Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-12 / 142. szám, péntek

UJSZÖ 1953 június 12 Antonín Zápotoeky köztársasági elnök beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Nekünk azonban minden nehézség és elégtelenség ellenére tovább kell elszántan előrehaladunk. Az előrehaladás a mai helyzet közepette szükségszerűen megkövetelte a kötöttpiac megszüntetését, az árak egységesítését és a pénzreform végrehajtásált. Ha ezt nem hajtottuk volna végre. ,a nehézségek csak állandóan növekedtek volna és a szocialista építést ez fékezte volna. Újra meg újra szükséges annak hangsúlyozása, hogy a szocialista társadalomban a jólét növekedése az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés növekedésétől és nem a pénz mennyiségétől függ. A növekvő termelés mellett az életszínvonal fokozásához vezető helyes út az árcsökkentési politikával érhető el. nem pedig a forgalomban lévő pénz felhígításával. Az árcsökkentés politikáját azonban nem lehet hathatósan végrehajtani a kétfajta piac létezése mellett. Ehhez az egyfajta piacra és az egységes árakra van szükség. Feltehető a kérdés, hogy az egységes árak bevezetését kapcsolni kel. lett-e a pénzreformmal. Az Igaz, hogy az egységes árak bevezetését végre lehetett volna hajtani pénzreform nélkül. Nálunk azonban az árak egységesítését pénzreform nélkül bevezetni nem lehetett. Erre vonatkozólag elégséges tapasztalatot szereztünk 1950ben, amikor szabaddá tettük a kenyeret és a lisztet. Ha a kereskedelmet szabaddá akartuk volna tenni pénzreform nél. kül, nem tudtuk volna az árucikkek árait csökkenteni, ahogy ezt ma tesszük. Kénytelenek lettünk volna nemcsak az eddigi kötött árucikkek árait, de a szabad árucikkek eddigi árait is jelentős mértékben emelni. Másképpen az árak egységesítését nem lehetett volna megvalósítani. A szabadpiac árainak emelése azonban a dolgozó réteget nagy mértékben megkárosította volna, mert reálbérei értéke csökkent volna. Az osztályellenség kezében, a likvidált kapitalista rétegek kezében, a gyárak tulajdonosainak, nagykereskedőknek, bankároknak, falusi gazdagoknak, volt nemzeti gondnokoknak és az ördög tudja hányféle »pekulánsnak kezében jelentős pénzerő maradt tezaurálva^ Ez a pénzerő az osztályellenség kezében veszélyeztette építési feladatainkat. Tanúi voltatok ennek 1950-ben, a kenyér és liszt szabaddátételekor, 1951-ben, a vásárlási pánik idején és az idén is. a májusi napok során. Ha az osztályellenségnek a kezében vásárlóerő van, képes pánikot előidézni. A pánikot nem lehet normális eszközökkel megakadályozni. Korlátozni kell az eladást és végül be kell csukni az üzleteket. > Ha az osztályellenséget ártalmatlanná akarjuk tenni, korlátozni kell kártevő lehetőségét. Ezt tettük meg a pénzreformmal. És éppen ezért a pénzreform azoknak soraiban, akik rendszerünkkel még nem nőttek össze és különösképpen azoknál, akik rendszerünkkel nem azonosítják magukat, pánikot keltett. A hazai és külföldi reakció kiabálásából ég tiltakozásából látható a legjobban, milyen Jól Irányított csapást mértünk. Adva van itt egy nagyon fontos kérdés, vájjon a pénzreformmal nem voltak-e bizonyos esetben megkárosítva a dolgozók is. Felesleges lenne ennek ellenkezőjét állítani. A dolgozók egy részének is meg kellett itt blzonvos áldozatot hoznia. A különbség abban mutatkozik, hogy a spekulánsok. tőkések, és osztályellenség létezése, akik titkolt tartalékaikból éltek, komolyan van