Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-12 / 195. szám, szerda

6 U J SZO 1953 augusztus 12 Gorkij és Korolenko A kultúrvilág Vlagyimir Koro­lenko születésének századik évfor dulóját ünnepli. Az Uj Szó egy cikkében már méltatta a nagy orosz elbeszélőt, a mi tisztünk kevesebb és feladatunk egyrétübb, mi ez al kalommal e gazdag élet egyetlen egy vonatkozását idézzük az olvasó elé: Korolenko és Gorkij viszonyát, azt a folyamatot, amikor az idő sebb és hírre kapott író kézenfog va, atyai jóindulattal, de néha kis nevelő pofonokkal, tanácsokkal ve zeti be a nép fiát, a csavargó, ke­serű Gorkijt a irodalomba. Koro lenko volt a nagy segítő, az út egyengető. Aki Gorkijt szereti — és hány ilyen millió ember él e földtekén — ma köszönettel adózik Korolenko segítő tettének, mulha. tatlan emberi és írói emlékének. Gorkij életének nem éppen leg rózsásabb szakaszán találkozik Ko­rolenkóval: hősünk éppen a börtön böl jön, ahová denunciálás, majd házkutatás juttatta. Szobájában a kopók egy csomó könyvet találtak, már pedig dolgozó nincstelen, aki olvas — gyanús és ellenség. E bűnjelekről a rendőrfőnök jelenté sében a következőket lehet olvasni: »Megállapíttatott, hogy nevezett Peskov (Gorkij eredeti neve) min­denféle nem kívánatos és nevelte tését, műveltségi fokát túlhaladó, hozzá nem méltó könyveket olvas«. Szabadulása után a könyvekhez nem méltó Gorkij egy sörgyárban dolgozik, gurítja a nehéz hordókat és ez a munka bizony alaposan el­nyúzza. Ilyen kifacsart állapotban már azt sem bánja, ha beveszik katonának, de átlőtt tüdeje — ez öngyilkossági emlék — miatt be sem veszik. Erre kérvényt ad be a térképészeti intézetbe, mert egy is­merős tiszt kilátásba helyezte, hogy magával viszi a Pamír-fennsíkra, de itt sincs szerencséje és a Pa­mir-álom után, e líraian fantasz­tikus menekülési kísérlet után, új­ra csak a keserű valóság lesz a társa. A betű és az írás szerelmese ilyen hangulatban nyalábol fel egy csomó kéziratot és állít be Koro­lenkóhoz. Mi vitte oda és mit hozott on­nan? Emlékezéséiben ezt írja e ta lálkozásról: „Boldogan é s frissen jöttem el tőle, mint egy ember, aki egy forró megerőltető nap után megfürdik az erdei patak friss vi­zében*. De mért éppen Korolenkó­hoz vezetett a mélypontot elért Gorkij útja? Ne felijtsük el: Ko­rolenko is üldözött volt: cár fog­lya, rab és száműzött, aki épp szám­üzetése helyén, messzi Szibériában a jakutok földjén eszmél írói fel­adatára és találja meg novellái alakjait: az elesettek, a „világ vé­gére száműzötteket", az élet haj­szoljait. A jakutok földjén a pa­raszt: jobbágysorban élő űzött, vad, „kit űznek és hajszolnak a községi gazdagok s hatalmasságok, a bírósági ülnökök és a csendörök, a papok, kik a tizedet követelik, űzik és hajtják az éhség és nyomor, fagy és forróság, eső és szárazság a jéggé fagyott rög és az irgalmatlan tajga.