Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-29 / 130. szám, péntek

4 / ' öl S20 1953 május 29. Fr. Kubka: Mr. SMITH ÖRÖME „A volt brit harcosok bejelen­tett londoni kongresszusát nem tartották meg, mert a felelős tényezők egybehangzó vélemé­nye az. hogy az összejövetel megrendezése alkalmatlan Eisen­hower tábornok Európába ér­kezése idejében." Sajtóhír Amikor Eisenhower tábornok elő­ször látogatott el Londonba, mint az Atlanti Szövetség jövendőbeli had­seregének főparancsnoka, azt a sür­gős kívánságát tolmácsolta, hogy azonnal találkozni kíván a legjobb brit hacosokkal, hogy megismerje a küldetésével kapcsolatos vélemé­nyüket. Montgomery marsall a had­viselt katonák egy csoportját meg­hívta a szállodába. Voltak közöttük karnélküli és mankós emberek is. Mindannyian komoly arccal, némán jöttek és a tábornok kérdéseire kel­letlenül, katonás rövidséggel vála­szoltak. A nagy „X" egy férfit pillantott meg, ott állt a sarokban és állan­dóan mosolygott. A tábornok oda­lépett a víg emberhez, belékarolt, a szomszédos szalonba vezette, ahol leültek. Az ember a légierők egyen­ruháját hordta és mellét kitünteté­sek borították. A tábornok megkérdezte nevét és rangját. A férfi válaszolt: — George Smith Londonból, kö­zönséges kiszolgált pilóta, lakhelyem London. — No és hogy megy most a sora, barátom ? — Köszönöm, kitűnően, nem kell ugyanis repülnöm. — De ha a haza hívná, bizonyára, Ismét repülne? — Bizonyára, csak tudnám, hogy hová. — Csak egyetlen irány van, bará­tom, s ez kelet. — Én is ezt állítom. Csak ki in­nen! S keletre! — Miért? Nincs megelégedve? — Az egész családom elégedett. — Ennek örülök. Ez az amerikai segély következménye. — No, én úgy gondolnám, hogy bennünket ehhez a megelégedettség­hez Göring segített hozzá. — Nem értem. — Apám is volt, anyáim is, meg egy húgom, szopós gyermekkel. Unokahúgom is volt tehát. Nagybá­csi voltam, nagyon büszke nagybá­csi. Az a kicsike, akkor nem értette meg, de a többiek, hozzátartozóim elégedetlenek voltak. Nem szerették a háborút, attól rettegtek, hogy en­gem elvisznek és kiküldenek a front­ra. De Göring megnyugtatta őket. 1941 júniusában London fölé jöt­tek bombázói és megnyugtatták bé­kétlenkedő családomat. Apámnak at­tól fogva nem kellett már öt órakor a Viktoria-staddonra rohannia, onnan meg a gyárba. Anyámnak, meg hú­gomnak sem kellett többé tejet haj­szolnia. S engem sem láttak többé a királyi zubbonyban. No és amint mondtam, az a kicsi gyermek úgy sem értette az egészet. Ügy elröpült a túlvilágba hogy mégcsak jajsza­vát sem lehetett hallani. — Nehéz órát élhetett át, bará­tom! — Nem voltam akkor odahaza. Nem ártana, ha egy ilyen munkás­negyedet megnézne, tábornok uram! Az egyik ház olyan, akár csak a másik, szürke falak, rozsdás vasrá­csok, száradó fehérneművel, kisebb és nagyobb kémények, melyekből napjában csak egyszer és akkor is csak egy pillanatra száll fel a füst. És ha az ember hazatérőben van, nagyon is meg kell nézni a házszá­mot. hogy el ne tévedjen. Igen, hát ahogy mondottam, az egyik ház olyan, akár csak a másik. Az én utcámat a földdel tették egyenlővé, hogy ne kelljen többé a számot ke­resgélnem. Akkor még a király is eljött, ezt megnézni. Cilinderes urak társaságában jött és tisztelgett. A légierők egyenruháját viselte. Tet­szett. hogy olyan bátortalan volt és én viszonoztam köszöntését. Egye­dül én! A többiek csak egyhelyben