Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-05 / 136. szám, péntek

UJS20 1953 i

únius 11 Külföldi monopóliumok terjeszkedése Indiában Az indiai sajtó egyre gyakrabban Ir arról, hogy India közgazdasága egyre jobban lemarad, éhség, nyomor és súlyos nélkülözés üti fel fejét a hindu nép körében. Az indiai monopolista nagytöke szócsöve, melynek urai szoros kapcsolatban állanak az angol-amerikai pénzoligarchiával, az „Eastern EcTfriomist" cimü lap az India gazdasága 1952. évi eredményeinek ismertetéséről szóló cikkében a következő adatokat említi: India gazdasági állapotának állandó rosszabbodása és a világpiaci konkurrencia fokozódása következtében a kohászati vállalatok, a cukorgyárak és más indiai ipari ágak üzemei óriási veszteséggel dolgoznak. A jutaiparban a gépek nagy része leállt. A teakereslet jelentős csökkenése következtében számos teaültetvényen beszüntették a munkát, aminek következtében 62.000 munkással bővült a munkanélküliek hadserege. Más hírforrásokéi szerzett értesülések szerint igen szomorú helyzetben van India egyik fő ipari ága — a gyapotipar. Indiai lapok cikkei szerint, a lakosság vásárló képességének csökkenése az ország belsejében, valamint az angol és amerikai árucikkek konkurrenciája a külkereskedelmi piacon maguk után vonták a termékek céltalan felhalmozódását. Ennek következtében csupán Bombayban a gyapotipari munkások száma az átlagos 240 ezer főről 178 ezerre csökkent. Más ipari ágak, így a szappangyárak és egyéb ipari cikkeket termelő ipari ágak is nagy nehézségeken mennek keresztül. Évről évre rosszabbodik az indiai dolgozó tömegek anyagi helyzete. Az ország lakosságának nagy része rendszeresen éhezik. India földmüvelésügyi és élelmiszeripari miniszterének nemrégen adott nyilatkozata értelmében az országban jelenleg 27 millió ember teljesen meg van fosztva a szükséges élelmiszerektől. Hol keresendő India gazdasági nehézségeinek oka, ki a bűnös abban, hogy India közgazdasága a népi tömegek nyomorának színvonalára süllyed? India közgazdasága hosszú idö óta függő viszonyban áll az idegen tőkétől. Ez a helyzet akkor sem változott, amikor 1947 augusztusában kikiáltották India függetlenségét. A külföldi monopóliumok továbbra is hatalmukban tartják az ország főbb gazdasági pozícióit. Az indiai Reserve-Bank kimutatásai szerint, 1948 június 30-án az 5,960.000 rúpia öszszeget képező idegen tökebefektetésekben Anglia része 72,4%-ot tett ki. A külföldi társaságok által az 1948/51-es évek folyamán Indiában eszközölt 300 millió rúpia beruházások 84,6%-a Angliát illeti. Az említett időben az amerikai tökebefektetések a külföldi tőkebefektetések 10.7%-át tették ki. Az említett indiai bank adataiból kitűnik, hogy a külföldi cégek és bankok évente 400 millió rúpia profitot zsebelnek be Indiában. A külföldi monopóliumok a külkereskedelmi müveletekben való érdekeltségük címén százalékok formájában 600 millió rúpia részesedést kapnak. India közgazdaságát 34 angol és 6 indiai monopoltársaság uralja. Az indiai monopóliumok még a gyarmati rendszer feltételei között jöttek létre és szoros kapcsolatokat tartanak fenn külföldi társaságokkal. Az országban garázdálkodó külföldi monopóliumok nemcsak kizsákmányolják, de szétzüllesztik India közgazdaságát. Az előbb említett indiai bank adatai szerint, a külföldről Indiába özönlő tökét, főleg a kereskedelem, a bankok, a közlekedés és szállítás, stb., használják fel. Itt összpontosul az öszszes külföldi tökebefektetések 63.9 százaléka. Ami az indiai beruházásokat illeti, a bank kimutatásai szerint csak 25.5 százalékot képeznek. Az indiai iparba fektetett külföldi töke alapvető része a könnyűiparban és a félkészárukat - feldolgozó iparban