Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-07 / 111. szám, csütörtök

4 UISZ0 AZ IGA ZS A G SZAVA A szovjet rádjó napja alkalmából 1953 május 7 Louis Aragon, a francia népnek a fasiszta megszállók elleni harcára emlékezve, gyönyörű képet alkalmaz a moszkvai rádió jellemzésére. „Mindig, ha az éteren át éjfélkor felhangzott a Kreml toronyórájának csodás zengésű harangkongása, — írja Aragon — oly érzés lett rajtam úrrá, mintha a nyitott ablakon át a Vörös-tér friss, kristálytiszta levegője áramlana be, amely az igazság győzelmébe vetett erőt és hitet sugározza.» És a moszkvai rádió a népeknek a béke megőrzéséért folytatott nagy harcában ma is az erő és biztonság hatalmas érzésével telíti meg hallgatóinak szivét és lelkét: győzni fog a béke igazságos ügye. Az emberek tíz- és tízmilliói ' a Szovjetunióban és szerte a világon napról napra bizalommal hallgatják a moszkvai rádió békés és öntudatos hangját. A moszkvai adás tanítja meg a szocializmus felé menetelő országok munkását, hogyan építse fel üzemeit, vízierőmüveit, megtanítja a parasztot, hogyan győzedelmeskedjék a, természet felett, énekelni -tanítja a költőt a békemű szépségéről, az egész világ jóakaratú embereit tanítja, hogyan vegyék fel a harcot a közös ellenség, a vérszomjas busínessmen-ek, a háborús uszítókkal szemben. Minden túlzás nélkül leszögezhető, hogy a szovjet rádió 'jelentős mértékben vette ki részét abból a munkából, amely eggyé kovácsolta és napról napra hatalmasabbá teszi a világ béketáborát. A moszkvai rádió hatásossága és tekintélye annyira szembetűnő, hogy ezt nem egyszer maguk a hidegháború hírhedt »stratégái« is kénytelenek voltak elismerni. Természetesen, amikor felmerült a kérdés, — miben rejlik a szovjet rádió ereje, — megválaszolására kényszerülitek és olyan alantas feleletekre ragadtatták magukat, amelyekre csakis ők képesek. Ám, bármilyen versenyt is indítsanak az igazság elferditésére, a tényeit tények maradnak: a szovjet rádió ereje és tekintélyé az igazság keresésében, elvhüségében és eszmeiségében rejlik, amellyel a néppel szoros kapcsolatban a népet szolgálja. Messze túllépnénk e cikk keretén, ha most részletesen feltárnánk a szovjet rádió jellegzetes alapvonásait — amelyek az egész szovjet publicisztikára jellemzőek. Vizsgáljuk meg mégis - egy pillanatra közelebbről e jellegzetes vonásokat. Az eszmeiség a szovjet rádiónak az a tulajdonsága, amely magával ragadja, felvillanyozza hallgatóit. A szovjet rádiónak nincs szüksége mesterkélt, nehezen kiizzadt üres formákra, amelyeken csak a felszínes máz csillog. A béke és építés nemes eszméi a hallgatót újból megerősítik azok helyességéről és győzelmes előrehaladásáról. A szovjet rádió ezen eszmék terjesztését harci szóval, művészi karcolatokkal, rádiójátékokkal, víg dalokkal, vagy éles szatírával támogatja. A harciasság szervesen áthatja propagandájának egész tartalmát, s mindenekelőtt az elvhűségben, az igazságkeresésben, a konkrétségben, a megdönthetetlen' bizonyítékokban mutatkozik meg. A harciasság ezenkívül megmutatkozik az előadás formájában is, amelyhek célja nem a hangzatosság, az erőszakos stílusgyakorlás, nem a tetszetős gesztusok, hanem az előadás világossága, a megállapítások pontossága, a stílus választékossága és a képek valószerüsége, megerősítik azok helyességéről és győzelmes előrehaladásáról. A szovjet rádió ezen eszmék teljesítését harci szóval, művészi harcolatokkal, rádiójátékkal, víg dalokkal vagy éles szatírával támogatja. A harciasság szervesen áthatja propagandájának egész tartalmát és mindenekelőtt az elvhűségben, az igazságkeresésben, a konkrétségben, a megdönthetetlen bizonyítékokban mutatkozik meg. A harciasság ezenkívül megmutatkozik az előadás formájában