Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)
1953-04-05 / 85 . szám, vasárnap
2 UJSZ Ö 1953 április 30 L E A N Y IV É Z O Gogol vígjátékának bemutatója Komáromban 1953. április 1-én tartotta meg a komáromi Magyar Területi Színház második bemutatóját. Műsorára Gogol „Leánynéző" című szatíráját tűzte, tehát elsőnek előadott darabbal, a „Tűzkeresztség"-gel merőben ellentétes témájú, más korban lejátszódó, más művészi Igényeket támasztó darabot. Érthető várakozással tekintettünk a bemutató elé. Vájjon a fiatal együttes, amely a „Ttizkeresztség"-ben megmutatta, hogy a mai színművészet legjobb iskoláját járja és Stanyiszlavszkij útmutatásait követve életet tudott vinni Urbán Ernő nagyszerű parasztdrámáinak alakjaiba. — hogyan találja meg a hangját, amikor egy éppen 120 évvel ezelőtt írt darab előadására vállalkozik. És a komáromi együttes ismét győzött. Nyugodt lélekkel hasonlíthatjuk a „Leánynézö" bemutatóiát egy megnyert csatához, hiszen minden egyes szereplője harcolt a sikerért. Nem könnyű egy győzelem elérése, hiszen minden próba egy-egy kisebb ütközet. A szereplök nem csak szerepeikkel, hanem sokszor önmagukkal ls meg kell, hogy küzdjenek, ha a saját meglátásuk és ösztönük mást diktálna, mint amit a darab eszmei tartalma és így a rendező is megkövetel. A „Leánynézö" szereplőinek dicséretére mondva, ezt a harcot sikerrel vívták meg, mert korhű, élő alakokat teremtettek. A nézők mindegyike együtt sodródott a darab történésével és a szatíra maró gúnyja, Gogol leleplező tendenciája teljesen megnyerte az embereket. A komáromi közönség őszintén kacagott a korhadt orosz cári rendszer üresfejű és üreszsebü magasrangú hivatalnokain és kivénült tiszturain, akik a feltörekvő kapitalizmus újgazdagjának, az uborkafára felkapaszkodott kereskedő címkórban szenvedő lányának a kegyeiért és vagyonáért versengtek. Ez a nevetés egészséges életszemléletből és a felszabadultság érzéséből fakadt, és ugyanakkor meggyőzően és természetesen összecsendült az életerőtől duzzadó fiatal Dunyása szolgáló leány kacagásával. Ezekből a Dunyásákból és a semmittevéstől rigolyás uraik szeszélyeit tűrő Sztyepan szolgákból lettek a mai boldog szovjet emberek, akiknek képmutatástól mentes, tiszta erkölcsű élete megtanít minket is őszintén gyűlölni mindent, ami. elavult, korhadt és méltatlan az igazi emberi méltósághoz. A darab szereplőit is ez a felfedezés vitte arra a magaslatra, amely játékuk színvonalát biztosította. Nem tudta volna sem Husvár Ferenc olyan maró gúnnyal ábrázolni a félig hülye Podkoljoszint, a pipázásba temetkezett agglegényt, sem a kitűnő jellemszínésszé fejlődő Tatár-Turner Zsigmond, az unalmában házasságközvetítőnek felcsapott Kocskarjovot, de Bottka Zsuzsa sem Fjokla Ivanovnát, a hivatásos házasságközvetítöt, ha nem hatoltak volna Gogoly mondanivalójának, indító okainak mélyére. És ugyanezt mondhatjuk a többi szereplőkről. Egytől egyig kiváló szatirikus figurákat teremtettek. Ágáló úri gőgjükkel egyenes arányban növelték az ellenszenvet maglik iránt és a póruljárt, léggömbként összelappadt dicsőségük nyomán felhangzó kacagás egyben meghozta ítéletüket és a gogoli komédia ítéletét. Sikerült lehetetlenné, nevetségessé tenni az élősködő úri osztály ostoba, üres életét. Lássuk csak közelebbről ezt a Podkoljoszin udvari tanácsost. Milyen parazita módon hever naphosszat, milyen olcsó szempontok ösztönzik a nősülésre, de ugyanakkor riasztják is vissza tőle. Valóban zseniális figura és Husvár Ferenc nagyszerűen