Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-30 / 211. szám, vasárnap

tJJSZCL 1953 augusztus 30 Békésen megoldani a koreai kérdést A. J. Visinszkimek az ENSz közgyűlése politikai bizottságában mondott beszéde A. J. Vísinszkij, a szovjet küldöttség vezetője az ENSz közgyűlésének politikai bizottságában be. szédet tartott, amelyben többek között ezeket mondotta: „E napok folyamán, amikor a koreai kérdésről folyt a tárgyalás bizottságunkban, a vita két fő pontra összpontosul: az első pont a konferencia típusát és azokat az elveket illeti, amelyekre a konferenciának támaszkodnia kell és amelyeken fel kell épülnie. A második pont arra a kérdésre vonatkozik, hogy milyen részvevőkből kell a konferenciának állnia. A 15 állam határozati javaslatának szerzői, amelyek élén az Amerikai Egyesült Államok állanak, határozati javaslatukat védelmezve a javaslat 5. a) pontjával együtt, amely azt az ajánlatot tartalmazza, hogy a politikai konferenciát a háborút viselő felek képviseletének alapján rendezzék, főleg a fegyverszüneti egyezmény 60. cikkelye betartásának fontosságát hangsúlyozzák. Rámutatnak arra, hogy a 60. cikkely rendelkezései, amint mondják, az egyetlen törvényes alap, amelyből e kérdésben ki kell indul ni. A 60. cikkelyt természetesen tel. jesen be kel] tartani. Ez természetesen nemcsak a fegyverszüneti egyezményt aláíró felekre háruló követelmény, hanem általában minden országra, még pedig nemcsak a 60. cikkelyt illetőleg, hanem az egész fegyverszüneti egyezményre vonatkozóan. A küldöttségek túlnyomó többsége a 60. cikkely magyarázatát, valamint az Amerikai Egyesült Államok és a többi 15 küldöttség egész állásfoglalását e kérdéssel kapcsolatban helytelennek tartja és csupán ők, tudniillik az Egyesült Államok és társai, tartják helyesnek a 60. cikkely ilyen magyarázatát és állásfoglalásukat. Nem csoda, hogy álláspontjuk védelmére az Egyesült Államok képviselői, főleg az ülésterem folyosóin törekedtek, hogy céljukat elérjék, amint nálunk mondják: ,ha nem szekeren, legalább a szekér mögött." Ha visszatérünk az egyezmény 60. cikkelyére, hangsúlyozni kell, hogy egyáltalán nem tartalmaz egyenes utalást arra, hogy milyen, nek kell lennie a politikai konferencia összetételének. Lodge úr ellenvetéseiben az ellen, hogy a konferencián részt vegyenek a Kdreával szomszédos államok, arra hivatkozott, hogy ezen országok részvétele a konferencián a konferenciát olyasvalamivé változtatja, mint a közgyűlés első bizottsága, amely 60 ország képviselőiből állt. Lodgenak ez a megjegyzése nemcsak, hogy teljesen indokolatlan, de egyáltalán nem lehet komo. lyan venni, thert javaslatunkból látható, hogy. elsősorban a~ „Koreával szomszédos országokról" van szó és ezért szó sem lehet valamilyen hasonlóságról a. konferencia és -a 60 országból álló első számú bizottság között. Ilyen érvelést elfogadni azonban teljesen lehetetlen Azonban mi a helyzet tulajdon, képpen a 60. cikkellyel, amelyben „mindkét fél" konferenciájáról van szó és arról, hogy a konferenciára a küldötteket „mindkét fél" kinevezi ? ' A szomszédos államoknak részt kell venniök a konferencián A 15 állam határozati javaslata nyilvánvaló ellentétben áll a 60. cikkellyel és kizárja annak* lehetőségét, hogy a konferencián részt vegyenek mindazok az orsfcágok, amelyeket nem lehet hadviselő felekhez számítani és amelyek nem küldtek csapatokat, tehát a Koreával szomszédos országok, amelyek nem vették részt a koreai háború, ban, még pedig annak ellenére, hogy nem lehet tagadni, hogy ezeknek az országoknak — a