Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-09 / 113. szám, szombat

Vil ág pr oletárjai SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 május 9 szombat t Kčs VI. évfolyam, 113. szám Éljen Csehszlovákia Szovjet Hadsereg állal vak) felszabadításának nyolcadék év fordulója! Éljen a Szovjet Hadsereg, felszabadítónk! A KÖZTÁRSASÁG ÉPÍTÉSÉNEK NYOLC ÉVE A csehszlovákiai munkásmozgalom történelmében 1945 májusa új korszakot jelent. A munkásosztály ezen időpontig nehéz és áldo­zatokkal teli küzdelmet vívott azért a lehetőségért és jogáért, hogy résztvegyen a társadalmi mid épí­tésében és kialakításában. Küzdelmet vívott a kormányzásban való részvé­telért és az uralomért. A Szovjet Hadsereg májusi győzelme nemcsak hogy telejesen megdöntötte a hitleri bűnös fasizmus felfuvalkodott hatalmát, hanem az egész kapitalista világrend alapjait is erősen megrendítette. A felszabadult országok nemzetei előtt az a kér­dés állott, hogy maguk válasszák meg az űj tár­sadalmi rend és országuk rendje építésének út­ját. A Szovjetunió következetesen hű maradt ahhoz az ígérethez, amelyet Sztálin elvtárs már 1941-ben tett, hogy a felszabadulás után a Szovjetunió sem a saját akaratát, sem a saját rendszerét nem fogja rákényszeríteni a felszabadult országokra és teljes jogot ad nekik, hogy úgy rendezkedjenek be terüle­tükön, ahogy akarnak. Csehszlovákia munkásosztálya is ama lehetőség előtt állott, hogy hazája társadalmi viszonyainak kialakulására hatást gyakoroljon. Nem elsőízben történt ez. E lehetőség már az első világháború után a régi Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásakor is megvolt. A. munkásmozgalom ak­kor nem használta ki ezt a lehetőséget, mert annak az akkori szociáldemokrata pártnak, opportunista vezérei, mely az első köztársaság alapjai megterem­tésének idejében a munkásmozgalom döntő párt­ja volt, elárulták. A szociáldemokrata párt opportunista vezérei fél­tek a háború által forradalmasított tömegek erejé­től. Az új rend építésével kapcsolatos felelősségtől is féltek. Előnyösebbnek és kedvezőbbnek látták a maguk szempontjából, hogy az új köztársaságban is a régi kapitalista rend szilárdítására, mintsem az ifcj rend építésére nyújtsanak segédkezet. Antonín Zápotocký * • •'*. Igy minden szocialista követelés, amivel Csehszlo­vákia dolgozó népe már 1918-ban az első köztársa­ság építésénél fellépett, eredménytelen maradt. Az első köztársaság, Masaryk köztársasága, megmaradt kapitalista köztársaságnak. A munkásosztály és a dolgozó nép nagy árat fizetett vezérei árulásáért. Továbbra is megmaradt a kapitalista kizsákmányo­ló rendszer és ezért jöttek a gazdasági válságok is, a munkanélküliség, a fasiszta támadás, a cseh bur­zsoázia kapitulálása, a szerződéseknek a nyugati szövetségesek részéről való elárulása, önállóságának elvesztése, a háború és a fasiszta megszállás. 1945-ben másképpen alakultak a viszonyok. A Csehszlovák Köztársaság munkásosztályának és dolgozó népének vezető pártját nem az opportunista szocialisták képezték. A szocializmus kompromi sz­szumot nem ismerő építőjének, Klement Cottwald elvtársnak vezetésével, Csehszlovákia Kommunista Pártja lett a munkásosztály és a dolgozó nép Vfezető pártja. Ez a polgári kapitalista burzsoázia elleni előző küzdelemben és a háború alatt a hitlerista betola­kodók és megszállók ellen vívott áldozatteljes kö­nyörtelen küzdelemben edződött forradalmi párt, a burzsoáziával és a kapitalistákkal nem lépett koa­líciós egyezményekre. Nem árulta el ä munkásosz­tály érdekeit. A nép érdekeinek ártó kényelmes koalíciós pak­tálással szemben, minden dolgozó elé fényes célt tűzött: A népi demokrácia útján a szocializmus építése felé. A párt nem félt a régi, nem megfelelő kapitalista rendszerek megszüntetéséért és új, szocialista rend­szerrel való helyettesítéséért magára vállalni a tel­jes felelősséget. Mindnyájunk boldogsága és jóléte sem saját né­pünk kizsákmányolásával, sem más népek rabló módon való kifosztásával és szolgaságba döntésével nem építhető fel. Az örömteljes, kulturális és anya­gi téren biztosított élet csak mindnyájunk közös munkájával, a munka termelékenységének fokozásá­val, a termelési technika, a termelés megszervezésé­nek és tervezésének állandó tökéletesítésével építs hető fel. Az ipar, a kereskedelem és a pénzügy államo­sításával megteremtettük a termelés új megszer­vezésének és a munkatermelékenység fokozásának lehetőségeit. A földműves szövetkezetek létesítésé­vel a mezőgazdasági termelés terén is igyekezünk a fárasztó robot megszüntetésével, a gépesítés és a korszerű agronómiai módszerek segítségével való racionális gazdálkodás bevezetésével létrehozni a teljesítmények és a munkatermelékenység foko­zásának alapját. Ebben van a kapitalista és a szocialista termelés munkatermelékenységének növekedése között az alapvető különbség. A kapitalista társadalomban a munka termelé­kenységének növekedése nem biztosítja a fokozódó anyagi szükségletek kielégítésének egyre nagyobb lehetőségét, hanem ellenkezőleg, nagyobb kizsákmá­nyolást, a tőkés profit növekedését vonja maga után és a gazdasági válságok veszedelmét, a mun­kanélküliség növekedését idézi elő, ami a dolgozók létfenntartásának egyre nagyobbfokú veszélyezte­tését jelenti. Népi demokratikus köztársaságunk és ama törek­vésünk nyolc éve, hogy felépítsük a tervezett ipari és mezőgazdasági szocialista gazdaságot, örömteljes és büszkeséggel eltöltött mérleg, amely óriási sike­reket mutat fel. Emlékezzünk csaik vissza, milyen volt nyolc évvel ezelőtt termelésünk, közellátásunk és anyagi és kul­turális szükségleteink kielégítése. Milyen volt ez a háború előtti, München előtti köztársaság idején, mind a kapitalista konjunktúra, mind a gazdasági válság időszakában. Ennek ellenére azonban sohasem szabad megfeled­kezrünk arról, hogy szocialista építésünk még ko* Lenin-Sztálin zászlaja alatt, híven Klement Gottwald örökéhez, előre a szocializmushoz!

Next

/
Thumbnails
Contents