Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-05 / 109. szám, kedd

t 188 * UJSZ0 1953 május 5 I Az amerikaiak akadályozzák a hadifogolykérdés megoldását a fegyverszüneti értekezleten Az „Űj Kína'' különtud ósítója jelenti. Harrison sértő kijelentése, hogy az ázsiai országok nem tölthetik be a semleges országok szerepét, rávilágított arra, hogy miért nem jutottak előbbre a fegyverszüneti tárgyalások hat nappal azután sem, hogy NamIr tábornok megtette hatpontos ja. vaslatát az egész hadifogolykérdés megoldására. Megfigyelők megállapítják, hogy az a sértés, amelyben az amerikaiak a tárgyalóasztal mellől az ázsiai nemzeteket illették, súlyos gyanúra ad okot azzal kap itban, hogy az amerikaiak valóba-. -Pintén óhajtják-e a hadifogolykérdésnek — a fegyverszüneti egyezmény aláírása előtt álló utolsó akadálynak — mielőbbi megoldását. Ezt a gyanút alátámasztja az a tény, hogy Daniel, az amerikai öszazekötö tisztek csoportjának rangidős tagja, pénteken reggel közvet. lenül a fegyverszüneti értekezlet teljes ülése előtt felvetette 234 nemkoreai és 141 koreai beteg és sebesült hadifogoly kérdését, akiket a koreái-klnaj félnek állítólag még át kell adnia, A megfigyelők rámutatlak arra, hogy Daniel ezzel a lépéssel — közvetlenül azután, hogy Harrison megsértette az ázsiai nemzeteket — nyilvánvalóan meg akarja zavarni a fegyverszüneti tárgyalásokat ós fedezni akarja az amerikaiaknak azt a törekvését, hogy megakadá. lyozzák a hadifogolykérdós megoldását a fegyverszüneti értekezlet teljes ülésein. A fegyverszüneti értekezlet hatnapi teljes üléseiből egy tény világosan kiderül: az amerikai küldöttek nem tettek a koreai-kínai fél erőfeszítéséivel összehasonlítható lépést a fegyverszüneti megbeszélések előrehaladása ég-az egész hadifogolykérdés rendezése érdekében. Sőt Harrison a fegyverszüneti tárgyalások visszavetését kísérelte meg, amikor azt követelte, hogy az ő fogságukban levő koreai hadifoglyokat „bocsássák további késleke-d és nélkül Dél-Koreában szabadon", vagyis szolgáltassák ki a Li Szin. man-kormánynak. Ez a Ifövetélés — hogy a koreai hadifoglyokat a Li Szin-man-kormánynak szolgáltassák ki — rávilágít az amerikaiak célkitűzésére — hogy meg akarják akadályozni a hadifoglyok hazatérését családjukhoz, szülőföldjükre és állandó számkivetésre akarják kárhoztatni őketNam Ir tábornok Harrison merev magatartása ellenére újra elmondotta: ,.A koreai fegyverszünet megvalósítása érdekében — amelyre az egész világ vágyik — még mindig hajlandók vagyunk tárgyalni önökkel a kölcsönös engedmények és a közös igyekezet szellemében." D

e — mint a megfigyelek rámutatnak. haladást csak úgy lehet elérni ha az engedmények kölcsönösek. Az amerikai küldöttek eddig nem mutattak erre hajlandóságot. J. V. SztáJin a szocialista gazdaság jövedelmezőségéről J. V. Sztálin zseniális müve, ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" gazdasági építésünk bonyolult kérdéseinek helyes megoldásában, szocialista gazdaságunk helyes irányításában és fejlesztésében határtalan segítséget nyújt gazdasági dolgozóinknak. Minden egyes dolgozónk számára határtalan segítség ez a szocializmus felépítéséért vívott küzdelemben. Barbár amerikai légitámadás a május elsejét ünneplő Phenjan ellen Május 1-én, a dolgozók nemzetközi ünnepén délelőtt 11 órakor az amerikai légierő barbár bombatámadást intézett a béké