veszélyeztetve, ezzel szemben a dolgozók életlehető, sége megjavult és biztosítva van. A dolgozók exisztenciájának biztositéka nem a rejtett és titkolt pénztartalék, de exisztonclájának tovább) biztosíték^ a becsületesen végzett munka után Iíró értékes bér és fizetés képezi,. Nálunk a munka továbbra i« biztosítva marad, a munkanélküliséget véglegesen likvidáltuk, a bérek és a fizetések a végrehajtott intézkedésekkel értékesebbekké váltak. Értékük tovább fog növekedni oly gyorsan, ahogy a termelés bővül, ahogy a munkatermelékenység növekszik, és ennek következtében to. vább csökkenthetők az árak. És itt elérkeztünk a végrehajtott intézkedések legfontosabb kérdéséhez, legfontosabb problémájához. Az értékében emelkedő munkának, a munkatermelékenység fokozásának a kiszélesedett termelés új érdekeit, a piac jobb ellátását és így az állandóim növekvő anyagri és kulturális szükségletek jobb biztosítását kell maga után vonnia. A végrehajtott intézkedések jótékony hatásai már sok tekintetben megmutatkoznak. Vegyétek csak például a tejellátás kérdését. Nagy aggályok mutatkoztak abban a tekintetben, hogv tejben teljes hiány fog mutatkozni, hogy nem lehet majd tejet venni. Rögtön az első na. pókban ennek éppen az ellenkezője mutatkozott meg. A tejbeszolgáltatás az összes kerületekben, a cseh országrészekben és Szlovákiában is állandóan emelkedik és ennek következtében a tejellátás elégségesnek mutatkozik. A kenyérkérdés sem okoz gondot. Meg kell mondani és el kell ismerni, hogy voltak zavarok. Miért? Mert eladó hálózatunk még nem volt hozzászokva az új viszo. nyokhoz. Mult hét péntekén magam is meggyőződtem erről. Prágai sétám során látogatást tettem a dejvicei élelmiszerüzletben. Az elárusítónak feltettem a kérdést: — Elegendő kenyerük van? „Nincs!" Volt a válasz. „Miért?" „Mert keveset rendeltünk. De holnapra a megrendelést emeljük." ' Szombaton már nemcsak Dejvicén. de egész Prágában elégségesnek mutatkozott a kenyér, sőt hétfőn már a boltokból az el nem adott kenyeret visszaküldték. Ebből az alkalomból egy további tanulságot kell levonni. Ne higgyetek a pániknak. Pénteken Prágában ezt suttogták: .„Nincs kenyér, mert a pékek sztrájkolnak. A sütés biztosítására katonaságot rendeltek ki." Az igazság az, hogy sem Prágában, de a köztársaság más városaiban sem sztrájkolt egyetlen péküzemi munkás sem és éppen ezért semilyen rendkívüli intézkedésre szükség nem volt. Hasonlóképpen hazug koholmányok mindazok a hírek, amelyeket a suttogó és a külföldi propaganda terjesztett lövöldözésekről, halottakról és sebesültekről. A piaccal kapcsolatos új intézkedéseket a közvélemény egyhangúan magáévá tette. \ Azt hiszem, kellemes meglepetés az is, hogy az üzletekben elégséges a vaj. Ebből az alkalomból is szükséges, hogy szemtől.szembe egy pár őszinte szót szóljynk. Miért van a kenyérrel és liszttel való ellátásunk biztosítva? Miért jelent meg elégséges mennyiségben piacunkon a vaj? Ezért elsősorban köszönettel tartoznak a Szovjetunióval való szövetségünknek és kereskedelmi kapcsolatunknak. Az állandó életszínvonal emelkedése mellett összlakosságunk fokozott követelményeinek kielégítésére még nem elégséges mezőgazdasági termelésünk. Ezt még tökéletesítenünk kell. A szövetkezeti gazdálkodás elmélyítésévei magasabb termelési fok. ra kell ezt még emelnünk. Ma még behozatalra szorulunk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok élelmiszerfeleslegekkel