* Kell egyezőbb tapasztalat és emberlátás?! Gorkij nem fordul­hatott senki máshoz: Korolenko volt a legalkalmasabb indító és daj­káló. Csak az orosz válság kietlen sikján találkozhattak és gazdagod­hattak. Nem véletlen, hogy az összekötő kapocs a realizmus volt. Gorkij* mindjárt az első ta. lálkozáskor bevallotta Korolenkó­nak. mennyire tetszik neki az a novellája, mely az »egyórás hősről« szól. A feltűnően helyesen rögzített típust dicsérte itt Gorkij »azt a pa rasztot. aki önfeledten és szeré nven a legnemesebb tett» végrehaj­tására képes és utána rögtön fél holtra veri a feleségét*. . Korolenko ugyancsak a realistát látta meg Gorkijban, ezt dicsérte és tudatosította: „Ön kitűnően ért a jellemábrázoláshoz. Emberei lé­ny egük bői kifolyólag beszélnek és cselekednek A legjobban azt sze retem önben, hogy az embereket a maguk valóságában értékeli Min dig mondtam: ön egy realista«. Ko. rolenkónak jó szeme volt: mindjárt a kezdet kezdetén pontosan hatá­rozta meg Gorkij irói lényegét. Ha néha szigorú és elvető volt Gorkij jal szemben, akkor ezt tudatos ne velő szándékkal tette: a valóság ábrázoló Gorkijt nem engedte el sikkadni. Csak így képzelhető ez a szidalomnak beillő kritika, melyet Gorkij egyes versei váltottak ki be lőle: »Hogy ön milyen édeskés verseket csinál: ez már nem bűn, ez gyalázat«. Az orosz nép, az elnyomottak iránti szeretet és az író ebből faka­dó felelősségérzete hozta össze Ko­rolenkót és Gorkijt. Korolenko órá­kon át- beszélt Gorkijnak arról, hogy a falu életét kell mindenek­előtt alaposan kivizsgálni. Amikor még híre-hamva sincs a szociográ­fiának. Korolenko, túl az etnográ­fián, már pedzi az új feladatot: »Az etnográfia önmagában egyedül nem világíthatja meg ezt a terüle tet. Másképp, közelebröl kell a fa­lut megvizsgálni. Ne felejtsük el: a falu az a talaj, melyből mindnyájan kinőttünk és ezt a talajt a gyom­tól és csalántól alaposan meg kell tisztítani«. 1897-ben újra elfogják Gorkijt és Tifliszbe toloncolják. Amikor a rendőrtiszt a házkutatásnál megta­lálja és elolvassa Korolenko Gorkij­hoz írt leveleit, nem tud elfojtani egy rezignált sóhajt: „Micsoda szép leveleket ír Magának ez a Koro­lenko! Ez az ember ma legna. gyobb orosz író«. Gorkij életében mégis csak változott valami. íme a rendőrtiszt vallja be a különb­séget és adózik leplezetlen elisme­réssel: a legnagyobb orosz író bör. töntöltelékkel levelezik! Valami tör­tént: akkor a régebbi házkutatás­nál a rendőrtiszt a talált könyvek, kel kapcsolatban kételkedett Gor­kij műveltségében és most íme a rendőrtiszt irigyelni kénytelen ugyanezt a Gorkijt a Korolenkótól kapott levelek miatt! - 7 Korolenko nemcsak a kezdet kez­detén bábáskodik Gorkij írévá-daj­kálásán, de bátran kiáll az immár hírre kapott tanítvány mell'!, ami­kor a Tudományos Akadémiában a cári önkény lakájai megf ssztjálí Gorkijt akadémiai tagságától, Ko­rolenko nyilt levélben jelenti ki szolidaritását a kizárt Gcrkijjal: -.Erkölcsi felelősségem tudatában kényszerítve érzem magam hogy az Akadémia határozata ellen, a számomra egyedül lehetséges for mában tiltakozzam: ezennel lenion dok az Akadémia által adományo zott tiszteletbeli tagságomról*. Ko rolenkóval egyidöben Csehov is le mondott tagságáról. Gorkij nem volt -többé egyedül: a cári parancs, csal dacolva, a legnagyobbak álltak melléje. ^ Gorkij nem lehetett méltatlan Korolenko szolidaritásához, Amit Korolenkótól kapott: a példát, a segítséget, most már maga is gya­korolta. Hány fiatal író tudna erről beszélni, hány kezdőt dajkált Gor­kij szeretete, tanácsa, útbaiga­zítása íróvá. Gorkij jól tudta, mennyit jelent ilyen segítség: minden ilyen tettében hála és kö­szönet volt: Korolenkót, az enpél­dát adhatta, élhette tovább. Emié­kezeseiben Gorkij így