érvényesül. A tökebefektetések 85%-át a könnyűiparban használják fel és az ország ipari munkásainak 83«/o-a a könnyűiparban dolgozik. A kohászat, a -<-állanyáramfejlesztő ipar és a hajóépítés korántsem elégíti ki az ország életszükségleteit. A külföldi monopóliumok akadályozzák a termelési eszközöket termelő ipar fejlődését. Az indiai iparnak Anglia és USA tőke. befektetésétől való függőségét az ország gazdasága felett gyakorolt ellenőrzés fokozására használják fel a különféle külföldi társaságok. India mezőgazdaságának elmaradottsága elsősorban a hindu falvakban élő hűbéri maradványok uralmával magyarázható. E hűbéri maradványok törekvése folytán a hindu falvakban most kialakult az ország uralkodó földesúr-típusa — a járadékélvező földbirtokos, akinek -jövedelmét a föld bérbeadásából eredő összeg képezi. A földbirtokosok az árendás paraszt termésének háromnegyed részét elveszik. A földnélküli hindu parasztok száma az 1921. évi 21,500.000-ről, 1931-ben 33 millióra szaporodott. 1951-ben a földnélküli parasztok és családjaik több mint 100 millió föt tették ki, azaz az ország lakosságának mintegy harmadát. Túlnyomó többségük lealázó bérmunkát végez a földesuraknál és egyéb kizsáikmányolóknál. India ültetvényeit a külföldi monopóliumok "uralják. 336 ültetvény közül 220-at közvetlenül ' angolok irányítanak. Az indiai tea, ká-vé és kaucsuk felvásárlása és kivitele az angol cégek monopoljogát képezi. Az idegen ültetvényesek óriási hasznot vágnak zsebre. A Daily Express cimü lap jelentése szerint a külföldi teatársaságok nyeresége 1950-ben 12,400.000 rúpiát tett ki. Ez az óriási haszon a hindu munkások kegyetlen kizsákmányolásából ered. íme egy jellemző példa: az angol monopóliumok tulajdonába tartozó számos ültetvényen egy angol font (453.6 gm) tea kitermelésénél 3—4 annt irányoztak elő a munkaerő megfizetésére. Ugyanekkor egy font tea után 8—12 ann tiszta nyereséget húznak a monopóliumok. A londoni angol állami bank 1935ig közvetlen ellenőrzést gyakorolt India pénzügyei felett. Az indiai Reserve-Bank 1935-ben történt megnyitása után átvette az angol állami bank ellenőrző szerepét. 1947 augusztusában igen megnövekedett az említett bank szerepe, de nem szüntette meg India pénzügyeinek Angliától való függőségét. India továbbra is a font sterling övezetében van. Egy 1950-ben közzétett adat szerint az Indiából és Indiába való átutalásoknak csak tízszázalékát fedezi az indiai rúpia, míg a fennmaradó 90%-ot túlnyomóan az angol font sterlinggel fedezik a különféle angol bankok és kereskedelmi társaságok közvetítésével. Az angol és amerikai bankok uralkodó szerepet játszanak India külkereskedelmében. India külkereskedelmi forgalmának 9—10 milliárd rúpiát, kitevő ősszegéből körülbelül csak egymilliárd évi rúpia képezi az indiai tökét, ami főleg a Pakisztánnal folytatott kereskedelemből ered. A háború utáni években az USA tökéjének behatolása veszélyezteti az angol monopóliumok helyzetét Indiában. Az amerikai monopóliumok komoly törekvést fejtenek ki annak érdekében, hogy Angliát teljesen kiszorítsák indiai gazdasági pozicióiból. Az amerikai töke behatol az iparba, a mezőgazdaságba, a közlekedésbe és a kereskedelembe. Míg 1938/39-ben az indiai export 34o/o-a Angliába irányult és csak 8.3% esett az USA-ra, 1949/50-bcn az USA része 16.8<>/o-ra növekedett, Angliáé pedig 24.4%.ra csökkent. Főleg az ország stratégiai jelentő, sé^ti nyersanyagokat kitermelő ipari ágaiban növekszik az amerikai töke behatolása. Indiának az angol és amerikai monopóliumok közti üzleti versengés porondjává alakítása még elviselhetetlenebbé teszi áz indiai gazdasági helyzetet. Mérhetetlenül növeli a dolgozó tömegek nyomorát. India népe