Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-28 / 103. szám, kedd

1953 április 28 3 A moszkvai „Pravda

4

4 vezércikke E i s e n h o w e r elnök legutóbbi beszédéről t Moszkva, április 25. (TASZSZ) A moszkvai ,,Pravda" április 25-i számának vezércikkében Ipzzal a beszéddel foglalkozik, amelyet Eisenhower elnök április 16-án mondott az Amerikát Lapszerkesztők Társaságában- Alább közöljük a vezércikk teljes szövegét. Nyolc mült el a szövetségeseknek ™ a Szovjetuniónak, az Egyes Ilit Államoknak, Angliának és Franciaországnak — a Hitler-fasizmus fűlött aratott győzelme és a második világháború befejezése óta. A nagy harc legfőbb torhét a szovjet emberek viselték vállukon. Azért harcoltak, hogy megvédelmezzék hazájuk fcrfbadságát és függetlenségét segítséget nyújtsanak Európa leigázott népeinek a fasiszta iga alól való felszabadulásban és biztosítsák a háború befejezése után a tartós békét és a nemzetközi biztonságot. A Szovjetunió, amely következetesen védelmezi a népek közötti béke ügyét, most Is, mint azelőtt, a nemzetközi együttműködés előmozdítására törekszik. G. M. \lalenkov, L. P. Berija és V. M. Htolotev 1958 március D-i beszédeiben kifejezésre jutott a szovjet népneU az általános béke megszilárdítására Irányuló törhetetlen akarata. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke április 16-án. az Amerikai Lapszerkesztő!; Társaságában beszédet mondott a nemzetközi helyzet kérdéseiről. Ez a beszeg mintegy válasz a szovjet kormán; nak a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésének lehetőségére vonatkozóan tet.t legutóbbi nyilatkozataira. ' Éppen ez a körülmény magyarázza meg azt az érdeklődést, amely minden országban megmutatkozik az elnök beszédé iránt a társadalom széles körei részéről, amelyek várták az angol-amerikai tömb vehetőinek reagálását a Szovjetunió békeszerető törekvéseinek újabb megnyilvánulására. Együttérzés fogadta Else.ihower elnök ama szavalt: »Az igazi és t <•>; jes békére törekszünk egész Ázsiában, miként az egész világon®, ugyanúgy, mint azt a kijelentését, hogy »e vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbenta rtására«. Az elnöknek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kijelentése, hogy a vitás kérdések közül egyetlenegy sem megoldhatatlan, ellentétben\ áll azonban beszédében foglalt más megállapításaival. Azok, akik Eisenhower beszédében igazi béketörekvést óhajtanak látni, szükségképpen felteszik a kérdést: miért kellett az elnöknek a békére szólító beszédben félreérthetetlenül »atomháború« lehetőségével fenyegetődzni? Vájjon az Ilyesféle érvek meggyőzőbbé teszik az elnöknek a békéről szóló beszédét? Minden esetre, a Szovjetunióval szemben az ilyesféle kitételek, vagy, egyenesebben megmondva, az ilyesféle; fenyegetések soha nem érték el és nem érhetik el céljukat.« Az Egyesült Államok elnöke beszédében egész sor nemzetközi problémát érintett, amelyek jelentősége nem egyforma. Végeredményben ' azonban beszédét főképp a Szovjetunióval való viszony kérdésének szentelte. Kijelentette: „Egyetlen kérdést ismerek csak, amelyen a haladás múlik. Ez pedig a következő: mit hajlandó tenni a Szovjetunió ?« Ehhez hozzáfűzte: »Az igazságot egyszerű ellenőrizni. Meggyőzni csak tettekkel lehet.« Nos. ebben lehetetlen nem egyetérteni: a tettek értékesebbek a szavaknál. Forduljunk tehát azokhoz a fontos nemzetközi problémákhoz, amelyeknek helyes megoldásától a béke megszilárdítása függ. Mindenekelőtt — a koreai kérdés. Tagadható-e, hogy az utóbbi években olyan kérdések álltak a nemzetközi körök figyelmének középpontjában, mint a koreai háború kérdése, Korea nemzeti egysége helyreállításának kérdése? Mint ismeretes. Ilyen kérdések alapján bírálták el ezekben az években sok állam külpolitikáját. A szovjet nép következetesen támogatott az igazságos koreai fegyverszünet megkötésére irányuló minden lépést. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányainak nemrégiben tett javaslata, amely újabb lehetőséget nyújtott a szavakról a tettekre való áttérésre és megnyitotta a koreai háború befejezésének távlatát. azonnyomban támogatásra talált a szovjet kormány részéről. Azok, akik konkrét feleleteket keresnek — nem szavakat, hanem tetteket, a nemzetközi vluzonyok Időszerű kérdéseinek megoldására Irányuló feleleteket — értékelül tudják az emiitett tény jelentőségét. Forduhunk más nemzetközi problémákhoz. Ki felcdkezhei meg például a német kérdésről, vagy ki kerülhet meg általános szólamokkal olyan fontos nemzetközi problémát, mint Németország nemzeti egységének helyreállítása demokratikus és békeszerető alapon ? Kit elégíthet ki nemcsak Németországban, hanem határain túl is, e kérdés olyan kezelése egyik-másik állam részéről, hogy, mondjuk, egyszerűen „dinamikus* európai külpolitikája eszközének tekinti Németország nyugati részét, figyelmen kívül hagyva hogyan reagálnak erre Európa egyes népei és mindenekelőtt a francia nép, amely nem egyszer volt a militarista Németország áldozata. Nem világos-e, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi Németország valamennyi szomszédja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása érdekeinek figyelembevételét, és mindenekelőtt, a német nép nemzeti törekvéseinek következetes figyelembevételét? Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot .e kérdés megoldásához. Nem vette tekintetbe a német problémára vonatkozó potsdami négyhatalmi megállapodásokat. Ugyanígy járt el az Egyesült Államok előző kormánya is. De ha elismerjük a német kérdésnek az európai béke megszilárdítása szellemében történő pozitív megoldása észszerű szükségességét, amire a Szovjetunió következetesen törekszik — nem szabad megfeledkezni az említett fontos nemzetközi megállapodásokról, amelyek alatt ott áll államaink, valamint NagyBritannia és a megállapodásokhoz csatlakozott Franciaország aláírása. Ha az angol-amerikai tömb nem számol ezzel és tovább megy a magra számára kijelölt úton, — lehetetlenné téve Németország nemzeti egyesítését és a militarista állammá átalakítva annak nyugati részét, ahol a hatalom továbbra is a revans híveinek kezében marad — végzetes hibát követ el, mindenekelőtt a német néppel szemben. A német kérdésben elfoglalt ilyen álláspont ugyanakkor összeegyezhetetlen Európa valamennyi békeszerető államának és az egész haladó emberiségnek érdekeivel. Arról van sző, hogy minél előbb megkössék a békeszerződést Németországgal, azt, a békeszerződést, amely lehetővé teszi a német népnek hogy egységes államban egyesüljön és elfoglalja az őt megillető helyet a békeszerető népek közösségében, és hogy ezután kivonják Németországból a megszálló csapatokat, amelyek eltartása tehertöbbletként nehezedik a német nép vállára. Az Egyesült Államok elnökének a nemzetközi kérdések széles körét érintő beszédében nincs szó a Kínai Népköztársaságról, Kína nemzeti jogainak visszaállításáról, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, valamint Kína jogos területi igényeiről, beleértve Talvan-szigetét. Vájjon ez a kérdés nem tarfozik napjaink halaszthatatlan nemzetközi problémái közé? ®s mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem került megvilágításra. Ez pedig azt jelenti, hogy Kínával sfcemben makacsul attól a törekvéstől diktált politikát folytatmik, hogy visszafelé forgassák a szakadatlanul fejlődő események menetét, bár mindenki látja, akinek szeme van, hogy az ilyen politikára elkerülhetetlen kudarc vár. Eisenhower beszédében öt „tételt« fogalma/, meg, amelyek — szavai szerint — meghatározzák »az Egyesült Államok magatartását a nemzetközi ügyek területéA.« Ezek a „tételek® kimondják, hogy „az egész emberiség állítja a békét, a testvériséget és az igazságosságot®, hogy .minden országnak elidegeníthetetlen joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdasági rendszerét*, hogy »nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy kormányzati formát kényszerítsen más országokra« és így tovább. Hogy valóban ezek az elvek határoznák meg az Egyesült Államok politikáját és ha nem maradnának csak általános, deklarációk — ennek meg kellene mutatkoznia a koreai kérdéssel, Németországgal és Kínával kapcsolatban elfoglalt álláspontban is. Éppen ez a dolog lényege, hogy a deklarációkat nem erősítik meg a tettek hogy a/. Egyesült Államok valóságos politikája mindezideig kevéssé vette Szántba az ilyesféle deklarációkat e kérdések és sok más nemzetközi kérdés megoldásánál. Az elnök beszédében megkülönböztetett figyelmet szentel Keleti Európa népeinek. Szavaiból az következik, hogy a keleteurópai országok kormányzati formáját kívülről kényszerítették rájuk, bár ez ellentmond az általánosan ismert tényeknek és az ezekben az országokban uralkodó valóságos helyzetnek. A tények azt mutatják hogy Kelet-Európa népei épp a jogaikért vívott szívós harcban jutottak el a jelenlegi népi demokratikus kormányzati formához és hogy csak eme új viszonyok között tudták biztosítani a gazdaság és a kultúra rohamos fejlődését államaikban. Különös dolog volna azt várni a Szovjetuniótól, hogy beavatkozzék az e népek által megdöntött reakciós rendszerek visszaállítása érdekében. Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűség ellen, amikor »felszólítjtt« a Szovjetunió vezetőit, „használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban« arra, hogy tartóztassák fel Ázsia gyarmati és félgyarmati népeinek az évszázados elnyomás és rabszolgasors ellen indított felszabadító mozgalmát. Nehéz a nemzetközi problémák helyes értelmezésére számítani, amíg a nemzeti felszabadító mozgalmat egyes »rosszszándékű« emberek sugalmazása eredményének tekintik. * Egészen érthetetlen az elnöknek az az utalása, hogy »más« népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek „biztosítsanak szabadságot más országokkal való egyesülésre egy „jogi világközösségben.« Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány népi demokratikus országok felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kína törvényes jogainak visszaállítását az ENSzben. Viszont nem a Szovjetunió képviselői terjesztették-e elő azt a javaslatot, hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tizennégy országot, — azt a javaslatot, amelyet az angol-amerikai tömb szavazataival vetettek el ? Ami az osztrák államszerződést Illeti, ezzel kapcsolatban megismételhető, hogy itt sincsenek olyan kérdések, amelyeket ne lehetne megoldani a' korábban elért szerződéses megegyezések alapján, az osztrák nép demokratikus jogainak tényleges megtartásával. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéről. Az elnök beszédében készségét nyilvánította aziránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan intézménnyé változtassák, aniely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szervezet ma nem teljesíti a reábízott feladatokat. De még most sem késő emelni tevékenységének jelentőségét, különösen a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén ami e szervezet létrehozásának legfőbb célkitűzése volt. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az ENSz elveit, hogy ne sértsél: meg alapokmányának alapelveit. Ehhez az szükséges, hogy egyetlen kormány se törekedjék az ENSz-et saját külpolitikájának segédszerévé tenni, mivel ez nem egyeztethető össze sem az Egyesült Nemzetek Szervezetének nlapelveivel, sem a normális nemzetközi együttműködés és a béke megszilárdítása érdekelnek céljaival. Felvetődik a kérdés, miért Irta a|á az Egyesült Nemzetek Szervezetének mind a 60 tagállama az alapokmányt, amelynek legfontosabb része az öt nagyhatalom egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban a l>éke biztosítását érintő kérdések megtárgyalásakor. Nem azért hogy e minden ország által elismert elvet a gyakorlatban egyes államok semmibevegyék! És természetesen, nem azért, hogy ezt a nemzetközi elvet valamilyen nyűgnek, vagy az ENSz és a Biztonsági Tanács munkássága akadályozójának tekintsék. Végül, kl tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kína, a világ legnagyobb országa, meg van fosztva annak lehetőségétől. hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács és a közgyűlés munkájában, s ehelyett valamilyen kuomintanglsta madárijesztő pöffeszkedik az ÉNSz-szerveiben ? Vájjon az ilyen helyzet előmozdíthatja-e az ENSž tekintélyének megerősítését ? Vájjon ilyen viszonyok között lehet-e számítani az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének normális fejlődésére és kötelezettségeinek teljesítésére a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén ? Mindenesetre e kérdés megoldását, miként számos más megérett nemzetközi probléma megoldását, nem lehet megkerülni. Ha valamennyien arra törekszünk, hogy kevesebb legyen a szó és több a tett, akkor nyilvánvalóan meg lehet majd találni az utat az ilyen problémák megoldásához is. Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésének kérdését azzal, hogy komolyabb figyelmet kell szentelni a gazdasági problémáknak, a nyomor és a nélkülözés elleni harc problémáinak. Aligha elégít kl azonban valakit is az, ha ezt az ügyet valamiféle „világsegélyezési alap« létrehozására zsugorítják, amiről ebben a beszédben szó volt. Ennek az „alapnak« hangzatos elnevezése egymagában nem elegendő. Mások lesznek aa. eredmények, ha e probléma megoldásának alapja az országok közötti valóban széleskörű és demokratikus együttműködés lesz a népek szuverén jogainak teljes tiszteletbentartásával és anélkül, hogy a segélyben részesülő országokra politikai feltételeket kényszerítenének. Amit az elnök eddig a „világsegélyezési alap«-ról mondott, abból az az ember benyomása, hogy itt a kudarcot vallott. „Marshall-terv« új változatáról van szó és egyben annak a népszerűtlen „Truman-féle 4. pont«nak más elnevezést viselő folytatásáról, amely egyes gyenge államoknak juttatott jelentéktelen könyöradományokkal igyekezett alávetni egyes országok és gyarmati területek költségvetését és gazdasági életét, tehát magukat . ezeket az országokat és területeket is. az Egyesült Államok külpolitikája úgynevezett »dinamikus« célkitűzéseinek. Amint látható, most arról van szó, hogy továbbmennek ezen az úton. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai „gazdasági segítség® egyenes visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más állam példáján látható. Az is köztudomású, hogy az utóbbi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem annyira az Egyesült Államoktól kapott úgynevezett »segélyhez« fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok ne gördítsen mind újabb és újabb akadályokat az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nemzetközi áruforgalom kiszélesítésének útjába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült AUamok vezette tömbhöz tartozó országokban Is, mindenekelőtt Angliában, egyre erösebb a zúgolódás a demokratikus tábor államaival folytatott kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok által diktált korlátozások ellen. Az elnök beszédében foglalt békefelhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi részünkről. Nehéz azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok kormányának külpolitikai Irányvonala egyelőre messze áll ezektől a békeszerető felhívásoktól. Szemléltető bizonyítékai ennek például az elnök beszédével foglalkozó olyan kommentárok, amilyeneket mindössze két nappal Eisenhower beszéde után adott egy olyan tekintélyes személyiség, mint Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere. Nem lehet nem egyetérteni Strache.wel, a volt angol labourista kormány miniszterével, aki úgy jellemezte Dulles beszédét, hogy az Eisenhower beszédének „háborús aktussá« való alakítására irányuló törekvés. Dulles bizonyos mértékig fényt vetett arra, a mindenisit meglepő tényre, hogy Eisenhower beszédében hallgatott Kínáról. Amint kiderül, az Egyesült Államok kormányát aggasztja az úgynevezett »nemzeti« Kína, vagyis a Csang Kai-sek féle csőcselék sorsa, amelyet a kínai nép győzelmes harca eredményeképpen kergetett kl az országból. Ami pedig a valóban a nemzeti Kínát illeti egyedül törvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, hogy az Egyesült AUamok kormánya érdemének minősíti a Kínai Népköztársaság ellen foganatosított politikai és gazdasági blokádot. Dulles harelassága régóta Jsmeretes. Lehet, hogy az ö beszéfle az elnök beszédének kissé szabad tolmácsolása. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ő áll az Egyesült Államok külügyminisztériumának élén és az ö szavai akarva, nem ak«rv

a kapcsolatban állanak az Eisenhower vezetése alatt álló kormány hivatalos álláspontjával. Ezért nem hagyhatjuk szótlanul Dullesnek ezt az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesült Államok úgynevezett kemény politikájának nyomására tettek felhívást a vitás kérdések békés rendezésére. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szovjet vezetők cselekedeteiket nem valamely országnak a Szovjetunióval szemben folytatott politikája »keménységével« vagy „lágyságával« kapcsolatos meggondolásuk alapján határozzák meg, hanem a szovjet nép alapvető érdekeiből, a liéke és a nemzetközi biztonság érdekeiből indulnak kl. Bár az a harcias póz, amelyet Dulles nnnylra kedvel, egyeseknél hatásos lehet, célját aligha éri el, különösen a diplomácia területén. Azzal, hogy Dulles összekapcsolta az Egyesült Államok békejavaslatai előterjesztésének lehetőségét az úgynevezett „európai védelmi kö(Folytatás a 4. oldal^)