Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)
1953-05-09 / 113. szám, szombat
Vil ág pr oletárjai SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 május 9 szombat t Kčs VI. évfolyam, 113. szám Éljen Csehszlovákia Szovjet Hadsereg állal vak) felszabadításának nyolcadék év fordulója! Éljen a Szovjet Hadsereg, felszabadítónk! A KÖZTÁRSASÁG ÉPÍTÉSÉNEK NYOLC ÉVE A csehszlovákiai munkásmozgalom történelmében 1945 májusa új korszakot jelent. A munkásosztály ezen időpontig nehéz és áldozatokkal teli küzdelmet vívott azért a lehetőségért és jogáért, hogy résztvegyen a társadalmi mid építésében és kialakításában. Küzdelmet vívott a kormányzásban való részvételért és az uralomért. A Szovjet Hadsereg májusi győzelme nemcsak hogy telejesen megdöntötte a hitleri bűnös fasizmus felfuvalkodott hatalmát, hanem az egész kapitalista világrend alapjait is erősen megrendítette. A felszabadult országok nemzetei előtt az a kérdés állott, hogy maguk válasszák meg az űj társadalmi rend és országuk rendje építésének útját. A Szovjetunió következetesen hű maradt ahhoz az ígérethez, amelyet Sztálin elvtárs már 1941-ben tett, hogy a felszabadulás után a Szovjetunió sem a saját akaratát, sem a saját rendszerét nem fogja rákényszeríteni a felszabadult országokra és teljes jogot ad nekik, hogy úgy rendezkedjenek be területükön, ahogy akarnak. Csehszlovákia munkásosztálya is ama lehetőség előtt állott, hogy hazája társadalmi viszonyainak kialakulására hatást gyakoroljon. Nem elsőízben történt ez. E lehetőség már az első világháború után a régi Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásakor is megvolt. A. munkásmozgalom akkor nem használta ki ezt a lehetőséget, mert annak az akkori szociáldemokrata pártnak, opportunista vezérei, mely az első köztársaság alapjai megteremtésének idejében a munkásmozgalom döntő pártja volt, elárulták. A szociáldemokrata párt opportunista vezérei féltek a háború által forradalmasított tömegek erejétől. Az új rend építésével kapcsolatos felelősségtől is féltek. Előnyösebbnek és kedvezőbbnek látták a maguk szempontjából, hogy az új köztársaságban is a régi kapitalista rend szilárdítására, mintsem az ifcj rend építésére nyújtsanak segédkezet. Antonín Zápotocký * • •'*. Igy minden szocialista követelés, amivel Csehszlovákia dolgozó népe már 1918-ban az első köztársaság építésénél fellépett, eredménytelen maradt. Az első köztársaság, Masaryk köztársasága, megmaradt kapitalista köztársaságnak. A munkásosztály és a dolgozó nép nagy árat fizetett vezérei árulásáért. Továbbra is megmaradt a kapitalista kizsákmányoló rendszer és ezért jöttek a gazdasági válságok is, a munkanélküliség, a fasiszta támadás, a cseh burzsoázia kapitulálása, a szerződéseknek a nyugati szövetségesek részéről való elárulása, önállóságának elvesztése, a háború és a fasiszta megszállás. 1945-ben másképpen alakultak a viszonyok. A Csehszlovák Köztársaság munkásosztályának és dolgozó népének vezető pártját nem az opportunista szocialisták képezték. A szocializmus kompromi szszumot nem ismerő építőjének, Klement Cottwald elvtársnak vezetésével, Csehszlovákia Kommunista Pártja lett a munkásosztály és a dolgozó nép Vfezető pártja. Ez a polgári kapitalista burzsoázia elleni előző küzdelemben és a háború alatt a hitlerista betolakodók és megszállók ellen vívott áldozatteljes könyörtelen küzdelemben edződött forradalmi párt, a burzsoáziával és a kapitalistákkal nem lépett koalíciós egyezményekre. Nem árulta el ä munkásosztály érdekeit. A nép érdekeinek ártó kényelmes koalíciós paktálással szemben, minden dolgozó elé fényes célt tűzött: A népi demokrácia útján a szocializmus építése felé. A párt nem félt a régi, nem megfelelő kapitalista rendszerek megszüntetéséért és új, szocialista rendszerrel való helyettesítéséért magára vállalni a teljes felelősséget. Mindnyájunk boldogsága és jóléte sem saját népünk kizsákmányolásával, sem más népek rabló módon való kifosztásával és szolgaságba döntésével nem építhető fel. Az örömteljes, kulturális és anyagi téren biztosított élet csak mindnyájunk közös munkájával, a munka termelékenységének fokozásával, a termelési technika, a termelés megszervezésének és tervezésének állandó tökéletesítésével építs hető fel. Az ipar, a kereskedelem és a pénzügy államosításával megteremtettük a termelés új megszervezésének és a munkatermelékenység fokozásának lehetőségeit. A földműves szövetkezetek létesítésével a mezőgazdasági termelés terén is igyekezünk a fárasztó robot megszüntetésével, a gépesítés és a korszerű agronómiai módszerek segítségével való racionális gazdálkodás bevezetésével létrehozni a teljesítmények és a munkatermelékenység fokozásának alapját. Ebben van a kapitalista és a szocialista termelés munkatermelékenységének növekedése között az alapvető különbség. A kapitalista társadalomban a munka termelékenységének növekedése nem biztosítja a fokozódó anyagi szükségletek kielégítésének egyre nagyobb lehetőségét, hanem ellenkezőleg, nagyobb kizsákmányolást, a tőkés profit növekedését vonja maga után és a gazdasági válságok veszedelmét, a munkanélküliség növekedését idézi elő, ami a dolgozók létfenntartásának egyre nagyobbfokú veszélyeztetését jelenti. Népi demokratikus köztársaságunk és ama törekvésünk nyolc éve, hogy felépítsük a tervezett ipari és mezőgazdasági szocialista gazdaságot, örömteljes és büszkeséggel eltöltött mérleg, amely óriási sikereket mutat fel. Emlékezzünk csaik vissza, milyen volt nyolc évvel ezelőtt termelésünk, közellátásunk és anyagi és kulturális szükségleteink kielégítése. Milyen volt ez a háború előtti, München előtti köztársaság idején, mind a kapitalista konjunktúra, mind a gazdasági válság időszakában. Ennek ellenére azonban sohasem szabad megfeledkezrünk arról, hogy szocialista építésünk még ko* Lenin-Sztálin zászlaja alatt, híven Klement Gottwald örökéhez, előre a szocializmushoz!
