Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-15 / 198. szám, szombat

4 III SZO 1953 augusztus 14 Indiai képzőművészek kiállításának sikere Moszkvában t A Szovjetunió Művészeti Akadémiájának termeiben megnyílt indiai képzőművészeti kiállítás nagy érdeklődést váltott ki Moszkva dolgozói nak körében. A dolgozók naponta ezrével ismerkednek meg a tehetsé. ges hindú nép festömüvészetének, szobrászatának, grafikai művészetének mai müveivel és ősrégi alkotásával. A kiállítás látogatói hosszasan időznek a nagy India dolgozóinak életét és munkáját ábrázoló képek előtt. Nagy sikert arat D. P. Roy Csouthuri „Amikor megkezdődnek az esőzések" című festménye. Nagy érdeklődést keltett továbbá V. Bhusan „Utolsó melódia". Vanalila Sah „Remény", Nagen Behatacsaria „Kútnál" című képe. stb. örömmel fogadták a szovjet olvasók körében is nagyon ismert hindu költő, Rabindranat Tagore portréját (Atul Bos művész alkotása). A hindú grafikusok mesterien mutatják be alkotásaikban az indiai parasztok életét. Ilyen alkotások Giris Mandal „Halászat" és „Parasztasszonyok", Haren Das „Ga lambpár" és „Rizstisztítás", Nanda Kundu „Hazatérő dolgozók" című grafikai müve. Nagy elismerésben részesültek a kiállított művészi fényképfelvételek és egyéb tárgyak: elefántcsontmet. szetek, varrottasok, stb. Igen sokan keresik fel azokat a termeket, amelyekben az adzsanti pagoda freskóinak szines fényképfelvételeit, valamint más ősrégi indiai festészeti, szobrászati és építészeti remekmüvek fényképfelvételeit állították ki. A látogatók könyvében számos bejegyzés áll. „A kiállítás lehetővé teszi, hogy még jobban megismerjük India népének kultúráját és életét", „Szívből üdvözöljük India népét", írják a látogatók és ama nézetüknek adnak kifejezést, hogy Csehszlovák tudósok Moszkvában Augusztus 11-én Moszkvába érkezett a csehszlovák tudósok egy csoportja, amely az állattenyésztés és az állatorvoslás kérdéseivel foglalkozik. A küldöttséget dr. Antonin Hrotka vezeti. A vnukovi repülőtéren a Szovjetunió földművelésügyi és begyüjtésügyi minisztériumának munkatársai fogadták a vendégeket. a Moszkvában, megtartott indiai képzőművészeti kiállítás India és a Szovjetunió népei közötti baráti és kulturális kapcsolatok további megszilárdulását szolgálja. Filmfesztivál a SzKP 50, évfordulója tiszteletére. Csita város parkjának nyári szín. házában filmfesztivált tartottak a Szovjetunió Kommunista Pártja 50. évfordulója tiszteletére. A fesztivál napjaiban bemutatták a „Lenin októberben", „Lenin 1918-ban". „Jakov Szverdlov" és más filmeket Kétmillió tankönyv Örményország állami könyvkiadó ja 80 féle tankönyvet adott ki az elemi, a hétéves és a középiskolák tanulói számára. A tankönyvek kétmillió példányszámban jelentek meg. Csehszlovák ti lm a velencei Biennáién A csehszlovák filmművészet az idei velencei Biennáién Martin Frics államdija:- rendező »A vér titka* című egész estét betöltő szines filmjével, továbbá Jirí Strnka »Ré gi cseh mesék, című ugyancsak egész estét betöltő bábfilmjével mutatkozik be. Bemutatásra kerülnek továbbá a következő népszerű tu dományos filmek: .Hrozný tanár müve«, »A növény és a víz«, »A méhek életben maradnak® és a »Főzöfazék« cimü rajzfilm. CSEMADOK-HIREK SZELÖCE A Csemadok szelőcei helyi csoportja az aratók tiszteletére kultúr estet rendezett. Színre került többek között a »Legénykérő« című vígjáték. A kultúrestet a helyi csoport elnöknője nyitotta meg, az EFSz pél dás munkáját méltatva. Megnyitó beszédében megígérte, hogy a Cse madok-tagok mindig készségesen nyújtanak segítséget az EFSz-nek. A színjátszók az egyes műsorszámok