Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-03 / 134. szám, szerda

2 01 £20 1953 június 3 A kitüntetett olvasztár A szocialista ipar további fejlődése (Folytatás az 1. oldalról.) szakszervezetek fokozzák gondoskodásukat a munkáért való jutalmazás szocialista alapelvének érvényesüléséről és betartásáról, hogy a továbbiak folyamán ne adódjon elő olya

n jelenség, hogy a kevésbbé jó munkáért ugyanolyan, sőt, magasabb jutalmat fizetnek ki, mint a jóminöségü munkáért, hogy megszűnjenek a lágy normák, melyek a naplopást támogatják, hogy az egy termelési szektorba tartozó üzemek teljesítménynormái között fennálló jelentős különbségek megszűnjenek. Az üzemekben, főleg a mestereknek, párt- és szakszervezeti vezetőségnek kötelessége küzdeni az egyenlősdiség ellen. Kötelességük, hogy a dolgozók érdekében örködjenek afelett, hogy a bérek és fizetések reálisak legyenek, azaz arányban legyenek a termék menynyiségével és minőségével. Az egységes árak lehetővé teszik a teljesítmény és érdem szerinti helyes bérmegállapítást. A termelés ós a munka termelékenysége állandó növekedésének elérését az állandó önköltségcsökkentés mellett. Dolgozóink bére a jövőben oly gyorsan fog értékben növekedni, amilyen gyorsan a termelés fog fejlődni, ahogyan a munka termelékenysége fog növekedni és ahogy ennek következtében az árak fognak csökkenni. További előrevezető útunk jelentős mértékben attól is függ, hogyan sikerül gazdaságossá tenni termelésünket. Minél előbb érjük el a termelési önköltségek lényeges csökkentését, a nyersanyag, fűtőanyag, villanyáram, stb. fogyasztás csökkentését, annál inkább fog növekedni a termelés és annál gyorsabban fog csökkend a fogyasztási cikkek ára. Az önköltség csökkentéséért folytatott küzdelem az új csehszlovák pénzegység minden egyes fillérjének szigorú megtakarításával, minden gramm anyag, minden csöpp olaj, minden perc feleslegesen fogyasztott villanyáram megtakarításával, a szerszámok kíméletes használatával, minden egyes gép gazdaságos kihasználásával kezdődik. A munkában lépten nyomon meg kell akadályoznunk a nem gazdaságosság megnyilvánulását, az állami tulajdon elpazarlását, vagy megrongálását. A gazdaságosságért folyó harcban mérhetetlen jelentőségű a termékek • félkész állapotának csökkentése, a fölösleges termékveszteglés megszüntetése, a forgóeszközök forgalmának meggyorsítása és minden munkahelyen a vállalaton belüli chozrascsot-rendszer bevezetése. Az önköltségcsökekntés, a selejtek számának csökkentése, az állami- és munkafegyelem állandó szilárdítása nélkül, mi sem segítené elő, hogy többet termeljünk. Dolgozóink azért is örömmel üdvözlik a pénzreformot és a jegyrendszer megszüntetését, mert ez megkönnyíti számukra a szocialista munkafegyelem bevezetéséért és megszilárdításáért folytatott harcot főleg azok ellen, akik „a másnak nem fáj*"' jelszó szellemében minél többet akarnának maguknak megkaparint^pi. Üzemeink vezetőségeinek és a szakszervezeteknek most fokozniok kell felvilágosító és nevelő munkájukat az ilyen emberek között, éš a végzett munkáért való jutalom alapelvének szigorú betartásával, az állandó „betegeskedőktől" és szimulánsoktól a betegbiztosítás megvonásával — amint azt már sok üzemben a gyakorlatba bevezették — kényszeríteniök kell a naplopókat és munkakerülőket becsületes munkára. Többé már nem szabad előfordulnia annak, mint az egyik prágai üzemben, hogy azok az emberek, akik jelenléti ívüket lepecsételtették, egyáltalában nem jelentek meg a munkában, amiért „büntetésképpen" bérük 25%-át vonták le. Ha az ilyen embereknek van „lelkűk" megkárosítani a Köztársaságot, akkor mestereinknek a