Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-17 / 147. szám, szerda

I / ' Jt UIS7. 0 A bratislavai dolgozók manifesztációjának határozata 1953 június 1T Mi, Bratislava dolgozói és Szlová­kia Kommunista Pártja X kon­gresszusának küldöttei mai mani­fesztációnkon egyetértésünket fejez­zük ki a Csehszlovák Köztársaság kormányának é s Csehszlovákja Kom­mmnista Pártja Központi Bizottsá. gának a pénzreform végrehajtására és a jegyrendszer megszüntetésére tett intézkedéseivel. Elítéljük azokat, akik ellenségeink szolgálatában egyes üzemekben és falvakon igyekeztek visszaélni a pénzreformmal. Állam- és népellenes üzérkedéseik miatt kizárjuk őket so­rainkból és követeljük, hogy szigorú eljárást indítsanak ellenük. Felszó­lítunk minden dolgozót, hogy mun­kahelyén fokozza az éberséget és elővigyázatosságot, s következetesen leleplezzen minden osztályellenséget és az osztályellenség minden segítő­társát és hiúsítsa meg minden olyan A pótori bányászok Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa tiszteletére tovább fokozzák munka­lendliletüket. A bányászok bizony­ságot tesznek arról, hogy rendíthe­tetlen hűséggel, szeretettel követik a pártot és Zápotocky elvtársat, s még nagyobb felelősséggel akar­nak helytállni a szocializmus épí. tésében. Az elmúlt hetek folyamán tett kötelezettségvállalásaikat túl­teljesítették. Több mint 2500 tonna szenet fejtettek terven felül. A szlovákiai Szénbányák között folyó verseny során az élen haladnak és június 16-án ünnepélyes keretek kö­zött átvették a vándorzászlót, amelyet a nováki bányászok tartot­tak mostanáig kemény kézzel. Sike­reik elérésében nagyban segítette őket az, hogy május közepén beve­zették a péntekes-mozgalmat és va­lamennyi munkaszakaszon megér­tették a mozgalom jelentőségét. Ma már gyakran előfordul, hogy nem öt nap alatt, hanem négy és fél nap alatt teljesítik tervfeladataikat. A X. pártkongresszus tiszteletére tett vállalásaikat június 9-re teljesítet­ték, ezt. követőleg élmunkáshetet rendeztek, hogy újabb munkasike. rekkel köszöntsék szeretett pártunk nagy napját, Pótoron a bányászok a jobb eredmények elérésiért verse­nyeznek az üzemek és munkacso­portok között. A verseny során a legszebb eredményeket a Háj-bánya üzem dolgozói érték el. Például jú­nius 12-én 122 százalékra teljesítet. kísérletüket, amely népi demokrati­kus rendszerünk ellen irányul. Soha többé senkinek sem fog már sikerülni feltartóztatni bennünket a szocializmushoz vezető utunkon áe felújítani nálunk a tőkésrendszert, a nép kizsákmányolását, az éhséget és a munkanélküliséget és felújítani függőségünket a nyugati imperialis­táktól. A dolgozó nép örökre ura en­nek az országnak. Kezébe vette az irányítást és a gazdálkodást üze­meinkben és földjeinken, hogy a jö­vő nemzedék jólétére és boldogsá­gára gondozza őket. Kijelentjük, hogy munkahelyein­ken küzdeni fogaink termelésünk gazdaságosságáért, a pénzreform teljes sikerének biztosításáért, új koronánk szilárdságáért. Küzdeni fogunk hazánk védelmi képességének további megszilárdí­tásáért, a nép és a párt egységének ték napi tervüket. Az összüzemi terv teljesítése pedig 112.50 száza­lékot tesz ki. Tomaj Gyula és Med­ve János elvtársak arról beszélget­tek, hogy a bányásznapra is jól fel­készülnek, a munkaversenyt, a pén­tekes-mozgalmat még jobban elmé­lyítik, hogy hasonló munkasikere­ket érhessenek el. A pártkongresszus napjait új ter­melési sikerekkel köszöntötték a pótori bányászok. Lukács Viktor, aki a szlatinkai bányában dolgozik, heti tervét négy és fél nap alatt teljesítette. Terven felül 2.20 métert hajtott ki. A 200-as számú fejtési falon Vagány János szintén öt nap alatt teljesítette heti tervét és ter. ven