Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-29 / 210. szám, szombat

4 tJ J SZO 1953 augrusztus 29 A Szovjetunió nagyjelentőségű javaslata az ENSz-ben az agresszió fogalmának meghatározására Augusztus 24-én megnyílt az agresszió meghatározásának tanulmányozásával foglalkozó ENSz-albizottság ülése. Az albizottságot 1952 decemberében létesítették a közgyűlés hetedik ülésszakának határozatára. miután az Egyesült Államok, Anglia és néhány más küldöttség több ízben kísérletet tett arra, hogy visszautasítsák a Szovjetunió javaslatát az agresszió meghatározásának szükségességéről. Az albizottságban 15 állam képviselője foglal helyet: a Szovjetunió, Lengyelország, az Egyesült Államok, Anglia. Franciaország, Brazília, Bolívia, Mexikó. Dominikai Köztársaság, Szíria, Irán, Hollandia, Norvégia. Pakisztán és a kuomintangisták. Az albizottság elnökévé Marchent. a Dominikai Köztársaság képviselőjét, alelnökévé a hol. land "Roligont, előadójává pedig a szíriai Tarazit választoták meg Az albizottság első ülésén P. D. Morozov, a Szovjetunió képviselője javasolta, hogy zárják ki az albizottságból a kuomintangista képviselőt és hívják meg a Kínai Népköztársaság képviselőjét, mint a nagy kínai nép egyetlen törvényes képviselőiét. Az ENSz titkárságának az ülésszakot megnyitó képviselője kijelentette, hogy az albizottság állítólag nem illetékes megvitatni a Szovjetuniónak ezt a javaslatát. E határozat ellen szavazott a Szovjetunió és Lengyelország képviselője, Szíria, Irán és Bolívia tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés hetedik ülésszakának javaslata szerint az albizottságnak a közgyűlés kilencedik ülésszaka elé kell terjeszteni az agresszió meghatározásának tervezetét, vagy e fo galom megmagyarázásának tervezetét. Morozov, a Szovjetunió képviselője az albizottság ülésén felszólalva kijelentette, h >gy a szovjet kormány, amely állandóan békepolitikát folytat, szilárdan és megingathatatlanul küzd a háború veszélye ellen, mindig komoly jelentőséget tulajdonított az agresszió meghatározásának, amely nagyjelentőségű a béke és a biztonság fenntartása, különösen az agresszió igazolása lehetőségének megszüntetése szempontjából. Morozov kijelentette, hogy az agresszió meghatározásánál elsőrendű jelentőségű a fegyveres támadás fogalmának meghatározása és az albizottságnak e fogalom meghatározására kell a fő figyelmet fordítani. A Szovjetunió képviselője az agresszió meghatározását tartalmazó határozati javaslatot terjesztette az albizottság elé. A szovjet képviselő bebizonyította, hogy nem helyénvaló az Egyesült Államok képviselőjének az a kísérlete, amellyel el akarja torzítani az albizottság előtt álló feladatok jelentőségét. A szovjet képvise'ő többek között ismét felhívta a figyelmet a közgyűlés hetedik ülésszakának határozatára, hogy „folytatni kell a közös erőfeszítéseket az agreszió fogalma általános, elfogadható meghatározásának megfogalmazására a nemzetközi béke és biztonság elősegítése érdekében ..." Winiewicz. Lengyelország képviselője, Tarazi, Szíria képviselője és Aroza. Bolívia képviselője kijelentette, hogy szükséges az agresszió fogalma meghatározásának előkészítése. A szovjet iavaslat Az agresszió fogalmának meghatározásáról szó'

ó szovjet határoza| ti javaslat szövege a következő: ,,Az agresszió fogalma meghat.á rozásának kérdésével foglalkozó külön albizottság javasolja a köz 'rvíilésnek a következő határozat elfogadását: A közgyűlés szükségesnek tartia megállapítani az agre^ziót elkövető ré' meghatározásának vezérelveit és Wielenti: 1. A nemzetközi konfliktusban i támadó félnek tekintik azt az álla! not. smelv elsőnek követi el a kö i vetkező cselekmények ovikét. ai hadr* üzen Tiá« á'lamnak; b) fegyveres erői behatolnak más állam területére, aká- hadüzenet | nélkül is: c) szárazföldi, tengerészeti vagy "légierői bombázzák má? állam te rűletét vagv tudatosan megtámad iák az utóbbi hajóit illetve léghajóit; dl szárazföldi, tengerészeti vas'v légierőit más állam határain bel ni" nartraszállítiák » vagv ód s? irányítják , az utóbbi engedélye né'küi, vasrv megsértik az ilven ens*edélv feltétételeit, többek köpött tartózkodásuk idejét, vagy teriiletérek kibővítését illetően; e) más állam partjait vagy kikötőit tengeri zárlat alá veszi: f) támogatást n"ú1t saját területén alakult fegyveres bandáknak, amelyek hehato'nak más állam terülotere. vagy nem hajlandó megtenni a támadásnak áldozatul esett állam követelése ellenére saját területén minden tőle függő rendszabályt, annak érdekében. hcgv az említett bandákat minden segélytől vagy támogatástól megfossza. 