munkásosztály és a Köztársaság érdekét szem előtt tartva nem szabad még meg is fizetni ezt a csalást. A köztársasághoz való lelkiismeretlen viszonyért mindenkinek teljes mértékben viselnie kell a következményeket, s nem, hogy ezért még fizetést is húzzon. Csakis a munkafegyelem megszegői ellen idejében foganatosított erélyes intézkedésekkel akadályozható meg, hogy a szocialista versenyben résztvevők százezreinek munkatörekvése ne legyen hiábavaló és mindnyájunk rovására ne váljon értéktelenné. Az ötéves terv ötödik éve tervteljesitéséhez vezető biztonságos út, minden dolgozónknak a szocialista munkaversenybe való bevonása. A jegyrendszer megszüntetése és az egységes árak hatalmas lendületet adnak minden versenyben állónak, hogy magasabb teljesítményekkel, munkájuk termelékenységének növelésével és önköltségcsökkentéssel végzett munkájukért nagyobb jutal. mat kapjanak. A szocialista munkaverseny további széles, nagyarányú fejlődése annak a szilárd biztosítéka, hogy még nagyobb sikereket érünk el a termelésben, hogy Köztársaságunk erösebb és anyagilag jobban ellátott lesz és hogy dolgozóink életszínvonala mielőbb emelkedni fog. Az új munkafelajánlások azt mutatják, hogy dolgozóink helyesen értelmezik a párt- és kormányintézkedéseket. A hostivari Kovohuty. üzemben Cservinka elvtárs munkacsoportjának olvasztárai vasárnap szocialista felajánlást tettek, amelyben ez áll: „Mi, Cservinka elvtárs munkacsoportjának olvasztárai köszönetünket fejezzük ki a pártnak és kormánynak a végrehajtott intézkedésekért. Tudjuk, hogy ezek az intézkedések növelik a dolgozók vásárlóképességét és még jobban jutalmazzák a munkások becsületes munkáját. Újra meggyőződtünk arról, hogy pártunk és kormányunk tettekben mutatja meg a dolgozók jólétéről és hazánk felvirágzásáról való gondoskodását. Alkotó tettekkel válaszolunk azokra az intézkedésekre, melyeket a párt és kormány a dolgozó nép érdekében tett." Az elvtársak két olvasztónál felajánlották, hogy havi termelésüket legalább 12%-kai növelik és egész évi tervüket 1953 december 24-ig teljesítik. A szocialista termelés valamennyi szakaszán mindnyájan ilyen munkatettekkel váltjuk valóra Gottwald elvtárs örökét. Országunk egyre gyorsabb ütemben fog haladni a szocializmus minden dolgozó boldog jövője felé. A párt és a szakszervezetek jelenlegi nagyfontosságú feladata a dolgozók szocialista munkaversenyének fellendítése és megszervezése, dolgozóink többmilliós hadserege minden alkotó kezdeményezésének és energiájának felkeltése és szervezése, a nagyobb teljesítményekben való érdekeltségük és ezáltal a nagyobb bér és a jobb élet iránti érdekük felkeltése. A szocialista munkaverseny az a jól bevált módszer, amely iparunkat gyorsabb ütemben előrelendíti és lehetővé teszi, hogy a jövőben a most végrehajtott párt. és kormányintézkedések egyre gazdagabb gyümölcseit élvezhessük. (Rudé právo.) ö otíácsik Gyula martinász a javából. Büszke a tartása. Ügy áll a IV. kemence előtt, mintha maga is acélból lenne öntve. Szeme elé teszi kék szemüvegét és a figyelőnyílás elé lép. Arca a kiáramló vörös hőségtől felfénylik, a tűz hevét figyeli, majd int az adagoló darusnak, hogy etesse meg egy kicsit a lángoktól háborgó még éhes kemencét. Az ember kissé meghatódva lép Bohácsik elé. Éppen egy hónappal ezelôtť tüntette ki őt köztársasági elnökünk a Munka Érdemrendjével. Nagy dolog ez. Néhány szót váltunk csak és rögvest eloszlik az érzés, mintha a kitüntetett dolgozók más, különösebb emberek volnának, Lassan, meggondoltan beszél. Homlokán már ráncokba gyűrődött a bőre. Keskeny, lefelé csüngő karimájú kopott kalapot visel. Halántékán deresedik