Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)
1953-04-30 / 105. szám, csütörtök
UJSZ0 1953 április 30. A nagy spanyol forradalmi festő Ff ancisco Goya 1746—1828 Hatalmas nevelőerejü, tevékeny, ! építő munkára ösztönző, művészi élő erőben gazdag kulturális hagyományra irányította figyelmünket 1952 decemberében a Világ Béketanács ajánlása és figyelmeztetése, hogy az 1953-as évre esik Francisco Goya halálának 125. évfordulója. E nagy spanyol festő müveivel és jelentőségével való foglalkozás a dolgozók művelődési világszolidaritásának méltó dokumentuma. Az az ünneplés, amelyben ma Francisco Goyát a béke megszilárdításán fáradozó százmilliók világszerte részesitik, a haladó szellemi értékek megbecsülését jelenti. Goya életútjának jellemzésére és emberi magatartásának ismertetésére talán elegendő az az egyetlen adat. hogy hetvennyolc éves korában. 1824-ben emigrál Spanyolországból. ahol nem bírja ki egy levert forradalom hívei ellen dühöngő reakció szörnyű légkörét. Élete utolsó négy évét Francaiországban. Bordeauxban haladó spanyol emigránsok körében tölti s itt készíti azt a két remekét, a Köszörűst és a Vízhordó lányt, amelyek a budapesti Szépművészeti Múzeum képtárában láthatók s arról tanúskodnak. hogy Goya figyelmét a dolgozó ember, a munka szépségének és nemességének ábrázolása kötötte le dicsőséges pályafutásának utolsó, a . realizmus vonaláig emelkedő szakában. 1746-ban született, tehát a XVIII. század fia volt, s ez az aragóniai parasztsarj életét emigrációjáig abban a Spanyolországban töltötte,, ahol a városi polgárságra és a parasztságra a feudalizmus uralkodó osztályainak kevélysége, a fejedelmi abszolutizmus, az inkvizíció és a klerikalizmus igája lerázhatatlannak látszó súllyal nehezedett. Előtte is szült ez a föld és társadalma nagy festőket, akiknek szeme ellátott a rendi kiváltságokat élvezők szűk körén túlra. Egy Velasquez palettájának gazdag é,s varázslatos színeit nemcsak uralkodók és hozzátartozóik arcképeire pazarolta, hanem rokka mellett dolgozó nők és a koldusok ábrázolására is. Az udvar, a világi és az egyházi nagyurak szolgálata, az ő pompázó, dölyfös és szertartásos életük művészi dekorálásának vállalása biztosított megélhetést a XVII. és XVIII. század festőinek. de ettől az osztályhoz kötöttségtől Goya olyan megalkuvást nem ismerő határozottsággal tudja kiszabadítani életszemléletét és' ecsetjét, amilyenre előtte a festészet legnagyobbjainá! is alig van példa. Lángelme volt sokoldalúságával, .freskót, arcképet, tájképeket és zsánerképeket, rézkarcokat és litográfiákat egyaránt tartalmaz közel másfélezer müvet számláló festői és grafikai hagya^ téka. * Mint udvar; festő dolgozott spanyol uralkodók számára, azonban a róluk készített arcképek nem ismerik a hizelgö szépítést. A legpompásabb külsőségekkel ábrázoll fejedelmi személyeket, mint az akkori királyi udvar romlott és tétlen életének tipikus képviselőit viszi vászonra. IV Károly spanyol király feleségét, a pármai származású Mária Lujzát úgy festette meg, ahogy a trónra került feslettséget és sötét ösztönöket királynőben aligha ábrázolták. ' Mikor templomi freskóira angyalok kerülnek, ezeknek emberi arckifejezésén és természetességén fennakad a megrendelők és az ábrázolás vallásos hűségét ellenőrzők szeme. Mikor palotadíszül szánt j gobelinek számára kartonokat kell készítenie, nem mitológiai alakokat és romantikus hősöket vázol fel kivitelre. hanem a köznapi életből vett jeleneteket. Azt kell mondanunk Goyáról, hogy szeme előretekintett a XIX. század polgári világába, ahol nincsenek úrihintóban az egyszerű emberek