kidolgozta. Talán az utolsó jelenetében hagyott csak hátra kivánni valót. amikor ugyanis kissé elsiette az elragadtatott vőlegény szerepét, aki Ismét tehetetlen alakká vált. Ugyancsak kimagasló teljesítményt nyújtott Bottka Zsuzsa Fjokla Ivanovna szerepében Széles skálájú színésznőnek Ígérkezik, mert a Tűzkeresztség parasztasszonya után ezt a minden hájjal megkent házasságközvetítőt alakítani nem volt könnyű feladat. Elismerésre méltó temperamentumos játéka és beszédkészsége, ami nagy kincse a jó színésznek. Szinte vitte a darabot Tatár-Turner Zsigmond. Kocskarjov, Podkoljoszin barátja szerepében. Ö is a többiek kárán örvendezik, de nem mintha maga különb lenne náluk. Puszta időtöltésből nyúl bele mások sorsába és kaján örömét egész játéka jól aláhúzza. Mikor a játszmát mégis elveszti, a közönség őt is bánat nélkül teszi a többi pojácák lomtárába. Lelkes Magda, az „eladó" lány megszemélyesítője ismét vérbeli művésznőként mutatkozott be. Egyénisége ugyan túlerösen hat és néhol túlságosan „Lelkes Magda" Agafja Tyichonovna helyett, de általában meggyőzően játszik. Jól jellemzi a társadalmi pozícióra törő polgárlány típusát. Meg kell dicsérnünk a Jájicsnyica végrehajtót játszó Fekete Gyulát, a Zsevákint alakító Lehotai Antalt és a fiatal Gyurkovics Mihályt is a piperkőc Anyucskin szerepében. Míg a vetélkedő kérők közül az egyik a számító hozományvadászt, a másik a mindenáron nősülni akaró, de mindeddig sikertelenül járt, nevetségesen szánalmas, levitézlett katonatisztet alakította, addig Gyurkovics egy pojácaszerü, finomkodó tisztecskét, aki a gazdag feleség pénzével akarja pótolni saját értéktelenségét. Meglepetés volt ez a fiatal színész. Nehéz szerepéből egyszer sem esett ki, fegyelmezetten, jól játszott. Mellékszerepek, de nem kevésbé fontosak Arlna Pantyelejmonovnának, a kereskedőlány nagynénjének és Dunyáskának, a kis szolgálónak szerepel Kovács Irén, illetőleg Ferenczi Anna alakításában. Kovács Irén a paraszti származású Arina Pantyelejmonovna nyugodt, öntudatos alakját ábrázolja mindaddig, amig öt is meg nem bolondítja a házat megrohanó kérők hada. Végig jól érzékelteti, hogy lenézi és elítéli a nagyravágyó lányt és a vetélkedő hozományvadászokat. Ferenczi Anna kis szerepében is kedves, üde jelenség, az egyetlen végig bátor és őszinte véleménynyilvánító, aki szeme közé nevet a keszeglábú és pókhasú kérőknek, meg a hopponmaradt kisasszonyának egyaránt. Végére hagytuk Sztárikov kereskedőnek, az elutasított, „nem elég előkelő" kérőnek alakját, akit Gábor Gyula játszott jó felfogásban, továbbá Sztyepant, Podkoljószin szolgáját. akit Izsai Pál személyesített meg. Izsai kissé merev jelenség volt a színpadon. A szerepe pedig hálás és sokkal többet kihozhatna belőle, ha mélyebben tanulmányozná az orosz, irodalom hasonló alakjainak jellegzetes típusát. Az orosz ember egyik fő és legkedvesebb jellemvonása a természetes humor és ez Izsai szolgájából teljesen hiányzott. Ez lenne tehát a „Leánynézö" színészgárdájának rövid értékelése. Ha azonban az előadás megérdemelt sikeréről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk egyik legfőbb osztályrészeséről, a rendezőről sem. Munk István, a pozsonyi Nemzeti Színház rendezőjének fáradhatatlan és gondos munkája a legnagyobb elismerést érdemli. A „Tűzkeresztség" és most a „Leánynéző" betanítása egy fiatal, tapasztalatlan együttesnél nem kis feladat. Munk elvtárs állhatatos türelemmel foglalkozik a komáromi magyar színészekkel és Sztanyiszlavszkij