Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-19 / 175. szám, vasárnap

1953 július 19. <i UJSZ0 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Emeljük a magyar nyelvű politikai oktatás színvonalát Á dicső Szovjet Hadsereg három alapvető tulajdonságának egyike, amellyel már alapjában véve eltér a kapitalista hadseregtől, — a különféle nemzetiségű katonák testvérisége s megbonthatatlan szövetsége. A szovjet katonát az egyenjogúság, a Szovjetunió területén lakó nemzetek iránti tisztelet szellemében nevelték s éppen ezért a Szovjet Hadsereg ereje abban van, hogy szereti és támogatja őt a szovjet dolgozó nép, nemzetségre való tekintet nélkül. A mi népi demokratikus hadseregünknek is az a célja és küldetése, mint a dicső Szovjet Hadseregnek: védi a szocializmus építkezéseinek nagy műveit, őrködik hazánk felett, hogy elhárítsa a kapitalisták azon tervét, hogy kirobbantsák a háborút és tönkretegyék hazánkat. A mi hadseregünknek is egyik alapvető jellegzetessége, a különféle nemzetiségű katonák, csehek, szlovákok, magyarok és más nemzetiségűek erős s megdönthetetlen testvérisége, szövetsége. A mi hadseregünkben nem létezik nemzetiségi elnyomás, vagy megkülönböztetés, mert dicső Kommunista Pártunk a Szovjetuniótól átvett tapasztalatok s a sztálini nemzetiségi politika szerint oldotta meg ezt a kérdést. Nálunk minden katonának megvan a lehetősége arra, hogy tanuljon, képezze magát, hogy képességeinek és adottságának megfelelő rangot kapjon és funkciót töltsön be. Nekünk is igen nagy segítséget jelent Kommunista Pártunk azon határozata, amely lehetővé tette számunkra, hogy a kiképzés egyik legfontosabb részét, a politikai oktatást saját anyanyelvünkön végezhessük. Ennek különösképpen azért van nagy jelentősége, mert a magyar elvtársak közül még nagyon sokan nem bírják az államnyelvet. Ezek a bajtársak nem tudnának olyan eredményeket felmutatni, ha nem tanulnának anyanyelvükön. Ez különösen érvényes a politikai iskolázás terén, ahol az oktatás célja az, hogy esetleg azokat a bajtársakat, akik politikailag tájékozatlanok, bevonjuk a politikai életbe, hogy felvilágosítsuk és meggyőzzük őket a szocialista rendszer előnyéről és végül, hogy öntudatos, szocialista hazánkhoz hű katonákat neveljünk belőlük. Ez a célja a politikai oktatásnak, ezt a feladatot rótta ránk Kommunista Pártunk, amikor határozatot hozott a magyar politikai oktatás megszervezéséről. A politikai oktatókra komoly feladat hárul. Sokszor azonban nem tartják be a szabályokat és nem végzik rendesen feladataikat. Azt gondolják, hogy az ellenőrző szervek úgy sem értenek magyarul s nem értik meg a beszélgetés tárgyát. Nem készülnek fel alaposan a politikai oktatásra s ezt természetesen a bajtársak sínylik meg. A politikai oktatás megköveteli az előadótól a komoly előkészületet. Minden vezetőnek már az oktatás előtt át kell tanulmányoznia az anyagot, az anyaggal kapcsolatos könyvekből kivonatot készíteni. A magyarázatoknál használjunk konkrét példákat és különösen a Szovjetuniótól és a Szovjet Hadseregtől átvett tapasztalatokat ismertessük. Szükséges, hogy a többi népi demokratikus országok életéből is hozzunk fel példákat, mert így könnyebben meg tudjuk a katonákkal értetni az anyagot. Előadásunkban ne használjunk szükségtelenül idegen szavakat és ha alkalomadtán használunk is, azonnal magyarázzuk meg az értelmét. Különösen nagy gondot kell fordítanunk a vitákra. Törekednünk kell, hogy a viták élénkek legyenek. A vitából állapíthatjuk meg, hogy az előadást megértették-e a bajtársak. Még egy fontos pont szükséges a jó előadáshoz. Az