Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)
1953-05-29 / 130. szám, péntek
4 / ' öl S20 1953 május 29. Fr. Kubka: Mr. SMITH ÖRÖME „A volt brit harcosok bejelentett londoni kongresszusát nem tartották meg, mert a felelős tényezők egybehangzó véleménye az. hogy az összejövetel megrendezése alkalmatlan Eisenhower tábornok Európába érkezése idejében." Sajtóhír Amikor Eisenhower tábornok először látogatott el Londonba, mint az Atlanti Szövetség jövendőbeli hadseregének főparancsnoka, azt a sürgős kívánságát tolmácsolta, hogy azonnal találkozni kíván a legjobb brit hacosokkal, hogy megismerje a küldetésével kapcsolatos véleményüket. Montgomery marsall a hadviselt katonák egy csoportját meghívta a szállodába. Voltak közöttük karnélküli és mankós emberek is. Mindannyian komoly arccal, némán jöttek és a tábornok kérdéseire kelletlenül, katonás rövidséggel válaszoltak. A nagy „X" egy férfit pillantott meg, ott állt a sarokban és állandóan mosolygott. A tábornok odalépett a víg emberhez, belékarolt, a szomszédos szalonba vezette, ahol leültek. Az ember a légierők egyenruháját hordta és mellét kitüntetések borították. A tábornok megkérdezte nevét és rangját. A férfi válaszolt: — George Smith Londonból, közönséges kiszolgált pilóta, lakhelyem London. — No és hogy megy most a sora, barátom ? — Köszönöm, kitűnően, nem kell ugyanis repülnöm. — De ha a haza hívná, bizonyára, Ismét repülne? — Bizonyára, csak tudnám, hogy hová. — Csak egyetlen irány van, barátom, s ez kelet. — Én is ezt állítom. Csak ki innen! S keletre! — Miért? Nincs megelégedve? — Az egész családom elégedett. — Ennek örülök. Ez az amerikai segély következménye. — No, én úgy gondolnám, hogy bennünket ehhez a megelégedettséghez Göring segített hozzá. — Nem értem. — Apám is volt, anyáim is, meg egy húgom, szopós gyermekkel. Unokahúgom is volt tehát. Nagybácsi voltam, nagyon büszke nagybácsi. Az a kicsike, akkor nem értette meg, de a többiek, hozzátartozóim elégedetlenek voltak. Nem szerették a háborút, attól rettegtek, hogy engem elvisznek és kiküldenek a frontra. De Göring megnyugtatta őket. 1941 júniusában London fölé jöttek bombázói és megnyugtatták békétlenkedő családomat. Apámnak attól fogva nem kellett már öt órakor a Viktoria-staddonra rohannia, onnan meg a gyárba. Anyámnak, meg húgomnak sem kellett többé tejet hajszolnia. S engem sem láttak többé a királyi zubbonyban. No és amint mondtam, az a kicsi gyermek úgy sem értette az egészet. Ügy elröpült a túlvilágba hogy mégcsak jajszavát sem lehetett hallani. — Nehéz órát élhetett át, barátom! — Nem voltam akkor odahaza. Nem ártana, ha egy ilyen munkásnegyedet megnézne, tábornok uram! Az egyik ház olyan, akár csak a másik, szürke falak, rozsdás vasrácsok, száradó fehérneművel, kisebb és nagyobb kémények, melyekből napjában csak egyszer és akkor is csak egy pillanatra száll fel a füst. És ha az ember hazatérőben van, nagyon is meg kell nézni a házszámot. hogy el ne tévedjen. Igen, hát ahogy mondottam, az egyik ház olyan, akár csak a másik. Az én utcámat a földdel tették egyenlővé, hogy ne kelljen többé a számot keresgélnem. Akkor még a király is eljött, ezt megnézni. Cilinderes urak társaságában jött és tisztelgett. A légierők egyenruháját viselte. Tetszett. hogy olyan bátortalan volt és én viszonoztam köszöntését. Egyedül én! A többiek