fs, amelynek célja nem a hangzatosság, az erőszakos stílusgyakorlás, nem a tetszetős gesztusokban mutatkozik meg, hanem az előadás világosságában, a megállapítások pontosságában, a stílus választékosságában és a képek valószerüségében. A szovjet rádió mindenkor tudatosítja, hogy összes adásai a népnek szólnak. A népért, a néppel dolgozik. Éppen ezért kapta azt a tiszteletreméltó jelszót, hogy a — nép rádiója. »A szovjet rádiónak népies volta abban mutatkozik meg leginkább, hogy a hallgatókkal szoros alkotó kapcsolatban áll. A kapitalista országokban a hallgatók és. a rádió közötti viszonyt így lehet kifejezni: az egyik dolga, hogy műsort sugározzon, a másiké, hogy a műsort hallgassa. A Szovjetunióban a hallgatók tíz- és tízezrei vesznek részt a küldésben, szoros kapcsolatot tartanak fenn a rádióval. A mikrofón előtt naponta munkások, földművesek és az értelmiség tagjai jelentkeznek, kiváló tudósok, szakemberek, írók, szinészek, festők, akik nagy megtiszteltetésnek és felelősségteljes dolognak tartják a rádióban való fellépést, amelyet millió és millió ember hallgat. A kommunizmus építőinek munkájáról szerényen, tárgyilagosan, érthetően, de ugyanakkor nagy lelkesedéssel beszélnek s igy megnyilatkozásaik jelentős eszközül szolgálnak a nevelés terén. A moszkvai rádió minden cikkéből, koncertjéből, minden egyes karcolatából vagy 'riportjából kicseng a hallgatóság, valamint a magas eszmei -és művészeti követelmények iránti tisztelet. Sem az újságíró, sem az író nem mutatkozik abban a »pózban«, hogy »leereszkedik« a munkáshoz. A hallgatóval nem beszélnek mézes-mázosán, de nem is sértik meg azzal, hogy felemelik a maguk szintjére. Nem! A szovjet rádió hallgatójában a gondolkozó embert látja, akinek a szellemi táplálék tekintetében nagy követelményei vannak. Éppen ezért az írók szava tartalmüag tömör, egyszerű és jellemző, logikája architektonikus, amelyben minden egyes sző az építmény egyik téglája s amelyet nem lehet kidobni anélkül, hogy ne zavarná meg az egész építményt. A szovjet rádió adásai az igazságot, valamint mindenkor a helyes, hü aszociációt keresik. Az- írók mindenkor tekintettel vannak arra az alapelvre, amely a Szovjetunióban minden munkahelyen érvényes, hogy tárgyilagossággal kell egyesülnie a lendületnek és a stílus szárnyalásának. Éppen ezért a szovjet írók stílusánál általában, és különösen a rádió számára írt írásaiknál — jellemző a tárgyilagosság. A »ki«, »hol«, »mikor« sohasem marad megválaszolatlanul. A rádió mindig a társadalom szempontjából jelentős témákat választja. E témákat konkréten, realista módon szétboncolni csak az olyan ember tudja, aki a társadalommal együtt él, aki a társadalommal együtt fejlődik annak öntudatos tagjává. Tehát maga a munka mmemüsége megköveteli, hogy a szerkesztő közvetlen kapcsolatot tartson fenn á dolgozók életével, hogy feljegyezze benne az új nekilendüléseket, hogy megkülönböztesse a fontosakat a mellékrendüektöl és hogy egybekapcsolja az egyén hangját a társadalmi szempontokkal. Az igazságnak megfelelő, politikailag éles tartalmú, valószerű forma és előadás, nagyfokú igényesség, — ami a hallgató iránti tiszteletből ered — mindez a szovjet rádiót rfemcsak a népnevelés politikai és ideológiai szempontból vett hatalmas szervévé kovácsolta, de a kulturális nevelésnek is jelentős eszközévé tette. A Csehszlovák Rádió dolgozói lelkesedéssel veszik át a szovjet rádió tapasztalatait, mert benne joggal világító példájukat látják. Jozef Weizer. A kommunizmus nagy építkezései Százhúsz éve született Johannes Brahms 1833 május 7-én született a hamburgi szegénynegyedben a német muzsika kiemelkedő egyénisége — Johannes Brahms. Gyermek és serdülőkora Beethovenéhez hasonlóan a legnagyobb nélkülözések