topogtak és hallgattak szerényen. A király megállt és szépen elbeszél­getett velem, ahogy most maga. Megígértem, hogy önkéntesen a re­pülőkhöz jelentkezem. Ütni a néme­teket azért, amit ellenem elkövet­tek! A király ^elégedett volt. — Tehát pilóta lett? — Igen, jó néhány utat megtet­tem. Mindig kelet felé. Ahogy helye­sen megállapította az előbb: az egyetlen irány keletre vezet. — Hisz megegyezünk. — Különösképpen velem. Keletről már azelőtt is meglátogattak egy­szer. De ezt csak hallomásból tudom. A Zeppelinek. Ha ugyan méltózta­tik visszaemlékezni a repülőtechni­ka. e szülöttjeire. Negyedünkben bi­zony szép kis tüzet csináltak. Ami­kor azon az éjtszakán. 1918-ban a szikrák és a lángok a levegőben röp­ködtek, azt mondják, hogy aprócska kezeimmel tapsoltam. Olyan kicsi voltam! Nem tudtam, hogy a tűz­ben ott égett nagyapám ... És Mr. George Smith mosoly­gott. — Erre nem is emlékezhetik visz­sza. Különben is felednünk kell. A feledés: megváltás. Hová is jut­nánk, ha mindenre visszaemlékez­nénk ? Az ellenségekből barátok lesznek. .. — És ellenkezőleg! — mosoly­gott Mr. Smith. — Bizonyára... és ellenkezőleg. A történelem állandóan új utakat keres, csak a haza örök. — Igy van ez, tábornok úr! A ha­za és a pénz! — Nem szabad így beszélnie, az ön hazája gyönyörű . .. — Emlékszem, nagyon szép. Fő­leg azoknak, akiknek pénzük van, — s Smith megint csak nevetett. A tábornok lelke mélyén ast kí­vánta, bárcsak valaki már elhívná. Megfutni mégsem akart. Másfelé irányította a beszéd fonalát. — Sok kitüntetése van. Ezek, amint látom, angol kitüntetések. — Igen, Göring-bombázókat pusz­títottam néhány éven át. A Sziget felett, de Franciaország, Belgium és Németország felett is. Ez a magya­rázata francia és belga kitünteté­seimnek. A németek, ha valakit kö­zülük saját országuk felett lelőttem — azért nem küldtek kitüntetést Bizonyára önnek sincs német rend­jele. — Barátom, meg kell állapítanom, hogy ön nagyon elmés. De — lehet­séges. hogy egyszer majd még mindketten német rendjeleket is vi­selünk. — Ezeket majd akkor ie kell ten­nem? — és Smith ujjaival azokra a rendjelekre mutatott, amelyeket a tábornok rögtön nem ismert fel. — Ez valami egzotikus kitünte­tés. Közeikeleti, ugye? — Nem, inkább távoli észak. Egy hajókaravánt kisértem. Az önökét. Amerikai karavánt. Archangelszk felett utóiértek a Göring-ifjak. Azoknak akkoriban a norvégiai Namszoszban volt légibázisuk. A hajókaraván szétugrott, alattunk a szélrózsa minden irányában és fent elkezdődött a ropogás és a vijjogás. Ebben a förgetegben két németet kilőttem. Gépeik meginogtak és be­lezuhantak a tengerbe. Aztán le­zuhantam a tengerbe én is. Az oro­szok húztak ki. Csak később tudtam meg, hogy abban a fergeteges és vijjogó légicsatában ők is résztvet­tek. A mi oldalunkon. A hajókara­ván ugyanis hozzájuk tartott. Ame­rikából rendelt dolgokat szállítot­tak nekik. Önök akkor nekik segí­tettek. Hisz önök mindig segítenek és ez bizony szép dolog. Most a né­meteknek segítenek. Ez a kitüntetés, ez a legmagasabb rendjelem, amely itt a mellemet díszíti, tábornok úr, ez szovjet rendjel. Ügy, úgy, ahogy mondtam. A legjobb irány keletre vezet. — Ez meg itt amerikai kitünte­tés. Ezt miért kapta ? — Az Ardennekben történt. Az amerikaiaknak rosszul ment akkor a. soruk. 