Koreával szomszédos országokról beszélek — nagyon is érdekükben áll a koreai kérdés békés megoldása épp úgy, mint ahogy nem lehet tagadni annak fontosságát, hogy részt vegyenek a politikai konferencián. A szovjet küldöttség határozati javaslata elkerüli a szélsőségeket és szükségesnek tartja a konferencia részvevőinek számát aránylag kevés részvevőre korlátozni, úgyhogy ne keletkezzenek nehézségek a részvevők nagy száma miatt. Ezzel szemben úgy véljük, hogy szükséges, hogy a konferencián részt vegyenek — azonban nem ki. zárólag — azok az országok is, amelyek nem vettek részt a háborúban és ^hangsúlyozzuk, főleg a Koreával szomszédos államok. Ki lehet mondani: régi • igazság, — hogy azon ország szomszédjának, ameiynek helyzetét békésen akarják megoldani, e békés megoldásban nagyobb érdeke van (békeszerető szomszédra gondolok), mint Olyas valakinek, aki ettől az országtól többezer kilométernyi távolságban van. Hyen körülmények között hogyan lehet csak gondolni is arra, hogy a konferencián való részvételből amelynek oly fontos kérdéseket kell megoldania, mint a koreai kérdés békés megoldása, kizárják a Ko. reával szomszédos országokat? A koreai háború részvevői között vannak azonban olyan emberek, akik azt bizonygatják, hogy csupárí az ő országuk vehet részt a politikai konferencián, a szomszédos országokat ki kell zárni a konferenciáról ha nem vettek részt csapataikkal a háborúban. Ez úgy fest, hogy ha valamelyik kormány részt vett az intervencióban, rés7

1 vett Korea békés polgári lakosságának kiirtásában, ezért ju. talmul részt vehet a politikai konferencián, de például Indiának, magyarázza az India részvétele el. leni kifogásait azzal, hogy Indiának részvételét a fegyverszüneti egyezmény 60. cikkelye nem engedi. A valóságban az igazi oka ennek az Egyesült Államok és Dél-Korea közötti megegyezés a közös taktikáról, mind a konferencia összetételének kérdésében, mind pedig a konferencián való eljárás tervének kérdésében. Ezt a megegyezést az amely nem küldött csapatokat Ko. reába, nem vett részt az intervencióban, nem lesz joga részt venni a konferencián. Nem akarják most konferenciára engedni és ezt a 60 cikkely mindenféle szófista magyarázatával — pszichológiai, jogi, stb, magyarázatokkal akarják leplezni. Azon a nézeten vagyunk, hogy mind politikai, mind gyakorlati szempontból teljesen indokolt, hogy a konferencia részvevői közé ve gyék fel nemcsak a Szovjetuniót, és ezt helyesnek ismeri el as első számú bizottság túlnyomó többsége — hanem olyan országokat is, mint India, amely jelentősen hozzájárult a békeszerető országoknak a koreai háború megszüntetés

Are irányuló törekvéséhez. A konferencia részvevői közé nézetünk szerint fel kell venni az olyan országokat, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Burma, Indonézia és más országok egész sorát, amelyeknek érdekükben áll a béke megszilárdítása és amelyek ezen évek folyamán nagy erőfeszítéseket tettek arra, hogy a koreai háború véget érjen és ne húzódjék tovább. Teljesen indokolatlannak tartjuk a küldöttségeknek, közöttük első. sorban az amerikai küldöttségnek kísérleteit, amely ebben a kérdésben vezető szerepet vitt, hogy tagadják India és a semleges államok egész sora, a koreai kérdésről tartandó konferenciára való meghívásának célszerűségét. Nem lehet észitevétel nélkül hagyni azt, hogy az Egyesült Államok képviselője az első számú bizottságban nem tett ellenvetést India részvétele ellen. Sajtójelentések szerint Lodge első ízben, augusztus 20án tett ez ellen kifogást az ENSz keretén kívül, amikor kijelentette, hogy az USA Indiának a