felül egy vagón szénnel termel többet. A 203-as számú vágaton Bástyi Béla szintén öt nap alatt tel­jesítette tervfeladatait, és 20 vagon szénnel termelt többet terven felül. A legszebb eredményt Darabos De­zső munkakollektívája érte el, heti tervüket négy nap alatt teljesítették és 47 tonna szénnel termeltek töb­bet terven felül. Ezek a szép eredmények annak tulajdoníthatók, hogy a péntekes­mozgalmat a munkacsoportok kö. zött elmélyítették. A péntekes-moz­galom úttörője Dulaj András, a Háj-bánya kiváló élmunkása. Meg­kérdeztük, hogyan történik a munka megszervezése, hogy öt nap alatt teljesítik tervfeladataikat. — A munka jó megszervezésében fontos szerepet játszik a jó kollek­további megszilárdulásáért. Még szo­rosabban felzárkózunk támaszunk és példaképünk — a Szovjetunió, Le­nin és Sztálin pártja köré és tovább szilárdítjuk barátságunkat és együttműködésünket a népi demo­kratikus országokkai és a világbéke­tábor erőivel. Híven Klement Gottwald elvtárs örökéhez, mindnyájain harcba lendü­lünk Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa határozatainak tel­jesítéséért, a további győzelmekért az építésben, a békéért és a szocia­lizmusért. Éljen Szlovákia Kommunista Párt­ja, Csehszlovákia Kommunista Párt­jának harci osztaga, dolgozó népünk gyözel m einek szervezője! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja és a köztársaság második munkáselnöke, Antonín Zápotocky elvtárs; tív szellem megteremtése, továbbá a munkások ideológiai és szakmai ismeretének bővítése — válaszolta Dulaj elvtárs. — A politikai tizpercek rendsze. res megtartása mit eredményez, mi­lyen problémák kei ülnek megvita­tásra? — A politikai tízperceken meg­vitatjuk a fontosabb kül- és belpoli­tikai eseményeket, de ' leginkább ar. ról beszélünk, hogyan tudnánk fo­kozni a széntermelést. — Ezt hogyan végzitek? — A feladatok nem véletlenül adódnak — mi naponta olyan fel­adatok előtt állunk, amelyek, ha ne. hezek is, de közös erővel valóra tudjuk váltani. Megbeszéljük azt is, hogy előző nap elértük-e a teljesít, ményt, amit célul tűztünk ki. Egy­szóval arra összpontosítjuk figyel­münket, hogy előző nap hogyan tel­jesítettük tervfeladatainkat, mit végeztünk jól és mi az amit elvé­gezhettünk volna jobban. Dulaj elvtárssal folytatott beszél, getésiink során rátértünk a bánya gépesítésére is. Megkérdeztük, hogy a gépek segítségével könnyebb-e a termelés. — Természetesen, a szállítósza­lag nagy segítségünkre van — vá­laszolta. — A napokban nagy megle­petés és öröm ért bennünket, amikor tudomást szereztünk arról, hogy mi is szovjet kombájnnal fogunk ter­melni. K. I. A kongresszus tágas termében | magába mélyedve járkál az író. Gondolatok örvénylenek agyában, hogyan örökítse meg legszebben a nép emlékkönyvében e napok dicső ségét és jelentőségét. Lassan lépe­get, mintha fontolóra venné minden lépését. Egyszerre előtte terem egy ember. Közepes alakú, vidám, mo­solygós arcú. — Franyo! Talán már meg sem ismersz ? A toll mestere kutatni kezd em­lékezetében, keresztülvergődik a mult élményeinek tömkelegén. Job­ban ránéz megszólítójára, szeme ki­tágul és v elfojtott kiáltás tör ki be­lőle: — Péter! Dzuroska! Te drága kó­pé! Mily régen nem láttuk egy mást! Megható, erőteljes, ifjú baráti ölelkezés. A körülállók megpillantot ták örömsugárban úszó arcukat, az öröm könnyeitől nedves szemüket. Kezük mintha összenőtt volna, el nem engedték egymást. Igy találko­zott a pártkongresszuson Franyo Kráľ író éš Péter Dzuroska, az Ár­vái Duzzasztógát építkezésének Köz­társasági Érdemrenddel kitüntetett igazgatója. i A találkozás viharos, örömteljes és szeretetteljes első pillanata után felidézték emlékeiket. Az öreg Krivány alatt, a gyönyö­rű