2. Közvetett agresszió cselekményét elkövetőnek minősítik azt az államot, amely: a) felforgató tevékenységre buzdít más állam ellen (terrorista cselekmények, diverziók stb.); b) elősegíti más államban a polgárháború kirobbantását; c) elősegíti a belső forduiatot más államban, vagy a fordulatot a politikában az agresszor érdekében. Gazdasági agresszió cselekményét elkövetőnek minősítik azt az államot, amely elsőnek követi el a következő cse'ekmények egyikét: a) gazdasásri nyomást jelentő intézkedéseket tesz. ame'vek megsértik más állam szuverenitását, gazdasásri füargetlenségét. fenyegetik gazdasásri életének alapjait; b) olyan intézkedéseket hoz más állammal szemben, amelyek akadá'vozzák a másik államot gazdasási kincseinek kiaknázásában.' vagv e kirrsek ft'lamosítísában: el gazdasági zárlat alá helyez más államot. 4 Ideológiai agresszió cselekménvét elkövetőnek minősítik azt az •'i'a.mot. amely: a) buzdítja a háborús propagandát: b) buzdítja az atom-, baktérium-, és más tömegpusztító fegyverek alkalmazásának propagandáid t: cl lehetővé teszi fasiszta-náci nézetek. faii é= nemzeti kivételezettség. a más néoek iránti gyűlölet és megvetés propagandáját. 5. Agressziónak tekinthetők az előbbi nont okban felsoroltakon kívül más olyan cselekmények is, amelyeket a konkrét esetekben a Biztonsági Tanács határozata alapián támadásnak vagy gazdasági Ideniógiai. illetve közvetett agreszszió cselekményének minősítenek. <>. Semilyen politikai, stratégiai vagv gazdasági természetű elképzelés. sem a megtámadott állam területén levő természeti kincsek kiaknázására, vagy bármely ' más előny, illetve előjog megszerzésére irányuló törekvés, sem a befektetett töke jelentős mennyiségére vagy más ezen a területen esetleg meglevő különös érdekekre való hivatkozás, sem az állam ismérveinek tagadása nem szolgálhat az 1. pontban előírt támadás, illetve a 2., 3. és 4. pontban előírt gazdasági, ideológiai és közvetett agresszió cselekményének igazolására. Többek között nem szolgálhat igazolásul: A) Valamely állam belső helyzete, mint például: a) valamely nép politikai, gazdasági és kulturális szempontból való elmaradottsága: bl az igazgatásának tulajdonított hibák: c) a külföldied? életét vagy vagyonát esetleg fenyegető veszély; d) a forradalmi vagy ellenforradalmi mozgalom, polgárháború, zavargások vagy sztrájkok; e) valamelv államban ilyen vagy olyan politikai, gazdasági, illetve társadalmi rend létesítése vagy fennmaradása: B) Valamely állam egyetlen intézkedése törvénve. illetve rendelete sem, mint például: al nemzetközi szerződések megszegése: hl a kereskedelem, a koncessziók és bármely más gazdasági tevékenység terén más állam vagy ennek noltrárai á'tal szerzett jogok és érdekek megszegése: cl a diplomáical vagy gazdasági kapcsolatok megszakítása: dl a gazdasági vagy pénzügyi boikott intézkedései; el adósságok megtagadása; fi a bevándorlás megtiltása vagy megváltoztatása, illetve a külföldiek helyzetének korlátozása; g) más állam hivatalos képviselői számára elismert előjogok megsértése ; h) egy harmadik állam területére tartó fegyveres erők átengedésének megtagadása; i> vallási vagy vallásellenes jellegű intézkedések: jj határincidensek. 