Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)
1953-05-27 / 128. szám, szerda
1953 május 27. UJSZ0 x 5 Leningrád, a kétszeresen kitüntetett hős város alapításának 250. évfordulója A 3icsö és hös szovjet város — Leningrád, a volt Pétervár ... alapításának ideje az orosz történelem egyik legjelentékenyebb alakjának, Nagy Péter cárnak a nevéhez fűződik. Az élenjáró nyugateurópai országokkal összehasonlítva, Oroszország a XVIII. század elején mind gazdasági, mind kulturális, mind pedig katonai tekintetben elmaradott volt. Az elmaradottság egyik oka az volt, hogy Oroszországnak nem volt kijárata a tengerhez. Marx rámutatott arra, hogy egyetlen ország sem volt annyira távol a tengertől, mint Oroszország a XVIII. század elején. „Senki sem képzelhet egy nemzetet tengerparttól elszakítva" — írta Marx. A Balti partvidéknek, „az atyák és nagyatyák földjének" visszavételéért folytatott küzdelem halaszthatatlanul szükségessé vált az orosz állam számára. Ennek a történelmi jelentőségű harcnak kimenetelétől függött Oroszország számára az a lehetőség, hogy végetvessen elmaradottságának és egysorba kerüljön az élenjáró európai államokkal. 1703 tavaszán az orosz seregek csapásai alatt elesett a Néva alsó folyásánál fekvő Nyenschanz, svéd erőd. Péter sietett megerősíteni a Balti-tengerhez vezető utat megnyitó Névát. Kotlinon, a Néva bejáratánál fekvő szigeten felépült Kronslot-eiröd a későbbi Kronstadt. Ugyanakkor a Néva torkolatánál fekvő egyik szigeten mocsarak és erdők közepén fnegkezdödött a később Péter Pálról elnevezett orosz erőd kiépítése. Az erőddel szemben Péter kicsiny faházat építtetett magának. Vele együtt sok hiive is felépítette ott házát. Megszületett Pétervár, az állam későbbi fővárosa. Nagy Péter elhatározta a győzelmes poltavai csata után, hogy az ál. lam fővárosává Moszkva helyett a Néva-parti új varost, Pétervárt. teszi meg. Sok tízezer jobbágyot hajszoltak az új város építésére. Valamennyi orosz városban megtiltották a kőházak építését, a kőműveseket pedig Pétervárra költöztették. Az erdők és mocsarak helyén rövidesen tégla- és kőházakból álló egyenes utcák épültek. A Pértevár-erőddel szemben a Néván hatalmas hajóműhely épült. Onnan széles utca indult ki," amely a Nvjeszkij Proszpekt elnevezést kapta. Pétervár élénk kereskedő várossá fejlödött ; ahova külföldi hajók szállították az árut. Pétervár, a cári Oroszország e fontos ipari központja, a forradalom előtt függött a messziről szállított nyersanyagoktól és a külföldi imperialisták szolgaságában vergődött. A pétervári gyárak lényegében csak egyszerű szerelőműhelyek voltak. A tervrajzokat, a bonyolult és fontos alkatrészeket külföldről importálták. A külföldiek minden eszközzel igyekeztek elnyomni, lealacsonyítani az orosz tudományt, az orosz technikát. A külföldiek magukkal hozták mérnökeiket és mestereiket is. Oroszországnak óriási mennyiségű szene, vasérce, reze, ólma és fája volt és van. A pétervári kikötöbe viszont véget nem érő áradatként özönlött külföldről a vas, réz, gyapot, ólom, bőr, gumi, vegyianyagok, fakészítmények, sőt téglák tömkelege is. Pétervár nagyon sok szenet fogyasztott. De a szén angol volt és nem doneci. Ez a függőség meg is tette a maga hatását már az első komolyabb próbatételnél. Amikor 1914-ben kiíert a világháború, egymásután álltak le a gyárak, nyersanyag és fűtőanyag hiányában. A front így fegyver és lőszer hiányában szenvedett. Leningrádot ma joggal tekinthetjük a világ egyik legszebb városának. A Néva gránitba öltöztetett partja feledhetetlenül gyönyörű. Hosszú, hosszú évtizedeken át zséniális építészek építették és szépítették az északi fővárost. A Néva partjain nagyszerű építészeti emlékek emelkednek. Kiváló szobrászok