Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-30 / 184. szám, csütörtök

6 UJ

S

Z

Ö 1953 július 30

. Egy ember, aki a feketelistán van /Q rafá s előli Forrón, lihegve izzik a nyár. Fuldokló szellő tántorog a tájon s virágok selymes illata száll. — Öntötl aranyként izzik a távol. Éretten, sirgán ring a vetés s a buja. kalászok magvaiban már dolgozó népünk új kenyere duzzad, várva a boldog, bö aratást. Nagy Lajos, Komárom. Tiszai hal a mosód piacon Ján Kollár, akinek mint nemzetébresztönek költőnek és gondolkodónak fénye.s szerepe volt n szlovák és a cseh kultúrn XIX századbeli történetében, a mult század negyvene

x éveiben mint pes-ti evangélikus lelkész megírta önéletrajzát „Visszaemlékezések fiatalságom éveire" címmel. Ebben a műben a túrórmegyei Mosovcén töltött qyennekéveiről beszámolva, elmondja a kővetkező epizódot a magyar népié vonatkozó első. közvetlen élményéről 4 szóbanforgó esemény az. 1801 és 1X06 közötti évek valamelyik telén játszódott te. Ián Kottát akkor szülőhelyén iskolázó, S—12 éves kis diák volt. Az itt következő önéletrajzi részlet cáfolja a burzsoá irodalomtörténetnek azt a célzatos törekvését hogy Ián Kollárt agresszív nacionalistának tüntesse fél holott ô minden nép egyenjogúságának humanista elvét képviselte. Amint látni fogjukaz itt következőkben nyoma sincs nacionalista elfogulttágnak vagy ellenszenvnek, ellenben nuigyar vonatkozásban — tényszerűen és tárgyilagosan — érdeket, társadalomtörténeti adalékot örökített meg. A „Visszaemlékezések fiatalságom éveire" első részének hetedik fejezete a következőkép hangzik. Amikor első ízben láttam magyarokat: harcos vita velük Csak látásból ismertem, mert vagy két hónapig szinte naponta találkoztam vele az Avenue Columb egyik kis étkezdéjében, ahol mind. ketten ebédeltünk. Így hát köszöntöttük egymást, amikor egy napon ugyanahhoz az asztalhoz kerültünk. Rövid ideig az időjárásról beszélgettünk, majd „ismerősöm" bocsánatot kért tolakodásáért és megkérdezte, ki vagyok. Kiejtésemről — mondotta — arra következtet, hogy szláv vagyok. Ezután én kérdeztem meg, hogy ő kicsoda. Elmondta, hogy színdarabokat és forgatókönyveket ír televíziós adások és filmgyártók számára. Nevét azonban nem akarta megmondani. Ismételt kérdésemre elpirult, majd rövid hall. gatás után így válaszolt: — Ma Paul Hensonnak hívnak. — Ma?!... Tegnap talán nem így hívták? — Hát nem — válaszolt mosolyogva. — Tegnap például Henri Osman volt a nevem. — És holnap mi lesz?... — Holnap, holnapután, egy, esetleg két hónapig még Paul Henson leszek. Aztán valószínűleg újabb nevet kell választanom. — Különös kedvtelés... — Nem kedvtelésből csinálom, hanem a szükség visz rá — magya rázta Osman Henson. — Ebben. az országban egyeseknek a meggyőződésüket, másoknak nevüket kell megváltoztatniok — ha élni akarnak... — Ha jól értem, ön inkább a ne. vét változtatja meg? — Igen. — De miért? * — Igazi nevem aláírásával egyetlen rendező sem fogadja el forgatókönyvemet, vagy színdarabomat. Én ugyanis feketelistán vagyok. A filmtársaságok, a televíziós központok, a színházak és a kiadóvállalatok tu lajdonosai óvakodnak a feketelistákon szereplő olyan „kártékony" em berek nevétől, amilyen én vagyok. — Kik állítják össze ezeket a fe. ketelistákat? — Egyesek véleménye szerint a művészet