előadónak a témát mindig össze kell kapcsolnia a nemzetközi helyzettel és a napi eseményekkel. Természetesen ennek egyik alapfeltétele a napi sajtó olvasása. Minden oktatáson legalább tíz-tizenöt percet szenteljünk a sajtó olvasására. Továbbá fektessünk súlyt arra, hogy az iskola tagjai is felkészüljenek az oktatásra. Az előadásoknál adjunk kérdéseket, amelyekre az olvasás segítségével a következő órákra előkészítik a feleleteket. Ez azért is fontos, mert így az olvasásnál összpontosítani kell figyelmünket, amivel szintén sokat tanulunk. Az írásbeli előkészület . pedig elősegíti, hogy az olvasott anya1 got megjegyezzük. I Nagyon fontos még, hogy a fejlettebb hallgatók segítsenek a gyengébb bajtársaknak. Ezekkel általában többet kell foglalkozni, minden alkalommal ki kell őket kérdezni és azonnal megmagyarázni nekik azt, amit nem értettek meg. Meg kell vizsgálni, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy elmaradnak a többiektől. Megtörtént, hogy volt olyan elvtárs, aki azért nem kapcsolódott bele a vitába, mert nem tudta magát kellően kifejezni Azonban súlyosabb eset, ha hanyagságból, vagy nemtörődömségből kifogásokat keresve kibújnak a tanulás alól. Ezekkel az elvtársakkal az előadónak személyes beszélgetést kell folytatni, meggyőzni őket s felvilágosítani a tanulás fontosságáról. ' Az a jó politikai oktató, aki alaposan ismeri a körébe tartozó tanulók problémáit és aki Ismeri természetüket. Ezeknek a feltételeknek a teljesítése lehetővé teszi azt, hogy az oktatást úgy vezessük, hogy megfeleljen a katonák ismereteinek, tapasztalatainak és érdekeinek. Ezeknek a feltételeknek a teljestíése még azt is lehetővé teszi, hogy a politikai oktatás olyan színvonalú legyen, s úgy legyen megszervezve, mint ahogyan azt dicső Kommunista Pártunk előírja és megkívánja tőlünk. Koczka István, őrvezető. A koreai ének- és táncegyüttes minket is meglátogatott a táborban Az elmúlt napokban nagy lelkesedéssel fogadtuk nyári kiképzőtáborunkban a koreai ének- és táncegyüttes tagjait. Az együttes tagjai nálunk tett látogatásukkal bebizonyították a Csehszlovák Néphadsereg iránt való szeretetüket. Hosszas, viharos tapssal és hurrá-kiáltásokkal üdvözöltük a megérkező kedves vendégeket. A fogadtatás után Kim Gan koreai generális tartott rövid beszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy a koreai és a csehszlovák nép között fennálló barátság megerősíti népének erejét az amerikai imperialistákkal szemben vívott harcukban. Felejthetetlen élmény volt számunkra Korea hős fiainak az előadása, amely bizonyítéka annak, hogy a kultúra színvonala magas fokon áll Koreában. Jelképes tánjaik és dalaik mind békevágyukat fejezték ki Szinte lélekzetvisszafojtva figyeltük, azt a gyönyörű táncot, amelyet az együttes nőtagjai lejtettek hálájuk jeléül a Szovjet Hadseregnek, akik segítettek Korea felszabadításában. Egy másik táncukkal a kínai önkéntesek iránt érzett határtalan barátságukat és szeretetüket fejezték ki. Gyönyörű volt a felszabadult Korea öröm- és béketánca. A koreai katona- és népdalaikkal is nagy sikert arattak. Egységünk tagjai minden egyes szám után szűnni nem akaró tapssal jutalmazták előadásukat. A bajtársak virágcsokrokkal borították el az együttes tagjait, barátságuk és szeretetünk jeléül sokszor melegen összeölelkeztek az együttes tagjaival. Jóleső boldog érzés volt látni ezt a meleg barátkozást, amely a bizonyítéka annak, hogy a szabad nemzetek között mindig jobban és jobban elmélyül az az igazi szeretet, amely a béke érdekében oly nagy fontossággal bír. Az előadás befejezése után harsogva