Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-24 / 232. szám, csütörtök

a (IISZ0 1953 szeptember 24 Szlovákia dolgozói készülnek a német kérdés békés megoldására irányuló nemzeti kongresszusra A német kérdés békés megoldásá­ra irányuló nemzeti kongresszus ösz­Szehívájsa, amely népünk azon forró vágyát és elszántságát fogja tolmá­csolni. hogy békés útoji oldják meg Németország egyesítését, Szlovákia dolgozói körében élénk visszhangra talált. A Nyugat-Németországban lezaj­lott legutóbbi terrorisztikus válasz­tások eredménye, amelyet Adenauer hamis választási törvénnyel, naciona­lista és revansiszta uszítással ért el, Szlovákia dolgozóit arra ösztökéli, hogy éberségüket és elővigyázatos­ságukat fokozzák és törekvésüket megsokszorozzál!* a Németország egyesítéséért folyó küzdelmükben. A dolgozók számos üzemben, városok­ban és falvakon gyűlésekre é« aktí­vákra jönnek össze, amelyeken azon határozott követelésüket tolmácsol­ják, hogy kössék meg a békét Né­metországgal, amely béke az európai béke biztosításának záloga. A dolgo­zók egyúttal szolidaritást vállalnak a nyugatnémet nép hősi harcával, ame}y a rendőrség fokozódó terrorja ellenére sztrájkokkal és hatalmas demonstrációkkal válaszol az impe­rialisták békeellenes intrikáira. Sza­vaikat tettekkel támasztják alá. Az „Építsd hazádat — erősíted a békét!" jelszó jegyében a német kérdés békés megoldását szorgalmazó nemzeti kongresszus tiszteletére felajánláso­kat tesznek az építöfeladatok gyors teljesítésére. A Szlovákiai Békevé­delmi Bizottságok a szeptember 20. utáni napokban nagyméretű felvilá gosító kampányt indítanak, amelyben a dolgozókat megismertetik a Szov­jetunió által az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz intézett legutóbbi dip­lomáciai jegyzék tartalmával és a Né­metországgal való békeszerződés megkötésére tett szovjet javaslatok­kal, valamint a Szovjetunió és az NDK kormánya között megkötött szerződés jelentőségével. A gyűlésen egyúttal megválasztják a német kér dés békés megoldását szorgalmazó nemzeti kongresszus küldötteit. A kongresszuson több mint ezer kül­dött vesz részt Szlovákiából. Megtisztelő hivatásunkra készülünk Egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik iskoláik elvégzése után a bányásztanulóiskolákba jelentkez­nek, ahol szakmai és elméleti okta­tásban részesülnek és ahol alaposan felkészülnek a legszebb és legmeg­becsültebb pályára. A handlovai bányásztanulóiskola diákjai is íg^ vélekednek, mikor megkérdezzük őket, mi indította őket arra az elhatározásra, hogy bá­nyásznak jelentkezzenek. Ollé Lajos másodéves tanuló lelkesen válaszol, ja: — Több barátom példája — akik előttem jöttek ide — késztetett ar­ra az elhatározásra, hogy én is je­lentkezzem bányásznak. Ollé Lajos nem felejti el megje­gyezni, hogy sem neki, sem a többi szenei fiúnak, akik itt tanulnak, so­ha nem volt még egy órai mulasztá­suk šem. Mikor az ellátás iránt ér­deklődünk, elégedetten jelenti ki, hogy naponta ötször kapnak enni és ebédnél vagy vacsoránál duplázni is lehet. Szerényen- hozzáteszi még: — Én tegnap például hét töltött­paprikát ettem meg ebédre. Csinos, magas fiú Vida Lajos, aki Nyáradról jött ide. Határozott hang­ja elárulja, hogy tudja, mit akar, miért tanul és dolgozik. — Fejlődő iparunknak sok szénre van szüksége. Szüleim is örömmel adták beleegyezésüket, mikor kije­lentettem, hogy bátyám példájára, aki bányásztechnikus, én is bányász akarok lenni. A tanulásban és a munkában úgy iparkodunk, — foly­tatja — ahogy az bányásztanulóhoz illik, és ahogy ezt el is várják tő. lünk. Itt megtanuljuk azt is, milyen volt a múltban és milyen a jelenben a bányász élete. A gépesítés révén ma a bányában nem olyan nehéz a munka, mint a múltban volt. Ma már többet dolgozunk ésszel, mint erővel és nagyobb eredményt is érünk el ezzel — fejezi be Vida La­jos határozott hangon. Horváth Józsefnek hívják a 18­évps. göndRrhaiű nagyfödémes! fiút, aki saját szavai szerint boldognak érzi