Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-19 / 121. szám, kedd

/ 1953 május 19 UJSZ0 Harcot a fogyatékosságok és hiányosságok ellen Gottwald elvtárs pártunk decemberi országos konferenciáján mondott beszédében 10 pontban foglalta össze azokat a feladatokat, amelyeknek megvalósításával biztosíthatjuk hazánk szocialista építésének sikeres végrehajtását. Gottwald elvtárs 10 pontja között jelentős helyet foglal el a 6. pont, melyben a hibák és fogyatékosságok elleni küzdelemre hívja fel a párttagság és a pártszervezetek figyelmét. „Tervünket teljesíteni lehet, — és teljesítjük is — ha biztosítjuk, hogy a hibák és hiányosságok feltárása után azonnal gyakorlati intézkedéseket teszünk e hibák és hiányosságok kijavítására." E azt jelenti, hogy Gottwald elvtárs mint egyik legfontosabb feladatot a hiányosságok elleni küzdelmet tűzte ki pártszervezeteink elé. Nem véletlen, hogy hazánk szocialista építésének fokozódó feladatai és sikerei közepette jelölte meg számunkra ezt a feladatot, mint egyikét a legfontosabbaknak. Nem véletlen azért, mert különösen a szocializmus építésében elért nagy eredmények korszaka alkalmas arra, hogy az elvtársak között az önelégültség, a sikerektől való megmámorosodás váljon úrrá, amikor az elvtársak azt képzelik, hogy gazdasági sikereink minden különösebb nehézség nélkül maguk küszöbölik ki a fennálló nehézségeket. Ilyen esetben a sikerektől való megrészegedés és az elbizakodottság váltja fel az éberséget és az egyes pártszervezeteken és párttagokon úrrá lesz az ideológiai munka lebecsülése, minek következtében perspektíva nélküli emberekké válnak, akik nem lesznek képesek a tömegeket vezetni. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében mondja ki pártunk alapszabályzata, hogy a párttagnak személyi tekintet nélkül jelentenie kell a vezető pártszervezeteknek, egészen a központi bizottságig a munkában felmerülő fogyatékosságokat. Ez a párttagnak nemcsak joga, hanem kötelessége is, s a hiányosságok eltitkolása súlyos bün a párt ellen és összeférhetetlen a pártban való maradással. A fogyatékosságok elleni küzdelem tehát azt jelenti, hogy mind az ideológiai fronton, mind a gyakorlati munkában tapasztalt hiányosságokat nemcsak megállapítjuk, hanem azonnal kellő gyakorlati intézkedéseket hozunk kiküszöbölésükre. „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan elismerni, okait feltárni, kielemezni a helyzetet, mely a hibát szülte, gondosan megvitatni, 'hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavitani — íme ez jellemzi a komoly pártot, ily módon telejsíti a párt a kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt és azután a tömegeket is." (Lenin müvei, 25. kötet 200. oldal.) Mindezekhez szükséges, hogy pártszervezeteink valóban mindenütt az építés élén álljanak, ne pedig utána kullogjanak. Kell, hogy valóban vezetői és irányítói legyenek gazdasági és politikai életünknek. Ma, amikor a nyugati imperialisták minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a kémek és diverzánsok tömegeit küldjék hazánkba azzal a céllal, hogy fékezzék szocialista építésünket; ma, amikor a sarokba szorított hazai osztályellenség kétségbeesetten igyekszik védeni a még megmaradt pozícióit, kell, hogy az éberség kérdése, a politikai gondatlanság és nemtörődömség elleni harc legyen pártszervezeteink állandó napi feladata. Vájjon a Szlánszky-féle öszszéesküvö központ leleplezése után van-e joga egyetlen pártszervezetnek vagy párttagnak az éberség kérdésében nemtörődöm álláspontot elfoglalnia ? Világos, hpgy nincs! Nem szabad lehetőséget adnunk a szocializmus ellenségeinek arra, hogy kihasználják hiányosságainkat saját kárthozó gonosz céljaikra. Mi történik akkor, ha a párttagság és a pártszervezet nem elég éber? Az, hogy ez a hiányosság