Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-11 / 89 . szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 április 11, szombat. 2 Kčs VI. évfolyam, 89. szám cA mai teánthart: A rozsnyó—tornai vasútvonal alagútfúrói teljesítik májust köszöntő felajánlásaikat (2. old.) Előrehaladás * panmimlzsoni tárgyalásokon (3. old.) Az Antifasiszta Harcosok nemzetközi szoiidaritásá. nak napja < 4 ol (*0 A VI Nemzetközi Kerékpáros Békeverseny elő­készületei (6. old.) Becsületes, kommunistákat a járási és városi pártszervezetek élére A most lefolyó járási és városi pártkonferenciáknak nagy jelentő­séget ad az a tény, hogy a Szlová­kiai Kommunista Párt X-ik kon­gresszusától már csak pár hét vá­laszt el. Ezért a járási és városi pártszervezetek kiküldötteinek jól meg kell vitatniok vezetőségük munkájában előforduló hiányossá­gokat és elért eredményeiket. A járási pártkonferenciáknak meg kell jelölniök az utat és a további tennivalókat a pártmunkában, hogy a gottwaldi ötéves terv utolsó évét sikeresen teljesíthessük. A pártkonferenciák a járási és városi pártszervezetek legmaga­sabb fórumai, ezért a vitafelszó­lalóknak bátor kritikával rá kell mutatniok a járási vezetőségek hi­báira, hogy ezeket kiküszöbölve jobban dolgozzanak a jövőben. A pártkonferenciákon biztosítani kell a felszólalóknak a legszélesebb párt-demokráciát, hogy a konfe­renciák a pártmunka lendítő kere­keivé váljanak. A járási pártkonferenciáknak annak jegyében kell lefolyni, hogy ellenőrizzék és értékeljék, hogy a pártszervezetek az országos párt­konferencia által kitűzött feladato­kat hogyan valósították meg a gyakorlatban. A most folyó járási pártkonfe­renciáknak fő jelszava »kommu­nisták az összes dolgozókkal, az egész nemzeti fronttal együtt előre a gottwaldi ötéves terv utolsó évé­nek sikeres teljesítéséért.« Ezt a jelszót tegye minden kom­munista magáévá és ennek meg­valósítása érdekében mutasson rá minden kiküldött pártszervezetének hiányosságaira, erre kötelez minket a nagy Sztálin és a mi hőn szere­tett Gottwáld elvtársunk emléke. Számoljon t>e minden kiküldött a pártszervezetének a hatáskörébe tartozó üzem, vagy EFSz, vagy állami birtok tervteljesítéséröl, a gazdasági munkában előforduló hiányokról, elért eredményeikről és arról, hogy' az ötéves terv utolsó évének teljesítését hogyan bizto­sítja a pártszervezet. Az országos pártkonferencia jó­váhagyta a párt új alapszabályza­tát, amely nagyobb kötelességek­kel és jogokkal ruházza fel a párt­tagokat. Az országos pártkonferen­cia az új alapszabályzat második bekezdésében az e) pontban kitűzi, hogy a párttag kötelessége, hogy ^igyekezzék fejleszteni öntudatát, elsajátítani a marxizmus-leniniz­mus alapjait.« Vizsgálják meg a kommunisták pártszervezetüket, hogy biztosítot­ták-e a pártoktatás jő lefolyását, a párttagok és pártjelöltek nevelését, úgyhogy a pártoktatás témájának áttanulmányozása után saját vi­szonyaikra alkalmazzák és a gya­korlatban is érvényesítsék a párt­tagok. Számoljanak be a kiküldöttek a konferencián, hogy a pártonkívü­liekböl eleget vontak-e be a párt­oktatásba, biztosították-e az új párttagok kinevelését különösen az ifjúság, az élmunkások és a dol­gozó értelmiség soraiból. A párttagoknak alapvető köteles­ségük elméleti fejlődésüket fejlesz­teni, mert csak így tudják Marx, Lenin, Sztálin tanait a gyakorlat­ban alkalmazni és csak így tudunk sikeresen tovább haladni Gottwáld elvtárs útján. Az országos pártkonferencia ki­tűzi a pártszervezetek elé felada­tiul, hogy az ötéves terv utolsó