Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-26 / 102. szám, vasárnap

1953 április 26 tJJSZO 3 Az iskolaügy új megszervezésével az ifjúság szocialista és hazafias neveléséért elvtárs hangsúlyozza, hogy abban az időben, amikor a fiatalemberek az iskolában tanulnak, az iskolának, a kizsákmányolók uralma alóli felszabadulás harcosait kell belőlük for. málnia. „Máskülönben — mondja — Amint ismeretes, a burzsoá iskolában a tanulók tanulmányi előmenetelének kérdését nagyrészt magánügynek tekintették, a szülők, vagy pedig maguk a diákok magánügyének. A mi államunkban azonban ez elsőrendű politikai és gazdasági fontosságú ügy. Azt követeljük iskoláinktól, hogy fejlett lelki és fizikai képességekkel rendelkező ifjúságot neveljen nekünk, mert másként nem építhetjük sikeresen a szocializmust. Azon fiúk és leányok tízezrei, akik nem részesültek egy egész, alapvető általános műveltségben, óriási, pótolhatatlan veszteséget jelentenek nemzetgazdaságunknak, fékezik a szocializmushoz való haladásunkat. Ügy látszik, hogy tanítóink egy része ezt még nem tudatosítja eléggé. Néhányan közülük, (ha ennek esetleg nincsenek is tudatában) a pedológiának, a burzsoá tévtudománynak rabságában vannak még. Ez a téves tudomány azt állitja, hogy a gyermek testi és lelki fejlődését előre meghatározza az átöröklés, hogy a gyermek azért tanul rosszul, mert csökkentértékü, mert elődeitől nem örökölt megfelelő képességeket. Tehát gyermekeink tízezrei nem csökkentértéküek, hanem csökkentértékü nevelési tanítói munkánk némelyik iskolában. A szovjet tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolában lehet ismétlők nélkül is dolgozni. Á szovjet tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy a normális iskolába járó tanulók között nincsenek reménytelen és javíthatatlan tanulók és a jó tanítók elérhetik azt, hogy az osztály és az egész iskola valamennyi tanulója mély és tartós ismereteket sajátítson el. Kétségtelen, hogy a tanulók jó előmeneteléért folytatott harcban, döntő tényező a tanító. A bukásoknak azonban más okai is vannak. Egyrészt a diákok túlterhelése, például az egyidejűleg feladott házi feladatok aránytalan mennyiségével, másrészt a diákok gyakori kirángatása a tanításból, másrészt a diákok túlságos megterhelése nem tanítási közmunkákkal, (gyakori gyülésezés, a funkciók halmozása egyes diákoknál, stb.) A bukások magas számának további okai a tantervek és tankönyvek már említett fogyatékosságaiban rejlenek. Ezért az új iskolatörvénnyel kapcsolatban megváltoztatjuk a tanterveket és a tananyagbeosztást is, új tankönyveket adunk ki alapvető, lényeges változtatásokkal, amelyek jelentős áttolódásokat fognak jelenteni iskoláink tanterveiben. Amint általánosan ismert dolog, iskoláink a legnagyobb fogyatékosságokat, a matematika és az anyanyelv tanításában mutatják. Nemcsak, hogy e legfontosabb tárgyakból bukik meg a legtöbb diák, hanem sokan azok közül a diákok közül is, akik átmennek, nem tudják jól gyakran sem a matematikát, sem az irodalmi nyelvet. Ezért az új tantervek javaslata, amelyről nemsokára vita fog lefolyni a matematikára, a 11 éves középiskolában a tanítási órák összes számának 20.5%-át határozza meg az eddigi 13.5%-kal szemben, az anyanyelvre és irodalomra 29%-ot, az eddigi 23:4% helyett. Az új tantervek tovább emelik a fizikai, kémiai, orosz nyelvi és történelmi órák számát. Emellett változás áll be abban is, hogy valamennyi tantárgynál súlyt fektetnek az alapvető ismeretekre é