közötti szünetekben népdalok kai szórakoztatták a közönséget. A műsor a dolgozók tetszését és meg elégedését váltotta ki. A Csemadok szelőcei helyi csoportja minden erejét megfeszítve arra törekedett, hogy az aratás nagy munkájában minél jobban az EFSz segítségére lehessen. Jelenleg újabb kultúrelöadásokra készülnek, hogy kellően emeljék az új kenyér ünnepének fényét. Blau Rozália ZSELtZ A zselízi járásban eredményesen fejezték be az aratást. A CsemaA Biennálé nemzetközi filmfesz tiválján, amely auguszutus 11-töl szeptember 4-ig tart, részt vesz a csehszlovák film munkatársaiból alakult küldöttség Karel Marvan nai, a csehszlovák filmművészet főigazgatóságának igazgatóhelyet tesével az élen. Tagjai A. M. Brou sil, a Zeneművészeti Akadémia rektora, Jirina Petrovická és Ladislav Ohudík színészek. dok nyíri helyi csoportjának tag jai nagy mértékben hozzárultak a faluban az aratási munkálatok si keres elvégzéséhez. A tagok nem cvsak az aratási, hanem a kultúrmun kában is megállták helyüket. Az aratás megkezdésekor kultúrműsort adtak a községben és az állami bir tokon. Különösen dicséretet érdemel a helyi csoport elnöke. Csery András. A nyíriek jó munkája az ő lendületét és igyekezetet dicséri. Helyi csoportjaink vezetői példaként követhetnék őt a csoportvezetésben. Az oroszi helyi csoport a szetei EFSz-ben adott nagy tetszéssel és lelkesedéssel fogadott kultúrműsort. A Gsemadok-központtól kapott mü soranyagot népi táncokkal és nép dalokkal egészítették ki. A csoport Zsenibe r községet is meglátogatta és kultúrműsoruk itt is nagy sikert aratott. Népi táncokat és az »Ezüstlakodalom« című színjátékot mutatták be. A 13 tagból álló kultúrbrigád bebizonyította, hogy kis létszámú kultúrmunkások i« végezhetnek jó és eredményes munkát. Lojt József JÁN KOSTRA: Qgvj öreg hl u si kerlioeví Egy öreg falusi kertben Fekszem az öreg kert füvében. Szilva, s almafák körülöttem. Olyan az egész mint volt régen: Alig változott meg a pajta, mely ott dülöngél szélütötten. Sok vihar meglátszik már rajta. A fűben fekszem, a felhőket nézem és újraéled bennem ifjúságom. Mint akkor, fecskék cikkáznak az égen és nem is érzed, hogyha őket nézed, hogy harminc évvel későbbi a dátum. De gyorsan futnak a közönyös évek! Nagy út után könnyen elnyom n szender. Azt álmodod, hogy a patakban gázolsz. Varázst nyer minden régi gyermekszemmel. Ám mennydörgő hang durván felriaszt: felugrasz. Mi az? Ágyú dübörnn távolf Nem. Emberhang ez. Mély és férfias. Fejem felett recseg a megafon Figyelmeztetve: A jelenbe szállj át! Mit tehetek? Magamat megadom. ... mindenkinek legyen gereblyéje, villája" ígv fejezi be rövid mondókáját, végkép berántva a konkrét, világba. S már megyünk is a. szövetkezeti földre az aratókhoz. Viharfelhőkkel szembe. Lelkes minden arc. mindent ének tölt he. Nem szabad veszni egy szem. gabonának! S mire lehull az eső cseppje, A keresztek már régen rendben attnak. Bocsássátok meg kis elbóbiskolásom gyermekkorom kertjének gyepén. \ Ti akkor már ott álltatok a gáton, ti voltatok az elnyomottak pártja. A falu ifjul harcok mezején S ki a múltban él, bizony nevetség tárgya. Fordította: F ü g e d i Elek. Borús, hűvös augusztusi reggel. I Sátrak sora közt sürgölődő emberek, keringő helikopterek, szokatlan élénkség a panmindzsoni térségben. Nagy nap, régen várt nap: ma kezdődik a hadifoglyok cseréje. A tárgyalóépülettől északra van a koreai és kínai hadifoglyok érkezési helye. Az út mentén hosszú, fedett, verandaszerü épület fellobogózva. Közepén óriás vörös diadal, kapu, mesteri munka, hagyományos keleti stílusban, a tetején nagybetűs fehér