Liptő vidékén úgyszólván egy­szerre pillantották meg a napvilágot és együtt is nőttek fel. Együtt ker­getőztek a kopár hegyoldalakon, együtt járták a kertekbe „almákra"," együtt koptatták egyetlen ütött ko pott, szegény anyjuk varrta nad­rágjukat a szegényes iskola padjai­ban. A gyermek Franyo szülei Szmre­csanytían, Dzuroskáé pedig Zsiáron laktak. Akkor még egyik falutól a másikig hatpercnyi „futás" volt a távolság. Ma már eltűnt ez a tá­volság, mert Szmrecsany lefelé ter­jeszkedett, Zsiar pedig a magasba, csak a híd maradt meg a falvak között. Ám ha akkor meg is volt ez a távolság, gyerekjáték volt ez Dzuroska Péternek, amikor tanács­kozni akart Franyo barátjával, hogy valamilyen rossz fát tegyenek a tűzre. Franyo mindig kieszelt vala­mit, jól kifundálta és a „dolog" mindig sikerült. Péternek nem kell gyakran Szmrecsanyba járnia, mert Franyo gyakran eljárt jóságos, öreg nagynénjéhez, akit szintén Dzuroskának hívtak. A fiúk arra I következtetésre jutottak, hogy Fra­nyo nénjének és Péter apjának kö­zös neve biztosan a Dzuroskák vala­müyen régebb nemzetségéből ered, tehát rokonok is, ámbár lehet, hogy csak kilencedik fokon. Teltek az évek, nőtt a nyomor, Dzurskáné kilenc gyermeke közül négy meghalt. Moravcsikék kuny hó­jában sem volt jobb élet. Moravcsik Gyuro, az Árvái Duzzasztógát mai munkahöse volt Franyo és Péter harmadik puszipajtása játékaikban és összes vállalkozásaikban. Morav­csik néni hosszú idő óta ágyban fekvő beteg volt. vízibetegségben szenvedett, de nem volt pénze or­vosra. A gyerekek éheztek, a jól­lakottság igen ritka vendég volt kunyhójukban. Amikor a gyermekek betöltötték tizenkettedik életévüket, szüleik másfelé mentek kenyér után, így „a hármas,, szétszéledt. Tizenkét éves koruk óta nem lát­ták egymást: és csak most találkoz­tak. A legtiszteletreméltóbb helyen és környezetben, a párt kongresszu­sán, amelyhez mindnyájan tartoznak. Habár Gyúró Moravcsik nem volt ott a kongresszuson, mégis együtt voltak mind a hárman. Lélekben Gyuro is velük volt. Népünk jól is­meri mind a három Krivány alól jött fiút. Dzuroska Péternek és Mo­-avesik Gyurinak nagy érdeme, hogy az Arva.folyón duzzasztógát áll. Franyo Král irodalmi müveiben számunkra és a jövő nemzedékek számára megőrzi korunk szépségeit, teljességét, gazdagságát és bőségét. Egy kékinges fiatal szép terem­tés könyvet vásárolt. A mesterhez futott és autogrammot kért tőle. A könyv címe: ..Lesz. ahogv még nem volt" és Franyo Kráľ aláírja nevét. Bizony, úgy lesz, ahogy még nem volt és soha többé nem lesz úgy, ahogy a múltban volt. Nem 'esznek nyomorúságos gyerekek, nem lesz éhség, nyomor, . munkanélküliség. Nem lesz, mert itt a párt, a gott­waldi hatalmas párt, a mi pártunk. A kongresszus vége felé közele. dik. Megválasztották a párt vezér­karát, a Központi Bizottságot. Ami­kor a „Krivány alól jött két fiút", Peter Dzuroskát és Franyo Král't a Központi Bizottságba javasolták, minden kéz magasba lendült a jelölő listával és tapsvihar zúgott fel a teremben. A párt, az ő drága pártjuk bizto­sította további találkozásukat. Mária Sedlálcová. —_ A pótori bányászok jryő/elme * /Q kongresszus harmadik napja Nehéz szavakba foglalni azokat a felejthetetlen pillanatokat, azt a nagy lelkesedést, amely a kongresz­szus harmadik napján betölti a ki­állítási csarnok gyönyörűen díszített termét abban a percben, amikor az elnökségi emelvényen megjelenik a köztársaság elnöke, Antonín Zápo­tocky elvtárs. Szűnni nem akaró vi­haros tapsorkán. A küldöttek öröm­től sugárzó arcán látod, hogy ezek az emberek, akik ilyen határtalan lelkesedéssel fogadják köztársasá­gunk második munkáselnökét, sze­retik hazájukat é s mindennél jobban szeretik a pártot, ragaszkodnak