s a felesleges részleteket kiküszöbölik. Főleg arra fogunk súlyt fektetni, hogy ezeket az alapvető ismereteket a diákok tartósan elsajátítsák. Az eddiginél sokkal nagyobb súlyt fogunk fektetni az osztályon semilyen reményt nem helyeznénk a tanulásba, a nevelésbe és a művelődésbe, ha ez csupán az iskolára szorítkozna és elszakadna a viharzó élettől". (Lenin beszéde a Komszomol ül .kongresszusán.) kívüli munkára, (különböző körökre), jó megszervezésére, amelyek jóllehet módszereikben és módjaikban alapvetően eltérőek lesznek a tanítási órák munkájától és jóllehet a fősúlyt itt a diákok kezdeményezésére fogják fektetni — céljaikban az iskola alapvető nevelési és művelődési feladatait fogják szolgálni. Iskoláink rendkívüli figyelmet fognak fordítani a politechnikai képzésre, amelynek számára közvetlenül a tantervekben pontosan meghatározzák a tanítási órák számát, bizonyos munkafajták és tanulmányi kirándulások számát. A tanulók tehát a tudományos alapok elsajátítását összekapcsolják a termelés alapjainak megértésével. Iskoláink egész tartalma, a tantervek és a tananyagtervezetek, valamint a tankönyvek is a szocialista iskola fő nevelési és tanítási céljára fognak irányulni, a fiatal ember minden téren fejlett személyiségének előkészítésére, akinek testi és lelki erői és képességei összhangban fejlődnek ki. • Az új iskolatörvény a változtatásokkal együtt az egész iskolarendszerben összeköti tanítóképzésünk rendszerét is. A pedagógiai iskolákon kivül, amelyek tanítókat nevelnek az óvodák és nemzeti iskolák számára, két főiskolatípus alakul (a kétéves felsőbb pedagógiai iskola és a négyéves pedagógiai főiskola), amelyekben tanítóinkat minden tantárgyban szakszerűen kiképezzük. Már a következő iskolaévben legalább két önálló pedagógiai főiskola alakul. A tanítók képzésének új iskolarendszere lehetővé teszi, hogy lényegesen nagyobb figyelmet szenteljünk a fiatal tanítókáderek nevelésének. Ennek jelentőségét azonban sokkal szélesebbkörüen kell értelmezni. Ebben az esetben is Gottwald elvtárs irányelveinek megvalósításáról van sző, amelyek szerint emelni kell a tanitók munkáját és felelősségét, mert a tanítók az új iskoláért folytatott harc döntő tényezői, mert éppen a tanítók kezében van letéve ifjúságunk lelke és fejlődése. A tanítóképzés új iskolarendszerének tehát magasabb fokozatot kell jelentenie a tanitók további képzéséből és szükségleteiről való általános gondoskodásban is. Azok a feladatok, amelyeket iskoláinknak már a legközelebbi napokban el kell kezdeniök megoldani, tanítóinktól rendkívülieröfeszítésit követelnek meg. Azonban nemcsak szervezési kérdésekről lesz sző. Előtérben a politikai, pedagógiai és módszertani feladatok fognak állani. A szocialista felépítés szükségleteivel teljes összhangban való iskolaépítés olyan tanítókat követel meg, akik minőségileg magasabb fokon állanak, olyan tanítókat, akik meg nem alkuvóan a dialektikus materialista világnézet szellemében fognak tanítani, akik megalkuvás nélkül a marxista-leninista pedagógia álláspontján fognak állani. A szovjet mintára épített iskola nem tűr meg olyan tanítót, aki esetleg (még a burzsoá nyugati kultúra bámulója és akinek nevelő gyakorlatát áthatja az objektivizmus, a politikamentesség és az eszmenélküliség. Mindez megköveteli a tanitók eszmei-elméleti színvonalának rendszeres emelését, a marxizmus-leninizmus klasszikusainak beható tanulmányozást. Az olyan nemzedékek nevelésének feladata, amely számára a szocializmus eszméi szivügygyé válnak, amely minden téren felkészült lesz a felépítés fokozott feladataira, egészen szilárd marxista műveltségű tanítót követel meg, aki mindig a jelenlegi tudomány színvonalán áll szakmájában. Ezzel egyidejűleg azonban szükséges biztosítani számára színvonala emelésének jobb feltételeit is. Ki kell alakítani a tanítóhoz való lenini-sztálini-gottwaldi viszonyt. Gyakran találkozunk még nálunk olyan esetekkel, amelyek arról