elszántan küzd az ország teljesen független nemzetgazdaságának megte. remtéséért. i / (A. Pronyinnak. a moszkvai „Pravdá"-ban közölt cikkéből.) A Nők Világkongresszusa előtt Marie-Claude Viallant-Couturier, a Nemzetközi főtitkára Demokratikus Nőszövetség Június 5-én a Nemzeti Demokratikus Nőszövetség meghívására Kopenhágában összeül a Nők Világkongresszusa. A kongresszusi előkészületeket világszerte kísérő' lelkesedésből már most megállapíthatjuk, hogy a kongresszus nagy nemzetközi jelentőségű lesz. A kongresszus jelszava: „Világ aszszonyai, egyesülten legyőzhetetlenül erősek vagyunk a jogainkért, a gyermekeink és családi tűzhelyünk védelmében, a békéért vívott harcban!" E jelszó hatalmas visszhangja messze túlzengi a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség szervezeteinek eddigi befolyási körét. Több mint 80 ország küldi el képviselőit a kongresszusra, olyan országok is, amelyben — mint Afrika országaiban — a Nemzetközi' Demokratikus Nőszövetségnek nincsenek helyi szervezetei, sőt egyáltalán nem működnek eddig nőszervezetek. A kongresszus első napirendi pontja. a nők jogainak kérdése, mindenütt nagy érdeklődést kelt. A nők azonban azokban az országokban is politikai öntudatra ébrednek, amelyekben a nő teljes, vagy csaknem teljes jogtalanságban él. Mind aktívabban, akárhányszor hősiesen vesznek részt népünk nemzeti függetlenségi és békeharcában. A nők mindinkább ráeszmélnek, hogy semmi alapja sinps másodrendű emberekként való elbírálásuknak. A Közel- és KözépKelet országaiban a nők például egyre világosabban látják, mily fontos a szerepük a nemzeti szabadságharcban, s hogy ezt a szerepüket sokkal jobban betölthetnék, ha egyenjogúak volnának; megértik, hogy az egyenjogúság követelése végeredményben a nemzeti érdeket is "szolgálja. ' Ma. amikor a béke ellenségei továbbra is készülődnek a háborúra, a nők mind hátrányosabb helyzetbe kerülnek azokban a tőkés országokban is, amelyekben kitartó harccal már kivívtak bizonyos jogokat. Ezek a jogok a nők gazdasági és polgári egyenjogúsága híján mindig rendkívül korlátozottak voltak, még ha az alkotmány kimondja is azt, mint például Franciaországban vagy Olaszországban. A reakciónak a demokratikus szabadságjogok ellen indított támadása azzal fenyeget, hogy a nők még nehezebb helyzetbe kerülnek. Ezért a nők egyre jobban tudják, hogy a jogaikért vívott harc szorosan összefügg a nemzeti függetlenségért. a demokráciáért és a békéért vívott harccal. A Szovjetunióban, ahol a nők az élet minden területén egyenjogúak a férfiakkal, a Kínai Népköztársaság ban, a népi demokratikus országokban és a Német Demokratikus Köztársaságban. ahol a törvény biztosítja a nők egyenjogúságát, a nők jól tudják, _ mily határtalan lehetőségeket biztosít számukra a népi hatalom. Ez országok női a békeharc első soraiban menetelnek s-követendő példájukkal támogatják a tőkésországok és a gyarmatok asszonyait létfontosságú követeléseik megvalósításáért, jogaikért vívott küzdelmükben. A kongresszus nemcsak azért lesz rendkívül nagy jelentőségű, meit előkészítésében sok ország női részt vesznek, hanem azért is, mert a nő-, szervezetek komoly munkába fogtak, hogy a nők újabb rétegeit vonják be a békéért, a nők jogaiért vívott harc

