Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-15 / 92 . szám, szerda

78 U J SZ0 1953 április 14 TÖBB SZENET. VASÉRCET A HAZÁNAK A „péntekesek" hegyeket mozgatnak meg Biric Márton nem álmodozott babérokról, de a melle csak úgy feszült az örömtől, amikor szombaton vs vasárnap a handlovai bányászaktíván a nováki és a pótori vájárok sorra kijelentették, hogy ők is bekapcsolódnak a .,péntekesek" mozgalmába. Biric egyszerű szavakkal fejtette ki előttük, hogy iparunknak több szénié van szüksége s ezért szervezzék meg úgy a munkát, hogy a heti tervet ne hat, hanem öt nap alatt, péntekkel bezárólag teljesíthessék. Újdonság rz? Nem Hiszen az egész országban erről tárgyalnak dolgozóink és ezért vállainak kötelezettségékei. hogy határidő előtt teljesíthessék feladataikat.. A; osztravai bányászok is egyidö óta ehhez hasonló mozgalomról beszélnek. De a mi szénbányászainknak ez'még újdonság volt. Tervszerűen, folyamatosan túlteljesíteni a tervet? Még hónapokkal ezelőtt is fejcsóválva fogadták volna ezt. És most egy segédvájár azzal jött. hogy igenis megtehetik! A bányászok komoly, meggondolt emberek. Nem nézték azt, hogy Biric csak néhány hónapja dolgozik a bányában, — pedig azelőtt csak annak a szavára hallgattak, aki a bányászmunkába őszült bele, — Biric elgondolásában szándékuk megvalósulását látták. Tudták azt, ha Biric nem is tapasztali bányász, de mint kommunista csak olyan dolgot akarhat, ami előbbre viheti harcos ügyüket. Michalov András, amikor az aktíván hallotta Biric félhívását alig tudta magát türtőztetni. Még fiatal, erősen napbarnított férfi. Gyorsan számítgatni kezdett. Ha ae ő csoportja, amely a nováku U. bánya 360-as ialán dolgozik, bekapcsolódna a „péntekesek" mozgalmába, mennyi csillével is tudnának többet adni. Megsimította fekete, göndör haját, amikor szólásra emelkedett. — Mi is bekapcsolódunk a „péntekesek" mozgalmába. A műszakiak segíteni fognak nekünk és a X. kongresszus tiszteletére, május végéig 1000 csille szénnel adunk többet. Csak enyit mondott. Nyelve nem szokott szónoki beszédekhez szaggatottan és tömören beszélt, — de szavaival megmozdította az emberek lelkét. A pótoriak Összesúgtak. Dula j Ar.drás arca áttüzesedett. Élmunkás-vájár ő is. Még alig töltötte be harmincadik évét, de már 12 éve dolgozik a bányában. — Na és mi? — hajolt Medve Jánoshoz, — ezt mi is megtehetjük! És Medve János, az idős, tapasztalt vájár, aki most az üzemi tanács elnöke. a pótoriak nevében ígéretet tett. hogy náluk is az egész üzemben hat nap helyett öt nap alatt teljesítik a tervet! Biric hálával és szeretettel szorította meg Medve elvtárs kezét. Látta, hogy már nincs egyedül. Tudta, hogy a kicsiny, gyorsvizű forrás folyammá duzzad. Alma beteljesül. Lassan nemcsak „péntékes" munkacsoportokról, hanem már ilyen üzemekről is fognak beszélni A bányászok szava kemény, mint a szikla és ígéretüket teljesítik. n. Biric Márton a handlovai Uj-Nyugati bánya 628-as falán dolgozik. Alig öt hónappal ezelőtt, amikor Handlovára jött még nem ismerte a fekete arany fejtésének fortélyait, és nem is álmodozott arról, hogy egyszer szovjet réselögép mellett dolgozhat. Akkor csak egyet tudott, hogy a bányászok magasra értékelik azt az embert, aki a nagy bányászcsalád érdekeiért dolgozik. Ügy történt, hogy öt hónappal ezelőtt. amikor még az érsekújvári építökombinát irodájában ült, nem találta helyét Nem mintha nyugtalan természetű lett volna, de mint kommunista arra törekedett, hogy kis üzemükbe is bevezessék a rendes ellenőrzést. Akkor bizony több akadékoskodóval találta magát szemben. Nem értették meg és kedvét szegték. Elkeseredésében rokonára, Gürtler Bélára gondolt, aki már évtizedek óta bányász. Most a handlovai Nyugati-bánya tanoncainak oktatója és fiából, aki szintén bányász volt, most pártunk és kormányunk mérnököt nevel. Osztraván tanul. — Mégis ez a legmegbecsültebb foglalkozás! — ütött szöget Biric fejébe a gondolat s elhatározta, hogy ö is bányász lesz. III. Annál nehezebben nyugodott bele az elhatározásba Biric Márton felesége. Hiába nézett