tanúskodnak, hogy némelyik városban és faluban lebecsülik az iskola és tanító munkáját. Ennek bizonyítéka a tanítók gyakori indokolatlan és jogtalan kirángatása az iskolából, különféle rendeletek teljesítésére való felhasználása, amelyeknek semmi közük nincs munkájához; a tanítók indokolatlan áthelyezése (tavaly pl. 10.000 tanítót helyeztek át), olyan esetek, amikor megfelelő indokolás nélkül kiteszik őket funkciójukból stb., stb. Az iskola- és népnevelésügyi minisztérium abból a célból, hogy megerősítse a tanítók, az iskolaigazgatók és a tanfelügyelők tekintélyét, a kormány elé olyan intézkedések javaslatát terjeszti, amelynek feladata az lesz, hogy kiküszöböljék az eddigi helytelensége ket és fogyatékosságokat, és biztosítsák az iskolák egységes vezetését és irányítását fentről len tig. A kormány elé javaslatot terjesztenek az érdemes tanítók rendszeres jutalmazására és kitüntetésére szovjet mintára. A párt és a kormány elnöksége határozatainak alapján a legközelebbi időben bevezetik a legjobb tanítóknak a J. A. Komensziky, hazánk leghíresebb pedagógusa, érmével való kitüntetését. Elvtársnők és elvtársak! Az új iskolatörvényböl és az új iskolarendszerrel kapcsolatos átmeneti intézkedésekről és az új iskolarendszer végleges bevezetéséről szóló párt- és kormányhatározatokból folyó feladatok nagyok, de egyben a tanítók számára rendkívül megtisztelők is Sztálin elvtáns azt mondja, hogy a

z ifjúság a mi jövőnk, a mi reményünk. Nem lehet fennköltebb feladat annál, minthogy e reményünket, jövőnk hordozóit gondosan ápoljuk, fejlesszük és formáljuk. És ma bizonyára nem lesz olyan hazáját szerető, a jövőbe előretekintő tanító, akit ne töltene el az a szüárd elszántság, hogy olyan ifjúságot nevel, amely energiával, optimizmussal telve lép az életbe, olyan ifjúságot, amely művelt, nem riad vissza semilyen akadálytól, mélyen szereti drága Kommunista Pártját, .népi demokratikus köztársaságát, és a nagy Szovjetuniót. Ezt a mérhetetlenül jelentős és fontos feladatot azonban a tanít^ nem tudja egyedül teljesíteni. Ehhez szüksége van a CsISz, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a szülők és iskolabarátok társulatainak minden irányú segítségére. Az ifjúság nevelése a tanító és az egész haza közös feladata Ezért közösen lépjünk erre az útra és vállaljuk, hogy új, szocialista gottwaldi nemzedéket nevelünk. egyéves középiskola 9. osztályába, vagy pedig a szakiskolába. Az óvodák tanítói képzésére szolgáló eddigi pedagógiai gimnáziumokat az 1953—1954-ea iskolaév kezdetével alakítjuk hároméves pedagógiai iskolákká, amelyek mellett az 1953—1954-es iskolaévre még meghagyják az eddigi pedagógiai gimnáziumok negyedik évfolyamát. A nemzeti iskolák tanítóinak nevelésére szolgáló eddigi pedagógiai gimnáziumokat és az eddigi felsőbb szociális iskolákat — a nevelési ágazatok, az 1953-as, 1954-es iskolaév kezdetével 4 éves pedagógiai iskolává alakítják át. Az eddigi pedagógiai fakultásokat az 1953—1954-es iskolaév kezdetével kétéves felsőbb pedagógiai iskolákká vagy pedig pedagógiai főiskolákká alakítják. A felsőbb pedagógiai iskolákhoz és a pedagógiai főiskolákhoz átmeneti időre hozzácsatolják az eddigi pedagógiai fakultások második és felsőbb évfolyamait. Az iskolának a népi demokratikus rendszer Iránt odaadó, optimista és harcos polgárokat kell nevelnie, akik képesek lesznek megoldani a legnehezebb feladatokat is, amelyeket hazánk építése és védelme követel tőlük. A törvény életbeléptetése nagy feladata lesz; főleg a tanítókra, a közéleti és iskolai dolgozókra fognak nagy feladatok hárulni. Meg vagyunk győződve arról, hogy a munkások, parasztok és a haladó értelmiség lelkesedéssel és örömmel fogadja iskoláink új