rendelkeznek. Éppen azért oly fontos és hasznos a ml szempontunkból, hogy politikai és gazdasági orientációnkat kelet felé irányítottuk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országokkal való kereskedelmi kapcsolataink nélkül élelmiszerpia. cunk nem lenne olya gazdag, mint amilyen már ma. Ezért szükséges, hogy termelési tervünket teljesítsük. Ezért szükséges, hogy időben teljesítsük a szovjet és más megrendeléseket. Ezért arra kell törekednünk, hogy ipari termelésünk elsőrendű termékeket adjon, ami a cseh és szlovák munkás minőségi és szakmabeli fejlettségét hirdeti, ami mind itthon, mind a külföldön becsületes munkánknak valóban elismerést szerző cégére. Ezért nem szabad megtűrnünk a selejtet. A selejtgyártás megkárosít, ja gazdaságunkat, fékez utunkban a jólét felé. meglop és szegényebbé tesz bennünket. Ha azt akarjuk, hogy a selejtgyártás ne tegyen bennünket szegényebbé. akkor nem szabad azoknak, akik azt gyártják, fizetni. Aki a selejtért fizetést vesz fel, az élősködő, az más munkások munkájának rovására él. Az élősködők ellen a szocializmusban is szükséges harcolni. Amint látjátok, elvtársak és elvtársnftk, az egységes piac és a pénzreforhi bevezetésével sem oldottuk meg az összes nehézségeket és problémákat. Az új társadalom és a szocializmus építésének útján fontos és dön. tö lépést tettünk. Lehetőségünk nyílt arra, hogy oly problémákat oldjunk meg, amelyek eddig megoldhatatlanoknak, vagy nehezen megoldhatókr>ak látszottak. Ilyen például a mi bér-alapelviink: a valóban becsületes munkát jutalmazni. A fokozott teljesítményt, a munka érdemeket, az újítójavaslátokat stb. Nemcsak a munkában töltött időt. vagy esetleg a munkában ellógott időt. A kötöttpiac, a pótjegyek és ha. sonló vívmányok mellett, amelyekre igényt tartott mindenki, akár rendesen dolgozott, akár műszakokat kihagyott, ezt az alapelvet érvényesíteni nehezen tuatuk. Mennyi nehézséget is okoztak nekünk ezek a pótjegyek! Az üzemek rendes dolgozói minden bizonnyal csak fellélekzenek, hogy megmenekültünk tőlük. A rendes bérpolitika helyes alapelveit ezentúl jobban lehet majd érvényre juttatni és a tényleges munkát, annak eredményeit érdem szerint lehet majd jutalmazni. Az új intézkedések hatását már sok üzemben kézzelfoghatóan lehet érezni. Megszilárdul a munkafegyelem, csökken az abszencia, emelkednek a teljesítmények, kötelezettségvállalások születnek ée a szocialista verseny tovább elmélyül. Valaki feltehetné nekem ezt a kérdést: A végrehajtott beavatkozásokat és intézkedéseket valóban mindanynyian örömmel fogadják? Nem habozom egyenesen válaszolni: Nem. Voltak tiltakozások is. Nincs semmi okunk, hogy ezt titkoljuk. Tudatában voltunk annak, hogy a megtett intézkedésekkel súlyos csapást mértünk a burzsoázia csöke, vényeire, az osztályellenségre. Vártuk, hogy kiabálni és tiltakozni fognak és ők meg is tették ezt. A helyzet kihasználására törekedtek. Azon igyekeztek, hogy kihasználják hibáinkat, az elégtelenségeket, a szervezési rendellenességet, amely sok helyütt az akció előkészítése és megvalósítása során megmu. tatkoztak. Minden részünkről elkövetett hiba az osztályellenség malmára hajtja, a vizet. Ezt eszünkbe kell vésnünk. Nagy kárt okozott nekünk azon üzemek és hivatalok igazgatóinak fegyelmezetlensége, ahol a pontos utasítások ellenére nem fizették ki idejében a májusi előlegeket és fizetéseket. A pénzügyi apparátus felkészületlen volt. szervezői nem biztosították a beváltőközpontokat ugy, hogy azoknak megnyitásakor már ott lett volna a pénz is és harvMk a pol