és kemény •küzdelmek jegyében áll. Apja eredetileg falusi zenész, aki szorgalmával és kitartásával eléri azt, hogy tagja lesz a hamburgi színházi zenekarnak. Tőle kapja a fiatal Johannes az első zenei oktatást és tőle sajátítja el a nagybőgő technikáját. Később Eduard Marxsen figyel fel a rendkívül fogékony és tehétséges fiatal muzsikusra. Húsz éves korában ismerkedik meg Schumann Róberttel, akinek legőszintébb csodálója marad egész életén át. Ez a találkozás nagy fordulatot jelent Brahms életében. Schumann el van ragadtatva a fiatal muzsikus remek zongorajátékától. A kor nagy hegedűművészéhez Joachimhoz intézett levelében a következőket olvashatjuk: ,,Brahms az, akinek jöttét annyira vártuk!" A „Neue Zeitschrift für Muisik" című lapban pedig- lelkeshangú cikkben méltatja a fiatal Brahms tehetségét. Brahms közben egyre mélyíti ismereteit, sokat tanul ós komponál. Detmold városában mint zongoratanár és kórusvezetö működik. 1859-ben születik me? első nagy műve a D-moll zongoraverseny, amelyet azonban a lipcsei bemutatóelőadiáison a közönség mély közönnyel fogad. Brahms a balsiker következtében hosszú éveken át abbahagyja zenekari müvek komponálását. Anyagi és létkérdése biztosítása érdekében 18'62ben Bécsbe megy és az Akadémián kórusvezetői állást- vállal. Csupán 1872-be

n sikerül teljesen a zeneszerzésnek szentelnie idejét. Ebben az időben számos nagysikerű hangversenyt ad mint zongoravirtuóz. Az 1868-as év már biztosítja Bbahmsnak a világhírt és az általános sikert. Ekkor születik meg a híres ,Deutsches Requiem" ezt követik a Haydn-variáoiók és a négy szimfónia, továbbá a B-dur zongoraverseny, a Joachimnak dedikált hegedűverseny és a „Doppelkonzert" hegedűre és csellóra. Az egész vüág nagy ünneplésben és elismerésben részesíti a nagy német muzsikust. A canbridgei é

s breslaiui egyetemek díszdoktora, a berlini és párizsi Akadémia dísztagja lesz, megkapja a híres , Pour le merít" rendjelet, szülővárosa díszpolgári oklevéllel fejezi ki iránta szeretetét és csodálatát. Beethovenhez hasonlóan Brahmsnak sem adatott meg a családi kör melege. Őszinte és bensőséges barálti viszony fűzi egé?z életén át Schumann Kláráhnŕ nagy t&mogatjja, Schumann R ' hitveséhez. Brahms 1897 április 3-á:i hal meg Bécsben 64 éves korában. " Schubert é

s Beethoven közvetlen közelében nyugszik. Halála napján Hamburg kikötőjében minden hajó félárbócra engedte zászlaját. Brahms hatalmas jelentőségét és nagy fontosságát nehéz néhány sorban kellő fényben megvilágítani. Müveinek szépsége és gazdagsága ma már közismert. Halhatatlan remekművekkel gazdagította a zene kari muzsikát, dp gyönyörű dalciklusai is a dalirodalom remekei közé tartoznak. Zongora és hegedüvense nyei a legigényesebbek közé sorol, hatók. Kora muzsikusaitól eltérően nem titkolta csodálatát a latin zenekultúra nagyjai iránt. Nagyra becsülte Bjzet-t és remekművét, a Carment. /Verdi oly megrendítően emberi „Messa di Requiem"-jét ily szavakkal méltányolta ,Csak a zseni alkothat hasonló értékű művet". Nagy szavak ezek és egyúttal bizonyítékai Brahms objektív magatartásának. Kedves epizód Brahms életében az, hogy Johann Straušs, az ünnepelt béosi keringökirály egyik keringőjének zongonajpéldányára ráírta; ,,Sajnos, nem Johannes Brahmstól!" Johannes Brahms művészetének formai tökéletessége és tartalmi gazdagsága, valamint az a mély emberszeretet, amely minden művéből sugárzik a német zeneművészet egyik _ halhatatlan és legnemesebb képviselőjévé teszi. Boráros József Nagy szocialista építkezésünk, az Árvái Duzzasztógát agretátja próbajáratának avató ünnepsége különösen időszerűvé teszi „A szocializrmis Világa" (Svet socializmu) kiadásában „A kommunizmus nagy építkezései címmel megjelent szép kötetnek