magát, hogy itt tanulhat, ahol mindnagyobb és fokozottabb gon­doskodást fordítanak a fiatalok ne­velésére és szakmai képzettségük fokozására. Tizenhat tantárgyat ta. nulnak az iskolában. Mikor meg­kédezzük, melyik a legkedvesebb tantárgya, kijelenti: mind a tizen­hat, mert ezek mind fontosak ahhoz, hogy jobb eredményeket érjenek el munkahelyeiken. De azért mégis a geológiát említi meg elsőnek, a.me. lyet azért szeret, mert érdekes elő­adások keretében tanulja meg a szén keletkezését. — Nagy kedvvel és szívesen tanú, lok — mondja Horváth József — és nagy hiba lenne, ha nem így tennénk, mikor minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy tanuljunk. Utoljára Riedelmayer Józsefhez, egy csicsói 16 éves fiúhoz fordulunk. Nagyon hallgatag fiú, nehéz szólás­ra bírni. Barátai ajánlják, hogy Józsi nem mindig ilyen hallgatag, sőt néha nagyonis hangos szokott lenni. Végül mégis elhatározza ma­gát és megszólal: — Nem bántam meg és nem is bá­nom meg soha, hogy eljöttem ide. Saját szememmel látom, hogy bá­nyászaink milyen nagy megbecsülés­ben részesülnek. Mi pedig, akik itt tanulunk, szintén tapasztaljuk a ró­lunk való legmesszebbmenő gondos kodást. Fekete fejét lehajtja, azután me gint felnéz. Látszik rajta, hogy még szívesen beszélne tovább. Megkér, dezziik tőle, szeret-e tahulni. — Nagyon — feleli. — Kedvenc tantárgyam nekem is a geológia, na gyón érdekes. Ezenkívül szeretem még a speciál technológiát, mert itt mindent megtanulhatunk, ami a bá­nyászattal összefügg. Elmondja, milyen szép a kol lektív élet. Az iskolából vagy a mun. kából hazatérve megfürödnek, jóllak­nak. Ezután két órai alvás vagy pi­henés következik, ami minden tanu­lóra kötelező. Utána szórakozhatnak, olvashatnak, sportolhatnak kedvük szerint. Riedelmayer József kedvenc sportja az ökölvívás és a futball. A handlovai bányásziskola nevelői példásan végzik feladatukat. Bűik Vojtech nevelő elvtárs elmondja, legfőbb feladatuk, hogy a tanuló­kat szoros közösségbe kovácsolják össze. Bilik Vojtech elvtárs még meg­jegyzi hogy most aktivizálják az is­kolai CsISz-szervezetet, amelynek munkája a szünidő alatt eléggé el­lanyhult. y — A CsISz-szervezet jó munkájá­ra pedig nagy szükség van, — mond­ja Bilik elvtárs — mert ez az egyik leghathatósabb támogató erőnk a tanulás és a nevelés terén. Busz Éva. A korláti kőbánya dolgozói között KORLÁTI KÖZSÉGET kisebb-na­gyobb dombok övezik A falu lel,ső végén, az örökzöld fenyves közelében, az enyhe lejtön kétemeletes bányász­iskola hirdeti a békés alkotómunkát Korlátiban ez az első bányásziskola amelyben több, mint ötven fiatal ta­nuló igyekszik elsajátítani a kőfaragó­munkát. Az ötéves terv ebbe a falu­ba is új életet hozott. Az ifjúság előtt megnyílt az út a szebb és boldo­gabb jövő felé A falu közepén a zúzógépet találjuk, melynek zaja messzire hallatszik Itt zúzzák apróra a nyerskövet, amely kockakő készí­tésére nem. alkalmas. A falun keresztül vezető keskeny­vágányú sínpáron egy kis mozdony fürgén vontatja a kővel megrakott csilléket, egészen a balog falai állo­másra, ahol aztán méret szerint va­gonokba rakják el és elszállítják az ország minden részébe. Lent a zúzó­gépeket és a bánya központot kes­kény vágány ú sínpár köti össze a köz­pontból pedig szintén szerte-széjjel ágaznak a bányákba a sínpárak. Min­den bányából ide összpontosítják a ki­termelt követ és innen szállítják a zúzához Vav itt mit szállítani egész nap. Ziman üzemigazgató szavai *ze­'rint azonban az a hiba. hogy nem kapnak elegendő vasúti kocsit. Több vagonra lenne szükségünk '— mondotta Ziman elvtárs, s közben a zúzógép közelében feldolgozott nagymennyiségű kőrakásra mutat Hiába termelünk készletre, a terv teljesítését csak az elszállított kömény­nyiség után vezethetjük. Ahogy felértünk a hármas számú bányába, sűrűn szemerkélt az eső. Itt dolgoznak Tankina Ferenc, fia és jó néhány munkatársa. Szakértőn fa­ragják a formátlan köveket szép sza­bályos kockákra. Hol az egyik, hol a másik oldaláról