értékes szobrokkal díszítették a vá rost, e szobrok másolatait a világ minden nagyobb múzeumában őrzik. Leningrádról azt beszéli a nép, hogy az orosz katonai dicsőség városa. Az idegen hódítók sokszor fenték fogukat arra, hogy elérjék a Néva partjait, de ellenséges katonák még sohasem tették lábukat a gyönyörű leningrádi utcákra. A Néva jobbpartján emelke'dik a még Péter idejében alapított Tudományos Akadémia — a „Legkiválób férfiak gyülekezete". Itt dolgozott 23 éven ke resztül Michail Lomonoszov, a nagy orosz tudós. Itt működtek az orosz tudomány legkiválóbbjai. A szovjethatalom éveiben, amikor az Akadémia igazi virágzásnak indult, itt gazdagították nagyszerű felfedezéseikkel és kutatásaikkal a legkiválóbb szovjet tudósok a világtudományt. Leningrádban dolgozott Iván Petrovics Pavlov, akinek a fiziológusok. nemzetközi kongresszusa 1935-ben egyhangúlag ítélte oda a „Világ első fiziológusa" címet. Leningrádban több mint 50 főiskola van, kb. 70 technikum, száz meg száz különféle iskola, meg tanfolyam, töb tuoat kultúrpalota, klub, színház, mozi és tudományos társaság. amelyeket a szovjethatalom éveiben építettek. A városban több mint ezer könyvtár van és közöttük a világ legnagyobb könyvtára, a Lenin-könyvtár. Több mint 60 múzeum van Leningrádban és ha jól meg akarnánk ismerni, alig lenne rá elegendő egy esztendő. A leningrádi Ermitázs kincseit négy óriási épületben állították ki — ebből hármat külön építettek, a negyedik a Téli-palota. A világ minden országából jönnek tudósok és művészek, hogy az Ermitázsban tanulmányozzák a letűnt századok kultúráját és művészetét. Leningrád az orosz kultúra városa. Oroszország legnagyobbjainak tettei és szavai tették nevezetessé ezt a várost. Itt alkotta legszebb költeményeit Puskin, Lermontov, Nyekraszov, itt mutatta be tehetségét Gogoly, Tarasz Sevcsenko. S itt alkották remekműveiket Csajkovszkij, Maxim Gorkij, Belinszkij, Dob. roljubov, Majakovszkij, Alexej Tolsztoj, Repin, Glinka, * Muszorgszkij és a többi halhatatlan orosz klaszszikus. A leningrádi házak, gyárak, utcák, terek kapcsolatban állanak azokkal a nagy eseményekkel, amelyekről a történelemkönyvekben, Lenin és Sztálin életrajzaiban olvasunk. Lenin és a pétervári munkások szoros kapcsolata sohasem szakadt meg. A legfelelőségteljesebb időszakokban — 1905-+1907-ben és 1917— 1918-ban Lenin folyvást a pétervári munkások között tartózkodott és vezette harcukat. Sztálin elvtárs 1911—1913 különböző időszakaiban élt a pétervárj munkások között és közvetlenül szervezte a harcot. Ö szilárdította meg a pétervári bolsevik szervezeteket, szerkesztette a Pravdát nem törődve a letartóztatás veszélyével és a cári rendörségtől üldözve mondotta beszédeit a leningrádi gyárak röpgyülésein. Leningrádban számos olyan hely van, amely szent minden szovjet ember szemében, de a legdrágább számukra az Októberi Porradalom főhadiszállása — a Szmolnij. Itt nyílt meg 1917 november 7-én este 10.45 órakor a szovjetek II. Összoroszországj Kongresszusa és meg alapította a világ e la,', paraszt- és munkáskormányát,, a népbiztosok tanácsát. A polgárháború éveiben a péter vári munkás Vörös gárdisták ezrei széledtek szét Oroszországban, mint a szovjet hatalom szervezői. Más ezredből alakultak meg az első osztagok, az ukrajnai, doni, uráli ellenforradalom elleni harcra Petrográdot az ország és a népért szerzett érdemeiért 1919-ben a Vörös zászló renddel tüntették ki. 1924 ben, amikor a szovjet nép értesült Lenin haláláról. Petrográd valamennyi gyárában gyűléseket tartottak a pétervári bolsevikok. Kérték, hogy Petrográdot nevezzék el Leningrádnak. A szovjet kormány teljesítette kérésüket. A péterváriak leningrádiak lettek. És méltók arra, hogy városuk Leninnek, nagy