olvasását. A nagy példák mindig munkára, fokozott élenjáró teljesítményekre serkentenek, útmutatásaikkal és magyarázataikkal okulásul szolgálnak és nevelnek. Ezért hasznos foglalkozni ezzel a könyvvel; tágítja ismereteinket a szocializmus világáról, amelyben a lehetetlennek tűnő lehetségessé, az álom valósággá válik. A könyv bevezetőjében egy levelet közöl. Ezt a levelét a Volga—Don-csatorna építői — exkavátorkezelök, traktorosok, darusok, gépkocsivezetők, szerelőmunkások, kotrógépkezelők, híradósok, vasúti és kikötői szállítómunkások, a betongyárak, kőzúzómálmok, gépjavító műhelyek és fűrésztelepek dolgozói, az építkezés mérnökei, technikusai és hivatalnokai — küldték JV. Sztálin elvtársnak, a szovjet nép nagy vezérének, győzelmeik szervezőjének és ihletőjének, a nagy építkezés befejezése után. Az újtípus

ú ember a szovjet ember hű tükre ez a levél. Beszél arról a roppant munkáról, amely hatalmas folyókat egyesít, öt tengert köt össze és pusztaságot gazdagon termő szőlőskertekké, narancs- és datolyaligetekké varázsol. A haladó ember nagy tanítójának, Lenin élvtársnak zseniális formulája: , A kommunizmus a szovjet hatalmat és az egész ország villamosítását jelenti" — napjainkban, a sztálini korszakban a megvalósulás útján van. A Volga—Don hajózható csatorna teljessé tette a szovjetek országának európai részében a hajóutak rendszerét, összeköti a Fehér-, a Balti- és Kaspitengereket az Azovi- és' Fekete-tengerrel. Hajókaravánok szállítják a kámai és szibériai fát a donyeci szénmedencébe, a donyeci szén, a doni és kubáni mezők búzája, a bakui olaj meg eljut a Volgára és onnan tovább a hatalmas ország középső nyugati és északi• részébe. Moszkva, a haladó vüág szíve évi tízmilliárd kilowattóra villanyenergiát kap a kujbisevi és sztálingrádi erőművektől. A szovjet főváros több áramot fogyaszthat mint három kapitalista ország; Dánia, Finnország és Jugoszlávia együttvéve. Moszkva évi villamosenergiafogyasztása meghaladja egész India 1952. évi villamoserö fogyasztását. Ez a roppantarányú villamosenergiatermelés természetszerűen megnöveli az ipar teljesítőképességét, lehetőséget ad -az ipar szívének, a nehéz gépgyártásnak növelésére és ugyanakkor a vegyiipar, az elektromos kohászat eddig elképzelhetetlen arányú fejlődésére. A kommunizmus építkezései a béke büszke várai, fjem a rombolást, nem az ölést, a pusztító háborút szolgálják, hanem az életet, az építő és alkotó életet. Az emberről való gondoskodás gyönyörű szocialista élve hat át minden tervet és szándékot. „Ugyanabban az időben, amikor az imperializmus tábora aljas tervéket agyai ki az emberiség elpusztítására s a hadviselésben a legbarbárabb módszereket alkalmazza, a szovjet ország tovább halad élőre a haladás és a szocializmus útján.. A bolsevikok bölcs pártja és a szovjet kormány, melyek a széles néptömegek érdekeit képviseli, fáradhatatlanul gondoskodnak a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának emeléséről," — írják a Volga—Don hajózható csatorna építői levelükben. íme, a cél: az emberről váló gondoskodás, a dolgozó ember anyagi és kultúrálís színvonalának emelése. Ez a gondoskodás mégnyilvánul mindenütt, ahol a nagy építkezések folynak. Mindenütt a magasszínvonalú technikáé a döntő szó. A Szovjetunió tudósai, konstruktorai, feltalálói sietnek az építők segítségére. Az erőművek részére ők tervezik és építik a vílág legnagyobb turbináit és turbogenerátorait. A földmunkákat csodálatos gépekkel könnyítik meg. Egy lépegető exkavátor tízezer verejtékező kubikolót szabadít fel könnyebb munkára, gépek kezelésére, erdősávok ültetésére, sivatagok termelőképessé tétdére. Egyetlen földszívógép 4 millió köbméter földet képes a helyéről kimozdítani, 3—4 kilométer távolságra