hasítanak le egy kis darabkát. Szorgalmas munkájuk nyo­mán egymásután készülnek a pontos méretű kockakövek TANKINA FERENC ötvenévkörü­li középtermetű szikár, barna ember. A kőfaragás minden csínját-bínját elsajátította a hosszú évek alatt. Már harmincnyolc esztendeje hogy itt dolgozik Nagy idö ez. Talán nem is ezt a szakmát választatta volna, de a nincstelenség ide szögezte Még élén­ken emlékszik azokra az időkre, ami­kor a munkások a bizonytalanra éb­redtek. — Különösen a harmincas években éreztük a munkanélküliséget — mon­dotta Tankina elvtárs. — Akkor az úgy volt hogy október elején leál­lították a munkát és csak márciusban vette kezdetét. Az urak világában azt várták, hogy hajlongjunk előttük. Há­rom fiam van és mind i háromból kőfaragó lett. Valahonnan a közelből a gőzgép kürtje az ebédidőt jelezte. A munká­sok ebédhez készülődnek Nem is vá­logatják a helyet hogy hol fogyaszt ják ej ebédjüket. Valamennyien a simára vágott köveken helyezkednek el Már hosszú évek óta igy szokták ezt. De a közeljövőben ebédlőt építe­nek közvetlenül a munkahelyükön Az üzemigazgató a kijelölt helyre mu­tat é g azt mondja, hogy ez évre ter­vezték az építést és el is készül. Van már kultúrház is, amit a munkások közös erővel valósítottak meg. Alig tettünk pár métert, máris a négyes számú bánya dolgozóit talál­tuk, kik vidáman szórakoztak ebéi után. De komolyabb témákról • is be­szélgettek. A munkások túlnyomó ré­sze kifogásolta, hog u a korláti Jed­! nótában gyakran megtörténik, hogy | több olyan árucikk hiányzik, amely naponta nélkülözhetetlen s ezért a keresett cikkek beszerzésére sok időt pazarolnak, mert a szomszéd faluba kell érte utazni. AZ IDÖ már a délutáni órákba nyúlt és visszafelé jövet még a négyes számú bánya dolgozóit látogattuk meg. Egyik multkás fúrt, a másik faragott, a harmadik hasított. Az üzem kiváló munkásokban bővelkedik, akik nemcsak teljesítik, de túl is teljesítik tervfela­dataikat. Augusztusban például Pa­panyec Sándor 151.2, Fazekas József szintén 151.2, Sztehlo Lajos 148, Fábián Feren c 142.5%-ra teljesítették tervüket. S így sorolhatnánk még tovább azok­nak a neveit, akik becsületesen meg­állják helyüket a munka arcvonalán Szpevár József idős kőfaragó elvtárs mondja, hogy már több mint 50 éve csinálja ezt a munkát. Ügy,mondot­ták. hogy a korláti kőbányában nem igen található nálánál régibb munkás /I kapitalista rendszer alatt a reuma, ischias kínozta. Többször elment akko­riban az orvoshoz és fürdőre kérte rnagát hog v egészségét visszanyerje de azt válaszolták neki, hogy ilyesmi­re kár gondolni. A munkások csak a k enderáztatóban fürödhettek Most érzi csak igazán a mult és a jelen kö­zötti különbséget amikor az orvos el­küldte Pöstyénbe három hétig tartó gyógykezelésre Most győződött meg igazán, hogy a fizetésen kívül a szo­cialista juttatások is mily sokat jelen tenek dolgozóink életében. A tiszotci építőmunkások beváltották iqér^tüket A kormányhatározat a kohászokkal együtt a tiszolci építőmunkáso­kat ls arra mozgósította, hogy még jobban meggyorsítsák a nagyolvasz. tó átépítését. Noha a szerelök, ácsok hegesztők és más dolgozók munka, csoportjai között megindított szocialista munkaversen.vben már többiz, ben megrövidítették az Időterv teljesítését, a kormányhatározat megje­lenésének napján újabb szocialista felajánlásokat tettek. Kollektív fel­ajánlásuk értelmében a szerelő munkálatokat úgy kellett volna meg­gyoraítaniok, hogy az olvasztót szárítás céljára rövidített határidőn be­lül — szeptember 20-ig üzembehelyezzék. Ezt a felajánlásukat három nappal megrövidítették és az olvasztót már szeptember 18-án üzembe, helyezték. Törekvésünk célja - az ember jóléte (Folytatás az 1. oldalról.) ? K. I. Tanonc — nyomoronc — ez a burzsoá köztársaság idején mély igazságot kifejező közmondás, a tőkés országokban mindig érvényes, ahol a tanonc a „mester urak« szolgája, küldönce és munka nél­kül szerzett nyeresége elérésének eszköze, viszont nálunk már régen