Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)
1953-08-12 / 195. szám, szerda
6 U J SZO 1953 augusztus 12 Gorkij és Korolenko A kultúrvilág Vlagyimir Korolenko születésének századik évfor dulóját ünnepli. Az Uj Szó egy cikkében már méltatta a nagy orosz elbeszélőt, a mi tisztünk kevesebb és feladatunk egyrétübb, mi ez al kalommal e gazdag élet egyetlen egy vonatkozását idézzük az olvasó elé: Korolenko és Gorkij viszonyát, azt a folyamatot, amikor az idő sebb és hírre kapott író kézenfog va, atyai jóindulattal, de néha kis nevelő pofonokkal, tanácsokkal ve zeti be a nép fiát, a csavargó, keserű Gorkijt a irodalomba. Koro lenko volt a nagy segítő, az út egyengető. Aki Gorkijt szereti — és hány ilyen millió ember él e földtekén — ma köszönettel adózik Korolenko segítő tettének, mulha. tatlan emberi és írói emlékének. Gorkij életének nem éppen leg rózsásabb szakaszán találkozik Korolenkóval: hősünk éppen a börtön böl jön, ahová denunciálás, majd házkutatás juttatta. Szobájában a kopók egy csomó könyvet találtak, már pedig dolgozó nincstelen, aki olvas — gyanús és ellenség. E bűnjelekről a rendőrfőnök jelenté sében a következőket lehet olvasni: »Megállapíttatott, hogy nevezett Peskov (Gorkij eredeti neve) mindenféle nem kívánatos és nevelte tését, műveltségi fokát túlhaladó, hozzá nem méltó könyveket olvas«. Szabadulása után a könyvekhez nem méltó Gorkij egy sörgyárban dolgozik, gurítja a nehéz hordókat és ez a munka bizony alaposan elnyúzza. Ilyen kifacsart állapotban már azt sem bánja, ha beveszik katonának, de átlőtt tüdeje — ez öngyilkossági emlék — miatt be sem veszik. Erre kérvényt ad be a térképészeti intézetbe, mert egy ismerős tiszt kilátásba helyezte, hogy magával viszi a Pamír-fennsíkra, de itt sincs szerencséje és a Pamir-álom után, e líraian fantasztikus menekülési kísérlet után, újra csak a keserű valóság lesz a társa. A betű és az írás szerelmese ilyen hangulatban nyalábol fel egy csomó kéziratot és állít be Korolenkóhoz. Mi vitte oda és mit hozott onnan? Emlékezéséiben ezt írja e ta lálkozásról: „Boldogan é s frissen jöttem el tőle, mint egy ember, aki egy forró megerőltető nap után megfürdik az erdei patak friss vizében*. De mért éppen Korolenkóhoz vezetett a mélypontot elért Gorkij útja? Ne felijtsük el: Korolenko is üldözött volt: cár foglya, rab és száműzött, aki épp számüzetése helyén, messzi Szibériában a jakutok földjén eszmél írói feladatára és találja meg novellái alakjait: az elesettek, a „világ végére száműzötteket", az élet hajszoljait. A jakutok földjén a paraszt: jobbágysorban élő űzött, vad, „kit űznek és hajszolnak a községi gazdagok s hatalmasságok, a bírósági ülnökök és a csendörök, a papok, kik a tizedet követelik, űzik és hajtják az éhség és nyomor, fagy és forróság, eső és szárazság a jéggé fagyott rög és az irgalmatlan tajga.