Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-10 / 167. szám, péntek

1953 július 10. UISZO 5 A takarékosság népgazdaságunk fejlődésének igen fontos eszköze „Tervünket teljesíteni lehet — és teljesítjük is — ha eléggé következtesek leszünk ahhoz, hogy mindenütt, gazdasági és társadalmi életünk minden szakaszán a lehető legnagyobb szívóssággal törekszünk arra, hogy minél nagyobb megtakarítást érhessünk el." (Klement Gottwald elvtársnak a CsKP országos konferenciáján mondott beszédéből.) A szocializmus építésének útjára lépett dolgozó népünk, a szocializmus gazdasági alapjait, a szocializmus hatalmas arányú építkezéseit, a népgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokat a felszaba dító Szovjetunióra, a népi demokra tikus országokkai való gazdasági együttműködésre és segélynyújtásra támaszkodva saját erejéből, sa ját tartalékaiból és felhalmozásai ból valósítja meg. Minden, amit a felszabadulás óta építettünk, az új üzemek és gyárak egész sora. az ötéves terv hatalmas létesítményei, az új Osztrava, a kuncsicei kohó müvek, az Arvai Duzzasztógát, az új városok és falvak, az új kórházak, iskolák, lakóházak, a földmű velésben dolgozó új gépek ezrei és minden alkotásunk a felszabadulás ót* népgazdaságunk saját akkumulációjából, valamint annak az új típusú, a Szovjetunióval és a test véri népi demokráciákkal való gazdaság; együttműködésnek és kölcsönös segélynyújtásnak a megteremtéséből jött létre, amelyet Sztálin elvtárs »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetuniőban« című müvében úgy fogalmazott meg »... hogy ennek az együtt működésnek alapja a kölcsönös se gítésnék és a közös gazdasági fel lendülés elérésének őszinte vágya-. Az új üzemek és gyárak felépítése és üzembehelyezése nem a bel- és külföldi pénzcsoportok, a finánctőke támogatásával és annak anyagi eszközeivel valósult meg, hanem a Szovjetunió és a baráti országok gazdasági együttműködésére és segélynyújtására támaszkodva orszá gunk saját erejéből, népgazdasá gunk saját akkumulációjából. Igaz, hogy mindezek az új létesítmények nem az egyes pénzcsoportok, nem a finánctöke érdekeit szolgálják, hanem országunk dolgozó né péét. És éppen ezért, mert orszá gunk gazdasága, felépítése és fejlesztése az egész ország dolgozó népének az érdekeit szolgálja, első rendű fontossággal bír a minden téren való szigorú takarékosság, mint a további fejlődés, a kitűzött célok megvalósításának és elérésének fontos előfeltétele. Ha olcsón termelünk, olcsón élünk A takarékosságnak igen nagy jelentősége van a szocializmus építését szolgáló ötéves tervünk feladatainak teljesítésében, abban, hogy mind ^jobban megközelítsük a szocializ mus gazdasági alaptörvényét, a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését. Ránk, a mi viszonyainkra is teljes mértékben érvényesek Malenkov elvtársnak az SzKP XIX. kongresszusán mondott szavai: »Minél teljesebben és ész szerübben használjuk fel a termelés erőforrásait, minél takarékosabban és körültekintőbben vezetjük gaz daságunkat, annál nagyobb sikere ket érünk majd el a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobbak lesznek eredmé nyeink a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. <i E megállapítás helyességét, an nak gyakorlatban való alkalmazását bizonyítja nálunk a pénzreform végrehajtásáról és a jegyrendszer megszüntetéséről szóló párt és kormányhatározat, amellyel kap csolatban Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresz szusán tartott beszámolójában arra hivta fel a figyelmet, hogy a pénz reform és a jegyrendszer eltörlése igen hatásos és Igen jó fegyver, amelynek segítségével