módszerének alkalmazásával, kemény kézzel, de annál jobb eredménnyel vezeti sikerre az együttest. Külön meg kell említenünk a „Leánynézö" gazdag és korhű díszleteit, valamint a stílusos kosztümöket, amelyek Harmos Károly tanárfestőművész, illetőleg B. Geszta tervei szerint készültek. Gogol ,,Leánynéző"-je ezzel megkezdte sikeres életét a Magyar Területi Színház műsorán. Igazi gogoli szellemességgel és komikummal átszőtt valóságot kapnak a nézők, akik megtekintik. Biztosak vagyunk benne, hogy a komáromi és Komárom-környéki magyar dolgozók egyre többet és egyre nagyobb szeretettel keresik fel színházukat, amelyre jogosan büszkék lehetnek és amelyről elmondhatják azt, amit soha eddig magyar dolgozók el nem mondhattak hazánkban: „Ez a színház a miénk, értünk van, mert a népi demokrácia adta nekünk és mert a szocialista kultúra ügyét szolgálja." Gály Olga. A vidéki kultúrélet eseményei A „Légy jó mindhalálig" Nagybalogon Megemlékezésül Móricz Zsigmondra, a mintegy 10 éve elhúnyt legnagyobb magyar prózairőra, a nagybalogi középiskola pionírjai a napokban előadták az író „Légy jó mindhalálig" című regényének színpadi változatát. Móricz Zsigmond ebben a darabban Nyilas Misi, a szegény kisdiák alakján keresztül mutatta be, hogy milyen nagy volt az ellentét a kisparasztság, a városi ..civisek" polgárok, valamint a félfeudális rendszer arisztokratái közt. A szereplök a színdarabot elevenen, az író mondanivalójának kihangsúlyozásával adták elő. jól alakítva a jellemeket. Meglátszott, hogy figyelmesen áttanulmányozták és megbeszélték Móricz Zsigmondnak ezt a gyönyörű ifjúsági tárgyú írását. Nyilas Misi szerepét Csomós Barna játszotta gondosan és odaadással. Az öreg Valkay tanárt Gál Tibor, míg Bellácskát az elszegényedett úricsalád kisasszonyát Póznán Márta, Doroghyék vénkisasszonyát Pecsők Lenke alakította élethűen. A kollégium igazgatóját Majoros István személyesítette meg, de hiányzott belőle a régi tanárok álnyájassága és időnként leereszkedő modora. A diákok szerepébe minden szereplő beleélte magát. Különösen jól kidolgozott játékot adott Böszörményi alakjában Pásztor Barna és Sándor Mihály ábrázolásában Pál Dénes. A rendezés munkáját Hauser Jenő tanító elvtárs végezte lelkiismeretesen és körültekintéssel. A színdarab bevezető előadását és a felvonások összekötő szövegét Molnár Aranka nyújtotta. A nagybalogi középiskola pionírcsapata az előadással nemcsak sikert aratott, hanem értékes kultúrmunkát is végzett. A 34-tagú kultúrbrigád végiglátogatja a környék községeit is, majd a rimaszombati Népi Alkotó-verseny keretében mutatja be a „Légy jő mindhalálig" c. színmüvet. Az iskolások lelkesedéssel készülnek erre a feladatra, mert tudják, hogy munkájukkal a szocialista kultúra építői és mert ma az ö életük a mult Nyilas Misijeivei ellentétben egy szocializmust építő rendszer boldog diákéletét biztosítja számunkra. Hajdú András, Nagy balog. A radványi dolgozók szép példaadása A dolgozó nép életszínvonala napról napra emelkedik gazdasági és kulturális téren egyaránt. A radványiak is Jól tudják, hogy egyre szebb életüket csak úgy építhetik fel, ha politikailag és kulturális szempontból is fejlődnek. A kultúrélet alapja községeinkben a jó kultúrotthon. Ennek megszervezése terén különösen szép munkaewedményt értek el Radvány község dolgozói, mert ma a kocsma helyén barátságos kultúrház és az Ifjúsági Szövetség összejöveteli helye szolgálja a szocialista kultúra ügyét. 195S. m. 