Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-05 / 85 . szám, vasárnap

1953 április 1 Ö JSZ0 3 Fokozódik a gyarmati elnyomás Kéniában A hivatalos angol propaganda mindig áldozataira fogja rá azt á nyers durvaságot, amellyel az im­perialisták a gyarmati népek fe­letti uralmuk fenntartása érdeké­ben kegyetlenül elnyomják ezen országok népét. A Kénia észak­afrikai angol gyarmaton végbe­ment események 1952 augusztusá­én kezdődtek. Kénia rendőrsége vészjelet adott le, állítván, — hogy a magát Mau-Mau-nak nevező tit­kos afrikai társaság a törvényes kormány megdöntésére törekszik és veszélyezteti a gyarmat rendjét. A gyarmatosítók közölték, hogy a Mau-Mau titkos társaság a kéniai afrikai szövetség katonai szerveze­te. Ezen az alapon börtönbe vetet­ték a kéniai afrikai szövetség hat vezérét. A szövetség Kénia gyar­mat legfőbb politikai szervezete Vezéreit most bíróság elé állítják. A gyarmati kormánykörök igye­keztek eltitkolni ezt a vérlázító rendelkezést. Több mint 50 napi­lapot, folyóiratot és havi lapot be­tiltottak. Betiltották az afrikaiak gyűléseit. A Kikuju-törzsnek — Kénia legnagyobbszámú afrikai bennszüllött lakosságának — kö­rülbelül 2000 négyzetmérföldnyi térségén elterülő rezervációs terü­lete nagykiterjedésű koncentrációs táborrá vált. A törzs állatállomá­nyát, mely létfenntartásának egyik főforrása, elvették és elhajtották. A bebörtönzések és üldözések egy­re nagyobb méreteket öltenek és fokozódik az a barbár durvaság is, amellyel vizsgálatokat tartanak a lakosság között. Bilincsbe vernek olyan embereket, akik ellen semi­lyen vádat nem tudnak felhozni és csupán azért kínozzák őket, mert a Kikuju néptörzshöz tartoz­nak. Kénia déli részében összpon­tosul az ország egész gazdasági élete. Az itteni lakosságnak nagy részét koncentrálták. Dél-Kénia lakossága 5,500.000 afrikaiból, 91.000 indiaiból, 30.000 európaiból és 24.000 arabból áll. Az euró­paiak közül 3000-en letelepültek és mezőgazdasággal foglalkoznak. Az ültetvényeseknek ez a kis csoport­ja több mint 43.000 négyzetkilomé­ter földet tart egyeduralmában. E földterületnek csak 6%-át müvelik meg rendesen. Körülbelül 5 millió feketét a kevésbbé termékeny te­rületeken fekvő rezervációkba űz­tek. Az elmúlt 30 év alatt egyre ki­látástalanabbak a rezervációs .terü­letek életkörülményei. Valahány­szor a helyzet különösképpen ki­éleződött, királyi bizottság szállt ki. A Kénia életfeltételeinek kivizs­gálására létesített bizottságokból oly sok volt már, hogy Kénia »a királyi bizottságok országa« néven lett ismeretes. A legnevezetesebb bizottság, Hilton Young 1930-ban alakult bizottsága volt. E bizottság beszámolója után nyomban az akkori munkáspárti kormány memorandumot terjesztett elő a keletafrikaj politikáról, amely memorandum a népámítás egyik legcínikusabb példájaként került a történelembe. A memorandum le­szögezte, hogy a bennszülött rezer­Vációk kijelölt határain belüli föld­terület »örök időkre az afrikaiak használatában és tulajdonában ma­radj. A memorandum a továbbiak­ban rámutatott arra, »hogy ennek az ünnepélyes ígéretnek bármine­mű megszegését Nagy-Britannia kormánya nemcsak a kormány bi­zalmával való rút visszaélésnek fogja tekinteni, hanem úgy fogja kezelni, mint az egész gyarmat ár­talmas fekélyét«. Ez az s>ünnepélyes ígéret« nem tartotta vissza a gyarmatosítókat a bennszülöttek földjének további kézbekerítésétől. Hallatlan kegyet­lenséggel