következetes harcot folytathatunk a legnagyobb mérvű gazdaságosságért és takaré kosságért, továbbá a pénzreform és a jegyrendszer megszüntetése mint kiindulópont a Szovjetunió pél dájához hasonlóan — a fokozatos árleszállítások politikájának meg valósításához, mely csak akkor ér hetft el, ha minden téren bevezet jük a legnagyobb fokú gazdaságosságot és takarékosságot. S ez ter mészetes is. A pazarlás és a tékoz lás az állam, a nép vagyonával, javaival való felelőtlen gazdálko dás csak a termékek előállítási árának növeléséhez, a drágaság hoz, a pénz elértéktelenedéséhez vezethez, tehát semmiesetre sem az életszínvonal emelkedéséhez. Ez zel szemben a minden téren való szigorú takarékosság, valamint a gazdaságosság ejvének következetes betartása és az arra való szün telen törekvés, hogy az egyes ter mékek előállítási költségeit minél kisebbekké tegyük, következetesen a pénz — tehát a bérek, a kere setek értékének emelkedéséhez vezet és megteremti a lehetőségét annak, hogy rálépjünk az árak csökkentésének útjára, azaz az élet színvonal emelkedésének útjára. Takarékosság a kapitalizmusban és takarékosság a népi demokráciában Mégis, mindennek ellenére a takarékosság terén még nagy fogya tékosságaink vannak. Korántsem és megközelítőleg sem használjuk fel a szocializmus építése, az életsztn vonal emelése szempontjából oly óriási belső tartalékot jelentő taka rékosságot. Ennek ok

a egyrészt T tömegek hiányos szocialista neveié sében van, másrészt abban, hogy a dolgozó tömegek megszabadulva a kapitalizmus létbizonytalanságától, a holnaptól való rettegéstől, amikor, is éppen ez a létbizonytalanság, a holnaptól való rettegés nem is ta karékosságra, hanem kuporgató zsugoriságra kényszerítette őket. most, hogy a népi demokráciában eltűnt a Holnaptói való rettegés érzése, megszűnt a. létbizonytalanság, a dolgozó tömege] i ezze

] egyidríben megszűnt a s • orú takarékos ság tudata is, Ez a gondtalan optimizmus, ez a jövőbe veteft derűs bizalom, nem egyszer gondatlan Ságba, pazarlásba, pocsékolásba csap át. Az ipari munkást azelőtt, a ka pitalizmüsban a legnagyobbfokú anyagtakarékosságra kényszerítette az a tudat, hogyha ezt nem teszi, akkor a töké

s elbocsátja, az utcára ijcerül,

y munkanélkülivé vá lik. Éppen így kényszerítve volt a takarékosságra a mezőgazdasági cseléd is. akit nemcsak a niunká bál yaló elbocsátás veszélye, hanem az állandóan sarkában lévő ispánok és fogdmegek siserehada kénysze rített arra, hogy úgy gazdáikod jon a földbirtokos javával, mint a szeme világávaí. De kuporgatóan takarékoskodott a dolgozó paraszt is, akj a világért se hagyott volna egy kalászt sem a tarlón ég krumpliföldjét össze visszg túrta, nehogy egy krumpli is a földben maradva veszendőbe menjen. Ezzel szemben mi a helyzet ma, a népi demokráciában? Az UZemi munkás nem fél a munkanélküli ségtől, megszűnt a holnaptól való rettegés, s ezzel együtt megszűnt az a tudat Is, amely a munkást a legnagyobbfokú takarékosságra kényszerltette. Nem minden mun kôs ébredt még tudatára annak, hogy a népi demokráciában magá nak dolgozik és hogyha pazarolja az anyagot, a munkaidőt, az áramot, akkor ezzel _ ha közvetve ls — saját magát károsítja meg. Az a dolgozó paraszt, aki azelőtt háromszor-négyszer is felgereblyézte a tarlót, s utána még feleségét és gyerekeit is kalásztszedni hajtotta, hogy egy kalász se menjen kárba, mert az a paraszt, ha szövetkezeti tag, könnyen szavaz amellett, hogy a viharverte gabonát, amelyet nem lehet aratógéppel aratni, szánt, sák be. Az a mezőgazdasági mun kás, aki a földbirtokos (dejében egy szál nem sok, de annyi takarmányt sem hagyott