( Koreáról tartandó politikai konferencián való részvétele ellen fog szavazni. Furcsa, hogy ez a kijelentés egybevág Li Szin Man-nak azzal a kijelentésével, hogy Dél-Korea nem vesz részt a konferencián, ha meghívják Indiát! Az amerikai sajtó leplezetlenül megerősíti, hogy az USA ellenkezésének fő érve India részvétele ellen az említett Li Szin Manféle kijelentés volt, sőt az amerikai sajtó még azt is állítja, hogy az Egyesült Államok küldöttsége csupán a széleskörű nyilvánosság előtt Teljesen csatlakozunk azok. hoz, akik feltétlenül helyesnek és szükségesnek tartják az ilyen fontos probléma, mint a koreai kérdés békés megoldása, sikeres megoldásának érdekében az összes valóban békeszerető országok törekvéseinek egyesítését, a támadó kalandorok megfékezését, kellő politikai légkör és politikai helyzet biztosítását, amely megfelel a konferencia békés feladatainak. Ez az első és legfontosabb kötelessége az Egyesüli Nemzetek Szervezetének! Vannak azonban olyan küldöttek, akik minden mődotn arra törekednek, hogy megzavarják a politikai légkört és ebben látják fő céljukat e politikai konferencia előkészítésének munkájában. Ezek a küldöttek hazug állításokra, történelmi tények súlyos meghamisítására vetemednek azért hogy a politikai légkört lángbabo ritsák, hogy a rágalom és gyülölel mérgével megrontsák. Neim lehet hallgatással mellőzn, azon küldöttek beszédeit, akik it terjengősen foglalkoztak a régéi megcáfolt hamis állítással, ,;ac északkoreai részről történt agresz szióval". Ezek a küldöttek semilyen tényt semilyen bizonyítékot sem hoznak re e hazug állás bizonyítására é ezenfelül még gondosan kitérne! azok elől a bizonyítékok elől, ame lyeket mi már 1950-ben elöterjesz tettünik és amelyeket a követke® években tényekkel egészítettünk ki amelyek leleplezték az igazi tárna dókat. Ezek a küldöttek elcsépel frázisokait isméteilgetoek az észali koreai agresszióról, míg a valóság ban Észak-Korea maga esett annal a támadásnak áldozatául, melyet délkoreai kormány követett el ide gen beavatkozók részvételével é vezetésével. A liszinmani rendszer védelmez« hosszú időn át visszautasították koreai és kínai fél összes javasla tait, amelyeket a Szovjetunió és mi békeszerető országok támogattál Ezek a javaslatok a koreai híboi megszüntetésére, a koreai tüzszünel re vonatkoataik. A beavatkozók csökönyösen elnyújtották a korai pusztító háborút, j amely nagyszámú emberéletet köve- | telt áldozatul, mérhetetlen szenvedést okoztak a koreai népnek és mély sebeket ütöttek azokon az országokon, amelyeknek fiait a Távol-Keletre hajszolták, hogy meg. hódítsák Észak-Koreát Li Szin Man és védelmezői számára. És most egyszerre álszent módon színlelik, mintha siratnák annak a háborúnak áldozatait, amelyet maguk indítottak! Ezzel egyidejűleg ismét megkísérlik az egész dolgot úgy állítani be, mintha igazi szándékuk Korea békés egyesítése volna. Csak egyről feledkeznek meg, arról, hogy számos bizonyíték va,n, amelyek éppen ellenkező szándékokat és terveket és nemcsak terveket, hanem olyajn tetteket bizonyítanak rájuk, amelyeket a gyakorlatbán elkövettek és most is elkövetnek. A Korea „egyesítéséről" szóló szavak az ő szájukban csak demagóg álcázásai a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megsemmisítésére irányuló bűnös tervüknek és a Dél-Koreában uralkodó népellenes reakciós rendszer Észak-Koreára való kiterjesztésére irányuló tervüknek. Ezeket a bűnös terceket Korea „egyesítésének" jelszavával igyekeznek elleplezni. A