Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-21 / 151. szám, vasárnap

\ 1953 június 21 IIIS20 3 A Béke Világtanács szerda délutáni üléséről A Béke Világtanács szerda délutáni ülésén több 'felszólaló után Jean Laf fitté, a Béke Világtanács főtitkára emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta: A Béke.Világtanács az 1950 novemberében Varsóban megtartott II. békevilágkongresszuson alakult meg. Célja az volt. hogy biztosítsa a. népek békés tevékenységének és találkozásának állandó lehetőségét. Megalakulásától fogva nyitva áll minden olyan csoport, minden olyan irányzat számára, amely békét akart és így magába foglalhatta valamennyi olyan erö képviselőit, amelyek a béke érdekében gyakorlati tevékenységet hajlandók vállalni. A világtanács megjelenését a szervezett békemozgalmon belül nagyjelentőségű történelmi eseményként üdvözölték. Ezzel szemben a mozgalmon kívül a legkülönbözőbb módokon fogadták. Egyesek rokonszenvvel, mások csupán kíván, csisággal figyelték. Egyesek kételkedtek abban, hogy szerepét hathatósan be tudja tölteni. Voltak olyanok is, akik valamilyen előre meghatározott politika eszközének tekintették. Végül számosan voltak olyanok, akik nem vettek tudomást megszületéséről. Olyan távolinak látszott még akkor a feszültség enyhülésének lehetősége, hogy nem lehetett tudni, hogyan kerülhető el egy újabb nemzetközi konfliktus fenyegető veszélye. Igen nagy utat tettünk meg az. óta. És ha a világtanács, még nem is érte el valamennyi kitűzött célját, mégis olyan mértékben járult hozzá a béke ügyéhez, hogy joggal töltheti el némi büszkeség. A világtanács kampányt folytatott olyan nagyhatalmi találkozás és tárgyalás érdekében, amely békepaktum megkötésére vezet. Ez a javaslat igen szerény formában indult útjára. Néhány aláírás, házról.házrajárás, kézről kézre adott petíciók formájában. Ma már kormányok, felelős miniszterek törnek lándzsát a vezetők találkozása és tárgyalása mellett. Befejezésül még azt mondotta: „Azok akik itt vannak, nem mindig értették meg egymást. Azóta azonban, mióta a tanácsban erőfeszítéseiket egyesitették, megismerték, megértették, sőt megszerették egymást. Azt kívánom, hogy ezen ülésszak után még többen legyünk és még erösebbek legyünk. Még többnek és még erösebbnek kell lennünk, hogy eleget tudjunk tenni a reánk váró feladatoknak. Még többnek és még erösebbnek kell lennünk, hogy kifejezésre tudjuk juttatni teljes erejé. ben azt az óriási akaratot, amelynek eredményeképpen fel fognak tárulni a béke távlatai. Valahogy azt lehetne mondani: az a kohó vagyunk, ahol egymásba olvad az emberek jóakarata. Olyan heiy, ahol büszkék tehetünk emberi mivoltunkra. Olyan hely, ahol az emberiség egységes egészet alkot. Most még inkább mint bármikor arra van szükség, hogy e helyen továbbra is plyan életrevaló gondolatok és kezdeményezések szülessenek, amelyeket azután a népek ma. gukévá tesznek, hogy megoltalmazzák magukat a háborútól és kikovácsolják békés jövőjüket. Több felszólaló után Jacques Denís, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkára emelkedett szólásra. Jacques Denis, a Béke. Világtanács tagja, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkára elöljáróban arról beszélt, milyen sorsot szánnak az ifjúságnak a háborús gyújtogatok és mit ígér nekik a béke. Azután áttért az ez év júliusában és augusztusában Bukarestben megtartandó Világifjúsági Kongresszus és a Világifjúsági Találkozó előkészületeinek és jelentőségének ismertetésére. Az előkészületek hatalmas arányainak jellemzésére Jacques Denis elmondotta, hogy Finnországból például, ahonnan eredetileg csak 1500 résztvevőre számítottak, máris 2500 részvevő biztosította helyét. Az 1951.es berlini VIT-en csak tíz izlandi ifjú vett részt, most pedig már eddig több mint kétszázan jelentkeztek. A jelentkező fiatalok között a legkülönbözőbb szervezetek ifjaival találkozhatunk, mondotta Denis — olyan fiatalokkal, akik mindeddig sohasem vettek részt a béke .jegyében rendezett megnyilatkozásokon. E tekintetben jelentős hozzájárulás történt mindahhoz, ami a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség állandó célkitűzése: állandóan növelni azoknak a számát, akik ké. pességiik és hajlamuk szerint ilyen vagy olyan módon hozzájárulnak a béke védelméhez. Jacques Denis beszámolt arról, hogy az egyes országok ifjai, különösen az amerikai fiatalok, kiterjedt kampányt indítottak, hogy kulturális együtteseikkel és sportolóikkal résztvehessenek a bukaresti találkozón. Ezek a fiatalok azt követelik, hogy szabadon találkozhas. sanak más országok ifjaival. Végezetül azt javosolta Denis, hogy a Béke-Világtanács bizottságai ülésein szenteljenek nagy figyelmet azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket valamennyi néprétegre kiterjedő nemzetközi csere, kapcsolatok fejlesztése érdekében kell foganatosítani, beleértve a megfelelő nemzetközi és nemzet,