s Phenjan ellen. A legújabb gyártmányú amerikai lökhajtásos vadászgépek rajai nagy magasságban, a felhők leple alatt megjelentek a város fölött, amelynek lakossága békésen ünnepelte a dolgozók ünnepét. Az amerikai gépek zuhanórepüléssel tucatszámra támadtak a városra és nagyhatású repeszbombákat dobtak Phenjan lakónegyedeire s géppuskatüzet zúdítottak a város utcáira. Különösen heves bomba- és géppuskatámadást intéztek Phenjan legsűrűbben lakott nyugati városrésze ellen. Phcnjanba S érkezett jelentések szerint az amerikai légierő május 1-én több más északkoreai helység ellen is bomba- és géppuskatámadást intézett. Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című müvében kidolgozott nagyjelentőségű kérdések egyike, amelyeknek helyes megértése és alkalmazása építésürfk meggyorsítására nézve is nagyjelentőségű, a szocialista gazdaság jövedelmezőségének problémája. Sztálin elvtárs részletesen kidolgozta azokat a szempontokat, amelyekből a jövedelmezőség kérdése bírálandó a'szocializmusban, és a kapitalista és szocialista jövedelmezőség közötti alapvető különbségre is rávilágított. A kapitalizmusban, ahol a termeié, si eszközök magántulajdona uralkodik, a gazdasági alaptörvény, mint Sztálin elvtárs megmutatta, a maximális profit utáni hajsza az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása és nyomorbadöntése, más országok, "főleg az elmaradott országok népeinek rabszolgaságba döntése és rendszeres kifosztása és végül háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. A jövedelmezőségre irányuló tőkés szempont is teljesen alá van vetve ennek a törvénynek. A jövedelmezőség, — az elért profitnak a befektetett tökéhez való viszonya, — melynek határa a maximális profit, a kapitalista termelés döntö tényezője. A jövedelmezőség kérdése dönt a kapitalista yállalatok létéről vagy bukásáról és arról is, milyen lesz egyik-másik áru termelésének terjedelme. A kapitalista jövedelmezőség annyit jelent, hogy minél kisebb költség mellett bármilyen módon is kisajtolni a legmagasabb profitot. A ,,Tőké"-ben már Marx megmutatta. hogy a kapitalisták semilyen kíméletet néni ismernek a profithajszában. „Mihelyt elegendő nyereség mutatkozik, a tőke merésszé válik. Biztosítsatok 10 százalékot és a töke kész bármilyen tettre; 20 százaléknál jelentős élénkséget tanúsít, százaléknál elveszti fejét. A töke 100 százaléknál lábbal tipor minden emberi törvényt, 300 százaléknál pedig nincs olyan gaztett, amire nem volna képes, még ha akasztófa is fenyegeti. Ha a lárma és szitkozódás hasznot hajt, akkor a töke mind a két mótezerrel elősegiti." ^ A tőkéseknek egyáltalában nem fontos, mit termelnek, hanem, hogy milyen nagy lesz a hasznuk. A tőkés az élelmiszertermelésről nyugodtan áttér a méreggyártásra, a gyermekjátékgyártásról halált hozó fegyverek gyártására, ha ez neki nagyobb hasznot hajt. Azok a tőkés vállalatok, amelyek a társadalom számára a leghasznosabb termékeket is termelnék, emellett azonban nem lennének jövedelmezők, szükségszerűen csődbe jutnának és elpusztulnának a konkurrencia-harcban, mielőtt még maguk a tőkések felhagynának ezzel a termeléssel. A profit növelését, a jövedelmezőség növelését a tőkések elsősorban a dolgozók fokozott kizsákmányolásával, nyomorbadöntésével és kifosztásával érik el. • Egészen másképpen van ez a szocializmusban, ahol a termelő eszközök a társadalom kezében vannak' és ahol a közgazdaság alaptörvénye — ahogyan Sztálin elvtárs megmutatta — a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján. A szocialista társadalomban nincsen profit ős a vállalatok létére vagy bukására nézve nem jelenthet a profit döntö szempontot és arra nézve sem, melyik terméket kell termelniök. E kérdéseket a szocialisI ta társadalom érdekei és szükségI letei határozzák meg. Azt jelenti-e ez, hogy a szocialista társadalomnak már nem érdeke a vállalatok jövedelmezősége, tehát azt, hogy a költségekhez viszonyítva milyen nyereséget ér el a vállalat? Magától értetődő, hogy semmiképpen sem jelenti ezt. A szocialista