minden ágából profitszerzési eszközt csináló pénzeszsákok. Mások úgy vélekednek, hogy az FBI és a kongresszus nyomozó irodái. Én azt hiszem, hogy mind a két vélemény helytálló. — És hogyan került ön a fekete listára? — Valőszilüleg ugyanúgy, mint sok ezer más művész, zenész, festő, szobrász és író. Henson ezután elmondta, hogy a második világháború alatt — mint fiatal, kezdő drámaíró — színdarabot írt. „Ellenség van közöttünk" — ez volt a címe. A darab olyan ame rikaiakról szólt, akik nyerészkedési célból gépeket és értékes nyersanyagokat adnak el az ellenségnek. A színdarabnak nagy sikere volt és témáját felhasználták egy hollyvoodi filmben is. Nem sokkal később egy katonai tájékoztató irodába osztot. ták be, amely az ellenséges országok lakossága körében folyó propagandával foglalkozott. A háború végén Franciaországba küldték. Hazatérése után forgatókönyvet írt a francia partizánok hősi harcáról. A forgatókönyvet elfogadták. A felvételek alatt azonban néhány olyan módosítást javasoltak, amelyek a partizánosztag kommunista parancsnokát rablóvezérnek tüntette volna fel. Ebbe nem egyezett bele. így a film nem is látott napvilágot. A háború befejezését követően azokról az amerikai katonákról irt színdarabot, akik leszerelésük után nem találták meg helyüket az életben. Ezt a darabot még sikerült elő. adatnia, de utána már kénytelen volt „reklám-színdarabokat" írni, amelyek tea, szappan, késztészta, különböző pirulák és egyéb árucikkek vásárlására akarták a közönséget rávenni. 1951 nyarán az Amerikaellenes Te. vékenységet Vizsgáló Bizottság elé idézték. Első színdarabjával hozakodtak elő. amely állítólag tele volt „kommunista propagandával". Az után „felforgató cselekedeteként rótták fel neki, hogy megtagadta a francia partizánokról készült forgatókönyv átírását. Hensont felháborították ezek a képtelen vádak, de türt. Tudta, hogy a különböző vizsgálóbizottságok tagjai törtetésük ben nyakra-' úgy elragadtatják maIrta: D. Kraminov, a Pravda newyorki tudósítója • gukat, hogy tevékenységük valóban érthetetlen a normális ember számá ra. A bizottság tagjai, miután még számos, nemlétezö bűntettel vádol, ták, feltették a kérdést: — ön kommunista ? ? Nem, Henson nem kommunista és soha sem volt az. Ezt azonban nem mondta meg a vizsgálóbizottság tagjainak. Hivatkozott az Egyesült Államok alkotmányára, amely jogot ad a kérdezettnek, hogy ne vála szoljon a feltett kérdésre. Henson előtt már sokan mások is ugyanígy viselkedtek. A becsületes emberek inkább megtagadják a választ, mert bíznak abban, hogy az alkotmány megvédi őket. Ebben bízott Henson is. De tévedett: az alkotmány nem védte meg. Igaz, nem állították bíróság elé. Viszont bíróság nélkül ítélték el, sőt még a fellebbezés jogától is megfosztották. Még csak nem is hirdették ki előtte az ítéletet, amely éhhalálra kárhoztatja. Henson csak akkor eszmélt, hogy elitélték, anukor a newyorki színházak egy csoportjának tulajdonosa a következő rövid megjegyzéssel küld te vissza darabját: „Sajnos, nem tudjuk használni". Henson nagyon cso dálkozott. Hiszen az igazgató és a rendező nemrégen még elragadtatva fogadták darabját. Azonnal felkereste a színháztulajdonost, de az nem is fogadta Szinte ugyanakkor történt, hogy Hollywoodból visszaküldték egyik forgatókönyvét. Egy