Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-25 / 154. szám, csütörtök

6 UJSZ0 1953 június 25 A szocia (Folyt, az 5. oldalról.) Íi n z ra u s ipari alapjána épi demokratikus o k építése az euiópai k b a n r szag

o modern gépet és felszerelést küldött a népi demokratikus országoknak, mint 1948-ban. A szovjet gyárakban készült és készül az épülő iparóriások elsőrendű, technikailag teljesen modern felszerelése. Onnan kapja majd felszerelését például a Nova Huta kohó. kombinát és a minőségi acélgyár Lengyelországban; Magyarországon a dunai Sztálin Vasmű; a romániai nagy kohókombinát, az albán cukorgyár és" vízierömü. A szovjet szállítások között megemlíthetjük a „Bobrek" nevü lengyel gyár részére szállított törtibelönyújtőmüvet (blumingot), a lengyel autógyárak felszerelését, a bulgáriai vegyi kombinát és más gyárak felszerelését. A Szovjetunió a legalacsonyabb kamatok számításával hitelbe küld felszereléseket, kölcsönöket folyósít a népi demokratikus országoknak, ingyenes műszaki segítséget nyújt nekik. A szovjet segítség ezért a lehető legolcsóbb. Egyetlen kapita. lista ország sem tudna ilyen olcsó segítséget nyújtani, minthogy mind a maximális tőkés profit elérésére törekednek. A Szovjetunió által a népi demokratikus országoknak nyújtott se- ; gítség azért olyan olcsó, mert a ! Szovjetunió nem a profit kedvéért j vagy valamilyen más önzö célból • nyújt segítséget, hanem a szocializmus táborának közös érdekében. Ez a segítség a baráti országok fejlesztését és gazdasági hatalmuk megszilárdítását, a népi demokratikus országok lakossága növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését, a szocializmus gyö. zelmét szolgálja. Az a tény, hogy a Szovjetunió segítsége a népi demokratikus országok, ez országok fejlődő ipara részére egyszersmind a Szovjetuniónak is érdeke, nem teszi ezt a segítséget kevésbbé önzetlenné, hanem csak azt mutatja, hogy milyen nagy, nemzetközi történelmi küldetése van a Szovjetuniónak, és hogy érdekei közösek mindazoknak az országok, nak az érdekeivel, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek. Mivel magyarázható, hogy a Szovjetimiónak a népi demokratikus országok részére nyújtott segítsége műszakilag elsőrendű? Ez a következőkkel magyarázható. A gépgyártás hányada az össztermeléshez viszonyítva a Szovjetunióban nagyobb, mint bárhol másutt a világon. A Szovjetunió gyártja a leg. nagyobb, technikailag legtökéletesebb szerszámgépeket. A Szovjetunió óriási műszaki tapasztalatokat gyűjtött. A Szovjetunió amellett, hogy tömeges méretekben megújítja a termelési gépezetet és bőségesen ellátja az ipart magas termelékenységű gépekkel, fejlettebb technikája alapján az ipari technológia és az ipar megszervezése terén is komoly sikereket ért el. A Szovjetunió technikai továbbhaladásának egyik fő iránya a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása, mert ez a munka termelékenységének óriási méretű emelkedését biztosítja. Hogy milyen sikereket ért el a Szovjetunió ebben a tekintetben, azt például a következő tények tanúsítják: 1. a kézierövel dolgozó, nem gépesített kohókemencékben 1 millió tonna nyersvas kiolvasztásához a forradalom előtti Oroszországban 7 millió emberi munkaóra volt szükséges, ma a Szovjetunióban a gépesített kohókemencékben kevesebb, mint 700.000 emberi munkaóra szükséges ehhez, vagyis tizedannyi, mint régen; 2. a Szovjetunióban automatizált üzemek épültek, amelyekben minden munkafolyamatot önműködő gépek végeznek. Létrejött a világ első autódugattyúkat készítő automati zált gyára, amelyben ötödannyi munkaerő szükséges, mint a rendes gyárakban, és amely egyharmadnyi termelési területet foglal el. Ebben a gyárban sokkal nagyobb a munka termelékenysége a termékek önkölt. sége pedig erősen csökken. A Szovjetunió ezeket a technikai Vívmányait átadja a népi demokratikus országoknak. Ez segíti a népi demokratikus országokat abban, hogy a technika tekintetében utolérjék és túlszárnyalják a kapitalista országokat. Annak a körülménynek, hogy a Szovjetunió a technikai haladás hordozója, hogy a népi demokratikus országoknak átadja mü. szaki és termelési tapasztalatait és emellett a legtökéletesebb felszereléseket szállítja nekik, óriási jelentősége van ez országok szempontjából és elősegíti a lehető leggyorsabb ipari fejlődésüket. Egyetlen kapitalista ország sem nyújthatna a népi demokratikus országoknak ilyen magas színvonalú segítséget, mégpedig több oknál fogva: először is azért, mert a kapita. lista technika alacsonyabb színvonalon áll, mint a szovjet technika; másodszor azért, >mert a kapitalista országok jobbnak látják, hogfy vagy egyáltalán ne küldjenek felszereléseket az erre rászoruló országoknak, vagy pedig elavult felszereléseket küldenek nekik, abból a célból, hogy ezáltal magas profitot biztosítsanak majmuknak, anélkül, hogy elősegítenék a termelőerők gyors fejlődését azokban az orszá. gokban, amelyeket szeretnének nyersanyagszállítónak, megtartani; harmadszor, a Szovjetunióban a tudomány és a technika valamennyi vívmánya, a legjobb tudományos intézetek és a legjobb vállalatok minden eredménye az egész ország közkincse. A Szovjetuniónak tehát minden lehetősége meg van arra, hogy a népi demokratikus országoknak átadja technikai vívmányainak összességét, s ezt meg is teszi. A kapitalista világban ellenben, amelyben termelési anarchia uralkodik és vad konkurrencia tombol, amelyben minden monopólium a legszigorúbb titokban tartja felfedezéseit, az egyes cégeknek legjobb esetben csak azokat a szabadalmakat áll módjukban átadni, vagyis helyesebben eladni, amelyekkel az adott pillanatban rendelkeznek, mégpedig csak azon a szük területen, amelyen tevéken ységüket kifejtik. Tehát nincs módjukban átadni azo. kat a technikai vívmányokat, ame>lyekkei esetleg más cégek rendelkeznek és amelyek számukra hozzáférhetetlenek. Utol kell érni és túí kell kapitalista A népi demokratikus országok ma ugyanolyan ugrást tesznek , az elmaradottságból a haladás felé, mint amilyent a Szovjetunió tett az ország iparosítása során. Dimitrov elvtárs néhány évvel ezelőtt Bulgáriára vonatkozólag a kővetkező szavakkal fogalmazta meg ezt a feladatot. „Feladatunk most az, hogy az ország iparosítása és villamosítása Bulgária mezőgazdaságának gépesítése útján bepótoljuk mindazt, amit a mult évben elmulasztottunk, hogy 10—20 év alatt elvégezzük, amit más országok egy egész évszázad alatt tettek meg." Dimitrov elvtárs szavai a legteljesebb mértékben vonatkoznak valamennyi népi demokratikus országra, kivéve talán Csehszlovákiát, amely a technika tekintetében kevésbbé maradt el az iparilag leg. fejlettebb tőkés országoktól. A háború előtt Bulgária tipikus agrárország volt, az iparnak még csak gyenge csírái voltak meg. Az ország nemzetgazdaságában a mezőgazdaság töltötte be döntő szerepét. Ez a mezőgazdaság azonban szétaprózott, alacsony technikai színvonalú volt, a talaja kimerült, agrotechnikai kultúrának pedig szinte nyoma sem volt. Bulgáriában fasiszta-monarchista rendszer uralkodott, az ország szinte gyarmata volt a nagy tőkég országoknak, s így semmi lehetősége nem volt ipara fejlesz tésére. Az ország legfontosabb ipar ága abban az időben a textilipar, a dohányipar, az élelmiszeripar, és a papíripar volt. M'g, alacsonyabb fejlődési szinvo nalon állt Albánia Albánia a népi demokratikus rendszer létrejötte előtt félgyarmati ország volt, amely ben igen erősen továbbéltek a feudális-jobbágyi csökevények. A lakos, ságnak mindössze 3 százalékát aikoIme, egy ragyogó példa, amely megmutatja, milyen elvi különbség van a Szovjetuniö nyújtotta segítség és a között a „segítségnek" nevezett hamisjáték között, amellyel egyes kapitalista államok foglalkoznak. 1948-ig a Szovjetunió óriási segítséget nyújtott Jugoszláviának gazdasági fejlődésében, s ennek eredményeképpen a jugoszláv ipar eleinte gyorsan fejlődött. A Tito.klikk árulásának leleplezése óta a Szovjetunió természetesen nem segíti többé ezt az országot. A fasiszta Jugoszlávia a szovjet segítség helyett az Egyesült Államoktól kezdett „segítséget" kapni, aminek a lényege tuíaidonképpen csak az, hogy kifosszák a jugoszláv népet és elrabolják természeti kincseit. Ennek a következménye hamarosan megmutatkozott. A népi demokratikus országok a Szovjetunió önzetlen segítségével szakadatlanul fej. lesztik például kohóiparukat, Jugoszlávia pedig vagy egyhelyben topog, vagy pedig visszafejlődik. Tito és klikkje ma már nem leplezheti el, hogy Jugoszláviában megszakadt az ipari fejlődés, és hogy Jugoszlávia egyre inkább az amerikai ipar nyersanyagszállítójává válik. A „Metal Bulletin" című angol folyóiratban megjelent egy közlemény, amely szerint a jugoszláv kormány elhatározta, hogy lemond az ország iparosításának gyors üteméről, mégpedig azon az alapon, hogy a gyorsított iparosítás orosz módszer és hogy ez nem kötelező Jugoszláviára. Nem nehéz megérteni, hogy az iparosítás „orosz módszereiről" való lemondásról szóló fecsegés mögött a valóságban az ipa. rosítás módszereiről általában való lemondás Jugoszlávia gazdasági elmaradottsága megörökítésének irányában való nyílt átmenet rejtőzik. Az angol folyóirat adatai szerint az ipar fejlesztésére Jugoszlávia számára folyósított összeget erősen csökkentették. Ez nyilván az amerikai monopóliumok nyomásának következménye, mert ezek a monopóliumok mindig gátolták a függő országok gazdasági fejlődését, arra törekedve, hogy megtartsák ezeket nyersanyagforrásuk és termékeik elhelyezési piaca gyanánt. szárnyalni a legfejlettebb országokat tó földesurak é

s kulákok a föle' • illetnek körülbelül 40 százalékán gaz. dálkodtak. A faluban az alapvető mezőgazdasági szerszám a faeke, a borona és a kapa volt. A parasztság súlyos nélkülözések között tengette életét. Az ország legjobb földjei az olasz gyarmatosítók birtokában voltak. Az ipar rendkívül fejletlen volt. Ebben az időben főképpen kézműves vállalatokat, gyengén fejlődő bányákat és ásványolajipari üzemeket találhattunk az országban. Ez utóbbiakat teljesen a külföldi monopóliumok tartották a kezükben, amelyek kizsákmányolták az albán népet, kialuiázták természeti kincseit. A bojárok Romániája is agrárország volt. A lakosság 80 százaléka mezőgazdasággal foglalkozott. Élet színvonala rendkívül alacsony volt. A Románia gazdasági életében uralkodó külföldi monopóliumok akadályozták az ország ipari fejlődését. Az országban a könnyűipar volt túl. súlyban. A viszonylag fejlett ásványolajipar cseppet sem mozdította elő az ország gazdasági virágzását, minthogy külföldi monopóliumok kezén volt és csak arra szolgált, hogy Romániából kiszivattyúzták természeti kincseinek legértékesebb részét. A háborúelött Lengyelországban is igen fejletlen volt az ipar, rend kívül alacsony technikai színvonalon állott. Egyáltalán nem léteztek náluk olyan életfontosságú iparágak, mint a villamossági gépipar, bonyolultabb gépek gyártása, építőanyag ipar, autóipar, a tohómüvek technikailag igen elmaradottak voltak és nem játszották lényegesebb szerepei az ország gazdasági életében Len gyelország iparát a krónikus munkanélküliség. mezőgazdaságát pedig az elnyomorodás jellemezte. Semmivel sem volt kedvezőbb a helyzet Magyarországon. Romániá hoz és Bulgáriához viszonyítva a tőkés Magyarországnak aránylag fejlett, ipara volt. Magyarország ipari fejlődése szempontjából közepes színvonalú agrár ipari ország volt. Az ipar és a mezőgazdaság körülbelül azonos arányban részesedett a nemzeti jövedelemben. De, jól lehet Magyarország nak volt ugyan nehéz ipara, az or. szág gazdasági szerkezetében mégis a könnyűiparnak volt döntő jelentősége.

v Rendkívül nagy aránytalanság volt tapasztalható az egyes iparágak között. Magyarországon viszonylag fejlett volt a mozdonygyártás. Ugyanakkor azonban a szerszámok gyártását rendkívül nagy mértékben gátolta, hogy az országnak nem yol. tak saját szerszámgépgyárai. Ezek az országok tehát a kapitalizmus viszonyai között rendkívül el voltak maradva a legfejlettebb ipari országoktól. Legfontosabb feladatuk .ezért ma az, hogy behozzák azt a távolságot, amely elválasztja őket az iparilag fejlett országoktól, s ezt a fontos feladatot egészen rövid idő alatt kell megoldaniok. Más a helyzet Csehszlovákiában. Az ipari fejlettség szempontjából az első helyet foglalja el a népi demokratikus országok között. Fejlett ipara és szakképzett káderei vannak. A mult örökségeként azonban még ma is tapasztalható bizonyos egyol dalúság ipari szerkezetében. Ez elsősorban a könnyűipar túltengésében és a nehézipar nem kielégítő fejlődésében mutatkozott meg. Mivel nagy mennyiségben kellett importálnia a fontos berendezési tárgyakat és nyersanyagokat, az ország e téren a kapitalista nagyhatalmaktól függött. Ezt a függőséget még az is fokozta, hogy a könnyűipar a külföldi árupiacokra orientálódott. Ezért Csehszlovákia ötéves terve előírja, hogy fel kell számolni az ipari fejlődés egyoldalúságát, főként a nehéz gépgyártásban és a vaskó hászat nagyüzemeinek kibővítése, újjáalakítása és építése útján, ab ból a célból, hogy ezek az iparágak uralkodó szerepet játszanak az iparban. Az elmondottakból az következik, hogy a technikai és gazdasági tekintetben legfejlettebb országok utőlérése és túlszárnyalása valamennyi népi demokratikus ország közös feladata, bár ez a feladat az egyes esetekben más-más követelményeket támaszt. Valamennyi népi demokratikus országnak el kell indulnia a szocialista iparosítás útján, mert ez a technikai elmaradottság leküzdésének egyetlen helyes útja. Ezzel kapcsolatban azonban Bulgáriának, Romániának és Albániának most kell lefektetnie az ipari fejlődés alapjait, mivel nem volt, vagy egészen jelentéktelen mértékben volt saját nehéziparuk. Lengyel, ország, Magyarország és különösen ČSR, valamint a Német Demokratikus Köztársaság abban látja feladatát, hogy az új technika alapján elsősorban az olyan fontos, de nem eléggé fejlett iparágakat bővítse, mint a gépgyártás és a vaskohászat, valamint azokat az iparágakat, amelyek az egyes országok bizonyos sajátosságaival függnek össze. E feladat végrehajtásában a népi demokrácia országai máris óriási sikereket értek el. Lengyelországban gyors ütemben fejlődik a gépgyártás és a kohóipar. A gépgyártás olyan fontos ágai jöttek létre, mint a szerszámgépgyártás, az autó és traktoripar, valamint a hajógyártás; megindult a kohómüvek, szénbányák, vegyigyárak, papírgyárak és más iparágak ipari berendezéseinek termelése, különféle szintetikus anyagok, többek között a mürost gyártása. Lengyelországban az ipari termelés már 1951-ben több mint 2.9 szerese volt a háború előttinek, 1952-ben pedig további 20 százalékkal emelkedett az ipar összterme lése, s ezen belül a termelési eszközök termelése 23.2 százalékkal, a gépgyártás 32.2 százalékka., a kohóipar termelése 18.7, a vegyiipar termelése 23.1, az energetikai ipar termelése pedig 20.5 százalékkal emelkedett. Lengyelország hatéves tervének az a célja, hogy az országot élenjáró ipari országgá alakítsa át, s ezért nagyarányú ipari építkezést ír elő. A hatéves terv szerint fel kell építeni a hatalmas Nova Huta-i kohókombinátot, amely évi 1.1 millió tonna nyersvasat és 1.5 millió tonna acélt fog termelni, meg kell építeni egy nagy minőségi acélgyárat, amelynek segítségével a lengyel kohóipar hatalmas lépéssel iat majd előbbre, valamint számos máe, gyárat. A gépgyártásban, az autó és traktoriparban, valamint a bányaiparban több mint 40 modern üzem épül. Ezenkívü gyökeresen újjáalakítják és jelentősen kibővítik majd a legfontosabb^ iparágakat és az egyes működő üzemeket. Különösen nagy újjáalakítás megy majd végbe a vaskohászatban. Hogy milyen jelentősége van a hatéves tervnek Lengyelországban a szocalizmus ipari a'apjának felépítése szempontjából, ezt mutatják a következő tények: a hatéves terv szerint a szocialista ipar össztermelése 158 százalékkal emelkedik, az általános gépgyártás több mint 3 és félszeresére, a szerszámgépgyártás 3-szorosára, a vegyiipari felszerelések és készülékek termelése ötszörösére, a traktor, gyártás 4 és félszeresére, a villamosenergia termelés 2.3-szeresére, a textilipari gépek gyártása 6-szorosára, a mezőgazdasági gépgyártás -1-szeresére, az acélolvasztás 2-sze.resére nő (a tényleges acélolvasztás jóval magasabb a tervfeladatoknál). 1955-ben Lengyelország széntermelése eléri majd a százmillió tonnát. Ezek a számadatok megrajzolják a fejlődés szocialista útjára lépő ország gyökeres átalakulásának nagyszerű képét. Csehszlovákiában a szocalizmus ipari alapjának megteremtése során a fő figyelmet elsősorban a gépgyártás (különösen a nehézgépgyár. táS), a kohóipar és a bányaipa

r fejlesztésére fordítják. A terv szerint jelentős mértékben kibővítik a kohóüzemeket és az ércbányákat, amelyek ä kohóipar fő nyersanyagát: a vasércet termelik ki. Csehszlovákia kormánya a gépgyártás és a fémfeldolgozó ipar fejlődését gátló acélhiány megszüntetése céljából külön határozatot hozott és ebben a hatá. rozatban előir több olyan rendszabályt, amelyek az értékterme'és és az acéltermelés gyors ütemének biztosítását szolgálják. A kohóiparral együtt gyors ütemben fejlődik a nehézgépgyártás. 1953-ban a nehézgépgyártás termelése 248 százalékkal magasabb lesz, mint 1948-ban. Különösen nagymértékben növekszik majd a gőzturbinák, a víziturbinák, a mozgó • daruk termelése Csehszlovákiának már a legközelebbi jövőben módja lesz arra, hogy a nehézgépgyártás termékeivel necsak saját szükségleteit fedezze, hanem a szocialista tábor többi országába is exportálja ezeket a készítményeket. A Csehszlovákia ötéves tervében megjelölt feladatokat sikeresen teljesítik. 1951-ben az ipari termelés a háború előttinek 1.7-szerese, 1952ben pedig már majdnem 2-szerese volt ,1952-ben a villamosenergia termelés 216 százalékkal volt magasabb, mint 1937-ben, a kőszén termelés ez alatt az idő alatt 24 százalékkal, a természetes gáz kitermelése pedig 730 százalékkal emelkedett. Csehszlovákiában megszervezték a villamosmozdonyok, nagykapacitású emelődarúk, ásványolajipari berendezések, nagykapacitású Diesel motorok, karuszelgépek, igen nagyteljesítményű sajtolok és más nehéz felszerelések gyártását. Emellett különös figyelmet fordítanak Szlovákia iparosítására, mert ez a múltban az ország gazda ságila~ elmaradott nemzetiségű vidéke volt. Az ötéves terv keretiben Szlovákiában 1948-hoz viszonyítva 11szeresére emelkedik a nehézgépgyártás. A Szlovákiában épülő nagy kohókombinát évente több mint 1 mii. Hó tonna acélt fog termelni, és ez biztosítja a gépgyártás fémszükség. Jetének'kielégítését Ipari fejlettsége tekintetében Szlovákia utoléri majd a fejlett cseh vidékeket. (Folytatás a holnapi számunkban.)]