társadalomnak érthető érdeke, hogy a vállalat termékeinek eladása során önköltségén kívüli, azaz, azon költségeken túli többletet érjen el, amelyeket a vállalat bizonyos termék előállítása folyamán maga fektetett be a termelésbe. (Bér, nyersanyagköltségek, a gépek kopása, adminisztratív költségek, stb.) A szocialista vállalatokban sohasem a dolgozók rovására, hanem a végzett ni unkáért biz,bosított igazságos jutalom mellett érik el a jövedelmezőséget, nem úgy, mint a kapitalizmusban. Az egész szocialista társadalomra, minden egyes dolgozóra nézve mérhetetlen jelentőséggel bír az, hogy a vállalat többletet ér el, amely nyereség és forgalmi adó formájában mutatkozik meg. E többlet, amely a szocialista állam bevételi fő forrását képezi, mindenekelőtt lehetővé teszi számára a nagyvonalú beruházási építkezést, olyan építkezést, amely a kapitalizmusban a kapitalista „szatócs jövedelmezőségre" való tekintettel lehetetlen volt. Szlovákia és egész országunk iparosításának végrehajtása új kohók, bányák, villanyáramfejlesztő telepek, szocialista alkotások épitése csak a termelési eszközök társadalmi tulajdona, csak a szocialista jövedelmezőség mellett lehetséges. A szocialista vállalatokban oly többlet elérése, amely már nem a kapitalisták zsebébe vándorol, a szocialista államnak lehetővé teszi továbbá, hogy szokatlan arányú összegeket fordítson a dolgozókat szolgáló szociális és kulturális intézkedésekre. így pl. 1952-ben a biztosításra fordított kiadások tízszerte nagyobbak voltak, mint 1937-ben. Háromszázezer dolgozót küldtek üdülésre, míg a München előtti burzsoá köztársaságban senki sem részesült üdültetésben. Az óvodákban 1937-hez viszonyítva megkétszereződött a gyermekek száma. Mindezt i éppen a termelési eszközök magán' tulajdonának megszüntetése és vállalataink jövedelmező munkája teszi lehetővé. A szocialista vállalatok nyereségének állandó növekedése továbbá lehetővé teszi a szocialista államnak, hogy rendszeres árcsökkentési politikát folytasson és a nyereség bizonyos részét a vállalatbaji hagyja az alkalmazottak jutalmazására és más célokra. A szocialista vállalatok jövedelmezősége fokozásának tehát a szocialista társadalomra nézve messzeható jelentősége van. Éppen az a tény, hogy a szocialista vállalatok nyereséget érnek el és hogy a szocialista társadalom egyetlen tömbbe egyesíti a nemzetgazdaságot, ahoi nem a konkurrencia és az anarchia uralkodik, lehetővé teszi hogy bizonyos időn keresztül nem jövedelmező vállalatok is létezzenek és lehetővé teszi termékeik termelését — természetesen csak azon esetben, ha ez a társadalom érdekeivel összhangban áll. E tényben híven visszatükröződik a szocialista gazdasági rendszernek a kapitalista rendszer fölötti ereje és fölénye. Téves lenne azonban, ha e tényből arra következtetnénk, hogyha a tervezett nemzetgazdaság a jövedelmező vállalatok mellett a nem jövedelmező vállalatok létezését is megengedi, a nemzetgazdaság tervezése megbontja a jövedelmezőség alapelvét. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című müvében ezt írja: „Ez egyáltalán nem igaz. Éppen ellenkező a helyzet. Ha a jövedelmezőséget nem egyes vállalatok vagy termelési ágak szempontjából és nem egy év távlatában, hanem az egész népgazdaság szempontjából és mondjuk, 10—15 év távlatában nézzük, — ami az egyet-, len helyes eljárás ebben- a kérdésben —, akkor az egyes vállalatok vagy termelési ágak ideiglenes és nem tartós jövedelmezőségét össze sem lehet hasonlítani a tartós és állandó jövedelmezőségnek azzal a legmagasabb formájával, amelyet a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének hatása és a népgazdaság tervezése nyújt azzal, hogy megszabadít bennünket a gazdaságot