kiadóvállalat, amellyel még az előző napokban tárgyalásokat folytatott színdarabjai kiadásáról, aláírás és magyarázat nélkül visszaküldte a szerződést. A televíziós központokból felbon tatlanul küldték vissza a kéziratait tartalmazó borítékokat. Henson úgy érezte magát, mint aki a szakadékSZABAHATTIN ALJ: MOCSÁRLÁZ Szabahattin Ali a nemzetközi pro. letariátus hősi halottja, a szociális ta irodalom egyik legkitűnőbb képviselője. Szabahattin nagy sikerrel rántotta le a leplet a nép ellenségeiről, a tőkésekről és földbirtokosokról, akik eladták az ország iparát, a török munkásságot és falusi lakos, -ágot pedig nyomorba taszították. A kizsákmányolt és borzalmas körülmények között élö paraszti nép sorsa ragadta meg a legjobban Szabahattin Ali figyelmét és ezért teljes erejével a parasztság sorsának jobbrafordításáért szállott harcba. Megrázó történeteit a falusi nép életéből vesál, de oly szeretettel, megértéssel és részvéttej írja le sor. sukat, mint Gorkij, ezért Szabahattin Alit „a török Gorkij" névvel tisztelték meg. (Kiadta a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, Bratislava. Oldalszám 180. Ára fűzve 20.40 Kčs, kötve 24.40 Kčs.) J. BARAN, ING. DR. J. HRÜZA: A TELEK GAZDASÁG.MÜSZAKI RENDEZÉSE „Nem lesz nálunk szocializmus a falu szocializálása nélkül" — jelentette ki Gottwald elvtárs. E szavakat emlékezetükbe kell vésniök mindazoknak, akik falvainkon a mezőgazdasági munkák szocialista módszereinek bevezetésében segédkeznek. A falu szocializálásának épi tésében szakdolgozóink nagy előnye. Vasárnap a Csemadok ifjúsági helyi csoportjának kultúrbrigádja Tesmagon részt vett az avatási munkákban. A brigád énekszóval vonult végig a falun és megállt az EFSz búzatáblájánál, ahol az egyik aratócsoport dolgozott. A brigád a legjobbkor érkezett, hogy jó hangú latban segítsen a kévék összeiaká. ba zuhant. És a legszörnyűbb az volt, hogy nem is tudta, ki ítélte éhhalálra. Három hónap múlva egyik barátja közölte vele: — Feketelistára kerültél. Henson már hallott arról, hogy ilyen listák léteznek. Feketelistákra vették fel az összes kommunista szí nészeket, írókat. Később a kommunistákon kívül felvették a feljetelistákra azokat az úgynevezett „balol daliakat', vagyis a kultúrális életnek azokat a képviselőit is, akik olykor bírálni merészelték a kapitalista rendszer hibáit. Henson nem tartotta magát baloldalinak és ezért nem is értette, miért került feketelistára. Később megtudta, hogy ugyanígy jártak mindazok a művészek, akik megtagadták az „együttműködést" a kongresszusi vizsgálóbizottsággal, vagyis nem voltak hajlandók a be súgó szerepét vállalni. Henson azóta — hogy megéljen ismét ..reklám színdarabokat" ír, de persze — álnéven. Miután attól tart, hogy felismerik, sűrűn változtatja álneveit. Keresetéből gyakran még nyirkos, sötét lakásának bérét sem tudja kifizetni. Henson nemrégen színdarabot írt a „másodrendű állampolgárok" ról, vagyis azokról az amerikaiakról, akik külföldről vándoroltak be az USA.ba. vagy már itt születtek, de színes a bőrük Ezeket az ameri. kaiakat elemi jogaiktól fosztották meg a fajvédő jellegű törvények. Henson bízik abban, hogy eljön még az ilyen színdarabok ideje, noha tudja, hogy jelenleg nem talál olyan színházat, amely előadná darabját. Étkezdei ismerősöm, akinek igazi neve