1944 telén volt. Az angol vezérkartól levelet vittem az önök egyik tábornokának. A repülőteret, ahol a levelet le kellett volna dob­nom, időközben elfoglalták a né­metek. Ezen az uitamon beletaláltak a szárnyamba. A levél bentégett a repülőgépben, én meg leugrottam. Egyenesen az ölükbe. Szép csomó SS-es volt ott egy rakáson. És szép emberek voltak, ahogy visszaemlék­szem rájuk. Ugye tábornok úr, olyannyira szépek, hogy most a se­gítségükre kell sietni. Csak enged­jék ki őket a börtönből. Hisz mi van abban, hogy akkor valami vas­darabbal szétverték az egész arco­mat és kinyomták mindkét szeme­met. Végeredményben elvittek az amerikai vonalakhoz és hazaküld­tek . .. Különben ezért kaptam ezt az amerikai kitüntetést. A tábornok csak most vette ész­re, hogy a víg ember szeme, aki e dühödt szavakat mondotta, üvegből van és felette a pilla, a ráncok kö­rülötte. mintha megőszültek, megkö­vesedtek volna. A tábornokon a hi­deg futott végig. — Az istenért, maga vak ? ... Egyáltalában nem lehet észrevenni! — Ez' bizony így van, tábornok úr. Üvegszemekikel nem lehet látni. És én semmit sem látok, egyáltalán semmit. Hetedig esztendeje. Köszö­nöm, hogy észrevett engem. — Bocsásson meg, azt a bizonyos mértékig természetellenes nevetését vettem észre. — Ó, nem, ez az én természetes mosolyom. A számon és az államon végzett plasztikus műtét eredmé­nye. Ilyen víg formára varrták ösz­sze az arcomat: keep smiling! — Azonban valamin igazán nevetek. Éspedig azon, hogy maguk akar­nak bennünket meggyőzni arrőj, hogy ki a mi barátunk ás ki az el­lenségünk? Azt állítják, hogy An­gliát veszély fenyegeti. Igaz, Mr. Churchill is azt állítja, hogy „a sza­badság veszélyben forog". Ugyanak­kor veszélyben csak az önök pén­ze forog. És ezen nevetnem kell. Azonban, van még valami, aminek örülök. Boldog vagyok, ugyanis tá­bornok úr, hogy önt nem iátom ... Ezek után Mr. Eisenhower nem szégyelte a megfutamodást. Csend­ben felemelkedett, szó nélkül és láb­u j hegyen elvonult. És ahogy előbb a vak emberbe belekarolt, most Montgomery marsallhoz fordult. A vak ember pedig tovább folytatta: ,,.. .,de a többiek jól látják ..." Miután kifinomult hallásával, ész­revette, hogy egyedül maradt, hall­gatagon továbbült mosolyával, míg érte nem jöttek. Képzelje csak Mr. Truman, e vak angol ember szomorú története még mellékletként sem került Eisenho­wer tábornok ama jelentésébe, ame. lyet ön elé terjesztett. (A békedíjas cseh író „Ön­nek szól Mr. Truman" cimü kötetéből.) Fordította: Nagy Jenő. «... , ., ., .. .„ ., • vvvvvw u.. n J^Ccilo yiaoers Ötször szólalt meg fegyverem, s ötször célba talált. — A deres fűben előttem, ha ellenség les rám öt golyó fúrta volna át, öt golyó a szívét... Egynek egy is elég lenne! Öt bukott volna most, véresen, holtan a rögre; már egy se mozdulna, . s fegyverük, holt, néma jószág, nem ártana többé. Ŕn nem mondok nagy szavakat kérkedni nem szoktam, ötször szólalt meg fegyverem, s ötször célba talált: jöjjön az ellenség, jöjjön — aki veszni akar...! Bábi Tiboi ­PA H I El ET A bratislavai kerületi konferenciáról A bratislavai kerület kommunis­tái kétnapos konferenciára gyűltek össze, hogy értékeljék azokat az eredményeket, amelyeket a gottwal­di ötéves terv megvalósításában és Szlovákia szocialista iparosításában elértek, és a kritika és önkritika fegyverével feltárják azokat a hiá­nyosságokat, amelyek a párt mun­kájában előfordultak. Pártunk bratislavai konferenciá­ja nagyjelentőségű a Szlovákia Kom­munista