* Kell egyezőbb tapasztalat és emberlátás?! Gorkij nem fordulhatott senki máshoz: Korolenko volt a legalkalmasabb indító és dajkáló. Csak az orosz válság kietlen sikján találkozhattak és gazdagodhattak. Nem véletlen, hogy az összekötő kapocs a realizmus volt. Gorkij* mindjárt az első ta. lálkozáskor bevallotta Korolenkónak. mennyire tetszik neki az a novellája, mely az »egyórás hősről« szól. A feltűnően helyesen rögzített típust dicsérte itt Gorkij »azt a pa rasztot. aki önfeledten és szeré nven a legnemesebb tett» végrehajtására képes és utána rögtön fél holtra veri a feleségét*. . Korolenko ugyancsak a realistát látta meg Gorkijban, ezt dicsérte és tudatosította: „Ön kitűnően ért a jellemábrázoláshoz. Emberei lény egük bői kifolyólag beszélnek és cselekednek A legjobban azt sze retem önben, hogy az embereket a maguk valóságában értékeli Min dig mondtam: ön egy realista«. Ko. rolenkónak jó szeme volt: mindjárt a kezdet kezdetén pontosan határozta meg Gorkij irói lényegét. Ha néha szigorú és elvető volt Gorkij jal szemben, akkor ezt tudatos ne velő szándékkal tette: a valóság ábrázoló Gorkijt nem engedte el sikkadni. Csak így képzelhető ez a szidalomnak beillő kritika, melyet Gorkij egyes versei váltottak ki be lőle: »Hogy ön milyen édeskés verseket csinál: ez már nem bűn, ez gyalázat«. Az orosz nép, az elnyomottak iránti szeretet és az író ebből fakadó felelősségérzete hozta össze Korolenkót és Gorkijt. Korolenko órákon át- beszélt Gorkijnak arról, hogy a falu életét kell mindenekelőtt alaposan kivizsgálni. Amikor még híre-hamva sincs a szociográfiának. Korolenko, túl az etnográfián, már pedzi az új feladatot: »Az etnográfia önmagában egyedül nem világíthatja meg ezt a terüle tet. Másképp, közelebröl kell a falut megvizsgálni. Ne felejtsük el: a falu az a talaj, melyből mindnyájan kinőttünk és ezt a talajt a gyomtól és csalántól alaposan meg kell tisztítani«. 1897-ben újra elfogják Gorkijt és Tifliszbe toloncolják. Amikor a rendőrtiszt a házkutatásnál megtalálja és elolvassa Korolenko Gorkijhoz írt leveleit, nem tud elfojtani egy rezignált sóhajt: „Micsoda szép leveleket ír Magának ez a Korolenko! Ez az ember ma legna. gyobb orosz író«. Gorkij életében mégis csak változott valami. íme a rendőrtiszt vallja be a különbséget és adózik leplezetlen elismeréssel: a legnagyobb orosz író bör. töntöltelékkel levelezik! Valami történt: akkor a régebbi házkutatásnál a rendőrtiszt a talált könyvek, kel kapcsolatban kételkedett Gorkij műveltségében és most íme a rendőrtiszt irigyelni kénytelen ugyanezt a Gorkijt a Korolenkótól kapott levelek miatt! - 7 Korolenko nemcsak a kezdet kezdetén bábáskodik Gorkij írévá-dajkálásán, de bátran kiáll az immár hírre kapott tanítvány mell'!, amikor a Tudományos Akadémiában a cári önkény lakájai megf ssztjálí Gorkijt akadémiai tagságától, Korolenko nyilt levélben jelenti ki szolidaritását a kizárt Gcrkijjal: -.Erkölcsi felelősségem tudatában kényszerítve érzem magam hogy az Akadémia határozata ellen, a számomra egyedül lehetséges for mában tiltakozzam: ezennel lenion dok az Akadémia által adományo zott tiszteletbeli tagságomról*. Ko rolenkóval egyidöben Csehov is le mondott tagságáról. Gorkij nem volt -többé egyedül: a cári parancs, csal dacolva, a legnagyobbak álltak melléje. ^ Gorkij nem lehetett méltatlan Korolenko szolidaritásához, Amit Korolenkótól kapott: a példát, a segítséget, most már maga is gyakorolta. Hány fiatal író tudna erről beszélni, hány kezdőt dajkált Gorkij szeretete, tanácsa, útbaigazítása íróvá. Gorkij jól tudta, mennyit jelent ilyen segítség: minden ilyen tettében hála és köszönet volt: Korolenkót, az enpéldát adhatta, élhette tovább. Emiékezeseiben