végrehajtott kilakoltatá­sokkal egyre jobban kiszorították az afrikai néptörzseket a termé­keny földterületekről. Az afrikaiak számos esetben kénytelenek 180 napot ingyen dolgozni a fehér föl­desuraknak. Az »Observer« című londoni lap 1952 október 26-án rámutatott ar­ra, hogy Kiambu körzetében a Kíkuju-rezervációs lakosainak 40%-a földnélküli, hogy a közeljövőben a Kikuju-törzs 90.000 tagja minden létfenntartási eszköz nélkül ma­riid. Az angol kormány nem nyúj­tott segítséget e népnek, mivel más tervei voltak. 1947 óta Kénia különleges har­cászati jelentőséggel bíró terület az angol-amerikai imperializmus háborús terveiben. Kéniában meg­kezdték katonai raktárak és arze­nálok építését Nairobi és Monbas körzetekben. Modernizálják Mon­bas kikötőjét. Uj repülőtereket éS felszálló tereket létesítenek. A nairobi, monbasi és kiszumui légi kikötőket lényegesen kibővítik. Az Egyesült Államok nem puszta megfigyelőként működtek Kéniá­ban. 1949 májusában az USA gaz­dasági együttműködési hivatala bejelentette igényét arra, hogy Kénia nyersanyagot szállítson az USA-nak kianit előállításának céljá­ra. A kianit termelését évi 25.000 ton. náról 37.000-re kívánták fokozni és ezért volt szükség az USA-ba tör­ténő fokozott kivitelre. A kianit egy alumínium- szilikát, melyet tűz­álló anyag előállítására használ­nak. 1949 júliusában az amerikai gaz­dasági együttműködési hivatal kép­viselői ismét megjelentek Kéniá­ban. Jóváhagyták az Észak-Rodé­ziát Kelet-Afrikával összekötő har­cászatilag igen nagyfontosságú vasútvonal építésének tervét. A tervbevett vasút célja, hogy össze­kösse a Kénia—Uganda vonalat a Közép-Tanganyika és az észak-, valamint délrodéziai útvonallal, mely összefügg a délafrikai rend­szerrel. 1951 augusztásában Nairobiban értekezletet tartottak »a védelmi kérdésről*. Az értekezleten a gyar­matosító országokon kívül részt­vettek az USA megfigyelői is. Az imperialista tervek összhangbaho­zása kérdésén kívül megvitatták a nemzeti felszabadító mozgalom el­leni küzdelem kérdését is, melynek kibontakozása megakadályozza Af­rika népeinek elnyomóit új háború előidézését szolgáló terveikben. Az imperialisták kegyetlensége a kukuji törzs ellen, Kénia néptör­zseinek körében a szolidaritás és kölcsönís együttérzés mély érzel­mét váltja ki. Angliában sem sike­rült az imperialista propagandának becsapnia Anglia népét. A szak­szervezetek, kooperációs szövetsé­gek, a munkáspárt helyi szervezetei által hozott határozatok, a diák­szervezetek tiltakozó határozatai követelik a kéniai rémuralom azon­nali beszüntetését. A határozatok rámutatnak arra, hogy az angol nép nem támogatja az angol kor­mány által folytatott elnyomó poli­tikát. A kéniai gyarmatosítók ál­latiassága elleni tiltakozó kampány élén Nagy-Britannia Kommunista Pártja áll. Az angol gyarmatosítók kudar­cot vallanak terrorjukkal és elnyo­mó politikájukkal. Cselekedeteik arra késztetik az afrikai száraz­föld népeit, hogy elszántan fokoz­zák harcukat és mielőbb lerázzák magukról az imperialista elnyo­más és kizsákmányolás gyűlöletes véres rendszerének igáját. A moszkvai »Pravda« cikke nyomán. A francia dolgozók harcának első eredménye: André Tollett és Jean Meunier szabadlábon A francia dolgozók határozott és egységes fellépése a kormány fasisz. ta merényletével szemben máris meghozta első gyümölcsét: a vád­tanács szabadlábra helyezte André Tollett-et. a CGT központi