elszóródni, mert nyomában volt a botoaispán. ma az állami gazdaságon úgy eteti az álla tokát, hogy a takarmánykazaltól az Istállóig az elszórt takarmányból út marad utána. Mire vezethet azután az ilyen anyagpocsékolás ? Jóra semmi eset-' re sem. Ha až állami gazdaság te lienésze szórja a takarmányt, annak csak az lehet a következménye, hogy a tej, amit ott fejnek, az bizony drága tej, mert hiszen annak árába, az önköltségbe nemcsak az a takarmány számít bele, amit a tehenek megettek, hanem az is, ami elszóródott. -S lehet-e így azt a törekvést megvalósítani, hogy olcsó te jet adjunk a városi dolgozóknak? Világos, hogy nem lehet. Ugyanez a helyzet a termelés bármely más szakaszán, akár az iparban, akár a mezőgazdaságban. A pazarlás, a pocsékolás, az anyaggal való gondtalan gazdálkodás a termékek e'öállítási árát terheli, azét a termékét, amelyet anna.k elő áll i tója esetleg maga is megvásárol. Világos hát, hogy a. tékozlást. a pocsé'kolást, az azt isikövető munkás és munkatársainak százai és ezrei fizetik meg. Ez az út pedig nem az életszínvonal emelkedésének az útja. A vezetők támogassák a dolgozók takarékosságra irányuló igyekezetét A takarékosság hiánya a munkások között különösen az anyagpazarlásban, a felesleges áramfogyasz. tásban és a kihasználatlan munkaidőben mutatkozik meg. A kapitalizmus kényszerfegyelmétöl megszabadult munkás még nem tudató sította, még nem ment a vérébe, hogy az üzemben magának dolgozik és akár közvetlenül, akár közvetve a pocsékolással saját magát károsítja meg. Éppen azért érdeke, hogy munkahelyén a rábízott anyaggal, árammal és munkaidővel úgy takarékoskodjék, mint a sajátjával. Éppen ezért ezen a téren igen nagy feladat hárul tömegpolitikai munkánkra, hogy a munkásokban kialakítsuk és megszilárdítsuk az öntudatos szocialista munkafegyelmet és az ezzrí párhuzamos szocialista takarékosságot. Pontos feladat, hogy a dolgozók felajánlásait, köte lezettségvállalásait, valamint a szocialista munkaversenyt a takarékosságra is kiterjesszük és annak jó eredményeit a legszélesebb körben propagáljuk. Szükséges 1 azonban hangsúlyozni, hogy a kötelezettség vállalások ás a szocialista munka verseny e téren is konkrétek legye nek, ne pedig olyan általánosságokbe fulladjanak be. mint pl.: „ta karéki»skodom a rámbizott anyaggal", hanem „ilyen és ennyi anyagmegtakarítást ér el". Nem sok eredményre vezet azonban a munkások takarókosságra va. ló törekvése, ha azt nem támogatja, nem segíti elő a vezetők hasonló irányú törekvése. Ahhoz, hogy a munkások az anyaggal, az árammal és a munkaidővel takarékoskodni tudjanak, feltétlenül szükséges a jó munkaszervezés, a zavartalan nyersanyag- és aaei számellátás. Hogyan takarékoskodjon mnkaidejével az a munkás, akinél az üzem vezetősége nem biztosítja az anyag, és szerszámellátást, s akinek ezért a szükséges anyag és szerszám titá^ futkosnia kell? Külötiben is súlyos hiba volna azt hinni, hogy a takarékosság egy különálló gazdasági kérdés. amely nem függ össze szorosan a feladatok teljesítésére irányuló más kérdésekkel, mint pl, az említett munkaszervezéssel, a szocialista munkaversennyel, az állami és munkafegyelem megszilárdításával, az önköltség csökkentésével, a mun ka termelékenységének a növelésé vei ás más kérdésekkel. Ezeket a kérdéseket, amelyek mind a •socia- lizmus építését szolgálják, egymás, tói különválasztani, elhatárolni nem lehet és nem is szabad, mert azok egymásba kapcsolódnak, egyik a másikból következik, egyik a másik kialakulását hozza létre és segiti elő. Nem sok eredményre vezethet az olyan szocialista murikaverseny, a'mely nem a jó munkafegyelem feltételeiből