romboló és a társadalomnak óriási anyagi kárt okozó periodikus gazdasági válságoktól, és biztosítja számunkra a népgazdaság szakadatlan és igen gyors ütemü fejlődését." A jövedelmezőség szocialista szempontja tehát alapjában különbözik a kapitalista ,,szatócs" szemponttól. A jövedelmezőséget nemcsak az egyes vállalatok, hanem az egész népgazdaság termelése jelentőségének szempontjából kell elbírálnunk. Ez azt jelenti például, hogyha lehetőségünk van kapitalista országokból behozott nyersanyagot pótló műanyag előállítására, amelynek termelése ma még nem jövedelmező, e műanyag termelését mégis bevezetjük, mert ezzel elősegítjük a kapitalista világtól való függetlenségünk megszilárdulását. Ez azonban még jobban kiemeli a többi vállalatok minél nagyobb jövedelmezőségének a szükségességét, hogy fedezhetők legyenek ezen ideiglenesen nem jövedelmező üzemek vagy termelőhelyek termelési költségei. Mily helyesen alkalmazza pártunk a jövedelmezőség sztálini szempontját, ezt kimutathatjuk a Moszt melletti záluzsi Sztálin-üzem példáján. Mint ismeretes, a reakció azon hamis ürügy alatt, hogy ennek az üzemnek termelése nem jövedelmező és hogy a benzint nyugatról olcsóbban hozhatjuk be, nagy küzdelmet fejtett ki a Sztálin-üzem leállításáért. Az államellenes összeesküvő központ elen folytatott bírósági tárgyalás során leleplezett kártevők szintén javasolták egyes ércbányáink bezárását azzal az indokolással, hogy a bennük fejtett érc szegény, az ércfejtés nem kifizetődő és előnyösebb a kapitalista nyugatról behozatni ércet. A párt azonban leleplezte szándékukat, hogy népgazdaságunkat a kapitalista államok gazdaságához akarják kötni és megakadályozta őket kivitelében. Ma mindenki tudatosítja, hova vezetett volna az ilyen kártevő kapitalista jövedelmezőség* szempont alkalmazása: nemzeti függetlenségünk elvesztésére, országunkban a kapitalizmus visszaállítására és dolgozóink újabb rabságba döntésére. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című müvében rámutatott arra, hogy az egyes vállalatok és termelési ágak szempontjából nézett jövedelmezőség össze sem hasonlítható azzal a jövedelmezőséggel, amelyet a szocialista termelés nyújt nekünk azzal, hogy megszabadít bennünket a túltermelési válságoktól és biztosítja számunkra a termelés szakadatlan növekedését. • Sztálin elvtárs emellett azonban hangsúlyozta, hogy helytelen lenne ebből arra következtetni, hogy az egyes vállalatok jövedelmezősége semmi különösebb fontossággal nem bir és hogy nem kell rá komoly figyelmet fordítani. Ellenkezőleg. Sztálin elvtárs ezt írta: „Az egyes vállalatok és termelési ágak jövedelmezőségének óriási jelentősége vaň termelésünk fejlődése szempontjából. A jövedelmezőséget figyelembe kell venni mind az épités tervezésénél, mind a termelés tervezésénél. Ez gazdasági tevékenységünk ábécéje a fejlődés jelenlegi szakaszán." Elsősorban azért kell tekintettel lennünk a jövedelmezőségre, mert a vállalatok a szocializmusban sem lehetnek meg az értéktörvény tekintetbevétele nélkül és ezt nem is szabad megkerülniök. A mőSszerek, amelyekkel a/ szocialista vállalatokban jövedelmezőséget érünk el, alapvetően különböznek azoktól a módszerektől, amelyekkel a kapitalisták érik el jövedelmezőségüket. A szocialista vállalat jövedelmezősége fokozásának fő tényezője az önköltségek állandó csökkentése, amit sohasem a munkások rovására, hanem javára érnek el. Az önköltségcsökkentés fő tényezői elsősorban a munkatermelékenység gyors növekedése, továbbá a termelési berendezés jobb kihasználása, a műszakok szaporítása, a javítási idö lerövidítése, a zavarok számának csökkentése, a berendezések kihasználásánál haladó normák bevezetése stb. útján. Az