mély gyökeret ver a dolgozó tömegek között is és a tömegek elvesztik érzéküket az osztályellenség aknamunkáival szemben. Márpedig ha az éberség kérdéséről beszélünk, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy a párt tagjai vagy szervezetei éberek, de nekünk kommunistáknak éberségre kell nevelnünk a tömegeket is. Egyszóval, minden becsületes dolgozót szocialista hazánk nyitott szemmel járó őrévé kell nevelnünk, olyanná, aki mindig a közösség érdekeinek szempontjából fogja az eseményeket elbírálni. Pártszervezeteinknek, ha előre akarnak látni, szükséges, hogy necsak a párttagok szemével, hanem a tömegek szemével is nézzenek előre. „Más az, — mondja Sztálin elvtárs — ha 10—20 vezető elvtárs figyel és veszi észre a hiányosságokat a munkában és más az, ha 10—20 elvtárssal együtt a munkások százezrei és milliói figyelnek és veszik észre a munkánk fogyatékosságait, tárják fel hibáinkat és gyürköznek neki az építés közös ügyének és jelölik ki a javítás útját." Ez annyit jelent, hogyha csak 10—20 elvtárs figyel, akkor minden bizonnyá) a

z elvtársak nem tudnak meglátni mindent és biztosan valami elkerüli figyelmüket. Ha azonban a tömegek figyelnek, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem érhet bennünket meglepetés sem állami biztonságunk, sem építésünk frontján, mert a hiányosságokat idejében felfedezik, feltárják. Tehát szükséges, hogy a kommunisták megtanulják a párttagság éberségét kiegészíteni a tömegek éberségével. Az éberség terén mutatkozó hiányosságokat csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha pártszervezeteink úgy intézik a dolgot, hogy a pártonkívüli tömegek ébersége sohasem lankadjon, hanem állandóan fokozódjon. El kell érnünk azt, hogy a tömegek tudjanak építő kritikát gyakorolni fogyatékosságainkkai szemben. Ehhez azonban szükséges, hogy kifejlesszük az alulról jövő bírálatot és önbírálatot, hogy a tömegek ügyévé tegyük és határozott harcot folytassunk a kritika és az önkritika' elsekélyesítése ellen. Ezt a harcot úgy visszük helyesen előre, ha helyesen reagálunk a tömegek kritikájára. Helyesen kell reagálnunk még akkor is, ha ez a kritika nem bizonyul minden esetben százszázalékosan helyesnek. Itt tudatosítanunk kell magunkban Sztálin elvtárs tanítását, hogy a tömegek kritikáját el kell fogadnunk még akkor is, ha abban csak 5—10 százalék igazság van. Az ilyen bírálatot is üdvözölni kell, figyelmesen kell meghallgatni és az egészséges magvát tekintetbe venni. Ha ellenkezőleg cselekednénk, ha elutasítanánk a tömegek sokszor nem tökéletes kritikáját, akiknek még nincsen kellő gyakorlatuk és jártasságuk azOk megfogalmazásában, akkor elfojtanánk a tömegekből jövő bírálatot és önbírálatot, mely egyik legnagyobb és jól bevált fegyverünk a hiányosságok feltárására. Furcsa volna, ha mi, kommunisták félnénk feltárni hiányosságainkat azért, mert ezt a külső vagy belső reakció felhasználhatja. Éppen ez az erőnk, hogy fel merjük tárni hiányosságainkat és engedjük, hogy országunk minden becsületes dolgozója bátran felfedhesse építésünk fogyatékosságait, mert ezzel az ország, a népgazdaság és az ipar építésének cselekvő részesévé válnak. Csakis a hibák bátor feltárásával tudjuk emelni pártunk tekintélyét a tömegek előtt. A kritika és az önkritika semmibevétele pártszervezeteinknél akkor következik be, amikor a pártvezetők csalhatatlanoknak képzelik magukat és elbizakodottakká válnak, ha felülről kezdenek nézni a tömegekre és az állandó meggyőzés helyett bürokratikusán, adminisztratív úton akarják végrehajtani a párthatározatokat. Abban a tudatban, hogy a párt nem tévedhet. Ez helytelen, mert éppen Sztálin elvtárs tanít bennünket arra, hogy a párt is követhet el hibákat és éppen a hibákon keresztül nevelik meg a pártot is. Természetesen, ha kritikáról és