,

v'>>kat órákon keresztül frontokban várakozni Mindezekből a hibákból tanulságot kell merítenünk és helyre kell hozni őket. De szükséges lesz, hogy ezekből a hibákból a kellő következtetési is«levonjuk. De szükséges a végkövetkeztetést is levonni azokkal szemben is, akik a hibákat és a téves intézkedéseket kártevő, államellenes célokra akarták kihasználni, pánik és államellenes tettek kihívásáré. Voltak ilyen eseteké De csírájában elfojtották őket éspedig azért, mert egész munkásosztályunk és dolgozó közösségünk megértette, hogy mire irányulnak a provokátorok céljai és nem hagyta magá^ megingatni és kiprovokálni, vagy tévútra vezetni Felhasználom ezt az alkalmat, hogy legforróbb köszönetemet juttassam kifejezésre mindannyiotoknak, az egész munkásosztálynak, egész dolgozó népünknek, akik megértettétek a Nemzeti Front kormánya és Csehszlovákia Kommunista Pártja határozatának messzemenő jelentőségét és egyetértéssel fogadtátok és támogattátok annak megvalósítását. Szükséges, hogy azokra is pillán, tást vessünk, akik tiltakoztak. Ezek azok voltak, akik ellen elsősorban irányult a pénzügyi reform, az osztályellenség maradványai, az uralmától megfosztott reakciós burzsoázia és azok lakájai. A gyárakat, bankokat, üzemeket, nagykereskedéseket, stb. kisajátítottuk. Nem likvidáltuk azoknak tulajdonosait. Nem csuktunk le senkit azért, mert gyára. vagy. nagykereskedése volt. Nem Ítéltünk senkit koldusbotra, vagy koldustarisznyá. ra. Mindenkinek megadtuk a munkára való jogot. Megadtuk a kapitalista osztály hozzátartozóinak a lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak a termelésbe, alkalmazták őket a hivatalokban és szakszervezeteink teljesjogrú tagjaivá tettük őket. Sokan közülük azt hiszik, hogy ezzel a joggal visszaélhetnek, hogy szocialista építkezésünk ellen intrikálhatnak, anarchiára törhetnek, hogy fékezhetik a munkát és hogy megzavarhatják Köztársaságunk nyugalmát és békéjét. Az ilyen elemek cimére nem habozom nyíltan kijelenteni, és az a meggyőződésem, hogy minden becsű, letes munkás és alkalmazott szíve szerint, hogy valamennyiötök szive szerint szólok: „Tévednek az' urak. Nincs a világon ma az az erő, amely a szocializmus felé vezető utunkat eltorlaszolhatná." 1945-ben üzemetekben való látogatásom során beszédemben ezt mondtam: „Tévednek mindazok, akik azt akarják nekünk bizonyítani, hogy a demokrácia a döntés tekintetében mindenki számára teljes egyenlőséget és szabadságot jelent. Azaz, hogy a reakciósok, a fasiszták, a nemzet volt árulói számára ls." „Ebben a népi demokráciában nem tűrjük, sőt egyenesen megtiltjuk a fasisztáknak, a reakciós pártok funkcionáriusainak politikai tényke. (lését és a régi reakciós eszmék és elvek terjesztését." Ezek a szavak, amelyek 8 évvel ezelőtt hangzottak el, ma is érvényben vannak. Szükséges, hogy elsősorban saját szakszervezetetek soraiban nézzetek széjjel. Azokat a reakciós elemeket, amelyeknek munkalehetőséget adtatok, biztosítottátok exisztenciájukat, felvettétek a szakszervezet sorába, elismertétek a szakszervezetek teljesjogú tagjainak, lehetőségeket adtatok nekik, hogy mindazokkal a jo. gokkal és vívmányokkal élhessenek, melyeket a munkások nehéz osztályharcokban, hallatlan áldozatok árán kiharcoltak, nem tűrhetjük meg a szakszervezetben, ha érdemtelenekké válnak azon