Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-04 / 84 . szám, szombat

W&3 április 4 UJ szo 5 A NAGY SZTÁLIN ÉLETE A szocializmus országa — a legmagasabb típusú demokrácia országa. Azért nevezzük legmagasabb típusú demokráciának, mert gyökeresen különbözik attól a hamis, képmutató áldemokráciától, amelyet a burzsoázia állított hoszszú időn keresztül az elvakított népek elé. A legtisztább demokrácia a szocialista demokrácia. Ezt bizonyítják a tények. A szocialista demokráciát a Szovjetunió Alkotmánya, a Sztálini Alkotmány iktatta törvénybe. Azért valósulhatott meg a szocialista demokrácia a Szovjetunióban, mert a szovjet nép — a munkásság, parasztság és értelmiség, — a legteljesebb baráti közösségben él és építi az országot, építi a jövőt. E szoros együttműködés alapján fejlődött ki a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysége, a Szovjetunió népeinek testvéri közössége és a szovjet emberekre jellemző tiszta hazafiasság érzése. Ezen az alapon jött létre a teljes demokrácia diadalát biztosító választójog. Mi jellemzi a szocializmus országának választójogát? A népakarat megnyilvánulása a választás minden szakaszán. A jelölteket maga a nép választja ki a legjobb dolgozók közül, tekintet nélkül a jelöltek pártállására. A gyárak munkásai, a falvak dolgozói saját tapasztalataik alapján jelölik ki azokat a kiváló vezetőket, élenjáró munkásokat, parasztokat, értelmiségi dolgozókat, akik tetteikkel bebizonyították, hogy alkalmasak az ország, a nép ügyeinek irányítására. A történelemben még soha nem volt példa arra, hogy a nép olyan hatalmas tömegben vonult volna az urnák elé, mint a Szovjetunióban 1937-ben és az azóta lezajlott valamennyi választás során. • 1938-ban jelenik meg »A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja történetének rövid tanfolyama^ amelyet Sztálin elvtárs írt és az SzK(b)P Központi Bizottságának külön bizottsága jóváhagyott. Sztálin elvtárs könyve nemcsak hatalmas tárgyismerettel és zseniális tudással megirt történelmi mű, hanem valóságos enciklopédiája a marxista-leninista alapismereteknek, tárháza a kommunista párt gigászi történelmi tapasztalatainak. A Párttörténet hatalmas eszmei fegyvere lett a szovjet népnek, de a mi eszmei fegyverünk is. Nincs a politikai, gazdasági és kulturális életnek olyan szakasza, amelyre ez a mű nem adna útmutató feleletet. Megmutatja a marxizmus továbbfejlődését a proletariátus osztályharcának új viszonyai között, az imperialista és proletárforradalmi korszak marxizmusának fejlődését, a marxizmus fejlődését abban a korszakban, amelyben a szocializmus győzelme a föld egyhatodrészén már bekövetkezett. A mű egyik fejezete — »A dialektikus és történelmi materializmusről« rendkívül áttekinthető, világos és tömör formában magyarázatát adja a dialektikus és történelmi materializmusnak. Sztálin elvtárs zseniálisan összefoglalja ebben a müvében mindazt, amivel Marx, Engels és Lenin gazdagították a dialektikus módszert és a ma témalista elmélet tanát és a legújabb forradalmi gyakorlat és tudom* nv alapján rávilágít a további fejlődés útiára. Ahhoz, hogy ne tévedjünk a politikában, szem előtt kell tartanunk a marxista dialektikus módszer tételeit. ismernünk kell a történeti fejlődés törvényeit, — tanítja Sztálin elvtárs. »A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja történetének rövid tanfoiyama« eszmeileg felfegyverzi a munkásosztályt' a proletárdiktatúra kivívásáért és a kommunizmus felépítéséért folytatott harcában Megmutatja azt a szoros kapcsola tot, amely az eszme és gyakorlat, a marxizmus-leninizmus tanítása és a bolsevik párt forradalmi tevékenysége között fennáll. Ezzel iránytűt adott az egész haladó világnak. • Sztálin írásaiban és beszédeiben továbbfejleszti a párt stratégiájának és taktikájának lenini elveit, aminek rendkívül nagy a jelentősége valamennyi ország kommunista mozgalma szempontjából. Sztálin elvtárg a marxizmus-leninizmus eszméinek fényszórójával világította meg és továbbfejlesztette a párt és a szovjet állam előtt felmerült fontos problémákat. Ezek közé tartoznak: A kommunista párt, mint újtípusú forradalmi párt, s különösképpen vezető szerepének kérdése a proletáriatus diktatúrája