Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-04 / 188. szám, kedd

191 SZ0 1953 augu&gbjg 4 r Uj szlovák vígjátékfihnet forgatnak Bratislava lakóinak élénk érdek­iöáése közepette forgatja Palo Bie lik filmrendező közvetlenül a város középpontjában új vígjátékfiimjé­nek, a „Péntek 13."-ának külső felvételeit. Bielik rendező, aki egy­ót bal a filmötlet és szöveg szerző je is, új filmjének témáját brati­slaivai környezetből vette. A film központi alakja Rebro hivatalnok, akit még a polgári gondolkozás csökevényei terhelnek és egyetlen életcélja, hogy gyermekei szintén hivatalnokok legyenek. Ezért nehe zen békül meg azzal a valósággal, hogy gyermekei saját tetszésük szerint választottak hivatást. Ami­kor nézeteivel magára marad, meg­szűnik a hibákat másokban keresni és végül gondolkozását is megvál­toztatja. Az öreg Rébro szerepét a filmben Ondris Jariabek játssza. Feleségé­nek szerepét Olga Adamcsiková, gyermekeinek szerepét pedig Fran­tišek Dibarbora és Eva Krizsiková alakítják. Szlovák együttesek a 23. hronovi Jirászek-feszti válón Az idei hronovi Jirászek-feszti­válón két szlovákiai együttes is réastt ve^. A fesztivált a textil- és bőripari alkalmazottak szakszerve­zeti szövetsége rendezi, mint a tex­til. és bőripari üzemek üzemi klubjai legjobb sziniegyütteselnek szemléjét. Az egyik együttes, a pú­cftowi Maikyta-üzem klubjának szín­játszócsoportja, N. Liszenkov „A poltavai Matalká" című ukrán ope­rettjével láp fel, melyet a kör tagjai az üzemi klub énekegyütte­sével és zenekarával együtt gyako­roltak be. A hronovi idei fesztivál másik szlovák részvevője a zsolnai Szlovena-üzem klubjának szinját szócsoportja, amely Ladislav t Mnacsko államdíjas író ,,Hidak ke let felé" című darabjával mutatko­zik be a szemlén. Az idei hronovi Jirászek-fesztivált augusztus 22—29. napjaiban tartják meg. A fesztivál fölött Zdenek Ne­jedlý akadémikus, miniszterelnök­helyettes vállait védnökséget. Az Ukrán írók Szövetségének könyvkiadó tevékenysége A Csehszlovák írók Szövetségé ­nek gzlovákiai tagozata mellett mű­ködő Ukrán írók Szövetsége fenn­állásának rövid ideje alatt már né­hány könyvet kiadott ukrán nyel ven. A szövetség idei könyvkiadó működésének keretében megjelent Fedor Lazorik „Virradat a falu fe­lett" című elbeszélésgyüjteménye, Vlaszilij Zozulijak egyfelvonásosát­nak gyűjteménye és a szlovák köl­tészet antológiája, amelyben Ivan Matinszkij fiatal költő megismerte­ti az olvasókat a klasszikus és je­lenlegi szlovák költészettel. Végül kiadásra került Michal Smajda „Élösdiek" című könyve. A szerző müvében az ukrán lakosság életét ábrázolja az úgynevezett szlovák állam alatt. A Szövetség terve sze rint legrövidebb időn belül megje­lenőt Vaszilij Zazulijak színdarab jainak további gyűjteménye, Kara belesz verskötete és Juraj Borolicz „Ajándék" című elbeszélése. Az Ukrán trók Szövetsége „Dukla" címü. folyóiratként meg jelenő almanachot is ad ki, amely­ben a kezdő ukrán írók prózai, költészeti és drámai müveit közli. D. ZASZLAVSZKIJ: W Ujságkozmetikai intézet A tőkés világ minden városában lépten-nyomon szépségápoló intéze­tekbe ütközünk. Első ifjúságukon már túlhaladott, kacér hölgyecskék járnak ide, hervadozó szépségük