évének sikeres teljesítésére meg kell szervezni és kiszélesíteni minden üzemben, EFSz-ben és ál­laipi birtokon a szocialista munka­versenyt. A szocialista munkaversenyt és a május 1. és 9. tiszteletére tett fel­ajánlásokat úgy irányítsák, hogy napról napra, hónapról hónapra biztosítsák az ötéves terv feladatai­nak teljesítését. Minden küldött számoljon be, hogy munkahelyén pártszervezete hogyan 'szervezte meg a szocialista munkaversenyt és a kötelezettség­vállalást. A járási pártkonferenciák kikül­dötteinek b e kell számolniok arrjl, hogy pártszervezetük hogyan való­sította meg a gyakorlatban Gott­wáld elvtárs 10 pontját. Gondos­kodtak-e arról, hogy nemzetgazda­ságunk vezető helyeire új, fiatal káderek kerüljenek, betartották-e az állami és a munkafegyelmet és következetesen harcoltak-e a párt­ás a kormányhatározatok végre­hajtásáért. A felszólalások legyenek bírálók, de egyúttal önbírálat is legyen bennük és mutassanak előre. A pártkonferenciákon a hibák beismerése után a kommunisták konkréten mutassanak rá arra, hogy pártszervezetük milyen mód­szerekkel akarja megjavítani mun­káját. A múlt évi járási pártkonferen­ciákon is az volt a fő hiba, hogy egyes felszólalók valósággal sirán­koztak hibáikon, de konkrét javas­latokat nem hoztak fel munkájuk megjavítására. Ez helytelen dolog, mert így a pártszervezetek csak passzivitásban maradnak. Például a nagymegyeri járási pártkonferencián is a felszólalások nagy része csak a hibák beismeré­sével foglalkozott és csak egypá­ran tettek arra javaslatot, hogy pártszervezetük hogyan javítsa meg munkáját. Több felszólaló vi­szont teljesen belemerült a gazda­sági kérdésekbe és nem domborí­totta ki a párt szerepét a gazda­sági munka megszervezésében. Minden felszólalónak szorosan a pártmunkáról kell beszélni, párt­szervezetének a sízövetkezetben vagy üzemben kifejtett munkájá­ról és arról, hogy milyen határoza­tokat hoztak a taggyűléseken a párt- és kormányhatározat teljesí­tésének biztosítására, a tavaszi munkák megszervezésére és arra, hogy hogyan szervezik meg a párt- és tömegszervezetek között az együttműködést és az agitációs munkát. A járási pártkonferenciák vitái­nak nem szabad a személyek elleni bírálatban kimerülni, mint ahogy az a múlt évben a lévai járási pártkonferencián is történt. A kon­ferencián a járási vezetőséget megkritizálták a kiküldöttek, de önkritikailag nem mutattak rá hiányosságaikra. A füleki járási pártkonferencián pedig nem foglalkoztak eléggé az állami birtokok munkájával, a ta­vaszi munkák előkészítésével és az új káderek nevelésének problémá­jával. A járási pártkonferenciákon ^meg kell bírálni a vezetőség munkáját, hogy a párttagok átigazolását jól végzi-e. A múlt évi rimaszombati járási nártkonferencián nem bírálták eléggé a vezetőség munkáját, pe­dig a legjobb magyar dolgozóknak a pártba való felvételére kevés figyelmet fordított. Megtörtént (Folytatás a 2. oldalon.) MINDEN ERŐVEL A GYORS VETĽSERT Gyorsítsák meg a vetést a kassai, zsolnai és az eperjesi kerületben Ezekben a napokban véget érnek az agrotechnikai határidők, amelyek keretén belül el kellett vetni a ta­vaszi búzát s csakhamar lejár az ár­pa, zab vetési határideje is. Szük­ség van' arra, hogy a kassai, zsol­nai és eperjesi kerület mezőgazda­I % tc sági dolgozói is tudatában legyenek ennek, ugyanis, amint a táblázat mutatja, a tavaszi munka vetési ter­vét nem teljesitik kielégítően. (A táblázat 1953. április 5-ről mutatja az eredményeket szlovákiai méret­ben, százalékban kifejezve:) Kerület