt Franco kormányának. Ezt az összeget részben (85 millió dollárt) Spanyolország hadigazdaságának fejlesztésére, részben (141 millió dollárt) a hadiszállltmányok árának fedezésére használják fed. Az egyezmény alapján Spanyolország területén amerikai missziók tartózkodnak majd: az egyik bizto. sítja a „gazdasági és technikai segély" programmjának teljesítését, a másik Franco hatóságaival együtt összhangba hozza a „katonai segély" programmját. Katonai misszió ellenőrzi a fegyverek és hadianya gok érkezését a spanyol kikötőkbe és átadását a megfelelő katonai hatóságoknak. Franco Spanyolország jogot ad át Európában állomásozó amerikai fegyveres erőknek, hogy egész sor tengeri támaszpontot használjanak Spanyolország földközi-tengeri partvidékén és a Baleárokon, valamint légitámaszpontokat többek között Sevillában és Barcelonában. A tárgyalások, amelyek célja az volna, hogy Franco Spanyolország tevékenyebben vegyen részt az Egyesült Államok által szervezett katonai tömbökben — hosszú idő óta folytak. Franco megbízottai ezzel kapcsolatban kijelentették, hogy igyekeznek részt venni a „kommunizmus elleni harcban", azonban a Francokormány kísérletei, hogy Spanyolország egyenjogú félként Vehessen részt az északatlanti tömbben, e tömb más részvevőinek, köztük Angliának és Franciaországnak az ellenállásába ütköztek. Ezek ugyanis attól tartottak, hogy ha ez a fasiszta állam csatlakozik a szóbanforgó katonai tömbhöz, ez fokozza a nép. tömegek harcát az „atlanti politika" ellen. A most megkötött egyezmények nyílt katonai szövetséget jelentenek az Egyesült Államok és FrancoSpanyolország között. Az elégedetlenek az St. Louisban (Misouri állaim) befejeződött az AFL kongresszusa Mind a végrehajtó bízottság beszámolója, mind a viták visszatükröz, ték az amerikai munkásoknak a kormány belpolitikájával szembeni elégedetlenségét. A beszámoló bevezetője például megállapította, hogy az Egyesült Államok kormányának politikáját a nagytőke kívánságai, nak megfelelően dolgozzák ki és hogy az egészségvédelemre, közoktatásra és Iakóházépítkezésr

e elő. irányzott összegek csökkentése az egyszerű amerikalak érdekeinek elhanyagolásáról tanúskodik. A beszámoló megemlítette „az emberek érdekeinek rovására, a pénzügyi és ipari körök érdekeinek kielégítésére amerikai munkások Eisenhower-kormány politikájával irányuló politika végzetes következ ményedt". Mindazonáltal az AFL végrehajtó bizottsága lényegtelen fenntartásokkal támogatja a kormány külpolitikáját és a nagy f egy verkezési kiadások fenntartása mel lett száll síkra. Meany, az AFL végrehajtó bízottságának elnöke, tekintettel az ame. rikai munkások elégedetlenségére, kongresszusi megnyitóbeszédében bírálta a kormányt, mert megszün teta a lakbérek és árak ellenőrzését, fenntartja a magas adókat és meg. tagadja, hogy ígéreteihez híven felülvizsgálja a munkásellenes Taft Hartley - törvényt. Ez a beszéd, amely bejelenti, hogy az AFL vezetőrétege megtagadja a kormány belpolitikájának támogatását, az AFL végrehajtó bizottsága megalkuvó politikájának a csődjét fejezi ki. Minthogy Eisenhower elnök nem hajlandó ígéretéhez híven módosításokat benyújtani a Taft Hartley. törvényhez, az AFL végrehajts bizottsága számára kényelmetlenné vált ennek az együttműködésnek a folytatása és ez Dürkln lemondásához vezetett. Dürkin, aki az AFL kötelékébe tartozott, a legutóbbi időkig mint munkaügyi miniszter, a kormány tagja volt. A kongresszus által elfogadott határozat megjegyzi, hogy Eisenhower megsértette az AFL-al kötött megegyezést A fegyverszüneti katonai bizottság ülése Amint az Üj Kína sajtóiroda tudósítója jelenti, Bryan tábornok, a fegyverszüneti katonai bizottságban részt vevő fő amerikai küldött a bizottság szeptember 28-i ülésén azt javasolta, hogy a hadifoglyok haza telepítésére alakult