Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-21 / 151. szám, vasárnap

1053 június 21 m BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Pártszervezetünk harca az agitációs munka megjavításáért Amikor csapategységünknél megalakult a pártszervezet, a megala kuló gyűlés határozatának egyik fontos pontja az agitációs munka megkezdése és helyes megszervezése volt. Munkánkat a régi kipróbált módszerekre építettük, a faliújságra és az agitátorokra. Igyekeztünk minél több munkatársat szerezni, akik szorgalmasan írogattak a faliújság ba. Meg voltunk elégedve mun kánkkal és örültünk, ha a faliújság hemzsegett a sok kézirattól. Biztosra vettük, hogy teljesíti a küldetését. Eleinte azokat az írásokat becsültük a legtöbbre, amelyek a legterjedelmesebbek voltak. Idővel azonban észrevettük, hogy ezeket a cikkeket az elvtársak nem olvassák, mert fárasztóan hosszúak és csak arra voltak jók, hogy az írni szerető elvtársak alaposan kiírhassák magukat. Az ilyen tapasztalatok után főleg a rövid cikkek nek adtunk helyet a faliújságon é

s tapasztaltuk, hogy akkor a leghatásosabb a cikk, ha rajzzal van ellátva. Ha az Ilyen cikkekre rátekintettek az elvtársak hosszú olvasás, böngészés nélkül is megértették, mit akar mondani irója. Volt idő azonban, mikor faliújságunk üresen állt. Az agitációs munkának ezen formája nem mu tatkozott tartósnak. A munkatársak száma leapadt. A pártszervezet megvizsgálta a hanyatlás okát és a pártvezetőség tagjai cikkeket írtak. Ennek sem volt meg a kellő eredménye. Máshol sikerrel harcolnak a faliújság segítségével a hibák ellen és éppen nálunk nem vált be ez a módszer. Hosszas megfigyelés után rájöttünk, hogy a faliújságon megjelenő cikkek nem váltottak ki vitákat és ez volt a hiba. A pártszervezet úgy határozott, hogy más formában folytatjuk a munkát. Nem maradhattunk a régi formáknál, új alapokra kellett fektetni munkánkat. Egy felelős kört választottunk, melynek tagjai hetente szerkesztik a pártszervezet megbízásából és támogatásával az újságot. Elhatároztuk, hogy az új ságot írógéppel írjuk és a címlapot kézzel rajzoljuk. Magát a tartalmát több részre osztottuk fel. 1. Rövid megemlékezés az éppen arra a hétre eső fontos évfordulókról. 2. Az egységünknél felmerülő hibák kipellengérezése és a sikerek kiemelése. 3. A CsKP és a CsISz-szervezetek munkája és feladatai. 4. A harmadik lapon és utolsón rajzokban megkritizáljuk a hibákat és feltüntetjük a sikereket. Az újság heti kiadása nehézségekkel járt. Az újságot szerkesztő elvtársaknak le kellett mondaniok a szombat esti kimenőről, hogy az újság vasárnap reggel megjelenhessen. A katona bajtársak nagy figyelmet tanúsítottak az újság iránt. Érdekelte őket, mert mindig új volt és a formája soha sem volt sablonos. A legfontosabb azonban az volt, hogy a megjelenő cikkek élénk vitára adtak alkalmat. Még az olyan elvtársak is írtak bele, akik azelőtt sohasem foglalkoztak az írással. Eleinte csak kedvtelésből írtak, később állandó munkatársakká váltak, mert rájöttek arra, hogy cikkeikkel nagyon sokat segítenek. Újságunk hamarosan más egységeknél is népszerű lett. Büszkék voltunk erre, mert munkánknak meglett az eredménye. Azonban itt is hibába estünk. Elsősorban a hangzatos, »nagyvonalú« cikkeknek adtunk helyet az újságban. Ezt a hibát azonban idejében kiküszöböltük, a