hozzá és szeretik a népi demokrá­ciát. „Éljen Zápotocky elvtárs!" — hangzik lelkesen. Odaadás, bizalom csendül minden szóból és a szocia­lizmus győzelmébe vetett szilárd hit erejét látod az ünneplő tömegben. Egyre jobban felzúdul a taps. Gott. wald elvtárs hü harcostársát, ked­venc tanítványát éltetik fejlődő, vi. rágZó hazánk élenjáró dolgozói Csehszlovákia Kommunista Pártja harci osztagának bátor katonái, Szlovákia legjobb kommunistái. „Él­jen a párt! Éljen a Szovjetunió! Éljen Malenkov elvtárs!" — és zúg a nercekig tartó tapsvihar. Munká­rakész, bátor harcosok építő tö­rekvése nyilvánul meg ezekben a gazdag percekben. Itt a kongresszuson a párton, a kommunistákon keresztül kifeje­zésre jut hazánk minden dolgozó­jának építő törekvése, sikere, harca a boldog jövőért. Ha egy küldött felszólal, úgy érzed, mintha egy egész bányarészleg, EFSz, vagy traktnrállomás mindenegyes dolgo­zója 'beszélne. Ilyenkor magad előtt látod a terv sikeres teljesítéséért küzdő bányászcsoportot. Hallod a fúrók sziszegését, a szénkombájn zakatolását. Eléd tárulnak a hatal­mas rónák aranysárga búzatenge­rei s egyszer csak úgy érzed, mint­ha az Árvái Duzzasztógát, Kuncsi­ce, Osztrava égbenyúló épületei kö­zött járnál. És emögött a hatalmas alkotások mögött látod a szocialis­ta embert, az új, boldog élet megte­remtőjét, a szocializmus építésének bátor harcosát. Az emberi alkotó erő révén megvalósul Gottwald elv­társ hagyatéka, szinte hallod óott­wald elvtárs szavait. „És mindenek­előtt az ember, az emberről való gondoskodás a fontos". Látod azo­kat az embereket, akik a múltban a szenvedés és nyomor közepette éltek. Ma már szabadok, boldogan, békében építik az új hazát, a gaz­dag Szlovákiát. Ezeket az embere­ket szabaddá tette a párt, emberré a népi demokrácia. Ezért olyan hatalmas a kommu. nisták ereje, ezért él hazánk minden dolgozója pártunkkal. Hisz ez az egyetlen párt, amely a dolgozó nép jobb létéért folyó harcban, a marx­lenini tanokkal felfegyverkezve szi­lárdan állta a sarat az elnyomók el­leni harcban s győzelemre vezeti a munkásosztályt. És ezért jut kife­jezésre pártonkívüli dolgozóink szé­les tömegei között is a P ár t iránti szeretet, bizalom és megbecsülés. A szocializmus győzelmébe vetett szilárd hit tükröződik a kongresz­szusi küldöttek arcán, amikor az emelvényre lépnek, hogy beszámol­janak eddigi sikereikről. É s azért olyan lelkes a tömeg, mert tudják, hogy nagy harcuk élén régi harcos, bátor kommunista, Zápotocky elv­társ áll. Tudja ezt Cap István is, a királyhelmeei traktorállomás veze­tője, akit a kassai kerület választott a kongresszus küldöttévé. Látod csil­logó szemén, bátor tekintetén, hogy a népi demokráciát, ha kell, tíz kör­mével is megvédelmezi. Bátran küz­dött a szabadságért a fasiszták el­leni harcban is, amiért „Pobjeda nad germánom" (Győzelem a németek fölött) érdemrenddel tüntették ki. Az aranysárga osiUogó érem mellett ott tündököl a mellén a szocializ­mus építésében kimagasló eredmé­nyeiért kapott érdemrend is. Ahogy Cap elvtárs gondolataiban a felszabadulás boldog napját idézi emlékezetébe, mintha nedves lenne a szeme a meghatottságtól és ennyit mond: — Szenvedtünk, nyomorogtunk a múltban. De a párt egy emberié, bá­tor harcosokká kovácsolt bennünket és. győztünk. Győzelmes lesz továb­bi harcunk is, mert a kommunista párt szilárdan vezet bennünket a győzelemre. Meghatottan áll és lelkesen tapsol ezekben a gazdag percekben Szeme­rei Ferenc is. a nyitrai kerület kül­dötte. Büszkén néz az elnöki emel­vényre, „Zápotocky elvtárssal a győzelemig!" kiáltja a tömeggel. Alacsony, kissé hajlotthátú ember, ötvenhat esztendejéből csak nyolc éve él emberséges életet. Homloká­nak redői