karbantartására, vagy generáljaví­tása céljából. A szépség-tatarozás technikája magas fokot ért el. Te­szem azt, bemegy az intézetbe egy rozzant vén kakadu, ott nekilátnak és addig kenik, fenik, piperézik, bo. dorítják, fodorítják, mígnem úgy jön ki, mint egy garantáltan ártat­lan frissen mázolt hajasbaba. A burzsoá sajtóintézetek nagyon hasonlítanak ezekhez a szépségápo­ló intézetekhez. A különbség csak az, hogy az ő technikájuk nagyon elmaradott Bejön például a tisztes agg Rága­lom — foga ís, haja is rég kihul­lott — leül a karosszékbe. — Parancsol, asszonyom? — fo­gadja az újságkozmetika professzo­ra. — Tartós hitelességet szeretnék csináltatni, de legalább hat hónapig tartson — mondja kényeskedve a vén csoroszlya. — Sajnos, asszonyom — szabad­kozik a szakértő Rágalom asszony, ság sürü ráncaira és egész vihar­vert küllemére pillantva. — cégünk csak egy heti tartósságot garantál, azt is csak azzal a feltétellel, ha nem megy se napra, se esőbe, se a demokratikus sajtó szeme elé. — De egy igazságszínü átfestést csak meg tudnak csinálni? Elvégre arra való a kozmetikai intézet hogy Szép Helénát varázsoljon belőlem! — Olyan festékét még nem talál­tak fel, asszonyom! A rágalmazás foltot hagy az arcán, s azt nem ta­karja el semmiféle festék. ... Az újságkozmetika kérdéseivel foglalkozott a „Nemzetközi Sajtő. intézet'' nemrégen lezajlott londoni második ülésszaka. Lester Markel, a végrehajtő bi­zottság elnöke kínosan tekintget­ve jobbra-balra, ideges hangon mondta: — Olyan hírek terjengenek rólunk, hogy mi nem nemzetközi, hanem — amerikai intézmény vagyunk... Micsoda fantasztikus koholmány! Mit ki nem találnak a rossz embe­rek! Itt süllyedjek el, ha mi nem tö­kéletesen független, nemzetközi in­tézmény vagyunk! I Az ám, csakhogy a „nemzetkö­zi" intézet orcáin a púder és a rúzs alól furcsa kis bélyegek kandikálnak ki: Jobb orcáján ez állt: t „Rockefeller-alap". A bal arcán meg ez: „Ford-alap". — Hát ön, elnök úr, kicsoda tu­lajdonképpen ? — Lester Markel vagyok, a „New York Times" vasárnapi mellékleté­nek szerkesztője. Bizony, akárhogyan mázolják is a „Nemzetközi Sajtóintézet"-et, elő­tűnik származása, és rendeltetése. Az ülésszakon kicserélték tapasz­talataikat a hazudozásban és meg­vizsgálták a szócsavarintás újabb módszereit, A részvevők egyhangú­lag beismerték, hogy az agresszió sajtópropagandája hanyatlik, a rá­szedés régi módszerei elavultak és újakat kell keresni. A liazudozás öreg rókái három napig törték a fejüket, mit lehetne csinálni, hogy az olvasók higgyenek nekik, — de semmit sem tudtak kifundálni. Az persze nem újdonság, hogy a burzsoá saJjtő hazudik, rágalmaz, csalő és megvesztegethető, Arról van szó, hogy ezek a vádak egyre gyakrabban hangzanak el saját tá­borukban is. A sajtó gazdái elége­detlenek tollforgató lakájaikkal. Az Egyesült Államok szenátusi bizottsága arra a megállapításra ju­tott, hogy a hírhedt „Amerika Hangja" — a „propaganda legke­vésbbé hatásos eszköze". Éspedig nemcsak azért, mert hazudik, hanem azért, mert olyan os­tobán és durván hazudik, hogy méx senki sem hisz neki. Márpedig az a csalás, amellyel senkit sem lehet megcsalni, az már csak afféle „I'art pour Part". Igy aztán az „újságkozmetikai