mellett elvágtató hidalgók és duennák .ha.nem vannak földművesek. iparosok, fuvarosok, vándorok, munkálkodó asszonyok s mindezeknek az a fáradhatatlanság kölcsönöz monumentalitást, amellyel föladataikat teljesítik. Az ö mozdulataik, a fény ezerféle felvillanása izmaikon, ruhájukon, a környező atmoszférában, nagyszerűbb látvány, mint a ruhadíszekbe takart léhaság, élösdiség és emberi jelentéktelenség. Goya, mint festő a társadalombírálat egyik legnagyobb mestere, az önmagukat túlélt rendszerek, osztályok, szokások, ideológiák, az élősködő rossz hagyományok ostorozója. Cervantes is túlélt életformák ellen fordul, Swift is ugyanezt teszi, de amikor Goya erre a feladatra vállalkozik, a megnevettetést, a tréfás kigúnyolást, a humoros ábrázolást alig-alig használja eszközül. Elszánt volt. mint a toreádorok .akiknek munkáját személyes tapasztalatból ismerte és a társadalom arénájában vívta meg dicsőséges harcát a feudális osztályuralom okozta sötétség és bomlottság szörnyetegei ellen. Nem engedte magát legázolni, kisiklott a brutális főúrj rend és a klérus ellene irányított karmai közül s élete végéig soha nem pihenő eréllyel újította meg támadásait. A francia forradalom eszméivel rokonszenvezett, a Carmagnole dallamát ismerte és szerette. Mikor Napoleon seregei 1808-ban bevonultak Spanyolországba. azt remélte, hogy a népi önrendelkezés és a demokrácia zászlóit bontják ki, azonban keservesen csalódott. A francia katonaság szörnyű kegyetlenségeit rézkarc-sorozatban örökítette meg, amely a legélesebb vádirat a hódító imperialista háború ellen. Amikor a spanyol nép 1820-ban Riego vezetésével felkelt a Szqnt Szövetség által visszahelyezett Bourbon-zsarnokság ellen. Goya a demokratikus haladás hívei, az exaltados oldalán áll. Goyára a korabeli festők közül pályája elején hatással volt az olasz művészeten keresztül Tiepolc és Raphael Mengs. Az első megismertette a gyengéd színek gazdagságával, Mengs pedig a kompozíció szabályosságában adott neki oktatást. Mindkét művész Madridban is dolgozott s ott került velük Goya kapcsolatba. De hol van az ö művészete Tiepolo álmatag nyugalmától és Mengs klasszicizáló pedánsságától. Szuverén ura volt Goya a képírás művészi technikájának. Olajfestményein a helyi színek erejével és az árnyalatok szimfónikus gazdagságával, grafikájában az egyszerű rajzvonai mély kifejező erejével s a fekete-fehér csodás átmeneteivel és vegyítésével ragad meg. De mindezzzel vetekszik az ábrázolásra választott tárgyak, a tematika gazdagsága, a típusok olyan tömege, hogy ebben a tekintetben valósággal Balsachoz mérhető Az anyagot megelevenítő festöiséggel ábrázolja. Gondoljunk azokra a gyönyházfényü párnákra, amelyeken a Felöltözött és a Meztelen Maya gyönyörű teste pihen, vagy a szövetek és csipkedíszek pompájára spanyol nőkről készült arcképein. Az embert pedig, ha egyén ábrázolása a feladat, valósággal röntgenszemmel nézi, a. jellem és az érzelmi élet mélyére tekint s hűen tolmácsolja az emelkedettséget és szépséget éppúgy, • mint a köznapiságot vagy közömbösen hatót. A babonás tudatlanságot, a kámzsában járó türelmetlenséget és rosszaságot megbélyegzi. Szereti a népi típusok változatos csoportját ábrázolni, akár szembekötösdit játszó társaságról, vagy gólyalábon futóversenyt rendező parasztokról, fára mászó gyermekekről, korcsma; verekedésről van szó, vagy banditák támadását festi meg. Remekeihez tartozik Madrid, tömegeinek bemutatása, amint a lakosság népünnepre gyűlt össze a Manza.naresz folyónak a várossal szemben fekvő pázsitos, ligetes partján, de megörökíti a főváros plebejusait, amint utcai