munkatársakat újra átszerveztük és újra megnőtt újságolvasóink tábora. Aztán egy újabb rovattal bővítettük újságunk tartalmát. Az élenjárj tanulók leírják tapasztalataikat a tanulás terén és ezzel nagy segítséget nyújtanak azoknak, akik nehezebben ta nulnak. Munkánk eredménye az lett, hogy parancsnokságunk felfigyelt a géppel írott újságunkra és elértük azt, hogy ma már nyomdában állítják elő lapunkat. Ez az újság ma erös fegyver a párt és a CsISz-szervezettink kezében és a legjobb segítője a hibák kiküszöbölésének a katonatársak nevelésénél. Vadovics József Alekszandr Matroszov harci öröke Fegyvereinket szabad nép kovácsolja A kapitalista államokban az egyes monopóliumok döntenek arról milyen fegyverzettel szerelik fel hadseregüket. Ismeretes, hogy az angol és az amerkai hadseregben gyakran azért használnak korszerűtlen. vagy keivésbfoé hatásos fegyvereket, mert a legbefolyásosabb monopóliumok haszonlesőén olyan fegyvereket akarnak gyártani, amelyekre gyáraik már be vannak rendezve, s az új találmányok tervei gyakran ott hevernek a monopólisták páncélszekrényeiben. Egy időben például amiatt tört ki viszály az angol és az amerikai imperialisták között, hogy a támadó amerikai hadsereget milyen fegyverrel, az újabb angol vagy a régebbi amerikai gyártású puskával szereljék-e fel. A fegyverekre vonatkozó döntésben egyikük sem nézte a minőséget, hanem a maxi mális hasznot, azaz azt, hogyan lehetne több pénzt összeharácsolni. Ez az egyik gyengesége a kapitalista hadseregnek, a további pedig az, hogy a fegyver harci erejét nemcsak műszaki tökéletessége határozza meg, hanem az, ki tartja azt a fegyvert a kezében, kinek és minek érdekében használják. Tudvalevő, hogy a kapitalisták fegyvereiket gyengébb országok leigázására, a dolgozók forradalmi mozgalmának elnyomására használják és arra, hogy az ember ember által történö kizsákmányolásának lehetőségét biztosítsák. Más a helyzet minálunk. A mi hadseregünk fegyverei különös jelleggel bírnak. Fegyvereinket szabad nép kovácsolja, s forradalmi vívmányaink őrzésére, a szocialista haza védelmére szolgálnak, az imperialisták támadása ellen. Fegyvereink hazánk becsületét, szabadsá gát és függetlenségét biztosítják. Kostyál Lajos, agitátor A nyári kiképzőtáborban A nyári kiképzőtáborban az egyik legfontosabb feladat, amiben tökéletesíteni kell magát hadseregünk minden katonájának — az éleslövészet. Egységünknél is elérkezett az az idő. amikor meg kellet mutatnunk, hogy mennyire vál tunk jó mestereívé fegyvereinknek. A közeljövőben aknavetővel fogunk lőni. Természetesen először minden egyes elvtárs elméleti előkészítésekben részesül, mivel az aknavető személyzetének tökéletesen kell ls mernie a lövésze' pontos lefolyását, hiszen egy kis hiba is nagyban befolyásolhatja * lövést Épp ezért ^Azadparancsnokunk kötelezettséget vállalt, hogy az éles lövészet fontosságát és arra kért bennünket, hogy szabad időnkben is foglalkozzunk az éleslövészet elméleti kérdéseivel. Egységünk minden egyes tagja kötelezettséget vállalt hogy az éleslövészeten a legfegyelmezettebben fog viselkedni és mindegyikük iparkodni fog a legjobb eredményeket elérni. Ez a kötelezettségvállalás azt bizonyítja, hogy helyesen fogták fel parancsnokuk szavait, aki azt mondotta, hogy vegyünk példát a szovjet katonáktól akik a Nagy