feketelistán van. ezekkel a szavakkal fejezte be beszélgetésün ket: — Hiszem, hogy a becsületes emberek meghallják a becsületes szót, bármennyire is akadályozzák ezt egyesek. Csak ne engedjük, hogy ez a szó elnémuljon ... hogy felbecsülhetetlen tanulságokat meríthetnek egy hatalmas szocialista ország építőmunkájából, a szovjet tudományból s hogy szocialista mezőgazdaságunk kiépítésében felhasználhatják — viszonyainkra alkal mazva — a gazdag szovjet tapasztalatokat. Kézikönyvünk útbaigazításul szolgálhat EFSz-eink és a gaz. daság-müszaki telekrendezés dolgo zóinak. és ez könyvünk tulajdonképpeni célja. (Kiadta az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat, Bratislava. Oldalszám 136. Ára 15.40 Kčs.) GÉPJÁRMŰVEZETŐK KÉZIKÖNYVE Ez a könyv a gépkocsivezetők tankönyve és nem kiván magasabb műveltséget, mint amilyet az álta lános iskolai képesítés nyújt. Bár már régen, a háború előtt sok szó esett a motorizmusról, csak jelenleg részesül olyan támogatásban, hogy valóban mozgalomként beszélhetünk róla. Ez a könyv azok részére készült, akik elindulnak a motorizmus útján. Azoknak szánták, akik el akarják sajátítani a gépko csivezetés alapismereteit, A könyv tartalmát úgy állították össze, hogy a kiképző szakintézet tanulói meg felelő ismereteket meríthessenek a gépkocsi vezetésére jogosító vizsgák letételére. (Kiadta a PRÁCA. Bratislava. Oldalszám 314. Ára fűzve 11.20 Kčs.) Az itt ismertetett könyvek a „.Slovenská kniha" könyvesboltjaiban kaphatók. sában. A brigádmunkában részt vevő Csemadok, tagok azzal a tudattal tértek haza Ipolyságra, hogy néhányórás munkájukkal hozzájárultak az aratás gyors befejezéséhez s a szövetkezeti tagol- hangulatának emeléséhez. Szkladánjj Endre, Ipolyság. Sulek tanító működése idején egyszer kemény és hosszú tél köszöntött ránk, úgy. hogy némelykor a tetőkig érő házmagas hó esett és csűrünk ajtaját a hófúvások miatt még kinyitni sem lehetett. Az em bereket szükség nyomasztotta s az áruk és egyéb iparcikkek megdrá. gultak. Egyszerre csak híre terjedt, hogy a Tisza mellől magyarok érkeztek, három-négy szekéren halat hoztak és most árusítják. Akinek lába volt, futott á piactérre. Mi, diákok amikor iskolába mentünk vagy a tanításról jöttünk nem hiányoztunk onnan soha, és ámbár a kertek alján rövidebb úton jutottunk volna haza, a piactéren át vivő kerülő nekünk mindenkor kedvesebb volt, főként szerdán, hetivásárok napján, amikor a piactéren sok nép és idegen gyűlt össze. Már ennekelőtte is láttam magyar ruházatú túróci nemeseket és polgárokat, főként csizmadiákat, mentében, dolmányban és kucsmá ban, azután tanúja voltam a ma. gyai verbunkos táncnak; de mindez vagy csupán szlovákoknál fordult elő. vagy szlovákok készítették, vi selték a magyaros ruhadarabokat. Azonban igazi, tősgyökeres magyar embert látni és hallani eddig nem volt alkalmam, csupán most első íz. ben. Amikor eljöttek atyámhoz, mint községi bíróhoz jelentkezni és az árúsitásra engedélyt kérni, ajándékul néhány halat hoztak; és ekkor hallottam, hogy közülük az egyiket Vörös Jánosnak hívják. Igazi meglepetéssel nézegettem őket, első pil ianatra még hinni sem akartam, hogy ezek a mi országunk lakói. Nagy, fekete, maszatos börbundák, rövid ingek széles ujakkal, ugyan, csak feketék és maszatosak, ugyan ilyen