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából avatták fel az új kultúrházat, akkor alakult meg a CsISz helyi csoportja és ezen a napon nyílt meg egy további osztály a Magyar Nemzeti Iskolában. Mindezeknek a fontos kultúr-eseményeknek őszintén örültek Radvány község dolgozói nemzetiségi különbség nélkül. Machácsik E., Radvány. Kultúrcsoportok If. szlovákiai bemutatója előtt Április 9-én kezdődik Eperjesen a népművészeti alkotás szlovákiai második kultúrszemléje. A verseny 13án Kassán folytatódik tovább s 18án ér véget. A versenyen Szlovákia legjobb kultúrcsoportjai vesznek részt, melyek az őszi kerületi kultúrversenyeken első helyezést értek el. Színjátszók, zenekarok, énekegyüttesek, bábjátszók, szavalók mutatják be mindazt, amit munkahelyeiken a kul túrotthonokban, üzemi klubokban s a szövetkezetek kultúrszobáibam a szocialista épités és a népművészeti alkotás terén végeztek. A kultúrszemle jeligéje tökéletesen kifejezi a célt, melyet maga elé tűzött: „Népművészeti alkotással a gottwaldi ötéves tesrv teljesítéséért, a békéért s az ember boldog jövőjéért." A népművészeti alkotás szép eredményeket ért el az elmúlt évben A kultúrmunka tömegmozgalommá fejlődött, mely szorosan hozzátartozik az üzemek időelőtti tervteljesítéséhez a szövetkezeti földeken folyó munka lendületének fokozásához. Az együttesek tagjai a kultúroaoportban végzett munka során egyéni és kollektív kötelezettség-vállalásokat tesznek. A osoportok sok tízezer brigádórát dolgoztak már le az üzemekben, építkezéséken és szövetkezeteinkben. A tömegek szocialista nevelésében fontos munkáit végeztek: a művészet eszközeivel, a szocialista realizmus módszereivel segítenek az emberek szép tulajdonságainak kiteljesedésében és a polgári csőkévé nyek ellen vívnak kérlelhetetlen harcot. A versenyre mindenütt nagyban készülődnek a fellépő csoportok. 8 színjátszóegyüttes, 6 bábszíniház, 14 tánccsoport, 10 zenekar, 10 ének. és zeneegyüttes, 8 énekkar, valamint 20 magánszámmal fellépő kultúrmunkás vesz részt ezen a kultúrszemlén. Miről énekelnek, verselnek ezek az együttesek? Arról, hogy milyen eredményeket értünk el munkával, politikai előrelátással, szervezéssel és szorgalommal. A dal, muzsika és a tánc hirdeti a szocialista építés szép sikereit, a világbékéért folyó harc bajnokainak hősiességét. A színjátszás többek között két eredeti szlovák színművel vesz részt a kultúrszemlén, Mnaőko: „Hidak kelet felé" és Králik: „Szent Borbála" c. darabjával Az első a Szövetségei Vasút építőinek életéből, a másik az első világháború előtti bányászéletböl meríti tárgyát. A szovjet színmüirodalmat Arbuzov: „Találkozás a fiatalsággal" c. darabja képviseli a klasszikus drámairodalmat pedig Tajovszky: „Ha az asszonyé a gyeplő" és Osztrovszkij „Bankrot" c. színmüve. A Csemadok komáromi szlnjátszóegyüttese Gergely Sándor „Vitézek és hősök" című darabjával vesz részt a kultúrszemlén. Ez a darab a munkásosztály harcát mutatja be a sötét reakció ellen, mely esküdt ellensége a haladásnak s eltiprója mindéin jognak. A kultúrszemlén a bábjátszó együttesek képet adnak a szlovákiai bábszínházak munkájáról. A művészeti alkotásnak ezt az ágazatát mindezideig elhanyagolták. Az iskolák, az ifjúsági szervezetek nem fordítanak a bábszínházak működésére kellő gondot. A zene, ének- és táncegyüttesek a népművészet gazdag tárházából sok kincset hoznak fel a kultúrszemlére. A néprajzi csoportok közül többen végeznek rendszeres gyűjtést a falvakon. A trencséni, túra-lúkai együttes, az államdíjjal kitüntetett