: ba Iránban Ausztriában, Kosztarikában Indiában. Nyugat-Németországban a nck jogainak védelméért országos kongresszusok, országos vagy megyei értekezleten emeltek vagy emelnek szót még a hónap folyamán. Kongresszusra gyűltek össze Olaszország női is, s a kongresszust nagyarányú előkészítő kampány előzte meg. Az Olasz Nők Szövetsége például kérdőívek válaszaiból próbálta megállapítani, müyen kérdések foglalkoztatják leginkább a nőket, s gondoskodnak róla, hogy a kérdőíveket a legszélesebb körben megvitassák. Két és félmillió nő küldte meg ezt a postai levelezőlapra nyomtatott kérdőívet a kongresszusnak, a legteljesebb támogatás jeléül. A kongreszszus elfogadta az „Olasz nők kartáját", amelyet az Olasz Nőszövetség vezetősége más nőszervezetek vezető személyeségeivel és képviselőivel együtt dolgozott ki. Franciaországban a nők jogainak, igényeinek és kívánságainak kérdésével foglalkozó nagyarányú, országos kampány során megvitatják a „Francia nők jogainak kartáját", s döntenek a karta tervezetének kérdésében. A francia küldöttség beszámol majd a kongresszusnak e kampány eredményeiről. Finnországban a nők jogaik, gyermekeik és nemzeti kultúrájuk védelmében, a dolgozók életszínvonalának emeléséért vívott harcuk eredményeit bejegyezhetik a „Nők jogainak könyvébe", amelyet a küldöttség magával visz a kongresszusra. Egyes országokban a kongresszus előkészítésére bizottságok alakultak. Ilyen bizottságokat aľakítottak az Egyesült AUamok. Nagy-Britannia Japán, India, Indonézia, Vietnam, Ausztria. Libanon, Szíria; Finnország és Dánia asszonyai. E bizottságok tagjai a nőszervezetek és a szakszervezetek képviselői, valamint a közéletben kiemelkedő szerepet betöltő nők, írónők, művészek, jogászok, vagyis különféle politikai nézeteket valló és különféle szociális • körülmények közt élő nők, akik elhatározták, hogy közösen megvitatják az összes női problémákat, s e problémák* megoldása végett megjelölik a közös teendőket. Dél-Afrikában, Bolíviában, Ekvádcrban, Peruban és még néhány országban a Nők Vüágkongresszusának előkészítése hozzájárult országos demokratikus nőszervezet alakulásához. Indiában 120 közismert'női sze-" mélyiség, köztük különböző politikai pártokhoz tartozó több parlamenti képviselő kijelentette, hogy hajlandó részt venni a kongresszusi küldöttségben. Sok országban a különböző hivatási

1 nők különleges követeléseik védelmére értekezletet és gyűléseket tartottak. Iránban az ilyen gyűléseken ,?Anya tanácsok" alakultak: tagjai ápolónők, tanítónők, háziasszonyok és mások. Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban a bányászok, a vasmunkások, vaiamint a munkanélküliek feleségei és a munkanélküli nők tartottak gyűléseket. Franciaországban országos értekezletre ültek össze a női dokkmunkások, a vasutasnők, a bányákban dolgozó nők. Olaszországban a felesbérlő nők tartottak országos értekezletet. A nőszervezetek eddig nem nagyon foglalkoztak a parasztasszonyokat érdeklő kérdésekkel, bár sok országban a női lakosság többsége parasztnő. A kongresszusi előkészületek során ez irányban is történtek lépések. Mexikóban, Kubában és Ekvádorban értekezletre készülnek a parasztaszszonyok. A nőszervezetek sikeresen munkálkodnak, hogy a kongresszus munkájába bevonják az üzemekben dolgozó nőket, valamint a háziasszonyokat. A' nőszervezetek több országban együttműködnek a szakszervezetekkel: Ausztriában a munkanélküliség ellen küzdő szakszervezetek, Iránban és Japánban a tanítók szakszervezetével, Japánban és Braziliában a női állami alkalmazottakkal és textil-munkásnőkkel. Braziliában 80.000 sztrájkoló textil-munkásnő elhatározta, , hogy képviselőket küld a kongresszusra. Hollandiában és Franciaországban is óriási munka folyt a textiľmunkásnők közt. Finnországban március 8-án értekezletre gyűltek össze a munkásnők. Az értekezleten az ipari üzemek 600 küldötte vett részt. A szakszervezetek nőtagjai és a szakszervezeteken kívülálló nők, a szociáldemokrata és a kommunista nők, valamint más pártok nőtagjai és a pártonkívüliek összefognak, hogy közösen harcoljanak jogaikért. Csilében a dolgozók egyesült szakszervezetei kifejezték határozatukban, hogy