i szervekkel kapcsolatban lévő ifjakat és főiskolásokat. Johannes Becher, a nemzetközi Sztálin-Békedíjas német író felszólalásában a következőket mondotta: Nem titok, hogy mit akar a német nép. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi. valamennyi német álma, ami után mindnyájan vágyódunk, nem szükséges találgatás, kérdezősködés, szavazás. A német nép békét akar és hazája újraegyesítését akarja. Ez az, ami után mi németek vágya, kozunk, amiről álmodunk és amiben mi mindnyájan egyek vagyunk. A német nép tévedhetetlenül érzi, hogy csak Németország újraegyesítésével biztosítható a béke Európában és tudatában van annak, hogy csak a béke fenntartása teszi lehetővé, hogy megteremtse létalapját, amely boldogságot és jólétet igér. A német nép elemi létérdekei azonosak Európa valamennyi népének létérdekeivel, azonosak a világ népeinek érdekeivel. A német kérdés békés megoldá. sával kapcsolatban a németek egymásközti viszonyát illetően a mi egyszerű követelésünk: Tárgyaljanak egymással a kölcsönös megértés szellemében a keleten és a nyugaton lakó németek és ezzel vegyék elejét annak, hogy egymásra lőjenek. Johannes Becher azután így folytatta: A nyugatnémet állam parla. mentje, a szövetségi gyűlés elfogadta a Nyugat Németország újra. felfegyverzéséről szóló és az Atlanti Szövetségbe való bevonását jelentő szerződéseket. Ez ugyan még nem végérvényes döntés, mégis további veszélyeket rejt magában a béke fenntartását illetően ezzel pedig számot kell vetnünk. Ezen az alapon tényleg gyorsan megtörténhet egy hadsereg felállítása a hitlerista Wehrmacht régi tábornokainak vezetése alatt. Nem hallgathatjuk el és nem is szabad önök előtt elhallgatnunk, hogy a militarizmus és mindenekelőtt a revansvágy éppen egy új né. met Wehrmacht felállításával kapcsolatban, Nyugat-Németországban igen megerősödött. Itt pedig semmiképpen sem felelőtlen befolyás nélküli személyekről van szó, akik ilyen irányban fejtik ki működésűket. A német imperialisták által leigázott népekkel szemben érzett mély kötelességérzetünk és felelősségünk tudatában és mindenekelőtt a végleges béke és magának a német népnek a jóléte érdekében magunk is szükségesnek tartottuk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság minden területén politikailag és gazdaságilag lefegyverezzük a háborús bűnösöket és büntetéssel sujtsunk minden népellenes hajszára irányuló propagandát és háborús bujtogatást. Johannes Becher végezetül még ezt mondotta: Ha a Béke-Világtanácsnak mostani ülésszakán a Szövetségi Köztársaság és az NDK képviselői ösz. szegyülnek, mondhatjuk, hogy egész Németország beszél rajtunk keresztül, mert az egész Németország óhajtja a békét és vágyakozik békés egyesítése után. Minden lépésünknél hivatkozhatunk arra. hogy mi a legszebbet akarjuk, amit valaha egy nép kitermelt önmagából. Minden álom, minden vágyakozás, minden, ami a múltból jó és szép — mindez a mi oldalunkon áll! Ezért — lesz egységes Németország és béke. Szahadonbocsátofták Ottó Nuschket Az ADN sajtóiroda jelenti, hogy június 19-én a németországi Szovjet főbiztosnak, V. Sz. Szemjonov nagykövetnek kívánságára, a Né met Demokratikus Köztársaság és az összes békeszerető németek óhajára Ottó Nuschket, az NDK kormányelnökhelyettesét és Németország kereszténydemokrata Uniójá nak elnökét szabadcnbocsátották az amerikai fogságból. 11 óra 40 perckor az amerikai polgári hivatalnokok az övezetek határán Ottó Nuschket átadták a kereszténydemokrata Unió politikai bizottsága képviselőinek. Megbukott a hatodik francia minisztereloökHöít ís A francia nemzetgyűlés André Mari