csak egyhelyben topogtak és hallgattak szerényen. A király megállt és szépen elbeszélgetett velem, ahogy most maga. Megígértem, hogy önkéntesen a repülőkhöz jelentkezem. Ütni a németeket azért, amit ellenem elkövettek! A király ^elégedett volt. — Tehát pilóta lett? — Igen, jó néhány utat megtettem. Mindig kelet felé. Ahogy helyesen megállapította az előbb: az egyetlen irány keletre vezet. — Hisz megegyezünk. — Különösképpen velem. Keletről már azelőtt is meglátogattak egyszer. De ezt csak hallomásból tudom. A Zeppelinek. Ha ugyan méltóztatik visszaemlékezni a repülőtechnika. e szülöttjeire. Negyedünkben bizony szép kis tüzet csináltak. Amikor azon az éjtszakán. 1918-ban a szikrák és a lángok a levegőben röpködtek, azt mondják, hogy aprócska kezeimmel tapsoltam. Olyan kicsi voltam! Nem tudtam, hogy a tűzben ott égett nagyapám ... És Mr. George Smith mosolygott. — Erre nem is emlékezhetik viszsza. Különben is felednünk kell. A feledés: megváltás. Hová is jutnánk, ha mindenre visszaemlékeznénk ? Az ellenségekből barátok lesznek. .. — És ellenkezőleg! — mosolygott Mr. Smith. — Bizonyára... és ellenkezőleg. A történelem állandóan új utakat keres, csak a haza örök. — Igy van ez, tábornok úr! A haza és a pénz! — Nem szabad így beszélnie, az ön hazája gyönyörű . .. — Emlékszem, nagyon szép. Főleg azoknak, akiknek pénzük van, — s Smith megint csak nevetett. A tábornok lelke mélyén ast kívánta, bárcsak valaki már elhívná. Megfutni mégsem akart. Másfelé irányította a beszéd fonalát. — Sok kitüntetése van. Ezek, amint látom, angol kitüntetések. — Igen, Göring-bombázókat pusztítottam néhány éven át. A Sziget felett, de Franciaország, Belgium és Németország felett is. Ez a magyarázata francia és belga kitüntetéseimnek. A németek, ha valakit közülük saját országuk felett lelőttem — azért nem küldtek kitüntetést Bizonyára önnek sincs német rendjele. — Barátom, meg kell állapítanom, hogy ön nagyon elmés. De — lehetséges. hogy egyszer majd még mindketten német rendjeleket is viselünk. — Ezeket majd akkor ie kell tennem? — és Smith ujjaival azokra a rendjelekre mutatott, amelyeket a tábornok rögtön nem ismert fel. — Ez valami egzotikus kitüntetés. Közeikeleti, ugye? — Nem, inkább távoli észak. Egy hajókaravánt kisértem. Az önökét. Amerikai karavánt. Archangelszk felett utóiértek a Göring-ifjak. Azoknak akkoriban a norvégiai Namszoszban volt légibázisuk. A hajókaraván szétugrott, alattunk a szélrózsa minden irányában és fent elkezdődött a ropogás és a vijjogás. Ebben a förgetegben két németet kilőttem. Gépeik meginogtak és belezuhantak a tengerbe. Aztán lezuhantam a tengerbe én is. Az oroszok húztak ki. Csak később tudtam meg, hogy abban a fergeteges és vijjogó légicsatában ők is résztvettek. A mi oldalunkon. A hajókaraván ugyanis hozzájuk tartott. Amerikából rendelt dolgokat szállítottak nekik. Önök akkor nekik segítettek. Hisz önök mindig segítenek és ez bizony szép dolog. Most a németeknek segítenek. Ez a kitüntetés, ez a legmagasabb rendjelem, amely itt a mellemet díszíti, tábornok úr, ez szovjet rendjel. Ügy, úgy, ahogy mondtam. A legjobb irány keletre vezet. — Ez meg itt amerikai kitüntetés. Ezt miért kapta ? — Az Ardennekben történt. Az amerikaiaknak rosszul ment akkor a. soruk. 