tanítómesterüknek és vezérüknek nevét viselje. A szovjet hatalom éveiben a leningrádi ipar mérhetetlenül megnövekedett és kifejlődött. A hatalmas szovjet haza minden gyáiában és minden városában találhatók olyan gépek, motorok, vagy műszerek, amelyeken ez a márka áll: »Leningrád«. A Honvédő Háború kitörésekor ezt a várost merészelték megtámadni a fasiszták. Az ellenség nem tudta rajtaütésszerűén elfoglalni Leningrádot. A fasiszták ekkor a legsúlyosabb megpróbáltatásokat zúdították a többmilliónyi békés lakosra. Lakóházakra, kórházakra, iskolákra és gyermekekre válogatás nélkül dobálták a romboló bombákat. Az önkéntes' nientöosztagok és a közelben tartózkodó emberek eltakarították a romokat, kiszabadították az élve eltemetett leningrádi testvéreiket és megvetéssel rúgták félre az ellenséges röpcédulákat, amelyek azt ajánlották, hogy válasszanak a halál és a megadás között. Az emberi mivoltából kivetkőzött Hitler parancsot adott a város felégetésére. A fasiszta repülőgépek több mint százezer gyújtóbombát dobtak a városra. Bezárult a blokád gyűrűje. Csak a szállítórepülőgépek tartották fenn az összeköttetést Leningrád és a »Nagy Föld« között. A fasiszták éhhalálra ítélték a leningrádiakat. Iszonyatos volt a tél. A kenyérfejadag lecsökkent, pedig kenyéren kívüf nem volt semmi egyebük. 1941 .november 20-án 25 dekában állapították meg a munkások és 12.5 dekában az alkalmazottak és hozzátartozók fejadagját. Egy darabka gyufadoboz nagyságú, kékeskefekete kenyér volt ez, amely olajpogácsából, szójából és korpából készült. Az elvetemült ellenség, hogy megfélemlítse a leningrádiakat, fergeteges tüzérségi tüzet zúdított a gyárakra, a kórházakra, a legnépesebb utcakeresztezésekre és a sűrűn lakott lakónegyedekre. A lakóházakat nappal vagy éjjel, a gyárakat pedig éjjel-nappal lőtték. A blokád idején Leningrádban több mint 150.000 ellenséges nehézlövedék robbant. A szülők elmentek munkába, s a gyermekek nem tudták, hogy ním örökre búcsúznak-e tőlük. A kisfiú elszalad az iskoláha az édesanyja nem tudta, hogy látja-e még egészségesen fiát? A leningrádiak a sötétségben, a zárótiizek és bombázások közepette nem csüggedteik, nem vesztették el fejüket és nem lett úrrá rajtuk a kishitűség. 1941 telén megépítették az „élet útját" a Ladoga-tó jegén keresztül. Hó és jégtorlaszokon törtek keresztül és a fasiszták szemelábtára, vad bombázás és ágyúzás közepette száz- meg százezer tonna élelmet hoztak be a városba, elszállítottak a hátországba száz- meg százezer nőt és gyereket, sőt még ezer és ezer vagón értéket is megmentettek a hazának. A blokád 900 hosszú napig tartott. A 900 napon át szakadatlanul dolgoztak a leningrádiak az üzemekben. Eleinte a hóval fedett, félig lerombolt műhelyekben, tüzek világánál harckocsikat javítottak, aknákat és tüzérségi lövedékeket gyártottak. Sokan itt haltak meg közülük a munkapadok mellett. De nyomban mások álltak a helyükre. És 1943. január 18-án, amikor a blokádot áttörték és a németek szemeláttára lefektetett vasútvonal összekötötte Leningrádot az egész országgal, a leningrádiak még mindig ellenséges tűzben villany, motorokat kezdtek gyártani Groznijnak és Novoszibirszknek, hidrogenerátokat és turbogenerátorokat Komszomolszknak és Bakunak, új gépeket és telefonkészülékeket, autógumiiköpenyeket és optikai müszereket. A leningrádiak győztek. A blo. kádot széttörték. Az ország másodszor is kitüntette Leningrádot a Lenin-renddel. Az ellenség súlyos sebeket okozott a városnak. De a lebombázott házak helyén már új, szép épületek nőttek. Leningrád eddig soha nem látott fejlődésének eredmé nyeképpen olyan termékekkel aján dékozza meg a szovjet népet, amely hozzásef* a szovjet embert azokhoz i munkasikeiekhez, amelyek