Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-12 / 115. szám, kedd

4 UJSZ0 1953 május 10 Kormányhatározat a nehéz gépiparügyi minisztérium üzemeiben dolgozó mesterek feladatainak emeléséről, az általános gépipar, a kohóipar és ércbányák, az építészeti ipar és az építőanyagügyi minisztérium mesterei feladatainak emeléséről Az üzemekben a szocialista ipar helyes irányítására vonatkozó feladatok megkövetelik, hogy a termelésben a mesterek helyzete megerősödjék. A mesternek kell, hogy meg legyen minden joga arra, hogy sikeresen teljesíthesse kötelességeit, mint a termelés közvetlen szervezője. A kormány megállapítja, hogy az üzemek és vállalatok helytelen vezetése következtében és a mesterek szerepe nyilvánvaló lebecsülése miatt a mai időben a mester nem tölti be a termelésben az alapszervezö szerepét a rábízott munkaszakaszon, mivel nem ö dönt a dolgozók és munkások széthelyezése kérdésében, nem felelős a munkanormáért és a technikai gazdasági normáknak ellenőrzésében és főként a teljesítménynormák ellenőrzésében nincs szerepe. A mester a rábízott munkaszakasz béralapjaival nem gazdálkodik és a munka és személyi osztályok megállapításában nem vesz részt. Számos mester munkaidejének nagyrészében mellékfeladatokkal van megterhelve, főleg különféle irodai munkákkal és ezzel a termelés közvetlen irányításától el van vonva, úgyhogy a rájukbízott munkások technikai felügyelet nélkül vannak. Számos üzem és üzemrész vezetői a mester munkája iránti könnyelmű és felületes viszonyukkal csökkentik a mester tekintélyét, nem tekintik fontosnak, hogy vele tanácskozzanak a termelés fontos kérdéseiről, a munkásoknak közvetlenül adnak parancsot és így mellőzik a mestert, vagy pedig elnézik azt, hogy egyes technikusok a mester tudomása nélkül változtatnak a termelési terveken, a dolgozók széthelyezésén és a termelés technológiai menetén. Elég gyakran előfordul, hogy a mesterek helyes intézkedéseit, amelyek a munkafegyelem zavarói ellen irányulnak, az üzem vezetősége nem támogatja megfelelő módon. Ilymódon a mester fő felelőssége a termelési feladatok teljesítéséért és a munkahelyen a munkafegyelem betartásáért csökken. A mester jelentőségének csökkentése az állam és a szocialista ipar érdekeinek kárára van. A KORMÁNY MEGÁLLAPÍTJA: 1. A mester a rábízott munkaszakaszon a termelés feltétlen szervezője, a munkaszakasz teljesjogú vezetője és öt terheli a felelősség a gazdasági terv teljesítéséért ennek minden mutatójában. Feladatainak teljesítésén kívül szorosan együttműködik az üzemi Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjaival. 2. A mester alá van rendelve az üzemvezetőnek; az üzemszakaszokon, ahol fömesterek vannak, a fömesternek van alárendelve. A termelési feladatok sikeres teljesítése érdekében munkaszakaszának valamennyi alkalmazottja közvetlenül alá van rendelve a mesternek. Szükséges a termelés vezetésének szervezését megjavítani, és megteremteni a mesterek sikeres munkájának feltételeit, hogy a mestert fölszabadítsuk a különféle adminisztrációs feladatoktól, amelyek nem tartóznak reá. 3. Az üzemvezetők kötelesek idejében átadni a termelési feladatokat a minőségi és mennyiségi mutatókkal együtt a mestereknek és kötelesek megállapítani a béralapot a feladatok teljesítésére. Az üzemvezetés vagy az üzem valamennyi intézkedését a munkások csak a mester közvetítésével kapják meg, aki felelős ezek teljesítéséért. 4. A mesterek fölvételét, áthelyezését és elbocsátását az üzem igazgatója intézi az üzemvezető indítványa alapján. A mestereket a tehetséges technikusok soraiból kell kinevezni, vagypedig a különösen jól minősített munkások soraiból, akik elvégezték a mestertanfolyamot. 