1944 telén volt. Az angol vezérkartól levelet vittem az önök egyik tábornokának. A repülőteret, ahol a levelet le kellett volna dobnom, időközben elfoglalták a németek. Ezen az uitamon beletaláltak a szárnyamba. A levél bentégett a repülőgépben, én meg leugrottam. Egyenesen az ölükbe. Szép csomó SS-es volt ott egy rakáson. És szép emberek voltak, ahogy visszaemlékszem rájuk. Ugye tábornok úr, olyannyira szépek, hogy most a segítségükre kell sietni. Csak engedjék ki őket a börtönből. Hisz mi van abban, hogy akkor valami vasdarabbal szétverték az egész arcomat és kinyomták mindkét szememet. Végeredményben elvittek az amerikai vonalakhoz és hazaküldtek . .. Különben ezért kaptam ezt az amerikai kitüntetést. A tábornok csak most vette észre, hogy a víg ember szeme, aki e dühödt szavakat mondotta, üvegből van és felette a pilla, a ráncok körülötte. mintha megőszültek, megkövesedtek volna. A tábornokon a hideg futott végig. — Az istenért, maga vak ? ... Egyáltalában nem lehet észrevenni! — Ez' bizony így van, tábornok úr. Üvegszemekikel nem lehet látni. És én semmit sem látok, egyáltalán semmit. Hetedig esztendeje. Köszönöm, hogy észrevett engem. — Bocsásson meg, azt a bizonyos mértékig természetellenes nevetését vettem észre. — Ó, nem, ez az én természetes mosolyom. A számon és az államon végzett plasztikus műtét eredménye. Ilyen víg formára varrták öszsze az arcomat: keep smiling! — Azonban valamin igazán nevetek. Éspedig azon, hogy maguk akarnak bennünket meggyőzni arrőj, hogy ki a mi barátunk ás ki az ellenségünk? Azt állítják, hogy Angliát veszély fenyegeti. Igaz, Mr. Churchill is azt állítja, hogy „a szabadság veszélyben forog". Ugyanakkor veszélyben csak az önök pénze forog. És ezen nevetnem kell. Azonban, van még valami, aminek örülök. Boldog vagyok, ugyanis tábornok úr, hogy önt nem iátom ... Ezek után Mr. Eisenhower nem szégyelte a megfutamodást. Csendben felemelkedett, szó nélkül és lábu j hegyen elvonult. És ahogy előbb a vak emberbe belekarolt, most Montgomery marsallhoz fordult. A vak ember pedig tovább folytatta: ,,.. .,de a többiek jól látják ..." Miután kifinomult hallásával, észrevette, hogy egyedül maradt, hallgatagon továbbült mosolyával, míg érte nem jöttek. Képzelje csak Mr. Truman, e vak angol ember szomorú története még mellékletként sem került Eisenhower tábornok ama jelentésébe, ame. lyet ön elé terjesztett. (A békedíjas cseh író „Önnek szól Mr. Truman" cimü kötetéből.) Fordította: Nagy Jenő. «... , ., ., .. .„ ., • vvvvvw u.. n J^Ccilo yiaoers Ötször szólalt meg fegyverem, s ötször célba talált. — A deres fűben előttem, ha ellenség les rám öt golyó fúrta volna át, öt golyó a szívét... Egynek egy is elég lenne! Öt bukott volna most, véresen, holtan a rögre; már egy se mozdulna, . s fegyverük, holt, néma jószág, nem ártana többé. Ŕn nem mondok nagy szavakat kérkedni nem szoktam, ötször szólalt meg fegyverem, s ötször célba talált: jöjjön az ellenség, jöjjön — aki veszni akar...! Bábi Tiboi PA H I El ET A bratislavai kerületi konferenciáról A bratislavai kerület kommunistái kétnapos konferenciára gyűltek össze, hogy értékeljék azokat az eredményeket, amelyeket a gottwaldi ötéves terv megvalósításában és Szlovákia szocialista iparosításában elértek, és a kritika és önkritika fegyverével feltárják azokat a hiányosságokat, amelyek a párt munkájában előfordultak. Pártunk bratislavai konferenciája nagyjelentőségű a Szlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa előtti időszakban. A konferencia kifejezője volt annak a megbonthatatlan egységnek, mellyel pártunk minden egyes tagja a gottwaldi Központi Bizottság köré tömörül. Visszatükrözte azt a szilárd elhatározást, hogy pártunk kész minden áldozatot meghozni a béke védelméért és hazánk szocialista építésének megvalósításáért. Egy lépcsőfok volt a konferencia azon az úton, amelyen haladnunk kell, hogy a gottwaldi tíz pontot és pártunk új alapszabályzatát valóban minden kommunista életcéljává tegyük, ami döntő kérdés pártunk további fejlődésében. A konferencia megmutatta, hogy pártunk vezetésével a bratislavai kerület jelentős eredményeket ért el az ötéves terv megvalósításában. Az iparban az élenjáró szovjet tapasztalatok alkalmazása és a szocialista munkaverseny széleskörű kibontakozása lehetővé tette a munkatermelékenység fokozódását. A kerületben az ipari termelés ötéves tervünk kezdetétől a kétszeresére növekedett. Ezzel párhuzamosan a falu szocialista építésében is jelentős lépésekkel haladunk előre. A falusi pártszervezeteink jő politikai munkája meggyőzték kis- és középparasztjainkat a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és ennek eredménye, hogy a kerület földterületének 54 százaléka ma a szocialista szektorba tartozik. Különösen szép eredményt ért el a nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai járás, ahol a kis- és középparasztok 95 százaléka a kollektív gazdálkodás útjára lépett. Mindezeket az eredményeket azért tudtuk elérni, mondotta Cvik elvtárs referátumában, mert a bratislavai kerület pártszervezetei magukévá tették a párt- és kormányhatározatokat és harcoltak ezeknek a megvalósításáért. A kommunisták élére álltak az élmunkásmozgalomnak és a szovjet tapasztalatok érvényesítésének. Ennek a munkának nyomán a nagyszombati Kovosmalt kommunistái kezdeményezői lettek a komplex anyagmegtakarításnak a moszkvai autógyár példájára. Ennek az akciónak keretén belül a nagyszombati Kovosmalt 14 millió korona megtakarítást ért el. Ezt az akciót a kerületi pártszervezet több üzemre is kiterjesztette. A kerületben egyes üzemek szép eredményeket értek el, de nem minden pártszervezet harcolt kellően a tervteljesitésért, melynek következtében olyan jelentős üzem. mint a bratislavai Tesla, nem teljesítette a tervét. Ez a helyzet annál is komolyabb, mert ezen a téren nem történt változás pártunk országos konferenciája óta sem és az építőanyag és a nehézgépipar üzemei továbbra is lemaradnak a tervteljesítésben. Ezért az új kerületi pártbizottság feladata lesz, hogy jő szervező munkával üzemi pártszervezeteiken keresztül biztosítsák a tömegpolitikai munka kiszélesítését, hogy minden becsületes dolgozót a munkatermelékenység fokozására, az állam- és a munkafegyelem betartására mozgósítson. Ehhez szükséges, hogy minden párttag fokozza aktivitását építésünk minden szakaszán az új alapszabályzat értelmében. Állandó meggyőző munkát kell végezni a tömegek között, hogy fegyelmezett dolgozóivá váljanak népi demokráciánknak. A pártszervezeteinknek, ha üzemeink élén akarnak járni, kötelességük, hogy következetes harcot folytassanak a munkatermelékenység fokozásáért. Ezzel párhuzamosan fokozott figyelmet kell fordítani a munka minőségére. Elszánt harcot kell folytatni az olyan jelenségek