felirat: „A haza szívére Ölel benneteket". Kilométerekről idelátszik az amerikai foglyok átvevőhelye. A Szacson-folyó túlsó partján egy sivár, színtelen térség: ideérkeznek vissza az amerikai, angol, francia, török, délkoreai "és más hadifoglyok. Kilenc óra előtt feltűnik az első konwoj: a koreaiak, kínaiak autói az amerikai foglyokat visszik dél felé. Sebesen haladnak előre, a teherautók ponyvái alatt szótlan és magukbamerült emberek ülnek. A betegeket mentőautók szállítják. Szemben vöröskeresztes kocsik sora közeledik. A kocsikból énekszó hallatszik. Jönnek az autók és az ének egyre közelebbről hangzik, jönnek a koreai hadifoglyok. Begördülnek az autók a vörös díadalkapu elé. Egy amerikai tiszti küldöttség jelenti a koreai.kínai tiszteiknek, hány fogoly van egy-egy kocsiban és átadja a névsorokat. A foglyok, akik fogságuk utolsó percét élik át, türelmetlenek Egyik másik autónak felfeszegetik lezárt ajtaját. A kitáruló résen kezek nyúlnak ki és a kezek a Koreai Népi Köztársaság zászlaját lengetik. Kitárul az első kocsi ajtaja, egy koreai alezredes lép elébe. A hangja meleg, simogató: — elvtársak! Ti HAZATERTEK az elmúlt években sokat szenvedtetek, most újra" itthon vagytok. A haza üdvözöl benneteket. Az autóból egyszerre, pattogóan kél a válasz: — Hazánkat szolgáljuk! Az alezredes a névsort olvassa: — Jang Song Csol elvtárs! — Jelen! — Kim Kvan Vong elvtárs! — Jelen- — Kim Ki Mjong elvtárs! — Jelen! — Milyen édes a haza hívását hallgatni, milyen kimondhatat. lan boldogság szabadon és hangosan kimondani és hallani: „Elvtárs". Szállanak ki az autóból egymás után, nehezen és mégis sietve, betegen, soványan és mégis a lélek tüzétől izzóan a hazai földre, a szabad földre. És most látni csak, mindegyiknek a kezében ott a ko reai zászló. Az a zászió, amelyet durva parancs tiltott el tőlük, az a zászló, amelyet Kocsedo-szigetén gépfegyverrel és kézigránáttal akartak kicsavarni a kezükből, az a zászló, amelyért ezer és ezer fo. golytársuk az életét áldozta. Apró vászondarabokon ott vannak a győzelmes népköztársaság színei: a piros a fehér és a kék. Honnan vették a vásznat, — talán az ingükből hasították ki, — honnan a festéket, hol őrizték, hol rejtegették a tiltott jelképet: ki tudja, ki kérdi most? A reggeli szélben büszkén csattognak, hatalmas lobogóknál drágábbak ezek az apró vásaondarabok. A koreai ée kínai tisztek kézfő gással üdvözlik a hazatérőket és egy-egy ápolónövér lép melléjük, hogy az ütmen ti sátorba kísérje őket. De ekkor váratlan dolog történik. Az egyik hadifogoly megáll az amerikai autó tövében és teljes erejével tépi le magáról a fogoly. ruhát. Szaggatja a rongyokat, cafatokban málik le róla, a zubbony, a nadrág, az ing. lelöki a bocskort, a harisnyát, ott áll meztelenül, egy szál alsóban. És felkapja és egymásután vagdalja oda a rongyokat, a bakancsot, a kulacsát, a kanalát, a pokrócát, az amerikai őr lábaihoz. Jönnek utána a többiek és mind tépi, rántja, szakítja le magáról az amerikai holmit. Visszavágják a ko csiba, odavágják az amerikai őrök lábához. A földön az amerikai katonák előtt egész halmok emelkednek ruhából, bakancsból. Vissza, vágnak mindent az amerikaiakhoz, csak két dolgot őriznek meg a szabadulók: a zászlót, amelyet minden poklon átmentettek, sapkájukat, mert azt maguk készítették, olyanná, mint a koreai hadsereg katonasapkái, s maguk varrták homlokára az ötágú vörös csillagot. Sok a súlyos beteg, ezeket hord. ágyakon hozzák, d« feltápászkodnak az ágyon, ök is ledobálják magukról az amerikai ruhát és gyenge kezük lengeti a haza zászlaját. Ahogy vetkőznek és félrehajítják