Bratislava Nyitra Besztercebánya Zsolna Kassa Eperjes * -8 p 6 he 89.4 63.3 82.7 25.7 10 6.5 1 ® > g 65.7 66.5 54.4 32.2 42.2 18.3 -aS 93.2 96.4 63.3 34 34.8 41.3 > Ä 85 95.5 97.2 21.6 S3.7 38.3 R t 1-8 3 "S o > 62.2 77.8 53.4 6.3 6.2 1.6 v Szlovákia 43.7 A magánszektor továbbra is erő­sen lemaradt és ez az oka a tava­sziak vetési terve nemteljesítésének. JTöbb figyelmet kell fordítani az ed­diginél az őszi vetések gondozására, bár erre még számos kerületben nem helyeztek súlyt. Ugyanígy meg kell sürgetni a len vetését, amely szlo­vákiai méretben csak 18.-3 százalék­ra van elvetve. A len korai elvetése nagy hatással van a len további fej­45.4 70 44.9 62.2 lödésére és így nagyobb termés vár­ható. A hüvelyesek, a takarmányhü­velyesek éa keverékek, továbbá a vetési terv szerint a lóherefüvek, lu­cernafü, takarmány-kapásnövények és a zöldtakarmány vetését is gon­dosabban kell elvégezni, ugyanis en­nek nagy jelentősége van a takar­mányalap javításánál és az állat­tenyésztési termékek szaporodásá­nál. Vessünk be minél több földet keresztsorosan A beszteroebányai kerület déli já­rásaiban a szövetkezeti földeken már előrehaladtali annyira, hogy a járások nagy részében már a na­pokban befejezik a gabonanemüek vetését. A szövetkezeti szektor ke­rületi méretben a tavaszi búza veté­sének tervét 110 százalékon felül teljesítette, az árpa ém zab vetési tervét e hé t végén befejezi. Ezzel szemben a magánszektor nagyon le­maradt, ugyanis a fö gabonanemüek vetési tervét alig 30 százalékra tel­jesítette. Általában lemaradtak a keresztsoros vetéssel, ugyanis ezt a tervezett földterület felén alkalmaz­ták. A tornaijai járás a tavaszi búza vetését már három héttel ezelőtt be­fejezte, s ugyanúgy íassaaikint be­fejezik az árpa és a zab vetését ís. Az ipolysági, füleki, rimaszombati, zólyomi járásban is hefejezték a ta­vaszi búza vetését. Az árpa vetésé­ben legjobban áll az újbányái járás, amely a tervet 120 százalékra telje­sítette. Az Ipolysági járásban a szö­vetkezeti tagok már befejezték a zab vetését. A len korai elvetésére szükséges föld előkészítésének je­lentőségét, — hogy nagy termést érhessenek el — a kékkői járás dol­gozói megértették, ahol már a len tervezett mennyiségének 80 százalé­kát elvetették. Az egyéb tavasziak­ból a szövetkezetek eddig legtöbb, nyire a mákot és a cukorrépát ve­tették el. A kukorica fészkes- és négyzetes ültetéséről A kukorica fészkes klültetésére a földet hasonlóképpen készítik elő, mint a sorokban való ültetésre. Ez azt jelenti, hogy a földet istál­lótrágyával alaposan meg kell trá­gyázni és még az ősz folyamán fel kell szántani. A földet mind­járt tavasz kezdetén, mihelyt meg­szárad, simítózzuk. A barázdával merőlegesen simítózunk. Később, amikor a felszínen gyom mutatko­zik, ezt boronálással, esetleg kulti­vátorozással eltávolítjuk. Ezzel egy­idejűleg a földbe salétromsavas és foszforos trágyát szórunk. A szu­perfoszfát por helyett szemcsés szuperfoszfátot használunk, ame­lyet a növény ültetésével együtt szórunk a fészekbe. Ültetés előtt a földet újból boronáljuk és lazán meghengereljük. Boronálás előtt nitrát műtrágyát szórunk szét. Ké­sőbb a földet ültetésre jelöléssel előkészítjük. A jelzéseket egymásra merőlegesen (keresztben) tesszük. A jelzésre legalkalmasabbak a szé­les vetőgépek, vagy azok a fából készült jelző gépek, amelyek kö­rülbelül 5—6 méternyi földterületet fognak be egyszerre, és amelyekre fogakat szerelünk, (vasból vagy fá­ból) g a fogakat a fán keresztül merőlegesen ráeresztjük a szántó­földre. A