Pártjának X. kongresszusa előtti időszakban. A konferencia ki­fejezője volt annak a megbontha­tatlan egységnek, mellyel pártunk minden egyes tagja a gottwaldi Központi Bizottság köré tömörül. Visszatükrözte azt a szilárd elhatá­rozást, hogy pártunk kész minden áldozatot meghozni a béke védel­méért és hazánk szocialista építésé­nek megvalósításáért. Egy lépcső­fok volt a konferencia azon az úton, amelyen haladnunk kell, hogy a gottwaldi tíz pontot és pártunk új alapszabályzatát valóban min­den kommunista életcéljává tegyük, ami döntő kérdés pártunk további fejlődésében. A konferencia megmutatta, hogy pártunk vezetésével a bratislavai kerület jelentős eredményeket ért el az ötéves terv megvalósításában. Az iparban az élenjáró szovjet ta­pasztalatok alkalmazása és a szo­cialista munkaverseny széleskörű kibontakozása lehetővé tette a mun­katermelékenység fokozódását. A kerületben az ipari termelés ötéves tervünk kezdetétől a kétszeresére növekedett. Ezzel párhuzamosan a falu szocialista építésében is jelen­tős lépésekkel haladunk előre. A fa­lusi pártszervezeteink jő politikai munkája meggyőzték kis- és közép­parasztjainkat a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeiről és ennek ered­ménye, hogy a kerület földterületé­nek 54 százaléka ma a szocialista szektorba tartozik. Különösen szép eredményt ért el a nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai járás, ahol a kis- és közép­parasztok 95 százaléka a kollektív gazdálkodás útjára lépett. Mindeze­ket az eredményeket azért tudtuk elérni, mondotta Cvik elvtárs refe­rátumában, mert a bratislavai kerü­let pártszervezetei magukévá tették a párt- és kormányhatározatokat és harcoltak ezeknek a megvalósításá­ért. A kommunisták élére álltak az élmunkásmozgalomnak és a szovjet tapasztalatok érvényesítésének. En­nek a munkának nyomán a nagy­szombati Kovosmalt kommunistái kezdeményezői lettek a komplex anyagmegtakarításnak a moszkvai autógyár példájára. Ennek az ak­ciónak keretén belül a nagyszomba­ti Kovosmalt 14 millió korona meg­takarítást ért el. Ezt az akciót a kerületi pártszervezet több üzemre is kiterjesztette. A kerületben egyes üzemek szép eredményeket értek el, de nem min­den pártszervezet harcolt kellően a tervteljesitésért, melynek következ­tében olyan jelentős üzem. mint a bratislavai Tesla, nem teljesítette a tervét. Ez a helyzet annál is komo­lyabb, mert ezen a téren nem tör­tént változás pártunk országos kon­ferenciája óta sem és az építőanyag és a nehézgépipar üzemei továbbra is lemaradnak a tervteljesítésben. Ezért az új kerületi pártbizottság feladata lesz, hogy jő szervező munkával üzemi pártszervezeteiken keresztül biztosítsák a tömegpoli­tikai munka kiszélesítését, hogy minden becsületes dolgozót a mun­katermelékenység fokozására, az ál­lam- és a munkafegyelem betartásá­ra mozgósítson. Ehhez szükséges, hogy minden párttag fokozza akti­vitását építésünk minden szaka­szán az új alapszabályzat értelmé­ben. Állandó meggyőző munkát kell végezni a tömegek között, hogy fe­gyelmezett dolgozóivá váljanak né­pi demokráciánknak. A pártszerve­zeteinknek, ha üzemeink élén akar­nak járni, kötelességük, hogy követ­kezetes harcot folytassanak a mun­katermelékenység fokozásáért. Ez­zel párhuzamosan fokozott figyel­met kell fordítani a munka minősé­gére. Elszánt harcot kell folytatni az olyan jelenségek ellen, hogy sok üzemben