e kormányprogrammja feletti vita után szavazást tartott, hogy hozzájárul-e a kormányválság óta hatodik miniszterelnökjelölt kormányalakításához. A szavazás eredményét 0.40 órakor hirdette ki Herriot, a nemzetgyűlés elnöke. Mint az AFP jelenti, 48i jelenlévő képviselő közül 272 hozzájárult André Mari

e kormány, alakításához, 209 pedig ellenezte. Miután a kormányalakításhoz az alkotmány szerint 314 szavazat szükséges. André MIari

e 42 szavazattal kapott kevesebbet, mint amenynyire szüksége lett volna A francia •nemzetgyűlés tehát megbuktatta a hatodik francia miniszterelnökjelöltet is. Politikai körökben úgy vélik, hogy a szocialisták azért szavaztak Marie ellen, mert féltek igazi arculatukat megmutatni az egyszerű párttagok előtt és kiállani Marie munkásellenes programmjának támogatása mellet. A L'Humanité a francia kormányválsággal kapcsolatban azt írja, hogy a fasizmus támadásának veszélye állandóan növekedik. A lapokban már hirek jelennek meg Jui

n Marsai marokkói francia helytartó és Guíllaum tábornok, valamint de Gaulle között titkos tárgyalásokról, amelyek de Gaull

e afrikai látogatásakor folytak le. A L'Huma nité emellett közölte a „RHIN et Danube" edmű katonai folyóirat jellegzetes kijelentését, amely e tábor, nokok csoportjának ellenőrzése alatt áll. Ez a lap a következőket írja: „Ha a parlament nem képes biztosítani a francia kormány felállítását, akkor erről Franciaország maga fog gondoskodni, hogy ezt a kormányt megtalálja a parlamenten kívül." Végezetül a L'Humanité felhívja a francia népet, hogy fokozza éberségét. Egyiptomban kikiáltották a köztársaságot A londoni rádió jelentése szerint az úgynevezett egyiptomi forradalmi tanács és Nagib miniszterelnök bejelentette, hogy kikiáltják a köztársaságot II Achmed Fuad csecsemőkirályt detronizálták. A „Forradalmi Tanács" közölte, hogy három évi átmeneti időszakra, amíg kidolgozzák az új alkotmányt, Nagib lesz a köztársaság elnöke. Nagib ugyanakkor továbbra í