rendszerét, mert mindnyájan teljesen tudatosítjuk, hogy müveit, jellemes ifjúságot akarunk, hogy az új élet büszke és lelkes építőit akarjuk. Az új iskolarendszer nagyjelentőségű mű, amelyen maga Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnök is dolgozott. E mű megvalósítása tehát drága elnökünk, Gottwald elvtárs örökének teljesítését jelenti. Azt jelenti, hogy még inkább magunkévá tesszük az igazi tudományos pedagógia, a szovjet pedagógia alapelveit és jelenti az új, boldog szocialista emberért folytatott harc megerősítését. Nem kételkedem abban, hogy az új iskolarendszerről szóló törvényjavaslat, amelyet előterjesztek, erre minden lehetőséget megad és azt a jogos reményt adja nekünk, hogy mindezt képesek leszünk valóraváltani. É

s ebben a reményben kérem önöket a kultúrbizottság nevében, amely e törvényjavaslatot alapos elemzésnek és bírálatnak vetette alá 1953. április 21-i ülésén egyhangúlag jóváhagyásra ajánlotta, hogy a beterjesztett javaslatot a bizottság jelentésének értelmében a lefolytatott vita után, jóváhagyják. Kérem ezt ifjúságunk, tanítóink és egész dolgozó népünk kultúrszínvonala emelésének érdekében. Az új iskolatörvény váljék harci fegyverré a nevelés és a művelődés magas színvonaláért folytatott harcban. A tanítók, nevelök és az összes iskolai dolgozók ragadják meg szilár. dan ezt a harci fegyvert és hazánknak adjanak olyan sokoldalúan fejlett és oly magas erkölcsi jó tulajdonságokkal rendelkező ifjúságot, mint a Szovjetunióban, hogy csodáilattal tekinthessen rájuk az egész világ! A nevelés és a művelődés magas színvonaláért emÓTixr q TVTűTYKíötíirtWVlí» nl^ 1i»n o fi 7 ótran íMronvvíalrAlr or^áiviára A kormány a Nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszt az iskolarendszerről és a tanítóképzésről — mondotta beszédében J. Krofta képviselő, — amelynek alapján iskolaügyünket teljesen átépítjük a tanítóképzést és a főiskolákat illetőleg. Népi demokratikus államunk előtt a szocialista építés nagy feladatai állnak, amelyek megkövetelik, hogy népünk még öntudatosabb legyen és a lehető legtökéletesebben elsajátítsa a kultúrát, tudományt és a technikát. Mindezek a feladatok, amelyek gazdasági életünk beható elemzéséből, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának, valamint a CsKP országos kon. ferenciájának határozataiból következnek, megmutatták annak szükségességét, hogy iskoláinkat át kell szervezni. Az új iskolarendszer példaképe a nagyszerű szovjet iskola, amelyet a legjobb marxista pedagógusok teremtettek meg, A kormány törvényjavaslatával újból rendezi a népi művelődésnek, vagyis a minden gyerekre vonatkozó ingyenes és kötelező politechnikai rijüvelődésnek a követelményeit. Ez azt jelenti, hogy a tanítást még szorosabban össze kell kapcsolni a produktív közmunkával, ez azt jelenti, hogy a tanulóknak elméletileg és gyakorlatilag is meg kell ismerkedni a termelés valamennyi fő ágazatával. Az alapelvek kidolgozásánál és az egyes törvényrendelkezések megteremtésénél teljesen kihasználták a Szovjetunió iskolaügyének tapasztalatait és példáját. Az új törvény alapján az iskolarendszert úgy rendezzük, hogy a lehető legjobban felkészült ifjúságot adja nekünk a munkahelyekre, az állami munkatartalékok iskoláira és a szakiskolákba, mégpedig egy évvel előbb, tehát már a tanulók 14-ik évében, a nyolcéves iskola elvégzése után. A kormány törvényjavaslata lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy alkalmazásuk mellett tanfolyamokon, vagy a dolgozók iskoláiban elsajátítsák a 11 éves középiskolák, szakiskolák, vagy pedig a tanítóképző iskolák anyagát. így egyre több dolgozónak nyílik lehetősége, hogy magasabb általános- és szakműveltséget nyerjen, amint ez a szocializmus építésének szükségletei megkövetelik. Az iskolarendszerről és a tanítók képzéséről szóló kormánytörvényjavaslat javasolja iskolaügyünk új rendezését és a következő iskolákat vezeti be: 1. óvodát 3 éven felüli gyermekek számára; elsősorban az alkalmazásban lévő szülők gyermekei számára. 