rendszerében. A szocialista iparosítás a Szovjetunióban és döntő jelentősége a szovjet állam megerősítése szempontjából. A parasztgazdaságok millióinak kollektivizálása és az utolsó kizsákmányoló osztály, — a kulákság felszámolása, mint az egész népgazdaságnak szocialista alapokra fektetésének befejezése. A szocialista állam minden eszközzel való megerősítésének problémája a kapitalista környezet feltételei között és az a kérdés, hogy milyen feltételek mellett hal el az állam. A nemzetiségi kérdés a burzsoademokratikus forradalom időszakában és a nemzeti-gyarmati kérdés a szocialista forradalom időszakában. Ezeknek és más problémáknak kidolgozása Sztálin müveiben nemcsak a Szovjetunió népei számára bizonyultak életbevágó fontosságúnak, hanem más országok szempontjából is, különösen azokat az országokat véve tekintetbe, amelyek ráléptek a szocializmus útjára vagy nemzeti felszabadító harcot folytatnak. Sztálin elvtárs, mint a halhatatlan Lenin nagy ügyének folytatója, gondolkodása és minden tette központjába az embert tette. Szállóigévé vált az a mondása, hogy »a legfőbb érték az ember«. Sztálin nem szűnt meg hangoztatni, hogy az embertől, képességei kibontakozásától, harmonikus fejlődésétől függ, hogy ne az ember szolgálja a gazdaságot, hanem a gazdaság álljon az ember szolgálatában. Hirdette, hogy a termelékenység emelése nem lehet öncélú, hanem a nép érdekét, anyagi és szellemi szükségleteit szolgálja. A világot úgy kell formálni, hogy az valóban az ember világa legyen. • 1939 márciusában tartotta a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XVIII. kongresszusát, melyen Sztálin beszámoló beszédében mélyenjáró elemzését adja a Szovjetunió nemzetközi helyzetének és leleplezte a Szovjetunió elleni háború és intervenció gyu

jtogatóinak terveit. A Szovjetunió sztálini külpolitikáját elsősorban és mindig állhatatosan a béke szelleme jellemezte, — ahogy a győzelmes háború után és ma is a szovjet nép politikáját a béke jellemzi. Akkor is. ahogy ma is, a szovjet nép nem csupán saját országa népeinek érdekeit védelmezte, hanem arra törekedett, hogy az egész világ békeszerető népeit megvédje a nemzetközi imperializmus merényleteitől. Az olasz-abesszin háború idején a szovjet küldöttek a Népszövetségben Abesszínia védelmében szálltak síkra és harcoltak azért, hogy gazdasági megtorlásokkal éljenek a támadó Olaszország ellen. »Amikor 1936-ban Hitler és Mussolini, bérencükkel, FrancővaJ együtt a spanyol népre törtek, az angol-francia diplomácia pedig a »benemavatkozás« leple alatt a fasiszta agresszió rablógyilkos ter1937—1940 • * • veinek megvalósítását segítette elő — a dicső spanyol népnek, a fasiszta agresszió első áldozatának, csak a Szovjetunió nyújtott hathatós segítséget®, — írja K. J. Vorosilov marsall, »Sztálin és a Szovjetunió fegyveres eröi« című könyvében. És 1938-ban, amikor Franciaország és Anglia kormánya kiszolgáltatta hazánkat, Csehszlovákiát Hitlernek és a horogkeresztes diktátor lábbal tiporta a vele kötött szerződéseket és egyezményeket — egyedül a Szovjetunió volt hajlandó késedelem nélkül Csehszlovákia segítségére sietni. »A kritikus 1938-as évben Sztálin elvtárs meghívott, hogy látogassam meg, — írta Gottwald elvtárs 1949 karácsonyán. — Hosszú beszélgetésben vitattuk meg Csehszlovákia helyzetét és a szovjet segítség kérdését arra az esetre, ha Csehszlovákiát megtámadná Hitler Németországa. Sztálin ekkor határozottan kijelentette, hogy az SSSR fel van készülve katonai segítséget nyújtani Csehszlovákiának abban az esetben is, ha ezt nem teszi meg Franciaország,' amelynek a segítségéhez volt kötve a szovjet segítség is. sőt még az esetben is. ha az akkori Beck-féle Lengyelország. Vagv "edig a bojár Rom'"'? megtagadná a szovjet csapatok átvonulására az engedélyt. Igaz, hangsúlyozta Sztálin elvtárs, az SSSR O'-nw'-vákíának csupán egy feltétel alatt nyújthat segítséget: ha Csehszlovákia maga fog védekezni és kérni fogja a szovjet seMtséget.