bizottságokat Oszlassák fel és mindazokat kérdéseket, amelyek a közv '.lenül haza telepítendő hadifoglyokra vonatkoz r.ak, a két fél vezérkari tisztjei tárgyalják meg a fegyverszüneti katonai bizottságban. A fegyverszüneti egyezmény ugyanis megállapítja, hogy az egyez mény érvénybelépése után 60 napon belül az összes hadifoglyokat, akik bazatelepítésüket óhajtják, közvetlenül repatriálni kell. A közvetlen ha zatelepítás befejezése után a hadi foglyok hazatelepítésére alakult bizottságot a fegyverszüneti katonai bizottságnak fel kell oszlatnia. Li Szan Cso tábornok, a koreai és kínai fél közötti katonai bizottság gyűlésén hangsúlyozta, hogy a fegy verszüneti egyezményt csupán a ko reai és klnad fél tartotta be szigorú, an, amely a közvetlen hazat pítésre meghatározott összes hadifoglyot hazatérítette. Az ENSz parancsnok ságának átadták az ENSz csapatai kötelékébe tartozó 12.773 hadifog lyot, akik hazatelepítésüket óhajtót ták. És a hátralevő 359 hadifoglyot, akiket nem telepítettek közvetlenül haza, a semleges államok hazatele pítósl bizottsága felügyelete alá helyezték. Ezzel szemben az amerikai fél, amint Li Szin Cso tábornok hangsú lyozta, a koreai és kínai félnek a fegyverszünet megkötése óta 75.781 hadifoglyot adott át. Ami a hátra maradt 98.742 koreai és kinaí hadifoglyot illeti, az amerikaiak kijelen, tették, hogy 22,602 hadifoglyot áltadtak az indiai őrségi alakulatoknak, azonban semilyen hírt sem adtak a többi 76.140 hadifogoly sorsáról. Mivel a fegyverszüneti egyezmény már 63 napja van érvényben, a ko. reai ós kínai fél beleegyezik a hadifoglyokat hazatérltő bizottság fel. oszlatásába. Az amerikaiak hadifogságában levő népi erők tagjainak közvetlen hazatelepítését érintő kérdéseket a lövőben a fegyverszünet) katonai bizottság fogja megoldani. Az amerf. kai félnek azonban — hangsúlyozta LI Szan Cso — haladéktalanul becsületes jelentést kell adnia azokról a koreai éis kínai hadifoglyokról, akiket saját beismerése szerint hadi. fogságban tartott, de mindeddig még nem adott rsluk végleges hírt. ezzel a kijelentésével a »be nem avatkozás« politikáját ígérte Hit lernek. Hitler terveinek belföldi végrehajtója, Henlein útján a köz társaság elleni támadás részfelada tait az EMP vezetőségére bizta, amely Eszterházy vezetésével és a magyar kormány és vezérkar tud tával e feladatokat el ls vállalta, így tehát az EMP vezetősége a H'inka párttal karöltve, Henleinon keresztül már 1938 előtt is Hitler szolgálatába szegődött. Az EMP 1938 előtti bomlasztó tevékenységének bizonyítására — mi után a részletek e cikk keretét túlhaladnák — idézzük Eszterházy János néhány hivatalos nyilatkoza tát, melyek az úgynevezett szlovák parlamentben hangzottak el. 1939. július 25-én mondotta: »Mi, magyarok a csehszlovák uralom A keresztényszocialista és a magyar nemzeti párt egyesítése után Eszterházy, Jaross és társai szoro sabb kapcsolatokat létesítettek a Hlinka párt vezetőségével és Hen leinnel. Amikor a Henlein-párt és a Hlinka féle szlovák néppárt képvi selői a közös politikai taktika kér désében 1938. február 8-án a ró zsahegyi plébánián megállapodást kötöttek, — Eszterházyék, hogy a Csehszlovák Köztársaság amúgyis nehéz helyzetének még jobban árt sanak, az EMP nevében az egyez ményhez csatlakoztak. A három párt által elfogadott közös akciós programm lényegében abból állott, hogy Hlinka-Ti^óék és Eszterházy-Jarossék, Henlein veze tésének vetik magukat alá, aki Hitler politikai és katonai utasítá i sai alapján olyan politikai követe lések támasztását rendelte el, amelyekről már eleve nyilvánvaló volt hogy a csehszlovák kormány számára elfogadhatatlanok lesznek. Az EMP vezetősége tehát 1938 elején kibújt a »legalitás« leple alól és a köztársaság elleni nyílt összeesküvés és hazaárulás útjára lépett. A Tiso-Eszterházy. Henlein szövetség államellenes összesküvö jellege a szlovák magyar szepara tisták átmeneti érdekközösségéből is kitűnik. Mit ígértek egymásnak alatt az autonómia gondolatának harcosai voltunk. Ezen küzdelmünkben és igyekezetünkben a szlovák néppárttal együtt jártunk el.