Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-28 / 129. szám, csütörtök

4 UJ s w 1953 május 28 SEJTELMES HANGOK Nyugat-Németország sajtója a bonni Bundesrat határozatáról. Nyugat-Németország sajtója szé­lesen kommentálja a bonni képvi­selőház felsőházának, a Bundesrat­nak a bonni és párizsi háborús szer­ződés jóváhagyásáról szóló nemré­gen hozott határozatát. Jellemző, hogy a legreakciósabb nyugatné­met lapok sem merik nyiltan kife­jezni megelégedettségüket e határo­zattal. Túlnagy a nép elégedetlen­sége a bonni és párizsi szerződés ratifikálása miatt. Ezzel kapcso­latban a nyugatnémet burzsoá la­pok hasábjain egyre gyakrabban és erősebben mutatkoznak a riadtság és a nyugtalanság jelei. A „Die Neue Zeitung" cimü németországi hivatalos ajnerikai lap kénytelen beismerni, hogy „a nyugatnémet­országi újságíróknak semmiképpen sem lesz könnyű megmagyarázni ol­vasóiknak a szerződések ratifikálása körüli manővereiket, valamint e szerződések körül folyó további küz­delem távlatait." A bonni sajtó aggodalmai érthe­tők. Az egésznek lényege abban van, hogy Nyugat-Németország la­kossága rájött a Bundesrat határo­zatának aljas jellegére, amelyről kitűnt, hogy kulissza mögötti ma­chinációk következménye és a bonni alkotmány egyenes megszegése. . Emlékeznek arra, hogy a Bundesrat nemrégen elhalasztotta e szerző­dések felülvizsgálását mindaddig, amíg a kaiisruhei szövetségi alkot­mánybíróság dönt arról, megfelel­nek-e ezek a szerződések az alkot­mánynak. A Bundesrat május 15-i ülésén kijelentették, hogy ez a fó­rum nem illetékes dönteni a szer­ződések ratifikálásáról. Ezzel tulaj­donképpen jóváhagyták ezeket és többé már nem volt szó az alkot­mánybíróságról, mintha az nem is létezne. Különösképpen kétszínű szerepet játszottak ebben a szociáldemokra­ták, akik e szerződések „elvi ellen­feleinek" nevezték magukat. A szo­ciáldemokraták törekvése arra irá­ftyult, hogy egyrészt úgy tüntessék fel magukat, mint a szerződés el­lenzőit, másrészt pedig, hogy biz­tosítsák a szerződések ratifikálását. A szociáldemokrata párt vezetősége a Württemberg-Baden állam kor­mányának a Bundesratban ülésező szociáldemokrata minisztereit kény­szerítette, adják fel oppozíciójukat és szavazzanak a szerződésekre. Ugyanekkor a szociáldemokrata ve­zérek más szo<í#üdemokrata mi­nisztereknek meghagyták, hogy ne jelenjenek meg a Bundesrat ülésén. Nyugat-Németország politikai éle­tében bekövetkezett eme tények fé­nyében érthető a nyugat-németor­szági burzsoá sajtó aggodalma. Adenauer machinációinak leleplezé­se nagy csapást jelent a bonni rendszer különben is ingatag tekin­télyére. „A Szövetségi Köztársaság poli­tikai színpadán rosszul sikerült da­rabot játszottak, amelynek utolsó cselekménye a Bundesrat plenáris ülésén zajlott le", — állapította meg kényszeredetten a „Frankfur­ter Rundschau" cimü lap május 16-1 számában, a Bundesrat ülése utáni napon. A lap a bonni ,.Kulisszamö­götti játékot" veszedelmesnek jelöli és azt irja, hogy „a szerződések kö­rül húzódó küzdelem erősen aláásta a szerződésekkel foglalkozó intéz­mények tekintélyét". Az említett Frankfurter Rund­schau cimü lap úgv véli, hogy a szerződések végső sorsában még senki sem lehet biztos. A dolog lé­nyege ugyanis abban van, hogy Heusz szövetségi elnök aláírása nél­kül a szerződések nem léphetnek hatályba. Heusz annak idején saj­tónyilatkozatot adott, hogy az al­kotmánybíróság olyan döntése nél­kül, amely megállapítja, hogy a szerződések megfelelnek a bonni alkotmánynak, nem írja alá a szer­ződéseket. Újsághírek szerint az alkotmánybíróság döntése júniusban várható. Abban