s ellátja a miniszterelnöki teendőket. A jelentés szerint három évi átmeneti időszak végén népszavazást tartanak, amely dönt a köztársasági államformáról és megválasztja majd a köztársasági elnököt is. A liszinmanisták erőszakkal hadseregükbe kényszeritettek többezer hadiiogiyot Az Üj Kína hírügynökség különtudósítója jelenti, hogy a liszinmanista gengszterek az ameriakaiak tudtával június 17-én estétől másnap reggelig a délkoreai szárazföl. dön lévő nanszani, maszani, puszani és szangmudai hadifogolytáborokból egyidejűleg „szabadonboesátották" az őrizetükben lévő, nem közvetlenül hazatelepítendőnek minősített 25.000 foglyot. Ezeket a hadifoglyokat a hadifoglyok hazatelepítéséről 10 nappal ezelőtt aláírt egyezmény értelmében a fegyverszünet hatálybalépésétől számított 2 hónapon belül örizetbevétel és további intézkedés céljából át kellett volna adni a semleges nemzetek hazatelepítési bizottságának. A liszinmanista banditák által történt ú. n. „szabadonbocsátás" a valóságban erőszak alkalmazását jelentette. Az Associated Press június 18-i puszani távirata „magasrangú koreai katonai hatóságok" nyilatkozatát idézi, amely szerint „a szabadonbocsátott 25.000 hadifogoly legnagyobb részét besorozzák a délkoreai hadseregbe". Ezzel elérték azt a céljukat, hogy erőszakosan visszatartsák a hadifoglyokat. Az Egyesült Államok tokiói főhadiszállása csütörtökön nyilatkozatot tett közzé, amelyben a hadifoglyok hazatelepítéséröl szóló egyezmény súlyos megsértésének felelősségét teljes egészében a liszinmanista gengszterekre hárítja. Sok jel mutat azonban arra, hogy az Egyesült Államok hadseregének főhadiszállása nem bújhat ki a felelősség alól. Li Szin-man a hadifoglyok „szaba donbocsátásáról" szóló rendeletének csütörtöki bejelentésében hangsúlyozta: „Az ENSz hatóságok képviselői. akikkel beszéltem arról az óhajunkról, hogy ezeket a hadifoglyokat szabadonbocsássák, legnagyobb részt elvben egyetértenek velünk." Bár az amerikaiaknak teljes tudomásuk volt Li Szin-mannak a hadifoglyok „szabadonbocsátására" tett előkészületeiről, semmiféle intézkedést nem tettek a terv megakadályozására. A délkoreai őröket csak akkor váltották fel amerikai katonákkal, amikor Li Szin.mann má

