Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-21 / 97 . szám, kedd

Vňdg proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 április 21, kedd 2 Kčs VI. évfolyam, 97. szám c/i mai team na't ? Pótoron rekordteljesítményeket érnek el a péntokes mozgalommal (2. old.) V Dávid csehszlovák külügyminiszter beszéde az ENSz politikai bizottságában <3. old.) Járási pártkonferencia Nagyksposon (4 olá.) Miért van ..munkaerőhiány'' a garamlöki EFSz-ben (5 old ) Budapest nyert® „Szófia Nagydíját" (6. old.) Váltsuk valóra a májusi felajánlásokat Mezőgazdasági dolgozóink május l-re, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepére, az ipari munkások példáját követve értékes kötelezett­ségvállalásokkal készülnek. Földmű­veseink megértették Gottwald elv­társnak azt a tanítását, hogy ha­zánkban nem tudjuk felépíteni a szocializmust szocialista falu nélkül. Nem lenne nálunk szocializmus, ha a földműveseink nem szakítaná­nak az elavult, maradi gazdasági formával és a Szovjetunió példájára nem kezdenének egy újat, haladób­bat, mely többet és olcsóbban tud termelni. Hazánk dolgozó parasztjai, álla­mi gazdaságaink és traktorállomá­saink dolgozói arra törekednek, hogy Gottwald elvtárs örökét követ­ve minél magasabb hektárhozamo­kat érjenek el gazdaságosabbá te­gyék a mezőgazdasági termelést. Tö­rekvéseikben nagy segítséget jelen­tenek az élenjáró szovjet tapaszta­latok, melyeket a legnagyobb bará­tunk, a legyőzhetetlen szovjet nép önzetlenül bocsát rendelkezésünkre. Minden becsületes ember, a me­zőgazdasági termelés bármely sza­kaszán dolgozik is, arra törekszik, hogy jó hazafihoz méltóan eleget tegyenek a dolgozók állama iránti hazafias kötelességnek. Ebben az el­határozásukban nagy segítségükre van a szocialista munkaverseny, amely nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági termelésnek is kime­ríthetetlen hajtómotorja, és azok a munkafelajánlások, melyek a dolgo­zók körében születtek meg. A szo­cialista munkaversennyel és a köte­lezettségvállalások hiánytalan tel­jesítésével biztosítani tudják a mun­kák agrotechnikai időben való elvég­zését és a tervezett hektárhozamok elérését és túlteljesítését, az állatok részére a szükséges takarmány­mennyiséget, mellyel állandóan fo­kozni tudják az állatok hasznossá­gát, ezzel az állam iránti kötelezett­ségüket is hiánytalanul teljesíteni tudják. Ezek a kötelezettségvállalások mind olyanok, hogy dolgozó népünk életszínvonalának emelését segítik elö. A kötelezettségvállalások mögött ott láthatjuk azokat az embereket, akik adott szavuk valóraváltásával hűségesküt tettek a szocializmus és a világbéke szent ügye mellett. A május elsejére tett kötelezett­vállalások és a szocialista munka­verseny nagyban segíti földműve­seinket a tavaszi munkák sikeres teljesítésében. A zselízi állami gaz­daság dolgozói pl. a május 1. tisz­teletére indított szocialista munka­versenynek köszönhetik, hogy a ta­vaszi munkák tervét 8 nappal meg­rövidítették és egy hektár gabona­féle elvetésének a költségét 16.70 koroná'-al csökkentették. Nem maradtak le azonban a gaz­daság állattenyésztési dolgozói sem a májitsi kötelezettségvállalások tel­jesítésében. Az állattenyésztés dol­gozói arra vállaltak kötelezettséget, hogy az első negyedévi húsbeadási kötelezettségüket százszázalékon fe­lül i teljesítik. Az adott szó ereje arra serkentet­te az állattenyésztés dolgozóit, hogy a szovjet tapasztalatok felhaszná­lásával fokozzák az állatok szapo­rulatát és az átlagos hizlalási súlyt növeljék. A nemzetközi munkás­mozgalom nagy ünnepére tett fel­ajánlásukat valóra is váltották. Hús­beadási kötelezettségüket az első negyedévben 4000 kg sertéshússal és 3000 kg marhahússal túlteljesí­tették. A zselízi állami gazdaság dolgozói jól tudják, hogy adott szavuk való­raváltásávai hazánk dolgozó népé­nek jobb élelmiszerellátását biztosít­ják. Nem üres szavakkal, hanem tettekkel harcolnak hazánkban a bő­ség és a jólét megteremtéséért, a szocializmus megvalósításáért és a kapitalista elnyomás alatt szenvedő népek felszabadításáért. Az izsai traktorosbrigád szintén szép felajánlásokkal készül május elsejére. Elhatározták, hogy a szo­cialista munkaverseny segítségével a tavaszi