Gorkij így ir Korolenkórod: »Korolenko nagy emberbarát volt, az orosz értelmiség körében nem találtam még egy embert, aki annyira szomjazott volna az igazság után. Korolenko rengeteg orosz ember szunnyadó lelkiismeretét ébresztette fel... Egész életében hősi elszántsággal óhajtozta a napot, mely a változást hozza. Megszámlálhatatlan mindaz, amit Korolenko véghezvitt, hogy ennek a napnak eljövetelét siettesse«. Gorkijnak ez a nyugtája nem el nagyolt frázis volt, de realitás: ismétlése, összegezése mindannak, amit Korolenko • profetikus hittel írt: „Minden, ami most tevődik, évek multán vulkanikus kitörésben nyilatkozik meg. Tudom, hogy ezek a napok félelmetesek lesznek. De ennek' a kitörésnek el kell jönnie. Ha a nép lelke még nem tompult el. el is fog jönni, és a nép: egészséges*. Gorkij, az orosz forradalom viharmadara nem hirtelen és nem márólholrfapra bukkant fel. Sok mindent kellett megélnie, elszenvednie, megismernie, sok ösztönzést, bizonyosságot kapnia, míg szavát, sikolyát hallathatta. Ez ösztönzők egyike, s sugalmazok elseje Korolenko volt. Együtt tudták, mondták és óhajtozták a nagy nap eljövetelét és amikor a forradalom diadalmas napja eljött: egyformán igazolóddott és győzött korolenko és Gorkij életcélja és életmüve! Fábry Woltán Inaskorom óta '^Ol Göröngyös utakon hány bakancsot ny fitté n el batyuval a hátamon zsugori mesteremmel, kinek egy pár garasért nap-nap robotoltam és mégis mennyit koplaltam. Reggel korán keltem, mert szidott, mint a bokrot. Este későn feküdtem, mert akkor is morgott, hogy egész nap semmit se tettem, pedig estére ezer fájdalmat éreztem. Apám is, mint az áUat>k húzta az átkozott igát hogy enyhítse nyomorát. Este, mikor körül szunnyadt a néma csend, kötéllel derekán redves fáért ment, amivel anyám éjszaka kisütötte a kesernyés kenyeret és másnapra megfőzte a paszulylevest. Anyám sápadt keze és két hús szeme, mily gyöngéden simogattak engem, ha néha félve kenyeret kértem, és köröttem nyöszörgött két kis testvérem. Bizony fgy ment ez sok bús éven át, mlg kivirul* felettünk a drága szabadság. S ha most a múltba vissza révedek, anyám szívemben Téged idézlek. Ifit nem fojtegat többé gyötrő félelem s nem hallod sírni csemetéid éhen. Már megtanultam, hogy mily messziről jöttem, míg végre én Is ember lehettem. Ifjú keblemben már lobog a« élet a szeretet lángja, ég nő bennem az akarat roppant erejťl árja. Inaskorom óta Hét év Iramodott el felettem, míg dübörgő gépek közit a Pártig növekedtem. S ma bátran Mállók, mint a szikla, hogy lássatok és teli torokból zengem: Én a Párt katonája vagyok! Török Elemér. Csehszlovákia harmadik lett a VIT atlétikai versenyeiben Újabb csúcsözön a Köztársaság-Stadionban; Bukarestben a Köztársaság Stadionban vasárnap, augusztus 9-én IKifejeződtek a Világifjúsági Találkozó könnyüatletikai versenyei, A csehszlovák válogatottak ezen a napon is szép sikereket arattak. A férfi és női versenyzők több csehszlovák rekordot döntöttek meg é6 ebben az erős nemzetközi vetélkedésben 8 arany, 6 ezüst és 1 bronz érmet nyertek. Az összminösítésben Csehszlovákia harmadik helyre került. A könnyüatletikai versenyek első győztese a Szovjetunió lett, 882 ponttal (férfiak 197, nők 185 ponttal). A további sorrend: 2, Magyarország 156 pont, (115 illetve 41), 3. Csehszlovákia 129,5 pont (108,5 111. 