harcokban szembeszállnak az öldöklö francia túlerővel s szuronyroham és sortűz hekatombákban teríti le őket. Kertészek, favágók, csempészek, vámőrök, piaci árusok, cigányok, vak utcai énekes, rendörök által bekísért éjszakai bolyongók. aratók téli viharban gyalogoló vándorok vannak megörökítve müvein. Látunk felvonulásokat farsang idején, lakodalmas menetet, körmeneteket és cirkuszi jeleneteket, a bikaviadalok izgatóan érdekes, majd kegyetlen és véres részleteivel. A pireneusi félsziget szegénylegényit és rettenthetetlen partizánjait is ecsetjére veszi. ^Rézkarca; az osztályuralom zsarnoksága felett ítélkeznek a köznapi élet általa okozott elferdiiiéseínek, kínjainak részint teljesen realista, részint zordonan jelképes éfe allegorikus ábrázolásával. Gazdag sorozatukból hadd essen említés arról, melynek felírása: »Az Igazság meghalt.« Fehérruhás nő feklszik a földön, a körülötte sötéten gomolygó gyászolók félkörének közepén püspök keze lendül a halott fölé, de gesztusában nem meghatottság és részvét, hanem rideg elégedettség fejeződik ki, mintegy intelem, hogy óvakodni kell a forradalmi igazságtól. Ám egy másik rézkarcon ott van nagyszerű fehér fényben az Igazság, mint a dolgozók el nem temethető. feltámadt igazsága, karjával a mellette álló kezében kapát tartó meggörnyedt földműves vállát érinti, mint aki derűt és jólétet biztosít számára. Idillikus ábrázolás ez, de komolyság árad el rajta. Goya egész művészete a társadalom mélységesen komoly szemléletében gyökerezik. A rokokóvilág vesztét érző társadalma kendőzött „és hazug idillek iránti vonzódásával öt nem volt képes csalódásba ejteni és megmérgezni. Két nagy művész kortársa volt Goyának: a költő Goethe és a zeneszerző Beethoven. Goetheve) csaknem egykorú, három évvel korábban született és három évvel hamarabb halt meg. Mindketten átélik a n^gy francia forradalmat olyan országban, ahol nem került akkor sor a feudális monarchia megszüntetésére s a napoleoni megszállás elleni népj elkeseredés és tiltakozás hulláma magasba csapott fel. Goethe tudta, mit jelentenek a franciaországi változások, de alapjában véve közönnnyel, szenvedélytelenül nézte az eseményeket, mert a német kisvárosiasság nyugalmát nem akarta cserébe adni a Bolgárság forradalmi áldozatok árán kivívott uralmáért. Goyát a XVIII. század kilencvenes évei, a forradalmi események híreinek benyomása szabadítja fel mint művészt és embert a túlhaladott hagyományokhoz való kötött-ségböl. Goya is a rendiségen kívülről ere lő értelmiséghez tartozott, de nem köt kompromisszumot egy letűnő társadalom uralkodó rétegével azért, mert az öt körébe befogadta. A lázadozó felháborodást a kor ellen Goya nem fojtotta magába, Göethe ezt a lázongást, ha ismerte, nem fejezte ki. Az 1797 körüli időből való Goyanak egy önarcképe, mely meglepő hasonlatosságot mutat Beethovennel. Kettejük lelki alkatában van rokonság. Az imperialista önzés és néppusztítás világában Beethoven a dolgozó nemzetek testvéri összefogásának távoli, harmóniáját szólaltatja meg. Goya is a világi és egyházi zsarnokságtól felszabadult emberiség előfutárának tudja magát, de azt is tudja, hogy ez a jövő a felszabadult emberi munka Világa lesz. Ennek ábrázolásából, ami a művészet legméltóbb feladata, nemcsak ízelítőt ,hanem nagyszerű példákat adott. Goya müvei a XIX. század utolsó évtizedéig spanyolországi palotákban, kastélyokban, mügyűjteményekben voltak cssk láthatók s először 1895 körül kerültek egyes darabok vásárlás útján külföldre. A polgári művészettörténet ezóta kezdett foglalkozni vele. De a spanyol művészetet ismerő francia festők és