az amerikai rongyokat, jól látni, sebhelyek borítják majd mindegyiknek a testét. Átlőtt karok, elégett lábak, a fronton és Kocsedo harcaiban szerzett sebek. De élnek, túlélték a vészt és hazajöttek. Jönnek százan és ezren, jönnek f Kocsedo hősei, a szenvedések és megpróbáltatások fiai, az inség é« a fagy megkínzottjai, akik puszta kézzel szálltak szembe a tankokkal és a szuronyokkal, akiket nem tudott megtörni Dodd és Boatner, Ridgway és Li Szín Man vadálla. tiassága, akiket sem a féktelen terror, sem a mézes-mázos ígérgetések nem tudtak megingatni, akik mindvégig rendithetetlenül hívek maradtak hazájukhoz és népükhöz. Jönnek a hősök, akiket az egész világ megcsodált, jönnek Kim Ir Szen és Mao Ce Tung dalával az ajkukon, a dallal, amelyet tüz és vas nem tudott kitépni a szivükből, letépni az ajkukról, a dallal, amelyért tegnap még ütleg és golyó járt, s amelyet ma már szabadon éne. kelhetnek. Jönnek a hősök, hogy a sátrakban lerogynak a padokra és a puszta földre és feltör belőlük a zoko. gás. Rázza őket a kiáradó könnyek vihara, percekig mozdulni sem tudnak. Mégis megérték ezt a napot. Hazaérkeztek. Ki szégvelné a férfiak könnyét, kinek a szeme marad ilyenkor száraz ? Üjabb és újabb csoportok érkeznek. Kínai hadifoglyok kiáltják felemelt ököllel: éljen Mao elnök! Éljen a nagy szovjet nép! Éljen a béketábor nagy győzelme, amely visszaadta a szabadságunkat! Le az amerikai imperializmussal! Zeng az egész Panmindzson a daltól, a hurrától, az örömtől. Csak egyetlen néma szigete van a nagy térségnek: az a rész, ahol az amerikai és délkoreai hadifoglyokat ad. ják át. Pedig hát elég nagy itt a „felhajtás". Tucatszámra riporterek, külön emelvény a filmeseknek, helyszíni rádióközvetítés, televízió. Még pap is van, amerikai egyenruhában, aranykeresztes fekete lepellel a vállán. Ez sem növeli a hangulatot. Komoran, hangtalanul szállnak le az autóról az amerikai és délkoreai katonák. Az arcuk kerek, a ruhájuk kifogástalan. Sokkal több erejük lehetne az ünneplésre, mint az agyoncsigázott koreai-kínai hadifoglyoknak. Ha az ünnepléshez elég volna a test ereje! De ahhoz leginkább éppen a lélek erejére van szűkség. És a lelkek itt csüggedtek. Itt senki sem énekel, nem éljeneznek; senki sem lenget zászlót, senki sem tépi szét a fogolyruhát, ellenkező, leg nagyon is erősen magukhoz szorítják a kínai takarókat és ajándékcsomagokat. Itt nincs mosoly és nincs könny. Itt a félelem uralkodik. Mindenki fél mindenkitől. A hivatalos Amerika a hazatérő foglyoktól fél, hogy elmondják az igazat a koreai háborúból, az életükről. A foglyok a hivatalos Amerikától félnek: a holnaptól, a jövőtől. Tudják, nagyrészüket újra táborokba viszik, a Walley Forge „ideggyógyintézete" vár rájuk, ahol majd igyekeznek „átnevelni a kommunizmussal megfertözötteket". A délkoreaiakat Li Szin Man a megürült kocsedoszigeti halál táborba szállít, ja; most őket kínozzák majd ott testileg-lelkileg. Érthető a levertség és a rossz, kedv. A hazatérés természetes örömét megmérgezi a rettegés. Itt w van „diadalkapu". Az áll rajta: „a szabadság kapuja". Azok sem hiszik el, akik írták, azok sem, akik elolvassák. Két kilométernyiről örömteli hang hallatszik ide: a koreai hadifoglyok éneke. Mert odaát árad a dal, indul, nak az autók, — immár szabad emberekkel, — Keszon felé. Az út mentén virággal és éljennel fogadja fiait a nép. Keszonban már kész a forró tea, a fürdő, az új ruha. Sok száz nehéz nap és gyötrelmes éjtszaka után már várja . Kocsedo hőseit az első jóízű falat, az első nyugodt á.lom az első boldog ébredés. (Méray Tibor. Megjelent a „Szabad Nép".ben.)