intézet" második ülésszakán elhang­zott beszédek amolyan töredelmes bünbevallás-félék voltak. Bizony-bi­zony, mondták a részvevők, rosszul dolgozunk, gazdáink elágedetlenek, kozmetikánk sokszor gyatra, festé­keink fakulnak. Intézkedéseket kell tennünk, hogy hazugságainkat jobb köntösbe öltöztessük... No meg az is fontos, hogy ne egymástél eltérő hazugságokat alkalmazzunk. Hyen mődon megegyezvén, a kül­Kiállítás Martin Benko életművéből A csehszlovák képzőművészek központi szövetségének szlovák szekciója Bratislavában kiállítást készít elő Martin Benko életéről, aki a legkiválóbb szlovák képző­művészek egyike. Ezért kéréssel fordul müveinek tulajdonosaihoz, hogy 1953. augusztus 15-ig jelent 9ék be milyen müvek vannak bir­tokukiban, továbbá a mü címét, alkotásának évét abból a célbői, hogy benevezhessék az említett ki­állításra. A kikölcsönzött müveket bebiztosítják, katalógust vezetnek róluk és a kiállítás befejezése után sértetlenül visszaadják tulaj dono saiknak. döttek elszéledtek. Üj szépségápoló szereket nem találtak. A burzsoá sajtó hazugságai megmaradtak pa­radicsomi állapotukban, fügefalevél nélkül. Könnyen elképzelhetjük, mi ját­szódott le a „Nemzetközi Sajtóinté­zet*' ülésszakának összehívása előtt. — Hivatott, főnök — mondotta Lester Markel udvarias meghajlás­sal. — Mit parancsol? — Üljön csak le... Na, mit áll még, mint valami pózna? Mi maga, lakáj? Maga független újságíró. Megértette?! Független! — Igenis, főnököm. Mit parancsol még? — Mit parancsolok! Hát még mindig nem érti, hogy magának úgy kell viselkednie, mint akj függet­len? Mit bámul, mint a borjú az új kapura! Ide figyeljen! Tud ma­ga igazat mondani? — Ahogy önnek tetszik, főnököm. Ha igazság kell, mondhatok iga­zat is. — Mi a fenének nekem az igaz­ság! Csak úgy kell beszélnie, hogy amit mond, az igazságnak lássék. Csak azt akarom, hogy higgyenek magának. Magsuk mind pocsékul dolgoznak. Különösen csapnivalók az újságíróink Nyugat-Európában. Ezért fizetjük önöket? Minél job­ban behatolunk az európai sajtóba, annál kevésbbé szeretnek bennün­ket. Csinálják meg, hogy szeresse­nek. — Igenis, főnök. Megcsináljuk. — Egy csudát csinálják... Na, beszéljék meg a dolgokat, törjék a fejüket... Tud maga gondolkodni ? — Mit parancsol? — Mi maga tulajdonképpen, ko­mornyik vagy újságíró? — Komornyik voltam, most újság­író. De ez nem tesz semmit, főnö­köm. Ha parancsolja, igazságot is találhatunk. — Találjanak csak hazugságot, de az igazság színezetével. Középen le­gyen egy nagy darab hazugság, ap­ró igazság morzsákkal körítve. No, menjen, tanácskozzanak... Londonban, a „Nemzetköz Saj. tóintézet" második ülésszakának megnyitásakor Lester Markel nyűg. talanul fészkelődve ezeket mondta: — Nekünk, független újságírók­nak, igazat kell beszélnünk, vagyis úgy kell beszélnünk, hogy azt Wgy. gyék, hogy amit mondunk, az igaz. De hogyan lehetne ezt megcsináJni? Ő, jaj, hogyan? Erre a kérdésre az ülésszak nem adott választ. A Szovjetunió újabb jegyzéke Törökországhoz a fekete tengeri szorosokat látogató külföldi hadihajók ügyében 1953 július 20-án Zorin, a Szov jetunió külügyminiszterbe l.y ettes e szóbeli jegyzéket nyújtott át Tö­rökország' moszkvai nagykövetének. E jegyzék az