támogatják a Nők Vüágkongresszusát. Hasonló határozatot fogadott el a latin amerikai dolgozók kongresszusa. » A Nők Világkongresszusa az egész világnak ' megmutatja, hogy a nők fokozódó aktivitással harcolnak a nemzeti függetlenségért, a világbékéért, gyermekeik és családi tűzhelyük védelmében. Mérlegeli, "mint alakulhatna ki a i legszélesebb egység a vitás kérdések tárgyalások útján való eldöntéséért vívott harc alapján. A kongresszus előkészületei igazolják, hogy a nők megtalálhatják az alapot az egyesülésre, mégpedig a jogaikért és a gyermekeik jogaiért indított mozgalomban éppúgy, mint a mostani háborúk megszüntetéséért, a koreai fegyverszünet azonnali megkötéséért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a lefegyverzésért vívott harcban, a bonni és a párizsi szerződések ellen, a német és japán kérdés békés megoldásáért, az öt nagyhatalom vezetőinek találkozásáért és a békeegyezményért folyó mozgalomban. A megegyezés olykor több kérdésben lehetséges, ha mindezek a kérdések összefüggnek egymással, olykor pedig csak egyetlen kérdésben. De ez sem lehet akadálya a közös akciónak! Egyes küldöttek csupán egy kérdés megbeszélése végett utaznak a kongresszusra. De a kölcsönös tájékozódás ekkor is hasznos, mert nemcsak ennek az egy problémának a megoldását segíti elő, hanem lehetővé teszi a személyes érintkezést és az egységbontók emelte mesterséges akadályok elhárítását. A nők tízmilliói vesznek részt a kongresszus előkészítésében. A világszerte alakult széleskörű bizottságokban megtaláljuk a legkülönbözőbb politikai pártok tagjait, azokat is akik nem tagjai a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek. Mindezekből ki-' tűnik, hogy a nőmozgalom fejlődése igen fontos szakaszhoz érkezett A legkülönbözőbb szervezetekből érkező üdvözletek és szolidaritás-nyilvánítások, valamint azok a közlések, hogy a kongresszuson lészt vesznek a Nemzetközi Szövetkezeti Nőszövetség -és ä Békéért és Szabadságért Küzdő Nemzetközi Női iga küldöttségei, arról tanúskodnak, hogy lehetséges a nők együttműködése jogaik védelmében és jogaik kiküzdésében, a gyermekek védelmében, a béke fenntartásáért vívott küzdelemben. A Nők Vüágkongresszusának előkészületei bizonyítják, hogy lehet mozgósítani ä n"k tízmillióit, s hogv a nők egyesülése, ez a hatalmas erő rendkívül fontos tényezővé válik a béke megmenté-! séért vívott harcban. Tolsztoj ünneplésére készül a szovjet nép Ez év szeptemberében 125 éve lesz annak, hogy megszületett a nagy orosz író, Lev. Nikolajevics Tolsztoj E nagyjelentőségű évforduló megünneplésére a szovjet írók szövetsége külön bizottságot állított össze. A bizottság tagjai a legkiválóbb írók. tudósok, irodalmárok' és kritikusok A bizottság június l-én tartotta meg első ülését Konsztantyin Fegyin elnökletével, amelyen jóváhagyta 1, N. Tolsztoj 125. születésnapja megünneplésének előkészületi tervét. Az ülésen jelentést tettek a különféle szervezetek képviselői. A Tudományos Akadémia kétnapos ülésén foglalkozott a nagy orosz író emlékezetével. Tervbe vették a moszkvai A. M. Gorkij világirodalmi intézet és a leningrádi orosz irodalmi intézet (Puskin-ház) - tudományos tanácsainak gyűlését. Az akadémia kiadója jubileumi gyűjteményes kiaadásban jelenteti meg L. N. Tolsztoj cikkeit. Kiállításokat rendednek, amelyek bemutatják az orosz és ä világirodalom e nagy géniuszának életét és alkotását. Az Állami Művészirodalmi könyvkiadó tervbe vette, hogy a jubileumi évben körülbelül 5 millió példányszámban adja ki L. N Tolsztoj könyveit. Művésziesen illusztrálva megjelenik az Anna 1 Fíarenína című regény és a Kozákok című elbeszélés. A nagy író többi műveit is nagy pél-< dányszámban adják ki.-