elszállítani és lerakni. Teljesítménye húszezer ember és hatezer ló munkáját pótolja. A meginduló turbinák ereje fényessé és tágabbá teszi a szovjet emberek létét. A kommunizmus minden egyes építkezése a nép jólétéről való sztálini gondoskodásnak ragyogó jele. Ne csodáljuk ezek után, hogy a nagy építkezéseket a nép teljesen magáénak vallja, s minden munkás becsületbeli ügyének tartja, hogy a maga munkájával — legjobb minőségi munkájával — hozzájáruljon sikeréhez. Ezer és ezer újítójavaslat születik, munkások, mérnökök versenyeznek. Olvassuk a kötetben, hogy akadnak „konfliktusok" is. Hogy miben áll Zajcej és Kocsegarov mérnök konfliktusa? Abban, hogy a „régimódon" dolgozó zömök, alacsony termetű, széltől cserzettarcú Kocsegarov hogyan érvényesítse jobban az ország valamennyi nagyobb építkezésein szerzett gazdag tapasztalatait. Abban, hogy a műszaki újítások felhasználásával hogyan küszöböljék ki a varvarovkai részleg „szűk keresztmetszeteit". És ilyenek mind. Hihetetlenül munkabírók és hihetetlenül leleményesek. Itt van például Jurij Juhov soffőr esete. Amikor beköszöntöttek a téli fagyok, a billenő tehergépkocsi soffőrjeinek kegyetlenül nehézzé vált a munkája. A nedves föld odafagyott a gépkocsi karosszériájához. Az odafagyott föld leszórása rengeteg időt vett igénybe és fáradságos volt. Mi lenne, ha fűtené a karosszériát, ragadta meg a gondolat Juhov figyelmét. A kipuffogógázokat a karosszéria alá kell vezetni, hogy felmelegítsék a kocsira rakott földet. Kezdetben egy régi vízvezetékcsővet használt fel erre. A gázok nagyszerűen átfütötték a karosszériát, a föld nem fagyott hozzá. Egy hét leforgása alatt Juhov találmányát az egész építkezésen alkalmazták. És ezrével, tízezrével akadnak ilyen egyszerű Júhovok, akik már nem a munka robotosai, hanem szaktudásra törő és szaktudást elsajátító élelmes dolgozók, akik hatalmukba kerítik a technikát és az ember szolgálatába állítják. Nagy dolgok nem születnek meg puszta kötélességérzetből. Több kell hozzájuk. Értelem kezdeményező erő és szív is, amit lelkesség hat át. Egy fiatal mérnöknőt. aki egyenesen az iskola padjaiból került az építkezés munkáinak kellős közepébe, a zsilipkamra építésének egyik váltásvezetőjévé nevizik ki. Vájjon megállja-e a helyét, kételkednek sokan. Cireta Ivanovna természetesen megállta helyét, mert tapasztalt mérnöktársai támogatták munkájában. Nincs egy csép önzés ott, ahol egy közös célért fárad minden dolgozó. Nem is egy, de . három. lány — három építészmérnök állja meg a munka nehéz próbáját az építkezésen. Magabiztossan válnak rendelkezéseikben és a sokszáz ember a kezük alatt készségesen teljesíti az utasításokat, mert tudják, hogy vezetőnőik „elsajátították a technikát". A riportkönyv arról a szovjet emberről ad híradást, aki előtt széles, járható és biztos út nyüt: a kommunizmus útja. Az az út. amelyre egyszer mi is rátérhetünk majd. A kommunizmus nagy építkezéseiről szóló nagy ríportgyűjteményt, amelyet tanulságosan képek egészítenek ki, Tóth Tibor ültette át magyarra. A fordítás igen gondos, zavartalanná és élvezetessé teszi a könyv tanulmányozását. A kötet négy aktuális versének fordítása tiszta ,költői munka. Egri Viktor. A Klement Gottwald elvtárs temetésén mondott beszédek gyűjteményének kiadása szlovák és magyar nyelven A bratislavai politikai irodalom szlovák kiadóhivatala kiadta Antonín Zápotocky köztársasági elnök, N. A. Bulganyin. szovjet marsall és Viliam Siroky csehszlovák miniszterelnök beszédeit, amelyeket 1953. március 19-én Klement Gottwald elvtárs temetésén mondottak Prá. gában. Ezekben a beszédekben visszatükröződik dolgozóink nagy szeretete Csehszlovákia első munkáselnöke iránt. A gyűjtemény szlovák és magyar nyelven jelent meg.