5. A mesternek joga van: a) megkövetelni az alárendelt munkásoktól, hogy föltétlenül teljesítsék minden rendelkezését, amely a rábízott munkaszakasz termeléstechnikai. vagy gazdasági tevékenységére vonatkozik; b) indítványozni fegyelmi eljárást a tpimelés zavarása esetén, ugyancsak a munkaerkölcs kilengései esetén is; c) felvenni, áthelyezni és elbocsátani munkaszakaszán a dolgozókat az üzemvezető hozzájárulásával; d) résztvenni a rábízott munkaszakasz termelési és munkaterveinek kidolgozásában; el javasolni a munkásosztályok és az eredménynormák megváltoztatását, ha ezek nem felelnek meg a tényleges termelési feltételeknek, főleg a termelés technológiai menetének megváltoztatása esetén; f> gazdálkodni a béralappal, amely a termelési feladatok teljesítésére van kijelölve, együttműködni a munka- és személyi osztályok meghatározásánál és az érvényben levő prémium-rendelet keretében dönteni a rábízott munkaszakasz dolgozóinak járó prémium magasságáról. 6_ A mesternek kötelessége: a) megszervezni a rábízott munkaszakaszon a terv szétírását olymódon, hogy minden egyes munkás ismerje a műszakban rábízott feladatokat, továbbá, hogy ismerje a napi, dekád és a tervezett időszakban ráeső feladatokat is; b) kötelessége a munkát úgy megszervezni, hogy a műszakra, napra, dekádra és tervezett időszakra előírt termelési feladatok teljesítve legyenek valamennyi mennyiségi és minőségi mutatóban; c) köteles helyesen szétosztani a munkásokat és a munkarendelkezéseket részükre idejében kiadni; ellenőrzi, hogy a munkások a gépeket, nyersanyagot és az anyagot általában idejében és teljesen előkészítik-e; d) törődni a munka és technológiai fegyelem betartásával és a munkahelyeken közvetlen rendszeres ellenőrzést végezni; e) a mester munkaszakaszán felelős a termékek minőségéért és teljes felelősség hárul rá a selejtért, amely munkaszakaszán a termelésnél előfordul; f) szorosan együttműködik a technikai ellenőrzés szerveivel, hogy megakadályozza hibás termékek keletkezését; g) törődik azzal, hogy a gépek és berendezések és a termelési eszközök a lehető legnagyobb mértékben ki legyenek használva, gondoskodik arról, hogy ezek meg ne sérüljenek és el ne használódjanak; h) betartja a gazdaságosság alapelvét a nyersanyag, energia és minden más anyag, valamint a berendezések használatánál a lehető legszigorúbb mértékben; i) biztosítja, hogy a munkások munkaideje teljesen ki legyen használva, kiküszöböli a gépveszteglések okait, amelyek az alkalmazottak hibájából vagy a termelés és a munka hiányos szervezéséből erednek; megszervezi a műszakok váltását és átadását a munkaidő megszakítása nélkül; j) elhárítja a fluktuáció és a munkából való elmaradás okait, főleg a jó munkaszervezéssel és a bér- és munkaelölrások és irányelvek betartásával; k) gondoskodik, hogy a bérszerve-zés szigorúan be legyen tartva, jól gazdálkodik a rábízott béralapokkal és elvégzi a technikai-gazdasági normák rendszeres ellenőrzését, főként azon technikai és szervezési intézkedések megvalósításával kapcsolatban, amelyek a munkatermelékenység fokozására irányulnak; 1) munkaszakaszán együttműködve a termelési tanács szakszervezetével megszervezi és megoldja azokat a problémákat, amelyek elősegítik a feladatok teljesítésének biztosítását; m) a rábízott munkaszakaszon megszervezi a szocialista versenyt, havonta rendszeresen kiértékeli a szocialista verseny eredményeit, ismertet