indult ki és nem tűzi ki feladatul a termelés fokozása mellett a takarékosság, az önköltség csökkentés, a selejt kiküszöbölésének kérdéseit. A beruházásokkal való takarékosság A takarékosság terén igen nagy jelentőséggel bír a sok esetben és sok helyen észlelhető mértéken felüli anyagíelhalmozás megszüntetése. Nem ritka jelenség üzemeinkben, hogy szükségleten felül halmoznak fel nyersanyagot, amivel az egész népgazdaság termelését fékezik. Éppen itt az ideje, hogy az e téren uralkodó elméletet ..ami a raktárban van. az nem kér enni" felazá.mo'juk. mert az igaz. hogy az a nyersanyag, ami a raktárban van, az nem kér enni, viszont, ezzel szem. ben még inkább igaz az. hogy a nyersanyag, ami a raktárban hever, nem a termelés fokozását, a terv teljesítését szolgálja. További fontos területe a takarékosságnak a beruházásokkal való észszerű gazdálkodás. Hogy az esztelen beruházások milyen óriási károkat, súlyos milliárdos veszteségeket jelentenek az ország gazdasági életében, azt mi sem bizonyítja lobban, mint a Szlánszky-per. amely leleplezte e kártevő bandának a l?e ruházások terén kifejtett ellenséges tevékenységét. x Elejét kell venni annak, hogy üzemeket bővítsenek, új gépeket állítsanak be azzal, hogy a kitűzött termelési feladatokat csak igy lehet teljesíteni, holott a helyzet az. hogy a meglévő üzemek és gépek kapacitása egyáltalán nincs kihasználva és az egyes vállalatok és gépek teljesítő és termelőképességének jobb kihasználásával a kitűzött termelési feladatokat nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni is lehetne. Szemléltető példája a kapacitás elégtelen kihasználásának az állami gép- és traktorállomások munkája, ahol is — mint. Gottwald elvtárs már évekkel ezelőtt többször is felhívta a figyelmet — a meglévő gépállomány mellett csupán a gépek jobb kihasználásával, a gép- és traktorállomások teljesítőképességét leg,alább a kétszeresére lehetne fokozni. A beruházások terén külön kell foglalkozni az EFSz-ekkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy az EFSz-ek sok felesleges beruházást hajtanak végre. Ez a kérdés annál is fontosabb. mivel az EFSz-ek beruházásaik nagyobb részét nem a saját anyagi felhalmozásukból, hanem állami kölcsönből valósítják meg, ami viszont azt jelenti, hogy a felesleges beruházásokkal a népgazdaság más fontosabb helyeiről vonják el a szükséges anyagi eszközöket. Megmutatkozott ez különösen a mult évben az állattenyésztés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megjelenése után, amikor is az EFSz-ek akár- kellett, akár nem, hatalmas Istállókat építettek, viszont nem egy helyen, — mint azt Siroky elvtárs is megállapította — a száz férőhelyes istállókban 4—

S tehén ténfergett árván. Harcot a felesleges túlórázások ellen A felelőtlen gazdálkodás, a pazarlás egyik legköltségesebb — éa hozzátehetjük egyben a „leginkább elterjedt" — megnyilvánulási formája a túlórázás. Az üzemek igazgatói, vezetői az egyenetlen termelés következtében előállott elmaradást a hónap, vagy a negyedév végén a „minden áron teljesíteni a tervet" jelszóval néhány nap alatt akarják behozni, s Ilyenkor a túlórázások ijesztően magasra szöknek. A túlórázások pedig nemcsak a kiadások felduzzasztását. — ami viszont nincs arányban a termelés növekedésével — az önköltség növelését jelentik, hanem ennél még sokkal többet is, mégpedig az emberről való elégtelen gondoskodást. Göttwal'd elvtárs a CsKP országos konferenciáján hangsúlyozottan arra hívta fel a figyelmet, hogy sohasem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy minden törekvésünk végcélja az ember. az emberről való gondoskodás. Már