vezető­ségének a mult hét folyamán letar tóztatott tagját, valamint a hat hónappal ezelőtt bebörtönzött Jean Meuniert, a Francia Köztársaság Ifjúsági Szövetségének egyik veze­tőjét, a „ĽAvant Garde" igazgató­főszerkesztőjét. A többi bebörtönzött hazafi ügyé vei kapcsolatban a vád tanács a to. vábbi fogva tartás mellett döntött. A Szovjetunió belügyminisztériumának jelentése Aprüis 4-én a szovjet lapok a Szovjetunió belügyminisztériumának a következő jelentését közölték: „A Szovjetunió belügyminisztériu­ma gondosan kivizsgálta az előze­tes vizsgálat és a többi támpont anyagát azon orvoscsoport ügyében, akiket kártevő, kém és terrorista akciókkal vádoltak a szovjet állam vezető személyiségei ellen. A vizsgálat megállapította, hogy M. S. Vovszi professzor, V. N. Vi­nogradov professzor, M. B. Kogan professzor, B. B. Kogan professzor, P. í. Jegorov professzor, A. I. Feld­man professzor, J. G. Epinger pro­fesszor, V. Ch. Vaszinlenkov pro­fesszor, A. N. Grinstein professzor, V. F. Zelenin professzor, B. S. Pre­obrazsenszkij professzor, N. A. Po­povová, V. V. Zakuszov professzor. N. A. Seresevszkij professzor és G. I. Majorov orvos, akik ebben az ügyben vádolva voltak a volt állam, biztonsági minisztérium által, helyte­lenül, minden törvényes alap nélkül kerültek letartóztatásba. Az ellen­őrzés folyamán megállapítást nyetft, hogy az említett személyek ellen emelt vádak igaztalanok és hogy a dokumentáris anyag, amelyre a ki­vizsgáló szervek támaszkodtak, alaptalan. Megállapították, hogy a vádlottak vallomásait, amelyekben állítólag megerősítették az ellenük emelt vádakat a volt állambizton­sági minisztérium kivizsgáló osztá­lyának dolgozói olyan vizsgálati módszerek alkalmazásával érték el, amelyek meg nem engedettek és amelyeket a szovjet törvények szi­gorúan tiltanak. A Szovjetunió belügyminisztériu­ma külön ezen eset kivizsgálására alakult vizsgálóbizottságának meg­állapítása alapján N. S. Vovszi, V. N. Vinogradov, B. B. Kogan. P. L Jegorov, A. I. Feldman, V. Ch. Va­szilenkov, A. M. Grinstein, V. F. Za­lenin, V. S. PreobrazsenszkiJ, N. A. Popovová, V. V. Zakuszov, N. A. Seresevszkij, G. I. Majorov letar. tóztattottakat és a többi, ebben az ügyben vádlott személyeket telje­sen tisztázták a kártevő, terrorista és kémtevékenység vádja alól és az OSZSZSZK büntetőtörvénykönyve 5. szakaszának 4. cikkelye alapján szabadlábra helyezték. Azokat a személyeket, akik a vizsgálat helytelen vezetésében bű­nösek, letartóztatták és felelni fog­nak bűntetteikért. Búcsú a moszkvai repülőtéren Yves Fargefól, a Francia Országos Béketanács elnökétől Moszkva társadalmi életének kép­viselői április 2 án kísérték utolsó útjára Yves Fargeot, a békém oz. galom tragikusan elhúnyt kimagas­ló vezetőjét, a Francia Országos Béketanács elnökét, a Béke- Világta­nács Irodájának tagját, a nemzet­közi Sztálin.békedíj kitüntetettjét, akinek holttestét repülőgépen szál­lították hazájá.ba. A központi repülőtéren népes gyászgyülést tartottak. A kopor­sónál mély csendben sorakoztak fel a szovjet Békevédelmi Bizottság, „A népek közötti béke megszilárdítá­sáért" nevű Nemzetközi Sztálin­díj Bizottság, a szovjet szakszerve­zetek, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottsága, a Szovjet Ifjúság An­tifasiszta Bizottsága, a Szovjet Írók Szövetsége képviselői, a szovjet tu­dományos és művészeti élet kiváló­ságai, moszkvai vállalatok munká­sai és munkásnői. A gyászgyúlésen felszólalt Nyi­kolaj Tyhonov, a Szovjet Békevédel­mi Bizottság elnöke, Dmitrij Szko belein, a Nemzetközi Sztálin-díj-Bi­zottság elnöke, Laurent Casanova, a Béke-Világtanács tagja, Zinaida Gagarina, a Szovjet Nők Antifa­síszta Bizottságának helyettes el­nöke, a Béke-Világtanács tagja és Ilja Erenburg író, a Béke-Világta­nács tagja. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozata Április 4-én a szovjet lapok kö­zölték, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elhatározta, hogy eltörli az 1953 január 20-ki rendeletét a Lenin-rend odaítélésé­ről L. F. Tlmasuková orvosnőnek, amely az újonnan megállapított té­nyek megvilágításában hibásnak mutatkozott. Az ENSz közgyűlés főbizottsága a közgyűlés napirendjére tűzi a Kuomintang-kormánynak a Burma ellen irányuló agresszív cselekedeteit Az ENSz-közgyűlés 7-ülésszaká­nak napirendjére tűzték a burmai kormány javaslatát. Ez a javasolt új napirendi pont a következő: „A Burmai Unió panasza a formózai Kuomintang-kormánynak a Burmai Unió ellen irányuló agresszív cse­lekedetei miatt". Burma képviselője felszólalásában rámutatott, hogy a Kuomintang­csapatok agressziója — amely Bur. m a területi épsége és szuverenitá­sa ellen irányul — veszélyezteti a távolkeleti békét és biztonságot. Kiemelte, hogy ez az 1950-ben megkezdett agresszió most egyre nagyobb méreteket ölt. Ebből kiin­dulva Burma képviselője szorgal ­mazta, hogy tűzzék a közgyűlés na­pirendjére a kormány áltai elöter­jesztett kérdést és hagyják jóvá az ezzel kapcsolatos burmai határo­zati javaslatot. Ez a határozati ja­vaslat indítványozza, hogy a köz­gyűlés ajánlja majd a Biztonsági Tanácsnak „a formózai Kuomintang­kormány megbélyegzését az emlí­tett agressziós cselekedetek miatt". Indítványozza továbbá: ajánlja a közgyűlés, hogy a Biztonsági Tanács „tegyen meg minden szükséges lé­pést a formózai Kuomintang-kor­mány Burma ellen irányuló agresz­sziós cselekedetei haladéktalan meg­szüntetésének biztosítására". A Kuomintang-klikk képviselője felszólalásában azt állította, hogy a burmai kormány által javasolt na­pirendi pont közgyűlési megvitatá­sa nem segíti elő a probléma meg­oldását. A Kuomintang-ügynököt azonban senki sem támogatta. A föbizott. ság elhatározta, hogy a közgyűlés napirendjére tűzi a burmai küldött, ség által előterjesztett napirendi pontot. A Kuomintang-küldött in­dítványozta, hogy a „formózai Kuo­mintang-kormány" szavakat cserél, jék fel a „Kínai Köztársaság kor­mánya" szavakkal. Burma képviselője ellenezte ezt a módosítást és hangsúlyozta, hogy Burma kormánya a központi népi kormányt ismeri el a Kína egyedü­li törvényes kormányának és a formózai kuomintangisták teljesen alaptalanul tartanak igényt arra, hogy őket Kína kormányának te­kintsék. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője támogatta a burmai kül­dött javaslatát. Az ülés végén Pearson közgyű­lési elnök bejelentette, hogy táv­irat érkezett Csu En-lájtól, a Kí­nai Népköztársaság népi közigaz­gatási tanácsának elnökétől, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterétől a koreai hadmüveletek megszünte­tésére vonatkozó tárgyalások kérdé­sévei kapcsolatban. Pearson kijelen­tette, hogy ezt a táviratot hivata­los okmányként haladéktalanul kö­röztetik a közgyűlési küldöttek kö­rében. Szovjet és brit katonai hatóságok tárgyalásai Berlinben Berlinben folytatódtak a már áp­rilis 1-én