az esetben, ha az alkot­mánybíróság úgy látja, hogy a szerződések ellentétben állnak a bonni alkotmánnyal, az Adenauer­kormány összes erőfeszítései ku­darcba fulladnak. A Frankfurter Allgemeine cimü lap közlése sze­rint a szövetségi kormány ez eset­ben ismét kénytelen lesz a szerző­déseket megvitatás végett a Bun­destag. majd pedig a Szövetségi Tanács, a Bundesrat elé vinni. A szerződés ratifikálására a Bundes­tagban ez esetben nem elég az egy­szerű többség, hanem az összes szavazatok kétharmad része szük­séges. Ismeretes, hogy a Bundestag márciusban a szavazatoknak csu­pán jelentéktelen többségével fo­gadta el a szerződéseket. Hymódon Adenauer hívei az alkotmánybíró­ság negatív döntése esetén sötét távlatok előtt állanának. Ezzel kapcsolatban rá kell mu-_ tatnunk, hogy már most több bur­zsoá párthoz tartozó képviselő te­kintetbe veszi, hogy a bonni Bun­destag ez év őszén új választáso­kat tart. A burzsoá politikai pár­tok kénytelenek tekintetbe venni a népi tömegek hangulatát és a hábo­rús szerződések kérdésében, melye­ket a nép határozottan elvet, erős tartózkodást tanúsítanak. Ez a tény szintén nem szolgál Adenauer ja­vára. Mi célt követ Adenauer, amikor az alkotmányos követelmények te­kintetbe vétele nélkül e szerződé­sek ratifikálását szorgalmazza? Er­re a kérdésre a Der Tagesspiegel, nyugatberlini lap, ad választ, amely­ről ismeretes, hogy szoros kapcso­latot tart fenn Bonn uraival. „A kancellár nagy jelentőséget tulaj­donít annak, hogy az USA-ban erősen számítanak arra, hogy Né­metország tettreképes és áldoza­tokra kész szövetségesük lesz". A lap egyúttal rámutat arra, hogy Adenauerra nézve kojnoly jelentő­séggel bír a bonni és a párizsi szerződés ratifikálásának meggyor­sítása, már csak a francia nemzet­gyűlés álláspontja miatt is. A fran­cia nemzetgyűlés a maga részéről késlelteti a szerződések ratifikálá­sát, mert tekintetbe veszi a fran­cia nép ellenállását a háborús szer­ződésekkel szemben. Adenauer arra törekszik, hogy Nyugat-Németország minél előbb bejelenthesse a bonni és párizsi szerződés érvénybelépését. Ezzel szolgálatokat akar tenni védnökei nek, az amerikai monopólistáknak. Nyugateurópai szomszédait, elsősor­ban Franciaországot meg akarja előzni és a nyugateurópai közösség­ben uralkodó helyzetet akar bizto­sítani a Ruhr-vidéki monopólisták nak. Nyilvánvaló, hogy Adenauer eme szándékainak semmi közük sincs a német nép nemzeti érdekeihez. Ezért egész Németországban, mind nyugaton, mind keleten napról nap­ra növekszik és terjed a nép tilta­kozó mozgalma a háborús szerző­dések ellen, — ahogyan a németek a két szerződést nevezik. P. Naumovnak, a moszkvai Pravdában megjelent cikke után. A népi hatalom gondoskodása Vietnam dolgozó parasztságáról Május 20-án a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság valamennyi lapja közölte a köztársaság elnökének tör­vényerejű rendeletét, amelynek cél­ja a népi demokratikus rend további megszilárdítása a falvakban, a mező­gazdasági termelés növelése és a pa­rasztok anyagi helyzetének megjaví­tása. A törvényerejű rendelet értelmé­ben a francia gyarmatosítóknak és a vietnami nép árulóinak minden föld­jét. állatállományát és vagyonát el­kobozzák és szétosztják a földnélküli parasztok között a családok lélekszá­ma arányában. Átadják a parasztok nak a községi földeket és az elmene­kült nagybirtokosok földjeit is.i A törvényerejű rendelet egyes ren­delkezései értelmében a parasztokat mentesítik adósságuk megfizetése alól, vagy meghosszabbítják az adósság törlesztésének határidejét, vagy mér­séklik az említett adósságokat. E té ren