Honvédő Háborúban magas technikai ismeretükkel győzedelmeskedtek az ellenség felett. Buús László, őrvezető A szakasz támadást intézett Csernuski falu ellen. Az éjjeli hófúvás magas hótömegeket hordott össze a sűrű ködben és fehér hósapkákat akasztott a fák ágaira. A piszkosszürke kunyhók közül kiemelkedett a karcsú harangláb, ahonnan bőszülten köpködte mag vát a náci gépfegyver és vonalakat rajzolt a felhasított hótáblákon. A szakasz parancsnoka a falu alatt három szilárdan összekötött, hótakaróval rosszul álcázott erősséget vett észre, melyek tüz alatt tartották az egész terepet. Ismét újabb kísérlet a támadásra. Az erődök nehéz gépfegyvereinek tüzfüggönye földre kényszerítette a szakaszt. A géppisztolyosok kísérletet tesznek a lőállás elpusz. títására. A lörésbe dobott egyik gránát már elhallgattatta az egyiket. Nemsokára szürke füstfelhő tört elő a második tüzelő állás romjai alól is. Hátramáradt a harmadik. A szakasz ismét támadásba lendtílt. Az erőd azonban kedvező helyen feküdt és lörései is előnyösen voltak számára elhelyezve. Félkör alakban úgyszólván az egész terepet tüz alá vette. Néhány vöröskatona szétvetett karokkal és a hó tömegben fekvő arccal tesz tanúságot arról a hősi erőfeszítésről, melyet a faluba való döntő beható lás utolsó akadályának elpusztításáért fejtettek ki. A feladatot azonban teljesíteni kell. Ott jobbra lassan, centiméter, röl centiméterre kúszik előre egy géppisztolyos. A tüzelő állásból már észrevették. Tüzet zúdítanak rá. Ott maradt, meghalt? Nem. Tovább kúszik, most hirtelen felemelkedik. Gránátot dobál a lörésbe. A náci gépfegyver elhallgatott. Azonban nem sokáig. Ezalatt a vöröskatona már az erőd falához nyomult. Mellette a lörésből rövid felvillanásokkal, el nem hallgatva állandóan kelepel a gépfegyver. Az egész szakasz előrevonulását akadályozza. A Vöröskatona gránátok, gép. pisztolytárak nélkül állt. Az egész szakasz, az egész zászlóalj reá várt. Felegyenesedett, oldalról egy lépést tett előre és azután... ' Mellével elfedte a lőrést. Testével elhallgattatta a gépfegyvert. A szakasz felemelkedett. »A hazáért, Sztálinért — hurrá!« — kiáltással rohanta meg a faluba vezető rövid távolságot. így teljesitette harci feladatát Alekszandr Matroszov komszomolista. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1943. június 19-én kelt rendeletével Alekszandr Matroszov gárdakatonának a Szovjetunió Hőse címet adományozta. Szaska — nevezték az ufai gyermekotthonban — ahol már a szovjet korszákban nevelkedett fel. Megváltozott az elhagyott árva élete — a Dnyepropetrovszkban szülei elvesztésének nehéz, szomorú napjai óta eltelt gyermekkorától egészen a pompás gyermekotthonig, ahol a bölcs mesterek és nevelök szeretetteljes gondozása alatt komszomolistává, az üzem élenjáró dolgozójává, új emberré fejlődött. Élete — a szovjet korszak nagyságának tanúbizonysága, azé a kor. szaké, amelyben olyan emberek nevelkedhetnek, mint amilyen Alekszandr Matroszov volt. A gyermekotthon nevelte öt fel, a mesterek és nevelök nevelték és a könyvek vezették őt. Szaska Matroszov sokat olvasott. Olvasta Gor. kijtól az »Anyát«, az »Egyetemeim«-et, olvasta Puskint, Solohov »Csendes E)on«-ját és Furmanov »Csapájev«-jét. 17 éves volt, amikor kitört a háború. Szenvedélyesen gyűlölte a megszállókat. A győzelem érdekében erőt s