ir Korolen­kórod: »Korolenko nagy emberbarát volt, az orosz értelmiség körében nem találtam még egy embert, aki annyira szomjazott volna az igaz­ság után. Korolenko rengeteg orosz ember szunnyadó lelkiismeretét éb­resztette fel... Egész életében hősi elszántsággal óhajtozta a napot, mely a változást hozza. Megszám­lálhatatlan mindaz, amit Korolenko véghezvitt, hogy ennek a napnak eljövetelét siettesse«. Gorkijnak ez a nyugtája nem el nagyolt frázis volt, de realitás: is­métlése, összegezése mindannak, amit Korolenko • profetikus hittel írt: „Minden, ami most tevődik, évek multán vulkanikus kitörésben nyilatkozik meg. Tudom, hogy ezek a napok félelmetesek lesznek. De ennek' a kitörésnek el kell jönnie. Ha a nép lelke még nem tompult el. el is fog jönni, és a nép: egész­séges*. Gorkij, az orosz forradalom vihar­madara nem hirtelen és nem máról­holrfapra bukkant fel. Sok mindent kellett megélnie, elszenvednie, meg­ismernie, sok ösztönzést, bizonyos­ságot kapnia, míg szavát, sikolyát hallathatta. Ez ösztönzők egyike, s sugalmazok elseje Korolenko volt. Együtt tudták, mondták és óhaj­tozták a nagy nap eljövetelét és amikor a forradalom diadalmas napja eljött: egyformán igazolód­dott és győzött korolenko és Gor­kij életcélja és életmüve! Fábry Woltán Inaskorom óta '^Ol Göröngyös utakon hány bakancsot ny fitté n el batyuval a hátamon zsugori mesteremmel, kinek egy pár garasért nap-nap robotoltam és mégis mennyit koplaltam. Reggel korán keltem, mert szidott, mint a bokrot. Este későn feküdtem, mert akkor is morgott, hogy egész nap semmit se tettem, pedig estére ezer fájdalmat éreztem. Apám is, mint az áUat>k húzta az átkozott igát hogy enyhítse nyomorát. Este, mikor körül szunnyadt a néma csend, kötéllel derekán redves fáért ment, amivel anyám éjszaka kisütötte a kesernyés kenyeret és másnapra megfőzte a paszulylevest. Anyám sápadt keze és két hús szeme, mily gyöngéden simogattak engem, ha néha félve kenyeret kértem, és köröttem nyöszörgött két kis testvérem. Bizony fgy ment ez sok bús éven át, mlg kivirul* felettünk a drága szabadság. S ha most a múltba vissza révedek, anyám szívemben Téged idézlek. Ifit nem fojtegat többé gyötrő félelem s nem hallod sírni csemetéid éhen. Már megtanultam, hogy mily messziről jöttem, míg végre én Is ember lehettem. Ifjú keblemben már lobog a« élet a szeretet lángja, ég nő bennem az akarat roppant erejťl árja. Inaskorom óta Hét év Iramodott el felettem, míg dübörgő gépek közit a Pártig növekedtem. S ma bátran Mállók, mint a szikla, hogy lássatok és teli torokból zengem: Én a Párt katonája vagyok! Török Elemér. Csehszlovákia harmadik lett a VIT atlétikai versenyeiben Újabb csúcsözön a Köztársaság-Stadionban; Bukarestben a Köztársaság Stadionban vasárnap, augusztus 9-én IKifejeződtek a Világifjúsági Találkozó könnyüatletikai versenyei, A csehszlovák válogatottak ezen a napon is szép sikereket arattak. A fér­fi és női versenyzők több csehszlovák rekordot döntöttek meg é6 ebben az erős nemzetközi vetélkedésben 8 arany, 6 ezüst és 1 bronz érmet nyertek. Az összminösítésben Csehszlovákia harmadik helyre került. A könnyüatletikai versenyek első győztese a Szovjetunió lett, 882 pont­tal (férfiak 197, nők 185 ponttal). A további sorrend: 2, Magyaror­szág 156 pont, (115 illetve 41), 3. Csehszlovákia 129,5 pont (108,5 111. 