haja. .Bohácsik Gyula 11 éve dolgozik a podbrezovai Martinkemencéknél. Csak a felszabadulás után léptették elő olvasztárrá. Most tölti be 39. évét. A Garam-menti Polhorán lakik. Az apja kisföldű paraszt volt, s hogy kilenc gyermekét eltarthassa, másoknak fuvarozott és gyakran felcsapott favágónak is. Ez a sors várt abban az időben a család legidősebl gyermekére, Gyulára is. Már fiatal korában erdőmunkásnak szegődött, majd fűrésztelepen dolgozott. Csak 27. évében kezdett szakmát tanulni és megismerkedni az acélolvasztás mesterségével. S ekkor családot alapított maga ís. A kitüntetésről kezdünk beszélgetni. Bohácsik elvtárs tekintete megpihen a Martin-kemence előtti vasoszlopon vörös fényben izzó ötágú csillagon. Feléje int, mintha azt mondaná. hogy az beszél helyette. A IV. kemence a legjobb az üzemben! B ohácsik Gyulának ebben az évben eddig már 27-szer volt gyorsolvasztása. Az év eleje óta 260 tonna acéllal adott többet terven felül. Az egymást váltó három kollektíva a leggazdaságosabban használja ki a kemencét, gondos munkával meghoszszabbították üzemképességét. Míg azelőtt minden 180—210 olvasztás után javítani kellett a boltozatot, most csak a 300. után van szükség javításra. Ezzel is növelik az acéltermelést. Néhány héttel ezelőtt Bohácsik Gyula is résztvett az acélmunkások prágai országos értekezletén és ott megismerkedett Malisev szovjet mérnökkel. Személyesen beszélt vele és tanácsot is kapott tőle, hogy kevesebb meszet használjon az olvasztásnál. A közelmúltban elhagyatott, szürke I kis falu volt Csentefa a dunaszerdahelyi járásban. A falu egyik oldalán a kulákok sokablakos házai hivalkodtak. másik oldalán eladósodott kisparasztok, kisemmizett zsellérek apró viskói, nyomortanyái szorongtak egymás hegy én-hátán. Amióta a\ szövetkezeti élet megindult a faluban, nagyot változott a dolgozó parasztok sorsa, és megváltozott a falu külseje is. A régi\ nyomortanyák ihelyén már itt-ott új, piros cseréptetös házakat találsz. A szövetkezetben tömörült dolgozó parasztság közösségi élete külsőleg is változott, szebb lett. Amint a csente fai új negyed mellett elmegyünk, kísérőm sorban rámutogat a házakra. — Ez a palatetős ház Csomor elvtársé. Ez a másik itt Cséfálvai Ferencé, akinek apját és gyermekeit a múltban a falu szélén álló fabódéból is kilakoltatták. tgy sorolja tovább az új háztulajdonosok nevét. Egykori zselléremberek, kisparasztok. Elérkezünk Szabó Józsefék pirostetös házához, amely előtt kísérőm megállít. — Itt laknak Szabó Józsefék, — mondja, s ebben a pillanatban nagy visongással egész gyermekhad vesz körül. Szabó Józsefnét hátul az udvar mögött •munka mellett találom. 36 esztendős fiatalasszony, 11 gyermek anyja. Kék szeme mosolygó derűvel ragyog félém. A körénk sereglő gyerekeire mutatva pzéket mondja — Minden anya legnagi/ohi gyermek A m írszágun' dni Llnzó nép országa anyák • <ó

r' vigyáz a legjobban. Itt az új pénz— És betartod a tanácsot? — kérdeztem tőle. Bohácsik elmosolyogva igenlően bólint. — Bizony használt a szovjet ember tanácsa. Mindig sokat tanulunk tőlük. A gyorsolvasztásra is ők buzdítottak. Privalov mester tette ezt, amikor két esztendővel ezelőtt nálunk járt. öröm is, amikor látjuk, hogy sűrűbben csapolhatjuk az acélt. Erre jobb kedvünk kerekedik és vígabban megy a munka. = Januárban a kollektívámmal 4 óra 55 perc alatt olvaszthattam. Ez eddig a legjobb eredményem, — folytatja lelkesen Bohácsik. — Ezt a munkaversenynek köszönhetem. Meg akartuk mutatni, hogy mi is tudunk harcolni a percekért. Sarkalt bennünket, hogy nap-nap után kemencénk előtt ragyogjon az a csülag. '"Ňem indultunk el haza anélkül, hogy ne érdeklődtünk