önköltségcsökkentésre és a jövedelmezőség növekedésére nézve nagy jelentőségűek például: a gépszerkezetek átalakítása, a technológiai eljárások megváltoztatása, a selejt csökkentése, a normán felüli készletek megszüntetése stb. útján elért anyagmegtakarítások. Az önköltségcsökkentéséért kifejtett küzdelemben az adminisztratív megtakarításoknak is nagy szerepük van. A maximális gazdaságosság a szocialista gazdaság fejlődésére nézve rendkívül nagyjelentőségű. Malenkov elvtárs a XIX. pártkongresz. szuson tartott előadói beszédében a szovjet gazdaság fejlődésének legfontosabb lendítökarjaként hangsúlyozta a gazdaságosság kérdését. Nálunk is (Gottwald elvtárs gyakran lelkünkre kötötte termelésünk gazdaságossá tételének feladatát. A SzKP XIX. kongresszusáról szóló beszámolójában élesen bírálta azokat a dolgozókat, akik elhanyagolják a gazdaságosság kérdését. Gottwald elvtárs a következőket mondotta: „Vájjon nálunk kevés olyan gazdasági ős politikai emberünk volt és van, akik megfeledkeztek az értéktörvényröl és ezért gyakorlatukban az önálló elszámolás, a jövedelmezőség, az önköltség, az ár, stb. kérdése megszűnt szerepet játszani ? Kétségtelen, hogy az üyen helytelen állásfoglalás gazdaságunk, nak sok kárt okoz és akadályozza előrehaladásunkat a szocializmus felé. Ügy vélem, hogy ez világos és mindenképpen oda kell, hogy hassunk, hogy mindenki, de főleg felelő^ és vezető embereink szüntelenül fokozzák a termelés, felvásárlás és elosztás gazdaságosságát." Sztálin elvtárs nagy müvéből tanulni annyit jelent, hogy elveit szocialista építésünk gyakorlatában következetesen alkalmazzuk „annyit jelent, hogy Gottwald elvtárs útmutatásait szemünk előtt fogjuk tartani, az ö bölcs tanácsai szerint fogunk dolgozni és küzdeni. Ez mind vezető gazdasági dolgozóinkra, mind üzemeink és gyáraink minden egyes dolgozójára vonatkozik. Nálunk is gazdasági és pártmunkánk középpontjában kell állnia annak a kérdésnek, hogyan vezessük be a legszigorúbb gazdaságossági rendszert. Nagy feladatunk ezért állandóan ügyelni a termelési módszerek rendszeres javítására, a szovjet tapasztalatok alkalmazására, a rejtett tartalékok feltárására és kihasználására, ezzel a munka termelékenységének állandó növelésére, az e fő feladatokra irányuló szocialista munkaverseny széleskörű fejlesztésére. A vállalatok magasfokú jövedelmezőségének elérése szocializmushoz vezető útunk meggyorsulásában mutatkozik meg. Megmutatkozik dolgozóink anyagi és kulturális szükségletei kielégítésének fokozásában, mivel törekvésünk főcélja, a szocialista építés célja, az ember és az ö szükségléteinek kielégítése. Antonin Zápotocky elvtárs, Klement Gottwald elvtárs legközelebbi munkatársa dolgozó népünk nevében esküt tett, hogy hűen teljesítjük szeretett vezérünk, Gottwald elvtárs örökét. Mindnyájunk nevében mondotta: „Mindnyájan tanulni fogunk, igyekezni fogunk munkahelyünkön még jobban, még észszerűbben dolgozni, hogy mindegyikünk munkahelyén é

s hivatásában felelős gazda legyen, aki szem előtt tartja a közösség jólétét és fejlődését". Sztálin elvtárs nagy eszméitől vezérelve, Gottwald elvtárs örökét tel. jesítve dolgozó népünk rendületlenül valóra váltja azt a halhatatlan müvet, amelyet ök kezdtek meg és pártjának, Csehszlovákia Kommunista Pártjának é

s köztársaságunk második munkáselnökének, Antonin Zápotocky elvtársnak vezetésével sikeresen véghezvirzi. Dolgozó népünk Sztálin elvtárs bölcs tanítását szem előtt tartva még szívósabban fog küzdeni üzemeinkben a nagyobb gazdaságosságért, üzemeink egyre növekvő jövedelmezőségéért, mert tudja, hogy ezzel egyre jobban meggyorsítja hazánk szocialista építését, úgy, ahogy azt Klement Gottwald elvtárs kí. vánta. J. Reznicek.