21), 4. Német Demokratikus Köztársaság 98,5 pont (40 111. 58,5), 5. Románia 66,5 pont (46 111. 20,5), 6. Lengyelország 24 pont (22 iU. 2). 7. Bulgária 12,5 pont (11,5 111. 1), 8. Norvégia 7 pont (7 Ul. 0), 9. Olaszország 2 pont (2 Ul. 0), 10. Finnország 1 pont (0 Ul. 1). A könnyüatletikai verseny utolsó számában, a női diszkoszvetésben a szovjet női atléták nagyszerű sike­reket értek el. A győztes Ponoma­reva-Romasková lett, 52,63 m do­bással. A további sorrend: 2. Arzu­manová 46,75 m, 3. Zbitneva 44.38 m, 4. Zibina 43,45 m, 5. Martinen­ková (valamennyien szovjet) 42,51 méter. A csehszlovák atlétika további si­kerét jelenti Kovafnak, az ifjúsági versenyzőnek a magasgurásban elért második helye. Ebben a verseny, számban győztes a román Soeter lett, 200 cm-es urgással. Kovai 193 cm-t ugrott, Savőinski is jól meg­állta helyét és a bolgár Slavkowal együtt 185 cm-es ugrással az ötö­dik, illetve hatodik helyre kerültek. Magasugrásban a hlrmadik Hjasov szovjet versenyző lett 193 cm és ne­gyedik ugyancsak szovjet Sztepanov 190 cm ugrással. 4x400 m férfiak: 1. Szovjetunió 3:10.8 p, 2. Magyarország 3:11.2 p, (új magyar csúcs)), 3. NDK 3:13.8 p, 4. Csehszlovákia (Dávid, Líška, Sztrzsinek, Fillo) 3:16 p, 400 m gát: 1. Litujev (szovjet) 51,5 mp, 2. Julin (szovjet) 51,8 mp, 3. Lippay (magyar) 52,5 mp, (új magyar csúcs). Tíztusa: 1. Volkov (szovjet) 6308 pont, 2. Mayer (NDK) 6194 p, (új NDK cáfics), 3. Zambreszteanu (ro­mán) 6188 p., (új román csúcs). 4x200 m női futás: 1. Szovjetunió I. (Kalasniková, Kazancéva, Szaf­ronová, Dvalisvili) 1:36.4 p, (új szovjet csúcs), 2. NDK 1,37 p, (új NDK csúcs), 3. Szovjetunió IL 41.1 p, 4. Magyarország 1:46 p. (új ma­gyar csúcs), 5. Románia 1:42,4 p., (új román csúcs). öttusa, női: 1. Csudina (szovjet) 4880 pont. (új világcsúcs) egyes tel­jesítményei: súlylökés 13.42 m, ma­gasugrás 163 om, 200 m 25.5 mp, 80 m gát 11,6 mp, távolugrás 581 cm. 2. Szecsenová 4109 pont, 3. Aralová 4043 pont (mindketten szovjet), EVEZÉS Férfiak 1000 m: Egyes kanoe: 1. Vokner (ČSR) 5:12 p. Páros kanoe: 1. Sieger-Ziegler (ČSR) 4:50,1 p. Egyes kajak: 1. Anastasascu (Ro­mánia) 4:28,8 p. Páros kajak: 1. Vambera-Dvoržak (ČSR) 3:58,8 p. Férfiak 10.000 méter távolságon: egyes kanoe: 1. Novák (Magyaror­szág) 58:49.4 p. Páros kajak: 1. Varga­Urány (Magyarország) 45:23,9 p. Nők 500 méter távolságon: egyes kajak: 1. Krivanová (szovjet) 2:23,3 p, 1000 méter távolságon pá­ros kajak: 1. Trifonová-Vaszinová (szovjet) 4:29,6 p. ŰSZAS Férfiak 100 m hát: 1. Wu Chian­fu (Kína) 1:08,4 p, 2. Magyar (Ma­gyarország) 1:08,7 p. 3. Szolovjev (szovjet) 1:08,8 p. Nők: 100 m hát­úszás: 1. Schneider (NDK) 1:16,5 p, 2. Hunyadfi (Magyarország) 1:17,5 p, 3. Gellner (Lengyelország) 1:20,9 p, 4,00 méter szabadstílusú úszás fér­fiak: 1. Csordás (magyar) 4:40,6 p. 2. Nyéki (magyar) 4.40,7 p, 3. Zá. vorszky (magyar) 4:47,9 p. Nők 200 m mellúszás: 1. Vogit (NDK) 2:59,7 p„ 2. Székely (magyar) 3:00,7 p, 3. Killerman (magyar) 3:01,2 p, 100 pillangóúszás férfiak: 1. Tumpek (magyar) 1:06.9 p, Fejér (magyar) 1:07,5 p, 3. Szkripcsenko (Szovjet­unió) 1:09,1 p. BIRKÓZÁS A Dinamó-stadion sportcsarno­kában vasárnap megkezdődött a szabadstilusú birkőzóverseny, amely­ben a csehszlovák válogatottak is részt vettek. A harmatsúlyban Odehnai (Csehszlovákia) pontozás­sal legyőzte a finn Hasent, a félkö­zépsúlyban Szekál (Csehszlovákia)' 2 perc alatt vállra fektette Alchot (Libanon), a középsúlyban Souček 3 perc alatt fektette vállra az in­diai Survavansajat. A^ nehézsúlyban Ružička csekély pontkülönbséggel szenvedett vereséget Mekokisivili szovjet birkózótól, a középsűlyban pedig Souček pontozással veszített a román Popovicivef szemben, a fél­középsúlyban végül Szekál pontok­ra szenvedett vereséget a finn Sala-; mentől. Hétfőn tovább folytatódott a sza-. badstílusú birkózóverseny. A mieink közül az 57 kg-ig menő súlycsoport­ban Odehnai vereséget szenvedett Csidzijadzi szovjet birkózótól. Szekál a 73 kg-os súlycsoportban ponto­zással legyőzte a norvég Bendiksent. Viszont a középsúlyban Souček ve­reséget szenvedett kemény ellenál­lás után pontozással Csimákuridze (szovjet) olimpiai győztestől. Végül a nehézsúlyban Ružička csehszlovák válogatott 3 perc alatt vállra fek-, tette Zinert (Nyugat-Németország). LABDARÚGÁS Magyarország „B"—Albánia 4:8 (2:2) A Világifjúsági Találkozó kereté­ben lefolyó labdarúgó versenyben hétfőn, augusztus 10-én a negyed­döntő mérkőzések kerültek sorra, amely közül a legfontosabb a Köz­társasági-stadionban 40.000 lelkes néző előtt folyt le. Ebben Magyaror­szág „B" szép játék után 4:3 (2:2) arányban legyőzte Albániát. A ver-, seny eddigi labdarúgó mérkőzései közül ez volt a legszebb. Gyors, la­pos játék folyt mindkét csapat ré­széről és ez hozta meg végül az utolsó percekben a magyar csapat győzelmét. A vezetést Csordás gól­jával Magyarország szerezte meg, azonban pár perc múlva Felitti al­bán középcsatár kiegyenlített. A kö­vetkező percben Mahos megint meg., szerezte Magyarország részére a ve. zetést, de az albánok a félidő le­járta előtt 2:2-re egyenlítettek. Helycsere után mindjárt az első percben ismét Csordás lőtt gólt, de a 10. percben Borici megint ki­egyenlített 3:3-ra. A nagy melegben is gyors iramban folyt tovább a já­ték és mindkét csapat teljes erővel törekedett arra, hogy megszerezze a győzelmet jelentő gólt. Mikor az­tán az utolsó 10 percben az albánok kissé kimerültek, a magyarok némi túlsúlyba kerültek és 5 perccel a mérkőzés vége előtt Tóth góljával megszerezték a győzelmet. Ez a mérkőzés az albán labdarúgók bá­mulatos fejlődését tanúsította. Kitű­nő játékukat a lelkes közönség vi­haros tapssal buzdította. A játékot kitűnően vezette Mackó (Csehszlo­vákia). Diószeg— Matuškovo 10:1 (2:1) Az őszi forduló bratislavai kerü­leti bajnokságában Diószegen talál-, kozott a két csapata. A vezető gólt a matuskovoiak szerezték meg, melyet Diószeg két percen belül ki. egyenlített. Ezután valóságos bom­bazápor hullott a matuskovoiak kapujára. ,.ÜJ SZO- Riadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a tzerkesztőbtzottság. Felelős Lőrlneí Gyula, főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského o. 8—10, telefon 347—18, 352—10. Kiadóhivatal Pravda lapterjesztővállalat. Bratislava. Gorkého u. 8. telefon !7«—74 Előfizetési <111 havonta Kčs 8.—. Megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahivatalokon. Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. A postailletékek készpénzzel való fizetése engedélyezve. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. i

Next

/
Thumbnails
Contents