Biric sokszor könyörgőn világoskék szemével feleségére, azzal a szemmel, amely csaknem mindig oly vidáman ragyog, hogy elhesegeti az ember lelkére telepedett borufelhőt is. Ez sem használt. — Tisztviselőből bányász?! — szólt lekicsinylőleg az asszony. — Ha majd az leszek, rájössz te is, mit jelent bányásznak lenni! — félelte Biric. Biric nem tágított és az asszony csak akkor békélt meg, amikor testvére, a bányászasszony, Gürtler Béla felesége, megnyugtatta: — Meglátod, még büszke leszel bányász-uradra! És sokat beszélt neki a fiáról, aki rövidesen bányászmérnök lesz. Így kerültek Biricék Handlovára, ahol kétszobás • lakáshoz jutottak. Gyermekeiket, a tízéves Ilonkát és a négyéves Mártát is magukkal hozták. IV. A hónapok teltek. Biric az Űj-Nyugati-bánya 628-as falán dolgozik. Antálik József a csoportja vezetője. A másik két váltócsoportot Trso Márton és Lukácsi ferenc vezeti. Biric Márton nemcsak bányász, hanem kommunista is, csoportjának ő az agitátora. Gondolkodóba ejtette, hogy Handlován miért nem tudják „simán" teljesíteni a tervet. — Nem jó, ha mindig le-föl száladgálunk. Itt valamit tenni kell! — gondolta. Nem volt tapasztált bányász, és hiába is törte azon a fejét, hogy műszakilag mit is javíthatna a munkán. Március egyik szombati napján, amikor kezébe nyomták az üzemi újság új számát, olvasgatás közben rábukkant egy érdekes cikkre. Az osztravai bányászokról írtak benne, akik arra törekedtek, hogy rendszeresen túlteljesítsék heti munkatervüket. — Ez az! Ezzel megoldódik minden! — fordult meg Biric fejében a gondolat. Azon az éjtszakán nem is tudott elaludni. Számolgatott, összeadott, szorzott, osztott, csakhogy kibogozza, miként valósíthatnák ezt meg náluk. — Ha egy nappal előbb teljesítenénk heti tervünket, már ez sokat jelentene, "— tűnődött és a heti féladatokat gyorsan elosztotta öt napra, hogy megtudja, mennyi jut • egy műszakra, egy emberre. És hétfőn, abban az időben, amikor a tízperces agitációs beszélgetést szokta tartani csoportjával, előjött a dologgal Attól tartott, hogy az emberek hümmögni fognak, hogy mit akar tőlük az újonc bányász, hogyan taníthatja őket, akik évek óta dolgoznak szakmában Antáliktól. a csoportvezetőtől tartott a légióban — Történjék bármi, de végre kell hajtani! — tökélte el Biric szilárdan. — Elvtársak, ki is számítottam Tessék, ennyit kell naponta termelnünk, hogy szombaton „ráadásra" dolgozhassunk. Csak akarat kell hozzá. — mondotta, — és több szenet adunk népünknek! Antálik Biric kezébe csapott. — Próbáljuk ki, — szól a csoportvezető, — így nemcsák többet termelünk. de többet is keresünk. Biric azonban nem elégedett meg csak ennyivel. Nemcsak jó kommunista agitátornak, hanem jó szervezőnek is bizonyult. — Nem elég, ha csak mi dolgozunk így,, de a másik két csoport elmarad. Biric erre felváltva hol az egyik, hol a másik csoportban dolgozott. Megmagyarázta a Trso- és Lukácsicsoport tagjainak is tervüket, ők sem mondtak ellent. így született meg a handlovai ÜjNyugati-bányában a „péntekesek" mozgalma. A hetek teltek és a 628-as falon sikereket értek el. Ahogy bevezették a rövidített heti munkatervet, az első héten pénteken bezárólag nemcsak teljesítették heti feladataikat, hanem 13 csillével többet is adták. Szombaton „ráadásra" dolgoztak. Hasonlóan dolgoztak a következő héten is. És a márciusi kifizetéskor Biric Márton tizenkét ropogós ezrest vitt haza a családnak. Amikor az íróasztalnál dolgozott, alig keresett négy ezrest. V. ... És most. vasárnap estefelé, a bányászaktíva után lelkesen, izzó szavakkal beszélgetett él velünk Biric elvtárs. Izgalomra semmi oka nincs. A „péntekesek" mozgalma terjed. — Ide nézzetek, — mondta élénken és egy papírlapot tolt elénk. — Csízs Gábor csoportja is „péntekes" lesz, épp az imént vállalták. A feltárásban dolgoznak. Ki is számítottam mindjárt, hogy heti tervüket 116 százalékra fogják teljesíteni! Ilyen ember Biric Márton. Örül mások sikerének is. Szemében vidám fények csillognak. Boldog, hogy bányász lett. — Ügy vélem, hogy a „péntekesek" mozgalmát nemcsak