önkritikáról beszélünk, akkor nem akármilyen kritikáról és önkritikáról van szó, amely be akarja mocskolni szocialista hazánkat, hanem olyanról, amely neveli és fejleszti a munkásosztály harci szellemét, megerősíti a győzelembe vetett hitét és munkafegyelemre neveli a dolgozó tömegeket. Olyan kritikára van szükségünk, amely megsokszorozza a munkásosztály erőit és segít abban, hogy az ország igazi gazdájává váljon. Pártszervezeteink további hiányosságai falun és városon Pártszervezeteink munkájában • pedig megvalósítani széles pártonkíalapvetö hiányosságok tapasztalha- vüli aktíva nélkül nem lehet. tők, különösen falvainkon. A városi, üzemi pártszervezetek aránylag jól dolgoznak, konkrét feladatok megoldásájvai foglalkoznak a> termelés és a politikai élet vonalán és jó úton Falusi pártszervezeteink és áltatában a falusi pártmunka legfőbb fogyatékossága éppen ebből a hiányosságból, a pártonkívüli aktivista hálózat hiányából ered. Falusi haladnak ahhoz, hogy termelésünk és pártszervezeteink munkájukat többgazdasági életünk irányítójává váP'-nyire elszigetelten végzik, s a pártjanak. Ez a pozitív helyzet különö- határozatokat legtöbbször meggyösen azokon a helyeken mutatkozik zés helyett adminisztratív úton igyemeg, ahol a pártszervezetek felis- keznek bevinni a tömegekbe. Nem merték a „transzmissziós" szíjak, ä ' a tömegékkel váló állandó élő kápcsotömegszervezetek jelentőségét a szo- latban látják pártunk erejét, hanem cializmus építésében és ennek meg- sokszor a diktálásban. Nem veszik felelően hozzálátnak a pártonkívüli észre azt, hogy nemcsak a pártszeraktivisták hálózatának kiépítéséhez. Ez az aktivista hálózat üzemi és városi pártszervezeteink körül kezd kifejlődni, mint híd a párt és a tömegek között. De nemcsak hidat jelent az aktivisták hálózata, hanem a párt erős tartalékát is képezi, amelyből a párt az új, friss erőket meríti. Az új tagjelöltek nagy része például így kerül a tömegszervezeteken keresztül a párttagság soraiba. Noha nem lehet általánosítani és azt mondani, hogy mindenütt megértették az üzemi és városi pártszervezetek a pártonkívüli aktivista hálózat jelentőségét és legtöbb helyen ez az aktivista hálózat igen vékony és nem ölel fel nagyobbszámú pártonkívülit, az üzemi és városi pártszervezetek mégis elönyösebb helyzetben vannak a faluval szemben, mert az üzemi proletariátus végigjárta a szervezettség iskoláit pártunk vezetésével a kapitalizmus elleni harc idején. Üzemi és városi pártszervezeteinknek tehát legfontosabb feladata, hogy ezt az aktivista hálózatot állandóan szélesítsék, mert ennek segítségével kovácsolja ki pártunk a tömegek fokozott bizalmát. Ez a pártonkívüli aktíva segíti pártunkat ahhoz, hogy a munkásosztály tömegei aktívabban kapcsolódjanak bele az élmunkásmozgalomba és a szovjet tapasztalatok, munka< módszerek elsajátításának és alkalmazásának mozgalmába. A bolsevik párt ereje nem abban van, mondja Sztálin elvtárs, hogy a bolsevikok agitálnak, hanem abban, hogy megszervezték a pártonkívüli agitátorok tíz- és százezreit, akik mindennap és a napnak minden órájában meggyőzik a dolgozó tömegeket a párt politikájának helyességéről. Pártszervezeteink a tömegpolitikai munka motorjai. Motor, amely mozgásba hozza a hajtószljakat, s azon keresztül a tömegeket egy cél, a szocializmus mielőbbi megvalósításának érdekében. Tömegpolitikai munkánknak alapja az, hogy a tömegek megértsék pártunk irányvonalát, ezt vezet van a faluban, hanem a párt mögött ott vannak a falusi parasztok ezrei és milliói, akiket nem köt öszsze a párttal az aktivisták széles hálózata. Sztálin elvtárs az SzK(b)P Központi Bizottsága által rendezett értekezleten 1924 október 22-én megállapította, hogy a pártbeszámolók hiányosságai főkép abból erednek, hogy ezek lekorlátozódnak a pártszervezetek