5 és népszerűsíti a legjobb eredményeket elért dolgozókat és kollektívákat; n) ellenőrzi és biztosítja, hogy munkaszakaszán az üzem vezetősége idejében teljesítse kötelezettségvállalásait, amelyek kollektív szerződésbe vannak foglalva: o) felvilágosítja és segíti a munkásokat a termelési feladatok teljesítésében és leküzdésében, biztosítja a legjobb dolgozók, élmunkások és újítók tapasztalatainak népszerűsítését; p) munkaszakaszán támogatja az újítók és feltalálók mozgalmát, segíti az újítókat és feltalálókat találmányaik és újítójavaslataik bevezetésében és fejlesztésében és főleg a szovjet tapasztalatok bevezetésének megvalósításában; r) gondoskodik a rábízott szakaszon az alkalmazottak szakképzettségének emeléséről saját szakismereteinek és tapasztalatainak átadásával, törődik az újonnan munkába lépő alkalmazottakkal, esetleg az iskolázott vagy brigádmunkát végző alkalmazottakkal. Az alkalmazottakat javasolja az üzemi munkaiskolába, esetleg más szakiskolákba és tanfolyamokra, hogy magasabb minősítést érhessenek el; s) biztosítja a biztonsági előírások betartását a dolgozók élete és egészsége védelmére. 7. A mesterek kötelességeinek tökéletesebb teljesítése és jogaiknak megvalósítása főleg ezeket az ismereteket követeli meg: a) Tökéletesen ismerni^a rájuk bízott munkaszakasz termelési feladatait egy műszakban, naponta és havonta; a rájukbízott munkaszakaszon tökéletesen ismerni a termelés technológiai menetét, ismerni a technikai-gazdasági normákat, elsősorban • az eredménynormákat, a gépk. és termelési berendezések teljesítőképességét és a haladó munkamódszereket. b) Munkaszakaszán szemetesen kell ismernie valamennyi alkalmazottat, kell, hogy ismerje valamennyi munkás teljesítőképességét és képzettségét, hogy helyesen oszthassa be a munkát. c) Kell, hogy ismerje a bérrendszert az egyes dolgozók helyes jutalmazása céljából. d) Ismernie kell a biztonsági és egészségügyi előírásokat, melyek munkaszakaszára vonatkoznak. 8. Uj havi fizetéseket és prémiumrendszert kell bevezetni a nehéz gépiparügyi minisztérium üzemeiben dolgozó mesterek részére, továbbá az általános gépiparban, építőiparban dolgozó mesterek részére is, kivéve az építészeti gépek és építőanyagok javító üzeme n. v. kisegítő építő termelését. 9. A nehéz gépiparügyi, az általános gépiparügyi, a kohóiparügyi, az ércbányaügyi, az építöiparügyi és építöanyagiparügyi minisztereknek feladatul tűzzük ki: a) hogy biztosítsa az üzemekben a külön tanfolyamok megszervezését és megvalósítását a mesterek képzettségének fejlesztésére; b) hogy biztosítsa a mesterek munkaaktiváinak rendszeres megszervezését abból a célból, hogy tapasztalataikat kicserélhessék és hogy a haladó termelési munkamódszereket megvalósíthassák és egy-' más között kicserélhessék. A kormány meg van győződve arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek helyes megvalósítása a termelésben a mesterek részére vezető szerepet biztosít, növeli a munkaszervezésben a felelősségüket és kedvező feltételeket teremt a termelési feladatok teljesítésére és túlteljesítésére. M