különleges előjogokban részesül nek a vietnami néphadsereg harcosai és a partizánok továbbá az ifjúsági rohammunkás-brigádok tagjai és a front ellátásának dolgozói. Sztrájkmozgalom a tőke országaiban FRANCIAORSZÁG Április 28-á n Le Havre francia kikötőben sztrájkba léptek a keres­kedelmi flotta tengerészei A sztrájk csakhamar Franciaország más ki kötőjében is elterjedt. Két hétig a hajók tétlenül vesztegeltek. A Le Monde oímü lap közlése szerint csu­pán Franciaország földközi-tengeri kikötőiben 120 kereskedelmi hajó vesztegelt. A sztrájkoló tengeré­szekhez mindenütt csatlakoztak a dokkmunkások. A tengerészek csak május 18-án léptek munkába, mi után kivívták követeléseik teljesíté­sét, és azt is, hogy elismerték sztrájkjogukat Más sztrájkok is ugyanilyen si­kerrel végződtek. A Noire-tarto­mánybeli saulemi fémipari üzem dolgozói 15 napos sztrájk után ki­vívták béremelésüket. Az amiensi textilgyári munkások 19 napos sztrájkja szintén győzelemmel vég­ződött. Május 20-án egész Franciaország­ban 24 órás jvósztrájkot tartottak a villany- é a gázipari üzemek dol­gozói. A szrájkba minden munkás bekapcsolódott Párizsban és sok má a városban kikapcsolták az ára­mot és megszüntették a gázszolgál­tatást. A villanyáram fejlesztő tele­pek és gázüzemek munkásai bér­emelést követelnek. FINNORSZÁG Májusban nagyarányú sztrájk­mozgalom vette kezdetét Finnor­szágban. Az építőmunkások több városban már hosszabb idő óta sztrájkolnak és jobb munkafeltéte­leket követelnek. Az építkezések egész során az egyöntetű és általá­nos küzdelem erdsményeképpen dia­dalmaskodtak a munkások. A turkui Kreiton vulkán-üzem dolgozói május 18-án sztrájkba lép­tek. és ezzel tiltakoztak 20 mun­kásnak a vállalatból való elbocsá­tása és a munkabér leszállítása el­len. A Kreiton vulkán-üzem dolgo­zóinak küzdelme nagyszámú dolgo­zó szolidaritására és támogatására talál. Számos vállalat munkásai szolidaritást vállaltak a sztrájkotok­kal és anyagi támogatásban része­sítik őket BELGIUM Máju s 19-én sztrájkoltak a belga tanitók, akik fizetésük felemelését é s nagyobb összeg előirányzását kö­vetelték közoktatási célokra. HOLLANDIA Május 19-én a Hilton Feiensord­hajógyár munkásai és alkalmazottai Rotterdamban és Schidanban kikiál­tották a sztrájkot. A sztrájkolok munkabérük felemelését követelik. SVÁJC A genfi villamosvállalat munkásai május 17-én sztrájkoltak, mert a vállalat igazgatósága magasabb munkabérük követelésének teljesité­"sét megtagadta JAPAN A japán papírgyári munkások május 20-án kihirdetett sztrájkja tovább folytatódik. A munkások munkabérük felemelését követelik. A sztrájkoló'khoz 15.000 elektro­technikai munkás csatlakozott. AUSZTRÁLIA Üj Dél-Wales államban tovább folytatódik a bányász-sztrájk. A bányászok jobb munkafeltételeket és munkabérük felemelését követelik. Május 20-án 12 tárna lépett sztrájk­ba. május 21-én már 16 bányában terjedt el a sztrájk. Május 20-án és 21-én New Castle és Port Camble városok munkásai is sztrájkba lép­tek. BRAZÍLIA Minas-Jerais államban több mint 5000 bányász két hétig sztrájkolt. A munkások szívós elszántsága győzelemmel járt. A bányatulajdo­nosok beleegyeztek, hogy 20 száza lékkai felemelik a bányászok bérét. NÉPNEVELŐK SEGÍTSÉGÉRE Hogyan harcol pártunk kis- és középparasztjaink szebb életéért Az SzlKP X. kongresszusa érté- I keli azt a hatalmas munkát, ame lyet pártunk végzett népünk jólé­téért a felszabadulástól kezdve, kü­lönöseri pedig a IX. pártkongresz­szus óta. Hogyan harcolt pártunk a kis- és középparasztok életfeltéte­leinek megjavításáért és falvaink népe életszínvonalának emeléséért? Csupán