működésének ismertetésére, ami arra vall, hogy a párttagok egyre inkább önmagukba néznek, s megfeledkeznek arról, hogy a pártonkívüliek óceánja veszi őket körül, akiknek segítsége nélkül a pártszervezetek munkája üres kontárkodássá válik. A beszámolókban, mondotta Sztálin elvtárs, igen keveset, vagy semmit sem foglalkoznak azzal, hogy milyen a kölcsönös viszony a párt és a tömegek között. Vájjon, ha a pártszervezeteink részéről elhangzott egyes beszámolókat figyeljük, nem kapunk-e mi is ilyen képet pártszervezeteink munkájáról, nem kell-e meglátnunk azt, hogy pártszervezeteink a legtöbb helyen nem tudnak helyes képet nyújtani a tömegek hangulatáról. Ezért falusi pártszervezeteink, ha teljesíteni akarják Gottwald elvtárs 10 pontját, akkor ezen az alapvető hiányosságon kell javitaniok úgy, liogy necsak önmagukba nézzenek, hanem elsősorban a pártonkívüli parasztok milliós tömegeire és'- tanulmányozniok kell azok szükségleteit és kivánságait, számolniok kell igényeikkel és hangulataikkal. Ezt végrehajtani csak akkor tudjuk, ha a falusi pártszervezeteinket széleskörű aktíva fogja összekötni a dolgozó parasztok soraiból a pártonkívüli parasztok millióival. „Az ilyen aktíva nélkül, mely feltétlenül nagyszámú igazi parasztokból Í áll — pártunk a falun állandóan betegeskedni fog." (Sztálin: Párt és pártépítés, 542. oldal.) Bizonyos, hogy pártszervezeteink falvainkon ezen a téren nehéz feladat előtt állnak, mely feladatot nem lehet máról holnapra megoldani. De ha kihasználjuk a tömegszervezeteken belül az adott lehetőségeket, ha a kommunisták között megszűnik a tömegszervezetekkel szemben elfoglalt sokszor passziv álláspont és ellenkezőleg, ha a kommunisták teljes felelősségűk tudatában fognak belekapcsolódni a tömegszervezetek munkájába, ha mozgásba hozzák ezeket a transzmissziós szíjakat, akkor megtaláljuk az aktivista hálózat kiépítésének egyik módját, 'miután a tömegek fokozott aktivitása közepette könnyű megtalálni az erre alkalmas embereket. A másik mód az, hogy minden erővel erősíteni kell a helyi nemzeti bizottságokat és azok összetételét állandóan javítani kell. Falusi pártszervezeteink minden Igyekezete arra irányuljon, hogy bevonják falusi dolgozóink legjobbjait. Ha azt akarjuk, hogy a parasztság aktivitása fokozódjon az állam vezetésében, akkor ezt feltétlenül meg kell tennünk. A pártonkívüli aktíva megteremtésének van még egy elengedhetetlen előfeltétele, mégpedig az, hogy a kommunisták tanuljanak meg úgy bánni a pártonkívüliekkel, mint az egyenlő az egyenlővel. Ki kell küszöbölni a pártéletből a parancsolgatás módszerét, figyelemmel kell meghallgatni a pártonkívüliek hangját. Jól meg kell tanulni minden kommunistának, hogy kötelességünk nemcsak tanítani a tömegeket, de tanulni is tőlük. „A párttagok és a pártonkívüliek közötti kölcsönös viszony kéidése pártunk gyakorlatának legfontosabb kérdése." (Sztálin: Párt és pártépítés, 543. oldal.) Ez a kölcsönös viszony pedig csak a kölcsönös bizalmon alapulhat. Ez csak ott jöhet létre, ahol tudunk a paraszttal, mint egyenlő az egyenlővel bánni, ahol ez nincs, ott a bizalmatlanság légköre uralkodik, válaszfal képződik a párt és a tömegek között, a párt elszakad a tömegektől és a munkásparaszt szövetség helyébe a széthúzás lép. Hogy ezt a munkát pártszervezeteink jól végezzék, arra meg vannak falvainkon a kedvező előfeltételek. Ma már szövetkezeteink fokozott megszilárdítása folytán kialakult falvainkon a kis- és középparasztság egységes tábora a munkásosztály vezetésével a kulákok és a spekulánsokkal szemben. A múlttal ellentétben tehát, amikor a parasztságot a mezőgazdaság fejlődése bomlásra és rétegződésre kárhoztatta, ma kialakult és fokozatosan megszilárdult a falu egysége és fokozódik a tömegek aktivitása is. Ezt a helyzetet kôll^ m