amerikai és angol hajóhad küszöbönálló isztambuli lá­togatásával kapcsolatban az utób­bi időben gyakorivá váló külföldi hadihajóalakulatok látogatását sa­játos katonai tüntetésnek minősíti. A török külügymin isztérium jú­lius 24-én jegyzékben válaszolt és ebben a montrauxi egyezményre hivatkozva ae idegen tengerészeti erők látogatását udvariassági láto­gatásnak minősíti. Július 31-én a török külügymi­nisztérium július 24-i jegyzékére válaszképpen Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese a török nagykövetség tanácsosának jegyzé­ket nyújtott át. Ebben a jegyzék­ben a Szovjetunió külügyminiszté­riuma kiegészítőén megjegyzi, hogy az utóbbi években jelentősen meg­nőtt a nagy külföldi hadihajőalaku latok látogatásainak száma a fe. ketengeri szorosokban. A jegyzék felsorolja, 1950-től 1953-ig a feke tetengeri szorosokat meglátogató hajók számát, majd így folytatja: „Az említett körülmények között, amikor a külföldi hadihajók látoga­tásai a feketetengeri szorosokban az említett nagy méreteket érték el, nem lehet valami váratlannak tekinteni a Szovjetunió külügymi­nisztériumának kérését aziránt, hogy a török külügyminisztérium adjon kielégítő tájékoztatást a nagy külföldi hadihajók alakulatainak gyakoribbá váló látogatásairól 4 feketetengeri szorosokban. Mégis a török külügyminisztérium július 24-i válaszjegyzékében lehe­tőnek tartotta ezt az egész kérdést az ügy formális és az adott eset­ben lényeges jelentőséggel nem bírd oldaláról tekinteni. Ami a szovjet fél említett felhí­vását illeti, a török külügyminisz­térium lehetőnek tartotta, hogy a Szovjetunió számára jelentős és a két szomszédos állam normális kapcsolataiban teljesen természetes kérdésről szóló kiegészítő tájékoz­tatásra vonatkozó kérést sajátos beavatkozásnak tartsa egy Török-, ország illetékességébe tartozó kér­désbe, bár ilyen következtetésre semmi alap sem volt. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma elküldi ezt a választ a török külügyminisztérium július 24-i jegy. zékére, hogy megerősítse az ez év július 20-i jegyzékében felvetett kérdés jelentőségét." A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának nyilatkozata a lakosság ellátásának kérdéséről A Német Demokratikus Köztár­saság népi kamarája egyhangúlag hozott határozattal a következő nyi­latkozatot fogadta el: A Német Demokratikus Köztár­saság népi kamarája a német nép nevében köszönetét fejezi ki a Szov­jetunió kormányának azért a. nagy­lelkű, önzetlen gazdasági segítsé­gért amelyben hitelek nyújtásával és a lakosság számára szükséges hatalmas élelmiszer és nyersanyag­szállítmányokkal támogatja a Német Demokratikus Köztársaságot. A népi kamara megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió­ból a Német Demokratikus Köztár. saságba érkező élelmiszerek és nyersanyagok, köztük gabona, zsi­radék, hús, gyapot, gyapjú értéke ebben az évben 1130 millió rubel, azaz körülbelül 280 millió amerikai dollár. A Német Demokratikus Köztár. saság ezenkívül Kínával. Lengyel­országgal, Magyarországgal, Romá­niával és más népi demokratikus államokkal kötött külkereskedelmi egyezményei alapján ötszázmillió rubel, azaz 125 millió dollár értékű élelmiszerhez jut. Ez a mennyiség