megkezdődött tárgyalások a szovjet és brit katonai hatóságok között arról, hogy a légi incidensek elhárítása céljálból biztosítsák a re­pülőgépek repülésének biztonságát a Német Demokratikus Köztársaság területe feletti légifolyosókon. A tárgyalások azoknak a javaslatok­nak az alapján folynak, amelyeket V. I. Csujkov hadseregtábornoknak Kirkpatrick nyugatnémetországi brit főbiztoshoz március 18-ám intézett levele tartalmazott. A tárgyalásokon résztvevő kül­döttséget szovjet részről I. D. Pod­gornij repülőaltábornagy, brit rész­ről E. Jones repülőaltábornagy ve­zeti. Mint ismeretessé vált, a szovjet küldöttség javasolta, hogy hívják meg a tárgyalásokra a németországi amerikai és francia katonai hatósá­gok képviselőit is. Benőit Frachon válaszol a reakció rágalmaira A „l'Humanité" csütörtöki vezér­cikkét Benőit Frachon, a CGT fő. titkára írta, aki ellen a francia kor­mány letartóztatási parancsot adott ki. Benőit Frachon így ír: „A kormánysajtó napok óta ki­tartóan ismételgeti, hogy elhagytam Franciaországot, Bécsben vagyok — noha minden e híresztelés ellen szól. A kormánysajtó egész pontosan tud. ja, hogy hazugok ezek a hírek. A hollétem körül csapott zenebonának az a célja, hogy a munkásosztállyal elhitessék, azért siklottam ki a rendőrség karmai közül, hogy ve­szélymentes helyre meneküljek. Ez a feltevés pontosan visszatük­rözi a munkásosztály ellenségeinek, a nemzeti függetlenség árulóinak gondolkodásmódját Mindenki tud. ja hogy ezek az emberek, ha kitör­ne egy háború, igyekeznének mi­nél messzebb menekülni, távol Amerikába vagy Afrikába. Természetesen nem kértem enge­délyt arra, hogy Bécsbe mehessek — ha nemzetközi kötelezettségeim oda szólítottak — és nem kértem engedélyt arra, hogy visszajöjjek, mikor feladatomat elvégeztem. Szabadonbocsátották a letartóztatott 43 ribollai bányászt A Grossetp-tartománybeli ribol­lai-bánya 43 bányászát — akiket a rendőrség letartóztatott, mivel meg­szállták a bányát, hogy megvédjék munkahelyüket — a lakosság nyo­mására szerdán szabadonbocsátot­ták. Ribolla és környékének lakosai hatalmas lelkesedéssel fogadták a börtön kijáratánál a szabadonbocsá­tott bányászokat és rögtönzött ün­nepséget rendeztek tiszteletükre. Május második felére halasz­tották a Béke-Világtanács budapesti ülését A Béke Világtanács több tagja, úgyszintén több nemzeti béketanács azt javasolta, hogy a Béke Világ­tanács április közepére tervezett legközelebbi ülését későbbi időre ha­lasszák. A Béke Világtanács Irodája e ja­vaslatok alapján most úgy döntött, hogy a budapesti ülést május má­sodik felében tartják meg. A Biztonsági Tanács kijelölte az ENSz új főtitkárát A Biztonsági Tanács Buharj pa­kisztáni küldöttnek, a tanács elnö­kének aláírásával közleményt adott ki. A Biztonsági Tanács — hangzik a közlemény — 617-ik záirt ülésén tíz szavazattal (egy küldött tartóz­kodott a szavazástól) elfogadta Franciaország képviselőjének azt a javaslatát, amely javasolja a köz­gyűlésnek, hogy az ENSz főtitkárá­vá Dag Hammarskjöld úr, svéd tár­canélküli minisztert nevezze ki. A javaslat ellen egyetlen szavazatot sem adtak le. Ezt a javaslatot meg­küldték a közgyűlés elnökéinek. Mint az „Associated Press" hír­ügynökség tudósítója az ENSz szék­helyéről jelenti, a Biztonsági Tanács­ban a Hammarskjöld jelölése kérdé­sében tartott szavazásnál a Kuomin­tang küldött tart5zkodott a szava­zástól.

Next

/
Thumbnails
Contents