grafikusok már korábban is hatását mutatják, így a júliusi forradalom barrikádharcait megörökítő Delacroix, a júliusi forradalmat követő burzsoá uralom szatirikusa, Daumier és utánuk az impresszionisták, élükön Manet, a fényhatások és a mozgás ábrázolásában előfutárukat ismerik fel benne. Goya harcosságára és törhetetlenségére hazájában, ahol a» fasizmus np mindig drákói kegyetlenséggel sújt le a nép legjobbjaira, a félelmet nem ismerő szabadságharcosokra, ma is szükség van, mert végső erőfeszítéssel próbálja** meghosszabbítani létét az a rendszer, melynek elődjével és ősével Goya a festőecset, a rajzón és a rézkarcoló tűjének segítségével vette fel a küzdelmet. Goya tisztelete azok iránt, akik életüket munkában töltik el, azoknak is szól, akik ma hősi elszántsággal erejüket s ha kell életüket a munka felszabadításának szentelik Spanyolországban és mindenütt, ahol osztályönzés és imperialista nekivadultság megakadályozni próbálja, hogy az emberi történelem arénája ezentúl a természetet átalakító munka, a zavartalan technikai, tudományos és művészi alkotás ünneplésének színhelye legyen. Sas Andor. A prágai népművészeti fesztivál előtt Ez évben ér véget az országos népművészeti vyseny, amelyet 1951-ben indított a központi szakszervezeti tanács, a CsISz központi bizottsága, a népművészeti központ és az egykori tájékoztatási és népmüvelésügyi minisztérium. A verseny a Prágában megtartandó népművészeti fesztiválon csúcsosodik ki, amelyet a verseny rendezői a müvészetügyi állami bizottsággal közösen rendeznek. A fesztivál két részre ószlik; az ország legjobb ének-, zene- és táncegyütteseinek központi Szemléjére, amely június 12—27-ig lesz Prágában é s amelynek csúcspontja a régi kiállítási csarnokban június 28-án megtartandó ,,Dalok és táncok ünnepe" lesz. Ugyancsak júniusban nyitják meg Prágában a népi képzőművészeti alkotások központi kiállítását, valamint megrendezik a népi tárgyú filmalkotások szemléjét. A fesztivál második részében, októbesr 10—25 között, fellépnek az üzemek, falvak é» iskolák legjobb színjátszói és bábjátszó együttesei. A népművészeti fesztivál a csehszlovák ifjúság hatalmas manifesztációja lesz a bukaresti IV. világifjúsági és diák-találkozó alkalmából Az üzemi együttesek szemléje továbbá ösztönzést ad dolgozóinknak a gottwaldi ötéves terv utolsó éve feladatainak sikeres teljesítésére és a szocialista munkaverseny nagyszabású fellendítésére. A bányászati, vasúti és más szakiskolák együttesei műsoraik kereté • ben bemutataják új muskásnemzedékiink nevelésének jelentőségét A falusi együttesek műsoraiban nem csak az ősi népi szokások és dalok felelevenítésére, hanem elsősorban a falu új életének dicsőítésére törekedtek, hogy ezzel is támogassák az EFSz-ek fejlődését. A fesztiválon fellépnek III.—IV. fokozatú iskolák műkedvelő együttesei, valamint más nemzetiségű együttesek is. Nagy jelentőségű lesz a fegyveres alakulatok és a közbiztonsági szervek együtteseinek fellépése a dolgozó néppel való kapcsolatuk további megszilárdítása szempontjából. A népművészeti fesztivál — népünk alkotó erejének ünnepi és örömteli szemléje — megmutatja, hogy a nép; demokratikus államban milyen hatalmas méretekben fejlődik a dolgozók művészeti tevékenysége, hogy ez a tevékenység menynyire támogatja a szocialista építés feladatainak teljesítését, hogyan erősíti a békéért és a szocialista ember neveléséért folytatott harcot. Csemadok csoportok hazafias f / kötelezettség-vállalása május l-re és május 9-re A szocialista munkaverseny helyes értelmezése és alkalmazása biztosítja ötéves tervünk mielőbbi' sikeres