21), 4. Német Demokratikus Köztársaság 98,5 pont (40 111. 58,5), 5. Románia 66,5 pont (46 111. 20,5), 6. Lengyelország 24 pont (22 iU. 2). 7. Bulgária 12,5 pont (11,5 111. 1), 8. Norvégia 7 pont (7 Ul. 0), 9. Olaszország 2 pont (2 Ul. 0), 10. Finnország 1 pont (0 Ul. 1). A könnyüatletikai verseny utolsó számában, a női diszkoszvetésben a szovjet női atléták nagyszerű sikereket értek el. A győztes Ponomareva-Romasková lett, 52,63 m dobással. A további sorrend: 2. Arzumanová 46,75 m, 3. Zbitneva 44.38 m, 4. Zibina 43,45 m, 5. Martinenková (valamennyien szovjet) 42,51 méter. A csehszlovák atlétika további sikerét jelenti Kovafnak, az ifjúsági versenyzőnek a magasgurásban elért második helye. Ebben a verseny, számban győztes a román Soeter lett, 200 cm-es urgással. Kovai 193 cm-t ugrott, Savőinski is jól megállta helyét és a bolgár Slavkowal együtt 185 cm-es ugrással az ötödik, illetve hatodik helyre kerültek. Magasugrásban a hlrmadik Hjasov szovjet versenyző lett 193 cm és negyedik ugyancsak szovjet Sztepanov 190 cm ugrással. 4x400 m férfiak: 1. Szovjetunió 3:10.8 p, 2. Magyarország 3:11.2 p, (új magyar csúcs)), 3. NDK 3:13.8 p, 4. Csehszlovákia (Dávid, Líška, Sztrzsinek, Fillo) 3:16 p, 400 m gát: 1. Litujev (szovjet) 51,5 mp, 2. Julin (szovjet) 51,8 mp, 3. Lippay (magyar) 52,5 mp, (új magyar csúcs). Tíztusa: 1. Volkov (szovjet) 6308 pont, 2. Mayer (NDK) 6194 p, (új NDK cáfics), 3. Zambreszteanu (román) 6188 p., (új román csúcs). 4x200 m női futás: 1. Szovjetunió I. (Kalasniková, Kazancéva, Szafronová, Dvalisvili) 1:36.4 p, (új szovjet csúcs), 2. NDK 1,37 p, (új NDK csúcs), 3. Szovjetunió IL 41.1 p, 4. Magyarország 1:46 p. (új magyar csúcs), 5. Románia 1:42,4 p., (új román csúcs). öttusa, női: 1. Csudina (szovjet) 4880 pont. (új világcsúcs) egyes teljesítményei: súlylökés 13.42 m, magasugrás 163 om, 200 m 25.5 mp, 80 m gát 11,6 mp, távolugrás 581 cm. 2. Szecsenová 4109 pont, 3. Aralová 4043 pont (mindketten szovjet), EVEZÉS Férfiak 1000 m: Egyes kanoe: 1. Vokner (ČSR) 5:12 p. Páros kanoe: 1. Sieger-Ziegler (ČSR) 4:50,1 p. Egyes kajak: 1. Anastasascu (Románia) 4:28,8 p. Páros kajak: 1. Vambera-Dvoržak (ČSR) 3:58,8 p. Férfiak 10.000 méter távolságon: egyes kanoe: 1. Novák (Magyarország) 58:49.4 p. Páros kajak: 1. VargaUrány (Magyarország) 45:23,9 p. Nők 500 méter távolságon: egyes kajak: 1. Krivanová (szovjet) 2:23,3 p, 1000 méter távolságon páros kajak: 1. Trifonová-Vaszinová (szovjet) 4:29,6 p. ŰSZAS Férfiak 100 m hát: 1. Wu Chianfu (Kína) 1:08,4 p, 2. Magyar (Magyarország) 1:08,7 p. 3. Szolovjev (szovjet) 1:08,8 p. Nők: 100 m hátúszás: 1. Schneider (NDK) 1:16,5 p, 2. Hunyadfi (Magyarország) 1:17,5 p, 3. Gellner (Lengyelország) 1:20,9 p, 4,00 méter szabadstílusú úszás férfiak: 1. Csordás (magyar) 4:40,6 p. 2. Nyéki (magyar) 4.40,7 p, 3. Zá. vorszky (magyar) 4:47,9 p. Nők 200 m mellúszás: 1. Vogit (NDK) 2:59,7 p„ 2. Székely (magyar) 3:00,7 p, 3. Killerman (magyar) 3:01,2 p, 100 pillangóúszás férfiak: 1. Tumpek (magyar) 1:06.9 p, Fejér (magyar) 1:07,5 p, 3. Szkripcsenko (Szovjetunió) 1:09,1 p. BIRKÓZÁS A Dinamó-stadion sportcsarnokában vasárnap megkezdődött a szabadstilusú birkőzóverseny, amelyben a csehszlovák válogatottak is részt