munkák tervét április kö­zepéig teljesítik. Kötelezettségválla­lásukat március 26-ra teljesítették. A traktorosbrigád tagjai kötelezett­ségvállalásukkal lehetőséget adtak az izsai szövetkezet tagjainak arra, hogy a tavaszi munkákat határidő előtt elvégezhessék és a rendes idő­ben földbe került maggal megala­pozzák a bőséges termést. Megfeledkeztek azonban arról, hogy a szövetkezet tagjait felvilá­gosítsák a szocialista mnukaverseny erejéről és annak hatásáról a terve­zett hektárhozamok túllépéséért folytatott küzdelemben. Az izsai szövetkezet tagjai is vál­laltak kötelezettséget május 1. tisz­teletére, mégpedig azt, hogy szocia­lista munkaversennyel harcolnak a hektárhozamok túllépéséért. De a rendszeres ellenőrzés hiánya miatt a verseny nem volt életképes, nem tölthette be a rendeltetését. Az izsai szövetkezet tagjainak, először is a vezetőségnek példát kell venni a per­betei szövetkezettől. A perbetei szövetkezet versenyre kelt a naszvadi szövetkezettel. Jó irányítás és rendszeres ellenőrzés mellett meg is volt a verseny ered­ménye. A perbeteiek a tavaszi mun­kák tervét 12 nappal a határidő előtt befejezték. A galántaf EFSz-t is segítette a májusi kötelezettségvállalás a tejbe­adási kötelezettség teljesítésében. A galántai szövetkezet tagjai, hogy kötelezettségüknek eleget tehessenek és emelt fejjel vehessenek részt a má­jus elsejei felvonuláson, bevezették P. A. Malinyinova szovjet fejönő módszerét. A szovjet módszer helyes alkalmazásának meg volt az eredmé­nye, mert az első negyedévi tejbe­adási kötelezettségüket 4500 liter tej­jel túlszárnyalták. A május elseje tiszteletére tett kö­telezettségvállalásokból nem marad­tak ki az egyénileg gazdálkodó föld­művesek sem. Az óbásti földmüve­vesek pl. azt a kötelezettséget vál­lalták, hogy a tavaszi munkák tervét községi méretben két nappal meg­rövidítik. Szavukat be is tartották. Ezenkívül egyes földművesek még egyéni felajánlásokat is tettek. Pl. Tóth Géza, Csirke Valentin, Tóth Gábriel és Kocsmarik Gábriel egész évi tojásbeadási köteleezttségüknek is eleget tettek. Ezekből a kötelezettségvállalások­ból láthatjuk, hogy mezőgazdasági dolgozóink kötelezettségvállalásaik teljesítésével szorosan felzárkózva az ipari dolgozókkal együtt haladnak a szocializmus felé vezető úton, amelyről a háborús uszítók semmi­féle ármánykodása sem tudja őket letéríteni. Szarka István. Előre a cukprrépatermelés fokozásáért * * * Állami gazdaságaink és EFSz-eir.k ' V,nyomórésze idejében elvetette a cukorrépát. Több helyen a répa már kisorolt annyira, hogy megkezdhették a cukorrépa első sarabol ását, kapálását. Szívós és kitartó munkával harcolnak dolgozó parasztjaink a cukorrépatermelés fokozásáért és a répa magas cukor­tartalmáért. Az elmúlt évben már meggyőződtek arról, hogy a cukorrépa gowdos ápolásával, többszöri kapálással jelentősen javítják a fö ld termőképességét. Ezt szem előtt tartva a muzslai EFSz tagjai, alig­hogy cukorrépájuk kisorolt, erejük teljes bevetésével hozzáláttak a növényzet ápolásához. Kovács Jó­zsef és csoportja a cukorrépakapá lás megkezdésének első napján kimagasló eredményeket ért el. Azért, hogy több cukrot adhassunk dolgozóink asztalára... SZLÁVIK JÁNOS agronómus ugyan­csak megsokszorozta teendőit, amikor a szövetkezet vezetőivel karöltve 201 hektárra való cukorrépamag elvetését tervezte. Ez hatalmas földterületet vesz igénybe, amelynek bevetése csak hagyján lenne, de megmunkálása már komolyabb dolog. No, de a szövetke­zet tagjai nem hátráltak meg a fel­adatok előtt, hanem merészen vállal­ták a cukorrépa mindennemű meg­munkálását. Amikor a cukorrépa sarabolásának ideje elérkezett, már igen kellemes levegőt hozott a tavasz Vájjon akad­tak-e olyanok a faluban, akik ezt az időt nem a cukorrépa megmunkálásá­ra fordították volna? Nem, mert a szövetkezet tagjai, hogy gazdag ter­mést takaríthassanak be. még a cu­korrépa jarovizálásával is foglalkoz­tak. Ennek a jarovizálásnak az ered­ménye nemcsak abban áll, hogy a ja­rovizált mag hamarább csírázásnak in­dul, hanem abban is, hogy az elvetett mag nincs kitéve a szárazság veszé­lyének. ilyen jarovizált maggal 30 hektár földterületet vetettek be. SZÉPEN KISOROLT a cukorrépa