2. Nyolcéves középiskolát. Ez az iskola célszerű általános alapműveltséget fog adni. Elsősorban olyan helyeken létesítik, ahol ma Il.-fokú iskolák vannak. Ezen iskola elvégzésével végetér a kötelező iskolalátogatás. 3. Tizenegy é ves középiskolát. Ez az iskola az ifjúságnak magasabb általános műveltséget ad, és előkészíti őket a főiskolákra. A tizenegyéves iskolákat nemzetgazdasági tervünk szükségletei szerint létesítik. A nemzeti iskola — a nyolcéves és a tizenegyéves iskola első osztálya a 6—7 éves gyermekek számára létesített előkészítő osztály. A gazdaság egyes ágazatai, az állami igazgatás és a kultúráiét számára szakműveltséget nyújtanak a szakiskolák, amelyekbe a nyolcéves középiskola, vagy a tizenegyéves középiskola 8. évfolyamának végzettjeit lehet felvenni. Az új törvényjavaslat érvényben hagyja az állami munkatartalékokról szóló Sb. 110/1951 számú törvényt, amelynek alapján az állami munkatartalékok szakiskoláiban a kötelező iskolalátogatást elvégzett ifjúság soraiból szakképzett munkásokat nevelnek a gazdaság egyes ágazatai számára. A különös gondoskodást igénylő ifjúságnak külön iskolákat állítanak fel, amelyeknek a lehetőség szerint teljesíteniük kell ez iskolák feladatait e törvény alapján. A törvényjavaslat a 14. és 15 íjban megemlékezik iskoláink nagy segítőtársairól, az ifjúsági otthonokról, a pionirházakról, az iskolai étkezdékről, az iskolai internátusokról, a napközi gyermekotthonokról, az üdültetésről, a szülők és az iskolabarátainak szövetségéről. A szocialista nevelés fokozott feladatai, amelyek most iskoláinkra hárulnak, megkövetelik az összes tanítók politikai és szakmabeli színvonalának emelkedését, valamint a nevelők új munka módszereinek alkalmazását. Ezért újból szervezik a tanítói utánpótlás képzését. Az óvodák tanítónőit a nyolcéves iskola, vagy pedig a tizenegyéves iskola 8. osztályának elvégzése után hároméves pedagógiai iskolákban fogják képezni. Ehhez az előzetes I képzéshez csatlakozik az óvodákban végzett egyéves gyakorlat. Az általános műveltséget adó iskolák 1—5 évfolyamának tanítóit a nyolcéves iskola, vagy pedig a tizen, egyéves iskola 8. osztályának elvégzése után 4 éves pedagógiai iskolákban képezik ki. Tanulmányaik bevégzése után lehetőségük nyílik képesítésüket kiegészíteni, hogy alkalmasak legyenek a magasabb középiskolákon való tanításra. A 6., 7. és 8. osztály tanítói képzésére főiskolai fokon kétéves pedagógiai főiskolákat létesítenek. A pedagógiai iskolák és szakiskolák 9., 10. és 11. osztályainak tanítói számára főiskolákat létesítenek pedagógiai fakultásokkal. A pedagógiai főiskolák abszolvenseivel egyenlő értékűek lesznek más főiskolák végzettjei is, akiket bizonyos feltételek mellett tanítói hivatás végzésére lehet alkalmazni a már említett pedagógiai, szák. és tizenegyéves középiskolákon. Az 1953—1954-es iskolaévben még érvényben lesz az átmeneti intézkedések egész sora, amelyeket a kormányrendelet fog rendezni, például: az eddigi középiskolák (ET. fokozatú iskolák) harmadik osztályának tanulói az 1952—1953-as iskolaév végével befejezik kötelező iskolalátogatásukat. A következő évben azonban tanulmányaikat folytathatják az eddigi középiskola negyedik osztályában, amennyiben nem mennek önként állásba, vagy pedig az állami munkatartalékok szakiskoláiba. A legfejlettebbeket és legalkalmasabbakat felvehetik a tizenJavítsuk meg a tanulók tanulmányi előmenetelét