ellen, hogy sok üzemben az árúk mennyiségi termelése a minőség rovására megy. Pártszervezeteink feladata, hogy mozgásba hozzák a tömegszervezet üzemcsoportjait, hogy fokozottabb gondot fordítsanak a tömegszervezet munkájára. A kerületi pártszervezet különösen az elmúlt nyáron ért el nagy eredményeket a falu szocializálása terén. Az EFSz-ek kiszélesítéséről, s megszilárdításáról szóló párt- és kormányhatározat után megindult a politikai agitációs munka, amelynek során több mint 24 ezer kis- és középparaszt lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ebben a kampánybán a járási pártszervezetek jól oldották meg feladataikat, de nem végeztek kielégítő munkát a myjavai, szkaiicai és a pőstyéni járások, ahol kevés kis- és középparasztot nyertek meg a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezeknek a járásoknak pártszervezetei fordítsanak nagyobb gondot a szövetkezetek kiszélesítésére és megszilárdítására, A kerületi konferencia megmutatta azt is, hogy a kommunisták döntő feladatok előtt állnak, különösen az állatok hasznosságának és az állati termékek termelésének fokozottabb biztosításában. Szövetkezeteink fejlődése érdekében fontos, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a kulákok és falusi gazdagok elleni harcnak. A falusi pártszervezeteknek a politikai munka fokozásával kell megakadályozniak, hogy az osztályellenség beférkőzzék és romboló munkát fejtsen ki a szövetkezetekben. Az osztályharc kiélezésére a szövetkezetek megszilárdítása szempontjából nagyon fontos példa a pozsonypüspöki EFSz is, ahol a kulákok kizárása óta a szövetkezet já úton halad. A déli járásokban a járási pártbizottságainknak nagy gondot kell forditaniok arra, hogy a szövetkezeti tagok elsajátítsák a szovjet módszereket, amelyek segítségével növelhetik a terméshozamot. Pártunk ebben megteremtette az előfeltételét annak, hogy a párttagság marx-leninista nevelése a legsikeresebben folyjon. Különösen a Szovjetunió XIX. Kongresszusa után, amikor a pártoktatás tananyagába besorolták Sztálin elvtárs zseniális müvét „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban". A párttagok elméleti fejlődésének fokozásához és az országos pártkonferencia megvalósításához nagy segítséget nyújt a párt új alapszabályzata. A konferencia megmutatta azt, hogy ezeket a lehetőségeket a kommunisták nem használták ki kellően és ezért az alapfokú iskolák színvonala gyakran alacsony volt. A vitafelszőlalások megerősítették azt, hogy több esetben a felelős funkcióban lévő kommunisták csupán gyakorlati tapasztalataikra bízták magukat és lebecsülték az ideológiai fejlődés szükségességét. Igy történt az, hogy funkciójukat nem tudták kellőképpen betölteni. A konferencia egész lefolyása bizonyítja, hogy azokat a hiányosságokat, amelyeket a konferencia gazdasági és politikai életünk különféle területein feltárt, csak akkor tudjuk kiküszöbölni, ha az új kerületi pártbizottság és a járási és városi pártbizottság, valamint a helyi pártvezetöségek és minden kommunista az iparban, mezőgazdaságban és a tömegszervezetekben naponta fog harcolni az új pártszabályzat gyakorlati alkalmazásáért és ennék szellemében fokozzák marxista-leninista tudásukat. Ezen az úton kell haladnunk és akkor teljesíteni fogjuk pártunk országos konferenciájának határozatait és a gottwaldi ötéves tervet.