pártunk hosszúéves, fá­radhatatlan harcának következmé­nyeként ojdódott meg kedvezően kis középföldműveseinkre a mezőgazdaság legégetőbb kérdése a föld kérdése. Ismeretes, hogy a felszabadult Szlo­vákiában a föld 50 százalékának nagyobb területe a nagybirtokosok, az egyház és a kulákok kezében volt. 13.843 nagybirtokosnak és ku­Iáknál — 20 hektárnál nagyobb föld­terűlettel — több földje volt. mint 440 ezer kis- és középparasztnak együttvéve. A nagybirtokosok és spekulánsok földjeinek elkobzásá­val Szlovákiában a felszabadulás után 200 ezer hektár föld került kis- és középparasztjaink kezére. A földkérdéssel együtt egyébb fontos problémákat is megoldot­tunk. Eltüntettük földműveseink ha­talmas, nagy adósságait, amelyek az úgynevezett Szlovák állam alatt keletkeztek — az akkori hivatalos adatok bevallása szerint kb. 16 mii lió koronára rúgtak Csupán ezek­nek az adósságoknak kamatairá kis- és középparasztjaink olyan összeget fizettek ki évente, amely­nek értéke egyenlő volt 23 ezer vagon búzával. Kis- és középpa­rasztjaink többsége ma már nem is tudja mit jelent az adósság. Nem nyomorítja őket a kapitalizmus to. vábbi átka a magag haszonbér, amelynek összege évente 12 ezer vagon búza árával egyenlő. A mai jelentéktelen földművesadót egyál­talán nem lehet összehasolítani azokkal a terhes adókkal, amelye­ket a kapitalista kormányok róttak a kis- és középföldmüvesekre. Ezek az adók, amelyeket kis- és közép­parasztjaink fizettek a kapitalista rendszerben, évente 8400 vagon bú­za értékével egyenlők. Födmüves családjaink százezrei részesülnek a nemzetbiztosítás elő­nyeiben. Valamikor földműveseink, akik nehéz életük folyamán ezer fajta fájdalmat szenvedtek el, meg­haltak anélkül, hogy csak orvosra gondolhattak volna. Ma díjtalan or­vosi kezelés áll rendelkezésükre, azonkívül kórházi gyógykezelés és számosan kapnak öregségi járadé­kot. Több községünkben mar meg­szokott dolog a gyermekotthon, a bölcsőde és a szülőotthon. Gyer­mekotthonokat, bölcsődéket ma már több, mint 1100 községjen találunk. A München előtti Csehszlovák Köztársaság idején Szlovákiában csupán 428 községben volt vil­lany. Több községben be volt ve­zetve a villany, de a lakosság leg­nagyobb része petróleumlámpát használt, mert a vülanybevezetéssel kapcsolatos kiadásokat nem tud­ták megfizetni. A felszabadulás óta egy pár év alatt Szlovákiában to­vábbi ezer községben vezették be a villanyáramot. A rádiók száma a mult csehszlovák köztársasághoz viszonyítva több mint hatszorosára emelkedett és az úgynevezett Szlo­vák államhoz viszonyítva pedig háromszorosára. A mozik " száma 1937-ben Szlovákiában 196 volt. Ma körülbelül 800 mozink van. Azokban a falvakba, amelyeknek nincs saját mozijuk, mozgómozik látogatnak el, és lehetővé teszik a falu dolgozó tízezreinek, hogy megismerkedhessenek a filmművé­szettel és a szocialista kultúrával. Falvaink számára megnyíltak a művelődés kapui. Míg a München előtti köztársaság idején Szlovákiá­ban csupán 6 mezőgazdasági isko. la volt. ma már 70-nél több külön­féle fajta mezőgazdasági iskolánk van, beleszámítva a főiskolákat is, amelyeket a földművesfiúk és lá­nyok látogatnak. Azonkívül a szö­vetkezeti tagok ezrei 35 mezőgaz­dasági tanfolyamon tanulnak. Eze­ken a tanfolyamokon és az üzemi iskolák keretén belül tanul ebben az évben 70 ezet szövetkezeti tag, traktoros és más mezőgazdasági dolgozó, akik megismerkednek a ha­ladó agro- és zootechnika elveivel. Kevés olyan falu van már Szlo­vákiában, ahová nem járnak autó­buszok. A falvak több mint 90 szá­zalékába be van vezetve a telefon. A