Lúčnica, a komáromi magyar tannyelvű gimnázium együttese é s a többiek, melyek továbbművelik és dolgozóink elé viszik a néphagyományt. A komáromi együttes „Majálisa" néphagyományokból merít, míg dalos táncjátékuk „Ünnep az új falun" a mai ember népművészetének alkotása. A képzőművészeti körök ugyancsak bemutatják a szocializmust építő haza munkáját, a dolgozók hazaszeretetét. Igy veszi ki részét a dolgozó nép nemcsak mint közönség, hanem mint alkotó is az új kultúra megteremtéséből. A népművészeti alkotás összszlovákiai seregszemléje megmutatja, milyen messzire jutottak el kultúrcsoportjaink azon az úton, amely Lenin szavainak beteljesedéséhez vezet: a művészetet felemelni a néphez és a népet a művészethez. Mészáros Gyula, a Csemadok közp. kultúrosztályának dolgozója. A Csemadok Besztercebányai kerületi konferenciájáról 1953 március 29-én tartották meg Losoncon a Csemadok besztercebányai II. kerületi konferenciáját. A konferencián megjelentek egyperces néma felállással áldoztak Sztálin és Gottwald elvtársak emlékének. Solymosi István elvtársnak, a Csemadok kerületi elnökének megnyitó beszéde után Koncz Béla kerületi titkár beszámolója következett. A titkár elvtárs beszédében önkritikát gyakorolt az eddigi vezetőség munkájával kapcsolatban, mivel az nem végezte el hiánytalanul a rábízott feladatokat. Kiemelte azonban az Ipolysági ée tornaaljai járás vezetőségének munkáját, amely minden tekintetben tevékeny volt. A kékkői és a fülekd járás vezetőségének hibájául rótta fel, hogy a gyűléseket nem látogatták rendszeresen. Koncz Béla titkár rámutatott továbbá, hogy fokozottabb mértékben kell a Csemadok-tagságot az osztályharcra mozgósítani. A besztercebányai kerületben 10 ezer Csemadok-tag van, de ennek csak 2.5%-a fizet elő például a Fáklyára, a Csemadok kultúrpolitikai folyóiratára. Különösen kevés az előfizetők száma a tornaaljai, Ipolysági, galsai helyi csoportnál. A magyar nyelvű pártsajtónak és a Fáklyának nem szabadna hiányoznia egyetlen becsületes magyar dolgozó asztaláról sem. A titkári beszámoló a hiányosságok mellett a I- konferencia óta elért eredményekre is rámutatott és további jő munkára buzdította a helyi csoporotok kiküldötteit. A beszámoló után vita következett, amelybe 27 elvtárs kapcsolódott be. Ez a vita nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az új járási vezetőség már helyes Irányban folytassa munkáját. Molnár Béla kultúrtárs helyesen mutatott rá, hogy az eddigi vezetőség nem ellenőrizte az egyes akciók végrehajtását és nem folytatott tapasztalatcserét más helyi csoportokkal. Béres István arra buzdította a járási és helyi szervezetek kiküldötteit, hogy fokozottabb mértékben kapcsolják be a vezető funkciókba a női kultúrtársakat. Néhány kiküldött az EFSz megalakulásáról és működéséről számol be falvainkban, míg a Csemadok rimaszombati járási vezetősége versenyre hívott ki minden helyi szervezetet a besztercebányai kerületben a kultúrmunka legsikeresebb végrehajtására. A versenykihívást a helyi csoportok kiküldöttei elfogadták. Ez után került sor az új kerületi vezetőség megválasztására. Elnök ismét Sólymosi István, alelnök pedig Sinka Gyula lett. A konferencia záróbeszédét Major Sándor elvtárs, a Csemadok központi kiküldötte tartotta, aki felhívta az összes kiküldötteket, hogy helyi csoportjaikkal még szorosabban zárkózzanak fel kormányunk és szeretett elnökünk — Antonín Zápotocky elvtárs mellé a szocializmus megvalósításáért folytatott harcban. Kelemen Béla.