bizalomra, amelyet irántuk mutattatok. Nincs annak helye a szakszervezetben szervezett munkásság soraiban. aki szocialista építésünket fé'<ozni és szabotálni akarja. Egyszersmind nincs joga élvezni azokat az előnyöket, szociális intéz, kedéseket és hasonlókat, amelyeket a szakszervezet saját tagjainak biztosít és amelyek ma nem lennének, ha itt nem állna az Egységes Szakszervezeti Mozgalom mai ereje. És ha a múltban áldozatos harcát nem vivta volna meg. Beteg és járadékbiztosításunk, a szabadságok, a rekreációk, családi pótlékok, üzemi élelmezés, ezek hatalmas szocialista vívmányok, amelyek milliárdos költségekkel terhelik gazdaságunkat. Igényt ezekre csak az a becsületes dolgozó támaszthat, aki teljesíti kötelességét, a terveket és feladatokat. aki betartja az állami és szak. szervezeti fegyelmet, aki nem károsítja szocialista építésünket. Szükséges, hogy ezt a végkövetkeztetést, elvtársak, a legutóbbi eseményekből levonjuk. Az osztályellenség elleni harcban éberen őrt kell állni és ébernek maradni mindaddig. amíg a kapitalista csökevények nincsenek kiküszöbölve, hordozóinak likvidálása meg nem tör. tént és a szocializmus nincs kiépítve. A pénzreform lehetőséget nyújtott arra, hogy megismerjük sok embernek igazi arcát, letépte róluk az álarcot és leleplezte igazi céljaikat. Meggyőzött azonban mindenkit arról, hogy mily hiábavaló minden erőlködésük. Előttünk most további feladatok állnak. A termelés minden szakaszán teljesíteni a tervet. Elsősorban a széntermelésben és a mezőgazdaságban. Erre kell törekvé. sünket összpontosítani. Hogy több cukor álljon rendelkezésünkre, hogy az árát csökkenten) tudjuk, szükséges. hogy gyorsított ütemben befejezzék a cukorrépa tavaszi munkálatait. Hogy az összes termelési terveket percnyi pontossággal teljesítsék, szükséges, hogy a széntermelés tervének teljesítését biztosítsák elsősorban. v Az osztravaiak és más körzetekben és sok tárnában a bányászok fokozzák teljesítményüket, csökkentik az abszenciát. Szükséges, hogy a mozgósítást hathatós intézkedé. sekkel támasszuk alá. Szükséges, hogy minden üzemben harcot kezdjünk az abeszencia és a pazarlás ellen, a terv teljesítéséért, a teljesítés fokozásáért, a selejt kiküszöböléséért. Véssük eszünkbe nagy tanítónk, Sztálin elvtárs tanítását, aki a Szovjetunió első ötéves tervének befejezésekor ezeket mondotta: Némelyek azt hiszik, hogy elégséges a párt helyes irányvonalát megállapítani, azt nyilvánosságra hozni, általános tézisek és határozatok formájában kifejezésre juttat, ni, egyhangúlag megszavaztatni és a győzelem magától megjön, hogy úgy mondjam, automatikusan. Ez azonban helytelen, ez nagy tévedés. A győzelem sohasem jön magától, rendszerint ki kell azt harcolni. A párt fő irányvonalára vonatkozó jó határozatok és megnyilatkozások csak a mű kezdetét jelentik, mert csak a gyözelemre-törekvést leientik és nem magát a győzelmet. Ügy vélem, hogy Sztálin elvtársnak ezeket a szavait szükséges, hogy mi is állandóan emlékezetünkben tartsuk. Az utóbbi időben nálunk is sok helyeslő határozatot hoztak és jó kötelezettségvállalásokat tettek. Ez jó kezdet, de csak a győzelemre való törekvést jeleiit:. Maga a jó igyekezet nem elég. A 4§ győzelemért harcolni kell, a kötelezettségvállalásokat teljesíteni kell. Elvtársak és elvtársnők, hiszek ab. ban, hogy mi a munka frontján ví. vott harcunkat termelésünk további fejlesztése és- jólétünk érdekébea győzelmesen megvívjuk.