a bányákban, hanem sok más szakmában is terjeszteni lehetne. Miért ne gyorsítanák meg mindenütt a munkát, sokat hozna ám ez az ötéves terv javára! Mennyire igaza is van Biric elvtársnak. Csak rajta! A handlovai bányászok példát mutatnak. Gottwald elvtárs azt hagyta örökül reánk, hogy minden új mozgalmat a termelésben, amely előbbre viszi pártunk, a szocialista országépítés ügyét, tömegmozgalommá kell fejleszteni. Beszélgetésünk további során Antálik Józsefre terelődött a szó. Biric szeretettel beszél csoportvezetőjéről. — Jól dolgozik, jól szervezi a munkát. Most az ö indítványára kötelezettséget vállaltunk, hogy csak a mi csoportunk havonta 500 csillével ad többet, — mondja és mosolyogva folytatja: '— Ha egyszer megmozdul valami, akkor csak élőbbre haladhatunk. Müyen igazak ezek a szavak. A „péntekesek" válóban hegyeket mozgatnák meg, hogy még több táplálékot adjanak terebélyesedő iparunknak. Petrőei Bálint. A rozsnyói bányászok harcban a fejtési terv túlteljesítéséért AZ ÜZEMEK dolgozói odaadásukat. a béke iigye iránt, a május elseje tiszteletére vállalt kötelezettségekkel bizonyítják. A fokozott tervfeladatok határidő előtti teljesítésére sok merész szocialista fogadalmat tettek. S éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy a dolgozók kezdeményezését rendszeres ellenőrzéssel tovább fejlesszük és minden fogadalom valóra ís váljék. Üzemi szervezeteink legfőbb feladata, hogy valamennyi dolgozónkat a gottwaldi ötéves terv ötödik évének sikeres teljesítésére, a pártés kormányhatározat következetes keresztülvitelére ég a munkafegyelem betartására mozgósítsa. Igen fontos követelmény az ís, hogy érvényre jusson a párt vezetöszerepe és minden dolgozónkat megnyerjük a párt- és kormányhatározatok maradéktalan teljesítésének. Minden üzemben, műhelyben úgy kell szervezni és irányítani a termelést, hogy dolgozóink munkahelyükön példás munkások legyenek. Különösen a nehézipar tervteljesítését kell figyelemmel kísérnünk és főként azt kell szem előtt tartanunk, hogy betartsák a technológiai eljárásokat, nehogy selejtes legyen a termelés. Mint » szovjet embereknek, nekünk is meg kell tanulnunk, hogy bíráló és önbíráló szemmel nézzük munkánkat. Sohase elégedjünk meg azzal, amit már eddig elértünk, hanem egyre nagyobb célkitűzések felé törekedjünk. így szólt hozzánk országunk első gazdája, Gottwald elvtárs. »Nálunk is akad még ember, aki szívesen veszj a társadalom nyújtotta előnyöket, de nem szívesen veszi tudomásul, hogy a szocializmusban nincsen és nem is lehet kalács munka nélkül.« Üzemeinkben a párt- és a szakszervezeti funkcionáriusoknak arra kell törekedniök, hogy teljesítsük és túlszárnyaljuk a gottwaldi ötéves terv ötödik évét, mert az egyenletes tervteljesítéssel lehetővé tehetjük a szocializmus mielőbbi megvalósítását hazánkban. Nagy fontosságot tulajdonítunk nehéziparunk tervteljesítésének és fejlesztésének, mert szén és vasérc és a kohó-üzemeink nélkül el se képzelhetjük a szocialista ipar fellendülését. Szükséges, hogy a tervbe vett szén ég vasérc kiaknázásával szüntelenül erősítsük a munkásosztály hatalmát. A SZOVJET NÉP nagyszerű eredményei világosan mutatják, hogy iparunk fejlesztésével kapcsolatos pártmunkánkban nekünk is a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalataiból kell kiindulnunk. Mivel a rozsnyói vasércbánya-üzemek ig igen fontos láncszemet képeznek a szocializmus építésében, szükséges, hogy foglalkozzunk az üzemi pártszervezet működésével, hogyan segíti és mozgósítja a tömegszervezeteket a terv teljesítésére é