fáradtságot nem kímélt. Ha a gyárnak kellett, a fiúkkal együtt fatörzseket emelt ki a jegesvízü folyóból. Sáros úton gránáttal telt ládákat hordozott a hátán. Első, kristálytiszta szerelme is volt, Lina. Behívták a hadseregbe. A krasznocholmi parancsnoki iskola tanítvá. nya lett. Mellig süppedt a hóba, tanult harcolni, földön kúszni, löni, gyakorlatokat végzett a feneketlen mocsarak szélén. Mindezek ellenére az elvtársak előtt még el tudta járni a »zemljankát« és indulóra gyújtott. Törhetetlen, kimeríthetetlen erejű ifjú volt, egészen hőstettéig. ... • >V Tíz év telt el azóta, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Szovjetunió Hőse címet adományozta Alekszandr Matro. szovnak. Hőstette példát mutatott a megszállók ellen küzdő komszomolisták ezreinek. Alekszandr Matroszov nevével lendültek támadásba a komszomolisták az ellenséges állások ellen, az ő nevével küzdöttek az ellenséges lövészsárkokban. Alekszander Matraszov úgy, ahogy a komszomolisták példaképe, a mi ifjúságiink, katonáink példaképe is. A nyári kiképzés körülményei között, az utakon, ahol minden lépés porfelhőt kavar fel, a júniusi napégette szikkadt térségeken és a sebes zápor áztatta erdei utakon — mindenütt gyakorlatoznak hadseregünk egységei. Tanulják szabad országunk védelmét. Este a tábortűznél Alekszandr Matroszovról olvasnak. A katonák gyakran elfojtott lélekzettel hallgatják a felöl, vasó szavait Száska Matroszov éle.téről és hőstettéről. Példája újabb sikerekré vezérli őket. Alekszandr Matroszov komszomolista egész ifjúságunknak is példát mutat. A mi ifjú embereink nem esnek át oly kemény iskolán, mint amilyenen a szovjet komszomolisták mentek keresztül, akik az építés első t éveiben csontigható fagyban, viharban és hózivatar közepette dolgoztak Komszomolszk építésben, gátak, üzemek, vasútak építkezésén. Ez az iskola olyan ér. tékes tulajdonságokat oltott beléjük, amilyen a szerénység, szívósság, áldozatkészség és a szovjet haza építésének elsö éveiben a fennálló hiányosságok idején, a lemondás volt. Ifjúságunknak a hazánk szovjet hadsereg által valő felszabadítása és az állandó szovjet segítség következtében sokkal könnyebb munka és fejlődési feltételei vannak, mint valamikor a komszomolistáknak. Ifjúságunk is nagy történelmi feladatok előtt áll, amelyek érdekében dolgozni nagy megt fczteltetés. E feladatok teljesítésínéi Ifjúságunk a szovjet komsaomolistáktól vesz példát, akik között oly ragyogó embertípus, — Alekszandr Matroszov nőtt fel. Köztársaságunk ifjú embereire is vonatkoznak Majakovszkij szavai, amelyeket Szaska Matroszov nagy betűkkel írt egyszerű emlékkönyvébe: sKomszomolistának lenni annyit jelent, mint bátornak lenni, tudni, tetterősnek lenni, akarni!* Z. Paul CsISz csoportunk ió munkával biztosítja az új káderek neveléset Sztálin elvtárs szavai, amely szerint a munkásosztály csak akkor válhat teljes egészében hazája gazdájává, h