hangzottak a kiáltások: Éljen Kim Ir Szen, éljen Zápotocky elvtárs, a békéért harcoló koreai nép, a Csehszlovák Néphadsereg és a dicső Szovjet Hadsereg. Üjvári József közkatona. Az e/vtársiasság ereje Palán és Hornyík elválhatatlan pajtások hírében álltak a kiképzőintézetben. Egy szakaszba kaptak beosztást, egi) szobában aludtak, együtt jártak kimenőre és a csúfolódók még azt is állították róluk, hogy mindketten egy lány után járnak. Még termetükre nézve is testvérekként hatottak, noha egyikük is, másikuk is a köztársaság két ellentétes végén született. Palán Dél-Csehországból származott, Hornyík pedig Besztercebánya táján született. Barátságuk kezdetéről sok mindent beszéltek, igazat azonban senki sem tudott, mivel Palán és HornyíU régi ismerősökként jöttek a kiképzöintézetbe és soha sem beszéltek erről, ámbár az elvtársak közül sokan gyakran igyekeztek kihúzni belőlük ezt a „titkot". Palán Hornyíkra nevetett, Hornyík viszont Palánra és mindketten hallgattak, mintha némák lennének. Ezzel azonban csak különféle gondolatokra adtak tápot, mivel senki sem törődött bele, hogy barátságuk titka magyarázatlan maradjon. Egyesek azt állították, hogy Palán a vízből mentette ki Hornyíkot, amikor alakulatuk egy folyón való átgázolás hadműveletét hajtotta végre. A kiképzöintézetbe való megérkezésük után ugyanis gyakori tanúi voltak annak, hogy Palán úszni tanította Hornyíkot éspedig oly szívósan és annyi kitartásssal, hogy Hornyík nemcsak megtanult úszni, de versenyre kelt az intézet többi növendékével. Ahogyan fokozódott úszási művészete, úgy terjedt el az a történet is az 6 kimentéséről. Akárhonnan is eredt barátságuk, Hornyík és Palán az intézet jó növendékei közé tartoztak és elvtársias viszonyuk példaként állott a többiek előtt. Hornyík mesterlövész volt és nem volt olyan szám, amit ne teljesített volna kiválóan. Ezzel szemben Palán könnyebben tanült és gyakorlati hiányosságait rendkívül nagy szívósággál küzdötte le. Az egyéni tanulás órái alatt a két élvtárs kicserélte tapasztalatait és ha valamelyik elvtárs segítséget vagy tanácsot kért tőlük, mindketten közösen segítettek. A kollektív elválaszthatatlan részévé váltak. Nem volt a szakasznak olyan tagja, aki ne beszélt volna büszkeséggel a két elvtárs barátságáról. Az idő gyorsan repült, ahogyan csak egy tanintézetben repülhet. Az egymásután következő hetek újabb és bonyolultabb feladatokat hoztak magukkal, melyeknek teljesítése megköveteli a gondolkozás és a fizikai erők teljes összpontosítását. Tulajdonképpen verseny ez minden egyes órával, sőt minden egyes perccel és e versenyben a győzelem a parancsnoki tisztség betöltésére való jó felkészülést jelenti. Hornyík és Palán elhatározták, hogy győzni fognak ebben a küzdelemben — mindketten kiváló eredményt akartak elérni. Itt azonban olyasmi történt, ami nemcsak a szakasz tagjait, de parancsnokát is elképesztette. Hornyík és Palán barátsága ismeretlen okokból megrendült. . Noha továbbra is együtt tanultak, habár senkitől sem tagadták meg segítségüket és tanácsukat, ha valaki ezért hozzájuk fordult, egy pár napon keresztül egy szót sem szóltak egymáshoz. Mindnyájan úgy vélték, hogy ez csak olyan borús hangulat, amely könnyen eloszlik. Aki azonban alaposabban ismerte Hornyikot és Palánt, tudta, hogy e mögött valami igazán komoly dolog rejlik Hisz az olyan nagy barátság sohasem borul fel kicsinységen, első akadályon. Tulajdonképpen egy taktikai gyakorlattal kezdődött, melynek során Hornyík és Palán azt a feladatot kapták, hogy kémleljék ki az ellenséges állásokat. A következő napon meg kellett indítani a