r „szabadon bocsátotta" a 25.000 hadifoglyot. Ez azt bizonyítja, hogy az amerikaiak tudatosan összejátszottak Li Szinmannal a hadifoglyok hazatelepítéséröl szóló egyezmény megszegésében. Churchill nyilatkozata Li Szin-man aljas trükkjéről A Reuter hírügynökség közli, hogy Churchijl miniszterelnök az angol alsóházban Li Szin-mannak a koreai „nem kommunista" hadifoglyok szabadonbocsátására irányuló intézkedését „igen komoly jellegű" eseménynek nevezte. A munkáspártiak felkérték a miniszterelnököt, tegyen nyilatkozatot a „nem kommunista" hadifog, lyok szabadonbocsátásáról, amely az Egyesült Nemzetek parancsnokságához tartozó országok óhaja ellenére történt. A munkáspárti Whyatt, aki ezt a kérdést felvetette, az iránt érdeklődött, hogyan történhetett meg, hogy az amerikai őrség nem tudta megakadályozni a foglyok szökését. Megkérdezte azt is, hogy a miniszterelnök közölheti-e azt, milyen lépéseket szándékozik tenni, hogy elítélje Li Szin-mannak ezt az előre kitervezett intézkedését, amely ellentétben áll a fegyverszüneti tárgyalásokkal. Mielőtt Churchill válaszolt volna, egy másik munkáspárti képviselő, Desmond Donelly kijelentette: „Igen komoly helyzet állt elő. Ugy látszik, hogy nem lehet megkötni a fegyver. szünetet addig, amíg Li Szin-man Dél-Koreában van. Lehetséges, hogy ki kell hirdetni a rendkívüli állapotot és Li Szin-mann kormányát háziörizetbe kell venni." Churchill válaszában ezt mondotta: „Az adott körülmények között arra szeretném kérni az alsóházat, ne követeljen tőlem semmiféle nyilatkozatot, amíg nem tartunk további huzamos tárgyalásokat." Morrison, a munkáspárti kormány volt külügyminisztere kijelentette, hogy a miniszterelnöknek valamilyen módon tolmácsolnia kellene az angol kormány sajnálkozását amiat, hogy Li Sin-mann olyan intézkedéseket tett, amelyek szükségképpen bonyolítják és összehasonlíthatatlanul nehezebbé teszik a fegyverszüneti tárgyalásokat. „Egészen megrendített és lesújtott ez a hír — válaszolta Churchill. — Ugy vélem, hogy az egész alsóház ugyanezt érzi." Hozzátette: „Mégis az a véleményem, lehet remény arra, hogy a. fegyverszünetet, amelyet már majdnem elértek, nem fogják megakadályozni." Zűrzavar az olasz kormánypártban és az á fasisztáknál A kereszténydemokrata pártvezető- g De Gasperinél tett látogatása alkalmából újból hangsúlyozta, a klerikálisoknak azt a szándékát, hogy folytatják az eddig követett utat és nem veszik figyelmbe az olasz választók balrafordulását. Saragat, a jobboldali szociáldemokrata és Villanbruna. a liberális párt vezetője erőteljesen támogatja ezt a klerikális szándékot és nyíltan kijelentette, hogy ismét hajlandó De Gasperi szolgálatába állni, áldozatul ajánlva fel neki a szociáldemokrata és a liberális párt maradványait. Hír szerint két képviselő — amennyiben Saragat megvalósítja szándékát — tiltakozása jeléül kiválik a pártból. A fasiszták köriből is zavaros hangok hallatszanak. Míg Michelini, n egyik „vezér" hajlandó volna támogatni a közép politikáját. Miaville nyíltan ellene nyilatkozott és kijelentette, hogy a „centralizmus megbukott", Bracci, a fővárosi párttanács újfasisztája a maga részéről híveivel együtt ott akar hagyni csa pot-papot, Az olasz rendőrség durván megtámadta egy gyűlés résztvevőit Amint az „Avanti' jelenti, június 12-én egy fegyveres carabiníeri-osztag behatolt a szocialista párt szervezetének helyiségébe Sezze városban (Lazio megye), ahol a kommunisták és szocialisták gyűlést tartottak és hallgatták a választások eredményeiről szóló jelentéseket. A carabinierik ütlegelni kezdték a gyűlés egyes résztvevőit és tönkretették a lielyisegben felállított hangszórókat. A felháborodott lakosság azonnal kivonult az utcára és hatalmas tiltakozó tüntetést rendezett a rendőrség önkénye ellen. Az eseményért felelős rarabinierialtiszteket bíróság elé állították. Kormányválság Braziliában A „Ifcited Presse" riodejaneiroi tudósítója közli, hogy Vargasnak, Brazília elnökének kabinettjét komoly válság fenyegeti. A kabinet hat minisztere már lemondott, a hetedik, aki jelenleg Párizsban tartózkodik, szintén lemondani készül. Neves da Fonbura külügyminiszter, Negre de Lima bel- és igazságügyminiszter, valamint Clofas mezőgazdasági miniszter június 16-án lemondott. Június 15-én jelentette be lemondását Lafer pénzügyminiszter 'és Vianna munkaügyi miniszter. Souza Lima közlekedésügyi miniszter mult héten mondott le.