s túlteljesítésére. Rozsnyóbányán a párt vezető szerepét helyesen juttatják érvényre, mert az alkalmazottakat a szakszervezeti tanáccsal karöltve a termelési feladatok teljesítésére és a szocialista versenymozgalom kibontakozására mozgósítja. így a kommunisták a munkaverseny szervezőivé, elöharcosává válnak munkahelyeiken. A kezdeményezés a dolgozók lelkesedése kézzelfoghatóan kifejeződik a szocialista munkaversenyben, s ez visszatükröződik az összüzemi tervteljesítésben is. Ez év elejétől kezdve valamenynyi revíren , százszázalékon felül túlteljesítik termelési tervüket. A bánya-üzemek között a rozsny<3-bisztrói körzet halad az élen 127.7 százalék átlagteljesítménynyel. Ez az örvendetes eredmény nem mondható véletlennek. Az ottani pártszervezet jó munkájáról tanúskodik. Mind a bizottság, mind a tagok aktívan bekapcsolódnak a termelékenység fokozásáért folyó harcba a hibák, hiányosságok kiküszöbölésével. Az üzemi párt- és szakszervezet jó munkáját igazolja az is, hogy a termelésbe több olyan munkamódszert vezettek be, amely nagyban elősegíti a terv sikeres teljesítését. A nem teljes ferdefejtésnél, vágathajtásnál Boriszkin szovjet sztahanovista munkamódszerét alkalmazzák. A második helyen a Bernádi bányaüzem dolgozói haladnak 113.2 százalékos átlagteljesítménnyel. A kommunisták jó példával járnak elől és arra serkentik munkatársaikat, hogy az ötéves terv ötödik évét a kitűzőt határidő előtt hiánytalanul teljesítsék. Ezen a körzeten indították el hódító útjára a szocialista munkaversenyt és ez egyre nagyobb tömeget ragadott magával. Valsovszky és Gyurcsó István elvtársak voltak a kezdeményezők az »egy csillével többet a békéért® mozgalom szélesebb alapokra való helyezésében. Ezt a mozgalmat kommunistákhoz méltóan népszerűsítették a dolgozók körében. A SZADLOVSZKY-toányailzemben éppen úgy, mint a mult évben, most is lankadatlanul folyik a harc, hogy pártunk és kormányunk határozatainak megfelelően eleget tegyenek. Az év elejétől kezdve 112.3 százalékos átlagteljesítéssel haladnak előre. A siker abban rejlik, hogy a párt- és szakszervezeti funkcionáriusok a versenymozgalom igazi szervezői. A munkások politikai és szakmai tudásának fokozása legjellegzetesebben a tervteljesítésben nyilvánul meg. Az István-tárna, amely az ifjúság számára van kijelölve a tervet ez év elejétől kezdve 102 százalékra teljesíti. Az eredmény megnyugtató, különösen akkor, ha ezt az eredményt továbbra is tartják és fokozzák. Azonban az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hiányosságok, mint például a terv teljesítésének hullámzása, illetve visszaesése ellen következetesen fel kell venni a harcot. Tanítani, nevelni kell az ifjúságot, mert mind politikai, mind szakmai és szervezési tekintetben nem állnak azon a fokon, hogy a termelési feladatokat egyenletesen teljesítsék. A bányásztanoncokat hivatásuk iránti büszkeségre, feladataik példás teljesítésére, gazdaságosságra és a szocialista tulajdon iránti öntudatos viszonyra, a szakismeretek elsajátítására, ügyességre és ismereteik kibővítésére neveljék. A MÁRIA-BÁNYÁBAN ez év eleje óta 99.2 százalékra teljesitik a tervet. Az elmaradást még behozhatják, ha a munkások szakmai és ideológiai neveléséről fokozott mértékben gondoskodnak. Szükséges az agitációs csoport kiépítése is, mert a politikai meggyőző munka hiányossága nagyon is észlelhető. Vegyenek példát a »Távol Mosakvától« című könyvben szereplő Batmanovról, a naftavezeték építésének igazgatójáról és Zalkindről, a pártszervezöről, ugyanazon építkezésnél. Az építkezést Batmanov vezette, mégpedig szilárd kézzel, de milyen segítséget nyújtott neki a Párt és annak titkára, Zalkind! Mennyi segítséget kapott Batmanov azáltal, hogy Zalkind megszilárdította a pártszervezetet és ráirányította a kommunistákat a naftavezték építésének meggyorsítására, melyet maga Sztálin elvtárs rendelt el. Hogyan gondoskodott Zalkind az emberekről, hogyan iparkodott megnyerni a naftavezeték építése meggyorsításának gondolatára a. legcsökönyösebb szakembereket is. Gondoskodott a technikusok és a munkások legmegszokottabb napi szükségleteiről. Aktivizálta az ifjúságot és gondoskodott az építkezés biztonságáról és foglalkozott' mindazokkal a problémáikkal, amelyek megoldása az ügy sikerét jelenti. Nem váltak függvényévé a konzervatív szakembereknek. A konkrét feladatokra rá tudták irányítani az összes kommunistákat és ezek közvetítésével a tömegszervezeteket, a szakszervezeteket, az ifjúságot, stb. Ebből a példából induljanak ki a Mária-bánya dolgozói is. K. I.