támadást és a két elvtársnak — mint a szakasz legjobbjainak — jelentést kellett hozniok parancsnokuknak az ellenséges tűzfészek széthelyezéséről, a hozzájuk és a barrikádokhoz vezető utakról. Szürkület után mindkét elvtárs azonnal útnak indult. A hold tompa fénnyel világította meg a föld fölött magasan szálló felhőket és a titokzatos csendet még a legyek zümmögése sem zavarta A levegő tiszta oxigénnel volt tele Palán és Hornyík meggörnyedve, a legsötétebb helyeket kihasználva haladtak előre. Közvetlenül jobb oldalt húzódott a vasúti töltés, baloldalt pedig egy kisebb erdő terült el. Lassan közeledtek az ellenséges állás felé. — A földön kellene előre kúsznunk — javasolta Hornyík. — Van még idő — súgta Palán a fülébe. — Ha majd elénk tárul a folyó, földre vetjük magunkat és kúszni fogunk előre. Ott lesz a legrosszabb. Aztán már mindketten szó nélkül haladtak élőre. Hisz nemcsak azon múlott minden, milyen fontos jelentéseket hoznak, hanem főleg azon, lesz-e a parancsnokuknak ideje. Végre elértek a folyócskáig. A folyócska sekély volt, de elég sebes. A hullámok vidáman szökdeltek a köveken és apró cseppekre foszlottak szét. Hornyík egy alacsony bokor mögött Palán mellett feküdt és mindketten a folyó túlsó partját fürkészték. Azon törték a fejüket, hogy jussanak át a másik oldalra. — Gyerünk egyenesen — javasolta Palán. A folyón is keresztül gázolunk és ördög legyen az, aki bennünket észrevesz. Hornyik beleegyezett ebbe. — Ismerem itt ezt a helyet — válaszolt fojtott hangon. A víz árjával szemben körülbelül 50 méternyire mindkét oldalon magas sásnövényzet burjánzik. Ott minden nagyobb veszély nélkül biztosan átjutunk a másik oldalra. —- Egyenesen megyünk és kész! — hangzott Palán kurta válasza. Hornyík értelmetlenül nézett rá, de az folytatta. — Fontos az idő! A víz folyásával szemben gázolni drága perceket jelent, amelyek döntőek lehetnek. Gyerünk! — Palán volt a parancsnok. Hornyík azonban Palán hajthatatlansága miatt felingerült. — Sehova sem megyek, nekem van igazam. Palán nem válaszolt. Már a vízben volt és méterről méterre kúszott a túlsó part felé. Hornyík a víz folyásával ellenkező irányban haladt felfelé. Amikor a terepszemle után mindketten összejöttek, kitűnt, hogy Hornyíknak sokban igaza volt. Azt a helyet, ahová átgázolt sokkal kevésbbé őrizték. A folyón túl messzebbre behatolt és jelentései pontosabbak voltak. Palin sok időt vesztett až örök megkerülésével. Válóban nehéz napok voltak ezek, mind Palán, mind Hornyík részére. Palán szilárdan eltökélte, hogy az esetet jelenteni fogja a parancsnoknak. Hornyík is számított erre. Amikor azonban fontolóra vette Hornyík érdemét a jelentett adatok pontosságának tekintetében és elgondolkozott saját meggondolatlan hajthatatlansága felett, egy szót sem szólt. Hornyík érezte, hogy kétszeres hibát követett el Nem engedelmeskedett a parancsnak és nem becsületes magatartásával arra kényszerítette a hozzá legközelebb álló elvtársat, hogy elhallgassa kihágását. Amikor már elhatároztq magát, hogy maga jelenti az esetet a parancsnoknak, visszagondolt Palán hajthatatlanságára és mindig meggondolta a dolgot. — Ismerje be a hibáját és elmegyek a parancsnokhoz — bátorította magát, habár érezte, hogy ez gyenge vigasztalás. Teltek a napok és a szakaszban egy elvtárs sem volt, aki ne kísérelte volna meg az azelőtt oly szilárd barátság útjába került akadály eltávolítását. Egyszer a parancsnok maga hívatta őket. Rövid beszélgetés volt ez, de minden szava elevenbe vágott. Hornyík ezt már nem bírta ki — Én okoztam ezt! — vágott a parancsnok szavába és elmondta hogyan