vettek. A harmatsúlyban Odehnai (Csehszlovákia) pontozással legyőzte a finn Hasent, a félközépsúlyban Szekál (Csehszlovákia)' 2 perc alatt vállra fektette Alchot (Libanon), a középsúlyban Souček 3 perc alatt fektette vállra az indiai Survavansajat. A^ nehézsúlyban Ružička csekély pontkülönbséggel szenvedett vereséget Mekokisivili szovjet birkózótól, a középsűlyban pedig Souček pontozással veszített a román Popovicivef szemben, a félközépsúlyban végül Szekál pontokra szenvedett vereséget a finn Sala-; mentől. Hétfőn tovább folytatódott a sza-. badstílusú birkózóverseny. A mieink közül az 57 kg-ig menő súlycsoportban Odehnai vereséget szenvedett Csidzijadzi szovjet birkózótól. Szekál a 73 kg-os súlycsoportban pontozással legyőzte a norvég Bendiksent. Viszont a középsúlyban Souček vereséget szenvedett kemény ellenállás után pontozással Csimákuridze (szovjet) olimpiai győztestől. Végül a nehézsúlyban Ružička csehszlovák válogatott 3 perc alatt vállra fek-, tette Zinert (Nyugat-Németország). LABDARÚGÁS Magyarország „B"—Albánia 4:8 (2:2) A Világifjúsági Találkozó keretében lefolyó labdarúgó versenyben hétfőn, augusztus 10-én a negyeddöntő mérkőzések kerültek sorra, amely közül a legfontosabb a Köztársasági-stadionban 40.000 lelkes néző előtt folyt le. Ebben Magyarország „B" szép játék után 4:3 (2:2) arányban legyőzte Albániát. A ver-, seny eddigi labdarúgó mérkőzései közül ez volt a legszebb. Gyors, lapos játék folyt mindkét csapat részéről és ez hozta meg végül az utolsó percekben a magyar csapat győzelmét. A vezetést Csordás góljával Magyarország szerezte meg, azonban pár perc múlva Felitti albán középcsatár kiegyenlített. A következő percben Mahos megint meg., szerezte Magyarország részére a ve. zetést, de az albánok a félidő lejárta előtt 2:2-re egyenlítettek. Helycsere után mindjárt az első percben ismét Csordás lőtt gólt, de a 10. percben Borici megint kiegyenlített 3:3-ra. A nagy melegben is gyors iramban folyt tovább a játék és mindkét csapat teljes erővel törekedett arra, hogy megszerezze a győzelmet jelentő gólt. Mikor aztán az utolsó 10 percben az albánok kissé kimerültek, a magyarok némi túlsúlyba kerültek és 5 perccel a mérkőzés vége előtt Tóth góljával megszerezték a győzelmet. Ez a mérkőzés az albán labdarúgók bámulatos fejlődését tanúsította. Kitűnő játékukat a lelkes közönség viharos tapssal buzdította. A játékot kitűnően vezette Mackó (Csehszlovákia). Diószeg— Matuškovo 10:1 (2:1) Az őszi forduló bratislavai kerületi bajnokságában Diószegen talál-, kozott a két csapata. A vezető gólt a matuskovoiak szerezték meg, melyet Diószeg két percen belül ki. egyenlített. Ezután valóságos bombazápor hullott a matuskovoiak kapujára. ,.ÜJ SZO- Riadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a tzerkesztőbtzottság. Felelős Lőrlneí Gyula, főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského o. 8—10, telefon 347—18, 352—10. Kiadóhivatal Pravda lapterjesztővállalat. Bratislava. Gorkého u. 8. telefon !7«—74 Előfizetési <111 havonta Kčs 8.—. Megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahivatalokon. Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. A postailletékek készpénzzel való fizetése engedélyezve. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. i