a felsőszeli határban. A kilenc hektár földdel belépő 66 éves Dolezsák János úgy örül a zsenge hajtások láttán, mint a magáénak. Dolezsák elvtárs tudja, hogy a cukorrépánál fontos a földet meglazítani. A kézi saraboló megfelel erre, a lovaskapa betakarná a leveleket. Dolezsák János elvtárs magas, vé­konytermetű ember. A kalap is úgy van a fején, mintha minden büszke­ségét elárulná. Boldog, hogy hatalmas cukorrépatáblájuk van. így beszél ró­la: • — A föld nedvességét mindig szem előtt tartottuk a cukorrépa vetésénél. Ha száraz a föld, mélyebben kell el­szórni a magot. A kézi géppel szé­pen haladunk. így nem fárasztó a munka, iparkodhatunk, a sarabolás­sál. A cukorrépát mégmunkáló négy csopbrt közül' Lovas Zsigmond cso­portja dolgozik a faluhoz legközelebb. Csoportjának a kiszabott földterülete 50 hektár és 25 ár. A csoport tagjai öregebbek és fiatalabbak egyaránt. A megjelölt földterületen minden mun­kát ők végeznek el. A sorok között egymás mellett haladnak az embe­rek kézisarabolóval, és rhessziről úgy tűnnek fel, mint ősszel a „V-vonalban repülő darvak. Szép, napsütéses az idő, olyan munkára buzdító. Lovas Zsigmond csoportvezető alacsonyter­metű, csillogószemü ember. Ennyit mond a sarabolásról: — Csoportunk napi normája 30 ár föld megsarabolása. Ezt a szorgalmas csoporttagok minden nap megcsinál­ják. DÉLBEN A CSOPORT tagjai a kézi kapáló ekét a föld végében hagyják és hogy a tavaszi szél se érhesse őket, a sáncba húzódnak meg ebédre. A ta­gok előveszik a magukkal hozott szá­raz kosztot, aztán jó étvággyal fala­toznak. Ha végigtekintesz a csopor­ton, olyan emebereket látsz, akik már jó néhány évet hagytak maguk mö­gött, örömével és szenvedésével. Ott ül távolba meredő szemmel Bán La­jos csoporttag is. Hetvenhárom éves, alacsony, zömöktermetű ember A te­kintetéből örömét és bánatát is kiol­vashatod. örömét azért, mert megél­hette az emberek felszabadült vilá­gát, a bánatát pedig, mert ennek az új életnek ezer és ezer szépségét 73 éves fejjel élvezheti. Bán Lajos elv­társ a múltban is földmunkából tar­totta el a családját. 2.5 hektáros kis­parasztnak tekintették a faluban, a nagygazílák csak amolyan nekik dol­gozó lóti-futi embert láttak benne. Amint a cukorrépatermelés igen nagy fontosságára terelődik a szó. hát Bán elvtárs sodorít egyet a bajuszán és így kezdi: — Hej, jókedvvél dolgozom a cu­korrépaföldön. mert nagyon szeretem a cukrot. Ez pedig mindig arra ösz­tönöz engem, hogy egyre jobb munkát végezzek. Öregember vagyok, de nem dicsekedem, ha kimondom, hogy nap­ról napra 51 ár cukorrépát sarabolok meg. Napi normámat mindig megcsi­nálom, söt túl is lépem. Az öreg lelkesen beszél teljesítmé­nyéről, aztán feláll, kalapját a feje­tetejére tolja és ennyit mond a falu határáról. — Hetvenhárom éves fejjel azt is megéltem, hogy nagybirtokos léttem. A 2200 hektár földysrületet minden berkével, patakjával a magaménak vallom. Ebben a csoportban — mutat dolgozó társaira — mind régi isme­rősök vagyunk, akik a mulban dol­goztunk. csak azt nem tudtuk, hogy miért? — Ma már tudóm, hogy miért kell a cukorrépafoldön jó munkát végezni. Arra törekszem, hogy a napi 51 ár teljesítményemet magasabbra emel­jem. ' , 1 ­BÁN LAJOS a fiáról is mond va­lamit. A galántai állami gépműhely­ben dolgozik. Mondjuk meg úgy, ahogy van, nagyon büszke a fiára. Látja biztos, békés jövőjét. A fiára s a jövőjére gondolva beszél az E'Fez­ről: — Beléptem, mert éreztem, itt vtin ennek az ideje. A többiek is ráentek, én is csatlakoztam hozzájuk. A nad­rágszíj-parcellákon ma már nem ered­ményes munka. Itt, a közös földön, itt van értelme az én m.unkámnak is: E bédMöben Táncos Árpáddal be­szélgetünk. 6 a legfiatalabb tag a csoportban. Huszonny'olcéves-. ' fekete­hajú fiatalember. 1951-ben a CsISz járási titkára volt: hát megt-jnulta azt. hogy ezért a rendszerért dolgozni kell. A cukorrépavetés megművelésében neki is oroszlánrésze van — Azért fontos a cukorrépát nem­csak mennyiségileg, hanem minőségi­leg is termelnünk, — mondja — hogy több cukrot adhassunk a dolgo­zók asztalára. Több olyan nap van, amikor 51 árt is megkapálok, a napi 30 ár normámat pedig mindig túl­szárnyalom. M ács József.

Next

/
Thumbnails
Contents