az árúk mennyiségi ter­melése a minőség rovására megy. Pártszervezeteink feladata, hogy mozgásba hozzák a tömegszervezet üzemcsoportjait, hogy fokozottabb gondot fordítsanak a tömegszervezet munkájára. A kerületi pártszervezet különösen az elmúlt nyáron ért el nagy ered­ményeket a falu szocializálása te­rén. Az EFSz-ek kiszélesítéséről, s megszilárdításáról szóló párt- és kormányhatározat után megindult a politikai agitációs munka, amely­nek során több mint 24 ezer kis- és középparaszt lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ebben a kam­pánybán a járási pártszervezetek jól oldották meg feladataikat, de nem végeztek kielégítő munkát a myjavai, szkaiicai és a pőstyéni já­rások, ahol kevés kis- és középpa­rasztot nyertek meg a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezeknek a járások­nak pártszervezetei fordítsanak na­gyobb gondot a szövetkezetek ki­szélesítésére és megszilárdítására, A kerületi konferencia megmu­tatta azt is, hogy a kommunisták döntő feladatok előtt állnak, külö­nösen az állatok hasznosságának és az állati termékek termelésének fo­kozottabb biztosításában. Szövetke­zeteink fejlődése érdekében fontos, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a kulákok és falusi gazdagok elleni harcnak. A falusi pártszervezeteknek a politikai munka fokozásával kell megakadályozniak, hogy az osztály­ellenség beférkőzzék és romboló munkát fejtsen ki a szövetkezetek­ben. Az osztályharc kiélezésére a szövetkezetek megszilárdítása szem­pontjából nagyon fontos példa a po­zsonypüspöki EFSz is, ahol a kulá­kok kizárása óta a szövetkezet já úton halad. A déli járásokban a járási párt­bizottságainknak nagy gondot kell forditaniok arra, hogy a szövetke­zeti tagok elsajátítsák a szovjet módszereket, amelyek segítségével növelhetik a terméshozamot. Pártunk ebben megteremtette az előfeltételét annak, hogy a párttag­ság marx-leninista nevelése a leg­sikeresebben folyjon. Különösen a Szovjetunió XIX. Kongresszusa után, amikor a pártoktatás tananyagába besorolták Sztálin elvtárs zseniális müvét „A szocializmus közgazdasá­gi problémái a Szovjetunióban". A párttagok elméleti fejlődésének fo­kozásához és az országos pártkon­ferencia megvalósításához nagy se­gítséget nyújt a párt új alapsza­bályzata. A konferencia megmutatta azt, hogy ezeket a lehetőségeket a kom­munisták nem használták ki kel­lően és ezért az alapfokú iskolák színvonala gyakran alacsony volt. A vitafelszőlalások megerősítették azt, hogy több esetben a felelős funkcióban lévő kommunisták csu­pán gyakorlati tapasztalataikra bíz­ták magukat és lebecsülték az ideo­lógiai fejlődés szükségességét. Igy történt az, hogy funkciójukat nem tudták kellőképpen betölteni. A konferencia egész lefolyása bi­zonyítja, hogy azokat a hiányossá­gokat, amelyeket a konferencia gazdasági és politikai életünk kü­lönféle területein feltárt, csak akkor tudjuk kiküszöbölni, ha az új kerü­leti pártbizottság és a járási és vá­rosi pártbizottság, valamint a helyi pártvezetöségek és minden kommu­nista az iparban, mezőgazdaságban és a tömegszervezetekben naponta fog harcolni az új pártszabályzat gyakorlati alkalmazásáért és ennék szellemében fokozzák marxista-le­ninista tudásukat. Ezen az úton kell haladnunk és akkor teljesíteni fogjuk pártunk országos konferen­ciájának határozatait és a gottwal­di ötéves tervet.

Next

/
Thumbnails
Contents