W

Mt

»m)Wt»

t)

HMWWM»M

Mt

<W

WI

HM Helyreigazítás Az „Üj Szó" 1951. augusztus 18-án megjelent 193. számában az ötödik oldalon „Nem a munkaerőhiány akadályozza a normák bevezetését a somodi állami birtokon, hanem éppen a normák okozzák a munkaerőhiányt", című cikkben sajnálatos névcsere történt Az első hasáb utolsó bekezdésében említett személyt helyesen Nagy Jánosnak hivják és nem Nagy Józsefnek, ahogyan az a szövegben fel van tüntetve. A KÖNYVMAGLYA 1933 május tizedike a könyv történetének legszégyenteljesebb dátuma. A könyvnyomtatás feltalálójának hazájában e napon halálraítélt könyvek garmadáját égették el nyilvánosan. A költők és gondolkodók népének tudott németség ez emlékezetes tavaszi napon a kultúrtörténelem legbarbárabb tettével aljasította semmivé önmagát. A hitlerizmus a barbarizmus legsajátosabb. legtürelmetlenebb megnyilvánulásával adta le névjegyét és 'zzel mindenki előtt érthetően kimutatta lényegét. A fasizmus elsőszámú ellensége itt és így lett a könyv, a kultúra. Nem minden könyv érdemli meg a könyv nevet. De amit május tizedikén a berlini könyvmáglyán elégettek, az pontos kiválogatása volt mindannak, ami elherdálhatatlan hagyományú érték és nélkülözhetetlen jövőbemutatás: Voltaire. Heine és Bőrne, Spinoza és Einstein, Balsac. Zola és Romáin Rolland, Barbusse, Egon Erwin Kisch és Tucholszky, Gorkij, Gladkov és Majakovszkij. Brecht. Feuchtwanger és Renn, Gerlach, Foerster és Kerr, Polgár, Vassermann és Werfel. Graf, Bredel és Becher, a három Mann, a két Zweig és főképp és mindenekelőtt: Marx, Engels és Lenin! „Az emberiség becsületlistája" — írta akkor valaki. 3000 könyvcím került indexre és egyetlenegy napon 10.000 métermázsa könyvet, azaz egymülió darabot égettek el. Pontosan előkészített, szervezett, ünnepélyes aktusról volt szó: az emberek lángoló könyvek és füstoszlopok ^ között tudták meg, hogy ütött a megváltás órája, elhitették velük, hogy a humanizmus és a kritika, a demokrácia és a pacifizmus, a pszichológia és a materializmus és végül a bűnök-bűne: a marxizmus ezzel az aktussal egyszer s mindenkorra érvényét vesztette. Ami él, létezik és virul, az a hitlerizmus örökkéválósága! A leggyalázatosabb kultúrtettet a kultúra álarcában, annak kulisszáival ripacskodták. A könyvégetők diákok voltak. A gyújtogatok az egyetemekről vonultak ki e kísérteties éjféli misére. Berlinben e napon foglalta el Hegel valahai katedráját a politikai tudomány új filozófusa, Alfréd Baeumler és ez a székfoglaló beszéd volt az autodafé első napirendi pontja. Baeumler itt avatta Hitler kútforrásává: „Egy főiskola, amely csak a szellem útját és nem Adolf Hitler és Horst We^gel útját követi, elavult..