eddi;.' ismeretlenek voltak az emberiség történetében. T. M. NÉPNEVELÓ K SEGÍT SÉGÉRE Hogyan gondoskodik a párt és a kormány gyermekeink boldogságáról Még nemrégen a múltban a München előtti köztársaság és az úgynevezett Szlovák állam idején nem volt ritka látvány a városokban és falvakon a rosszul öltözött és roszszul táplált gyermek. A kapitalisták uralma idején országunkban nagy munkanélküliség és nyomor volt. A kapitalistákat nem érdekelte a dolgozó ember és gyermekeinek sorsa. Csak addig érdekelték őket a dolgozók, amíg munkaképesek voltak és ki tudták őket zsákmányolni. Mennyivel örömtelibb ma 'az élet, amikor országunkban a nép uralkodik. Ma nincsenek nálunk munkanélküliek, rongyosak és éhezők. A dolgozó nép életszínvonala napról napra emelkedik. Emelkedik karöltve a nemzetgazdaság fejlődésével. Békés építkezésünk nagy fejlődése az 195S 1. évi állami költségvetésből is látható. Az állami költségvetés kiadásainak nagy részét gazdaságunk fejlődésére, továbbfejlesztésére, kulturális és szociális célokra szánták. Az állami kiadásokból 430 milliárd 910 millió koronát'áldozunk gazdaságunk fejlesztésére, 111 miliárd 91 millió koronát kulturális és szociális célokra, ami az egész költségvetésnek majdnem negyedet jelenti. Mindez bizonyitja a párt és kormány gondoskodását a dolgozó ember és családjának jólétéről. Ezzel szemben a kapitalista államokban az állami költségvetés anyagi eszközeinek nagy részét fegyverkezésre és támadási célokra használják fel. Például az USA-ban a költségvetés nagy. részét, több mint 85 százalékot fordítanak fegyverkezésre, Angliában több mint 50 százalékát, Franciaországban kb. a költség-vetés 60 százalékát fordítják fegyverkezésre. Hasonló a helyzet a többi kapitalista államokban is, amelyek amerikai befolyás alatt állnak. A kapitalista államokban, beleértve Amerikát, Angliát és Franciaországot, a- szociális és kulturális célokra nagyon jelentéktelen összeget szánnak. Nem volt ez másként nálunk sem az első köztársaság idején. Például 1931-ben a burzsoá kormány az állami költségvetésből csak 350 millió koronát áldozott szociális célokra. Ezzel szemben a kormány 1952-ben a gyermekekről való gondoskodás céljaira 17 milliárd koronát fordított. Pártunk és kormányunk gyermekekről való gondoskodása léptennyomon megnyilvánul. Csupán a szlovákiai óvodák száma az 1946. évi 601-röl 1952-ben 1705-re emelkedett. Az iskolai étkezdék száma Szlovákiáiban 54-röl, amelyekben 2000 tanuló étkezett, 1950 óta 624re emelkedett és ezekben 42.660 diák étkezik. Tanulóotthonaink a múltban nem voltak. Ma a párt és kormány gondoskodik arról, hogy a dolgozó anyák nyugodtan dolgozhassanak, abban a tudatban, hogy gyermekeik jól el vannak látva. A tanulóotthonokban a diákoknak jó ellátá suk van, igen kedvező feltételek mellett. Éppen ezért ma már gyermekeink nem értik meg, ha valaki arról a nyomorról,/ éhségről és munkanélküliségről beszél, ami még ma is uralkodik a kapitalista államokban, s nálunk is volt a mult burzsoá köztársaságban. Hasonlóképpen gondoskodik pártunk és kormányunk az anyáról is. Az anyáról és gyermekről való gondoskodás a csecsemőhalandóság szakadatlan csökkenésében nyilvánul meg. 1937-ben 1000 csecsemő közül meghalt 117, 1950-ben a fokozott gondoskodás folytán a csecsemőhalandóság 60-ra csökkent. Szlovákiában a csecsemőhalandóság több mint felével csökkent. A halandóság csökkentéséhez hozzájárult a szülőotthonok kapacitásának állandó növekedése. Az utolsó 10 év alatt a szülőágyak száma 1465-ről 7211-re emelkedett 1951 végéig. Ez a szám állandóan növekszik. Amióta a Vörös Hadsereg felszabadította köztársaságunkat, hála a párt és a kormány gondoskodásának. iskolaügyünk is nagy méretekben fejlődik. A München előtti köztársaság idején 1937-ben Szlovákiában 332 polgári iskola és 57 gimnázium volt. Az ú, n. Szlovák állam idején a polgári iskolák száma állandóan csökkent, mert a Tiso—Tuka uralom idején nem akartak művelt embereket. 