volna a • többiektől, mennyi idő alatt olvasztottak, milyen hulladékva-uk volt? S ha egy csoport megelőzött minket, akkor eldöntöttük: holnap mi még rövidebb idő alatt olvasztunk! S igyekeztünk még jobban megszervezni a munkát, még jobban kihasználni a kemence hőfokát. Bohácsik erre szétnéz és az adagolódarus felé int. — Zachar Janko is sokat segít! Elcsodálkozom. — Ez a legény? Jót nevet ezen Bohácsik. — Már tíz éve itt dolgozik és éppen tíz évvel fiatalabb nálam. Csak olyan fiatalos kinézésű, — magyarázza, — nős ember és neki is három gyermeke van. ö az én darusom! Bizony, sokat segít azzal, Hogy a hulladékvasat úgy rakja szét a kemencében, ahogy azt a tűz megkívánja . v v A kemencében vadul lobog ä tűz, olvad benne az acél, a béke acélja. És Bohácsik Gyula, a kitüntetett olvasztár most sikeresebb gyorsolvasztásokért küzd. '— Nézd. — mondja, — még nem vagyok párttag, de teljesítem mindazt, amit a párt és a kormány tőlem elvár. A X. kongresszus előtt vagyunk és az az én ünnepem is. Arra vállal • ko'ztam, hogy a kongresszusig négVszer lesz gyorsolvasztásom. Ebből kettőt már teljesítettem és meglesz a .másik kettő is. Határozottan, keményen mondta ezt Bohácsik Gyula, a pártonkívüli élenjáró olvasztár, akinek munkáját oly magasra értékeli egész népünk, megtanulta, hogy az adott szó kötelez. Pártunk segítőkezét érezve, a hatalreform. Ez is xazt bizonyítja., hogy a l gyermekekről gondoskodik a legjobban. Kissé elborult tekintettél a ház felé néz, de nyomban felderül és folytatja: — Nem akarok én sem ctz én, sem a férjem gyermekkoráról beszélni. Minden szegényembernek egyformán rossz volt a múltban ... Tudod elvtárs, én inkább a máról akarok beszelni. Erről az új rendeletről, amelyet a rádióban meghallgattam és az újságban is elolvastam. Egy kis számvetést csináltam. Abban a régi kapitalista világban, a felszabadulás előtt senki sem törődött azzal, hogyan nevelem fel a gyermekeimet. A felszabadulás óta meg napról-napra azt tapasztálom, hogy itt a falun is mennyivél szebb és boldogabb a gyerekek élete. Fiatal asszony koromba.

t azt mondtam, ha éheznem is kéli és tíz körömmel élőkaparnom a pénzt, gyermekeimet akkor is taníttatni fogom. Ma nincs erre gondom. Az állam mindenben támogat, hogy gyermekeim tanulhassanak. És most elsejétől ez a támogatás még nagyobb mint eddig volt. — Hát ezt is kiszámítottad Szabó elvtársnő? — Ki bizony! És azt hiszem, minden más anya is megtette. Eddig havonta gyermekeim után S18 koronát kaptam, mai pénzbe

n számítva. A párt- és kormányhatározat értelmében június elsejétől 1.590.- koror.át kapok. A férjem fizetése sem haladta meg az ötezer koronát, tehát ott is 60.- '3 i koronával kapunk többet havonta ^kmjermrkps családoknál idócsőkkratesre kerül sor. Minderre már rájöttem az újságból. masméretű építőmunka őt is joBt? munkára, újabb sikerek elérésére sarkalja. Az idő telik és lassan befejeződik á műszak. Már itt van a váltója is, Szlimák Antal. Magas, pirospozsgás arcú ember, ö is ügyes olvasztár öröm nézn' őket, ezeket az újtípusú embereket. Bohácsik elmondja, hogyan folyt délelőtt (a munka. Szlimák bologat, mirdent, mindent jól megjegyez, hogy észrevételei álapján sikeresebben olvaszthasson. = Má\ eleget raktunk be, — de azért egy keveset még beszórhatsz, — teszi hozzá búcsúzóul Bohácsik és a szeme felcsillan, mintha ezzel is jó eredményre bíztatná. Kifelémenet az üzemben járatlan ember óvatosan lépked deszkapadion, téglák között vezet itt az ösvényszerű út. Oldalt szorgos munkáskezek új kemencét építenek. Néhány fürkésző • tekintet is elég ahhoz,- hogy lássuk, a podbrezovai régi üzemben is megújhodik az élet. Itt