Tátrát, Pöstyént, Luhacsovicét, Karlové Varyt, Krkonoset és más kiránduló helyeket, amelyeket eddig csupán a kiváltságokat élvező »felső tízezer« vehetett igénybe, ma már a munkások, kis- és középparasztok tízezrei látogatják. Évente több mint 5000 földműves vesz részt in­gyenes rekreáción. A legnagyobb eredmény, amelyet pártunk kis- és középparasztjaink számára kiharcolt, a kevés hasznot hajtő kistermelés felcserélése a jól jövedelmező EFSz ékkel. Ez a leg­nagyobb eredmény, mert éppen az EFSz.ek nyitják meg falvaink előtt az eddig nem ismert kultúrális fej­lődés lehetőségeit. Ezeket a nagy eredményeket fogják kiértékelni a X. kongresszuson. Míg a IX. kon­gresszus idején Szlovákiában csu­pán 16 második és 20 harmadik tí­pusú EFSz volt, ma már Szlová­kiában 1706 III. és IV. típusú és 65 második típusú EFSz van, ame­lyek körülbelül egymillió hektár földön gazdálkodnak. Mit hoznak az EFSz-ek földműve­seinknek ? Mindenekelőtt lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés nagyméretű gépesítését és igy le­hetővé válik, hogy az ember mun­kája könnyebbedjék és hogy jöve­delme gyarapodjék. Pártunknak kö­szönhető, hogy mezőgazdaságunk ma már annyi géppel rendelkezik, amennyi eddig még sohasem volt. A traktorok száma a háború előtti állománnyal szemben hatszorosára növekedett és gyors tempóban nö­vekszik különösen a hernyótalpas traktorok száma. Míg a IX. kon­gresszus idején csupán néhány trak­torunk volt, ma már száz- és ezer­számra dolgoznak a földeken. A szövetkezet megalakításával több földet nyertek kis. és közép­parasztjaink a barázdák felszántá­sával. Ha kiszámítjuk, hogy minden szövetkezetben a barázdák felszán­tásával 10 hektár földet nyertek, — ez a legalacsonyabb százalék, mert több községben ilymódon 50, sőt több hektárt is elértek, — elmond­hatjuk, hogy 1700 EFSz-ben körül­belül 18.000 hektár új földet nyertek kis- és középparasztjaink. A szövet­kezeti nagytermelés lehetővé tette földjeinken az agrotechnikai intéz­kedések széles méretekben való al­kalmazását és a Miosurinista mód­szerek alkalmazását, amivel több­szörösére lehet emelni a terméshoza. mot. Szép eredményeket értek el szövetkezeteink a keresztsoros vetés­sel, a burgonya és kukorica fészkes ültetésével, az előhántós ekével és a jarovjzált vetőmag vetésével. A párt és a kormány segítségének kö­szönhető, hogy földjeink hektárho­zama növekedett. Még a múltban elérhetetlennek látszott a 26 mázsás hektárhozam elérése; ugyanis az át­lag csupán 12—14 mázsa körül volt, ma pedig a szenicai szövetkezeti ta­gok például már nem elégszenek meg azzal sem, hogy keresztsoros vetéssel egy hektáron 58 mázsánál több árpatermé®t értek el. A szö­vetkezeti nagytermelés lehetővé tet­te eddig ismeretlen növényfélék ter­melését is. Ma nálunk néhány tíz­ezer hektáron termelnek cirókot, ná. melt, gyapotot, olajos gyökérféléket, kokszagízt, stb. Megkezdődött ná­lunk a természet nagyméretű általa. 'kítása. A hektárok tízezrein kiültet­ték a szélfogókat és Szlovákia déli részén már előkészületeket tettek nagy öntözőmüvek felépítésére. Pártunk és kormányunk mezőgaz­daságunk részére különböző formák­ban hatalmas anyagi segítséget nyújt; a felszabadulás óta körülbelül 60 milliárd koronát fordítottak a mezőgazdaság fellendítésére. Ezek a tények és számok meg­győzően beszélnek arról, hogy a kommunista párt hogyan harcol dol­gozó parasztjaink jobb életéért. A X. kongresszus előkészítésének kam­pányában az agitátorok használják fel ezeket és a közvetlen helyi pél­dákat is, hogy dolgozó parasztjain­kat továbbra is új győzelmekre ser­kentsék.

Next

/
Thumbnails
Contents