1952-ig középiskoláink száma 653-al növekedett. Az ipariskolák száma csaknem megnégyszereződött. Ezenkívül Szlovákiában 3 főiskolát nyitottunk meg, 3.328 hallgatóval úgy, hogy most U főiskolánk van (30 fakultáson 11.488 főiskolai hallgató tanul). Igy sorolhatnánk fel még több további iskolát is, amelyeket a felszabadulás óta létesítettünk. A München előtti köztársaság és a fasiszta szlovák állani idején dolgozóink gyermekei csak ritkán tanulhattak közép- és főiskolákon. Ha volt is kedvük és tehetségük, szüleiknek nem voltak anyagi eszközei, hogy taníttathassák őket. Ma pártunk és kormányunk nemcsak az iskolák hálózatának növeléséről gondoskodik, hanem nagy mértékben nyújt anyagi eszközöket ösztöndíjakra, hogv dolgozóink gyermekeinek lehetővé tegye a tanulást minden fajta iskolában. Egészen más képet mutatnak a kapitalista államok és a gyarmati országok. A gyarmati országokban a nép 60—90 százaléka nem tud írni és olvasni. Azonban nemcsak a gyarmati országokban, hanem az európai kapitalista országokban is fennáll kisebb-nagyobb mértékben ez a helyzet, például Spanyolországban 21 százalék analfabéta van. Törökországban több mint 40 ezer községben a nép nagy része nem tudja nevét aláírni. Olaszországban 1950ben több mint kétmillió gyermeknek nem volt lehetősége iskolába járni. S így sorolhatnánk fel több további tényt a kapitalista országokról, ame lyek bizonyítják a kapitalista rends»er korhadtságát. Még megrendítőbbek a számos tények a nyomorról és éhségről, amelyben a dolgozók és gyermekeik szenvednek. Igy például Egyiptomban 1000 gyermek közül 140 meghal, s egyes kerületekben pedig 630. A gyermekek több mint egyharmada nem éli meg a negyedik életévét. Tuniszban egy orvosra 16 ezer lakós esik. Indonéziában 76 milliónyi lakosságnak 718 orvos áll rendelkezésére. NyugatNémetországban a hatéven aluli gyermekek több mint 22 százaléka tüdővészben szenved. Franciaországban a tüdöbajosok száma évente 60 ezerrel növekedik, Spanyolországban a diákok több mint 70 százaléka tüdőbeteg. Június 1—7-ig ünnepeljük a Nemzetközi Gyermeknapot. A béketábor országaiban ez a nap örömleli ünnep lesz, mert a népi demokráciák országaiban a gyermekeknek meg van minden feltételük az örömteli élethez, amiről a kapitalista országok dolgozóinak gyermekei nem is álmodhatnak. Az említett tényeket és számokat pártunknak és kormányunknak aj. gyermekek jólétéről való gondoskodásáról, valamint a kapitalista és gyarmati országokban lévő helyzetről azért említettük meg, mert sokan elfelejtik a multat és nem látják az életszínvonal óriási emelkedését. Szlovákia Kommunista Pártja közeledő X. kongresszusa alkalmából mérlegeljük ezeket a nagy sikereket, amelyeket életünk minden szakaszán elértünk. Agitátorainknak feladata, hogy az üzemekben, hivatalokban iskolákban és a falvakon rendezett megbeszéléseken beszéljenek pártunknak és kormányunknak a dolgozók jólétéről való gondoskodásáról. Az említett számokat és tényeket ki kell egészíteni a járások, vagy a falvak további adataival és számaival, hogy agitátoraiink az üzemek, falvak, hivatalok, vagy iskolák konkrét példáival mutassák ki, hogy pártunk és kormányunk gondoskodása közvetlenül vonatkozik minden dolgozóra, tanulóra ás diákra.Hisz minden üzemben,EFSz ben, állami birtokon és építkezésen vannak munkások és munkásnők, akiknek gyermekeik iskolába járnak s akikre ezek családi pótlékot kapnak, s részesülnek mindabban, amit pártunk és kormányunk gyermekeink boldog életéért tesz.