elmondják, mennyi küzde­lem, nyomor keserítette életét a rothadt kapitalista világban, cseléd­korában. Deresedő fején egyre több az ezüstszínű hajszál. Megviselte az élet, a gond, a szenvedés De úgy, mint sok tízezer dolgozó társát, őt is emberré tette a párt. Szabad, Tjoldog emberré. Ügy érzem. — mondja felemelt hangon, — hogy amióta szabad em­ber vagyok, nem is öregszem. Hisz tíz évvel ezelőtt olyan állapotban voltam már, mint az az ember, akinek egyik lába a sirban van, és a másik nincs nagyon messze tőle. Abban az időben sokszor hetekig nyomtam az ágyat. Eszébe sem ju­tott a földesúrnak, hogy a betegnek orvos és gyógyszer kell. A dolgozó embert még annyira sem becsülték a földesurak, mint a kutyát. Csöndesen, tagolva beszél, majd felcsillan a szeme s mosolyra húzó­dik a szája. — Sokat kaptam én a népi demo­kráciától. Emberi életet, gazdag jö­vőt. Számomra mindennél többet je­lent, hogy tanulhatok. Szemerei elvtársnak a múltban nem volt lehetősége tanulni. Most 56 éves. Népi demokráciánk biztosítja részére a politikai és a szakismeretek elsajá­títását. Jelenleg kéthónapos mező­gazdasági iskolában tanul, ahol meg­ismerkedik a haladó mezőgazdasági tudománnyal. Nagy segítségére lesz majd. ha kikerül az iskolából. A nagy­keszi EFSz és a helyi pártszervezet el­nöke s így elsősorban rajta múlik, hogy a falu doigozó parasztjai hogyan oldják meg feladatukat hogyan birkóznak meg az esetleges nehézségekkel, hogy a szocialista falu megvalósításáért fo­lyó dicső harcuk győzedelmeskedjen Büszkén beszél az EFSz-ről és a tagságról. Még büszkébben számol be arról hogy a szövetkezet az egész évi hús beadás már 100%-ban teljesítette, a tejből 6000 literrel többet adtak dol gozóinknak az első félévben. — Ez a legszebb ajándék dolgozóink­nak, amelyet a X. kongresszus tiszte­letére adtunk. Ojra a szövetkezetről beszél. — Mi már erősek vagyunk.- 1949-től közösen dolgozunk Falunk minden dolgozó parasztja .családtag" a? EFSz-ben. Igy tudtunk odáig eljutni, hogy évről évi e többet termelünk, töb­bet adunk az államnak s jobban élünk. Negyvenkilencben alig húsz mázsás búzatermést értünk el hektáronként, ötvériben már 22—25 mázsás átlag­termésünk volt. 1951-ben annak el­lenére. hogy száraz nyár volt, hek­táronként 27—28 mázsa búza termett földjeinken. Tavaly már háromannyi gép dolgozott a határban, mint negy­venkilencben és ötször annyi műtrá­gyát adott az állam, mint négy évvel ezelőtt. Tavaly már nem egy búza­táblánk volt. amelyről 35—37 mázsa húzát takarítottunk be hektáronként. Kis szünetet tart s tovább folytatja. — De mi nem elégszünk meg ezzel sem. Még többet akarunk termelni, hogy dolgozóink asztalára több húst, kenyeret, tojást, vajat, zöldséget ad­junk .. Szavai elmosódnak, a viharos taps felülmúlja hangját. „Éljen Zápotocky elvtárs!" Minden tekintet a szónoki emelvényre szegeződik. Hazánk nagy harcosa, köztársaságunk elnöke üd­vözli a kongresszust. Viharos, szűnni nem akaró taps követi szavait. Mind lelkesebben erősebben morajlik a tömeg, szinte visszhangzik a teremi ..Éljen Zápotocky elvtárs' Éljen a Szovjetunió' Éljen Malenkov elvtárs'" Zápotocky elvtárs szavaira egyön­tetűen hangzik a válasz Zápotocky elvtársai az élen felépítjük a szocia­lizmust." Szlovákia bátor harcosai a gott­waldi Központi Bizottság köré szoro­san felzárkózva. Zápotocky, Siroky elvtárs vezetéséve! szívós munkával felépítik a boldog Szlovákiát. A szo­cialista Csehszlovákiában Zápotocky elvtárs kongresszusi beszédének zá­roszavai mutatják az irányt: előre Gottwald elvtárs örökének teljesíté­séért előre a szocializmus megvaló­sításáért és a világbéke megszilárdít tásáért. Méry Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents