Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-25 / 154. szám, csütörtök

1953 június 25 UJSZ0 5 A szocializmus ipari alapjának építése az európai népi demokratikus országokban A közép- és délkeleteurópai népi demokratikus országok felszabadultak a fasizmus rabsága alól, leráz, ták a kapitalizmus igáját ép új, haladó társadalmi és "állami rendet létesítettek. Ez országok munkásosztályának ezek után komoly problémát kellett - megoldania: minden irányban ki kellett fejlesztenie a termelőerőket, mert enélkül lehetetlen a szocializmus építése. A népi demokratikus országok fő feladata, hogy iparosítás útján megteremtsék a szocializmus termelési-technikai alapját. Ehhez azonban az szükséges, hogy felszámolják a burzsoáziától örökölt technikai és gazdasági elmaradottságot, hogy a modern. 'ipar útjára lépjenek, hogy gépesítsék a mezőgazdaságot és a közlekedést, és hogy az új technika alapján újjáalakítsák az egész népgazdaságot. Csak a termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján biztosítható az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. A népi demokratikus országok munkásosztálya a kommunista és munkáspártok vezetésével agrárreformot hajtott végre, államosította az ipart, a bankokat, a közlekedést, és helyreállította a háború és a fa. siszta megszállás következtében szétrombolt népgazdaságot, mindezek után pedig hozzáfogott a szocialista iparosításhoz, az ipar újjáalakításához és továbbfejlesztéséhez ott, áhol ipar volt, illetőleg új ipar megteremtéséhez ott, ahol ipar nem volt. Az iparosítás szocialista módszere és a népi demokratikus országok ipari fejlődésének sajátosságai Az európai népi demokratikus országokban sikeresen építik a szocializmus -termelési és technikai bázisát. A cselekvés elméleti alapja és vezérfonala számukra Leninnek és Sztálinnak a szocialista iparosítással foglalkozó tanítása. A népi demokratikus országokban, ugyanúgy, mint annakidején a Szovjetunióban, az iparosítás előfeltétele a termelési eszközök és a munkaeszközök társadalmasítása volt, amely a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének gazdasági törvénye alapján lehetővé . tette a gazdaság tervszerű fejlesztését. A népi de. mokratikus országokban, ugyanúgy, mint annakidején a Szovjetunióban, elsősorban az ipar fejlődik, mégpe. dig főképpen a termelési eszközöket gyártó nehézipar. A népi demokratikus országok felhasználhatják a Szovjetunióban végbement szocialista építés rendkívül gazdag történelmi tapasztalatait, közvetlen testvéri segítséget kapnak a Szovjetuniótól, s ezért különösen kedvezők gazdaságuk fejlesztésének feltételei. Az iparosítás rendkívül gyors ütemben halad előre, és ez abban jut kifejezésre, hogy a termelés szakadatlanul, évről évre húsz-harminc-negyven százalékkal emelkedik, ugyanakkor, amikor a tőkés országokban a fellendülés és a válságok váltakozása folytán a termelés csak megszakításokkal növek. szik, de még a legnagyobb fellendülés éveiben is csupán néhány százalékkal. A népgazdaság fejlesztését szolgáló többéves terveknek megfelelően az ipari termelés évi növekedése átlagban a következő: Lengyelországban több mint 26 százalék, Csehszlo. vákiában körülbelül 20 százalék, Magyarországon £0 százalék, Romániában 29 százalék, Bulgáriában 24 százalék, Albániában 49 százalék. A népi demokratikus országok, ugyanúgy, mint a Szovjetunió, főképpen nagy, többnyire kombinált üzemeket építenek, amelyeket modern technikával szerelnek fel, és biztosítják a munka termelékenységének magas színvonalát, az alacsony termelési önköltséget. A népi demokratikus országokat az jellem, zi, hogy a technika gyors ütemben fejlődik, minthogy ennek a termelési eszközök szocialista tulajdona folytán nincsen semmi akadálya. Itt nem béklyózza meg a termelést és nem fékezi a technikai haladást a régi felszerelés, mint a kapitalista társadalomban. A népi demokratikus államok a technika határtalan és szüntelen fejlesztése mellett vannak, minthogy csak a legfejlettebb technika alapján lehetséges a termelés állandó emelkedése és tökéletesedése a társadalom növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése érdekében. Az ipar elhelyezése a népi demokratikus országokban szocialista elvek alapján történik., Az üzemeket észszerűen helyezik el, hogy közel Jegyenek a nyersanyagforrásokhoz, és hogy a nyersanyag feldolgozásától a kész termékig vezető úton lehetőleg minél kevesebb munka veszszen kárba. Az ipar észszerű elhelyezésének feladata itt egybefonódik a nemzetiségi határvidékek gazdasági és kulturális elmaradottságának felszámolásával, a nemzeti kérdés helyes megoldásával. A legjobb példa erre Szlovákiának, Csehszlová. kia nemrégen még'elmaradott agrárvidékének iparosítása. A népi demokratikus országokban az iparosítás főképpen a belső erőforrások felhasználásával, a Szovjetunió testvéri segítségére és ez országok kölcsönös segélynyújtására támaszkodva megy végbe. A népi demokratikus államok olyan ipari alapot építenek, amelynek technikai színvonala magasabb a kapitalista technika fejlettségi színvonalánál, olyan alapot, amelyet a kapitalizmus sohasem ismert. A dolog lényegén mit sem változtat az, hogy a legfejlettebb kapitalista országokban a technika mai színvonala magasabb, mint a legtöbb népi demokratikus országban. Az első ötéves terv elején a Szovjetunióban is alacsonyabb volt a technika fejlettségének színvonala, mint a legfejlettebb kapitalista országokban. Mindössze harminc év alatt, a Nagy Honvédő Háborúig azonban az egész régi technikát új technikával, a világ legtermelékenyebb technikájával váltották fel. A Szovjet, unió a technika és a termelés növekedésének üteme tekintetében már akkor túlszárnyalta a legfejlettebb kapitalista országokat. S a legközelebbi években elkerülhetetlenül ugyanez megy majd végbe az európai népi demokratikus országokban is. Ezekben az országokban a tökéletes technikával felszerelt új üzemek építése mellett a legfejlettebb technika alapján újjáalakítják a régi üzemeket is, olymódon, hogy ezek semmiben sem maradnak el az új üzemektől. Tömeges méretekben cserélik ki a régi technikát, s így idővel az egész népgazdaságban megújul a termelési gépezet. A kapitalista országokban ezzel szemben csak egyes üzemeket építenek és alakítanak újjá, ez pedig nem biztosithatja azt, hogy a nagy iparágakban a technika színvonala lényegesen megváltozzék, arról pedig, hogy ez a változás az egész népgazda, ságra kiterjedjen, nem is lehet beszélni. A népi demokratikus országokban épülő ipari alapnak közös vonásai vannak a Szovjetunióban teremtett ipari alappal. Ez a szocializmus gazdasági alaptörvényéből, ez országok társadalmi és állaiqtii rendjének közös osztályteymészetéből és a szocialista ipkrosítás egységes módszeréből következik. Ugyanakkor minden népi demo. kratikus országban megvannak az iparosításnak a maga sajátosságai, amelyek abból adódnak, hogy az egyes országok más-más történelmi feltételek között fejlődtek, hogy a nemzetközi helyzetben, annak a gyökeres változásnak. az eredményeképpen, amely á második világháború után a szociaüzmus és a kapitalizmus közötti erőviszonyokban végbement és a szocializmus oldalára bil. lentette a mérleget, új feltételek alakultak ki. Az új nemzetközi helyzet lényege először is abban rejlik, hogy az első szocialista állam — a Szovjetunió Irta: P. S^USZLIN • * • — a legfejlettebb technikával rendelkező hatalmas erővé vált. s a népi demokratikus országok iparosításuk során széles körben felhasználják ezt a technikát; másodszor abban, hogy ma létezik egy egységes és hatalmas szocialista tábor, amely szembenáll a kapitalizmus táborá. val; harmadszor abban, hogy a Szov. jetunió és a népi demokratikus országok, amelyek a szocialista tábort alkotják?"gazdaságilag szövetkeztek és a kölcsönös segítésnek, a közös gazdasági felemelkedésének őszinte óhaja alapján megszervezték a gazdasági együttműködést és a kölcsönös segélynyújtást. Létrejött a demokratikus országok új világpiaca. Ezek között az országok között újtípusú kapcsolatok alakultak ki, amelyek alapján nemcsak lehetsé. gessé, de szükségessé is vált, hogy a szocialista tábor minden országa a többi ország fejlődésének érdekeit a közös érdekek alkotórészének tekintse. A Szovjetunió annakidején rendkívül elmaradott -technikával kezdte meg az iparosítást, míg a környező ellenséges kapitalista államok fejlett ipari technikával rendelkeztek. A népi demokratikus országok olyan körülmények között kezdték meg az iparosításukat, amikor a Szovjetunió a legfejlettebb, valamennyi ^kapitalista ország technikáját túlszárnyaló technikával rendelkezik, és amikor a Szovjetunió önzetlenül átadja nekik vívmányait, tapasztalatait. A Szovjetunió nemzetközileg el volt szigetelve, amikor az országot iparosította, a népi demokratikus országok el^nben a szocialista tábor tizenegy országa közötti gazdasági együttműködés és kölcsönös segélynyújtás viszonyai között oldják meg ezt a problémát. A Szovjetuniónak és hatalmas ipari technikának, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság fejlett iparának köszönhető, hogy a népi demokratikus országokban ma egészen más lehetőségek vannak a népgazdaság újjáalakításához szükséges ipari alap megteremtésére, és hogy ezt sokkal rövidebb idő alatt tudják megtermi. A kapitalizmusnak semmi esélye nincs arra, hogy a népi demokratikus országok technikai elmaradottságának kihasználásával megfojthassa ezeket az országokat. A Szovjetunió vezette béketábor fennállása lehetetlenné teszi ezt és megteremti annak az előfeltételeit, hogy ezekben az országokban történelmileg egészen rövid idő alatt megvalósítsák az iparosítást. Az európai népi demokratikus országok népgazdaságán ak^ejlesztését szolgáló többéves tervek közös vonása, hogy njíndegyik terv egy és ugyanazt a célt követi, mégpedig: a szocializmus alapjainak lerakását. E feladatok megoldásához először is az szükséges, hogy jelentős mér. tékben felemeljék a termelőerők fejlettségének színvonalát, különösen a termelési eszközök termelésének színvonalát; másodszor, hogy megfékezzék és korlátozzák a tőkés elemeket a népgazdaságnak azokban az ágaiban, amelyekben még megvannak, és továbbra is fokozatosan kiszorítsák őket; harmadszor, hogy az önkéntesség elve alapján a kis- és középparaszti gazdaságok jelentős részét átalakít, sák kollektív gazdaságokká — mezőgazdasági termelőszövetkezetekké, — és ilymódon kihúzzák a talajt . a kapitalizmus fejlődése alól; negyedszer, hogy a szocialista szolidaritás és a kölcsönös segélynyújtás elve alapján elmélyítsék és megszilárdítsák a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kölcsönös gazdasági kapcsolatait és gaz. dasági együttműködését a népgazdasági tervek összeegyeztetésével, s ilymódon biztosítsák a termelőerők nagyarányú fejlődését; ötödszöi hogy jelentős mértékben megjavítsák a dolgozó tömegek j anyagi helyzetét, életkörülményeiket, felemeljék kulturális színvonalukat és fokozzák aktivitásukat. így fogalmazta meg a szocializmus alapjainak lerakásával kapcso. latos feladatokat Lengyelország hatéves terve. Mindezek a tételek megtalálhatók a többi népi demokratikus országok ötéves terveire vonatkozó törvényekben is. A népi, demokratikus országok fejlesztését szolgáló tervek közös vonása nemcsak ez. E tervek közül mindegyik leszögezi, hogy ezek az alapvető feladatok a szocialista ipar, s elsősorban a termelési eszközöket gyártó nehézipar gyorsütemü fejlő, désének biztosítása, a nyersanyagbázis jelentős kibővítése, a tökebe-, fektetéseknek 'ebben az irányban való felhasználása stb. útjátí valósítandók meg. .Ugyanakkor minden népi demokratikus országnak megvannak a maga sajátosságai, amelyek abban mutatkoznak meg, hogy ezek az országok a nehéziparnak főképpen azokat az ágait fejlesztik, amelyek számára a legkedvezőbbek az illető országokban a feltételek. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok ma együttvéve olyan hatalmas erőt alkotnak, hogy az egyes népi demokratikus országoknak már nem kell kompié?: nehézipart terem, teniök, és módjuk van arra, hogy a szocialista munkamegosztás alapján a nehéziparnak elsősorban azokat az ágait fejlesszék, amelyekhez a legjobb feltételekkel rendelkeznek. Lengyelországban például a széntermelés, a színesfémtermelés és a vegyiipar fejlesztése számára a legkedvezőbbek a feltételek. Minthogy az ország e téren gazdag nyersanyagforrásokkal rendelkezik, célszerű, hogy elsősorban a nehézipar, nak éppen ezeket az ágait fejlessze és ezekkel párhuzamosan persze a gépgyártást és a vaskohászatot, amely az iparosítás alapja. Románia népgazdaságának nemzeti sajátossága az, hogy fejlett ásványolajipara van, s ehhez szilárd nyersanyagbázissal: gazdag ásványolajlelőhelyekkel rendelkezik. Románia ötéves terve ezért leszögezi, hogy az ország legfontosabb iparága az ásványolajipar, és hogy az ás. ványolaj termelést 1955-ig évi 10 millió tonnára kell felemelni. Emellett gyors ütemben kell fejlödniök azoknak az iparágaknak is, amelyek nélkül lehetetlen az ásványolajipar sikeres fejlesztése. Itt többek között arról van szó, hogy Romániában csöveket és ásványolajipari fel. szereléseket gyártó ipart kell teremteni. A Szovjetunió nagykapacitású csöhengerlő gépet szállít Romániának. Ezt a gépet, amelynek évi termelőképessége 300.000 tonna cső, az újonnan épülő kohókombinátban fogják felszerelni. A csőtermelésben Románia Csehszlovákia után a má. sodik helyen áll a népi demokratikus országok között. Románia iparosításában természetesen továbbra is döntő szerepe vary a gépgyártásnak és a vaskohászatnak. A magyar nehézipar sajátos vonása a gépipar továbbfejlesztése olyan mértékben, hogy az necsak a belföldi gép- és szerszámgépszük. j ségletet fedezze, hanem hogy Ma. gyarország más országokba is exportálhasson ilyen gépeket. Ezt a feladatot tűzi ki az ötéves terv; a háború előtt Magyarországon jóformán nem volt szerszámgépgyártás. Komoly helyet foglal el a tervberi a bányaipar, többek között a bauxitkitermelés, és ennek alapján az alu. miniumipar. Magyarországnak igen gazdag, magas aluminiumtartalmú bauxitlelöhelyei vannak. Minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy hatalmas alumíniumipart teremtsen. A háború előtt erre nem volt lehetőség, minthogy a magyarországi bau. xitlelöhelyek kiaknázása a német bauxittröszt monopóliuma volt és a nyersanyagot teljes egészében kiszáiHtották Németországba; a hazai alumíniumipar kifejlődését a* nemzetközi aluminiummonopólium meggátolta. Ma már természetesen nin. csenek meg ezek az akadályok. Bulgária megteremti saját kohóiparát. A Szovjetunió segítségével épül Bulgáriában az első kohómü, amelyet Leninről neveztek el. A bolgár kohóipar létrejötte megkönnyíti az ötéves terv másik fontos feladatának teljesítését, mégpedig a mezőgazdasági gépgyártás és a vegyiipar megteremtését. Ez lehetővé te•szi majd azt, hogy Bulgária mezőgazdaságát magas technikai színvonalra emeljék és végérvényesen felszámolják „történelmi" elmaradottságát. Albánia iparosításának nemzeti sajátossága, hogy az ötéves tervben nem szerepel a gépgyártás megteremtése. A terv előírja azoknak az iparágaknak nagyarányú fejleszté. sét, amelyek számára megvannak az előfeltételek. Ilyen iparág például az ásványolajipar és a bányaipar (króm, réz, szén, bitumen), valamint az energetikai ipar és az építőanyagipar. 1950-ben Albánia ásvány, olajiparának termelése az 1938. évi termelésnek több mint háromszoro. sára, a bányaipar termelése ez idő alatt négy és félszeresére, az energetikai ipar termelése több mint ötszörösére, az építőanyagipar termelése nyolc és félszeresére emelkedett. Az ötéves terv ezeknek az Albánia számára fontos iparágaknak továbbfejlesztését írja elő. Csehszlovákiában az ötéves terv szerint elsősorban a nehéz gépipart és a kohóipart fogják fejleszteni. 1953.ban az ip^ir össztermelése 133 százalékkal emelkedett az 1948. évi termeléshez képest, mégpedig ezen belül a nehézgépgyártás 248 százalékkal, a precíziós gépgyártás 185 százalékkal, az általános gépgyártás 118 százalékkal, a vegyiipar 110 százalékkal, a kohóipar termelése 78 százalékkal. Csehszlovákia gépgyár, tása, különösen nehézgépgyártása termeléséből jelentős mennyiséget szállít majd a többi népi demokratikus országnak. A Német Demokratikus Köztársaság ipari fejlődésének sajátossága, hogy meggyorsítják a gépgyártás és a kohóipar, valamint a finommechanikai ipar és az optikai ipar fejlődését. Terv szerint a Német Demokratikus Köztársaság legfontosabb iparágainak termelése 1955-ben 1950-hez viszonyítva a következő mértékben fog emelkedni: a gépgyártás 114.8 százalékkal, a kohóipar 153.6 százalékkal, a finommechanikai és optikai ipar 138.9 százalékkal, az energetikai ipar 82.7 százalékkal. Csehszlovákia mellett a Német Demokratikus Köztársaság fogja a nehézipar legfontosabb termékeit szállítani' a népi demokratikus országok számára és ezáltal elősegíti az egész szocialista tábor ipari potenciáljának megszilárdulását. A Szovjetunió testvéri segítsége Mi a nyitja annak, hogy a népi demokratikus országok szemmellát. ható gazdasági "sikereket érnek el ? Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" cimü lángeszű munkájában megállapítja: a lényeg az, hogy a szocialista tábor opzágai gazdaságilag tömörültek, megteremtették a gazdasági együttműködést ós kölcsönös segélynyújtást, ennek az együttműködésnek az alapja pedig az egymást segítésnek és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya. Sztálin elvtárs megállapítja, hogy ebben nagy szerepe van annak a lehető legolcsóbb és műszakilag első. rendű segítségnek, amelyet a Szovjetunió a népi demokratikus országoknak nyújt, és amelyet nem nyújthatna nekik egyetlen más kapitalista ország sem. A Szovjetunió a legkülönbözőbb termékeket szállítja a népi demokratikus országokba a legfontosabb ipari nyersanyagok, tói kezdve, üzemek, erőmüvek és kombinátok komplett felszereléséig. Különösen nagy jelentősége van a gépgyártás, a kohóipar, a vegyiipar, bányaipar, az energetikai ipar és más kulcsiparágak számára küldött komplett felszereléseknek. 1952-ben a Szovjetunió tízszer annyi teljesen (Folytatás a 6. oldalon.)