a kellőképpen pártszervezeteinknek kihasználni a falu szocialistaépítésének és az osztályharc fokozás" sa érdekében az aktivisták hálózatának kiépítésével. Az elmélet jelentőségének lebecsülése Párttagságunk alapvető hiányos ságai közé tartozik az elmélet fontosságának lebecsülése. Ha teljesíteni akarjuk Gottwald elvtárs 10 pontját, akkor feltétlen fel kell számolni ezt a hiányosságot. A tapasz talat azt bizonyítja, hogy különösen falus; pártszervezeteink azért nem tudnak helyesen vezetni, mert a párttagság elméleti felkészültsége gyenge. Itt nemcsak az a hiányosság áll fenn, hogy képtelen meggyö. zö munkát végezni, s ennek következtében a meggyőző munkát diktatórikus módszerekkel helyettesítik, de fennáll az a hiányosság is, hogy a tömegek állandóan növekvő politikai fejlődése és aktivitása közepette nem tudják kielégíteni a tömegek igényeit. Tapasztalhatjuk a gyakorlatban, hogy a tömegek az agitátorokkal és a népnevelőkkel szemben fokozott követelményeket állítanak. Nem elégszenek meg ma már a jelszavas beszédekkel a szocializmus építéséről, mert a szocialista társadalmi rendszer előnyeit és rldásait érzik a saját bőrükön, élet' színvonaluk mindennapos emelkedé. sén. És ezért tudják is a tömegek, hogyan kell építeni a szocializmust, de tőlünk, kommunistáktól azt kívánják, hogy megmagyarázuk nekik, hogyan kell gyorsabban és jobban építeni. Ezt akkor érjük él, ha párttagságunk elméleti színvonalát az évi pártiskolázásokkal, valamint az önművelődés, a marxizmus klasszikusainak, különösen Lenin és Sztálin müveinek tanulmányozásával állán dóan emeljük. Ne felejtsük el soha, hogy a szovjet tapasztalatok nemosak a termelésre érvényesek, de érvényesek az ideológiai fronton is. Ezért fokozottabb mértékben kell elsajátítanunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának évtizedes tapasztalatait és akitor kellő rugalmassággal és elvi tisztasággal tudjuk érvényesíteni pártunk vezotö szere, pét a szocializmus építése és az osztályharc fokozódása közepette. Az elmélet lebecsülése mellett azonban nagy hiányosságainak vannak egyes párttagoknál, kiknek van ugyan elméleti tudása, de lebecsülik a gyakorlatot. Sztálin elvtára arra tanít bennünket, hogy az elméletet és a gyakorlatot nem lehet és nem szabad elválasztani egymástól. Mert hiá'oa a gyakorlat, ha ezt a munká; nem világítja meg élenjáró elmélet, s akkor a gyakorlat vak és céltalan, nincs perspektívája. Viszont hiába az elmélet, ha nincs összekapcsolva a gyakorlattal, szocialista építésünk és a tömegek mindennapos problémáival. Ezért a kommunistáknak munkájuk során meg kell tamťniok összekapcsolni az elméletet és a gyakorlatot. Szemünk előtt lebegjen mindig az, hogy mi a munkásosztály élcsapata vagyunk, nemcsak élcsapat, hanem él.njáró csapat ís. E

z azt je.enti. hogy élenjárni 4

s vezetni csak az tud, akinek perspektívája van. aki messzebb tud nézni, mint a tömegtik, aki előre lát. Ezt a tulajdonságot csak akkor fogjuk tudni magiakban kinevelni, ha szilárdan támaszkodunk a tudományos szocializmus elméletére és azt átvisszük a gyakorlatba is, a tömegek mindennapos életébe. Gottwald elvtár? e. pontja, melyben a hiányosságok kiküszöbölésére szólított bennünket, kell, hogy minden kommunii-rtána.t szívügyévé v ál jen, ha méltó* akarunk lenni nagy tanítónk és vezérünk emiékéhez Szlovákul Kommunista Pártja X. kongresszisi előtt meg fokozottabb mértékben mint-eddig tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy ha a szocializmus építésének meggyorsítását nleg akerjuk valósítani, akkor a hibáka; nemcsak megállapítani, hanem következetes, acélos bolsevik! akarattal el is kell távolítani. Állandóan er következetesen harcolnunk kell a tömegek bizalmáért és eröjtten- keľ a pártunk és a tömegek közötti kapcsolatot. Varga János.