7. Ha valamely állam jelentős fegyveres erőket mozgósít vagy összpontosít határa közelében, akkor annak az államnak, amelyet ezek a cselekmények fenyegetik, joga van diplomáciai vagy más módszerekhez folyamodni, amelyek lehetővé teszik a nemzetközi viták békés megoládást. A fenyegető állam ezzel egvidejüleg katonai jellegű, a fentemlítettekhez hasonló válaszintézkedéseket is tehet, a határt azonban nem lépheti át." Az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának ülésszaka Augusztus 25-én Moszkvában, a Kreml-palotában megnyílt az Orosz Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának ülésszaka. A küldöttek és az ülésteremben jelenlevő vendégek lelkes tetszésnyilvánítással fogadták az ülésre érkező G. M. Malenkovot, V. M. Molotovot, N. Sz Hruscsevet, K. J. Vorosilovot, N. A. Bulganyint. L. M. Kaganovicsot, A. I. Mikojant, M. Z. Szaburovot, P. K. Ponomarenkot, P N. Poszpjelovot. M. G. Pervuhint és M. A. Szuszlovot. Az ülésszak megvitatja az OSZSZSZK 1953. évi állami költségvetésről szóló beszámolót, valamint az 1951. és 1952. évi állami költségvetés teljesítéséről szóló jelentéseket, jóváhagyta az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének rendeleteit. AZ OSZSZSZK az 1953. évi állami költségvetésről, valamint az 1951. és 1952. évi állami költségvetés teljesítéséről Ivan Fagyejev, az OSZSZSZK pénzügyminisztere tartott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek őszinte megelégedéssel fogadták az 1953. évi állami költségvetésről és a mezőgazdasági adóról szóló törvényeket, amelyeket nemrég fogadott el a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. I. Fagyejev kiemelte, hogy a Szovjetunó ú-j állami költségvetése és a mezőgazdasági adóról szóló törvény megfelel a nép létérdekeinek, kifejezésre juttatja a kommunista párt és a szovjet kormány fáradhatatlan gondoskodását a szocialista népgazdaság szakadatlan fejlesztéséről, a dolgozók anyagi jólétének további fokozásáról. A szovjet állam költségvetése a békés építés költségvetése. Meggyőzően bizonyítja a szovjet hatalom békeszeretetét és ez az egyik oka annak, hogy mindig az egész nép helyeslésével találkozik. Az OSZSZSZK 1951. és 1952. évi állami költségvetésének teljesítésével kapcsolatban felszólalt Szemjon Afansztjev, a költségvetési bizottság elnöke is, akinek beszédével az ülés véget ért. A kommunista párt — a felkelés vezető ereje Népünk már kilencedszer büszke, séggel emlékezik meg az 1944-es évről, midőn dicső nemzeti felkelésével megalkuvást nem ismerve, a Szovjetunió vezette haladó erő oldalára állott. Pártunk tagjai különös büszkeséggel emlékeznek vissza a Szlovák Nemzeti Felkelésre, mert tudják, hogy ez a szlovák nemzet történelmének jelentős fejezete pártjuknak — Csehszlovákia Kommunista Pártjának müve. Igen, a szégyenteljes München első napjai óta, a csehszlovák burzsoázia árulása betetőzésének első napjai óta a kommunista párt volt az az erő, amely nehéz; de dicső harcot folytatott a fasizmus ellen. Ez az erő a hazai ellenállás, a második világháború egész ideje alatt nem szűnt meg hangsúlyozni, hogy népünk jövője mindenekelőtt attól függ, hogyan járul hozzá saját erejével nemzeti és szociális felszabadulásához. A kommunista párt egész tevékenysége is München óta, a Cseh. szlovák Köztársaság szétdiarabolásának első napjai óta a munkásosztály nagy egységének kiépítésére irányult, hogy sztrájkokat és szabotázscselekményeket, harci akció, kat szervezhessenek, hogy ezek aláássák és végül megbénítsák a hitleri fasizmus Tiso-féle cinkosainak törekvését és végűi az egész nemzetnek szabadságáért indított felkelése tetőzze be őket. Irta: Miloš Gosiorovský • A párt itt is Gottwald elvtárs szavaiból indult ki, aki közvetlenül hazánk erőszakos szétdarabolása után többek között azt írta, hogy „az, amit határozottan megállapíthatunk — az a tény, hogy a megszállt Csehszlovákia sohasem válik Hitler megbízható hátországává", emellett „Csehszlovákia népi tömegeinek legnagyobb erőssége az a ,mély tudat, hogy a nagy, hatalmas, legyőzhetetlen ország, a szocializ. mus országa, a jövő országa, a Szovjetunió, az ő oldalukon, a jog, az igazság és az igazságosság oldalán áll". A kommunista párt ebben a tudatban és abban a mély meggyőződésben, hogy Csehszlovákia a szocialista Szovjetunió ée hadserege segítségével megújul, dolgozta ki a cseh és a szlovák nép felszabadításáért, a fasizmus ellen vívott harc vonalát. A