befejezését, hazánk gazdasági felemelkedését, amely egyúttal alapja kulturális színvonalunk emelkedésének is. Ugyanakkor bizonyos, hogy kultúrforradalmunk eredményes megvalósítása nélkül nem lehetséges a gazdasági felemelkedés. Mind több magyar dolgozó tudatosítsa ezt és ezért helyi csoportjainkban a tagság külön munkakötelezettségeket vállal a világ dolgozóinak nagy ünnepe, május 1. és a győzelem napja — május 9. tiszteletére. A cséfai helyi csoport vállalása a terméshozam emelésére irányult. Három hektáron négyzetesen vetették a kukoricát, és a tojás beszolgáltatást 100 százalékban teljesítették. A tejfalusi helyi csoport a tavaszi munkák gyors befejezésénél sietett a szövetkezet segítségére, vállalta és teljesítette 13 hektár'tavaszi veteményezését. A kulcsodi helyi csoport tagsága, amely egyúttal az EFSz-ben is tömörült, a tavaszi munkákat két nappal a határidő előtt fejezte be. A pozsonyi kerület több helyi csoportja vállalt további kötelezettségeket a tavaszi munkák gyors befejezése érdekében, valamint tagszerzésre és előfizetésre. H^nlóan bekapcsolódtak a hazafias kötelezettségvállalások akciójába a kassai kerület helyi csoportjai is. A szepsi csoport kultúrbrigádot szervez a Torna—rozsnyói vasútvonal dolgozóinak tiszteletére és előadásukat Široký elvtárs születése napján tartják meg. A kaposkelecsényiek 500 órát vállaltak útjavításnál, a szomotoriak 100 órát cukorrépa kapálásnál, a tornai helyi csoport 200 óra ledolgozását vállalta az EFSz-öen, továbbá kultúrbrigádda! meglátogatja az alagút építőket, míg a tornaújfalusi helyi csoport tagsága versenyre hívta ki az EFSz-en belül dolgozó munkacsoportokat. Ezek a vállalások tanúsítják, hogy hazánk magyar dolgozói a gottwaldi úton haladva, egy percre sem tévesztik szem elöl a szocializmus építésével kapcsolatos nagy feladatokat. Minden ünnep tiszteletére a munka termelékenységét, gazdasági és kulturális felemelésünket elősegítő vállalásokat tesznek, hogy teljesíthessük a csehszlovák rohambrigádra háruló további feladatokat. Fehér Dóra. A Magyar Területi Színház tevékenység-érői A komáromi Magyar Területi Színház együttese mindinkább szélesedő kultúrtevékenységet fejt ki hazánk magyarlakta községeiben és városaiban. Az előadásokat nagy számmal látogatják a dolgozók. Bár az együttes munkáját sokhelyütt hátrányosan befolyásolják a kedvezőtlen színpadtechnikai lehetőségek, mégsem vesztenek művészi színvonalukból. A legutóbbi vidéki műsor keretében Őgyallán Urbán Ernő Kossuth-díjas »Tüzkeresztség« című drámája, Nyitrán, Vágsellyén, Szencen és Diószegen pedig Gogoly: »Leánynézök« című szatirikus vígjátéka került előadásra. A színház dolgozói az eddigi eredményekből erőt és tapasztalatot merítve, fáradságot nem kímélve törekszenek munkájuk színvonalának további fejlesztésére. Tudatában vannak feladataik fontosságának a népnevelés szempontjából és minden igyekezetükkel a dolgozók állandóan fejlődő kultúrigényeit szolgálják. Ez a cél teszi még igyekvőbbé és lelkesebbé a színház valamepnyi dolgozóját, ennek érdekében tesznek meg mindent politikai és szakmar ismereteik kiszélesítéséért. A Magyar kerületi Színház együttes önkéntes munkafelajánlás keretében esztrád-müsoron és üzemlátogató kultúrbrigádok öszszeállításán dolgozik. A próbák néha a késő estébe nyúlnak, mert ennek a felajánlásnak a teljesítése nem mehet a rendes munkaidő rovására. A színház dolgozóit éppen a esztrád-müsor próbájánál látogatta meg váratlanul lónás elvtárs nehéziparügyi miniszter aki melegen érdeklődött a színház nroblémáj felöl, és szívélyesen elbeszélgetett a művészegyüttes tagjaival.