saját élelmiszer- és nyersanyagter­melésünkkel együtt biztosítja a la­kosság állandó és rendszeres ellátá­sát. valamint az áruforgalom tete. mes növekedését a Német Demokra tikus Köztársaságban I9S3 máso­dik felében. A népi kamara ezéit méltatlan rágalmazásnak minősíti azt a széles­körű propagandahadjáratot. amelyet Eisenhower amerikai elnök a Német Demokratikus Köztársaságban állí­tólag uralkodó .,éhínség" ürügyével kezdeményezett. A népi kamara he­lyesli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya elutasítja az Egyesült Államok kormányának provokáló és sértő ajánlatát, amely a Német Demokratikus Köztársaság, nak nyújtandó 15 millió dolláros „élelmíszersegélyről" szólt. Ha az Amerikai Egyesült Államok kormá­nya csakugyan emberséges segítséget akar nyújtani a német, lakosságnak, akkor juttassa a felajánlott élelmi­szereket a munkanélküli és éhező emberek millióinak Nyugat Németor. szágban és Nyugat-Berlinben. A Német Béketanács felhívása A Német Béketanács elnöksége a nemzetekhez felhívással fordult, hogy követeljék a négy nagyhata­lom tárgyalásának megvalósítását a Németországgal kötendő békeszer. ződésekröl, valamint, hogy követel­jéik Kelet, és Nyugat-Németország képviselői megbeszélésének ösz­szehívását össznémet egyezmény el­érése céljából, Németország békés egyesítésére, továbbá, hogy vigyék keresztül a Németországon belül kereskedelem útjában levő akadá­lyok kiküszöbölését és Németország két része közötti kapcsolatok meg­könnyítését. A felhívás rámutat arra, hogy Németország békés egyesítése ie­! hetséges lesz, ha elvetik a bonni és­párizsi háborús szerződéseket, ame­lyek ugyanazon politikának kifeje­zői, amelyik Koreában vereséget szenvedett. Olaszországban megbu­kott de Gasperi kormánya, amely ezeket a szerződéseket támogatni igyekezett. Franciaországban és Angliában ezt a politikát a nép többsége elutasítja. Európa nemze­tei nem a német militarizmus fel­újítását, hanem a német kérdés bé­kés megoldását óhajtják, A Német Béketanács elnöksége hangsúlyozza, hogy egyezményt kell elérni a német kérdésben békés tár­gyalások útján. Henry Martint szabadonbocsátották (A Krokodilból), Párizsból jelentették, hogy au. gusztus 2-án reggel 7 órakor a Melune-börtönből szabadonbocsá­tották Henry Martint a béke tenge­részét. Az a tény, hogy Martint bünteté­sének letelte előtt két évvel kibo­csátották a börtönből, nagy győzel* me, a francia nép békés és demo­kratikus erőinek, amelyek a Martin elítélése óta eltelt három éven ke. resztül kitartóan harcoltak Martin szabadonbccsátásáért. Henry Mai önt amint ismeretes, a francia re­akciős bíróságok által rendezett btin perben 5 évi börtönre ítélték azért a hősies harcáért, amelyet a viet­nami francia gyarmatosítók háború­ja ellen folytatott. Martin neve a francia nép ellenállásának jelképé, vé vált imperialista háborúval szemben, amelyet a francia nép „piszkos háborúnak" nevez. Az a tény, hogy a francia kor­mány most elhatározta, Henry Mar­tin szabadonbocsátását, Franciaor­szág békés erőinek növekedését bt. zonyítja, valamint a vietnami piaz­kos háború népszerűtlenségét azok­ban a körökben Is, amelyek ezzel a háborúval nemrégen még egyetér­tettek.

Next

/
Thumbnails
Contents