a saját soraiból olyan új értelmiséget nevel ki, amely osztályjellegének eredetéhez méltóan, teljes odaadással kész megvédeni a dol. gozj nép érdekeit — egyik legfontosabb politikai törekvése népidemokratikus államunknak, pártunknak és tömegszervezeteinknek Ifjúsági szövetségünknek a küldetése, hogy mint pártunk forradalmi erőtartaléka a lenini komszomol dicső példái nyomán, valamint tapasztalatainak alkalmazásával biztosítsa az új káderek nevelését. Ifjúságunk jellemvonása a soltoldalú képzettség mellett a magas politikai fejlettség, a szocialista öntudatosság, a proletár hazaszeretet, a békeharc és az alkotómunka iránti szeretet. Üj káderek már részben kinevelődtek és egyes munkahelyeiken bekapcsolódva az aktív munkába, pillérévé váltak hazánk szocialista felépítésének és egyben úttörői a szocialista erkölcs fejlesztésének. A most nevelőfélben lévő káderek egyik csoportját alkotjuk mi. akjket pártunk azzal a feladattal bízott meg, hogy felvértezve magunkat a politikai és katonai tudományok fegyverével, oktassuk bevonuló újonc bajtársainkat hazánk, dolgozó népünk és annak alkotó munkájá val elért vívmányai megvédése érdekében. Tudjuk, hogy a tanításhoz tudás szükséges, s mi „tanulj, hogy taníthass!" jelszóval híven teljesítjük feladatainkat. Pártunk és népünk bizalmára rászolgálva dolgozunk ég érjük el sikereinket. Egységünk CsISz-csoportja a napokban számolt be elért eredményeiről kp z társasági elnökünknek, főparancsnokunknak, Zápotocky elvtársnak. Beszámoltunk többek között arról, hogyan teljesítjük egy emberként napról napra a PPOVjelvény megszerzéséhez szükséges feltételeket, amelyre ugyan úgy, mint a példás katona és a Fucsikjelvény megszerzésében 100%-ban bekapcsolódott egységünk valamenynyi tagja. Beszámoltunk továbbá ideológiai fejlődésünkről, valamint arról, hogy a fegyverünkről való gondoskodás — melyet dolgozó népünk adott a kezünkbe — egy percre sem szűnik meg, sőt fokozódik Ezzel a tudattal értük el azt, hogy éleslövészet! gyakorlatainkat közösségünk eddig kitűnő eredménnyel végezte el, ami alapja a Példás katona becsület-jel. vény elérésének. A PPOV teljesítése terén voltak bizonyos kezdeti nehézségek. Annak ellenére, hogy a sport a dolgozó nép győzelme után a néptömegek közt széles méreteket öltött, mégis akad tak közöttünk elvtársak, akiknek otthon a civil életükben nem volt lehetőségük, vagy akaratuk a testnevelés terén fejleszteni képességeiket. Akadtak olyanok, akik titokban próbálgatták az egyes gyakorlatokat. Egyik bajtársunk cikket írt a faliújságban, versenyre hívta ki társait és egyúttal segítséget kért valamennyi visszamaradt nevében az él tornászoktól. Ennek az lett az eredménye, hogy naponta rendszeres gyakorlatozás folyik, mert egyik sem akar lemaradni. Hasonló volt a helyzet a Fucsikjelvény megszerzésénél i

s már a verseny megszervezése kezdetén, Amikor a felhívás megtörtént, voltak egyes bajtársak, akik ezt kifogásolták, azzal érveltek, hogy így is tanulnak eleget. Ezt megcáfolta Hinka elvtárs szatirikus versével, és az olvasó-körök megszervezését propagálta Havonta egy-egy könyvet vettünk már közösen és a megtekintett filmeket is vita est követte. A X. kongresszus tiszteletére megrövidítettük két hónappal a vizsgák előkészületének határidejét. Sok értékes anyag került felszínre az összefoglaló vita-esték alkalmából, amelyeket főleg azok vezetnek, akik már viselői a Fucsik-jelvénynek. örömmel dolgozunk és reméljük, hogyha ősszel új elvtársak kerülnek közénk és ránk is a nevelés és az oktatás feladata hárul, megvalósítJuk Gottwald elvtárs örökét R dioső Szovjet Hadsereg példájára, Zápo. tooky elvtárs vezetésével, még magasabb szín vonalú hadsereggé építjük ki Néphadso-eg inket Pakos Pál, közkatona