szegte meg először a parancsot. Palán mozdulatlanul állott mellette és szemében furcsa fény gyulladt ki. Amikor Hornyík befejezte a parancsnok egy pülanatig várt a felelettel. Majd felemelte fejét és megparancsolta: — Jelentsék az esetet a szakaszparancsnoknak, ő pedig jelentse nekem a büntetést. Mielőtt még elbocsátotta volna őket irodájából, hozzátette: — Mindig jobb beismerni a hibát mint gyáván hallgatni. Múltak a napok, múltak a hetek. Palán és Hornyík munkájukkal rótták le megérdemelt büntetésüket és így újra a legjobb növendékek közé kerültek. Barátságuk szilárd és megbonthatatlan maradt. E. L1TTMAN. Alaposan fekészültiink a „példás katonajelvény" megszerzésére Alig egy pár hét választ el bennünket attól a pillanattól, amikor leteszszük a vizsgát a „példás katona-jelvény" megszerzésére. Még bevonulásunk előtt kötelezettséget vállaltunk, hogy ezt a jelvényt megszerezzük és az eddig eltöltött szolgálati idő alatt állandóan azon iparkodtunk, hogy minden téren, mind a tanulásban, mind a harcászatban jó eredményeket érjünk el. Szorgalmasan dolgoztunk, hogy elérjük ezt a kitüntetést, amely a katona számára a legértékesebb. Cseh és szlovák bajtársainkkal öszszefogva, mi, magyar nemzetiségű katonák minden nehézséget iparkodtunk leküzdeni, amelyek elénk tornyosultak. Nem hátráltunk meg a legnehezebb feladatoktól sem. A cseh és szlovák bajtársaknak sokat köszönhetünk, akik segítettek nekünk a tanulásban. Nagy gondot fordítunk a politikai iskoláztatásra, amely egyik feltétele annak, hogy a példás katona-jelvényt megszerezzük. A politikai fejlettség ma már hadseregünkben nélkülözhetetlen. Az a katona lehet igazán jó tagja néphadseregünknek, aki a harci technikában, a céllövészetben és a katonai törvények megtartásában előljár. Minden katona bajtárs előtt az a cél lebeg, hogy kiérdemelje munkájával a példás katona-jelvényt, mert tudatában vagyunk annak, hogy minél több lesz hadseregünkben a példás katona-jelvény viselője annál erősebb lesz Néphadseregünk, a béketábor bástyája Ma ezzel már minden katona tisztában van és azért növekszik napról napra a példás katonák száma Néphadseregünkben. Rák Róbert közkatona. Foko/zuk az éberséget a nyári kiképzőtáborban A dolgozó nép szorgalmas munkája mindenütt megmutatja az eredményeit. Szocialista államunkban gyárak, városok, falvak épülnek, az alkotó munka új generációt nevel. Természetesen a nyugati imperialista államok nem nézik jó szemmel ezeket a sikereket. Kémek és terroristák segítségével próbálják hazánkban a munka menetét megzavarni, d^ pártunk éberen őrködik a dolgozó nép felett, eltávolítja a kétes elemeket. Nálunk a hadseregben is megtörtént, hogy ezek a kiküldött diverzánsok megkísérelték a bejutást a különféle katonai alakulatokhoz és az első feladatuk az őrszemek harcképtelenné való tétele volt. Ahol az őrség nem volt eléggé éber, ott könynyebben sikerült aljas munkájuk, Minden egyes katonának tisztában kell lennie azzal hogy milyen fontos feladatot teljesít az őrségen. A2 őrszolgálat harci feladat Különösen fokozott éberséget kel) tanúsítani a nyári kiképző táborban, mivel itt már sokkal nehezebbek a körülmények, sokkal jobban kell fokozni a figyelmet az őrszemnek. Le kell győzni minden nehézséget és minden kényelmet félretéve összpontosítania kell figyelmét az őrhelyről való folytonos figyelésre. Ebben a tekintetben a szovjet katona a mintaképünk, akí a Nagy Honvédő Háborúban hosszú és fárasztó csaták után Is éberen őrködött az őrhelyen és őrzi most is a béke bástyáját lankadatlan prőve) az esetlegei betolakodók ellen Buús László, őrvezetfii