« Gottwald elvtársat Sztálin ekkor egyenesen felhatalmazta, hogy ezt az ígéretét közölheti a csehszlovák kormány felelős tényezőivel. A Szovjetunió hivatalos képviselői is hasonló kijelentéseket tettek a csehszlovák kormánynak. (Sajnos, a csehszlovák burzsoázia uralkodó klikkje osztályérdekeit féltve, nem fogadta el az SSSR és Sztálin odanyújtott kezét és inkább a szégyenteljes kapitulációt választotta.) • Sztálin kongresszusi beszámolójában összefoglalta a párt feladatait a külpolitika terén: 1. Folytatni továbbra is a béke és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítésének politikáját az összes országokkal. 2. Óvatosnak lenni, nehogy az országot összeütközésbe sodorják háborús provokátorok, akik megszokták, hogy idegen kezek kaparják ki számukra a gesztenyét. 3. Növelni a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad harci erejét. 4. Erősíteni a nemzetközi baráti kapcsolatokat minden ország dolgozóival, akiknek érdeke a népek közti béke és barátság. Ezen a kongresszuson Sztálin további nagy feladatokat tűz a szovjet nép elé: utolérni és túlhaladni a legközelebbi 10—15 év alatt a legfőbb kapitalista országokat gazdasági tekintetben, vagyis abban a tekintetben, hogy a termelt javakból mennyi esik egy lakosra. »Túlhalad tuk a főbb kapitalista országokat a termelés technikája és az ipari fejlődés üteme tekintetében, — mondotta. — Ez igen jó. De nem elegendő. Túl kell szárnyalnunk őket gazdasági tekintetben is. Mi ezt megtehetjük és meg is kell tennünk Csakis az esetben, h

a gazdaságilag túlszárnyaljuk a főbb kapitalista országokat, számíthatunk arra, hogy országaink teljes mértékben el lesz látva fogyasztási cikkekkel, hogy bőségesen lesznek termékeink és lehetőségünk nyílik arra. hogy áttérjünk a kommunizmus első szakaszáról a második szakaszra.* Sztálin beszéde a párt XVIII. kongresszusán a kommunizmusnak programmokmánya, további lépés a marxista-leninista elmélet fejlődésében. Rámutat arra, hogy a kommunizmus felépítése egy országban akkor is lehetséges, ha a kapitalista környezet megmarad. Sztálin elvtársnak ez a tétele gazdagítja a leninizmust, új eszmei fegyvert ad a munkásosztály, kezébe és a pártok előtt a kommunizmus győzelméért folytatott harcnak nagyszerű perspektíváját nyitja meg, előreviszi a marxista-leninista elméletet. Sztálin részleteset) elemezve a szocialista állam fejlődésének szakaszalt, arra a következtetésre jutott, hogy abban az esetben, ha a kapitalista környezet továbbra is megmarad, az államot a kommunizmus alatt is fenn kell tartani. Ugyanebben a beszédében Sztálin elvtárs foglalkozik a pártpropaganda és a pártapparátus munkásai, az ifjúsági szervezetek, a szakszervezetek, a kereskedelmi és szövetkezeti, gazdasági, állami, oktatásügyi, katonai é

a más szervezetek munkásai marxista-leninista nevelésével »A fiatal káderek nevelése és kialakítása nálunk rendszerint az egyes tudományok és technikai ágak szerint, szakmák szerint történik. Ez szükséges és célszerű Nincs szükség arra, hogy az orvos specialista egyúttal specialista legyen a fizikában, vagy a növénytanban és megfordítva. De van egy tudományág, amelynek ismerete feltétlenül kötelező az összes tudományágak bolsevikjaira nézve, — ez a marxista-leninista társadalomtudomány a társadalom fejlődési törvényeiről, a szocialista építés fejlődési törvényiről, a kommunizmus győzelméről szóló tudomány. Mert nem lehet valódi leninistának tartani azt az embert, aki leninistának nevezi ugyan magát, de begubódzott a maga szakmájába, bezárkózott, mondjuk, a matematikába, a növénytanba, vagy a vegyészeibe és a saját szakmáján túl semmit sem lát, A leninista nem lehet csupán a maga kedvelt tudományának szakembere, — hanem egyúttal politikusnak és társadalmi embernek is kell lennie, aki élénken érdeklődik országa sorsa iránt, ismeri a társadalmi fejlődés törvényeit. tudnia kell alkalmazni ezeket a törvényeket és arra kell törekednie, hogy az ország politikai vezetésében aktív része legyen. Természetesen, a bolsevik szakemberek számára ez még külön megterhelés lesz. Azonban olyan megterhelés. amely bőségesen meghozza a maga gyüm»1csét.