elvesztette érvényét. Államunk mindenirányú gondoskodással kö­rülveszi az új nemzedéket, második műszakunkat a munkaerőtartalé­kok állami tanintézeteiben. Neveié sükre csupán az idén 992,756.000 koronát irányoztak elő. Ugyanígy gondoskodnak a szak- és főiskolák tanulóiról és diákjairól. Az idén S0.000 tanuló é s diák kap 190 mii. lió korona összegű ösztöndíjat. A haladó művészek, a kultúra haladó mestereinek müveit az USA­ban betiltják és máglyára rakják mint a legsötétebb középkorban. A kapitalista államokban a kul­túrintézmények — mozik, színhá­zak, könyvtárak s mások a dolgo­zók ámítását szolgálják, hogy en gedelmes bábokká váljanak az im­perialisták kezében. Hazánkban óriási példányszámban adják ki összes nagy művészeink és a világ­klasszikusok legnagyobb müveit Államunk nagy anyagi eszközöket fordít mozik, színházak és könyv tárak építésére, népünk általános kultúrtevékenysé gének fejlesztésé, re. Államunk minden irányban gondját viseli annak, hogy dolgo zóink egyre jobban gazdagítsák ismereteiket, hogy emelkedjék a nép műveltségének színvonala, hogy sokoldalúan képzett kultúremberek — a szocializmus büszke építői fejlődjenek hazánkban. Kormányunk, szerveink és intéz ményeink napi, állandó feladata és elsősorban minden kommunista fel­adata, hogv gondoskodjon állampol­gáraink jólétének állandó emelke­déséről. Számos kommunista, sőt pártszervezet is gyakran azon a nézeten van, hogy a dolgozók anya. gi és kulturális színvonalának emel­kedését eléggé elősegítik azzal, hogy lépten-nyomon hangoztatják az »emberről való gondoskodás« szavait egészen a megcsömöriésig. A dolgozók jólétének és az ember­ről való gondoskodásnak hangozta tása gyakran annyira leköti őket, hogy nincs idejük meglátni a kö rülöttük lévő hiányosságokat, ame lyek éppen fékezik törekvésünket. Gondoskodni az emberről — ez annyit jelent, mint naponta kitar­tóan dolgozni a párt és a kormány összes határozatainak következetes teljesítéséért, fejleszteni és épitö feladatokra mozgósítani a dolgozók alkotó tevékenységét, gazdaságos, ságra, az állami tulajdon kímélé­sére serkenteni őket és megterem, teni az előfeltételeket, hogy társa­dalmunk állandóan növekvő anyagi és kultúrális szükségleteit fokozot­tabb mértékben kielégíthessük. A munkanélküliség megszünteté­se, minden polgárnak a munkához való joga, a jegyrendszer megszün­tetése és az egységes piac beveze­tése, koronánk értékének megszi. lárdítása, nemzeti biztosítás beve­zetése, a díjtalan iskolai oktatás, az állam számlájára történő egész­ségvédelem, üdültetés és szabadság — ez csupán egy része dolgozó né­pünk azon nagy és tartós vívmá. nyainak, melyeket élet. és kulturá­lis színvonalának emelkedése terén elért. Ezek a mérhetetlen vívmá. nyok megmutatják, mily nagy mér. tékben veszi körül népi' demokrati, kus államunk gondoskodásával dol­gozóinkat é s igényeiket, níegmu­tatja azt a nagy gondoskodást, amely a tőkés rendszerben elkép­zelhetetlen. Mindenegyes új párt. és kormányintézkedés és határo­zat, amely mindig teljes Összhang­ban áll egész társadalmunk szük­ségleteivel, ismételten bizonyítja azt a mérhetetlen nagy gondosko- ' dást, amellyel a dolgozó embert hazánkban körülveszik. Azok az eredmények, amelyeket eddig elértünk, a napnál is fénye, sebben bizonyítják népi demokrati­kus rendszerünk határtalan fölé­nyét a tőkés rendszerrel szemben, megmutatják népünknek a szocia. lista építés további gyönyörű táv. latait. Ezek a sikerek bizonyítják a szocializmus épitése egész vezér, irányelvének helyességét és igazol­ják drága pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártj a - politikájának helyességét, mely politikát dolgozó népünk gyakorlatilag megvalósít. Dolgozóink fokozott aktivitásával — amely abból a tudatból indul ki, hogy mindnyájan magunk vagyunk boldogságunk kovácsai és rajtunk 411, milyen gyorsan fQg emelkedni egész társadalmunk jóléte — bizto. sítjuk mindnyájunk boldog szocia­lista jövőjét. I

Next

/
Thumbnails
Contents