« 1940. május 15 én: »A prágai parlamentben folytatott politikai ténykedésünk letagadhatatlanul romboló vo!t.« 1940. november 26-án; Mi, magyarok Csehszlovákiára mindig úgy tekintettünk, mint az emberi rosszakarat és tudatlanság életkép telen tákolmányára és nagyon jól tudtuk, hogy ennek a mesterségesen összeragasztott és államnak ne vezett förmedvénynek nincsen semmi létjogosultsága. A prágai par lamentben mint a magyarok kép viselője rombolni akartam, rombol m azt, amit szívemből utáltam és amiiböl soha semmi jó sem keletkezett.®* az összeesküvők ? Eszterházy, arra az esetre, ha a Hlinka-féle szlovák néppárt Szlovákiában korlátlan ura. lomra kerül, elismerte a szlovákok el sőbbségét és ezért a Hlinka.párt előnyös nemzetiségi jogokat ígért a szlovákiai magyarságnak. Ez a megállapodás egymagában is Csehszlovákia egységének, területi épségének, önállóságának és alkot mányos rendjének erőszakos meg döntésére irányult, tehát kimeritette a hazaárulás bűntettének tény álladékát. A három párt a megállapodás megkötése után a nyilvánosság előtt is egységesen lépett fel. Míg Henlein a csehekkel szemben érvé nyesítette a németek politikai követelését, az Eszterházy-Jaross-klikk a Hlinka-párt autonómista követeléseit támogatta. 1938. március 1-én az összeeskü vők Rózsahegyen autonómista tűn tetť) gyűlést rendeztek, melyen megjelent Henlein, Eszterházy és a kárpátukrajnai szeparatisták veze tője, Piescsák. E gyűlésen Hlinka kijelentette, hogy ,>He.nlein elismeri a katolicizmus vezető szerepét a bo'sevizmus elleni harcban. Egyet ért velünk azon önálló nemzetek jogának kérdésében, akiket megillet jogi személyiségüknek elismerése.« Eszterházy viszont a magya rok nevében elismerte a „szlovákság vezető szerepét és a szlovákok felsöbbségét autonómia megvalósí tása e3etén.« Hasonlóan nyilatkozott 1938. már cius 9-én Szüllő a prágai parla mentben, ahol a külügyi vita kere tében mondotta: »A magyarok sérelmes helyzete arra kényszeríti őket, hogy együtt menjenek az ellenzéki szlovákokkal és németekkel.. Ma már nem kell alaposabban bizonyítani, hogy az „autonómia* követelése a „bolsevizmus elleni harc« a „katolicizmus vezető sze repe«, az „önálló nemzetek jogi személyisége* és a többi hamis jelszó mögött mi rejtőzött: a műncheni árulás és az azt követő események e szavak valódi értelmét megmutatták. Itt csak azt kell még leszögezni, hogy az összeesküvők hármas szövetségének csak egy közös érdekalapja volt: a Szovjet unió elleni vak gyűlölet, valamint a burzsoázia düledező uraiménak megerősítése a fasiszta diktatúra és a dolgozók elnyomásának elmélyítése segítségével. E közös érdeken felül az összeesküvők mindegyikének külön érdekei voltak: Henlein Tisót és Eszterházyt csak ideiglenes zsoldosoknak tekintette a hitleri tervek megvalósítására, Eszterházy viszont a Horthy-kormány szolgálatában — amely Hitler és Mussolini segítségével akarta Szlovákiát Magyarországhoz csatolni — Tisóban eszközt látott, akinek segítségével a köztársaság felbomlása meggyorsul; Tisóék viszont fasiszta elvakultságukban a szlovák nép érdekeit elárulva, a köztársaság egységének szétrombolása útján népeinket a fasiszta banditáknak szolgáltatták ki. A szlovák és magyar burzsoázia között fennálló érdekellentétek már a rózsahegyi megállapodás után, ha átmenetileg is, de kifejezésre jutottak. A szlovák szeparatistáknak nem tetszett ' a magyarokkal való szövetkezés. Ezért kellett Ti sónak a mttsburgi egyezménv Un népségéin 1933. június 4-én párttagjainak megnyugtatására kije lentenie, hogy „gratulálhatnánk a cseheknek, ha ők a szudétanéme tektöl olyan nyilatkozatot kaptak volna, mint amilyent mi kaptunk a ml. magyar kisebbségünktől, amely elismeri a szlovákok elsőbbségét Szlovákiában.