valóságban azonban egész másról yan szó! A háború felújításáról van szó ÉszakKorea ellen, hogy felszámolják az Észak-Koreában levő demokratikus rendszert, hogy Észak-Koreát az alá a rendszer alá rendeljék, amely Dél-Koreában uralkodik. Ezekre a tényekre rá kell mutatnunk, tekintettel némelyik küldöttnek az agresszió kérdésével kapcsolatos nyilatkozataira, amelyekkel szemben nem lehet másképp mint 1 felháborodott tiltakozással állást foglalni. Nem lehet erről hallgatni, ! noha előre kell bocsátanom, hogy szívesebben beszélnék azokról az eszi közökről, hogyan lehetne a poli tii kai konferenciát úgy megszervezni, hogy értelme legyen és pozitív ered5 ményt hozzon. De mivel itt külön. bözű oldalakról támadnak, Weszéli nem kell ezekről a tényekről. A rö- vidség kedvéért csupán néhánj tényre multatok rá: Egyesült Államok anélkül kötötték, hogy előzőleg megegyeztek volna koreai háborúbeli szövetségeseikkel. Természetesen nem engedhető meg Li Szin M annak, hogy a koreai kérdésről tartandó politikai konferenciát saját szakállára bojkottal merészelje fenyegetni. És nemcsak Li Szin Mannak, hanem senkinek sem azok közül, akik Koreában háborút viseltek az USA-val szövetségben. A liszinmanisták fel akarták uiítani a háborút ezt írta: »Most röviden vázolni akarom önnek helyzetünket. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy most van a lélektanilag lega'.kal masabb pillanat, hogy agresszív intézkedéseket tegyünk és szövet, kezziink a kommunista hadseregnek azzal a részével északon, amely lojális irántunk, hogy felszámoljuk a fennmaradó részét. Kim Ir Szen embereinek egy részét visszaszorítjuk a hegyi vidékekre« írta ebben a levélben »és ott éhen halatjuk őket.« »Azután védelmi vonalunkat a Tumana és Jalu folyók mentén kell felépítenünk. Helyzetünk százszázalékra megjavul« — ezt mon- ' dotta ez az űr. Ezt írta Li Szin Man 1949-ben. És ml volt azután? Azután eljött az 1950-es év, amikor a liszinmanisták megkísérelték e terv megvalósítását amerikai védelmezőjükI re támaszkodva. Negyedik tény. Vegyük Cso Bion Oknak, Dél-Korea Egyesült Allaj mok-beli nagykövetének, a Li Szin Man.hoz legközelebb álló személyiségnek, Li Szin Man ügynökének kijelentését. Ezt írta: »Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy Korea egyesítését csupán kormányunk szuverén hatalmának kihasználásával lehet elérni.« Mit jelent ez a mondat? Hogyan használhatnák ki a liszinmanisták »szuverén hatalmukat« hogy magukhoz csatolják Észak-Koreát, ha i nem az erőszak segítségével? »A kompromisszumok és konferenciák politikája — jelentette ki Cso Bion Ok — ki van zárva. A hideg háború nem folyhat a végtelenségig. Mindezeket a világproblémákat nem lehet megoldani a harmadik világháború nélkül. Egye. sítési tervünknek alkalmazkodnia kell a nemzetközi helyzet egész fejlődéséhez. Addig a kormány legfontosabb feladata, hogy fokozza katonai és gazdasági felkészültséI günket.« Ötödik tény. Ez év július 29-én I Li Szin Man kijelentette: »Nem képzelhető el, hogy az Amerikai Egyesült Államok ne újítanák fel a koreai háborút, ha a kommunisták nem egyeznek bele Korea egyeI sítésébe.« Vájjon nem világos-e e célzásnak provokatív volta, amelynek éle a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen irányul, főleg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának azon ismert állásfoglalása mellett, hogy Korea egyesítését békés úton oldják meg, hogy alakítsák meg az egységes, demokratikus és független Koreát. Hatodik tény. Tegnap a liszinma, nista képviselő kijelentette: »Azt mondják^ hogy a fegyverszüneti I egyezmény idejét nem szabad elhatárolni. A Koreai Köztársaságnak bármilyen akcióját, amely megsérti I a feleknek azon elosztását, amely a fegyverszüneti egyezményben van . lerögzítve, úgy kell elbírálni, mint a fegyverszüneti feltételek megséri tését. Ezzel szemben épp olyan ke. ményen állást kellene foglalni, mint- ha az agresszió ténye volna.