: Hitler több', mint az eszme, mert Hitler valóság." És ez az eszmei valóság itt adta ki az új kultúra irányelvét: „Egyetlen mondattal mondhatjuk meg ez alkalommal, hogy mi a nemzeti szocializmus szellemi jelentése? Nem más ez, mint a művelt ember típusának a katona típusával való helyettesítése." E kinyilatkoztatás után elhangzott a parancs: „Önök most kivonulnak innen, hogy könyveket égessenek el, olyanokat, melyek eddig méregként szívódhattak fel a német nép véi keringésébe..." És ezzel a csizmás had elvonult és megkezdte nemzetmentő művét. A máglya fellobbant és rőt fényében a reformáció forradalmárának, Ulrich v Huttennek szavait bitorolva, felgyúltan ugrált Göbbels: „Soha ifjú emberek több joggal nem idézhették volna Hutten szavait: „Ô század! Ô tudományok! Öröm most élni!" így lendült neki a németség a fasizmus hazug kalauzolásával annak az örömtelinek hurrázott útnak, amelyen az uszítás és vadítás eredményeképp világgá rohant és amely út kényszerű törvényességgel világhódítás helyett a legteljesebb pusztulásba vitte a »költök és gondolkodók® olyan könnyen léprécsalható nemzetét. De lehetett-e másképp? Azon a májusi éjjelein a gondolatot, tehát az erkölcsi felelősséget égették ki önmagukból. A legzavaróbb akadályt kellett eltakarítani, hogy felszabadultan rákanyarodhassanak a felelőtlenség útjára: az imperialista háború tekintet nélküli barbarizmusába. A háború útjából félre kellett rúgni a figyelmeztető, kételkedő vagy más utat ajánló könyvet, hogy a kéz biztosan, gátlás nélkül markolhassa a hódító fegyvert. »Ha ezt a szót hallom, hogy kultúra, azonnal revolveremhez kapok-< — mondja egy színpadi hősünk. A könyvmáglya lángoszlopa és Hanns Johst darabhőse egymásttükrözön vetítik a fasizmus kulturális muszájnyomorúságát, mely vaskövetkezetességgel adódik a támadó imperializmus barbarizmusából: a tekintet nélküli pusztítás szadizmusából. Könyvmáglya füstje, égő falvak pernyéje, bombák és gránátok lángoló robbanása. az emberhúsnak gázkemencék kéményeiből gomolygó szaga: egyforma megnyilvánulásai annak az őrületnek, amelyet fasizmus néven még mindig történelmi tényezőként vagyunk kénytelenek regisztrálni. A fasizmus a gyújtogató felelőtlenség és az uszító bujtogatás gyűjtőneve. Erénnyé fokozott barbarizmus. amely önsúlyával egyetlen nyitvahagyott kiútja: az imperialista háború felé kényszerült. Itt, ezen a síkon százszázalékosan éli ki önmagát — az öngyilkosságig. A fasizmus a háborúra uszítás propagandája, a kultúrbarbárságba kényszerült nép és nemzet öngyilkosságba hajszolása. Az út elején a könyvmáglya áll, az út végén az imperialista háború visszaütő bumerángja: a nemzethalál! A könyvmáglya fényénél mégegyszer ránkvicsorít a fasizmus emlékezete és tanulsága. A fasizmus méregként égette el a könyveket, holott a mérget, a betegséget társadalmi bomlástermékként ő jelenti. A fasizmus: kórtünet. Felismerhetően piromániával kezdődik. A gyerek is szeret gyufával babrálni, de ha felnőttek gyujtogatásba élik ki magukat, akkor a bűntett és az őrültség között nehezen húzható meg a határvonal. A német fasizmus a gyujtogatók rémuralma volt. Tényt, igazságot, eszmét, tüzzellánggal véltek semmivé tenni. Hazudva csalták, nyugtatták önmagukat. A kommunizmus ellen a Reichs tagbranddal indultak rohamra. Gőring legényeivel felgyújtatta a birodalmi gyűlés épületét csalt azért, hogy utána a kommunistákra, Dimitrovra foghassa. Hitler Istentől küldött égi jelként üdvözölte a Gőring által rendezett földi komédiát. Utána Göbbels jött a könyvmáglyával és a sorozatot logikusan tetőzték be a gázkemencék: az emberek gázzal, lánggal való sommás fizikai kiirtását csak az a lelkiség agyalhatta ki, amely tüzet gyújtott sf könyvek alá. Lángban, lángok között hazudtak el mindent, nyomorultságukat csak az értékek tagadásával, pusztításával, gyilkolással, gyujtogatással tudták fenntartani. A könyvmáglya fényénél jósolta Heinrich Mann: »Ha ezek egyszer futni fognak, akkor saját palotájukat is fel fogják gyujtani.« Több, igazabb, logikusabb történt: Hitler és Göbbels lángok között, füsttengerben lettek öngyilkosok. Holttesteiket benzinnel öntötték le. Hitler »égi jele« és Göbbels könyvmáglyája ekkor lobbantak utolsót: lángok emésztették el emberek és könyvek gyilkosait. A totális háború felfalta gyermekeit, a fasizmus lényegéből adódóan csak öngyilkossággal tehetett pontot maga után. Gonoszság, hazugság nem diadalmaskodhat: ez, ennyi a könyvmáglya tanulsága és vigasztalása. A könyvmáglya egy pillanatra elállította lélegzetünket, a pusztulás lehetősége, a könyv fizikai tehetetlensége fájón vágott belénk, de ma már tudjuk: a gondolatot megölni, az igét pernyévé tenni nem lehet. Ilyen zsarnok és Hyen ellenerő a világtörténelem folyamán eddig még nem akadt. A könyvmáglya csak a papírtömegeket hamvasztotta el, csak a tárggyá, erőszakolt könyv égett el, maga a szellem azonban halhatatlan és megfoghatatlan. A könyvmáglya pernyéjéből, mint a fönixmadár megerősödve és megedzve kél ki a sebezhetetlen szellem; a bűnök bűnévé avatott marxizmus sohasem volt oly hatalmas, mint éppen most és Lenin müvei eddig sose hallott példányszámban feledtetik a nyomorultság epizódját: a könyvmáglya üszőkké, kórommá szenesedett emlékét! ... Tizenkét évig tombolt a hitlerizmus őrülete, tizenkét év után majdnem naptárszerü pontossággal égett semmivé a gyujtogatók holtteste és a birodalmi gyűlés kupolájára lángés füsttenger közepette tűzte ki a vörös zászlót az első vörös katona. A könyv szégyendátuma és a győzelem napja esymás sorsszerű szomszédságában: nincs ennél megnyugtatóbb tanulság, nagyobb és törvényesebb igazság! Fáhry Zoltán. \