kukorica későbbi fajánál a sortávolságnak 70x70 cm-nek kell lennie, a korainál 60x60 cen­timéternek. hogy a kukorica to­vábbi ápolásánál gépeket használ­hassanak. A fészkes ültetésre a négyszögeknek szabályosaknak k.ell lenniök. A kukorica ültetése. A kukorica fészkes ültetését kéz­zel végezzük. Ez könnyű munka. Aki a kukoricát a fészkekbe ülteti, az előre elkészített zsákból, ahol kb. 5 kg kukorica van, — balkezé­vel kukoricát szed kí, a jobb kezé­ben kapa van, amellyel a földet mélyíti azokon a helyeken, ahol a merőlegesek találkoznak. Körülbe­lül 8—10 cm mély gödröt vág, amelybe 3—5 szem kukoricát szór. A földet, amelyet a kapával fel­emelt, ismét visszaszórja a magra. A vetőmagnak, amelyet a fészkes négyzetes ültetésnél használunk, jőminőségünek és csírázóképesnek kell lennie (legalább 80—9^ szá­zalékának). Egy hektárra 12—15 kg kukoricát kell elvetni. A leg­kedvezőbb agrotechnikai határidő, a kukorica vetésre az április 15— 30-a közötti időszak. Az ápolási munkákról. A csírázás ideje alatt nagy gon­dot kell fordítani a kukoricára. A fészkes és négyzetes módon ülte­tett kukoricánál különös figyelmet kell fordítani a gaznövények eltá­volítására és a föld porlasztására. A kukorica meleg éghajlatú nö­vény, és fejlődése kezdetén nagyon sok fényre, melegre és vízre van szüksége. Ezért többször sarabol­juk s így megakadályozzuk a föld­réteg alatti víz elpárolgását. Nyá­rasdon sarabolással értek el nagy terméshozamot. Ezt úgy végezzük, hogy amikor a kukorica kisorolt, a felszínt boronáljuk, s ezzel megla­zítjuk a föld kérgét, amely mind­járt eső után keletkezik a szántó­földeken, — s ezzel a gyomot is eltávolítjuk. Később, amikor a ku­korica kissé megnő, keresztirányban sarabolunk. Általában két sarabo­lóval sarabolunk egyszerre. Az egyik saraboló az egyik irányban megy, a másik ezzel merőlegesen: így a földet egy nap alatt porha­nyósítjuk, aminek nagy jelentősége van a kukorica növésénél. Ha a kukoricának 4—5 levele van, az egyes fészkekben egyeljük. Az egyelésnél mindig a két legerősebb növényt hagyjuk meg, lehetőleg távol egymástól, hogy jól fejlőd­hessenek. Az egyelés után a földet újból porhanyósítjuk. A fészkek körülötti négyszöget kézzel meg­kapáljuk. 1*0 cm mélyen kapálunk, azonban sohasem olyan mélyen, hogy megsértsük a gyökérzetet, amely a kukoricánál mindjárt a föld felszíne alatt van. A fejlődés folyamán három-négyszer sarabo­lunk; azonban érdemes ezt a mun­kát többször is megismételni. Sa­rabolás előtt műtrágyával trágyá­zunk, különösen nitrát oldatokkal. A vadhajtások eltávolítása. Nagy jelentősége van a fészkes, négyzetes módon ültetett kukoricá­nál a vadhajtások eltávolításának, azért, mert ha a fészekben két ku­koricaszár maradna, nem fejlődné­nek kellően, ugyanis a vadhajtások a nedvességet és a tápanyagokat felszívnák előlük. A vadhajtásokat bizonyos időközökben kétszer-há­romszor levágjuk, s erre közönsé­ges zseb-, vagy konyhakést haszná­lunk. A vadhajtásokat nem taná­csos letördelni. Szükség van arra. hogy a kuko­rica fészkes, négyzetes ültetése — s ugyanúgy a burgonya fészkes ültetése váljék egyikévé a termé­szetes agrótechnikai intézkedések­nek, mind az állami gazdaságok­ban, mind az EFSz-ekben. Ez egyi­ke azon utaknak, amelyeket ne­künk a szovjet kolhozparasztok mutattak, és amelyek segítségével eddig nem ismert sikereket érhe­tünk el földjeink hektárhozamának növelésében, s így lakosságunk közellátásának javításában, kis- és középparasztjaink életszínvonalá­nak emelésében.

Next

/
Thumbnails
Contents