nadrágok, fejükön magas kucsmák és egy eddig soha nem hallott nyelv hangjai: a szekerek, a ponyvák és egyéb, a szekerekhez tartozó felszerelés egészen másféle volt, mint a szlovákoknál. Mivel ezek a magyarok szlovákul .nem tudtak, tolmácsra volt szükségük. Abban az időben azonban egész Mosovcén csak egyetlen olyan ember akadt, aki valamit tudott magyarul. Ez bizonyos Liska nevü csizmadiamester volt. aki mint segéd vándorútján Miskolcon tartózkodott és ott megtanulta a magyar nyelvet. Ő lett tehát a ma gyar halárusok közvetítője, tolmá. csa és képviselője és ezért őt ettől az időtől és ettől a szereplésétől kezdve „Maďar" nak. vagy „Vagyok"-nak nevezték (e szó magyarul annyit jelent, mint szlovákul „ja som" és ezt a szót a magyarok gyakran ismételték beszéd közben); Liskán ez a ragadványnév rajta maradt haláláig és alighanem még íva. dékaira is átszállt. Az első napokban az emberek a halaskocsikat valósággal ostrom alá vették és a magyarok elég sok ha. lat, még hozzá drágán adtak el. Egyszerre azonban az időjárás megváltozott vagy — amint Túrócban mondják — makacs fagyok után olvadás és meleg köszöntött be és az előzőleg kőkeményre fagyott halak kezdtek romlani, puhulni; szörnyű bűzt terjesztettek az egész piactéren, sőt az egész városban, mert a szegénység állandóan vásárolta, főz. te és ette a halat. Előfordult néhány esetben mérgezés, azok az emberek, akik félig rothadt halat fogyasztottak, megbetegedtek, é

s ez az egész helységet nyugtalanságba hozta. Kelíni, az orvos, Sulek tanító és Kollár községi bíró képezték Mosovee városában az uralkodó triumvirátust. Este összeültek nálunk ta. nácskozásra, hogy mit kell tenni. Megállapodtak abban, hogy még ezen az estén a városi sírásók gödröt ásnak a város alatt és reggel rögtön bedobálják abba a halakat, elföldelik őket, hogy büzük ne ront. sa a levegőt és gátat vessenek a fogyasztásuk által okozott ragálynak. Mikor azonban a határozatot végre kellett hajtani, a magyarok mindenképp ellene szegültek; hivatkoz. tak a hosszú útra, amelyet megtettek és a nagy kárra, amelyet a ha. lak elásása következtében szenvednének, ugyanis a hozott mennyiségnek csupán felét adták el. A szegé, nyebb túróci emberek közül néhá. nyan, amint ez történni szokott, melléjük álltak, mert nem akarták hinni, hogy a halak az egészségre ártalmasak. így keletkezett a veszekedés a két tábor között: az egyik oldalon ott voltai! a községi bíró. az orvos és a táiVtó vezetésével az értelmesebbek és módosabbak, a másik oldalon a szegényebbek és egyszel rübb emberek, élükön a magyarokkal. Végül is ezt a pártot sikerült meggyőzni és meghátrált. Atyám ezután befogatott és a magyar kocsíkról a halakat az esküdtek kisé. rétében elvitték a gödörbe és ott elföldelték. A ,,Hétmagyaroknak" ezek az ivadékai valahonnan Borsod vagy Heves megyéből valók voltak, ahol a Tisza folyóban, -imint ismeretes, annyi a hal, hogy azt onnan télen szétküldik az ország valamennyi ré. szébe. De az említett sikertelen vállalkozás úgy elriasztotta a magyar spekulánsokat, hogy a téli halszállítást a.Tisza vagy a Duna vidékéről Túrócmegyébe abbahagyták. Legalábbis én hasonló vállalkozásról és látogatásról többet már semmit nem hallottam. Fordította: Sas Andor. Könyvújdonságok A Csemadok ipolysági csoportjának kultúrbrigádja fesmagon