is építünk, hogy többet termelhessünk. Az üzem szűkös udvarára érve Bohácsik elvtárs hunyorog a derűs, tavaszi napfényben. Az órájára tekint. Vagy fél óra múlva indul vonatja. — Amikor mi tanultuk a mesterséget, ne gondold, hogy az olvasztárok olyanok voltak, mint mi vagyunk most. El nem árulták egy szóval sem a kemence titkát. Még azt a kék szemüveget is úgy a markukban tartották, nehogy a kíváncsi tanulók kikapják a kezükből és benézhessenek a kemencébe. A kenyerüket féltették... Dé mi már mások vagyunk, — derül fel Bohácsik. Valóban így van, mások, újarcu emberek. Nevelik a fiatalokat, hogy belőlük is jó olvasztárok legyenek. Oktatják őket munkaközben is, hogy mire 'ügyeljenek a legjobban. Megmutatják a gyorsolvasztás fortélyát, hogyan figyeljék a tűz hevét. — Mi bizony nem féltjük az okulárét sem — nevet fel Bohácsik, s a fiúk kezébe, nyomjuk és mondjuk is nekik: nézd csak a „hitzet"!... Hallom, hogy az új kemencénél fiatalok fognak dolgozni. Mi lesz, há a versenyben legyőznének benneteket? — Csak büszkék leszünk rájuk! Mosollyal mondja ezt a kitüntetett olvasztár. Nem tartják meg maguknak a szerzett tapasztalatokat. És ha a fiatalok ügyesebbek lesznek náluk, együtt örülnek majd velük a megérdemelt sikernek. — Nagy dolog jó munkásnak lenni — teszi hozzá Bohácsik. — Megtisztelik mindenütt az embert. Petrőcí Bálint I — Mondd, Szabó elvtársnő, mi a dolgozó parasztasszony véleménye d pénzreformról. — Csak az, amit már tőlem hallottál. És rögtön meg is mondom, hogy miért. Minden szövetkezetben még jobb lesz ezentúl a munkaerkölcs. De még- a szövetkezeten kívül állók is gondosabban fognak dolgozni. Nézd elvtárs, én örömest kimegyek a szövetkezetbe répát egyelni, mert tudom, hogy magunknak dolgozom. De nem úgy a ravasz, spekuláns elemek. Azok most alaposan póruljártak. Mert a gazdag paraszt, meg a spekuláns,— voltak ilyenek is a szövetkezeti tagoli sorában, valljuk be őszintén — csali úgy ímmel-ámmal dolgozták. Az asz• szonyaik, meg a gyermekeik ki se szagoltak a határba, még a nagy munkák idején se. Spekuláltak, a láda fiában ott tartották az összeharácsolt pénzt Ennek most vége. A dolgozók állama gondoskodott arról, hogy mindenki a végzett munkája után kapja meg a bérét. A kulák,, meg a spekuláns nem fog többé a becsületes munkásembereken nevetni. Betérünk a házba, s a közben megérkező Szabó Józseffel folytatjuk a beszélgetést a gyerekekről és a mai életről. Mint családos embert főleg az érdekli, hogy ez a 11 gyermekes anya, aki sokszor a férjét is helyettesíti a munkában s a szövetkezetben is dolgozik, hogyan tudja elvégezni mindazt, ami napról napra reá hárul. A magyarázat kézenfekvő. Szabó Jőzsefné nem érez a munkában nyűgöt, örömmel lát neki a dolognak, azzal a rendíthetetlen optimizmussál és hittel hogy ez a munka a családja és az egész dolgozó nép javát szolgálja.'(n. j.J Vasárnapi műszakot dolgoznak le A roszicei oszlovány-i körzetben levő zbysovi Antonin-bánya bányászai üdvözlik a Párt és kormány határozatait a pénzreform megvalósításáról és az élelmiszerek, továbbá az ipari árucikkek iegyrend8/.erének eltörléséről. Ebben az elhatározásban azt látják, hogy újabb lépést tettünk előre a szocialista építésünk fejlődésében és hogy biztosítottuk dolgozó népünk életszínvonala növekedésének szilárd alapjait. Június 1-én, hétfőn az ö-szüzemi gyűlésen elhatározták, hogy jflnlim 7-én vasárnapi műszakot dolgoznak le hálájuk és köszönetük ldf

p)t>7é«nképpen pártunk és kormányunk iránt azért a körültekintő elhatározásért, amellyel népi demokratiku államunk, dolgozó népünk érdekelt szolgálják. Egy 11-gyermekes anya a párt-és kormányrendeletről r