« Teljesen világos, hogy így csak 1 azok beszélhetnek, akik a fegyverszünet megsértésére készülnek az 1 ország felosztása megszüntetésének ürügye alatt. A liszinmanista kép^ viselő sajnálatát fejezte ki azon n esetleges lehetőség felett, hogy »a n Koreai Köztársaság magáraha7 gyott lesz és ostrakizmusnak lesz z alávetve azért, hogy idegen segiti. I ség nélkül kísérelte meg azt, amit >. annak idején az Egyesült Nemzetek és a Koreai Köztársaság közösen ,t kísérelt meg elérni. Más szóval az •t úgynevezett délkoreai kormány at<5 tói fél, hogy osztrakizmusnak volna kitéve azért, ha önállóan akarná megvalósítani azt, amit a háború alatt az úgynevezett egyesült nem1

S zetekkel együtt igyekezett megva6 lósítani. c Számos ilyen tény van. Csak ezet, ket soroltam fel, mivel új*y vélem, i- bogy elég ez is arra, hogy megmutassam, hogy mi volt a való heiyn zet a koreai népre kényszerített it háborúban. Megcáfolhatatlan tények arról, hogy ki kezdte az a&rressziót íme: az első tény. Az ENSZ bi- < zottsága 1949-ben kiadott jelenté- j sének mellékleteiben arról van szó, i hogy Dél-Korea kormánya ellene volt a Korea egyesítésére irányuló valamennyi javaslatnak, kivéve — amint az ENSZ jelentése mondja — »saját javaslatait«. És hogy milyenek ezek a »saját javaslatok«, kitűnik ugyanezen ENSZ-bizottságnak anyagából. Ezek a javaslatok lényegében Észak-Koreának meghódítását és Észak-Koreának Dél-Koreához való fegyveres hozzácsatolását jelentik. A bizottság megállapítja, — idézem ezt az okiratot — hogy »a

z elnök (vagyis Li Szin Man), a külügymiiszter és más fontos és befolyásos politikai tényezők időről - időre kijelentéseket tesznek, amelyekben azt a gondolatot fejezik ki, hogy nincs messze az idő, amikor kétségbeesésből erőszakkal való egyesítéshez mint szélsőséges megoldáshoz kell majd folyamodni.

s Ezt mondották már 1949-ben. Ezt az ENSZ bizottsága állapítja meg. Mii más következik ebből a tényből, ha nem annak bizonysága, hogy létezett egy terv Észak-Korea meghódítására ? A második tény. A liszinmanisták nem akartak tárgyalni az, északkoreaiakkaí Korea egyesítésé- | ről. így például annak a napnak első évfordulóján, amikor a közgyűlés elismerte az úgynevezett Koreai Köztársaság vagyis Dél-Korea kormányát, a Koreai Köztársaság akkori külügyminisztere annak a reményének adott kifejezést, hogy »a lakosság megtesz minden erőfeszítést, hogy létrejöjjön egész Korea egyesítése a jövő év december 12ig« és kijelentette, hogy »a nép ezt szilárdan elhatározta és kész ezért vérét is ontani«. Li Szin Man viszont kijelentette, hogy ha ebben az évben nem tudják elérni az egyesítést, kénytelenek lesznek az országot saját erőikkel egyesíteni. Már akkor kijelentette: »Nem kerülhetjük el a polgárháborút« ... Ebből látható, hogy ki uszított polgárháborúra! Az úgynevezett délkoreai kormány, míg pusztító terrorharcot folytatott a Dél-Koreában lévő haladó demokratikus elemek ellen, amelyek támogatták Koreának a független demokratikus Korea megteremtése alapján való egyesítésének gondolatát, Észak Korea megtámadására készült, amint erről az ENSZ dokumentumai tanúskodnak. Harmadik tény. Li Szin Man egyik levelében 1949-ben szó szerint