pedig az az üzemi igazgató, aki a túlórázással a munkástól elvonja a megérdemelt, a szórakozásra, a tanulásra, s a pihenésre szánt szabadidőt, nem a munkások, nem az «mber javát szolgálja. A felesleges túlórázások elleni küzdelem tehát kettős, illetve hármas célt szolgál: 1. harc a rendes munkaidő teljes kihasználásáért, s ezzel párhuzamosan a terv-egyenletes teljesítéséért, hogy ezzel kiküszöböljék a hóvégi és a negyedévi elmaradásokat; 2. harc a túlórázás következtében előállott terven felüli kiadások ellen, amelyet • nem támaszt alá megfelelő termelési teljesítmény; s végül 3. harc azért, hogy minden munkás, minden dolgozónak biztosítsuk a törvényes szabad- és pihenőidejét. A jövedelmezőség kérdése A minden téren való szigorú takarékosságnak egy igen fontos tényezője a termelés rentabilitásának, az egyes üzemek jövedelmezőségének szem előtt tartása és ellenőrzése Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán arra figyelmeztette a gazdasági vezetőket, hogy az, hogy nem vagyunk hívei a szatócskodó jövedelmezősége nek, még egyáltalán nem jelenti a Jövedelmezőség elvének a mellőzését. „Az egyes vállalatok és termelési ágak jövedelmezőségének óriási jelentősége van termelésünk fejlődése szempontjából — állapítja meg Sztálin elvtárs ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című müvében, — A jövedelmezőséget figyelembe kell venni Biind až építés tervezésénél, mind a termelés tervezésénél. Ez gazdasági tevékenységünk ábécéje a fejlődés jelenlegi szakaszán". Ha a jövedelmezőség kérdését, amely a szocialista felhalmozás egyik legjelentősebb alapforráaa, Sztálin elvtárs szükségesnek tartotta felvetni az akkor 35 éves Szovjetunióban, ahol már lerakták a szocializmus gazdasági alapjait éa a kommunizmus építésének útjára léptek, akkor százszor és ezerszer fontosabb nálunk, a csehszlovák népi demokráciában felvetni, ahol még csak kezdtük lerakni a szocializmus anyagi alapjait. Gazdasági vezetőink, a kommunisták számára elsőrangú kérdés, hogy behatóan tanulmányozzák Sztá. lin elvtárs e müvének a jövedelmezőségről írt fejezeteit, amelyben Sztálin megvilágítja a szocializmust építő országok gazdasága jövedelmezőségének kérdéseit, szétzúzva az e téren vallott — igen sokszor nálunk is előforduló — helytelen nézeteket. A párt felvilágosító munkája, a kommunisták példamutatása Súlyos hiba volna azt hinni, hogy a takarékosság kérdése csak gazdasági kérdés, az erre való törekvés csak a gazdasági emberek feladata és mindehhez semmi, vagy legalábbis nem sok köze van a párt politikai tevékenységének, a párt tömegpolitikai munkájának, Ez egyáltalán nem igy van. Elsősorban is a pártnak a tömegek közt végzett felvilágosító munkáján áll, hogy a dolgozók mennyiben teszik magukévá a minden téren való szigorú takarékoskodás ügyét, A párt felvilágositő munkáján, a kommunisták példamutatásán áll, hogy a dolgozókban milyen mértékben fejlődik ki a munkához, az állam és a közösség vagyona iránti új szocialista viszony, hogy — Malenkov elvtárs szavaival — mint a szemük fényét, úgy őrizzék a társadalmi, a szocialista tulajdont." Ez, a takarékosságért Indított harc alapfeltétele és lényege. Az üzemi, a faluai pártszervezetekre és minden egyes kommunistára hárul a feladat, hogy mind a tömegek közt végzett felvilágosító munkájukkal, mind személyes példamutatásukkal a takarékosság élharcosai legyenek ..A gazdaságosság rendszerének ügyét - mondotta Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán — minden dolgozónak magáévá kell tennie. És minden dolgozó magáévá is teszi, ha a gazdaságosság élharcosai a kommunisták lesznek." Bátky László.