« A pártpropaganda feladata, a káderek marxista-leninista nevelésének feladata abban áll, — őszszegezi tanítását Sztálin, — hogy segítsünk az összes munkaterületeken dolgozó kádereinknek abban, hogy elsajátítsák a társadalom fejlődéséről szóló marxista-leninista tudományt Sztálin elvtársnak ez a beszéde az osztálynélküli szocialista társadalom felépítése befejezésének és a szocializmusról a kommunizmusra való fokozatos áttérésnek a programmja. • Sztálin pártja folytatta a harcot a feltörekvő és egyre agresszívebbé váló fasizmus ellen. A Szovjetunió a népek érdekeit védte nyugaton a náci Németország, keletén pedig az imperialista Japán részéről fenyegető háborús veszély ellen. Ezzel a békepolitikával szemben állott az angol-francia imperializmus külpolitikája, amelyet az Egyesült Államok támogatott és amely a Szovjetunió ellen; háború kirobbantására irányult. Tudvalévő, hogy a német imperializmus amely az első világháborúban, 1914—1918-ban vereséget szenvedett, nem vállalkozott volna új háborús kalandra, ha nem kap az USÄ-tól hatalmas segélyt és nem jut így abba a helyzetbe, hogy hadiiparát kiépítse. Franciaország, Anglia, és az Egyesült Államok Sztálinnak a béke védelmére vonatkozó követelményeit a Szovjetunió gyengeségének magyarázták és politikájukkal egyenesen ráuszították a hiMéri Németországot a Szovjetunióra Az angol-francia diplomácia álnoksága lelepleződött már • müncheni tárgyalások idején* de még világosabban megnyilvánult kétkulacsos politikájuk azokon a tárgyalásokon, amelyeket az angolfrancia katonai misszió folytatott 1939-ben Moszkvában a szovjet katonai misszióval. A szovjet katonai misszió, amelyet közvetlenül Sztálin elvtárs irányított, a katonai egyezmény sürgős megkötését javasolta. A lavasolt egyezmény szerint, ha a hitleri Németország a szerződést kötő országok egyikét megtámadná. a három nagyhatalom fegyveres erejét kell vele szembeállítani Miután a Szovjetuniónak nem volt közös határa Németországgal, az angol és francia vezetőknek el kellett volna fogadniok azt a szovjet feltételt, hogy a szovjet csapatok keresztülvonulhatnak Lengyelország és Románia területén. Aa angol-francia katonai misszió elutasította a szovjet javaslatokat, ők maguk nem terjesztettek elő másokat, az akkori reakciós lengyel kormány pedig kijelentette, hogy egyáltalában nincs szüksége katonai segítségre és nem is fogadja el a Szovjetunió támogatását. Sztálin elvtárs vezetésével a szovjet kormány és a párt mindent megtett, hogy feltartóztassa Hitler hadigépezetének támadását. Amikor nyilvánvaló lett Nagy-Britannia és Franciaország tőkéseinek egyediili törekvése. hogy a Szovjetuniót összeugrassa . Hitlerrel, a szovjet kormány jónak látta, hogy elfogadja Németországnak megnemtámadási egyezmény megkötésére vonatkozó javaslatát. A jövő megmutatta, mennyire helyénvaló volt ez az előrelátó sztálini politika; a szovjet nép ugyanis a legnagyobb háborús veszély idején másfél évig tartó lélekzethez jutott. Ezt az időt arra használta fel, hogy fokozza országa védelmének előkészületeit. Ez volt a helyzet Ausztria 1938. évi annektálása, Csehszlovákia megszállása és Lengyelország lerohanása után. A burzsoá Lengyelország visszautasította a szovjet katonai segítséget, amely lehetővé tette volna, hogy elhárítsák a hitleri agressziót. A nácizmus előretörését nem akadályozta meg, hogy a lengyel vereség után Anglia és Franciaország kénytelen volt hadat üzenni Hitlernek. A náci hadserég soriában lerohanta Dániát, Norvégiát, Hollandiát és Belgiumot. TTgyrtn^ ilyen villámháborúval elintézte Hitler Franciaországot is, az angol csapatokra pedig Dunkerque mellett mért hatalmas csapást 1941 elején a németek megszállták Jugoszláviát és Görögországot. Mindez, — mint a további események megmutatták, — előjátéka volt a nagy támadásnak, a führer és bandája a Szovjetunió ellen régen alapos gonddal tervezett .villámháborújának®. Egész NyugatEurópa, a Balkán nagy része a világuralomra törekvő német fasizmus kezében volt. Egyedüli akadály maradt, a legnagyobb és leghatalmasabb: a Szovjetunió. Ezt kellett most hitszegéssel megrohamozni és leigázni, hogy ez a világuralmi törekvés valóra vállli ásson. A tervek készen álltak, ám nem számoltak Sztálinnal, a zseniális stratégával, nem számoltak a szovjet néppel és hazafiaságával, nem számoltak a Szovjetunió szívósságával, lassan, de annál biztosabban kibontakozó erejével. ®s nem számoltak a Sztálin vezette párt harcos szellemével és a biztos győzelembe vetett harcos hitével. 1 V