nemzeti és demokratikus forradalom vonala volt ez, amely, ben a munkásosztálynak kell a nemzet élére állnia és vezetnie kell ' a parasztságot, értelmiséget és általában a nemzet minden olyan részét, amely hajlandó volt részt venni a n emzeti-f elszabadító küzdelemben. Emellett a munkásosztály, amelyet élcsapata, a kommunista párt kép- . viselt, a nemzetd.felszabadító küz-1 delemben már a maga vezető szerepével megteremtette az előfeltételeket, hogy a felszabadult Csehszlovák Köztársaság a szocializmus építésének útjára léphessen. A munkásosztály és a kommunista párt, főleg Klement Gottwald elvtárs által formulázott eme vonalával szemben állott a szlovák (és a cseh) burzsoázia ama részének vonala, amely a nyugati imperialista államok felé orientálódott és feltételezve, hogy Csehszlovákia az említett államok „segítségével" megújul, remélte, hogy ez lehetővé teszi számára a München előtti kapitalista viszonyok visszaállítását. A párt illegális munkája során harcolt ezen burzsoa-koncepció ha. tása ellen, amelyet a szlovák nép részére gyakorolt, miközben az egész párt. majdnem minden funkcionáriusa és tagja munkájában azokat az irányelveket tartotta szem előtt, amelyeket Csehszlovákia közös és egységes kommunista pártjának moszkvai, külföldi veze tősége, — amelynek élén Klement Gottwald elvtár." állott, és amelyben Szlovákiába érkezéséig Viliam Siroky elvtárs is dolgozott, — vagy a moszkvai rádió hullámain, vagy az illegális sajtón keresztül adott Siroky elvtárs volt az, aki miután Moszkvából Szlovákiába érkezett, minden helytelen irányt elnyomott a nemzeti felszabadító harcban és már 1942 júniusában a nemzeti felkelés előkészítésére irá nyitotta Szlovákia Kommunista Pártját, midőn a következőket írta: »A nemzeti felszabadító harc formáinak és módszereinek (szabotázscselekmények, partizánháború, stb.) mindennapos megvalósításában (nemcsak propagálásában), amelyeknek akciós alapján kell végrehajtani az egységes Nemzeti Arcvonal aktivizálását — azt a távlati (belpolitikai) tervet kell állandóan szem előtt tartanunk, hogy ennek a mozgalomnak és ennek a harcnak a szlovák nemzet nemzeti fel. kelésével kel] betetőződnie. És ennek a felkelésnek, összekötve a nemzeti felszabadító háborúval, a harcoló Szovjet Hadsereg, a szövetséges haderők és a felkelő középeurópai nemzetek oldalán, meg kell adnia a kegyelemdöfést a né. met imperializmusnak.^ Szlovákia Kommunista Pártja ezután 1944 őszén az ez irányú őrientálódás eredményeképpen népünket a hősi Szlovák Nemzeti Felkelésre vezethette. Igen, a Szlovák Nemzeti Felkelés, amely a szlovák nép és élcsapata, — a munkásosztály felszabadító küzdelmének tetőfoka, valamint a hazai ellenállási mozgalmunk leg jelentősebb eseménye volt — pártunk müve és a Szovjet Hadsereg diadalmas előrenyomulásának hatása alatt folyt le. A Szlovák Nemzeti Felkelés azoknak a müve, akik az elmúlt negyedszázadban, és főleg az illegális harc idején megmutat, ták, hogy a munkásosztály és a nemzet ügyének legelszántabb harcosai: tehát a kommunista párt müve. A szlovák burzsoázia felkelésben részt vevő. számító részének semmi köze sem volt ehhez a műhöz. Semmi közük sem volt ehhez a műhöz a burzso-nacionalístáknak, akik a dicső sztálingrádi győzelem után. amikor a legjobb párt. funkcionáriusok fasiszta börtönben sínylődtek, aljasan hatalmukba kerítették a párt vezetését, majd 1944 őszén a nem általuk elökészitett és szervezett felkelés területére futottak, hogy ott gyorsan biz. tosítsák a szlovák burzsoázia vonalát és érdekeit. A kommunista párt funkcionáriusainak és tagjainak nagyszámú káderei azonban a területeken, járásokban, üzemekben, falvakon, katonai alakulatokban és partizán osztagokban olyan fejlettek voltak, hogy működési helyükön népünk fegyveres harcának élére állhattak és a szovjet katonák és partizá. nok derék segítségéve] olyan hősieségge] tudtak küzdeni, hogy nemcsak a csehszlovák burzsoázia Lettrich és Ursíny vezette ügynökeinek terveit, hanem a szlovák burzsoázia Husák és Novomesky vezette nacionalista cimboráinak terveit is megakadályozták.