« Mi volt e nyilatkozat tartalma? Eszterházy 1938 február 27-én ugyanis a »Slovák« című lfípnak így nyilatkozott: »A ml pártunk és a Hlinka-féle szlo vák néppárt, ha nem ls teljesen azonos célokért, de nagyon sokban egy és ugyanazért küzd.« A »nem teljesen azonos" célok Szlovákia sor sára vonatkoztak, az „egy és ugyanazon cél« pedig a hitleri ter vek, a köztársaság megdöntése, a Szovjetunió elleni háború megváló sítása volt. Csehszlovákia osztályöntudatos magyar dolgozói a cseh és szlovák munkásosztállyal karöltve a CsKP vezetése alatt mindent megrtettek a köztársaság létét fenyegető veszély elhárítására. Šverma elvtárs 1938, február 25-én a rózsahegyi megállapodás megkötése után fel hívta a szlovák, magyar, német munkásokat és minden becsületes demokratikus érzelmű embert, hogy egységfrontba tömörüljenek. »A nap legégetőbb parancsa — mondotta, — hogy a köztársaságot meg kell erősíteni a behódolást hirdető reak ció szétugrasztásával. Ütött a tizenkettedik óra; hatalmas egység frontot kell alkotnunk a köztársa ság védelmére«. A balodali és demokratikus szlo vákiai magyar sajtó feltárta a Henlein.Hlinka-Eszterházy .szövetségnek igazi céljait. Tömeggyülések, előadások, cikkek magyaráz ták, hogy az Eszterházy-Jarossklikk Hitler és a magyar irredenta nagybirtokosok érdekeiért harcol, hogy az EMP politikája a magyar hivatalos külpolitikának szolgai függvénye. A magyar dolgozók öntudatos rétegei megértették, hogy Eszterházy és a többi „magyar úr« nagybirto kaikat akarja megmenteni, amelye ket a földreform felparcellázott és amelyeket Hitler és Henlein segítségével szeretnének visszakapni. Megértetek azt is, hogy a magyar irredenta „nem nem soha«- és „mindent vissza"-lovagok terveiben a Hlinka-párt is csak átmeneti szerepet tölt be, hogy nem Szlovákia autonómiájáról és a magyar kisebbség demokratikus jogainak kiterjesztéséről van szó, hanem ar. ról, hogy az Eszterházy-Jarossklikk csak addig tart ki Hlinkáék mellett, amíg azok szélsőséges ellenzéki-nacionalista politikájukkal a köztársaság gyöngülését meggyorsítják, de fő céljuk elérésénél csak Hitlerben és Mussoliniban bíznak. De nemcsak a dolgozók, hanem a demokratikus érzelmű értelmiség is kezdett ráeszmélni arra, hogy Eszterházy—Jaross-féle tengelypolitika a csehszlovákiai magyar kisebbséget a romlás felé viszi. A keletszlovákiai magyar dolgozók 1938. március 14-én népkonferenciára gyűltek Királyhelmecen, hogy tiltakozzanak a köztársaság megdöntésére alakult Henlein Hlinka-Eszterházy szövetség ellen. Huszonhat község 250 küldötte jelent meg a konferencián, akik az agrárpárt, szociáldemokrata párt, kommunista párt és szakszervezetek magyar tagságát képviselték és Eszterházy tiltakozása ellenére az EMP küldöttei is eljöttek. A konferenciáról táviratot küldtek a fesehszlovák kormánynak, amelyben biztosították arról, hogy a béke és szabadságszerető magyar nép minden erejével a demokráciáért és a szabadságért küzd, mert a magyar dolgozók tudják, hogy a „háborúra uszító hatalmak támadása csapást jelentene az itt élő magyar népre is«. A távirat e mondattal végző, dött: jA magyar nép a szlovák, cseh néppel, valamint a köztársaság összes nemzetiségeivel együtt mindent elkövet, hogy a reakció tervel ne sikerüljenek. Megvédjük a köztársaságot a fasiszta támadással szemben.® Ugyanakkor a füleki edénygyár magyar munkásai táviratot Intéztek a kormányhoz: „Mi készek vagyunk — írták a füleki dolgozók — minden eszközzel, ha kell. fegyverrel is védeni f> köztársaság-' és otthonainkat a fasizmussal sz°mben«. (Folytatás következik.) Henlein-, Hlinka-, Eszterházy-hármas szövetsége